36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. augusztus 10. 20:59 | Link

🆅🅸🅽🅲🅴


El is röhögtem magam Vince reakcióján, miután közöltem vele, hogy mi is volt az ebédnél, s miért maradtam le róla. Ő akarta tudni az igazságot, én meg nem fogok kamuzni a haveromnak, miért is titkoljam? Biztosan ő is járt már úgy, hogy bekajált valami vackot, amitől aztán begörcsölt a gyomra és rókázott, vagy átfestette a csészét. Mi tagadás, azért vicces fejet vágott!
- Nagyon szívesen, tesó! El tudom képzelni - röhögtem tovább, fel is tűnt, hogy zavarom a két navinés csajszit, akik kicsit morcosan pillantottak rám. Oké-oké, ez egy tanulószoba, és szeretnének haladni, de azért nehogy már ne legyen egy kis jókedv néha napján. Pillantásom visszatereltem az én bölcs cimborámra, s bőszen bólogattam arra, hogy mit is kéne ennem.
- Szóval Te is jártál már így - nevettem el magam újra, mert ha ennyire tudja, hogy a krumpli beválik, akkor bizony legalább egyszer ki kellett próbálnia már. Egyébként jó volt az ötlet, amúgy is kezdtem egy kicsit megéhezni, így később biztos krumpli lesz majd, már ha a manók hagytak valamit az ebédről.
- Arra a ... - megint odalestem a két navinésre, aztán visszafordultam Vince felé, s kicsit visszavettem a hangerőből.
- Arra a navinés csajra gondoltam, akivel múltkor dumáltál a folyosón. Ugye nem azt akarod nekem mondani, hogy csak a jegyzeteidet akarta elkérni? - fel is röhögtem, mert oké, hogy Vince szokott jegyzetelni, talán egész szépek is a rajzai, de nem is tudom, valahogy nem néztem ki belőle, hogy odaadná fűnek-fának a cuccait, hacsak nem remél valamit cserébe. Vagy én lennék rossz májú? Hm, még az is lehet.
- De most komolyan, akkor azzal nincs semmi? - még mindig nem jutott eszembe a lány neve, de gondoltam, felmérem a terepet, mert Adriánnal is dumáltunk már a csajszikról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 10. 21:59 | Link

Dominik
napi viselet

A hajam elég gyorsan megszokott nőni, most is a tincseimmel kezdek játszani. Jó volna, ha akadna az iskolában egy fodrász lélek, aki szívesen levágna belőle egy tekintélyes részt. Jól áll a hosszabb haj, de már megszoktam a rövidet és így nyáron néha kellemetlen mert rohadt melegem lesz tőle. A tollammal kezdem birizgálni a fürtöket, és a haveromra téved a tekintetem.
- Képzelem, kösz ismét – kacsintok a srácra. Nyilván velem is előfordultak ilyenek, de inkább kisebb koromban volt gyakori, gyakran elkaptam a hasmenéses-hányásos vírusokat. Ősi szokás a családunkban az ilyen nyavalyákra, hogy tört főtt krumplit eszünk, vagy nyersen rágcsáljuk. Még a kutyám Bobo is szereti ropogtatni. Odasasolok a navinés csajszik felé, és én is dühös pillantásokat mérek rájuk. Ha valami bajuk van, akkor idejönnek és szólnak. Úgy utálom azokat az embereket, akik nem mondják egyenesen a másik arcába amit gondolnak.
- Ki nem haver? Mindenki, csak nem fertőző mert akkor itt bárki összecsinálja magát– emelem fel a hangomat és elfojtom a nevetésemet.  Ez már nagyon hiányzott, amikor Don közelében vagyok, sokkal jobbak a vicceim mint szoktak. Nem hiába nagy spanok vagyunk, kihatunk egymás életére. Jó néha kicsit durvábban beszélni, de én általában a béke embere vagyok. Csak nem éppen mindig.
- Mondtam már múltkor te okos, hogy igen is a jegyzeteimet akarta elkérni. Nem adhattam oda, mert kellett nekem. Mi tagadás, szép lány, de nincs semmi. Majd lesz valami, ha találok még jobbat – kacsintok huncutul. Nem vagyok azért nagy igényű, a lényeg hogy jó humora legyen a csajszinak és legyen benne spiritusz és valahogy kinézzen. Plusz jó pont, ha úgy néz ki. Mármint hogy szép, meg az alakja és fullos. Hazudik az, aki szerint kizárólag a belső a fontos. Az is egy döntő dolog, de azért valljuk be a békakirálylány és a hercegnő között megvan a különbség. Nyilván minden hölgy szép a maga módján, de nem mindenkiben található meg a szépség mellett, a belső jóság.
- És veled mizu, a csajok terén cimbi? Vagy a pasik terén? – kérdezem halkan nevetve, remélve hogy leesik neki a poén.
Utoljára módosította:Dévai Vince Áron, 2021. augusztus 13. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 14. 14:31 | Link

Lil

Tanulószoba? Egész jó ötletnek tetszett a gondolata. Ha Marina nem említi meg tegnap a vacsora felé menet, nem is jutott volna eszembe hogy ott milyen jó csendes az egész szoba, és sokkal könnyebben megy a tanulás mint a zajos klubhelyiségben, vagy bárhol máshol az egész birtokon. Mostanában nem megy jól a tanulás, hiába ülök le az íróasztalhoz és próbálnék koncentrálni sehogy nem akar sikerülni. Lassan jönnek a vizsgák, úgyhogy jó lenne összekapnom magamat. Akkor sem visz rá a lélek, hogy ilyen döglesztő nyári napokon és estéken én az asztalnál tanulgassak. Vagy máskor mikor neki szeretnék fogni tanulni, találok kifogást hogy szabaduljak. Elfelejtettem fürdeni, vagy nem tettem fel az éjszakai maszkot, esetleg nem jutott eszembe felmászni a kastély legmagasabb tornyába. Pedig az minden nap kötelező gyakorlat. Rászántam magam hogy délután felkeressem a tanulószobát. Az órák után felmegyek a szobába, átöltözni kényelmesebb ruhába. Egy fehér trikót és egy jó szakadt farmert választok, hozzá egy olyan papucsot amiben biztosan nem fogok leszánkázni a lépcsőkön. Magammal rángatnék valakit, de senkit sem találok lent így hát egyedül megyek. Biztosan kint az udvaron napoznak vagy hűvös fa árnyékában szuszognak. Senki sem olyan kerge, hogy ilyen melegben egy kis szobában kuksoljon. Apropó biztos meleg lesz bent, így felkapom a legyezőmet az asztalról és kilépek a klubhelyiségből. Egyre több lépcsőfokot hagyok magam mögött, majd folyosókat és elérem a keresett helyiség ajtaját. Benyitok, és látom hogy velem együtt négyen leszünk. Két levitás lány akiket nem ismerek, és egy eridonos fiú aki éppen akkor áll fel amikor beljebb megyek. Szorosan magához öleli a tankönyvét, és úgy baktat el némán mellettem. A megüresedett helyét foglalom el, és előveszem a Mugliismeret könyvet. Na jó, mugliivadék vagyok de a szakszavakkal nem vagyok annyira tisztában. Nem gondoltam volna hogy éppen ezzel a tárggyal gyűlik meg a bajom. Ezt követően a többit is átismétlem alaposan. Kuncogás. A fejemet oldalra billentem és meghallok egy szót, amire felemelem a fejemet. A vezetéknevem. Utálom amikor úgy emlegetnek hogy Hudson. Az egészen más amikor én bíztatom magam vele, de másoktól? Stop. Az egyik lány elbúcsúzik a beszélgetőpartnerétől és kimegy, majd miután becsukódik mögötte az ajtó, az ismerős levitás lányhoz fordulok. Csak ketten maradtunk. Ismerem, mivel Animágus. Én még csak tanulom, az alapoknál vagyok de ő már teljesítette a tanfolyamot. Mestertanoncos a csajszi, és nem mondanám hogy az eddigi találkozások alapján kedvelném.
- Igen? Valami problémád van velem Vizsnyiczky? – kérdezem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2021. augusztus 27. 18:33 | Link


***

Pokoli fejfájással ébredt, olyan rosszal, hogy ahhoz se tudott kellően koncentrálni, hogy elkészítsen egy bájitalt, ami csillapítaná. Nem mintha ne mehetne el a gyengélkedőre ilyenkor, tudta jól, hogy a lehetőség adott, de szinte látta maga előtt a komoly bajaiktól nyöszörgő bent fekvő diákok gúnyos pillantását. Kinevették, lenézték, hogy holmi fejfájással picsog itt. Végzős mestertanonc létére. Ő Vizsnyicky Lilla volt, az ég szerelmére!
Szóval nem, inkább az egész napot végigkínlódta, noha teljesen hasznavehetetlen volt emiatt. Ami szintén rendkívül frusztrálta, jobban, mint maga a gyötrő szúrás a halántékában. Viszont nem adhatta jelét ennek, legalábbis ott nem, ahol látják, mert vagy kíváncsian megbámulnák, aminek már a gondolatától is viszketni kezdett a tarkója, vagy ami rosszabb, megkérdeznék, hogy jól van-e. A megjátszott kedvességre pedig semmi szüksége nem volt, főleg nem azon az áron, hogy beismerje gyengeségét. És egyébként sem ért rá, rengeteg idejét vesztegette el, és a nyakán volt a vizsgaidőszak.
A délután a tanulószobában érte, ezt találta Lilla a legmegfelelőbb helyszínnek, mert az év ezen szakászában már tényleg csak azok időztek itt, akik valóban arra használták a termet, amire rendeltetett: tanulni. Itt nem zavarták, nem hangoskodott senki, és még csak nem is próbáltak beszédbe elegyedni vele. Legalábbis azt hitte.
Sztella, az egyik évfolyamtársa csapódott mellé, de szó szerint, úgy rakta le magát a székre, hogy az megreccsent alatta. Pedig nem volt súlyos a lány, csak lendületes. És rellonos. Ez talán túl sokat is elmondott róla, ugyanis azok közé tartozott, akik direkt ráerősítettek a házhoz köthető sztereotípiákra.
És mielőt Lilla bármit tehetett volna ellene, a csaj faggatni, nyaggatni kezdte, röhögcsélve megkérdezte, hogy kikérdezze-e őt, és a levitás érezte, hogy menten elfogy a türelme, és leátkozza ennek a szerencsétlennek a haját. Ami nagyon nem volt jó ötlet, szóval alternatíva gyanánt inkább megkísérelte elterelni magáról a figyelmet. Fejével rábökött az épp belépő navinés lányra.
- Neki vajon nem telik nadrágra és cipőre, vagy csak nagyon otthon érzi magát? - tette fel a költői kérdést, és felvonogatta a szemöldökét is kétszer, úgy nézett Sztellára, aki vihorászni kezdett.
Lilla pedig sóhajtott, és újra a könyvébe bújt.  A rellonos leszállt róla, és miután kiszórakozta magát, valamit magyarázva is "Hudson"-ról, fogta magát, és nagy lendülettel felállt, és magára hagyta a két lányt.
Nem hitte, hogy a navinés hallotta volna őket, de úgy tűnt, sikeresen megoldotta a problémáját úgy, hogy kreált egy újabbat. Fáradtan, és kissé ingerülten emelte fel fejét ismét a könyvből, hogy kékjeit Zayday-re fókuszálja.
- Túl hangos vagy, az a problémám. Hudson. - Nem értette, mi baja ennek a nőnek, de ha teljesen őszinte akart lenni, egyáltalán nem is akarta. A feje még most is lüktetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. augusztus 29. 19:57 | Link

Ramóna
can i help you?



Nem lehet könnyű bármit csinálni, főleg ha figyelik az embert és közben ettől meg szorong. Nagyon sok idő kellett, míg elfogadtam, hogy itt körülbelül mindenhol van valaki és mindig lát mindent valakit – főleg az edictumos írok, khm –, ha nem is titok egy gyakorlás, mégis, nehéz tud lenni. Nem tudok semmit a lányról, sem másokról, furcsa is lenne. Van, aki szereti a közönséget, van aki elviseli és aki irtózik tőle, egyenesen rosszul is van. Van egy évfolyamtársam, aki a mai napig ájulás közelébe kerül, ha kicsit is „szerepelnie” kell, nem kell ehhez elsősnek, fiatalnak lenni. Úgy néz ki ez kortalan. Azt sem tudhatom, mennyire tolerálja a kvázi idegenek beleszólását a dolgokba, így aztán csak belevágok, mielőtt sikerülne túlgondolnom mindent és ezzel végképp elrontani azt a picike magabiztosságot, amivel belevágtam abba, hogy segítek. Talán ha ismerne, lehet most menne világgá és mondaná azt, hogy akkor inkább viszlát varázsvilág. Mostanában azt mondom magamnak, mindig van és lehetne rosszabb is, így aztán valamivel mindig fényesebben látom a helyzetet. Ebből pedig adok egy kicsit neki is.
- Ohh, bocsi, ha zavar… jaj – ugrok félre, mert ahogy hirtelen fordul, a szikrák úgy pattannak ki a pálcából a lábaim elé. Tudom, hogy nem szándékos, az enyém is csinált már ilyet, nem is egyszer, korábban jobban, mostanság csak ha éppen „makacs”, illetve ha nagyon ideges vagyok és a kezemben marad. Nem nagyon ér el, ami igen, az csak épphogy érezni, mintha egy apró kavics pattanna a lábamnak, semmi több, így aztán okom nincs a haragra.
- Megesik az ilyen – mert a lány reakciója nem épp arra utal, hogy ő ez olyan mókásnak találja, mint mondjuk én. Nem is kell elviccelni, azonban megijeszteni sem akarom. Épp pillantok rá, hogy mondjak valamit amivel felvidítom, amikor találkozik a tekintetünk. Nem sok az egész, pár pillanat, de belém költözik a felismerés érzete. A hideg ráz ki kicsit, mert ha csak a pillantást nézzük, olyan, mintha a sajátom lett volna. Korábban persze, de attól még nincs elfelejtve. Szegény talán nem érti az egész helyzetet? Vagy épp olyan új, hogy keresi még az utat. Szusszanok egyet, egyelőre nem adok ennek jelet, hanem mellé sétálok. Előkotrom a saját pálcám, meg egy sima tollat, majd az utóbbit veszem a kezembe egyelőre.
- A varázsigét jól ejted ki. Kicsit viszont nagyon lendítettél, felkaptad a végét és azért makacskodik – nem akarok okoskodónak tűnni, se semmi. Elveszett, új mindez és tudom milyen érzés. Így emelem meg a tollat tartó kezem, nem akarom elvenni előle a munkát, így üresben mutatom, de a pálca a másik kezemben jó lesz, ha gyorsan kell reagálni.
- Figyeld a kezem – azzal már csinálom is a mozdulatot. Először lassan, majd kicsit gyorsabban. - Így. És akkor sikerül. Akarod ezzel gyakorolni kicsit? - mutatok a tollra majd nyújtom is felé. Hátha akkor nem félelmetes, ha tudja, ezzel nem okoz kárt. Nekem egy sima, mezei botom volt erre és meg is van még a fiókban. Hülyeség, de működik és semmi sem gyullad ki közben.
- Egyébként Elijah vagyok, mugli születésű és tudom milyen furcsa az elején varázsolni – meg úgy most is, de ezt már nem teszem hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. szeptember 5. 17:16 | Link

🆅🅸🅽🅲🅴


- Na igen, az nagy szívás lenne - röhögtem Vince szavai után, majd - csak a hatás kedvéért - tüsszentettem egy jó nagyot, amire a navinés lányok is megrezzentek, majd gyorsan elkezdték összekapni a cuccaikat, mint akinek hirtelen sürgős dolga akadt. Erre egy elégedett mosoly kúszott az arcomra, és felemeltem az öklöm, hogy összeüssem Vincéével, ahogy ezt szokás olyankor, mikor bejön egy terv. És még ha ezt nem is beszéltük meg előre, olyan jól jött ki az egész, hogy vicces volt látni, amint a csajok a hasmenés gondolatától is menekülőre fogják.
- Még jobbat? Haver, neked tuti van valami bajod az ízléseddel, tök szép az a lány - értetlenül csóváltam meg a fejem, mert nem is értettem Vincét. Vagy tetszett neki a csaj, csak nem akarta felvállalni, vagy nem tetszett neki, vagy tényleg azt gondolta, hogy még ennél is jobbat érdekel. - Miii, hogy mi? - először értetlenül pislogtam Vincére, aztán leesett, hogy miről dumál, el is vigyorodtam. - Hát, tudod van egy nagyon jó haverom, aki irtóra bejön, de nem tudom, hogy mondjam el neked…izé neki - ekkor viszont már kitört belőlem a röhögés, még oldalba is böktem a könyökömmel, hogy ő is vegye a lapot. Reméltem, azért nem ijedt be, hogy tetszene nekem, mert erről amúgy szó sem volt.
- Nincs semmi amúgy, hogy válaszoljak a kérdésedre. Elkerülnek, jóóóó messziről - mutattam a képzeletbeli távolba, miközben magam is elgondolkodtam azon, hogy ennek mi lehet az oka. Lehet, hogy kellett volna kérnem némi stílustanácsadást Vincétől, mert az ő sérója azért be volt lőve, nem úgy, mint az enyém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. szeptember 25. 11:06 | Link

"Így megy ez, amikor az ember tanul valamit.
Először gyakorolni kell. Aztán pihenni. Aztán megint gyakorolni.
És amikor pihenés után újra gyakorol az ember,
akkor hirtelen egy csomót fejlődik.
Akkor is, ha közben nem csinált semmit."

   Elijah

Sosem volt jó az emberekkel, sokkal jobban megérti a növényeket, állatokat. Ebből azonban az is következik, hogy nem tudja, hogyan kérjen segítséget. Megszokta már, hogy egyedül oldja meg a nehézségeit, hogy magára van utalva. A mágia világa azonban új és idegen számára. A puszta tény, hogy boszorkány, megdönt benne mindent, amiben valaha is hitt. Na meg, az új helyzetekkel is nehezen birkózik meg. Az pedig, hogy valaki önszántából szeretne neki segíteni, ráadásul a varázslásban, mindenképpen új helyzetnek bizonyul.
Csak egy pillanatra néz az eridonos barnáiba, rögtön el is kapja tekintetét és hajtja le a fejét. Nem bírja, ha a lelkébe látnak, a rövidke szemkontaktus viszont pont ilyen érzetet kelt benne. Ám rossz érzés ide vagy oda, a segítséget megkapja még úgy is, hogy szóban nem kérte. Megkönnyebbültséggel az arcán fordul hát vissza az asztalhoz Elijah-val együtt. Kicsit távolabb lép a fiútól, új neki még a srác, és hiába segít neki, nem tud megbízni benne, ahogy senki másban sem. Ennek ellenére figyeli, mit csinál a másik, és szabad kezével ösztönösen le is követi a mozdulatot. A tollra is bólint, át is veszi azt, gondosan ügyelve rá, hogy keze ne érjen Elijah-éhoz. A botra szegezi a tollat, megcsinálja a mozdulatot, majd még egyszer, és harmadszorra is, közben már elmotyogva a varázsigét. Tudja, hogy nem lehet így baj, még akkor is, ha azt nem is érti, miért varázsol a varázspálca.
A bemutatkozásra néz csak fel, bólint egy aprót, mintha egy mosoly is megjelent volna szája sarkában. A furcsa kifejezés is ismerős neki, szimpatikussá teszi az eridonost, hogy sorstársak egy bizonyos ponton. Abba viszont most nem avatja be a másikat, hogy sosem hitt a varázslatban, sőt, mindenével tagadta annak létezését. És tessék, ennek ellenére itt van, varázsolni tanul, és éppen azért gyakorol, hogy ne kelljen eggyel több évet ebben az iskolában töltenie, mint amennyit egyébként is muszáj.
- Megpróbálom akkor pálcával is - jelenti ki. Hangja kicsit rekedtes, hiszen viszonylag régen szólalt meg, de így is hallható amit mond. Ugyanakkor az is hallható, milyen gyenge a lány, mennyire bizonytalan minden szava.
Varázspálcáját veszi aztán ismét kezébe. Szeme előtt tökéletesen jelenik meg a tankönyv lapján az ábra, és a varázsige kiemelt szavacskája. Erősen koncentrálva mozdítja meg a kezét, mondja ki a varázsigét is, bár utóbbi igen csak gyengének hat. Nem is sikerül tökéletesen a varázslat, a bot ugyan összeforr, de csak pár másodpercre. Ahogy a bot ismét szétreped, Ramóna azzal egy időben harap rá alsó ajkára, ujjai pedig rászorulnak a gesztenyefára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. szeptember 26. 11:31 | Link

Ramóna
can i help you?



Azt hiszem kimondhatom, hogy ha teljesen nem is, de megértem azt, ami jelenleg megy benne. Egy része régi ismerős, hiszen elsősként mindennel is szembesülni ami mágia, mágikus, már eleve egy olyan sokk, amelyet nem mindenki tud csak úgy lenyelni. Aztán ott van tetejébe az is, hogy az a mágia benne van az emberben és használni kell. Ami nagyon nem egyszerű, valljuk be. Én szerintem aki olyan közegből jön, ahol a mágia nem ismert, vagy éppen igen és mégis bizonytalan benne valaki, annak lehetne egy kis időt tanulás, kötelezettségmentesen eltölteni időt az iskola vagy más mágikus hely falai között felzárkózni. Nem lenne utána ennyire stresszes, ijesztő, bármi. Akkor talán ez a lány sem úgy állna ott, ahogy. Rám néz, majd már el is kapja a tekintetét, mintha nem lehetne rám tekinteni. Szusszanok egy aprót, mert így nehezebb lesz, viszont nem tudok haragudni rá, hiszen senki sem köteles arra, hogy mindenkire nyitott legyen. Én félig voltam az, könnyebben szót értettem másokkal, így talán kicsit jobban és egyszerűbben tudtam előre haladni. De nem leht mindenki olyan, mint én. Csendben figyelem hát, amikor elveszi tőlem a tollat és nekiáll gyakorolni. Ettől tényleg nem kell félni, ebből nem lesz mágia. Talán könnyebb.
- Kicsit lazábban fordítsd. Á igen, úgy  - bólogatok. Nem fogok rá a kezére, sajátom emelem meg és mutatom mire gondolok, majd rá is jön. Így aztán leengedem azt, bólogatok, hogy sokkal jobb így, mint ahogy elsőre pálcával próbálta.
- Csak nyugodtan. A tollal már jól ment – bólogatok, miközben visszaveszem a tollat, de csak a fülem mögé tűzöm be azt, nem teszem mélyre el. Hátha. Nem állok túl közel hozzá, azonban annyira igen, hogy jól lássam mit ügyködik. Látom, hogy koncentrál, nagyon is, így aztán nem mondhatnám azt, hogy nem akarja. Ó igen, én vért tudtam izzadni egyes bűbájok előtt, közben, ezt nem tagadom. Most sem vagyok mestere, a legtöbb igét fejből tudom, tökéletes mozdulattal, mégsem sikerülnek úgy. Azt mondták erre, hogy a mágia nem egységes bennem, hol több, hol kicsit kevesebb, viszont az a több sem ártalmas senkire. Nem bántok vele másokat, maximum olyankor sikerül jól valami, vagy túl jól, de az már más. Néha még elpattannak dolgok.
-Nnnnna! - ahogy nekiáll és látni, hogy a bot összeforr, már emelem a kezem, hogy tapsoljak, de végül csak hümmögök arra, hogy ismét szétesik. - Egyre jobban megy – végül csak megszólalok, bátorító mosollyal. Nem csinálom meg helyette, mert nem vagyok sem szaki, nem vehetem el a gyakorlását. - Én azt mondom, kicsit hangosabban és érthetőbben mond az igét. Elharaptad kicsit a végét és ilyenkor nemigen működik jól. Egy csomót rosszul mondtam ki állandóan és bamm… nem is értek jó véget. Most csak a varázsigét mond hangosabban. Én nem fogok nevetni rajtad – bőven nem, soha nem tenném. Itt vagyok, mint támogató, ismeretlenül is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 30. 12:08 | Link

Dominik
napi viselet

- Látod, egyetértünk – mondom és tovább lapozgatom a jegyzeteket. Hirtelen erősen elkezd fájni a fejem, és oda is kapok. Elkezdem masszírozgatni, de nem segít rajta. Továbbra is vigyorgok, mert ezen a srácon csak röhögni lehet. Komolyan brutálisan jó fej, meg löki állandóan a hülyeségeit ezért is nagyon jól elvagyunk mi.  Semmi nem tesz boldogabbá, hogy a nem odaillő személyek elhagyják a vonzáskörzetünket. Esküszöm, még a fejfájásom is csillapodott kicsit. Lehet máskor el is kellene játszani, hogy másodperceken belül összecsináljuk magunkat, és akkor sikítva menekülnének ki. Imádom ha a csajok sikítanak, de csak úgy szenvedélyesen.
- Csak hülyéskedek gyerek, kis fain a csaj. Nincsen vele semmi gond – rázom a fejemet, és úgy nézek a fiúra mintha citromba haraptam volna. Mi van ezzel hogy nem érti a tréfát? Lehet tényleg beteg lesz, akkor bizony nem árt távol maradni tőle. A székemet is mindjárt arrébb viszem, de a sértődött képén biztosan betegre nevetném magamat.
- Biztos én vagyok az, úgyhogy ne is tagadd. Mindenki megbolondul értem, nem tudod? – ekkor már végképpen nem bírok magammal, az öklömbe harapva próbálok csendben maradni. Nem megy, mert rázkódok a nevetéstől. Jó hogy nem hangosabban mondtam, mert a kis szentfazekak még meglincseltek volna érte. Tény hogy nagyon is jól nézek ki, és az is hogy Dominik se csúnya. Rá mindig is egy nagyon jó haverként gondoltam, sosem éreztem többet még srác iránt se. Jelenleg a lányokért vagyok oda, de ki tudja mit hoz a jövő? Lehet néhány év múlva izgalomba hoz ha meglátok egy taláros srácot, de jelenleg nem. Azért elfogadó vagyok, mert ha kiderülne bármilyen cimborámról hogy két pályás, nem hagynám cserben.
- Na vigyázz, rád küldök ám valami jó csajszit – kacsintok a haveromra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. október 6. 21:25 | Link

🆅🅸🅽🅲🅴


Egy pillanatra tényleg bevettem, hogy Vincének valami gondja van az ízlésével, talán még a szemöldököm is magasabbra kúszott, aminek hála biztos lerítt rólam az, hogy elképedtem ettől. Már majdnem elkezdtem mondani neki, hogy tök hülye vagy haver, amikor benyögte, hogy csak szórakozik. Erre nevetve ráztam meg a fejem, aztán még legyintettem is egyet, mivel  sikerült behúznia a csőbe. Pedig általában veszem a poénjait, szoktunk sokat ökörködni, de ez most valahogy nem esett le. A továbbiakban viszont feléledtem poénfalván, s nevetve viccelődtünk. - Naná, hogy te vagy az, lebuktam - röhögtem el magam, persze hogy nem volt ez komoly, és ezt ő is tudhatta. A tanulószobát is sikerült felvernünk a röhögésünkkel, a még betévedt tanulók csak rosszallóan bámultak ránk, nem értem, hová tették a humorérzéküket. Ja, hogy nem hallották a poént? Bocs, ez van. - Hé, azért csínyán az ilyen kijelentésekkel, mert a végén még elhiszem- röhögtem el magam. Igazából fogalmam sem volt arról, hogy Vincének mennyire vannak jócsaj ismerősei. Mindig úgy tűnt, mint aki menő lenne, amire gondolom, hogy buktak a csajok, de nem igazán mesélt ezekről, szóval ki tudja. Azt mondjuk nem nagyon akartam, hogy csak úgy rám eresszen valakit, jó lett volna tényleg megküzdeni valakiért, és nem csak kényelemből nyújtózni a luxusfalatok után.
-  Vizsgákkal hogy állsz? Én már nagyon unom a tanulást, elmehetnénk valamelyik hétvégén egy kviddicsmeccsre - dobtam be az ötletet, jó lett volna egy kis kikapcsolódás, meg szurkolás a kedvenc csapatomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. október 23. 23:11 | Link

"Így megy ez, amikor az ember tanul valamit.
Először gyakorolni kell. Aztán pihenni. Aztán megint gyakorolni.
És amikor pihenés után újra gyakorol az ember,
akkor hirtelen egy csomót fejlődik.
Akkor is, ha közben nem csinált semmit."

   Elijah

Szemei egészen kicsire szűkülnek, ahogy koncentrál, ajkai pedig szinte eltűnnek, olyannyira összeszorítja őket. Figyeli az eridonos kezét, hogy az hogyan mozdul. Próbálja lekövetni a mozdulatot, ám esetlennek érzi magát. Szinte már hallja, Elijah hogyan fogja kinevetni bénaságáért. Ez azonban nem történik meg. A fiú nem nevet rajta. Sőt! Megdícséri. Mégiscsak sikerült volna? Rami nem így érzi, ő rossznak látja, amit csinál. Ezért próbálja meg újra a mozdulatot, és újra, és újra. Teljesen magabiztos nem lesz ugyan, de úgy dönt, ideje megpróbálni pálcával is. Bizonytalan a dologban, és fél attól a darab fától. Úgy érzi, nem tudja irányítani. Talán ez az igazság. Ezért is a félénkség hangjában, ahogy megszólal. No meg azért, mert utál beszélgetni. Szerencsére a másik sem nyomul nagyon, nem áll hozzá túl közel, és nem is próbál csevegni, ez pedig tetszik a lánynak.
Kezébe fogja a gesztenyefa pálcát, kékjeit a botra szegezi és koncentrál. Arcán ez ismét megjelenik, ajkain és szemein, bőrének vonásain. Nagyon akarja, hogy az a bot végre összeforrjon. Egy pillanatra el is hiszi, hogy menni fog, hogy tud ő varázsolni. A bot egy pillanatra össze is forr... de nem. Aztán ismét szétesik. Ajkai elnyílnak egy pillanatra egymástól, arcára bamba csodálkozás ül, ahogy eg, pillanatra elhiszi, hogy sikerült a varázslat. Zavarában harap aztán ajkába, és szegezi szemeit fekete cipőjére.
Akkor pillant fel, mikor Elijah beszélni kezd. Figyelmesen hallgatja meg a tanácsot. Erőt kell vennie magán, kénytelen lesz hangosan beszélni. Másképp nem fog menni neki a bűbáj. Talán ez a legrosszabb része az egésznek. Nem elég, hogy bolondnak néz ki, ahogy egy fapálcával hadonászik, még furcsa szavakat is kell kiabálnia. De a vizsgán át kell menni - valahogy.
- Meg... Megpróbálom - nyögi ki erőtlenül. Egy pillanatra az eridonosra tekint, de kékjei hamar az asztalra zizzennek ismét. Megköszörüli a torkát felemeli a kezét, és megpróbál mindenre figyelni. Hangos, artikulált beszéd, határozott mozdulat. - Reparo - talán kicsit hangosabban is szólal meg, mint azt tervezte. Szinte már kiabál. Legalábbis Raminak így tűnik.
Nem is mer nézni, szinte biztos benne, hogy nem sikerült. Ám aztán leengedi pálcát tartó kezét, visszafordul a bot felé. És lám, az egyben van. Közepén ugyan még jól látható a repedés, a törés nyoma, de egyben van. Ramóna pedig alig hisz a szemének. Észre sem veszi, de ajkaira mosoly kúszik, szemei csillognak. Óvatosan pillant fel Elijah-ra, miközben pálcája végére fog gyengébbik kezével is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. október 28. 15:49 | Link

Dominik
zárás
napi viselet

Bár lázadást nem szeretnék szítani, de jó lenne valahogy rávenni a többieket hogy tiltakozzunk a vizsgák ellen. Vizsgázzanak a tanárok nálunk. Ja, nagyon jó gondolat bár még viccnek is rosszul hangzik, ezért ki sem ejtem a számon. Don értékelné a tréfát, de mivel a falnak is füle van, nekem meg még is csak jót tesz a tanulás és az én jövőmet szolgálja megmarad a csend. Továbbra is toljuk a sok süketelést a csajokról meg a vizsgákról, és el is felejtjük hogy miért jöttünk. Szívesen végig dumálnám az időt a haverommal, még is kénytelen vagyok tanulni, mert a vizsgák nem írják meg magukat nulla tudással. Legalább ha jobban figyeltem volna órán akkor összejönne egy jó kis elégséges, de inkább hagyatkozok a jegyzetekre, amiket az órán a lepisszegések után durcásan írtam meg. Év végén kíváncsi leszek rá hogy melyik vizsgát tartom majd a legnehezebbnek, és kinek hogyan sikerül. Az átkozott ajtó nyílik, és egy elég jó csajszi lép be rajta, és a szomszédos padhoz settenkedik szinte cicaléptekkel. Kedvem lenne odaszólni neki egy kacér szót, de ma a könyvekkel érdemes randizni.
- Nem mondom hogy tök jól, de alakulgatnak és kész. Neked? Lemehetünk tesó. – válaszolom a srácnak, és a jegyzeteket kezdem megint rendezni. Mivel az előbb jól összekevertem a kupacot, most válogathatom ki időrendi sorrendben. Tolja a szöveget a srác, és mire a végére ér sikerül mindent helyre tennem. Elég lesz egy fél óra tanulás, utána szerintem simán megengedhetek magamnak egy jó kis sétát, és hátha őt is elrángathatom magammal.
- Na most már tanuljunk, és majd később lejöhetnél velem egyet kocogni. Ok? -  kérdezem, majd lehajtom a fejemet, és elkezdem végig futtatni a szememet az első lapon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. október 31. 09:01 | Link

Ramóna
can i help you?



Nem mondom azt, hogy minden embert jól ismerek és tudom, mit mikor szabad és mit nem. Sajnos nincs ilyen különleges képességem, azonban amikor felismerek valamit, ami ráadásul ismerős is, akkor nem nehéz megtalálni a helyes „utat”. Úgy néz ki, Ramóna is kezdi felismerni, hogy én nem azért jöttem, hogy kigúnyoljam. Persze ettől nem nyílik meg, nem nevet és beszél, de bőven elég az, hogy nem ment el innen, ahogy lehet elsőre tervezte. Messzire mehetett volna, a szobája csendjébe, ahol nem zavarja senki sem, talán még a szobatársa sem. Mégis maradt, nem áll olyan görcsösen, mint aki ugrani akar azonnal valahova messzire és ez már bőven elég jel, visszajelzés, hogy jól csinálom egyelőre azt, amit.
Hiába nem sikerül, fontos a dicséret, ha valakinek nincs önbizalma. Ha azt mondom: hááát, lehetett volna még jobb is, akkor nem sokat segítek. De ha kiemelem azt, ami jó volt, akkor máris könnyebb arra gondolni, mit kell javítani. Kicsit ironikus, hogy én tanítok valakit, valamire, de ennek is el kellett jönnie persze. Lehetek én örökre béna, elmagyarázni bármit el tudok, mert a varázserőm furcsasága mellett, fejben ezeket nagyon jól tudom. Tényleg nem akarják a tanárok elhinni, hogy én tényleg figyelek minden órán, a bűbájokat is tudom, csak amikor végre kell hajtani, akkor valamiért nem működik olyan jól. Azt mondta erre egy okos, hogy a mágiám szintje alacsony, mégis, néha valamiért megugrik és akkor kicsit vad és kezelhetetlen. Mivel azonban soha senkit nem bántottam, maximum tárgyak sínylették meg, ezért nem kell vele semmit csinálni, csak elfogadni, hogy nem leszek erős és mestermágus. Ez van. Elmagyarázni legalább eltudom neki, még ha elsőre nem is sikerül. Oda se neki, a próbálkozások már csak ilyenek. Nehéz lehet mondjuk egy életen át tartó varázslatmentesség után ebben létezni, ha egyszer kíváncsi lesz rá, tudok róla mit beszélni. De jelenleg ő nem ismeri azt, ami vagyok, csak egy srácot lát, aki magyaráz és tudja ezt a bűbájt. Ilyenkor el lehet hinni, hogy én anyatejjel kaptam a mágiát.
- Ez a beszéd – mosolygok töretlen és bólogatok. Ebbe most nem szólok bele, hogyan tartja a pálcát, hogyan fordul, ez az ő pillanata. Én csendben figyelek és szurkolok, hogy sikerüljön neki. Már sokkal bátrabb, hangosabb az a varázsige, én meg bólogatok, hogy igen, így gondoltam. És kész, már tapsolok is. Nem válik szét, nem a legtökéletesebb, de neki, nekem igen. Nem lépek közelebb, csak felé fordulok.
- Nagyon szuper volt! A bot kész is – azt megfogva emelem fel és kicsit integetek vele, hogy lássa, nem esik szét. Az apró mosolyt a lány arcán nem tudom nem észrevenni. Örülök. Visszateszem a botot végül és rápillantok. - Tudok segíteni még más bűbájjal is? Vagy, hozzak egy poharat? Azt is össze lehet tenni, csak nehezebb. De ha egyedül szeretnél gyakorolni, szólj és már megyek is – abszolút nem sértett a hangom, ez az ő döntése lesz, bármelyiket is választja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 327
Összes hsz: 396
Írta: 2021. november 1. 10:23 | Link

🆅🅸🅽🅲🅴


Láttam a cimbin, hogy már nagyon sajog a tenyere a lapok után, de hát nem csodáltam, végül is, levitás Vince, a levitások meg köztudottan szerettek tanulni, legalábbis nálam sokkal jobban. Én még szívesen dumálgattam volna mindenféléről, csak hogy tanulni ne kelljen, ráadásul betért egy csinos leányzó is, akin megakadt a pillantásom. Tök jól nézett ki, de még ő is tanulni jött. Egy pillanatra azért összenéztem Vincével, szerintem neki is ugyanaz a gondolat villant át a fejében, mint az enyémben a csajt illetően. Na de, hogy ne csak róluk dumáljunk, gondoltam nem ártana, ha néha ki is mozdulnánk a kastélyból, fel is vetettem az ötletet.
- Na szuper! Végre, valaki! - megörültem, hogy Vince jönne, így már nem kell egyedül mennem. -  Hát, meg lesznek valahogy, ne aggódj - kacsintottam, szerencsére puskázásban elég jó voltam, na nem mintha mindent így akartam volna megoldani, hisz azért nem akartam tök hülye lenni, szóval ami érdekelt, és amit fontosnak tartottam, arra szántam időt, viszont a kevésbé fontos hülyeségeket úgy döntöttem, hogy majd kipuskázom.
- Oké-oké, tanuljunk - nevetve megráztam a fejem, egy kicsit még irigyeltem is, hogy ennyire szorgos volt, belőlem ez valahogy kimaradt. Én inkább a gitárom pengettem volna, nem sok kedvem volt a tanuláshoz, sehogy sem tudtam rávenni magam. - Huhh figyu Vince, nekem ez most nem megy. Visszamegyek a szobámba, Te csak tanulj, aztán ha végeztél, üzenj és mehetünk futni. Na szevasz - vállon veregetve ott hagytam tanulni azzal a csinos lánnyal, ki tudja, hátha összejönnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 17. 00:04 | Link

Autumn

Már nagyban a tanév derekán jártak és ez abban mutatkozott meg leginkább, hogy a diákok lassabban vonszolták magukat a folyosón év elejéhez képest, annyi könyvtári könyvet és füzetet kellett magukkal cipelniük mindenhová. Senki nem kímélte őket a tanórákon. Egyik számonkérés követte nyomban a másikat és a megírandó házidolgozatok osztódással szaporodtak a határidőnaplókban.
 Zalán akármennyire érezte kimerültnek magát, be kellett látnia, hogy most nem elég az a töredéknyi idő éjjel, amit tanulásra tud fordítani. Különösen azért, mert a szülei nagyon a nyakára szálltak ebben a témában. Nem hangzott el konkrétan, de a fiúnak olyan érzése volt, mintha feltételhez akarták volna kötni a repüléssel töltött idejét. Csakis jó jegyek ellenében volt szándékuk békénhagyni őt. Annyira fellelkesültek attól, hogy évfolyamelső lett tavaly, hogy már egyféle elvárásuk formálódott a fiuk irányába. Még szerencse, hogy nincsenek itt, hogy minden léptét nyomon kövessék. ​Azért tartott attól, hogy egy nem éppen fényes időszakában egyszer csak levél fog érkezni a házvezetőjének az anyjáéktól. Azt pedig nagyon nem szerette volna. Így is sok volt már a rovásán Keserűnél.
 ​Így kényszerült rá arra, hogy néhány délutánját tényleg ne a pályán töltse, hanem a tanulószobában. Persze ennek a tevékenységnek is volt jó oldala: Autumn társasága.
 ​Az elején azt tapasztalta, hogy a lány meglepetten (és talán kicsit megbotránkozva is) fogadta, hogy Zalán spontán mellévetődik, bárhol is fussanak össze a birtokon vagy épp a kastély falai között. Próbálta emlékeztetni magát arra, hogy Autumn legfissebb álláspontja szerint ők most jóban vannak, így nincs oka különösebb problémát feltételezni a reakciója mögött. A közös tanulást például úgy tűnt, hogy kezdte megszokni, sőt: nincs gondja a társaságával. Talán mert ilyenkor automatikusan tiszteletben tartotta a lány csendjét és figyelmét, amit a tanulnivalójára szokott fordítani.
 Most is épp ezt csinálta. Az SVK beadandóján már túlvolt, de még próbált elmerülni egy hozzá tartozó szakirodalomban. Annyira nem érdekelte, inkább csak halogatni próbálta az utána következő feladatát: a jóslástan háziját. Halkan szusszantott, hogy véletlenül se zavarja vele a másikat, majd lopva oldalra pillantott, abban a reményben, hogy talán Rue is most végzett egy kisebb szeletnyi tanulnivalóval. Zavartan játszadozni kezdett a kezében lévő ceruzával, mert meg akart szólalni, de nem mert. Megint bámulod. - szólt egy hang a fejében, ami felért számára egy mentális pofonnal. Sietve elfordította a tekintetét, de volt egy olyan érzése, hogy már elkésett vele.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 17. 00:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. november 17. 00:32
| Link

x


Kiborított az otthonlét. Egyszerűen megfojtott a közös levegő, a bájolgás az egész hülye színjáték. Több mint egy éve kerülgetjük egymást abban a nagy lakásban, és semmi nem változott. Mintha mind arra várnánk, hogy anya egyszer csak betoppanjon, és mindent megoldjon. De igazán már azt se tudom, hogy őt akarom-e. Szeretném tudni, hogy jól van. Hogy él. De ha visszajön, az azt jelenti, hogy magától ment el. Elhagyott minket, és amikor kellett volna nekünk se jött vissza.
Ahelyett, hogy a kelleténél tovább agyaltam volna ezeken, inkább haza se mentem. A legtöbb délutánt a Nagyteremben, a tanulóban vagy valahol a kastély környékén lófrálva töltöttem. Igyekeztem esti órákat bevállalni a kocsmában, és csak úgy csinálni, mint akinek rengeteg dolga van. Akkor soha senki nem kérdez.
Csakhogy volt egy ember, akit képtelenség volt lerázni. Eleinte féltem, hogy esetleg belemászik. Rákérdez, hogy miért nem megyek haza tanulni, vagy miért vagyok mindig egyedül. Szóval hogy fenntartásokkal kezeltem a jelenlétét. Biztosan ő is érezte. Nem lehet, hogy nem. De mégsem ment el. És hozzászoktam. Már anélkül tudtam a feladatomra koncentrálni, hogy zavart volna a jelenléte. Amikor meg nekiállt mondani, akkor pedig örömmel vettem. Nem akart az életemben vájkálni, csak átlagos témákat érintett. Bármennyire is nehezen vallottam be, de örültem, hogy ott van. Mint régen Summer.
- Igen? - vetettem az utolsó e betűt a papírra, és felnéztem rá. Már legalább két perce nézett. Máskor is szokott ilyet, de most valahogy más volt a kisugárzása. Mintha akart volna valamit. - Azt ne mond, hogy már mindennel végeztél - vontam fel a szemöldökömet, mert mikor nekiálltunk még rengeteg dolga volt. Én meg konkrétan egy esszét nem bírtam még befejezni. Mondjuk a legnehezebbel kezdtem, de akkor is. - Adjak plusz munkát, hogy elfoglald magad? Azt hiszem a szertárban vannak még teletömött polcok- jegyeztem meg huncut mosollyal. Egyedül vele szoktam viccelődni a prefektusi jelvényemmel, és az azzal járó feladatokkal. Többnyire rajtam se volt. Most is a táskám első zsebében pihent.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. november 19. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 17. 01:15 | Link

Autumn

Volt egy halvány remény benne, hogy nem kapják rajta, ahogy bámészkodik. De egyszer csak megütötte a fülét Autumn hangja, amitől kiesett az ujjai közül az írószerszám. Próbált még utána kapkodni a levegőben, eredménytelenül. Ennyit erről.
 - Nem mondanám - válaszolta halkan, hogy ne zavarja a körülöttük ülőket. Nem voltak sokan, de Zalán esküdni mert volna rá, hogy néha érezte tarkóján a vizslató tekintetek kereszttüzét. Lassan már megszokhatta volna. Mindig ez van, amikor a Danvers lány oldalán látják őt. A pletykák a családról nem tudtak egykönnyen elkopni. Sőt, előszeretettel toldottak hozzá újakat is. De nem akarta tudni, miféléket.
 Autumn mosolya ragályos volt. Nem nézett vissza rá egyelőre, csak az előtte terpeszkedő füzethalomra irányította a figyelmét. - Komolyan, most több kedvem lenne hozzá. - Várt egy kicsit, majd előre dőlt a székében, úgy folytatta. - Gyere ki velem a pályára. Esküszöm, hogy hagynálak tanulni.
 Félig-meddig komolyan gondolta az ötletét. A jóslástan várhat még. Oláh tanár úr amúgyis többre értékeli az órai jelenlétét. Talán az egyetlen tárgy a repüléstanon kívül, ahol létezik Zalánnak "órai jelenléte". Nem gondolt bele, hogy már lassan oda lehetett fagyni a lelátókhoz, csak az járt a fejében, hogy jó volt Rue közelében lenni... És hogy elvonási tüneteket észlelt magán az adrenalin hiánya végett.
 Tudta, mekkora ostobaság, amit mondott, így kissé fáradtan, de a jóslástan füzete után nyúlt. Fellapozta az utolsó óra anyagát. Tenyérjóslás - ez a cím volt felvésve a lap tetejére. Utána pedig a nagy üresség tátongott. Igen. Így néz ki az órai munkája. A lap alján alig olvasható, csúfondáros betűk néztek vissza rá.

Házi d.: híres magyar jóstehetségek. 2 old.

Ismét sóhaj hagyta el a száját - Nem tudom, te hogy élvezed ezt a tárgyat - jegyezte meg az orra alatt. Azzal tisztában volt már, hogy a lány nála sokkal több értelmet lát a jóslás művészetében, de sosem akart beleállni egy komolyabb vitába. Több, mint valószínű, hogy vesztesként kerülne ki belőle. Na nem az észérvek miatt, hanem azért, ahogyan a másik képes volt nézni rá.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 17. 04:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. november 17. 23:05
| Link

x


Általában egészen komolyan vettem a feladataimat. Érdekelt, amit csinálok, még akkor is, ha egy olyan helyen kellett motiváltnak maradnom, ahonnan legszívesebben menekültem volna. Azonban a mai nap egyáltalán nem az enyém volt. A szavak nehezen jöttek, az ábrák bonyolultak voltak, és hirtelen már a petíció mintatervét se volt hajlandóságom papírra vetni. És még így is úgy tűnt jobban tudok figyelni a feladatomra, mint Zalán. Remek.
Egy kis méreggel vegyített vágyakozással néztem a srácra. Legszívesebben én is mentem volna. Menekülnék én egészen Írországig. Aztán azonban megingattam a fejem. Összeszorítottam az ajkaim egy pillanatra, aztán elengedtem, hogy utána bíborbarna hangon kezdjem felsorolni az indokokat.
- Nem lehet. Először is tanulnod kell, mert nem romolhatnak le a jegyeid miattam - kezdtem a komolyabb indokkal, még mindig az agyamban tartva a táskájában lapuló érdemjelet. - Másodszor pedig túl hideg van. Úgy kéne lekaparnod a lelátó padjairól öt perc elteltével - ingattam a fejem, és kinéztem az ablakon egy pillanatra. A szürke felhők teljesen beborították az eget, melankóliát hintve a földiekre.
Visszafordultam a saját könyveimhez, de egy perc se telt el, és Zalán újra szenvedni kezdett. Bal oldala a számnak felkunkorodott, ahogy alulról felsandítottam rá. - Ki kell hozzá nyitnod a harmadik szemed - szóltam euforikus magasságokból. - Vagyis légy kreatív. Tényleg semmi dolgod nincs - vontam meg a vállamat, és a füzetre sandítottam. A kedvenc témaköröm.
- Vegyük a tenyérjóslást. Van egy csomó vonalka a kezedben, és soha, egyszer nem nézted még meg őket. De most! Most megnézed milyen mélyek, milyen hosszúra nyúlnak, milyen távol vannak egymástól. Még össze is hasonlítod, hogy szimmetrikus-e a másik kezeddel - magyaráztam, és kinyújtottam először a balomat, aztán a jobbomat. - Mond el mit látsz benne - tettem próbára.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. november 19. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 18. 15:03 | Link

Autumn

- A harmadik szemem? Egy plusz karnak jobban örülnék, ami azt illeti. - próbált viccelődni, mert észrevette, hogy Autumn már most komolyabban állt hozzá a témához, mint szerinte kellett volna.
 Az ölébe tette a füzetét, majd homlokráncolva kezdte méregetni a jobbját. Több tintafolt is éktelenkedett rajta, de semmi emléke nem volt most arról, hogy sikerült elintéznie. Semmi egyéb érdekességet nem talált rajta. Hülye vonalak. Ezeknek ugyan mi közük lenne bárki jövőjéhez? Órán nem másztak még bele úgy igazán a témakörbe, csak fejtegették, hogy hol divat manapság és kik voltak az úttörő alakjai a történelem során.
 Gyanakodva pillantott le a lány kezeire, amikor kinyújtotta azokat felé. Kicsit ismerős volt neki a szituáció. Csak ott fordítva voltak és az lett a vége, hogy megsértődtek rá. Ő nem volt az a sértődős fajta, de... mégis mit kéne látnia? Már épp szólt volna, hogy hagyják az egészet, amikor Autumn arcára tévedt a tekintete. Megint. Túl kedves volt most ahhoz, hogy elutasítsa. Ne csináld ezt velem.
 Kicsit előrehajolt és jobban szemügyre vette a tenyerét, majd a benne végződő karcsú ujjakat. Nem jutott más eszébe eleinte, csak az, hogy szebb mint az övé. De hát ez csak valami női sajátosságnak látszott. Még Rami keze is szépnek volt mondható, pedig ő aztán nem törődött azzal, mennyire lesz koszos gyógynövénytanon vagy LLG-n. Először úgy tett, mintha komolyan venné a feladatát, némán tanulmányozta a számára semmit mondó vájatokat a bőrön. Még hümmögött is mellé.
 - Azt hiszem - kezdte kisvártatva, majd mégjobban lehalkította magát, hogy Rue csak akkor értse, ha ő is közelebb hajol hozzá kicsit. Tettetett komolysággal pillantott körbe, mintha valami szupertitkos információt készülne közölni. - Eléggé úgy néz ki, hogy... - kísérletett tett arra, hogy mutatóujját játékosan végighúzza az egyik vonalon. - Nem csikis a tenyered. És ez száz százalék. - Balta arccal nézett újta Autumn szemeibe, de tudta, hogyha a lányból akár csak egy halvány mosolyt is ki tud csikarni, akkor ő is el fogja nevetni magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. november 19. 00:21
| Link

x


Számítottam valami passzív válaszra, de Zalán replikáján mégis elnevettem magam - sokak nemtetszésére. Még jó, hogy nem a könyvtárban voltunk, ott talán még két dobásunk lett volna, mielőtt kiteszik a szőrünket. És ebbe a hangos beszéd is beletartozott volna. Milyen edukatív környezet...
Mondataim úgy tűntek elérték a fiút. Komolyan, mintha valami megcsillant volna a szemében. Nem érdeklődés, azért ilyen messzeségekbe nem mennék el, de valamiféle értelem. Vagy annak a foszlánya. Még a tenyerembe is érdeklődve nézett, hát nézzenek oda, csak az én motivációm kellett csak.
Aha, hát persze. Amint ujja megindult a jobb kezem fele, csalódottan dobtam le az asztalra. Egyik szemöldökömet kérdőn, mégis mérgesen húztam fel, ahogy a szemeibe néztem. - Nem vagy vicces. A tenyérjóslást meg a bal tenyérből kell végezni - mutattam fel számára az említett végtagot. Kicsit félre túrtam az előttem elterülő eszközöket, és Zalán kezéért nyúltam. Finoman magam felé fordítottam a tenyerét, aztán óvatosan végighúztam az ujjam a két vízszintes, egyenes vonalon.
- Látod, ez a kettő a fejvonal és az életvonal. Míg az első a mentális épségünkre utal, vagyis mivel neked egy mély, határozott vonal, így megállapítom, hogy magas az intelligenciád és jó az emlékezőképességed. A másik vonal pedig a fizikai épségre utal. Nem fázol meg könnyen, és nincs semmilyen komoly örökölt betegséged se - ujjam eljátszott Zalán tenyerének belsején, miközben rávetettem a pillantásom, hogy lássam, mennyire követett eddig. - Persze ezek olyan adatok, amiket amúgy is gondoltam rólad, de megnyugtató a bizonyosság - jegyeztem meg. De komolyan, a srác folyamatosan kint volt a kviddicspályán. Ha göthös fajta lenne, állandóan valamilyen náthától szenvedne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. november 20. 00:06 | Link

*
Autumn

Le sem tagadhatta, hogy most kivételesen a korának megfelelően viselkedett. És még mínusz öt év. Kifejezetten jót mulatott azon, milyen kontrasztosan elütött Rue szigorú hozzáállása az ő gyermeteg komolytalanságától. Kevés olyan téma volt, amit képtelen volt komolyan venni, és a jóslásnak kitüntetett helye volt közöttük. A legutóbbi tasszeomancia ismétlőórán is prüszkölve nevetett a teáscsészéjébe, amikor meghallotta, hogy Manka lányos zavarában nevetgélni kezdett padtársa neki szánt jóslatától, miszerint hamarosan megtalálja őt a szerelem. Persze az utána következő rész már nem volt annyira vicces, mert a lány egyenesen Zalánra bámult, azon az ijesztő módon, amivel sosem tudott mit kezdeni. Persze Kornéliának sikerült valamennyire megnyugtatnia őt, hogy a mögötte ülő rellonos fiút nézte meg magának és hogy csupán paranoiás. Igen. Ez nem több paranoiánál.
 Némán hagyta, hogy Autumn rendezkedjen kicsit az asztalon, mert fennakadt azon, hogy ő "nem vicces" és annyira elbambult, hogy a lánynak egy kis erőt is kellett kifejtenie először, hogy maga felé húzhassa a bal kezét. Megint valami megjegyzést készült közbeszúrni, ám a torkán akadt a szó, amikor a tenyerét felfordították. Észrevette, hogy Autumn vonásai megváltoztak. Átszellemült, ez lehet erre a helyes kifejezés, hiszen annyira elmélyült a tenyere vonalaiban, mintha az univerzum titkait is ki tudná olvasni belőle. Zalán kicsit zavarban is érezte magát ettől, helyezkedni kezdett a székében, majd lopva körbepillantott a szobában. Egy kisebb csoportosulás éppen sietve kapta el Autumn-ról a tekintetét, majd összedugva fejüket sutyorogni kezdtek egymás között. Még mielőtt komolyabban elgondolkodhatott volna a látottakon, érezte, ahogy végigsimítanak a tenyerén. Esélye sem volt már máshova figyelni.
 - Azt hiszem, ez igaz - mondta kisvártatva. - De ezt egy gyógyító vagy egy agykurkász is meg tudja állapítani. Ezek aktuális tények rólam, semmi köze a jövőmhöz. Melyik vonal mutatja meg azt? - faggatózott, hiszen ha Rue ebben tényleg rációt lát, akkor azt meg kell magyaráznia neki. Ezért kedvelte annyira Oláh tanár urat is. Nem sértődött meg a szkeptikus kérdésein, megpróbált mindenre válaszolni. - Ez az? - kérdezte hirtelen, majd szabad kezével a csuklója tövéből eredő vonalra mutatott. Vagy inkább vonalakra. Több helyen mintha szaggatottnak látszott volna, vagy inkább megtört.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 13:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. november 24. 13:06 | Link

May


Páros feladat. Olyan furcsa ez, mert, amikor jó barátokkal csinálod, akkor mókás, de annak az esélye, hogy rendesen el is készüljön, szinte semmi, aztán te vagy az, aki ott áll, és mivel hajt a szellemed, végül megcsinálod egyedül, de mindenki nagyon beletettnek hat, ezzel szemben, amikor idegennel kell, akkor meg az a nagy helyzet, hogy minden kínos. Az is, ha egy csókról beszéltek, amit amúgy mások előtt csinálsz. Mégis, amikor feladattá válik, akkor meg olyan nagyon furcsa, hogy arra már szavak sincsenek. Most persze nem a csókról kell véleményt alkotni, hanem az ideális párkapcsolatot kell megcsinálni, és nem is baráttal, nem is idegennel, hanem a kettő között elhelyezkedő May-jel, ami lehetne akár jó is, mert barátokká is válhatunk, csak kicsit furcsa, hogy pont ez lenne az a téma, ami összehoz minket.
- Kezdjük az elején szerintem, mert ez egy nagyon nagy témakör. Milyen az ideális pár? Mondj mondjuk öt jellemzőt, aztán én is mondok még ötöt.
Az előttünk heverő nagy, három vagy talán négy A/3-asnyi lapot szétterítem, és rajta négykézláb állva, na persze, mielőtt bárki is reménykedne, hogy ilyet egyenruhába csinálok, el kell árulnom, hogy nagyon nem. Szóval a papíron térdelek, és annak a bal felső sarokba felírom, hogy “A Társ”, nem adok neki nemet, valahogy ösztönösen nem jön a tollamra az, hogy bekategorizáljam. Margit ugyan nem tudom, de valahogy, ha megkérdeznének róla, nem tudnám besorolni, pedig én együtt is járok egy fiúval, sőt, más dolgokat is csinálunk, ami tök jó, csak lehet, hogy bennem valami hibásan működik, hogy olyan lagymatagon kezelem ezt, közben meg a másik lehet, hogy egy másik lánnyal jobban ellenne, de azt meg azért nem szeretném, hogy mással legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Kétségbeesni? Ugyan, az nem az én asztalom, inkább hagyom, hogy az idő majd szépen mindent a helyére tegyen, addig meg, sodródom. Ez a legtöbb, amit tehetek, nem igaz?
- Kinézetet is adjunk vajon, vagy csak jellemet? Mondjuk, amiket olvasni lehet a házasságukról... lehet, hogy új férjet keres és mi leszünk a segítők? Mint a nagy ő-s műsorokban. Egyik nyáron muglik között voltam, és elég sok ilyet láttam, ismered?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. november 24. 13:29 | Link

Bori
... pont tőlem kérdezed…? … aktuális


Szeretem, ha csoportmunkát kapunk valamelyik órán. Azt sem bánom, ha egyedül kell megcsinálnom a végére, mert legalább az első próbálkozása annak, hogy megcsináljuk együtt, mindig jól sül el. Mondjuk. Vannak olyanok, akik neki sem állnak a csoporttal, persze, de valakik maradnak, próbálkoznak, és a végén még barátok is lehetünk! És bár most páros munka van, valahogy ebben reménykedem most is. Borival amolyan… különösebb a helyzetünk, mert szoktunk beszélgetni, de nem nagyon ismerjük egymást. Ki tudja? Talán ez most változik, ahogy négykézláb mászkál a hatalmas lapokon az ötlete után. Alsó ajkamba harapok.
- Hát… - kezdem nagyon értelmesen. Törökülésbe helyezkedem, bokámra fogva húzom közelebb magamhoz lábaimat a földön. - Nem is tudom. Megfelelő kommunikáció? Hogy meglegyen köztük a… tudod. A kémia - sütöm le tekintetem egy pillanatra. Remekül haladok. - Tiszteljék egymást. Évek után is kedveskedjenek a másiknak, hogy ne múljon el a szerelem. És… hm - maradok csendben pár pillanatra, mert ennyi év távlatából elég nehéz visszaemlékezni a szüleim házasságára. Ők az egyetlen példáim. - Álljanak ki a másikért - fejezem be végül halkan. - Most, hogy így kimondtam ezeket hangosan, elég elcsépeltnek hangzik - húzom el számat, majd előrébb dőlök, térdeimen támaszkodom meg, aminek eredményeképpen kissé eltolódik a súlypontom, és majdnem megfejelem a padlót, de még időben támaszkodom meg. Szusszanva mászok közelebb, Bori mellett állok meg.
 - Szerintem első körben elég a jellem. Utána, ha hiányosnak érezzük, mehetünk a külsőre is - billen félre a fejem, majd bólogatok. - Anya szerette nézni, jókat nevetett rajta. Vicces lenne, ha mi szereznénk Brightmore tanárnőnek új férjet - kuncogok fel halkan, de egyáltalán nem gonoszan. Csak elképzeltem, ahogy férjhez megy ismét a tanárnő, és olyan jelleme van, amit Bori meg én leírtunk. Tényleg vicces lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. november 24. 15:03 | Link

May


Mindegyikre bólogatok, és szépen felírom őket egymás alá. Azért jó, hogy ekkora papírt adtak, mert az én betűim olyan nagyok és hurkosak. Nem csúnyák, de az biztos, hogy az elmúlt századokban véresre körmösözték volna az ujjaimat a tanítópálcával, amiért nem tudok kisasszonyos lágysággal írni. Andrássy Borbála betűit mindenki ismeri, olyan, mintha leragadt volna az általános harmadikban, amikor az volt a szép, ha minél pocakosabb a bé, meg kerekdedebb az ó. Egyesek szerint az egoisták írnak így, kettesek, vagyis én szerintem meg azért mondják ezt, mert Andrássy a családnevem. Pedig nem, óóó,de még mennyire, hogy nem.
- Szerinted mi a kémia? Mármint, ez most a feladattól független, tudom, de szerettem volna mindig megtudni, hogy mire mondják, hogy megvan a kémia közöttük.
Nekem is a szüleim a példa, akik jól megvannak együtt, de nem érzem azt a mindent elsöprőséget. Azt tudom, hogy van intim életük, és azt is, hogy egymással van, meg azt is, hogy egyetértenek szinte mindenben és szinte sosem veszekednek. Az én kapcsolatom olyan, mint az övék, és azt hiszem mások ezért hálásak lennének, én mégis azt érzem, hogy nem jó ez így, hogy van valami, amit a szüleim nem adnak meg egymásnak, és amit én se tudok megadni Móricnak, ez pedig nem a legszerencsésebb érzés, valljuk be. De hát ennél még eggyel szerencsétlenebb az, hogy nem is tudok beszélni róluk. Na így oldd meg a helyzetet.
- Szerintem szép gondolatok.
Szólalok meg kicsit csendesebben, mert hát az van, mint mindig, egy picit erősödik a zavarom, ha valaki nagyon közel jön hozzám, és ahogy mellém ül, egy csomó vágy lesz rajtam úrrá. Tapogatni akarom, ami egészen biztos, hogy egy gyerekkori trauma szövődménye, és hogy egyáltalán nem egészséges. Nem tapogathatok minden embert, azért lecsuknának.
- De, ha olyan férje lesz, amilyet mi teszünk össze, akkor koszorúslányoknak kell lennünk. Csak ne rózsaszínbe, de mondjuk neked nagyon jól áll ez a fekete-fehér, bár nem túl esküvőis, de szeretem a stílusodat. Olyan vagány.
Közben meg azt is tudom, hogy ő egy nagyon kedves és tündéri lány, nem olyan, mint mondjuk az a Kátya nevű, aki mindig úgy néz ránk, mintha citromba harapott volna, és mellette még büdösnek is érezne. Jó szagúak vagyunk, mind a ketten, ez biztos.
- Hogyan szerette nézni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. november 24. 17:44 | Link

Bori
... pont tőlem kérdezed…? … aktuális


Azért erre a kérdésre nem számítottam. Hümmentve hunyom le szemeimet, talán néha nyammogó hangokat is kiadok, ahogy gondolkodom. Nem is tudom, hogy kellene ezt megfelelően definiálni. Ezt érzed, mint én Ke-... jaj, nem. Nem-nem-nem! Nem szabad ilyeneket még csak gondolnom sem! Fejemet rázom meg, arcomra csapok mindkét kezemmel, és csak remélem, hogy nem pirultam el annál jobban, mint amit érzek, hogy megtörtént.
- Ezt érzed. Amikor a közelében vagy, mintha felpezsdülne a véred, izgatott leszel, és amolyan… kölcsönös vonzalom, ami mindent elsöpör - ennél többre nem telik, és szerintem még így sem valami pontos a meghatározás. Az én szüleim között csak olykor-olykor volt meg érezhetően és láthatóan is a kémia, mégis szerették egymást, és semmi nem állhatott közéjük, de… - Szerintem valami ilyesmi lehet - vonom meg vállamat aprón, mert nem szeretném meglökni Borit, ahogy írja fel az addig elmondottakat, miközben mellé helyezkedem. Elmosolyodom a kedvességére, kicsit dülöngélek balra és jobbra, majd állok meg és pillantok ismét a feladatra.
- Úúú, ez nagyon jó ötlet! Majd meg kell vele beszélni, hogy legyen szíves minket választani. Szerintem jól állna neked egy rózsaszín árnyalat - fürkészem kicsit arcát, majd mérem végig gyorsan. - De ha nincs rózsaszín, akkor nincs. És köszönöm. Szeretem ezt a pulóvert, mert nagyon puha - igazából olyan, mintha semmi nem lenne rajtam. Mint egy felhőcske. Ajkaim ó-t formáznak a további bókra, amikor leesik. Zavartan kapom el róla kékjeimet, alsó ajkamba harapva sütöm le kékjeimet. - Vagány? Hát… köszi. Tényleg - pedig egyáltalán nem vagyok vagány. Kérdezze csak meg Cone-t, aki úgy kinevetne, mint annak a rendje. Gondolatban ki is nyújtottam rá a nyelvem.
- Tévén - pislogok párat rá, majd zavartan elmosolyodom. - Mugli - szakítom el róla kékjeimet, térdeimet felhúzom bakancsom fűzőjét kezdem el piszkálni, mert tudom, hogy vannak olyanok, akik a magamfajtákat nem szívlelik. Bár Bori nem hiszem, hogy olyan, de nem tudhatom, a szülei mit engednek meg neki vagy mit sem, hiszen erre is volt már példa. A szülei eltiltották tőlem, mert mugli származású boszorkány vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. november 24. 19:58 | Link

May


Látom a mozdulatait, de nem reflektálok azonnal, előbb meghallgatom, hogy mit mond, és bár ajkaim mosolyra húzódnak, egyszerre vagyok boldog a szép gondolatoktól, és szalad végig rajtam a kellemetlenség, hogy azt elmondani nem tudom, mert van olyan, amit érzek, de valahogy nem ezt. Vajon tényleg rosszul kötöttek be? Tudom, hogy Móricnak elmondhatom, mert ő megértené, de vajon, nem lenne ezek után minden olyan fura? De, mindenbizonnyal. Nem szeretném, hogy megtudja, azt szeretném, hogy boldog legyen, és ha egy nap szakítunk is, akkor is boldogan hagyjuk el a kapcsolatot, és ne úgy, hogy csalódtunk. Vajon ez lehetséges? Van ilyen?
- Szóóóval, te éreztél már ilyet.
Hirtelen vezérelt ötlettől közelebb hajoltam hozzá, de nem akárhogyan, hanem úgy, hogy egy picit bedőltem, és oldalról-alulról közelítettem meg az arcát, amit eltakart, és a vállvonogatás sem állított meg. Ha most hajtó lennék, ez lenne a tökéletes szög ahhoz, hogy elorozzam a kvaffot. Tudom, tudom, de mit csináljak, ha Damyan Volkov a keresztapám? Biztos, hogy a szentelt vízzel jött belém a kviddics, de játszani nem engednek, mert még a végén történik velem valami, és oda a lehetőségem arra, hogy megfelelő férjet fogjak. Szörnyű, nem? Szóval így, ebben a meglehetősen érdekes pózban pillantok fel rá kérdőn, várva a választ. Érdekes páros lehetünk mások számára, és az a vicces, hogy mi ezzel most tényleg a házifeladatunkat csináljuk.
- Tényleg vagány.
Tudom, itt elvileg csendben kellene lenni, de ilyenkor senki sincs itt, ezért is választottam én is ezt a helyet. Pár stréberebb emberke szokott lejönni tanulni, de ők is inkább hét elején meg hétvégén, az ilyen kis köztes napokon egy teremtett lélek se látogatja ezt a helyet.
- Tévén? Apukád színész? Én, nem vagyok nagyon jó a mugli dolgokban, de a tévét és a mozit ismerem, meg a filmeket, és a telefont. Meg a tömegközlekedést, azokat, amik Pesten vannak. Mondjuk megpróbálok nem metrózni, a mozgólépcsők furák, meg egyszer elöntötte a víz a metrót, vagyis befolyt a Duna az alagútba, aztán meg láttam egy nénit pucérra vetkőzni, szóval a metrót annyira nem szeretem.
Egy levegővétellel, de nagyon lelkesen mondom ezeket, de igazából tudom, hogy tök flúgosnak nézhet, és ilyenkor gyorsan befogom, összeszorítom mindig az ajkaimat.
- Nagyon sok kérdésem és szavam szokott lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. november 25. 20:19 | Link

Bori
... pont tőlem kérdezed…? … aktuális


Ha eddig zavarban voltam, akkor a kijelentésről még inkább abba jövök. Merlinre, erre nem tudok mit mondani, és ahogy néz, csak még rosszabb. Alsó ajkamba harapva nézek el róla, fejemet telibe elfordítom, mert nem lenne ez olyan zavarba ejtő, ha nem egyetlen ember lebegne a szemem előtt folyamatosan. Aki ráadásul észre sem vesz. Vagyis lehet, hogy észrevesz, de nem úgy, és ez így… nem jó. Félve sandítok Borira, majd vissza előre, míg minden bátorságomat összeszedve fordulok felé teljes testtel, reflexből fogom meg kezeit.
- Oké, rendben van. Figyelj. Tényleg éreztem és érzek is ilyet, de ezt nem szabad elmondanod senkinek, mert félek, hogy megtudja, és azt… hát azt nem élném túl - lehet mondani, hogy drasztikus vagyok, vállalom, de ha ez Kende fülébe jutna valaha, komolyan elásnám magam. Még csak segítség sem kellene, mert ennyi időre lepaktálok az ördöggel, hogy megnyissa alattam a földet. Le sem esik, hogy Bori nem tudja kiről van szó, de nem is baj, legalább addig biztosan biztonságban van a titkom, amit eddig névtelenül mertem elmondani csak Rókának. Aki valószínűleg rájött, kiről beszélek, de nem baj. Nála biztonságban van. Tudom. Végül észrevéve magam, engedem el Borit és fordulok vissza a feladat felé. Egy ideig. Szélesen mosolyodom el, amikor megismétli. Meg kell zabálni ezt a lányt. Miért is nem beszélgettünk mi eddig többet? Pislákolva, elnyílt ajkakkal hallgatom, ahamozva bólogatok minden szavára.
- Húúúúha. Nem baj, ha sok kérdésed van és szavad, csak mondd ki őket - mosolyodom el. - Szívesen meghallgatlak. Szóval… a szüleim muglik, apa egy gyárban dolgozott - mondom ki gyorsan, ahogy elpillantok róla. - Jaj, ezek nem jó élmények. Nem csoda, hogyha nem szeretnél többet metrózni. Tőlem mindig kéregettek, amikor metróztam, és egyszer egy néni elátkozott. Mármint… nem volt boszorkány, de vannak a muglik között olyan nemzetiségűek, akiknél élnek az átkok, és ő használta rajtam - vonom meg vállamat somolyogva. Viccesek ezek a történetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. december 1. 00:18
| Link

x


Szerettem ezt csinálni. Nem is azért, hogy mások életében vájkáljak, hanem mert érdekesnek találtam ezeket a fajta varázslatokat. Ezek olyanok voltak, amiket a muglik is megpróbáltak utánozni, sőt voltak köztük is olyanok, akik nem csak azért csinálták, hogy másokból pénzt szedjenek ki. Értékelendő, hogy ők is értenek valamihez.
A körülöttük lévő hirtelen sutyorgást szinte már fel sem fogtam. Ha tettem volna se nagyon tudok változtatni a véleményükön, és őszintén, már nem is nagyon akartam. Zavart, hogy az emberek pletykálnak rólam, de már nem féltem tőle, hogy mit tehet velem a magány, amit ez szül. Megtanultam vele élni.
- A tenyérjóslás nem csak a jövőről szól ám. Meg egyik jóslás sem. Mindbe benne van a múltad és a jelened is, mert anélkül nincs jövőd - okítottam magamhoz képest egészen türelmesen, és odanéztem, ahova mutatott.
- Is. Nincsen egy bizonyos vonal, ami csak a jövősre lett kitalálva. Az egész tenyeredet kell nézni. Például itt az életvonalad - mutattam a hosszúkás, görbe vonalra, ami a a tenyere alsó felén húzódott. - Elindulsz az egyik végéből, látod? Mély, nem ágazik szét. Aztán... várj - hajoltam közelebb, és jobban megnéztem magamnak a vonal húzódását. Egy ponton olyan halványka volt, hogy majdnem el is tűnt. Aztán ha csak egy picivel is, de az eredeti vonaltól eltérően folytatta tovább az útját. Újra egyre erősödve. Nem voltam benne biztos, hogy pontosan mit jelent, csak hogy rosszat. Egy pillanatig haboztam, csak néztem magam elé. Agyaltam, hogy mivel tennék jobbat, aztán pedig meghoztam a döntésem.
- Szóval minden boldogság. Ahogy általában a jósok mondani is szokták
- dőltem hátra, és zavartan kezdtem visszahúzni magam elé a füzetemet. Beletenyereltem valamibe, amibe nem kellett volna? Valószínűleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. december 1. 01:09 | Link

*
Autumn

- Milyen bölcs ma valaki - csendült hangja tettetett elismeréssel és egyszerre őszinte csodálattal. Fölöslegessé vált jobbjával a szék karfáját kezdte támasztani, úgy kereste Autumn pillantását. Messziről zöld volt az összkép, de ha jobban megnézte az íriszét, amikor fény vetült rá, ezer színben pompázott minden apró szilánkja, amikor felnézett a kezéből. Arany, borsmenta zöldje, karamell, és füstkvarc. Ólomüveg berakásra emlékeztette leginkább. Mennyi minden tűnik fel neki, ha van ideje odafigyelni az apró részletekre.
 - Igen? - kérdezte elnyújtva, mert várta a nagy próféciát, ami majd gyökerestől megváltoztatja a véleményét a jövőbelátásról. Ajka mosolyra húzódott, amikor közelebb húzódtak hozzá. Tetszett neki, hogy ennyire fókuszálni próbál valamire, látszott rajta, hogy érdekli. Érdemes lesz figyelnie és fejben tartania az ilyen pillanatokat, mert jelenleg csak így, közvetetten tudta Autumn-ot megismerni. Legalábbis... neki fontos dolgokat. Hogy melyik tantárgy a kedvence. Melyik napja a legzsúfoltabb a héten. Hogy milyen édességet szeret. Mik azok a szófordulatok, amiket mulatságosnak talál és mi az a téma, amit mindenképp érdemes elkerülnie. Mennyire ügyeskezű, vagy mennyire feledékeny. Milyen az a közelség, amit...
 - Figyelek - mondta végül, mert úgy érezte, hogy a lány csak az időt húzza, hogy kitaláljon neki valami triviális, légből kapott butaságot. Olyasmit kapott, mint amit várt, mégis kicsit meglepődött.
 - Semmi konkrétum? Mondjuk hogy évfolyamelső leszek megint? Megúszom büntetőmunka nélkül a további éveimet? Vagy mondjuk hogy nem dolgozol szombat délután? - ő is látta, hogy Autumn kissé kényelmetlenül érezte magát, ezért próbált tovább viccelődni, hátha kicsit jobb kedvre derítheti vele. Feltehetően a sikertelen próbálkozás okán volt csalódott. De hát mit vártunk? Minden jóslat ilyen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 13:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
Palm Reader
Írta: 2021. december 1. 12:13
| Link

x


Beharaptam az alsó ajkam szélét, aztán lassan engedtem, hogy kicsússzon onnan. Reflexből jött a mondat, agyam éppen nagyon máshol járt. Próbáltam megfejteni a tenyeret, ami előttem volt, és közben nem felhívni a viselkedésemre a másik figyelmét. Kellemetlenül tapasztaltam, hogy általában sáfrány hangom baritsárga fakósággal csengett a teremben, mikor megszólaltam.
- Konkrétum? Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, szigorúan a füzeteimet nézve, rendezgetve, mintha egyetlen gyors mozdulattal nem tudtam volna pontosan ugyanoda visszarakni, ahol eddig volt. Mellékcselekvés, amíg kitalálok valamit.
- Zalán... - szóltam megfedő stílusban. Tökéletes tématerelő volt a hozzászólása. - Abban a pillanatban rájöhettél, hogy nem úszod meg büntetés nélkül, amikor kiderült a számodra, hogy prefektus lettem - néztem újra a szemébe, és lassan felkunkorodott a szám széle. Huncut csillogás villant a szememben, és egy pillanatig hagytam, hogy elhiggye, hogy igazat mondok. Igazából lehet azt is tettem. Ha valamin rajta kaptam volna elég valószínű, hogy tényleg kiosztanék rá valami feladatot. Vagy nem. Ki tudja. Néha nekem is lehet vajszívem, nem?
- De tudod mit, lehet hogy kiolvastam a tenyeredből a beosztásomat, mert most mintha... mintha... - szívtam be a mellkasomba mélyen a levegőt, és a távolba meredtem. - Igen, határozottan azt érzem, hogy nem fogok dolgozni szombaton. Miért, akarod gyakorolni a jóslástant? Elég gyér a tudásod - cukkoltam tovább egy mosoly kíséretében. Igyekeztem a tenyerében megbújó igazságot valami nagyon hátsó pontra száműzni az agyamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet