36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 25. 01:07 | Link

~ Jeremy ~


Furcsállottam, hogy zavarta a földön lévő könyvem, de később az is kiderült, hogy mi célból hozta vissza. Tekintete viszont az ablakon pihent, ezért érdeklődve néztem ki én is, hogy megtudjam, mit is nézhet. Pár esőcsepp koppant az ablakom, de nem merültem el benne, hiszen a nebuló hamarosan megszólalt. Felvont szemöldökkel néztem rá, és próbáltam felidézni az arcát. Ha ő is Roxfortos volt, akkor ismernem kellene.
– Elliot Wayne, örvendek. Érdekes… nem emlékszem rá, hogy ismernélek, pedig én is Roxfortos voltam, csak Griffendéles. Ismerős érzés a nyelvtanulás… sokat küszködtem vele én is, és néha még mindig keverek ezt-azt. –némi együttérzés is csengett a hangomban, de annyira nem sajnáltam. Tudhatta volna előre, hogy meg kell tanulnia magyarul, ha idejön. Közben a kezemet nyújtottam felé, mert ezt is illik a bemutatkozás mellé. – Ebben igazat adok neked. Tavaly végeztem, és eléggé húzós volt a VAV. –megszenvedtem vele, de végül meglett az is. Most már csak el kell végeznem a mesterképzést, és azzal befejezve az iskolát.
A bemutatkozás, és a rövid eszmecsere után, átterelődött a szó arra a témára, amiért alapból a közelemben jött Jeremy. Valahogy átéreztem azt, hogy nem akar csak azért rontani az átlagán, mert keveset vagy egyáltalán nem ért semmit a tananyagból. Naphosszat tanulni egyedül nem felemelő érzés, és a segítség sokszor jól jön. Visszautasíthattam volna, de be kell vallanom, hogy egy idő után unalmassá vált volna a magányosság. Becsuktam a könyvemet, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt a leckét, ahol elakadt. Ám a magyarázatom megkezdése előtt, megkért valamire, amire csak vállat vontam, összeszedtem a holmimat, és felkeltem a helyemről.
– Oké, üljünk át. Megpróbálom tömören és érthetően elmondani, de szakíts félbe, ha valami nem tiszta. Szándékomtól távol álljon, hogy elhadarjam, aztán ne fogj fel semmit belőle. –halvány mosolyt eresztettem meg felé, és az egyik asztalhoz léptem, majd leültem, és vártam Jeremyre. Ha már mellettem, vagy velem szemben volt, nem volt más hátra, mint hogy nekikezdtem a magyarázatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 26. 17:36 | Link

Elliot

- Nos, örvendek Elliot! Hát, a pirosakkal nagyon nem találkoztam, mikor jöttél át? Azért jó hallani, hogy sikerülhet a VAV még így is. Majd nagyon ráfekszek a nyelvtanulásra, akkor nem lehet gond. - kezet ráztak. Jeremy nem volt új ebben a bizniszben, érezte, valami nincs rendben. Mások ilyenkor már sokkal barátságosabbak. Lehetséges, hogy mégis emlékszik a fiúra, csak nem mondja ki? Mindenesetre, folytatta a taktikát, később ráér változtatni. Elliot beleegyezett az asztalhoz ülésbe.
 A halvány mosolya ígéretes kezdésnek tűnt, így Jeremy egy őszinte, elégedett vigyort eresztett el az arcán. Mellé ült, egész közel, hogy el tudja olvasni, ha valamit épp a könyvben mutat a griffendéles. Kezdett melegebb lenni, valószínű, a manók meggyújtottak a kandallókba, vagy hova szoktak. Türelmesen végighallgatta, sokkal könnyebb volt így.
 Elővette a füzetét, és a pennáját. Belemártotta a tintába, majd elkezdett jegyzetelni. Közben bőszen bólogatott, jelezve, hogy tartja a tempót. Nehéz volt számára olvashatóan írni, így akaratlanul kidugta a nyelve hegyét.Mikor végeztek, feltette a kérdéseit.
- Most akkor ez... - mutatott rá az egyik törvényre. - ennek a fordítottja? - reménykedve pillantott fel Elliotra, remélte hogy most megértette. megrázta a fejét, hiszen saját magától is rájött, nagy baromságot mondott.
- Sosem fog menni... - volt benne kis elkeseredés, de ennyi azért nem. Szokása volt az érzései eltúlzására, amikor a jófiút játszotta. Mintha egy erősítőre kapcsolta volna a kimutatott érzelmeit. Talpával rugózott a szőnyeggel porított padlón. Milyen rég érezte magát így? A Roxfortban az utolsó hónapokban már nem is erőlködött, hogy másként tegyen, mint ami.
Úgy érezte, visszatért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 26. 22:21 | Link

~ Jeremy ~


– Két éve már, hogy elhagytam a Roxfortot, pont az RBF évem előtt. Meglehet csinálni, csak a nyelv miatt lehet nehezebb lesz. Nekem a féltesóm és az unokatesóm segített megtanulni magyarul, szívesen segítek neked, ha gondolod. –ajánlottam fel a segítségemet ebben is. Ha már a bűbájtanban segítek, ez sem lehet túl nagy akadály.
Kérésére átültünk az egyik asztalhoz, ő pedig egész közel ült mellém. Nem mutattam meglepettséget, de egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy kb –feltételezem– az aurámban van már, de betudom annak, hogy így jobban lehet figyelni, ami igaz is. Minden megfelelő volt, így elkezdtem magyarázni neki a dolgokat. Időközben lejjebb húztam a felsőmön a cipzárt, mert kezdett melegem lenni. Mikor bejöttem, még egész hűvös volt, de most meg megsülni van kedvem. Jeremy mindeközben szorgosan jegyzetelt, és bólogatott is mellé. Kicsit lassabbra vettem azért a tempót, mégse szeretné, ha valami számára fontos kimaradna. Figyeltem ahogyan írt, és vigyorogva vettem észre, hogy kidugta a nyelve hegyét. Engem nem zavart, hiszen ha neki így könnyebb a jegyzetelés, akkor legyen. Mindenkinek más szokása van. Kérdése hallatán megálltam, és válaszolni készültem, mikor megrázta a fejét, és amolyan feladom stílust kezdett mutatni. Kicsit arrébb toltam a könyvet, és egyik kezemmel bátorítóan megpaskoltam a vállát.
– Ha így állsz a dologhoz, akkor tényleg tegyél le róla. Ne add fel az elején, mert akkor elhasalsz a VAV-on. Figyelj, elmondom megint, és tényleg szólj, ha valamit nem értesz. –mosolyogtam is a kedves hangnem mellé, mert tényleg a segítés volt a célom, és nem az, hogy lecsesszem. Visszahúztam a könyvet, ám előtte levettem a felsőmet, mer már nagyon melegem volt. Onnan kezdtem el újra a szövegelést, ahol rákérdezett, mert akkor az előtte lévőket értette, de ezt már nem. A magyarázás közben hol a könyvre, hol pedig Jeremyre figyeltem, hogy tudjam követni a jegyzetelését, ezért néha lassítottam is a tempón, ha túl gyorsan haladtam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 27. 20:22 | Link

Elliot
- Ez igazán kedves tőled. Örülnék, ha segítenél néha.
Mikor leültek az asztalhoz, nem látta semmi jelét annak, hogy zavarná a közelség, így ott maradt. A magyarázást Elliot jobb válla fölött szemlélte, míg el nem kezdett jegyzetelni sőt, közben is át-át nézett, hogy jól írta-e le a szöveget. Sercegett a papíron a dísztelen szürke toll, olyan gyorsan írt, hogy a tintamártogatás következtében pár apró tintacsepp kezdett el beivódni a rostok közé.
Fürgén húzta át az elírásokat, az írásképe a szokásos olvasható, és olvashatatlan határán volt. ilyen téren nem figyelt a külsőségekre nem olyan volt, mint a megjelenés, ez nem annyira elítélendő. Elliot valószínű észrevette, hogy kidugta a nyelvét, ugyanis a szeme sarkából látta, ahogy vigyorog. Jeremy ügyet sem vetett rá, had mosolyogjon, amíg tanít, mindegy mit csinál.
Mikor Jeremy felerősített kétségeit meghallotta, eltolta magától a könyvet. A fiú már érezte, hogy egy elnyújtott beszéd következik arról, hogy ne adja fel, de az igazán meglepte, hogy Elliot megpaskolta a vállát. Ezt viszonzásképp rámosolygott, jelezve, hogy minden rendben, majd bólintott egyet, folytathatják.
Levette pulóverét, ami nem is volt meglepő, az idő az esővel lehűlni készült, és jobbnak látták előbb növelni a hőmérsékletet, minthogy dideregve kelljen várni egy kis melegre. Úgy döntött ő is tesz a hőségellen valamit, ezért kicipzárazta a sajátját. Egyelőre ennyi elég volt, hogy ne süljön meg. Felnézett a plafonra, bele a lámpába, nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába feszültsége levezetéseképp, majd folytatta a körmölést.
- Már értem. És, milyen az itteni közösség? A házak ugyanolyanok egymással, mint a Roxfortban? – egy ideig hallgatott, emésztette még az elmagyarázott szöveget, végre meg is értette. Egy kis ideig hezitált, majd feltette a kérdést, ami bármelyik srác arcára felcsalta a buta vigyort. – Vannak jó csajok?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 27. 23:25 | Link

~ Jeremy ~


Apró biccentéssel jeleztem neki, hogy nincs akadálya a tanulásnak. Már csak azt kell egyeztetni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb, és neki is kezdhetünk. Most viszont a bűbájtant kellett elmagyaráznom Jeremynek, és egész jól megy. Egyszer álltunk csak meg, akkor is sikerült pár szóval bíztatnom őt, és már haladtunk is tovább. A hőmérséklet kezdett megállapodni, most már ez a tényező se zavarhat minket a tanulás folytatásában. Legalábbis is folytatnám, ugyanis a tanulótársam megállt egy pillanatra. Felkészültem a kérdésére, de helyette a plafonra nézett, majd megszólalt. Elégedett voltam vele, amiért gyorsan képes felfogni a dolgokat. Bizonyára éles eszű, bár említette is, hogy kitűnő volt. Magamnak meg elkönyvelhetek egy jó pontot a képzeletbeli noteszom, tanítás címszóval ellátott lapján.
– Egészen jó. Akiket ismerek, azok normálisak, de bevallom, hogy nem sok időt töltöttem eddig a suli falai között. Leginkább órákon vagyok, utána mentem is haza lepakolni, hogy be tudjak segíteni az unokatesómnak a csárdában. –válaszoltam nemes egyszerűséggel a legelső feltett kérdésre, majd még elmondtam pár fontosabb dolgot a tananyagból, utána becsuktam a könyvet. Előtte persze megjelöltem hol hagytuk abba, majd megint arrébb toltam. – A házak itt is rivalizálnak, de a tapasztalataim szerint leginkább a pontversenyben, és a kviddicsben marják egymást. Most, hogy megkezdődött az idény, megint ettől lesz hangos az iskola. Nincs ezzel baj, mert imádom a játékot, csak mikor a hatszázadik ember mellett mész el a folyosón, és azt hallod, hogy így meg úgy csalt a másik csapat, az eléggé kiakasztó. Játékosként tűrhető volt, mert akkor hiába vádoltak, tudtam, hogy nem szabálytalankodtam, de így eléggé rossz. Főleg, ha még érzem is, hogy hazudik mellé. –vontam meg aprón a vállam a monológ után, majd megfogtam a székem, és úgy fordítottam, hogy Jeremyvel szemben legyek. Így mégis csak kényelmesebb a kommunikáció, mert nem tekeredek össze-vissza, mint egy kígyó. Közben éreztem, hogy hezitál valamin, belső hangja eltért az átlagnál, végül ki is bukott belőle a kérdés. Ezen nem kellett volna ennyit vacakolni, de talán megértem, hogy miért is tette. Halványan elmosolyodtam a válaszadás előtt, aztán vettem egy mély levegőt, és belevágtam.
– Akad egy-kettő, de mióta párom van, nem nagyon nézek másra. Csak vigyázz nehogy olyan csajba szeress bele, aki foglalt. –gondolom ezt ő is tudja, de azért jobb ha van figyelmezteti is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 31. 00:00 | Link

Elliot
- Én sem voltam sokat eddig az iskolában, szabadidőmben, a nővéreméknél lakok. Sokkal nyugodtabb a környezet, mint itt. Plusz sokkal kényelmesebb egy külön szobában. A csárdában? Még nem voltam ott, érdemes benézni? – próbált érdeklődő leni, de már megtudta, amiért jött, ez már csak formaság volt számára. Folytatta az okítást, de már csak felszínesen, hiszen végre megértettem a dolgot. Becsukta a könyvet, és arrébb tolta.
- Ha valahol verseny van, ott biztos rivalizálás is lesz. – bölcselkedett Jeremy. Az igaz, hogy a Mardekárban igen sok pontot szerzett, de maga a ház nem a tanulásról szólt. azt meghagyták a Hóllóhátnak, ők inkább a pontszerzés egyéb formáját preferálták. – És itt általában ki szokott nyerni? Még szerencse, hogy nem utálod, jómagam is kviddicses lennék, terelő. – olyan büszkén mondta, ahogy csak tellett tőle. Tény hogy szerette a játékot, de ha önmagát adta volna, az egész beszélgetést fapofával ülte volna végig. Ám itt érkezett el az érdekes része Elliot rozsájának. Ha még érzi, hogy hazudik… Biztosra kell menni, egy ilyen felett nem lehet elsuhanni.
Oldalra döntötte fejét, és érdeklődve, elmosolyodva kérdezte.
- Érzed? – nem hagyta abba a színjátékot, még így is jobban érezte magát. Válaszolt a lány kérdésre. Még azelőtt reagált arra, mielőtt az előbbi kérdésérő leránthatta volna a leplet Elliot. – Attól félek, hogy ebben a korosztályban már mindenkit elkapkodtak, hogy későn érkeztem. Ó, és hogy hívják a lányt? Sok ideje vagytok együtt? Ne aggódj, miattam, szerintem ura vagyok az érzéseimnek, nem fogok egyből beleszeretni valakibe.
Rákönyökölt a térdére, hogy alaposabban figyelembe vegye a fiút.
 Fülbevalója van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 31. 01:34 | Link

~ Jeremy ~


– A saját szoba fontos tényező. Sokkal jobb, mintha hárman-négyen még ott laknának, és kb el nem férnétek egymás cuccaitól. Érdemes, mert jobb és olcsóbb is a vajsörünk, meg sok más is. –gondoltam itt a szobákra, illetve a többi szeszesitalra. Áradoznom viszont felesleges lenne, mert úgy vagyok vele, hogy mindenki ítélje meg saját maga, hogy mi a jó számára. Bölcsességére elmosolyodtam, hisz okos meglátás, csak azt nem értem még, hogy mi célja van ezzel az egésszel? Valami nem stimmel vele, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Sajna a képességem ezen a téren még nem eléggé fejlett, és Jeremy se tűnik olyannak, aki most kezdte volna a „szakmáját”. No mindegy, ameddig nem próbál meg nekem ártani, addig hagyom.
– A pontversenyt eddig a Levita nyerte, ha jól emlékszem, de a kviddicskupát tavaly a Navine. Bolond lennék utálni a legjobb sportot. Jó poszt a terelő, én is az voltam, mikor még repkedtem a levegőben. –régi szép idők is voltak azok, csak ugye jött az a baleset, meg a költözködés, és a züllött időszak. Érdeklődő, mosolygó tekintete zökkentett ki a múltból való merengésből. Kérdésére nem válaszoltam rögtön, hagytam előbb Jeremyt kibontakozni, majd megejtem egyben az egészet. Figyel, mintha elemezni próbálna, vagy valami. Érdekes egy figura ez a gyerek, nem csoda, hogy a Mardekárba járt.
– Érzem. Az már marad az én titkom, hogy miként, és biztosra veheted, hogy nem hazudok. –válaszom komoly volt, és hangomon is érezhető volt az őszinteség szikrája. – Talán akad még szingli lány, és nem aggódóm miattad. Elhiszem, hogy képes vagy uralni az érzéseidet. A lányt meg hát… nem lány. Barátom van, nem barátnőm, és lassan két éve együtt vagyunk Axellal. Gondolom nem erre a válaszra számítottál. –nem lepne meg, ha fogná magát, és emiatt lelépne. Kevés ember van, aki elfogadja az ilyesmit, és hogy Jeremy közéjük tartozik-e, vagy sem, az hamarosan ki fog derülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 31. 02:08 | Link

Elliot

Egy nagy bólintással adott igazaz Elliot szobával kapcsolatos véleménykifejtésére.
- Biztos, hogy be fogok nézni valamikor, remélem, ott leszel. – mosolyodott el. Nem tudja miért tette ezt? Volt egy olyan érzése, hogy a srácnak ez szimpatikusabb lesz a többi módszerénél. Jeremy mintha fürkésző arckifejezést fedezett volna fel Elliot arcán. Gyanakszik? Csak érdekesebb lesz tőle a játék. Ennek hatására széles, cinkos vigyor ült ki arcára, most az egyszer őszintén azt érezte, amit kimutatott.
Mindig is élvezte a kis egyszemélyes játékát, amiben az emberek befolyásolhatóságát, megtéveszthetőségét tette próbára. A legtöbb esetben úgy végződött, hogy a másik illető egy szimpatikus emberre találkozott, akit Jeremynek hívnak, ő pedig az utolsó darabkáit is elvetette az emberiségbe vetett hitének. A pontverseny hallatán horkantott egyet.
- Mily’ meglepő? – szavai csöpögtek a szarkazmustól. A kviddicses mondatra reagálva felemelte jobb kezét, ötöst remélve. Nem akarta lerántani a leplet titkáról, de ez csak még jobban felpörgette Jeremyt. A kihívást szerette a legjobban.
- Had’ találjam ki… Titkos auror múlt? Nem… Hydromágiával figyeled a szívverés gyorsaságát? Vagy valami sokkal egyszerűbb? – gyerekes csillogás jelent meg Jeremy égkék szemeiben, ahogy végigmérte Elliotot. Vajon mit rejteget előle?
És akkor Elliot mondott valamit. Jeremy arcán ártatlan mosoly ült a mondat előtt, és még közben is. Ó, szóval inkább a fiúk érdeklik? Vagy mindkettő? Nem volt lényeges. Itt volt a nagy esélye, hogy a bizalmi szintet feljebb kerüljön. Ha ezt jól reagálja le, talán jobban meg fog benne bízni.
- Két év? Hűha, jól bírjátok! A Roxfortban volt csak mindenki a gyors összejövések, és gyors szakítások híve? – A mosoly még szélesebbre húzódott, megjelentek a fogai, és már nevetett is.  Bár mélyen belül gondolta ő, hogy azért maradtak ennyi ideig egymás mellett, mert nincs annyi srác, aki ugyanígy érezne. – Nem csinálok belőle nagy ügyet. – kacsintott egyet hozzá. És akkor minden megvilágosult Jeremy előtt. A megérzései… Helyesek voltak. Azért nyomta eddig is azt a szöveget, azt a reakciósorozatot, amit a lányoknak szokott, mert valahol az agya mélyén villogott az a bizonyos jelzőlámpa.
Ő tényleg egy géniusz.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 31. 02:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 31. 15:00 | Link

~ Jeremy ~


– Hétvégéken biztos bent leszek, ott majd meg tudom mondani, hogy a következő héten mikor dolgozok. –tekintve, hogy mindig máskor vannak óráim, így necces összehozni a műszakokat is. A társaság meg mindig jól jön akkor, amikor nem sokan vannak, és talán ha több időt töltök vele, rájöhetek a színjátékának nyitjára is. Viszont széles mosolyát most őszintének látom, de ez nem adhat okot a megnyugvásra sem.
Szarkazmus megjegyzésére elvigyorodtam, felemelt kezébe pedig belecsaptam. Legalább egy valami közös bennünk, mégpedig az, hogy mind a ketten szeretjük a kviddicset. Meg persze terelő poszton játszik, én meg játszottam. Ezért is érdekes az, hogy nem ismertük egymást, pedig ha jól számolok, akkor max egy évfolyammal lehetett lejjebb, mint én. Közben jöttek a kérdések, aminek hatására csak jobban vigyorogtam rá. Nevethetnékem is támadt hirtelen, de visszafojtottam, és aprón megráztam a fejemet.
– Nagyon kíváncsi vagy. Találgass csak, ha szeretném, de még nem tartunk ott, hogy eláruljam. Nincs semmilyen aurori múlt, és hydromágia sincs, de jó nyomon vagy. –adtam némi segítséget neki, hagy gondolkodjon csak. A lehetőségek száma ezen a téren véges, mert csak át kell gondolni, hogy itt képességű emberek fordulhatnak meg, és meg is van a megfelelő válasz. Tény, hogy Jeremy nem rég érkezett, de biztos vagyok benne, hogy a tantárgylistát legalább egyszer átfutotta.
Aztán jött a nagy kérdés, hogy milyen lányok is vannak erre, majd tőlem egy vallomás. Meglepett a reagálása, valahogy azt hittem, hogy undorodni fog majd, de mégsem. Felírtam neki egy jó pontot, de attól még nem teszek elhamarkodott lépéseket.
– Köszönjük. A Roxfort meg más téma, és igen. Finoman fogalmazva, de valahogy igaz ez. –vele együtt nevettem fel a kérdésén, mert felelevenedtek a régi emlékek egy része. Kacsintására, és kijelentésére viszont hálásan mosolyogtam. Ez amúgy felvet bennem egy dolgot vele kapcsolatban: mi van akkor, ha ő is olyan, mint én, és csak azért színlel, mert nem tudja, hogy ki miként viszonyul az ilyesmihez? Ha meg nem is ez van a dologban, legalább szép dolog tőle, hogy nem csinál ügyet belőle, csak itt meg az a kérdés, hogy komolyan is gondolta-e vagy nem. Rejtélyek övezik, amiket ki kell nyomoznom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 31. 16:38 | Link

Elliot

- Akkor talán ezen a hétvégén benézek valakivel oda. - ó, a mi Jeremynk nagyon belejött ebbe a kis játékba. Tudta ő, ez olyan mint a biciklizés. A saját szemléletében nem volt erkölcsi feketepont a hazugság, számára ez eszköz volt, hogy elérjen akármit. Gyakran vetül fel benne, hogy lehet szociopata, mert nem sokszor érez empátiát mások iránt, de utána eszébe jut azon kevés alkalmak egyike, amikor megszánt valakit.
A viszonzott pacsi jó jel, általában a sport hozza meg két férfi közt azt a bizonyos baráti, de közömbös kapcsolatot, tehát ha beszélnek, kedvesek egymással, általában ez a téma jön elő, de ha valamelyiknek szüksége lenne bármire, a másik nem segítene neki. Jeremy legalább is ezt figyelte meg kiskorában, amikor az apja elment a kviddicsmeccsekre. Az elején még nagyon nehéz volt lehámozni a közömbösséget a többi ember arcáról, hogy átlásson rajtuk, és meglássa a valódi érzéseiket, gondolataikat, de miután ő is ezt tette, rájönni minden apró titkára az iparnak.
- A kíváncsiság vitte előre a világot, és engem nagyon érdekel, mi a titkod. – ezúttal úgy nézett a srácra, mint aki tudja mi a dolga, és meg is fogja fejteni Elliot rejtélyét. Jeremy a térdére könyökölt, majd tenyerén pihentetve fejét, elemezte a srácot.
- Lehet legilimentor, de akár… Melodimágus is. Ha a hydromágussal közel jártam, akkor valószínű, a született képesség az.
Diadalittas arckifejezéssel dőlt hátra a székben, és a levegőbe bokszolt kettőt. Feje hátradőlve, szemével viszont Elliot arcát figyelte.
– Most, hogy meg lettél fejtve, te jössz. – Nem tudta, mit gondol Jeremyről Elliot, itt volt az ideje, hogy nyíltan, de mégis játékosan folytassák az eddig is zajló néma fejtegetést. – Ne tagadd, hogy gyanús vagyok, láttam ahogy méregettél.

Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 31. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. november 1. 23:52 | Link

~ Jeremy ~


– Majd foglalok nektek helyet. –ennyi szívességet én is adhatok neki, aztán meg majd kiderül, hogy kivel érkezik. Lehet, hogy egyedül fog, de az is lehet, hogy felszed addig valakit. Ez hétvégén úgy is ki fog derülni, de őszintén nem nagyon érdekel. A pacsi viszont egy másik irányba billentette a kettőnk között kialakult kapcsolatot. Eddig gyanakvó voltam vele szemben, és nem azt mondom, hogy már nem vagyok, csak kevésbé. Egyfajta bizalom, illetve haveri kapcsolat kezdeményezése is az ilyesmi, legalábbis véleményem szerint; de az biztos, hogy Jeremyvel vigyáznom kell.
Ám a kis csevejünk legjobb pillanatához nem rég érkeztünk. Tagadni nem lehetett volna, hogy számomra gyanús Jeremy viselkedése, ezt ő is észrevette. Előtte viszont neki kellett rájönnie arra, hogy én miként is érzem meg, hogy hazudik. Áldom a tanáraimat, és a gyakorlást, hogy legalább ezt tökéletesen megtanultam. Figyeltem, hogyan cselekszik, milyen „eszközöket” vet majd be ellenem. Könyöklés, fürkésző tekintet… még jó, hogy felnőttem már, és párom van, különben tuti zavarba jönnék tőle. Sokat amúgy se kellett várnom, ugyanis kimondja a megfelelő képességet. Tényleg vág az esze, így vigyorogva tapsoltam párat, és elismerően bólogattam is.
– Tájékozott vagy a képességeket illetően. Valóban velem született képességem van, és nem legilimentor vagyok. Ez annál jóval több. –azt viszont nem tettem hozzá, hogy a hátránya is megvan. A stafétabot hozzám került át, nekem kell beszámolnom arról, hogy miért is tartom Jeremyt gyanúsnak. Legyen, hiszen addig sem unatkozunk, és ha már benne vagyunk a téma kellős közepében, akkor zárjuk ezt le rendesen.
– Igazad van, nem tagadom. Szép és jó, hogy kifele az ártatlan arcodat mutatod, és próbálsz az emberek bizalmába férkőzni. A gond az, hogy az ilyen embereknek mindig van valami hátsó szándéka, és ha nem is most bontakozik ki, akkor később. Éreztem, hogy néha már csak kíváncsiságból vagy mellettem és beszélgetsz velem, mert belül halálra untad már magad. Ettől persze jó fejnek tartalak, talán haverok is lehetünk, ameddig nem próbálsz meg ártani nekem. –szándékosan nem barátot mondtam, mert az az én számból hülyén adná magát. Hátradőltem a székemen, és Jeremy tekintetét kerestem, hogy megtudjam belőle: kielégítő magyarázatot kapott-e, vagy többet szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 24. 16:55 | Link

Elliot
-    Köszönöm. – ujjaival dobolt az asztallapon, miközben továbbra is az előtte ülő – számára már haszontalan – személy vonásait fürkészte. A mozdulataiban volt valami… védekezést, amit csak a tapasztalat miatt vett észre. Egy rövid életű mosollyal reagál arra a gondolatára, hogy már szinte egy ragadozóként viselkedik ezekkel a megfigyelésekkel. Tettetett örömmámora közben azért Elliot arcára sandított, hogy betalált-e. Igen, sikerült, már ezt nem volt meglepő. egy időben nagyon foglalkoztatták az ilyesmi, csak hogy ismerje azt, amitől tartani a kell.
- Köszönöm nem volt olyan nagydolog, csak logika kellett hozzá. Az meg szerencsére van bőven. - a szoba másik végében heverő táskájára pillantott, ami az asztal lábának döntve, félig nyitva hevert a kőpadlón. Már mehetett volna, de ekkor megszólalt Elliot.
„Az elején még barátságos mosollyal hallgatta a szöveget, majd ahogy előre haladt, átváltozott egy önelégült vigyorrá. Lassú tapssal jutalmazta a végén és megszólalt.
-  Ahogy az egy melodimágus tanonctól várható volt. Nem pontos, mindenre kiható feltérképezés, de azért a lényegére rájöttél a dolognak. Tulajdonképpen a hasznot látom az emberekben és csak ez motivál. Tehát nem hinném, hogy szükségem lenne a haverságra – a szó közben összedörzsölte tenyereit, majd felállni készült. Meggondolta magát, és félúton visszahuppant.– És miért nem zártad le a beszélgetést már akkor, amikor ezt érzékelted? Kíváncsi voltál?

A fejében ez a forgatókönyv játszódott le, de már dobta is a kukába. Továbbra is bárgyú, ártatlan maszk mögött folytatta beszélgetést.
- Ügyes, a nagyját el is találtad! Szóval melodimágia, huh? Jól tudom, hogy az egy trauma hatására jön elő?
Mondta sokat sejtetően, hátha megered a fiú nyelve, és kikotyogja mi is volt az. Bal könyökét a kardára támasztotta, majd állát az ujjaival megtámasztva figyelte másikat. A felméréssel még mindig nem tudott leállni. Lejegyezte a haja színét, hogy mit csinál, amikor meglepődik, ilyesmik. Talán túllőtt a célon.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. november 24. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2015. január 11. 21:52 | Link

~ Jeremy ~


Kérdése jogos, sértését viszont elengedem a fülem mellett. Úgy tesz, mintha sokat tudna a melodimágusokról, közben csak a töredékének a töredékét, ha tudja. Húzzon csak fel, nyomban a gyengélkedőn köt ki, és még a kezemet se kell használni hozzá.
– Hogy miért nem? Mert érdekelt, hogy mit is akarsz tőlem. –a haverság dologra meg nem is reagáltam már. Nem kell, hogy azok legyünk, ez csak egy opció volt. Úgy se sokat találkoznánk, ráadásul, ha csak a haszon kell neki egy emberből, nálam rossz ajtón kopogtat. Az égadta világon semmit nem kapna tőlem, maximum a tanulásban segítek neki, mert az megígértem, de másban nem. Újabb kérdésére, csak megforgatom a szemeimet. Nocsak, érdekli, hogy miként is jelentkezett a képességem. Ez érthető, biztos azt várja, hogy el is mondom neki, miután közölte, hogy csak a hasznot látja az emberekben. Ennyire bolondnak néz? Vigyorra húztam a számat, majd aprón bólintottam csak, mielőtt megszólaltam.
– Nem feltétlen. Használd még a logikádat, amivel olyan nagyra vagy, és rájössz. –eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy mikor jelentkezhet a képessége. Nagyra van magával, hát oldja meg a rejtvényt, és megkapja a válaszát. Ezt viszont nem fogom megvárni, így felkeltem a helyemről, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Felsőmet a kezembe vettem, majd könyveimet elpakoltam a táskámba, amit a vállamra vettem, de az indulás előtt Jeremy szemeibe néztem.
– Fejezzük be ezt az értelmetlen csevegést, de egy valamire figyelmeztetlek… –közelebb léptem hozzám, egyik kezemet mellkasán húztam végig egészen a vállát megfogva, de közben nem álltam meg. Megfordultam, és füléhez hajoltam, hogy befejezzem a mondatot. – …ne akarj újat húzni velem, mert te leszel az, aki alul marad. Többet tudok, mint amit te látsz, és ezt vésd az eszedbe. –gyengéd súgtam a fülébe, közben kezem szívén pihent. Kíváncsi voltam a szívverésére, mert ebből megtudhatom, hogy miként is érintette a dolog. Ha ezt megtudtam, minden szó nélkül kiléptem az ajtón, és hazafele vettem az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 4. 20:14 | Link

Rozsos Annamária

A szám szélét bosszúsan harapdálva császkálok fel-alá a lépcsőkön és a folyosókon, mert természetesen megint eltévedtem. Olyan baromi nagy ez a kastély, hogy szerintem még térképpel is simán elkallódnék, pedig azért értek a térképelemzéshez és a tájékozódáshoz is. Na, ja. Ezen a napon immáron harmadjára tévedek el, nem csoda, hogy már a hajamat tépem.
Amikor már megelégelem a tanodában való kóválygást, dühödten nyomom le a hozzám legközelebb eső ajtó kilincsét, amin a Tanulószoba felirat áll. Rendesen meglepődök, ugyanis társaságra akadok.
- Szia - köszönök a torkomat megköszörülve a kis bőrfotelben gubbasztó lánynak, aki épp egy vaskos könyvet olvasgat. Érdeklődve futtatom végig a mutatóujjamat a polcokon sorakozó könyvek gerincén, aztán - mivel beáll a kínos csend - úgy érzem, muszáj megszólalnom.
- Lina vagyok amúgy - foglalok helyet a vele szemben lévő fotelben, majd kényelmesen hátradőlve folytatom. - De mintha mi már összefutottunk volna valahol, nem? - kérdezem az emlékeimben kutakodva, mert elég ismerősnek tűnik a lány arca, de a neve nem igazán szándékozik beugrani, így segítségkérően pislogok rá.
Talán kicsit zavarhatom, mert a kezében tartott könyvet nem úgy tűnik, mintha le szándékozna tenni csak azért, mert én betévedtem ide és épp rám tört a szómenés, így hát önmagam szórakoztatására kapcsolgatni kezdem az asztalon lévő lámpát. Lehet, hogy ezzel még jobban az idegeire megyek, de legalább csak feleannyira unatkozok, mint azelőtt. Hát igen, az emberi unalomnak tényleg nincs határa.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 9. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 4. 20:32 | Link

Alina Gonzalez


Egyszavas horrortörténet: átv. Ugye, milyen rémisztő? A navinés számára mindenképpen, úgyhogy a vizsgaidőszak előtt, nagyobb pánikrohamokat megelőzendő, szorgalmasan átnéz még mindent. Szóval amikor valaki belép, egy nagy könyvvel meg tollal-papírral felszerelkezve találhatja, ahogy elszántan, de nem igazán hozzáértően jegyzetel.

 - Szia. - néz fel szórakozottan, udvariasan rápislog a lányra, aztán elmerül az érthetetlen leírások óceánjában megint. Illetve hát nem. - Öh.. de, lehet. - szíve szerint folytatná a jegyzetelgetést, de nem akar a végletekig udvariatlannak tűnni, úgyhogy úgy tesz, mintha gondolkozna azon, hogy hol találkozhattak korábban. Ismerősnek ismerős, de hogy honnan.. - Nem tudom.. átváltoztatástan..? - tippel hanyagul, mert fogalma sincs az ismeretség keltezéséről, úgyhogy ahhoz nyúl, amije éppen van: átv-könyve. Tippnek ugyanolyan jó, mint bármi más.

 - Örvendek. - mondja gondolkozás nélkül, miközben már azt próbálja kitalálni, hol szakították félbe. Ja, hogy a nevét illett volna megmondania? Minden máskor, ha nem kérdik, akkor is, szépen elmondja, de ha kérdik, akkor meg nem.

 - Tudod, mit? Én ehhez nem értek. - csapja be nagy lendülettel pár perc múlva a könyvet. Félig azért, mert fogytán a türelme maga és képességei felé, félig meg, mert így hátha ráébreszti a másikat arra, hogy bizony tényleg idegesítő a kapcsolgatása. Most tényleg, ennek sok értelme van, menjen ki a folyosóra, kapcsolgasson ott. Passzív-agresszív viselkedés, mert az a rossz szokása. Megmondani, mi a probléma.. ugyan már. Mérgesedjen csak el a viszony a sok ki nem mondott gondolat miatt, az az igazi.

És most se szól, csak gubbaszt. Mérgesen magára, a másikra, de legfőképp az átv-re.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 4. 20:58 | Link

Rozsos Annamária

- Átváltozástan? - kérdezek vissza a szemöldökömet felvonva. - Nem járok átváltozástanra. Egyelőre legalábbis - folytatom a körömágyamat vizsgálgatva.
Amikor észreveszem, hogy igencsak zavarja őt a lámpakapcsolgatásom, magabiztosan elvigyorodok, aztán lazán felteszem a bakancsos lábamat az asztalra, majd szórakozottan méregetem a lányt - akinek még mindig nem tudom a nevét.
- Csak nem idegesít? - kérdem ártatlanul a lámpa felé billenve a fejemet. Sokan mondták, hogy nagyon rossz szokás az, hogy direkt az emberek idegeire megyek, de engem tulajdonképpen feldob, amikor látom dúlni-fúlni a halálra idegesítésemmel becélzott, ártatlan áldozatot. Amikor mérgesen összecsapja a könyvét és jegyzeteit, arra gondolok, hogy talán túlságosan elégedett fejet vágok, mert még rám is morog valamit.
- Ne, várj! - kiáltok utána, amikor észreveszem, hogy hóna alatt a cuccaival az ajtó felé közeledik. - Most hova mész? Ne már, ne hagyj itt! Eltévedtem és nem tudom, hogy merre van a Rellon-ház - vallom be motyogva. A kérdés csak az, hogy vajon megszán-e.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 4. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 4. 22:06 | Link

Alina Gonzalez


Csak nem idegesít?
Ez az egy darab kérdés leírja a lány karakterét. De. De igen, marhára idegesít. Szól érte? Dehogyis. Azzal ugye felfedné, hogy gyenge, hogy ő van rosszabb pozícióban. Tehát nem szól, hanem úgy tesz, mint aki észre se veszi. De azt se bírja sokáig, és ha mégis, erős késztetést érez arra, hogy széttépkedje apró darabokra a saját izmait és ereit és egyéb belső szerveit. De nem szól. Ő, kérlek, cool. Hűvösebb, felsőbbrendűbb, és sznobabb mindenkinél. Várjál. NEM.

Na, ez az a pont, ahol idegrohamot szokott kapni néha. Nem szép látvány. A probléma az, hogy még csak nem is hatásos, mert gyenge őzike lévén komoly kárt nem tud okozni. A múltbeli tapasztalatai megtanították arra, hogy lenyomja ezeket az idegbajos pillanatokat, és tűrjön. Álljon fel szépen, és menjen el messzire.

A kiáltásra szép kiállással megfordul.. és bajban van, hogy mi szépet szóljon vissza. Mert nem okos, és visszavágni nem tud. Azt se. Semmit se. Mindenesetre, miután gyorsan lefuttatta magában az összes eszébe jutott beszólást, megfontolta, hogy mégis csak navinés, azaz galamblelkű, és segíteni illik, az utóbbi érvet még egy párszor megfontolta, végül annyit szólt, hogy

 - A folyosó végén balra, a freskónál meg jobbra.

és kilibbent a folyosóra. Amennyit a válasszal törődött, nincs kizárva, hogy nem feltétlenül a megfelelő útirányt mondta meg.

Vagy hogy értelmes mondatot rakott össze úgy egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 4. 22:40 | Link

Rozsos Annamária

Végül mégiscsak megszán, amit egy erőteljes szemöldökfelvonással reagálok le.
- Várj már! - rohanok utána, a nagy sietség közben pedig még a tanulószoba ajtaját is nyitva felejtem, amire természetesen a folyosó falán lévő festmény figyelmeztet is, ezért dühödten sétálok vissza, hogy becsukjam azt. Így viszont a lány kissé lehagyott, úgyhogy lélekszakadva érem be.
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem? - villantok rá egy vigyort.
- Nincs sürgős dolgom, úgyhogy a Rellon még ráér, boldogítalak tovább csodás jelenlétemmel - jelentem be, de mivel pislogás nélkül mered rám, folytatom. - Ne várd azt, hogy megköszönjem a segítségedet, sem azt, hogy bocsánatot kérjek. Ez a két szó nem igazán szerepel a szótáramban. Szóval - tárom szét a karjaimat -, hova megyünk?
Tuti, hogy az idegeire megyek, egyszerűen érzem, de idővel úgyis megkedvel - akár tervezi, akár nem.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 4. 23:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 4. 23:51 | Link

Alina Gonzalez


Ajj, pedig de szép végszó és kivonulás lett volna ez.. de hát jöjjenek az önlekicsinylő ismerős gondolatok, miszerint ez ő, ez se sikerül neki, semmi se sikerül neki. Leküzdi a heveny vágyat, hogy káromkodva rákiáltson a lányra, összenéz a fallal, a fal mintha biztatóan visszanézne rá, aztán megfordul.

Még egy heveny vágyat le kell küzdenie, hogy random orrba vágja a másik lányt.
Meg azt is meg kell beszélnie magával, hogy szóban előcitálja a másik szülőanyukáját. De megoldja. Mentálisan mantrákat mormol, mélyeket lélegzik, gondolatban Tibetben jár, és..

.. ez az a fajta és méretű pofátlanság, ami már túlmegy igazából azon a ponton, hogy úgy istenigazából idegesítse az embert. Ez a méretű tiszteletlenség ugyanis egy olyan lelkületű lányt, mint a navinés, heveny pszichologizálásra készteti, és fél másodpercig eltűnődik azon, hogy a másik a nagy kiállásával vajon mit akar leplezni. A nyilvánvaló kisebbségi komplexuson, meg a feltételezett családi hátteren kívül. És akkor a navinés azt a taktikát választja a nyilvánvaló erőfölénnyel szemben, hogy szegről-végről megsajnálja a másikat a nagy fellépése miatt. Legalább morálisan ő legyen a jobb, ha sehogy máshogy nem az, ugye.

Azért meg kell ráznia a fejét, hogy ne az említett édesszülő jöjjön a szájáéra hirtelen.

 - Mittudomén.. éhes vagy? - simul bele akkor, ismerősen, tegyük hozzá, az alacsonyabb rendű szerepébe, és mivel teljesen mindegy neki, hogy merre mennek, felajánl egy fogódzót. Ha éhes, akkor konyha. Ha nem, akkor maradt még kismillió egyéb lehetőség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. február 5. 00:30 | Link

Rozsos Annamária


Szinte hallom, ahogy forr az agyvize. Szegény, eléggé megstrapáltam lelkileg ezalatt a bő tíz perc alatt. Ó, ne aggódj, még semmit sem láttál! - gondolom magamban, majd a száját összeszorító, elég erősen engem szuggeráló lányra nézek. Az imént magában biztos vagy hatféleképpen küldött el melegebb égtájakra. Felvonom a szemöldököm, és pofátlanul széles vigyorra húzom a számat.
- Jó, hogy szólsz, ma még nem is ettem semmit - csettintek egyet. - Akkor konyha? - teszem fel a kérdést, ami egyébként költői volt, mert meg sem várva a válaszát, szórakozottan lököm el magam a lépcső korlátjától és profi maratoni futókat megszégyenítő módon indulok lefelé, de aztán megtorpanok és bizonytalanul nézek vissza rá.
- Erre van a konyha, ugye?
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. február 5. 00:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 7. 22:58 | Link

Rozsos Annamária

Már vagy másfél órája ül a tankönyve és egy halom papír felett. Más ilyenkor persze nincs itt, ezt már kifigyelte egy ideje, de kivételesen örülne egy kis társaságnak. Az asztalon mindenhol papírgalacsinok és telefirkált, vagyis a végefele inkább már telerajzolt lapok díszítik a környezetét.
Egyik kezével az állát támasztja, a másikkal pedig az asztalon kopog a tollal. Már nem nagyon tudják lekötni a lekörmölt sorok. Folyamatosan elbambul s teljesen más dolgokon töri a fejét, mint kellene.
Nem bírja ezt sokáig. Feláll, előredobja barna hajkoronáját és összeköti. Még mindig nincs itt senkit, így nyugodt szível próbálja ki egyik ötletét.
Keres magának egy szabad kis területet, kezét fellendíti, s a földre letámasztva kézen áll, majd megpróbálja megtartani, amíg csak tudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 7. 23:14 | Link

Kámea Nimoá

A múltkor ugye nem sikerült itt átv-t tanulnia. Mondjuk máshol se. A láz még tart, az ismétlés még nem ért véget, bár közeledik hozzá, és mit ad Isten, kezdi érteni az anyagot. Ami nagyon jó, csak jobb lett volna év közben is érteni, mer ehhez gyakorlat is van. Mindegy, úgyis a vizsga a lényeg, addigra menni fog. Rosszul beosztott alvással, csokis keksszel, napközbeni nehézkes ébrenléttel, de menni fog.

Két könyvvel meg jegyzeteléshez szükséges anyaggal benyit az ajtón. Ilyenkor már nem akarja zavarni a szobatársait, a kh tele van, a folyosók hidegek, úgyhogy akkor vissza az amúgy is tanulásnak kialakított helyiségbe. Úgyse lesz itt senki. Erre persze kicsi az esély, mert mindig mindenhol van valaki, de remélni meri, hogy azért ilyenkor senki se vetemedik tanulásra. Szóval nyugodt szívvel, abban a majdnem biztos tudatban, hogy még egy fejezet meg lesz értve reggelig, fogja a kilincset, és lenyomja.

És pislog kettőt. Azért annyit alszik, hogy ne hallucináljon. Meg jó, mindenkinek meg van a maga módszere a lazításra, de.. hát, erre nem számított. Az ajtóban állva szépen figyeli a lányt, mert egyrészt csodálja, hiszen ő mérlegállást se tud rendesen csinálni, meg nem is akarja zavarni. Hadd álljon kézen, ha neki jólesik.

Múltkor alternatív rockegyüttest keresett a kastélyban, most sportot talált; lesz itt élet lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 7. 23:26 | Link

Rozsos Annamária

Amióta azon a meccsen elszedték tőle a labdát, sokkal tőbbet gyakorol. Hamarosan újra felszállhat a levegőbe, de akkor minden más lesz! Csak koncentrálnia kell! Minden figyelmét erre az egy pózra szenteli, majd lábát feszítve szép lassan elkezdi leereszteni.
Ekkor nyílik ki a tanulószoba ajtaja.
Azzal a lendülettel igyekszik talpra állni, bár a belépő mindenbizonnyal láthatta, hogy mit csinált. Amint földet ér, megfordul az újonnan érkező felé, majd egy lehelletnyi zavartságfal rámosolyog a lányra.
- Heló! Én... inkább hagyjuk!
Neveti el magát, majd gyorsan a kezét nyújtja, hiszen életében nem látta ezt a lányt. Miért pont most kellett hát betoppannia? Ez annyira ironikus!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 7. 23:40 | Link

Kámea Nimoá

Persze rögtön abba is hagyta a másik az akrobatizálást, pedig ő még elnézte volna egy darabig az ajtóból. Na, mindegy, akkor menjünk beljebb.

 - Nem, nincs semmi. - tesz egy hárító mozdulatot, mert hát tényleg ki hogy relaxál. Vagy tölti a idejét, amíg őt nem zavarja. És a kézen állás még inkább szórakoztatja, úgyhogy nincs itt miért bocsánatot kérni.

 - Óh.. szia, öhm, Annamária vagyok. - fogadja el zavartan a kezet. Nem azért, mintha baja lenne vele, csak ez a folytonos bemutatkozás olyan klisés. Nem tök mindegy, de tényleg, hogy kit hogy hívnak? Úgyis elfelejtik öt percen belül. Ha felismerik egymást legközelebb is, akkor jó, de ha nem, az se baj. A bemutatkozás nem teszi maradandóbbá az embert.

 - Leülök ide, jó? - kér engedélyt egy amúgy publikus helyen a letelepedésre, mert kicsit még zavarban van, és mert úgy illik. A válasszal sokat mondjuk nem törődik, mert már ül is, és pakolja szét a cuccait. Élvezte a kézenállást, köszöni szépen, most akkor tanulna. Elvégre azért jött.

Elég röviden intézte el a lányt, érzi ő, és amilyen kis szende, ez nem esik jól neki, úgyhogy, hogy ne tűnjön udvariatlanak, szépen megdicséri, őszintén amúgy, a másikat

 - Nagyon ügyes vagy.

miközben fejével a kézenállás helye felé biccent, és vissza is temetkezik a tankönyvbe. Most melyik az udvariatlanabb, szépen nem szólni egy szót se, vagy szólni, de közben látványosan csak azért, mert úgy illik, és nem azért, mert érdekli is a válasz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 8. 00:00 | Link

Rozsos Annamária

- Mea.
Hangzik el végül is az ő neve. A másiknak persze jó hosszú neve van! Annamária... Igen, ahogy magát ismeri, lehet, hogy el fogja felejteni, de a bemutatkozás általánosan elfogadott közkincs. Mint ez a hely vagy a tanulás. Akármi.
Az utána következő kérdés azonban meglepi. Miért kéne engedélyt kérnie bárkitől is? Főleg úgy, hogy utána választ sem várva leül az illető. Mintha csak ennyivel le akarná rázni, de legalábbis lezárni. Azért ez fura.
- Persze.
Válaszol talán egy kicsit megkésve, dehát mindegy is. Mindenhol vannak furcsaságok.
- Köszi.
Húzza azért fakó mosolyra a száját, miközben lehuppan eredeti helyére, a halom jegyzet közé, még mindig a lányt nézve. Mi is...ja, Annamária!
- Baj van?
Vonja fel az egyik szemöldökét halványan. Most ő zavarja ennyire vagy a furcsa helyzet miatt ilyen?
- Vagy szólj ha zavarlak, én nagyjából már kész vagyok!
Bök a jegyzetei felé, bár összepakolni még nincs semmi kedve, úgyhogy egyelőre csak vicces kis figurákat firkál a lapokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 8. 00:12 | Link

Kámea Nimoá

Mea. Szép név. Ő már feladta a megszokott névkészletéhez való hasonlítást, tudniillik rájött, hogy a lehetséges nevek ezredrészét se ismeri. Nem csak magyar nevekre kell ezt vonatkoztatni, hiszen az iskola nemzetközi lett. Szóval már rég nem gondolkozik el azon, hogy jé, de fura név ez, hanem csak szimplán tetszik neki, és tudja, hogy annyi fog csak megmaradni belőle, hogy m-mel kezdődik, rövid, és sok benne a magánhangzó.

 - Nem, nincs. - néz fel meglepetten  a tanulmányaiból a hirtelen kérdésre. Akkor nem jött össze ez a small talk és tanulás vegyítése.

 - Nem, csak.. átv-vel szenvedek. - hogy miért osztja meg mindenkivel ezt a senkit se érdeklő információt? Akkor soroljuk. Ugye meg kell győzni magát arról, hogy ő most tényleg tanul. Aztán közölni kell mindenkivel, hogy ő szorgalmas, lám, késő éjjel is rontja a tankönyvvel a szemét. Aztán azért is mondja ezt, mert szánalmat akar kicsikarni a hallgatóságból, mert az átv köztudottan nehéz tárgy. Ebből akkor arra juthat a hallgató, hogy a navinés milyen ügyes, keni-vágja a tárgyat, de többnyire a lány azért osztja meg mindig azt, hogy ő most átv-vel foglalkozik, hogy a beszélgetőtársa sopánkodni kezdjen azon, hogy az nehéz és neki se megy, és amíg együtt sápítoznak, addig se kell tanulnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 8. 00:27 | Link

Rozsos Annamária

Még egyszer elismétli magában a hallott nevet. A nevek sokmindenre jók, nem is gondolná az ember, hogy mi mindenre! Az viszont mindig megmosolyogtatja, hogy az ő nevét nem tudják hova tenni. Mindenki mondja, hogy szép, szép, majd azt, hogy ez milyen nyelvű? Ugyan sokan nem ismerik, pedig a Kámea magyar név. Még az apja választotta neki, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy magyar, de különleges neve legyen.
- Ilyenkor?
Ül arcára egy pillanatra a döbbenet, majd szórakozottan a saját lapja felé téved a tekintete.
- Akkor bizonyára fontos lehet neked.
Én ugyanis elvileg Rúnatant, bár a gyakorlatban azt hiszem művészetet.
Utal a lapokon mindenhol fellelhető színes vagy éppen fekete figurákra.
Végtére is örül annak, hogy betoppan ide valaki. Azért csak nem ijeszti el azzal, hogy néha sokat jár a szája és éreklődő!
Utoljára módosította:Kámea Nimoá, 2015. február 8. 00:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 8. 00:45 | Link

Kámea Nimoá

Na, érik a megfelelő reakció, megdöbbenés és hitetlenség, az mind azt jelenti, hogy a másik azt gondolja, hogy a navinés milyen szorgalmas és elhivatott és stréber.. ó. Na, ilyen megfogalmazással se találkozott még. Hogy az átv fontos lenne neki. Mármint, persze, az, mert itt rezeg a léc a legjobban, pedig rezeg az máshol is, hanem hát ez a szóhasználat úgy jön le, hogy neki pozitív érzései is fűződnek a tárgyhoz. Az meg ugye, és ezt bármikor örömmel és biztosan kijelentheti, nem igaz. Mert az átv érdekes, igen, elméletileg érdekli is, mint mást a nyelvek, de annyira azért nem, hogy komolyabban is foglakozzon vele, és ebbe beleesik a tanulás is, mint ahogy más akkor képes behatóbban foglalkozni nyelvtörténettel vagy dialektológiával. Erről szó sincs. Ő év elején izgatottan ül az órán, mert de érdekes az átv, de év végén már tényleges pánikrohamot kap, ha a vizsgára gondol. Így múlik el a világ dicsősége.

Na, akkor ezt a sok mindent neki szavakba is kell öntenie. A legkézenfekvőbb, leggyorsabb és legismerősebb megoldás erre a tiltakozás. Hogy hát őt nem, hát erre gondolni se tessék.

 - Dehogyis fontos, csak nagyon nem megy, és muszáj foglalkoznom vele. - egész jól sikerült összehoznia; annyi ugyan kimaradt ebből, hogy már félig érti a dolgokat, de ez most nem számít. Beszélgetni kezdtek tanulás helyett,, ez a lényeg.

 - Rúnatan? Az de jó, nekem olyanom nincs. Mindig érdekesen hangzott. - ez is az a fajta könnyed érdeklődés ám, amit a tényleges tanulás jól az ellentettjébe fordítana. Annyira sose érdekelte a rúnatan, hogy, teszem azt, elgondolkozzon azon, hogy tanítsa akár egyszer, de tényleg nagyon érdekesen hangzik. - Az gyakorlatilag titkosírás. - na, hát röviden ezért érdekli annyira a rúnatan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 8. 15:44 | Link

Rozsos Annamária

Fejét letámasztja a kezére, s ha már a penna a kezébe vándorolt, akkor elkezdi kiegészítgetni a rajzokat.
Ő főleg akkor szokott tanulni, ha valami fontos neki vagy ha nagyon hülyének érzi már magát valamiből. Ekkor mondjuk inkább elmagyaráztatja az anyagot valakivel, hiszen egyedül tanulni ugyan hatékony, de a megértéshez sokkal jobb, ha van valaki, akitől kérdezni is tud, legyen az akármilyen nagy hülyeség.
A lényeg viszont számára az, ha van mozgástere, csinálhat valamit. Ha órákon figyel, utána úgy is elég átnézni az anyagot! Kivétel itt a gyakorlat.
- És nincs aki segítsen benne? Nekem úgy sokkal könnyebben megy minden. Mármint akkor, ha van valaki, aki a tanáron kívűl el tudja magyarázni!
Osztja meg ezen gondolatait a lánnyal is. Az biztos, hogy ilyen boszorkánnyal még nem nagyon találkozott itt a suliban.
A rúnatanra vonatkozó megjegyzése nem tudja nagyon meggyőzni, de egy magában lejátszódó szemvillanáson kívűl ennek nem adja sok jelét.
- Én is valami hasonlónak képzeltem el eleinte!
Vigyorog a lányra aztán mégis, hiszen a lényeg még mindig abban rejlik, hogy kinek mi a fontos. Ezt ő sem tagadhatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 8. 16:10 | Link

Kámea Nimoá

 - Én.. nem is tudom. - hát, gyerekek, ez eddig nem jutott az eszébe. Segítséget kérni. Tudja ő, hogy olyan hülyeségeket kérdezne, amitől a másik meggyőződhetne arról, hogy a navinés nem okos finoman szólva, szóval, mivel önbecsülése van, erre a lehetőségre inkább nem is gondolt. - Tudsz valakit, aki korrepetál? - mert akkor a második nehézség, hogy nem vadászhat a folyosóról átv-tanárt magának.

 - Miért, nem jó? - kérdi ártatlanul. Lám, akkor tényleg csak kívülről érdekes a rúnatan. Pedig úgy tényleg az; azon kívül, hogy semmit se tud a rúnákról, csak amit mugli tanulmányaiból összecsipegetett, csak mérsékelten érdekli a tárgy. De hát nézzük; minden kultúrának más rúnakészlete volt; miért pont azok a rúnák, amik, akármilyen lehetetlen kérdés is ez; rúnák, érted, erről hideg és kietlen északi tájak és vérengző vikingek jutnak eszébe, mert tényleg nem tud semmit a varázsvilágos rúnákról. És a vikingek érdekesek, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet