A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839654#post839654][b]Hollósi Zalán - 2021.12.01. 17:01[/b][/url]

Zavartan összevonta a szemöldökét egy pillanatra és figyelte, ahogy Rue ide-oda pakolássza a tanulnivalóját. Talán félreértett valamit a reakciójából? Makacsul bámult a tenyerébe, de ő ugyan nem jött rá, mi a gond vele. Elengedte a dolgot.
 A neve hallatán libabőrös lett a karja. Pedig már megszokhatta volna, Autumn különösen sokat vette ajkára a nevét. Hatásosnak bizonyult, mert amint megtette, onnantól kezdve Zalán feltétlen figyelme szegeződött rá. Kiderült, hogy most csak visszakapta a játékos szurkálódást. Vitába szállhatott volna, de hagyta, hogy a lány kiélvezze a helyzet adta önbizalmat. Jól állt neki.
 Hátradőlt a székében, kicsit közelebb húzta magához a jóslástan könyvét, és újra kézbe vette a ceruzát abban a hitben, hogy kitárgyaltak mindent. Esélytelenek nyugalmával tette fel a kérdést Autumn szombatját illetően, így egészen meglepődött, amikor fülébe jutott a válasz.
 - Hogyhogy? Csak nem volt olyan nagyvonalú a bátyád, hogy bevállalta helyett... - elharapta a mondat végét, mert tudta, hogy már most több utálat csendült a hangjában Danvers iránt, mint amennyit a húga előtt láttatnia szabadott volna. Idáig szerencséje volt, mert nem sokszor keresztezték egymás útját a kastélyon belül. Szerette volna, ha ez így is maradna. Szemét lehunyta kicsit, hogy önuralmat erőltessen magára.
 - Nem érthetek mindenhez - vont végül vállat reménykedve, hogy nem sértette meg a másikat. - Gondoltam, hogy talán szereted az őszi sétát. Vagy a forrócsokit. Vagy a sikító pillecukrot. Vagy úgy mindet egyszerre. - Kicsit elbizonytalanodott, ahogy mindezt felsorolta. A ceruza végével tanácstalanul ritmusokat kezdett kopogtatni az asztallapon. Miért zavarja most ez ennyire? Egy egyszerű kérdés csak. Ne légy nevetséges!
 - Inkább... inkább mégiscsak segíthetnél jóslástanban. - bukott aztán ki belőle, mielőtt még Autumn válaszolhatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839659#post839659][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.01. 17:29[/b][/url]

Zalán AZ ESET óta egészen kerülte Wintert, mint téma. És jól is tette. Na nem azért, mert mindenre is ugrottam volna amit mond, hiszen nekem is gyakran az agyamra ment. Szimplán csak furcsán éreztem magam, ha más rosszat mond róla. A legkisebb dolgokban is meg akartam védeni, ha már ő nem lehet ott a nagy képével, hogy megtegye ezt magától. De a jelenlegi körülmények miatt csak megálltam egy kicsit, és a hajamba túrtam. És már el is engedtem a megjegyzést.
- Nem, az apánk fog pultozni a hétvégén. Néha a góré is csinálhat úgy, mintha lenne felelősségérzete - hangom gúnyos ércsárgán üzente a fenntartásaimat a családfőt illetően. Egy újabb tag, akire nem tudtam ugyanúgy ránézni anya eltűnése óta. Igazából nem is nagyon akartam egy pillantást se szentelni neki. Ő se tette a legnagyobb baj idején, nekem most miért kéne.
- Őszi séta, forrócsoki és sikító pillecukor? - vontam össze a szemöldököm. Vártam. Talán arra, hogy neki is leessen a tantusz, vagy hogy lejátssza újra a fejében. És láss csodát meg is történt. Elmosolyodtam, és aprót biccentettem.
- Ne értsd félre, ez egy nagyon... hangzatos felsorolás, de inkább Ramit kéne megkérdezned. Vagy valamelyik évfolyamtársadat - próbáltam kedvesen rávezetni a helyes útra. Már csak az kellett volna, hogy elhíreszteljék, hogy velem randizott. Akkor aztán szegény srác már hirtelen a kitalált covenem tagjává is avanzsálják. Engem meg liliomtiprónak. Pedig ez a cím is Wintert illeti, ugyebár.
- De egy korrepbe benne vagyok. Átjöhetsz a nagyi lakásához, ott általában mindig nagyon csend van - egyeztem bele készségesen. - Summer szokott ott lófrálni meg... Félix - ismertettem a szituációt. Hiába volt Gárgyán mama olyan idős mint maga a ház, mindig úton volt valahova. Nem tudom milyen elem hajtotta, de reméltem, hogy bennem is olyan van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839662#post839662][b]Hollósi Zalán - 2021.12.01. 18:19[/b][/url]

Tudta, hogy a Danvers família nem merül ki a három testvérben, de az apjukról talán most esett először szó. Kutatni kezdett az emlékeiben, a felvetése igaznak látszott. Nem kérdezte azóta sem Autumn-ot a családjáról, így az ilyen információ morzsák mindig kincsnek számítottak.
 Látványosan a tankönyv borítójára szegezte tekintetét, amikor pedig visszahallotta a saját ötletét, olyan grimaszt vágott, mint amit akkor csinálnak, ha valaki rossz szögben, csikorogva húzza végig a krétát a táblán. Egyszóval: fájdalmasat.
 Nem tudta volna megmondani, honnan jött az ötlet. Csak hogy kedve lett volna hozzá. És ha ő is ráér, ugyan mi akadálya lehetne annak, hogy együtt üssék el az időt? Miért pont Ramit ajánlotta? Nem is beszélnek sokat mostanában. Kornélt meg aztán biztos nem viszi magával, neki a földszintre lejutni sem egy leányálom, nemhogy sétálni menni. Minél tovább gondolkodott a lehetséges jelölteken, annál furábban érezte magát. Nem volt kedve senki máshoz. Csak Rue-val hangzott jól.
 Egyszeriben kitörte a ceruza hegyét, ahogy játszadozott vele, így kis időbe telt, mire felfogta a lány újabb szavait.
 - Mármint hozzátok..? Nem tudom, én egyáltalán nem akarok zavarni - kezdett gyorsan magyarázkodni. - Ez nem is olyan fontos tárgy, meg biztos van neked ennél érdekesebb dolgod is, meg... ki az a Félix? - szúrta közbe a kérdést. Hangja leheletnyit magasabban csengett az átlagnál. Nem érezte ennyire zavarban magát azóta, hogy ott álltak egymás mellett a szertárban szótlanul, mint két szerencsétlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839664#post839664][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.01. 18:54[/b][/url]

Szemem a fiú arcán nyugtattam. A vonásait elemeztem, és próbáltam rájönni, hogy Zalán ajánlata mennyire volt komoly. Vagy éppen szándékos. Barátok voltunk. És valószínűleg úgy mentünk volna el forrócsokizni is. De mégis furcsa volt, és a gyomromban valami furcsa csavaros érzés vette kezdetét.
- Ha zavarnál, nem mondtam volna - néztem jelentőségteljesen Zalánra. Nem szoktam a semmiért jártatni a szám. Ha nem akarnám, hogy átjöjjön, akkor szimplán csak hagytam volna elévülni a beszélgetést, és figyelmemet újra a rakatnyi házira fordítani.
- Mi lenne érdekesebb, mint a jóslástan? Ugyan már, esküszöm nem foglak egy oltáron feláldozni - sóhajtottam fáradtan, talán a kelleténél hangosabban is, ugyanis a csituló diákság újra heves szóváltásba kezdett. Holnaptól már gyilkos is leszek, remek.
- Félix a nagyi kutyája. Okos egy eb. Még neki is megy a tenyérjóslás - humorizáltam faarccal. Volt néhány vonás, amiben egészen hasonlítottam Winterre. Gesztikulálás, mondatszerkezet, és hát... a kissé sértő odaszúrások.
- Oké, szóval nekem szabad a szombatom, nem nagyon lesz senki a lakásban, neked korrep kell jóslástanból, szóval gyere háromra - vontam meg a vállam egyszerűen, és felvettem a tollamat, hogy ezzel is jelezzem, hogy számomra le van zárva az ügy. Semmi értelme nem volt ezt tovább cifrázni.
- Oh, és ha tenyérjóslást fogunk csinálni, akkor próbáld meg nem összerajzolni a kezed, meg elég nehéz volt így bármit kinézni belőle - jegyeztem meg. Hazugság volt? Talán. De ezzel biztos volt, hogy eltüntettem a gyanakvás csíráit is Zalánból. Hiszen minek riogatnám, ha igazából csak odaképzelek valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=839675#post839675][b]Hollósi Zalán - 2021.12.01. 21:55[/b][/url]

A sors fintora volt, hogy fordított helyzetbe kerültek és most Autumn próbálta megtörni nála a jeget. Meg kell jegyezni, hogy sikeresen.
 - Hogy mégis mi lenne érdekesebb? Most tényleg kezdjem el sorolni? - kérdezte nevetve, bár a feláldozás résznél kicsit az arcára fagyott a vigyor. Örülnie kellett volna inkább, hogy a lány már képes ezzel viccelődni. De mégsem ment neki. Talán mert azóta sem tudja, mi szülhette ezeket a pletykákat. Vagy mert már az Edictum is írt róla. Vagy mert egyre többet hall tanórán a feketemágiáról.
 - Szuper. Még a kutya is ügyesebb nálam. Ezt nevezem motiváló erőnek - motyogta, de azért le lehetett olvasni az arcáról, hogy megkönnyebbült kicsit a ténytől, hogy nincs még egy negyedik Danvers testvér.
 Autumn határozottsága mindent elnyomó erőként vibrált közöttük és biztos volt abban, hogy ezt más is megérezte rajta kívül. A mellettük ülő szószátyár bagázs most már leplezetlenül Zalán bámulta, azzal az ítélkező pillantással. Páran a "ne" szót artikulálták, egy navinés lány közülük még a fejét is rázta mellé.
 - Oké - vágta rá habozás nélkül, miközben állta a diákok tekintetét. - Akkor szombat - ismételte határozottan, majd ő is visszafordult az asztaluk felé és megpróbálta lejegyzetelni füzetébe emlékeztetőül az időpontot törött hegyű ceruzájával.
 - Azért ihatunk majd forrócsokit is, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840467#post840467][b]Andrássy Borbála - 2021.12.20. 10:57[/b][/url]

Nem tudom eldönteni, hogy melyik érzés az erősebb a kettő között, ami bennem dúl. Az egyik a szégyen, mivel én nem érzek így, nem tudom, hogy ez normális-e, vagy, hogy én normális vagyok-e. A másik pedig az irigység, mert szeretnék én is zavarba jönni. Lehet, hogy a nemi érésem nem megfelelő stádiumban van? Létezhet ilyen? Hiszen úúúúgy is együtt szoktunk lenni, és nagyon jók is azok az alkalmak, de semmi erős filmes romantika és vágy nem dúl bennem, és nem is jövök olyan zavarba, és nem is tudok olyan okot mondani, amiért ez megváltozna.
- Nyugi, nekem is vannak titkaim, és én se mondhatom el őket senkinek. Titkot titokért? Én is elmondom a legnagyobb titkom és te is, és akkor tudjuk, hogy milyen komoly dolog derülhet ki, ha mi elkotyogjuk, vagyis, biztosak lehetünk benne, hogy senki sem fogja megtudni.
Oké, ezt lehet, hogy egy kicsit csavarosan mondtam el, de tudom, hogy mit szeretnék kihozni ebből a történetből, és remélem, hogy azért érthető. Eláruljuk egymásnak a legnagyobb titkunkat, amit egészen biztosan meg is őrzünk, hiszen a mi titkunk is a másiknál így marad biztonságban. Szimpla és mégis nagyszerű kigondolás ez, amibe simán belemegyek, pedig az én titkom, nos az valami olyan, ami tényleg egy életre megbélyegezne.
- Tényleg? Mivel átkozott el? Nem félsz?
Kérdezem izgatottan, szinte suttogva. Tudom, hogy a roma asszonyok átkai nagyon erősek, és remélem csak, hogy nem valami nagyon rossz dologgal átkozta el. Ha ők jönnek felém, és tudom, hogy pénzt akarnak kérni, nekik mindig adok, mert nem szabad kockáztatni, elég nekem egy vérátok, kettő már kicsit hajmeresztő lenne, így is épp csak hogy elvagyunk egymással én meg a kígyóm.
- A gyár az, ahol összerakják egybe az alkatrészeket, ugye? Nagyon komoly és nagyon felelősségteljes munka, hiszen, ha nem raknák össze a bigyókat egybe, akkor nem lehetne használni őket. Apukádnak nagyon fontos munkája volt ezek szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840554#post840554][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.22. 14:50[/b][/url]

Ahogy Bori arcára pillantok, egy pillanatra mintha nagyon elmerengene valamin. Nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát, így kissé arrébb helyezkedem tőle. Térdeimen támaszkodom, ahogy arcát fürkészem. Megkérdezném tőle mi a baj, de nem merem, hiszen nincs hozzá semmi közöm igazából, ráadásul... nem is tudom. Barátok vagyunk? Ha igen, akkor illene megkérdeznem. Megelőz, mert mielőtt kérdezhetnék bármit, egy őrült ötlettel áll elő.
Láthatóan megszeppenek, alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, abban a reményben, hogy hosszú tincseim elrejtik hirtelen jött zavaromat, de elfelejtem: fel van kötve a hajam. Nem is hangzik olyan rosszul. Soha nem mondtam még ki hangosan, senkinek, még magamnak sem, mert akkor valósággá válik, és nem tehetem tönkre a vele való barátságomat. Túl fontos ahhoz, hogy ez miatt elveszítsem. Térdeimre támasztott kezeim szorulnak ökölbe egyetlen pillanatra, csupán annyi időre, amíg elhatározom magam. Eltökélt tekintettem kapom fel rá a fejemet.
- Rendben. Legyen így - bólintok is mellé egyet. Lassan csúszom hozzá közelebb, elé helyezkedem végül, de a témák visznek minket előre, és akaratlan kuncogok fel halkan a reakcióján.
- Neeeeeem. Ezek nem olyan átkok, mint amik körülöttünk vannak - mosolyodom el végül szélesen, hogy megnyugtassam. Bár elgondolkodtam már azon, hogy egyébként lehet azért vagyok ennyire ön- és közveszélyes, mert rengetegszer el lettem már átkozva, de esküszöm próbálom kompenzálni valamivel az átkokat, csak... ezek szerint nem jön össze. Azért én próbálkozom tovább. Szégyellősen sütöm le tekintetem, ahogy apukámról beszél.
- Igen, nagyon fontos volt - minden fontos volt, amit tett vagy mondott. Minden. Mellkasom egy pillanatra lesz nehéz, ahogy szívem is ugyanennyi időre szorul össze. Nem szabad ezt most. Fejemet rázom meg óvatosan, majd pillantok fel Borira.
- Oké, tehát: titkot titokért - térek vissza a sokkal fontosabb témára, ami talán végre segít megnyugodnom. Talán döntésre is segít jutni, hogy mikor mondjam el neki... vagy egyáltalán elmondjam-e. - Csak egyet mondunk el, vagy többet is? - csillannak meg kékjeim kíváncsian, ahogy még közelebb helyezkedem vele szemben, és fürkészem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840741#post840741][b]Andrássy Borbála - 2021.12.24. 06:30[/b][/url]

Tudom, hogy ez merész volt, szerintem is, de abban a pillanatban, ahogy kimondom, hogy osszuk meg a titkainkat, tudom, hogy helyesen cselekedek. Senkit sem éreztem soha elég közel magamhoz, és tudom, hogy ez leginkább a kígyó miatt van, aki gátol, akinek a jelenlétét úgy titkolom, mintha valami szörnyűség lenne. Meg kellett tanulnom együtt élni vele, és most meg kell tanulnom azt, hogy másoknak is megmutassam. Ez egy rajtam kívül álló dolog, és mégis, örök életemre a részemmé vált. Egy nap... egy nap nem marad más, csak a kígyó, és nekem tudnom kell majd
elfogadni.
- Egyszer van kedved elmenni? Meglátogatni azt a helyet, ahol dolgozott. Szívesen hallanék róla.
Minden család más és más, a szülők máshogy viseltetnek egymás iránt és máshogy a gyermekeik iránt. A szüleim jól megvannak, bár néha azt érzem, hogy csak az üzlet tartja őket össze. Mégsem tartanak szeretőt, nem veszekednek nyíltan, és amikor egymásra néznek, látom a szemükben a szeretetet, ilyen nagyon sok év után is. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok pillanat volt, amikor feladták volna egymást, mégsem történt meg. A nővérem az engedélyük nélkül, meghamisítva a papírokat nagykorúsíttatta magát, hogy férjhez mehessen a haldokló barátjához, most pedig egy olyan ember felesége, akit nem tudnak elfogadni, és csak vademberként emlegetik. Tiszta Tarzan érzésem van mindig. A bátyámat pedig megharapta egy vérfarkas, majd ezt követően kiderült, hogy meleg. Az egyetlen reményük én voltam, hogy a család nevét tovább vigyem, de sem a kígyó, sem Móric nem segít ezen, én tudom.
- Kezdjünk eggyel. Mondjuk egy picivel, és ha tetszik a dolog, akkor elmondhatunk többet is, a legnagyobb titkokat is. Kibeszélhetünk mindent, ami a szívünket nyomja. Rendben? Ja igen, és a legfontosabb.
Felemelem a jobb kezem, kettőnk közé, ami nem nagy táv, de nem is zavar a közelsége. Térdeink összeérnek, illataink körülöttünk egyesülnek, mint egy védőburok, egy nagy titkokkal teli, védőmező. Négy ujjamat behajlítom, csak egy marad egyenesen.
- Kisujj-eskü. Nagyon fontos, hogy megígérjük, a titkok titkok maradnak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=840764#post840764][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.12.25. 00:55[/b][/url]

Kezd kicsit feloldódni, kezd rájönni, hogy az eridonos valóban segíteni akar. Értékeli a segítséget. Mindig hihetetlen sokat jelent neki, ha egy idegen ennyire kedvesen fordul hozzá, ha tiszteletben tartja a határai, ezt azonban általában még magának sem vallja be. Szeret abban a tudatban élni, hogy ő tökéletesen önálló, és nincs szüksége senki szánalmára és segítségére. Vannak alkalmak azonban - mint ez a mostani is - amikor be kell látnia, nem megy minden egyedül. Néha jó, ha van valaki, aki segít. Főleg, ha ez a valaki annyira figyelmes és jó segítő mint Elijah. Rami ugyan nem látja, de ha tenné, nagyon meglepni, hogy az eridonos szinte annyira akarja, hogy sikerüljön az a varázslat, mint Ramóna maga. Az ilyesmit a navinés sosem fogja megérteni. Hogy hogyan tud valaki ennyire drukkolni, ennyire akarni valamit, ami nem is neki fontos, hanem valaki másnak, akit ráadásul csak most ismert meg. Még a nevét sem tudja, mert Rami nem árulta el neki, mikor a másik bemutatkozott. De Elijah mégis drukkol neki, türelmesen magyaráz, segít, és még azt is felajánlja, hogy folytathatják a gyakorlást, ha Ramóna szeretné.
A navinés lassan emeli tekintetét a botra, mosolya kicsit kiszélesedik, látva a fiú örömét is. Kimondani, megfogalmazni nem tudná az érzést, de jól esik neki, hogy az eridonos így örül a sikerének. Ennek ellenére kicsit megint távolabb húzódik. Hosszú idő elnyerni a lány bizalmát, és még ő maga sem tudja, mi kell hozzá pontosan. Az biztos, hogy türelem, a másik fél részéről. Mert Ramóna most is kezdi soknak érezni a közelséget, bizonytalansága kezd ismét a felszínre törni, és legszívesebben egy szó nélkül hagyná ott Elit. Összeszedi azonban maradék erejét, hogy udvariasan utasítsa vissza az ajánlatot.
- Köszönöm, de azt hiszem, inkább most pihenek egy kicsit - mondja, ismét egészen hallkan. Felnéz azonban, egy pillanatra a fiú szemeibe is. De csak egy pillanatra, mert kékjei azonnal esnek is le a fiú mellkasáig. Halvány mosollyal bólint az eridonos felé, majd táskáját a vállára kapva gyors léptekkel csoszog ki a tanulószobából, hogy aztán elbújhasson a könyvtárban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=843113#post843113][b]Fekete Nonó - 2022.02.03. 19:24[/b][/url]

A hálókörletek felől megyek a tanulásra kijelölt helyszínre. Már a szoba előtt állok. Körbenézek. Meglátom Tímeát, aki éppen egy könyvet bújik. Reménykedem, hogy észrevett. Közelebb megyek hozzá, és leülök aztán megszólítom.
– Szia Tímea! – Köszöntöm, és lerakom a kezemben lévő tárgyakat, üvegeket, fűszereket, és hozzávalókat. – Elkezdted már? – Tudja, hogyan kell készíteni bájitalt? Mert elképzelhető, hogy még nem csinált. – Segítsek? Készítettél már bájitalt, tudod hogyan kell?


Három perccel később váratlanul beront hozzánk Rudolf. Mintha figyelne valamit, majd megkérdezi, mit csinálunk, én elmondom, aztán megdicsér minket. Kicsit elcsevegek vele, aztán magunkra hagy. Belekukkantok a könyvbe. – Most kell kettő csipet abból a törmelékből. – Mutatok egy kicsi fém dobozkára. Berakom, és közben elkezdek ismerkedni jobban a lánnyal.

– És milyen eddig a kastélyban? – Egy alap kérdést teszek fel. – Mennek a tantárgyak? – Érdekel, valami a sulival kapcsolatban? – Mert mint elsős biztos érdekes neki Bagolykő és a mágusvilág. Nézegetem a kotyvalékot, ami készül az üstben. Közben Tímeát próbálom figyelni, hogy lássam, nem ront el semmit. Néha szólok neki, “hogy abból kevesebbet” vagy “azt ne tedd bele” de amúgy nagyon jól csinálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845680#post845680][b]Harmat Betti - 2022.04.18. 19:29[/b][/url]

Bármennyire is nehéznek éreztem mindig, egészen jó vagyok átváltoztatástanból. Háztársaimnak segítette már korábban, de nem gondoltam volna, hogy még sor kerül ilyesmire. Ezúttal is csak véletlenül botlom bele a kis eridonosba, mikor a tanulószobában gyakorol. Én mágusjogot magolni bújtam be ide, ezért is foglaltam helyet az egyik fotelben. Pont rálátok azonban a vörös lánykára, ahogy a színváltó varázslattal szenved. Éppen csak hallom, melyik bűbájt mondogatja. Egy darabig figyelem, ahogy próbálkozik, majd újra elmélyedek dr. Laines tananyagában. Csak a csalódott sóhaj hallatán nézek újra fel. Kis habozás után aztán úgy döntök, segítek a lánynak, hátha örül neki.
Könyvjelzőmet kihúzva a fotel párnája mellől visszarakom azt a könyvbe, megjelölve hol tartottam, majd lerakva a minden tekintetben nehéz olvasmányt, lassan felállok. Kicsit kinyújtózom, megmozgatom elgémberedett tagjaimat, hogy a vér ismét visszatérhessen lábaimba. Rendbe rakom a tankönyveimet, füzeteimet, majd lassan elindulok az eridonos felé.
- Szia! - szólítom meg már menet közben, mikor már csak pár lépésre vagyok tőle. - Betti vagyok, levitás mestertanonc - mosolygok rá aztán, ahogy megállok mellette. Picit várok, szemeim az asztalon fekvő, kinyitott tankönyveire esnek. - Láttam, hogy gyakorolsz. Ha gondolod, szívesen segítek. Én mindig nagyon szerettem a színváltó bűbájt - beszéd közben már elő is húzom a saját varázspálcám. Ha elfogadja a segítségem, meg is mutatom neki, mire kell varázslás közben figyelnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845697#post845697][b]Shopie Tepes - 2022.04.18. 22:10[/b][/url]

A tanulószobába érve egy kicsit idegesen dobom le a dolgaimat
az
 egyik asztalra. Majd egy pár könyvet veszek le a polcról a színváltós varázslatokról. Elolvasok párat, majd a pálcámat elő véve próbálok egy ruhadarabot piros színűre varázsolni. Ahogy lóbálom a pálcámat és próbálom helyesen kiejteni a varázsszót, úgy leszek egyre jobban ideges. Mert nem történik semmi sem. Néha bele nézek a könyvbe és megnézem milyen ívet is kéne csinálnom. De sajnos többszöri próbálkozás után sem sikerül. Már éppen feladnám a dolgot, mikor egy lányt veszek észre mellettem. Próbálok nem teljesen eszement képet vágni, mikor hozzám szól, de nem tudom ez mennyire sikerült.
- Szia Shopie vagyok, eridonos elsős. - mutatkozom be végül a lánynak.
- Hát igen, gyakorlom bár inkább mondanám szenvedésnek.. Nem megy ez nekem pedig mindent tudok, hogy-hogy is jelenne csinálni mégsem sikerül..
- Válaszolok egy kicsit csüggedten
- Segítenél? Az szuper lenne, mert szerintem ez nekem sosem sikerülne egyedül.. -Mondom végül és látom, hogy nem húzza az időt, a pálca máris a kezében van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845715#post845715][b]Harmat Betti - 2022.04.19. 11:23[/b][/url]

Az eridonos igen feszültnek tűnik. Meg is értem. A gyakorlás stresszes tud lenni, főleg, ha nem akar sikerülni, amivel az ember próbálkozik. Sok estét töltöttem én is így elsősként. Aztán kicsit könnyebb lett a nagyrésze, mikor ráéreztem a varázslás alapjaira. Szépen lassan megtanultam kezelni a mágiámat, a vadmágiám eltűnt. Utólag visszanézve csak türelem és gyakorlás kérdése volt, de emlékszem arra is, mennyire kétségbeesett voltam az elején.
- Persze, nagyon szívesen segítek - mosolygok rá kedvesen. Ugyanezt a bűbájt gyakoroltuk Tamival, és úgy tűnt, neki segítettek az instrukcióim. Meglátjuk, most hogy fog menni a dolog. - Először csak próbáld meg a pálca mozdulatot, lassan, hogy az biztosan meglegyen. Ha úgy érzed, abban már biztos vagy, próbáld meg kimondani hozzá a varázsigét, lassan, artikulálva, hogy minden szótag meglegyen. Figyelj közben arra, hogy melyik szótag a hangsúlyos. - Saját pálcám lendül aztán, végével az asztalon fekvő ruhára mutatok, imitálva a megfelelő pálcamozdulatot.
- Ismerted a varázsvilágot, mielőtt idekerültél? A szüleid is varázslók? - faggatom kicsit. Az emberek általában szeretnek magukról mesélni, megnyugtatja őket az ismerős téma. Plusz nekem is segít, ha tudom, mennyire van képben a mágiával, annak mivoltával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=845801#post845801][b]Shopie Tepes - 2022.04.20. 22:24[/b][/url]