31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21660
Írta: 2014. július 15. 10:39 | Link

Evelin


A könyv szövegét lassan felfogtam és el is tároltam magamban - apránként. Még mindig nehezen jegyzetem meg az anyagot, de hát ténylég nem volt semmi erőm most ehhez. Komótosan haladt a szemem a szöveg fölött, holott én mindig is gyorsan olvastam, mert szerettem is. Mindig sokat görnyedtem a könyvek fölött, de nem volt nagy erőfeszítés végigérni rajtuk, mint most. Most... hát, ebben a percben éppen a fejemet fogva próbáltam rájönni, hogy miről is van szó.
Emlékszem, egyszer még kisebb koromban, anya egyszer hazahozott három könyvet, hogy kicsit lefoglaljon, mert már nagyon nem bírtam magammal. Három, jó vastag kötetet nyomott a kezembe, mire én csodálkozva néztem rá, aztán az utasítás után leültem és még aznap szépen elolvastam mindegyiket. Utána mentem és szépen beszámoltam, hogy melyikben mi történt. Hát nem mondom, anyáék nagyon meglepődtek, de örültek annak, hogy ilyen gyorsan olvasok és meg is jegyzem.
Azóta nagyon sokat olvasok, szinte minden nap kivégzek minimum három könyvet, kivéve a hír után. Azóta kedvetlenebb lettem és már nem is zongorázok olyan sokat, nem is olvastam ki egy könyvet se, szinte enni sem ettem. A kviddicsben is rosszabbul teljesítettem, Vattára is kevesebb időm jutott... rémalmaim is voltak, folyton zihálva ébredtem, a szobám pedig apokalipszis utánra hasonlított. Rémülten ébredtem nap, mint nap.
Evelin közben olvasni kezdett egy könyvet, amit gyorsan abba is hagyott és újra felém fordult. A mosolyomra barátságosan ő is elhúzta a száját, de én ezt nem láttam. Végre felfogtam egy ki dolgot abból, amit olvastam. Most jöttem rá, hogy Legendás Lények Gondozásáról van szó ebben a kötetben. Arra már nem, hogy éppen milyen lényt is gondozunk, de arra van még időm. Kevés, de van. Azalatt a kevés alatt végeznem kéne, mert... mert vizsgák.
A lány beszédére csak fáradtan bólintottam, aztán óvatosan megráztam a fejem és lapoztam egyet a könyvből. Tényleg nem akartam megbántani, de hát nekem most egyedüllétre volt szükségem, amit nem tudtam, hogy hogyan is mondhatnék el neki... ebben a helyzetben, itt és most. Az agyam folyton azon kattogott, hogy a lovam meghalt és már nincs többé, nem láthatom már... másra nem is bírtam gondolni.
- Igen... vagy is nem... - kissé összezavarodtam a kérdése kapcsán, hiszen az utóbbi egy hétben nem sokat beszéltem senkivel sem. Még a szobatársaimmal sem, talán csak az edzéseken szólaltam meg, amikor kérdeztek.. na meg az órákon, meg körülbelül háromszor, így "civilben"... vagyis olyan helyzetben, ami se nem óra és se nem edzés... ahh, az edzés. Ma még az is lesz. Ettől a gondolattól megborzongtam.
Ezzel együtt négyszer, vagy ötször, nem tudom pontosan, hogy ebben a hat és fél napban hányszor mozdultam ki a vackomból, de hát nem karcolom fel a szobám falára, hogy ennyiszer maradtam odabent... mint a börtönben, komolyan mondom. Egy fekete-fehér, magánzárkában. Kész... idegileg egy nagyon szép, és hatalmas roncs voltam már, amire az iskolalét és még az ijesztő álmaim is rátettek egy lapáttal...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 11:13 | Link

Evelin gondolkozott hogy mi baja lehet a lánynak. Ötlete sem volt. Amikor éppen megint kérdezőskődött volna róla, megfordult az agyában hogy ezt nem kéne. Nem akarta a kérdéseivel kihúzni a gyufát. Tehát egy dolgot tehetett. Olvasott tovább. Ő sem bírt kontcentrálni a könyvre. Az járt a fejében hogy fell kellene vidítani Izabellát. Ilyen rossz állapotban meg nem látta. Először becsukta a könyvét és csak nézett ki a fejéből. Akkor éppen gondolkodott. Nem jutott az eszébe semmi jó ötlet. Utána megint úgy dönt, hogy megkérdezi.
- Ne segítsek valamiben? Látom rajtad hogy történt valami. Szivesen meghalgatom, az általában segíteni szokott.
Evelin ránéz Izabellára.
- De ha nem akarod nem muszáj. Nem szeretnék az agyadra menni a kérdéseimmel.
Evelin megint kinyit egy könyvet úgy dekorációba, hogy legyen előtte valami mert olvasni most épp nem szándékozik belőle. Kezdi árérezni a lány szomorúságát és rossz kedvét. Evelin is kezd elszontyolodni. Ránéz megint a lányra hátha mond valamit. Evelin olvasni kezd. Fél fülével a lányra figyel hátha az mond valamit. Ugrásra készen várja a lány szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Evelin és Iza
Írta: 2014. július 15. 12:23
| Link

Isidor a napokban felfedezte a tanulószobát, ahol nevéhez illően kitűnően lehet tanulni, köszönhetően a megnyugtató, csendes környezetnek. Ezt a helyiséget még nem ismerte, amikor idejárt régebben, valószínűleg tehát ezt utána alakították ki, hogy ő elment. Persze az sem lehetetlen, hogy már akkor is megvolt, mikor ő idejárt, csak épp nem vette észre, egy év alatt közel sem tudta felfedezni teljes egészében a kastélyt. Most a többiektől hallott róla és miután kicsit kérdezősködött tőlük, hogy mégis hol s merre keresse, egész könnyen megtalálta. Próbálna tanulni Iza és Evelin párosához közel, de sehogy nem megy a fejébe a tanulnivaló több okból is. Egyrészt nagyon meleg van, nehéz ilyenkor tanulni, másrészt a mágiatörténetet sose szerette, márpedig ezt is valamikor be kell pótolnia. Harmadrészt rá se kellett néznie ahhoz Izára, hogy rájöhessen, valami bizony nyomja a lelkét szegény lánynak. Evelin próbálja vígasztalni, szóra bírni, láthatóan nem sok sikerrel, ezért neki új, picit gonoszkásabb ötlete van. Gyorsan előhúzza a pálcáját, és halkan elsuttog egy varázsigét. -Rictusempra! Ha sikerül a varázsige, Izának olyan érzése támad, mintha csiklandoznák. Ő ugyan nem láthatta a tettest, mivel háttal ül neki, de ha épp odafigyelt, van rá esély, hogy Evelinnek sikerült rajtakapnia. A pálcát azonban természetesen azonnal helyére teszi, miután sikerült a csíny, és megpróbál úgy tenni, mintha mi se történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 12:51 | Link

Evelin miközben úgy resz mintha tanulna, fél szemmel figyeli Izabella reakcióit. Olyan érzése rámad mintha figyelné őket valaki. Ez az érzése nem szűnik meg. Hátrafordul és körülnéz. Nem vesz észre semmi különöset, csak egy fiút aki éppen tanul. Amikor meggyőzi magát hogy semki sem figyelte visszafordul. Olvas tovább. Az érzés nem akar szűnni. Halk suttogást hall. Hátrafordul és észreveszi hogy a fiú igyekszik a helyére pakolni a pálcáját. Evelin észreveszi hogy Izabella nevet.Evelin is elkezd nevetni, de nem a varázslat miatt. Hanem azért, mert Izabella is nevet. Evelin reménykedik hogy ezután jobb kedve lesz Izabellának. Legalább találkozott egy emberrel akinek van egy kis humora. Evelin csak egyre tud gondolni, Remélem Izabella is értékelni fogja. Ez nekem míért nem jutott az eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2014. július 15. 18:59 | Link

Lyra A. Black
[zárt játék]

Megérkeztem, és már unom. Az igazgató olyan öreg, hogy alig hiszem el, hogy él, és azzal a nyálas jósággal van beterítve, amit utálok. Tényleg próbáltam normális lenni vele, de azért néha csak elröhintettem magam. Télapó beköltözött a kastélyba öcsém! Vagy ez az Északi sark? Mindegy, megmondta, hogy ki lesz a házvezetőm, valami Markovics, meg, hogy a pincében laknak a rellonosok, és majd biztos lesz helyem, de addig a gólyalakban leszek, blablabla. Mondjuk abban pozitívan csalódtam, hogy a zöldek legtöbbje egész jó fej, néhány percig közösen utáltuk a sárvérűeket egy elsőssel, a kis taknyossal. Kábé ezt jegyeztem meg belőle, mert folyt az orra, azt próbálta bemesélni, hogy itt van egy jégvarázsló és volt nála és akkor fázhatott meg. Érted?! Jégvarázsló! Ja, meg egy sárkányt is tartunk lent, és az szokta télen befűteni a kemencét, öcsém. Pár nap alatt bejártam a pincét, végül is egész otthonos, és mint mondtam, vannak jó arcok is, és persze van pár suttyó is, de hát nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én, van ilyen. A tanórák dögunalmasak, az egyiken el is aludtam, de senki se kérdezze, hogy melyiken, mert nem tudom, kábé nem is érdekel. Most viszont végre határozott célom van, meg kell találnom a Black lányt és át kell adnom neki apja levelét. Kábé annyira fog örülni neki, mint én. Tudom, hogy másodéves és izés, letitás, vagy milyen, a lényeg, hogy kék talárost kell keresni. Ja, azt tudtátok, hogy itt fel vannak szabadítva a manók? Hát ezek nem normálisak, meg is írom apámnak, hogy ha lehet, mégis lennék inkább magántanuló, hát mi ez már?! Egy manó szabad akarattal? Nonszensz! Most meg itt állok az el… a folyosón, de végül meggondolom magam és belépek az egyik ajtón. Valamilyen könyvtárszerű, sok könyv, viszont nincs itt senki, szuper lesz. Viszont a Black lány rohadtul nem fog idejönni csak úgy, ezért el kell másznom a bagolyházig. Ez sajnos eltart egy darabig, mert minden jöttmenttel nem állok szóba, szóval egy tanárt kérdezek meg, egy idős tanárt, aki segít szerencsére. Még el is kísér, pedig azt igazán nem vártam el, remélem pénzt nem vár el az útbaigazításért a vén tulok. Elkapok egy baglyot és írok levelet a csajnak.

Levél

Még van fél órám, de nem bízom a véletlenre, és éppen, hogy oda érhetek időben. Benyitok, rendbe szedem az új ruhám, na, igen, nem volt olcsó. Akkor már nézzünk ki jól, mégiscsak egy fontos ember lesz, akit várok. Legalábbis többen azt szeretnék, hogy fontos legyen. Felülök az egyik szék támlájára, a lábaimat hanyagul az ülő részen tartom, és várom, hogy megérkezzen a csaj. Biztosan el fog késni…

Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 15. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21660
Írta: 2014. július 15. 19:38 | Link

Evelin, később Isidor


Azt végül sikeresen kivettem a könyvnek azon lapjából, amelyiket már vagy ötödszörre futottam át, hogy az erkling nevezetű lényről van szó... fogalmam sem volt róla, hogy még is micsoda az a valami, de hát ezért volt a könyv: az biztos tudja. Szaporán pislogva olvastam a sorokat, közben pedig próbáltam csak arra koncentrálni, többé-kevésbé nagyobb sikerrel. ~ Kártékony ~ olvastam a jegyzeteimben, amiket a könyv lapjai közé csúsztattam. A mellettem ülő lány, közben folyamatosan csukogatta és nyitogatta a könyveit, mintha nem tudott volna választani közülük. Mikor már a másodikat csukta be, én is visszacsaptam a borítót rápillantottam. Hevesen és kissé idegesen megráztam a fejem, ám az idegességet maximum én érezhettem, látszani nem látszott. Már éppen úgy voltam vele, hogy visszamegyek a szobámba és vagy leülök zongorázni, vagy pedig elviszem valahová Vattát, amikor a lány megszólalt.
Az első pár szavát még értettem, de aztán egyre kevesebbet érzékeltem abból, amit mondott. Most feltétlenül nem szerettem volna elájulni, mert az olyannyira nem lett volna jó, hogy... hogy nem, na. Muszáj volt megőriznem a hidegvérem és nem felidegesíteni magam a gondolatom, hogy pár perc múlva itt is feküdhetek majd ájultan, a fél szoba pedig mellettem fog ülni és arról beszélnek, hogy mi történt. Ezt pedig ugye nagyon nem akarjuk, így erőt vettem magamon, végigsimítottam a kötetem, aztán felálltam. Már éppen el akartam köszönni a lánytól, amikor a lábamba valami bizsergő érzés csapódott, vagy nem is tudom. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert az érzés is furcsa volt. Valahogy bizsergett is egyszerre, meg nem is. Végül amikor már kissé elkezdtem felfogni a dolgot, boldogtalan, még is boldognak hallatszó kacaj tört fel belőlem. Egy apró sikoly is elhagyta a szám, aztán hallottam, hogy a háztársam is nevetni kezdett, én pedig görcsösen belemarkoltam az asztal lapjába, de meg akartam szüntetni ezt az egészet. Nem tudtam mit tenni, fogalmam sem volt róla, hogy honnan küldték az átkot, de éppen nem is érdekelt. Egy dolgot szerettem volna: abbahagyni a nevetést. Ez azonban nem volt könnyű, így ráharaptam a bal csuklómra... az az érzés...
A fogaimtól okozott nyomokból lassan kibuggyantak a vércseppek, én viszont csak kissé arrébb helyeztem a fogaimat és folytattam a harapást, ezzel is kissé időt nyerve. A kacaj azonban nem maradt el, mindig ki tudott bújni a fogaim között, hangosan és sikolyokkal mögötte, Az asztallapot még mindig görcsösen markoltam, és az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy melyik bűbájjal tudtam volna megszüntetni az átkot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2014. július 15. 20:07 | Link

Isidor figyeli Izát és Evelint, és azon töpreng, mivel lehetne Izát kibillenteni ebből a búskomor állapotából. Végül is eszébe jut egy csíny, ami sikeres, és bár Evelin észreveszi, hogy ő tette, nem reagál rá semmit csak Izával együtt nevet. Ami viszont ekkor következik, attól leblokkol és hirtelen nem is tudja, mit tegyen. Ő csak megcsikizni akarta picit Izát, de nem ennyire brutálisan... Iza a karjába harap, amiből vér jön és az asztalt markolja. Izának nem jut eszébe az ellenátok, Isidor pedig annyira le van blokkolva a műve láttán, hogy egy ideig neki sem. ~Isidor! Gondolkodj! Mi az ellenátok? Tuti, hogy van és tanultátok is!~ Végül feldereng az elméjében, mint egy fénykép a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvének egyik oldala, amin a Finite szerepel. A gond az, hogy ez másodikos tananyag és nem volt alkalma szakszerűen, órán gyakorolni... A Rictusempra valószínűleg azért sikerülhetett, mert akkor már itt volt, mikor gyakorolták. ~Gyerünk, Isidor, menni fog!~
-F... Finite! Mondja először halkabban, bátortalanul, de a lány kínjai ettől még nem szűnnek meg, legfeljebb csak enyhülnek. Végül erőt vesz magán, feláll, kihúzza magát, a lányra tartja a pálcáját és hangosan kiáltva kimondja az ellenátkot:
-FINITE!! Remélhetőleg sikerült annyira összeszednie magát Isidornak, hogy ezúttal ténylegesen használ is az ellenátok és végre elmúlnak Iza kínjai. Most már nem érdekli, hogy lebuktatja magát, felvállalja a tettét. Odarohan a lányhoz, és ijedt, aggódó hangon szólítja meg.
-Úristen... Iza! Ugye jól vagy? Bocsáss meg, én voltam. De... hidd el, nem ezt akartam. Nem is... nem is tudom, mi ütött belém. Lenéz a kezére, és látja, hogy az bár véres, de talán kibírható, nem lesz baja. -Szerencsére úgy látszik, komoly bajod nem történt. Szeretnél felmenni a gyengélkedőre? Hogy érzed magad? Kérdi bűnbánó arccal, lesütött szemmel és úgy várja, hogy a két lány rázúdítsa a dühét, abszolút jogosan.
Utoljára módosította:Isidor Slusser, 2014. július 15. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 15. 23:44 | Link

Először csak nevettem jókedvűen, de amikor láttam hogy Izabella rosszabbul lett és a kezét harapja kínjában már el is ment a nevethetnékem. Azthiszem kicsit azéreztem Izabella kínját. Sietősen odamentem mellé és vigasztalni próbáltam. De egy szó sem jött ki a torkomon. Akkor gondolkodni kezdtem, hogyan segítsek Izabellán. Nem fogott az agyam. Mást nem tehettem ránéztem a fiúra és reménykedtem hogy tud valamit tenni. Megörültem amikor felállt és varázsolni kezdett. Hátha sikerül. Én felálltam és elszalattam némi kötszerért.
- Egy pillanat és ittvagyok.Hozok kötszert.
Ráparancsoltam a fiúra.
- Figyelj Izabellára. Ne veszítsd szem elől!
Utána sikeresen kirontottam a szobából kötszert keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21660
Írta: 2014. július 16. 16:49 | Link

Evelin és Isidor


A keresett ellen-átok végül nem jutott eszembe, akár mennyire is szerettem volna megszüntetni a csiklandozást, nem sikerült. Még ha eszembe is jutott volna a bűbáj, akkor sem biztos, hogy kis tudtam volna mondani, hogy használjon is. A háztársam valószínűleg azt hitte, hogy jókedvemben nevettem, mert ő is elkezdte mellettem, csak hogy Ő már felszabadultabban és nem kínlódva, ahogy én. Akkor és ott kedvem lett volna sírva fakadni és leszúrni magam, vagy valami. A kedvem már amúgy is pocsék volt, és ez az átok még rátett egy lapáttal. A kezemen lévő fognyomokból lassan folyni kezdett a vér, én pedig elszörnyülködve engedtem el a kezemet, mire újra nevetni kezdtem. Végül a fiú, aki a átkot küldte, visszavonta, én pedig megszabadultam a nevetéstől. A véres kezem az asztallapra zuhant, a másikkal pedig talán még erősebben szorítottam az asztallapot. A fiú mellém rohant és aggódó szavakkal próbálta magát megnyugtatni, vagy nem is tudom. Ezt utáltam az ilyen helyzetekben. Jönnek aggódni - és itt most nem pont a fiúra gondoltam, hanem bárki másra -, ami ez esetben a szenvedőd nagyon idegesítheti, jelenleg engem idegesített. Amikor a lány pedig azt említette, hogy elmegy kötszerért, utána akartam nyúlni, hogy megfogjam, de késő volt. Nem tudtam elérni a talárját, így kijutott a teremből. A kezemről a vér a ruhámra kezdett csöpögni, pár csepp csak, de a fehér anyag piros lett a véremtől. Mélyet lélegeztem, de nem segített. Éreztem, hogy el fogok ájulni, de nem a piros folyadéktól, hanem mástól. Én bírtam a vért, ellentétben azokkal a diáktársaimmal, akik mindjárt futottak el a folyadék ötven méteres körzetéből. A hátammal nekiestem az asztalnak, kezemmel elengedtem a fa szélét és a földre csúsztam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ébren tudjak maradni, de nem sikerült. A hátam a széknek támasztottam, szempilláim gyorsan rebegtek, majd lecsukódtak. A kép teljesen elsötétült, én pedig onnantól kezdve nem érzékeltem semmit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2014. július 16. 17:35 | Link

Isidor elszörnyülködve nézi műve eredményét. Egyszerű csínyt akart, kicsit megtréfálni háztársát, erre sikerült megkínoznia. Odarohan megnézni, hogy jól van-e, mikor feloldotta az átok alól, és várja, hogy lehordják a lányok a sárga földig, de ilyesmit nem kap. Evelin elrohan kötszert hozni.
-Nem mész sehova! Itt maradsz segíteni! Kiáltja utána szigorú hangon parancsolva. Alap esetben nem szokott parancsolgatni a társainak, de vészhelyzetben nem nagyon szokott törődni az illemmel, inkább a helyzetet próbálja megoldani. Evelin azonban kirohan, állítása szerint kötszerért. ~Mit gondol ez a bolond lány? Miért akarom Izát a gyengélkedőre vinni?~ Gondolja magában egy fejcsóválással, aztán Izát veszi szemügyre.
-Nem! Iza! Ébren maradsz! Nehogy elájulj nekem! Mondja kétségbeesve, mikor látja, hogy a lány elkezd mélyeket lélegezni, de aztán nekiesik az asztalnak és a földre csúszik. A tanulószobából sokan elfutnak, nyilván nem bírják a vért. ~A gyáva, alamuszi alakok. Menekülnek, mint patkány a süllyedő hajóról. Ahelyett, hogy a társukon segítenének. A többiek meg csak bámulnak.~ Lehajol Izához, ellenőrzi a pulzusát, a szájához teszi a fülét, hogy hallja a lélegzetét, majd miután meggyőződik arról, hogy csak az eszméletét vesztette el, megpróbálja felvenni a lányt a földről. Iza véres csuklóját a mellkasára helyezi, majd a saját bal kezét a háta mögé, a jobbat pedig a térde alá és úgy próbálja felemelni. Szerencsére nem túl nehéz a lány, simán elbírja egyedül is, de azért jobb lett volna, ha itt marad Evelin, mert így most egyedül kell átcipelnie az egész kastélyon, a keleti szárnyból a nyugati szárnyba. De nem sokat habozik, ha már felvette, kimegy vele a szobából és elindul a gyengélkedő felé.
~Ezért mit fogok kapni. Rögtön az első hetemen bajt csinálok. Nekem teljesen elmentek otthonról.~
Utoljára módosította:Isidor Slusser, 2014. július 16. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
April
Írta: 2014. július 16. 18:31
| Link

Rámosolygok, ahogy a nevét mondja, aztán rögtön el is tűnik a mosoly az arcomról, mert hát komoly dologról van itt szó, főleg ha eltévedt.
- Persze. Mit kerestél? Hová tartasz? - érdeklődöm, mert ugye ez mindennek az alapja. Bár a könyveimet nem szívesen hagyom hátra, főleg most, hogy ilyen szépen összeszedtem és szétválogattam mindent, de azért bízom benne, hogy elég lesz néhány útbaigazító szó is, és nem kell kísérgetnem balra-jobbra. Egyébként is, nem vagyok én sem annyira ismerős a kastélyban, lehet nem is tudok neki segíteni. Viszont nem szeretném rögtön lelombozni, ezért ezt nem említem, majd legfeljebb csak ha olyat helyet mond, amiről még életemben nem hallottam. De azért az nem túl valószínű. Ennyire már nem vagyok új... Csak nem jártam még mindenhol.
- És honnan jöttél? Mármint, mielőtt eltévedtél?
Érdeklődöm tovább, sokszor az is segít, hogy megtaláljuk a helyes utat, ha visszagondolunk az eddigiekre. Nekem legalábbis be szokott válni ez a módszer, hogy Aprilnek mennyire segít majd, azt nem tudhatom, perceken belül kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 16. 21:56 | Link

Egy kicsit megilyedtem. Nem nagyon értettem anit a fiú mondott. Remélem Izabella jól van. Ha egy haja szála is görbül, ja ez már megtörtént. Én is hibás vagyok. Annyira salynálom szegényt. Ezt nem kellett volna. Egy kis csoki sokkal többet segíthetett volna. Én is és a fiú is hibásak vagyunk. Ő azért, mert varázsolt, én pedig azért, mert nem szóltam időben. Többet kellene tanulnom bűbájtanból. Hogy lehet, hogy az ellen bűbáj nem jutott az eszembe. Ezért még Izabella ki is tekeri a nyakamat. Rossz erre gondolni. Szerencsétlen. Bárcsak én lettem volna a helyében! Végülis most én is úgy érzem magam, mint ahogyan ő érezhette. Már tudom mennyire rossz. Miközben ezek a gondolatok jártak, ismétlődtek a fejemben, szereztem kötszert. Most végre volt megfelelő okom sietni, nem siettem hanem rohantam. Végig a folyosón. Ha lett volna azza tanár, egész biztos kitekerte volna a nyakam. Ilyet is ritkán látni. Tiszta szivemből útálok futni. Én tartom a suliban a negatív rekordot futásból. Most kifejezetten hamar odaértem, ez is egy hatalmas csoda. A fáradtságtól le kellett ülnöm. Még mielőtt leültem volna a fiúnak átnyújtottam a kötszert. Utána eldőltem és levedőért kapkodtam. Két dolog járt a fejemben. Az egyik és legfontosabb, hogy hogy van Izabella, a másik, hogy tiszta szívből gyűlölök futni. Megfordult a fejemben még egy dolog. Ki lesz az a szerencsétlen aki engem innen összekapar. Szinte már kapkodtam a levegőért. Utána már javült az állapotom. Jót tett az ülés a padlón. Összeszedtem magam és feláltam. Megkérdeztem a fiút.
- Izabella jobban van?
Tudtam, hogy Izabella lefogja szedni a fejemet a történtek után. Teljesen jogosan.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 16. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. július 17. 20:42 | Link

Isi, Evelin, és Miza


"Cause I remember every sunset / I remember every word you said / We were never gonna say goodbye / Singing la-da-da-da-da..." Énekeljünk! Nyár van, és süt a Nap, és borzasztóan meleg van. Boldogság mindenfele, meg világbéke, és bla-bla-bla... Jó kedvem van. Nem tudom miért, de nagyon jó kedvem van. Ez mostanában nagyon ritka dolog, mert az utóbbi néhány napban nem voltam ilyen boldog. A rendszeres edzések, a boltban a munkám, és prefektusság sok időmet elveszi, emellett még ott vannak az órák is, és Tender bácsinak is segítek, amikor csak tudok. És még aludni sem nagyon tudok, semmi sem használ a jól bevált módszerek közül, hogy ismét rendesen tudjam álomra hajtani a fejem. Talán fel kéne keresnem Uff bácsit. Ő biztos tud valami hatásos szert adni.
Viszont most kivételesen jól érzem magam, vígan dúdolok egy dalt, aminek a címe, de még az előadója sem jut az eszembe. Nem tudom hol hallottam, de szinte egész nap ez jár a fejemben, és ezt dúdolgatom. Csak ezt a kis részletét, a refrént tudom, meg néha még 1-2 sor beugrik, de ennyi...
Most épp a folyosókat rovom, rosszalkodókra vadászva, a két szőrgombóc társaságában. Mogyoró, a mókus szokás szerint előttem szaladgál, ugrándozik, és szaglászik. Komolyan, néha úgy viselkedik, mint egy kutya. Csak kicsit személyiségzavaros szegénykém. De nem baj, én így szeretem. A puffskein meg nagyon lusta egy állat, és még éhenkórász is. Állandóan zabálni akar. De én nem hagyom neki, már fogyókúrára is kényszerítettem. De attól függetlenül itt fogom a kezemben, mert amúgy nem hajlandó velem jönni. Na mindegy, legalább így tudom simogatni, miközben halkan éneklem ezt az ismeretlen dalt.
A keleti szárny második emeletének folyosóin sétálok, mikor egy lány elszalad mellettem. Nem látom ki az, elég gyorsan történik az egész ahhoz, hogy lássam ki az, aki majdnem fellökött. Ehh... jól van, akkor menjünk tovább... Max három perc telhet el, mikor néhány diákot látok elhaladni, egész gyorsan onnan, amerre az a lány szaladt, nem éppen szivderítő arckifejezéssel, ami azt suggalja, nincs minden rendben arrafelé.
- Hé, várjatok egy picit! Történt arrafelé valami? - kérdezem attól a csapat diáktól, érdeklődő hangnemben.
- I-igen... Egy lány vérzik, és... És elájult... A tanulószobában - hallatszik a válasz egy Navinés gólya szájából.
- Kösz... - Ezzel ott is hagyom őket, Mogyorót is felveszem, majd kicsit sietősre véve a lépteim a Tanulószoba felé veszem az irányt. Szerencsére nincs messze, így hamar odaérek, és mikor benyitok az ajtón, szinte tátva marad a szám.
- Mi a...?!? Isidor!! Mégis mi folyik itt? Halljam! - Vonom kérdőre a levitás srácot - akit a kviddicsedzésekről ismerek -, ki az eszméletlen Izát fogja a kezében, majd tekintetem a földön ülő lányra téved. Ő is levitás, láttam már a kLevitás KH-ban, de személyesen még nem beszéltem vele.
Minden örömöm szertefoszlik, helyét a düh, és egy csipetnyi kétségbeesés veszi át. Nem tudom mi folyik itt, de kiderítem, és ha kell, nem szívesen, megbüntetem ennek az egésznek az okozóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2014. július 17. 21:27 | Link

Isidor mikor kijön a tanulószobából, nem soká szembefut Evelinnel, aki egy csomag kötszert hoz magával. Át is adja a srácnak és Izabella hogyléte felől kérdezősködik, miközben kifújja magát a nagy futkosás után. Isidor viszont csak elhúzza a száját.
-Elvesztette az eszméletét, szóval azzal sajna hiába fáradtál. Egyrészt nem is tudok vele mit kezdeni, nem értek az elsősegélyhez, másrészt különben sem érünk most sokat vele, annál nagyobb baj van. Mondtam, hogy ne menj sehova. Inkább fogd meg a lábát és vigyük a gyengélkedőre, de nagyon gyorsan, mielőtt... ~mielőtt meglát minket valaki.~ Fejezi be magában a mondatot, de már későn, hisz Keikot látja meg közeledni feléjük. Máskor örül a lánynak, jó fejnek tartja meg minden, volt alkalma megismerni pl a kviddicsedzések közben. Azonban a lány egyben prefektus is, és ez most számára nem túl sok jót jelent. ~Hogy ennek is most kell erre járnia... Gondolja dühösen és lesüti a szemét.
-Szia, Keiko. Gyere velünk a gyengélkedőre, útközben mindent elmesélek. Mondja egy nagy levegő után. Haladniuk kell, egyrészt Iza miatt is, hisz valószínűleg egyikük sem tudja, mit kell ilyenkor tenni, másrészt ő sem bírja a végtelenségig tartogatni a lányt. Megindul a gyengélkedő felé, remélhetőleg Evelin segítségével és úgy magyaráz Keikonak.
-Én voltam. Volt egy hülye ötletem... Kezdi makogva, hisz eddig még soha nem tett rossz fát tűzre, nem tudja, mire számíthat ilyenkor. Talán pontot nem fog levonni tőle Keiko, elvileg a prefektusok azt nem tehetik meg, de más egyéb "jó mókát" még kitalálhat. Végül egy újabb nagy levegő után nekikezd a magyarázatnak.
-Úgy volt, hogy Iza teljesen le volt lombozva, már-már depressziós volt. Én mögötte ültem egy ideig a szobában, Evelin próbálta vígasztalgatni. Láttam, hogy nem sok sikert ér el, bármit mondott neki, még csak válaszolni sem akart, nem lehetett vele mit kezdeni. Ekkor jött az a hülye ötletem, hogy megcsikizem egy átokkal. A Rictusemprát használtam. De... esküszöm, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, én nem ezt akartam! Az átok valószínűleg túl erősre sikerült, olyan volt, mintha kínoznám. Nem is értem, hogy sikerült ilyen erősre, hisz még csak most tanultuk nem régen. A kezébe harapott, a másikkal fogta az asztalt. Kétszer kellett megpróbálnom a Finitét, mire sikerült megállítanom az egészet. Odamentem hozzá megkérdezni, hogy jól van-e, de nem válaszolt semmit csak összeesett és elájult. Evelin elrohant kötszerért, én kihoztam a teremből és... és ennyi volt. Természetesen vállalom a felelősséget azért, amit csináltam. Meséli és a végén a lány szemébe néz. Abban csak őszinteséget láthat, semmi nyoma benne hazugságnak. Épp eleget követett már el mára, nem akar még egy prefektust is átverni, aki ráadásul közel is áll hozzá, már-már barátja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 17. 22:21 | Link

Olyan gyorsan történik minden. Azt sem tudom, hogy hol járok. Annyi gondolat kavarog a fejemben. Ritkán szoktam futni, de enyit soha. Figyelhettem volna a fiúra is, hogy mit mond. Akkor lehet, hogy ezt az egészet megúsztam volna. Ezek a gondolatok nem is olyan fontosak. Izabella állapota a fontos. Nem gondoltam volna, hogy egy átok ennyire balul ütne ki. Ezt az átkot bizonyára egy életre megtanultam. Használni pedig szerintem nem fogom. Maximun önvédelemre. Arra alkalmas. Szegény Izabella. Nem tudom elképzelni, hogy elájult. Fogalmam sincs, hogy mitől. Én még életemben nem ájultam el. Miket beszélek össze-vissza, ez hogy jön ide. Itt csak Izabella számít per-pillanat. No, meg a fiú, nem csak ő a hibás, az első megérzésemnél figyelmeztethettem volna Izabellát, hogy valami készül. Vagy figyelhettem volna a fiút amikor varázsolni akart, hogy ne tegye. Míért nem tettem semmit? Én is ugyan úgy hibás vagyok. Bár varázsolni nem állt volna szándékomban semmiféleképpen. Eleve sem szoktam varázsolgatni csak ha nagyon muszáj. Az is elég ritka. Miközben én a padlón haldokoltam, bejött egy másik lány. Pont jókor, vagy nem. Fogalmam simcs, hogy kinek mi a jó. Izabellának ez biztos jót jelent. Csak ez számít. Az, hogy az én nyakamat kitekerje az nem érdekel. Végülis ezt a feladatot jobban örülnék ha Izabella látná el. Minden joga meg is lenne hozzá. Hogy keveredhettem ilyen helyzetbe. Na, mindegy. Ha már megtörtént nem lehet visszacsinálni. Ez van, és kész. A lány kérdezősködött, hogy mi is történt. Az nem olyan fontos. Felálltam és elindultunk a gyengélkedő felé. Segítettem a fiúnak vinni Izabellát. Szóhoz sem tudtam jutni. Inkább lettem volna Izabella helyében. Az is jobb lett volna. Nemtudom, hogy melyikünk van rosszabb állapotban. Remélem minél hamarabb oda fogunk érni. Ennél már csak rosszab lesz. Most egy darabig nem leszek beszédes kedvemben mindenki legnagyobb örömére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. július 18. 04:26 | Link

Farkas Zétény
~ alias életem megkeserítője


„Csá!

Megint én, tudom, hogy már vártad. Kettőkor legyél a második emeleten, a Keleti szárnyban, valamilyen könyvtárszerű kis szobában fogsz megtalálni. Ott fogom átadni neked a leveled, amit apád küldött. Mondjuk, majd szóljál neki, hogy k… nem vagyok postás.

Várlak akkor, ne késs!

Zé”


Épp az ebédet követően pakolt le a szobájában, amikor egy iskolai bagoly a fentebbi üzenetet hordozva kopogtatott az ablakon. Már amikor rápillantott a pergamenre, akkor összeszűkültek szemei, az utóbbi pár napban túl sokszor kellett találkozzon ezzel a kézírással ahhoz, hogy mostanra ne ismerje fel rögtön.
Ajkait összepréselve olvasta el a levél tartalmát, miközben érezte, hogy tőle szokatlan módon egyre gyűlik benne az idegesség. Még most sem tudta, mit akarhat tőle ez a srác, akiről csak sejtette, hogy kicsoda. A Farkas név ismerősen csengett a számára, sejtette, hogy apja egyik üzlettársa lehet, de itt megállt a tudománya, ötlete sem volt, hogy miért éppen most kereste fel őt a fiú.
Az pedig csak a ráadás, hogy az udvariasság legalapvetőbb elemei is ismeretlenek lehetnek az illető előtt, amit Lyra már az első bagoly érkeztekor megállapíthatott. Alapjáraton békés embernek vallotta magát, de rosszul viselte, ha nem kapta meg a minimális tiszteletet, ami szerinte minden embernek kijárt. Az pedig, hogy egyszerűen odarendeljék valahova, érthető módon, kissé kiborította. Az egyedüli oka, hogy pontosan kettőkor mégis megjelent a másodikon csak az volt, hogy az apját emlegette, amit meglehetősen furcsának talált. Miért egy ismeretlennel küldözgetné a leveleit az apja, amikor eddig tökéletesen beváltak a baglyok is?
A kíváncsiság felülkerekedett sértettségén, így aztán kimért léptekkel ugyan, de a Tanulószoba ajtajához sétált. Csakis ez a terem volt "könyvtárszerű" az emeleten, így biztosra vehette, hogy ide várják.
Egy sóhajt követően lenyomta a kilincset, majd egy rövid pillanatnyi hezitálás után benyitott, hogy aztán belépve bezárja maga után az ajtót. Volt egy olyan megérzése, hogy a most következő beszélgetéshez nem szeretne tanúkat.
Tekintetét végigfuttatta az ismerős berendezésen, majd szeme megállapodott az egyik széken terpeszkedő fiún. Végigmérte az alakot, majd közelebb sétált hozzá, mielőtt megszólalt volna.
- Gondolom Zéhez van szerencsém.
Hiába próbálkozott, nem tudta elnyomni az iróniát, amely beköltözött hangjába. A háta közepére sem kívánta ezt a valakit, akiről szinte sugárzott az arrogancia - az arcáról, a tartásáról, szinte még a bőrén is érezte a kisugárzását. Ennek ellenére azonban még közelebb lépett hozzá, majd jobb kezét felé nyújtotta. Határozottan semmi kedve nem volt ehhez az egészhez, de neveltetése felülkerekedett mogorvaságán, nem akart udvariatlan lenni.
- Lyra Black, bár gondolom ezt már tudod. Milyen levelet említettél, amit elvileg apám küldött nekem? - Rögtön a tárgyra tért, szemöldökét leheletnyit megemelte, jelezve, hogy magyarázatot vár. Úgy mindenre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2014. július 18. 10:10 | Link

Lyra A. Black

Remélem, hogy jó helyre jöttem, és tényleg nincs másik ilyen helyiség a közelben. Azt leshetik öcsém, hogy én végignézzem az egész kócerájt, majd az évek alatt… Még belegondolni is gáz, hogy legalább három évig még itt kell lennem, ebben a koszos, öreg viskóba. A fejem fáj már az állandó zsibogástól, hát el***tem, hogy magántanuló maradjak. Most meg várok valami csajra, aki biztos valami szőke, okoskodó liba lesz.
- Hehh – akaratlanul is kinyögöm, amikor meglátom, hogy tényleg egy szőke csaj lép be az ajtón. Végigmérem, mint régen a rabszolgákat, minden olyan pontját, ami engem érdekel, a szememen szinte süt az a fajta tekintély, amit ismeretlenekkel szoktam megosztani. Egyébként nem rossz a csaj, a kicsivel nagyobb szeme jót tesz az összhatásnak. Ja, jó bőr, végül is. Ezek szerint van valami pozitívum is az ügyben… csak még nem szólalt meg.
-Csá csajszi, fantasztikus, ahogy erre magadtól rájöttél – leugrok a székről és fölé magasodok. Odabattyogok hozzá, ő a kezét nyújtja. Halványan elmosolyodom és kézbe veszem az övét, majd kézcsókra hajolok… azonban csak végignyalom a kézfejét, majd röhögök egy sort.
- Farkas Zétény – ha már volt olyan kedves, hogy bemutatkozzon, hát én sem leszek bunkó, egyelőre. A nevemből csak rájön, hogy ki vagyok, ha nem, akkor nem is érdemes a további levegővételre, főleg a közösre.
- Mi van, sietsz valahova? Előbb ismerkedjünk meg – húzom őt és a számat is mosolyra egyidejűleg. Tudom, mert látszik a fején, hogy nem akar itt lenni, és még ezt nem tudhatja, de meg tudom érteni. Én sem kéjutazás miatt vagyok itt, hanem főleg miatta. Előveszem a pálcámat és egy Colloportussal elintézem a zárat, annak ellenére, hogy szőke mugli – fujj! – módszerrel is bezárta már.
- Szóval te leszel az. Nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek kínomban – benyúlok a farzsebembe, és előhúzok egy felbontott levelet, amit az apja címzett. Még jó, hogy elolvastam, ha már postásnak használt, és egyébként is tudtam, hogy mi és miért van benne. Végül a kezébe nyomom és visszaülök a székbe, ha lenne popcorn elővenném. De így csak azt tudom nézni, hogy milyen fejet vág majd, ahogy olvassa.
- Javaslom, hogy ülj le, de felőlem állhatsz is. Csak oly nagy a kedvességem öcsém, hogy majd szétvet, neked akarok jót – vigyorodom el magabiztosan, aztán várom a fejleményeket.

Levél Castortól

Mivel olvastam az levelet, szinte látom, hogy hol tart. Az apja nem éppen egy túl aggályos ember, ha ilyen nyersen közölte a tényeket. Pedig bármit írhatott volna, Lyra úgysem tudott volna hisztizni, amíg haza nem megy.
- Jó mi?
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 18. 10:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. július 19. 04:05 | Link

Farkas Zétény

Annyira tudta, hogy még meg fogja bánni, hogy belépett azon az ajtón. Tulajdonképpen ez már akkor bekövetkezett, amikor a srác leugrott a székéről és már a leveleiből megismert irritáló stílusával köszöntötte Lyrát. Erre persze akaratlan megjelent egy fintor a lány ajkain, de ez nem gátolta meg abban, hogy kövesse az udvariasság diktálta lépéseket. Kezét a fiú felé nyújtotta és egy pillanatra még el is hitte, hogy félreismerte amazt, amikor az egyszerű kézfogás helyett kacsója felé hajolt. Amikor aztán a várt kézcsók helyett a fiú felfoghatatlan okból, de végignyalta a lány kézfejét, hatalmas volt a kísértés, hogy Lyra egy bájos pofonnal viszonozza a gesztust. Már lendült a keze, amikor végül sikerült kissé elcsitítania indulatait és a megkezdett mozdulatot félbehagyva inkább szorosan magához vonta jobbját, a pálcája közelében tartva azt. Elővigyázatosság, ugye.
Amikor végül túltette magát a kis közjátékon és rátért a lényegre, egyet hátra is lépett, hogy megszabaduljon a fiú kellemetlen aurájától és legfagyosabb hangját elővéve kérte számon tőle találkozásuk okát.
Az, hogy erre Zétény nem volt hajlandó egyenes választ adni, sőt, szemmel láthatóan csak tovább akarta marcangolni Lyra idegeit a lehetetlen ötleteivel - mi az, hogy ismerkedjenek meg?! bekapott egy zagyváló-átkot, hogy egyáltalán eszébe jutott ez? -, végképp elvette a lány kedvét a jó modortól. Karjait maga előtt összefűzve, jobbjával megnyugtatóan simogatva a talárja belső zsebében rejtőző pálcáját, fejét felszegve bámult bele a másik vakítóan kék szemeibe, miközben ajkait dacosan összeszorította. Elhatározta, hogy a minimumra szorítja vissza a kettőjük közötti kommunikációt, így csak szúrós tekintetével ösztökélhette a fiút, hogy végre adja át a neki szánt levelet.
Amikor viszont az újra szólásra nyitotta száját, és még mindig nem az érdemi információval szolgált, hanem helyette ködös utalgatásokkal, a levitás érezte, amint türelme utolsó cseppjei is szertefoszlanak, és tőle szokatlanul ingerült hangnemben kérte ismét számon a kék szeműt.
- Mégis mi leszek én?! Nem gondolod, hogy.. - Szinte csak kipréselte magából a szavakat, nem emelte fel közben a hangját. Még nem. Azonban még mielőtt belelendülhetett volna az eddig visszatartott monológba, észrevette a farzsebből előkerülő levelet, aminek hatására rögtön el is némult. Szinte már erőszakos mozdulattal nyúlt érte, hogy utána rögtön egy sötét pillantást küldjön a másik felé, aki időközben már kényelembe helyezte magát. Felbontotta.
A fiú szavaira csak kurtán nemet intett fejével, nem állt szándékában több időt pazarolnia társaságára, csak végigfutja a levelet és már itt sincs, felesleges leülnie.
Ebben a hitében egészen addig megmaradt, amíg el nem jutott a feleség szóig. Ott aztán ledermedt és csak bámulta tovább azt az egy szót, amelyet nem volt képes feldolgozni. Mikor aztán végképp semmilyen ötlete nem volt, hogy mégis hogyan értelmezze a leírtakat, elölről kezdte az olvasást, de a levél ezúttal sem tartalmazott mást. A szerződés már megköttetett. Dühösen mordult fel, majd ismét végigfutotta az irományt, ezúttal csak az érdekesebb részekre figyelve.
A férj személye a levelet átadó Farkas Zétény, akit én igazán illedelmes és jól nevelt ifjú úrnak ismertem meg. Illedelmes és jól nevelt, hát hogyne, ennél a ripacsnál még egy kobold is jól neveltebb! Hogy ismerhette az apja ennyire félre? És egyáltalán hogy jutott eszébe, hogy a megkérdezése nélkül hozzáadja? Még csak nem is szólt róla, ettől a tahótól kellett megtudja!
Ez ellen nem tehetsz semmit. Ajkait szorosan összeszorítva vetette le magát a Zéténnyel szemben lévő székbe, hogy a következő pillanatban az összegyűrt levél már a földön landoljon. Máskor kedvesen csillogó szemei most hidegebbek volt, mint a legfagyosabb éjszaka, és egyenest a jegyese tekintetébe fúrta őket. A jegyese. A szóra még az utolsó pihe is felállt a tarkóján.
A fiú törte meg a csendet, két rövidke, flegma szóval, amely Lyra szájáról is végleg eltávolította a lakatot.
- Ez nem fog megtörténni! Nem érdekel mit akar apám, azt nem fogja megszabni, hogy kihez menjek hozzá. Mégis hogy képzelte, hogy egy ilyen beképzelt, modortalan, bunkó... Szóval hogy te leszel a férjem!
A szavak megállíthatatlanul törtek ki belőle, nem is volt igazán tudatában, hogy mindezt az a bizonyos bunkó is végighallgatja. De őszintén szólva, nem is érdekelte volna különösebben, a szemében semmivel sem volt jobb Zétény az apjánál, fel sem merült benne, hogy a másik ugyanolyan áldozat, mint ő. Elvégre ő hozta azt a hétszer is átkozott levelet!
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. július 19. 04:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2014. július 20. 09:36 | Link

Lyra A. Black

Végül is bejött a szöszi, mindkét értelemben. Most mondjam, hogy ennél fontosabb dolog nem igazán volt első pillantásra? Pontos volt, jó bőr, ennél többet nem várhatok el. Oké, ha mosolyogva és alázkodva érkezett volna, azt jobban bejött volna, öcsém. A kézcsók úgy sült el, ahogy én vártam, nem igazán díjazta, hogy végignyaltam a kézfejét. Még mintha egy pofonnal is meg akart ajándékozni, a kis csitri, de szerencséjére visszafogta magát. Gúnyos mosolyomból biztos rájött már, hogy élvezem a helyzetet, és vele ellentétben én mindent tudok. Ezért húztam tovább a szöszi agyát, hogy a levél elolvasása után még rosszabb legyen neki, ha már én is szenvedek miatta. Még a levelet sem adtam át, csak meglebegtettem előtte, mint éhes kutyának a koncot, de próbáltam, még kihúzni nála a gyufát továbbra is, homályos utalásokkal. Ez már végre megszólaltatta néma Leventinát, igazán élvezetes volt nézni, a majd felrobban fejét, ami vörös volt és nem kék, ahogy a levitáshoz illik.
- Nem gondolom, hanem tudom, szöszimöszi – vigyorgok rá, majd végül átadom neki apja levelét. Kiragadja a kezemből, mint egy dühös macska és a figyelmeztetésem ellenére sem ül le. Pedig igazán rendes akartam vele lenni, de hát szabad akarata van, vagy mifene. Ez még nagyjából 30 másodpercig fog tartani. Látom a fején, hogy éppen hol tart az olvasásban, szinte követem az eseményeket. Ülve figyelem a csinos, de letorzuló pofit, ahogy elolvassa a tényeket, rólunk. Rólunk, öcsém. Megvárom, amíg végez, mégiscsak nagy trauma lesz az én kis cukorborsómnak, pfuj. Ha ilyet mondanék neki, valaki lőjön rám, egy Adevarát. Az lesz, amit mondtam belevágja magát a szemben lévő székre, és most már én sem mosolyogok, főleg a kedves kis megjegyzései miatt.
- Mondhattad volna legalább, hogy jóképű, vagy szép szemű bunkó. Azt nem venném annyira, a lelkemre – hazudom, mert igazán tök mindegy, hogy mit vág a fejemhez. Az sem számít, ha felpofozna, mert felettünk döntöttek, a mi kárunkra, jobban mondva az én káromra, hiszen ő még jól is jár velem. Azt még nem tudhatom, hogy ez fordítva is így lesz-e, de alapból elutasítom az ilyenfajta kapcsolatot. Persze, megértem, hogy fontos az ilyen döntés, csak ha rám alkalmazzák, nehezen azonosulok az ilyen baromsággal.
- Lehet, hogy meg kellene csókolnod, hogy tudjam, mire számíthatok később, cicus – kacsintok rá befejezésképpen, mivel tudom, hogy úgysem fogja megtenni, ránézésre utál. Persze, nincs rá oka, hiszen egészen rendes voltam vele eddig, még egy kósza átkot sem kapott kedvtelésből.
- Csak, hogy tisztázzuk. Rohadtul nem örülök én sem ennek, és bár jól nézel ki, még a hátam közepére sem kívánom ezt a házasságosdit. Sajnos, én nem tehetem meg, hogy ebből kitáncoljak, sok minden forog kockán, de remélem, hogy te, szösszencs, találsz majd ki valamit, és akkor mindketten boldogan elfelejthetjük egymást. Viszont van itt még más is – ez már látszik, hogy nekem sem tetszik, mert egy másik levelet is előveszek, ami későbbre van dátumozva. Ez egy nagyon nagy szemétség volt apáink részéről, de oda kell adnom neki. Odasétálok hozzá, és a kezébe nyomom, majd visszaülök a székembe.

Meglepi levél

Várom, hogy szóljon, nekem ehhez nincs mondanivalóm. Illetve ami van, azt senki sem akarja hallani, mert ha jól gondolom, úriemberek ezeket a mondatokat nem szokták kiejteni a szájukon. Csak ülök, és már én sem vigyorgok tovább. Aki ezt kitalálta, biztosan számíthat néhány Kung-fu mozdulatomra.  Csak nézek rá fintorogva, ami kivételesen nem neki szól, hanem az egésznek.
- Valami ötlet, kedves menyasszonyom? – azt hiszem, hogy ennél több iróniát nem tudtam volna a szavaim érzelmi töltetébe sűríteni. Remélem, hogy a szöszi, ha már az okoskákat erősíti, lesz valami használható ötlete is. Addig meg kénytelenek leszünk elviselni egymást, ami nyilván nekem lesz nehezebb.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2014. július 24. 16:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
April Lyla Dicklin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2014. július 24. 15:14 | Link

Iszonyatosan izgultam hogy mit fog erre válaszolni de nem is izgatott mert a hangja olyan megnyugtató volt. -A rétről jöttem. Az elején a taláromat szorongattam de miutàn megszólalt biztonságdan éreztem magam. Miután megkérdeztem rájöttem hogy nem is akarok igazán tovább menni. Bunkónak éreztem magsm hogy nem fogtam vele kezet ezért oda nyújtottam a kezem és bocsànatot kértem. -Bocsi hogy nem fogtam veled kezet. De ezt most bepótolnám. Nyújtottam a kezem és vártam hogy erre mit lép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. július 24. 20:46 | Link

Isi, Eve, Miza


A jó kedvem hamar elröpppen, amint meglátom a Levitásokat, helyét az idegesség, és egy csipetnyi düh veszi át. Mégis hogy? És miért? Nem ilyennek ismerem őket, de a tettes biztos nem ússza meg büntetés nélkül. Mogyoró kíváncsian megy oda a földön ülő lányhoz, hogy megnézze mi baja, én viszont nem vele foglalkozom, inkább Izával. A Puffskeint leteszem a földre, aki azonnal követi kis barátját a másik lányhoz. Azonnal kikérdezem Isidort, arról, hogy mi történt, de ahelyett, hogy válaszolna, elkezd parancsolgatni. Na álljon meg a menet, nekem ő ne parancsolgasson! - Hű... ennyire megváltoztam volna? régen ilyet sose gondoltam volna, most meg... Bár az is igaz, hogy régen nem eszem ágában sem állt volna, hogy prefektus legyek. De változnak az idők, és változom én is.
- Várj! Előbb kötözzük be a sebét! Hol a kötszer? - Láttam, hogy Evelin hozott kötszert, ezért is kérdeztem meg, s amint megkapom, gyorsan be is kötözöm Iza csuklóját. Most jól jön az a néhány dolog, amit anyutól eltanultam, szerencse, hogy ő orvos, és nem valami egészen más... Például ügyvéd. Egy ügyvéd mami is jó lenne, de jelen pillanatban az orvos maminak jobban örülök, így legalább el tudom látni a lány sebét, viszonylag gyorsan.
Míg én ezzel vacakolok, hallgatom Isidor meséjét a történtekről. Isteneeeem! Miért kell ezt? Jesszus... Csak ennyi hozzáfűzni valóm van gondolatban, mert a többi nyomdafestéket nem tűrő szavakat tartalmaz.
- Oh... Shimatta! Jesszus... Tudod, Iza Hajlamos arra, hogy kiüsse magát - most épp az évnyitóra gondolok, ott is szépen kiütötte magát. Gondolom a sok ember, és a stressz. Viszont itt most nem volt sok ember. De akkor mitől stresszelt be? - Na, most már vehetjük a gyengélkedőbe - mondom, mikor végzek a seb bekötözésével. - Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg büntetés nélkül? - nézek a srácra felvont szemöldökkel. Látom rajta, hogy megbánta, amit tett, de ez nem mentség.
Mikor odaérünk a gyengélkedőre, átadjuk Uff bácsinak Izát, majd Isi felé fordulok.
- A büntetésed részleteit majd bagolyban megkapod. Viszlát! - ezzel én ki is megyek a gyengélkedőből. A két szőrcsomót a kezembe veszem, és velük együtt megyek vissza a Levita toronyba. Nem gondoltam volna, hogy én valaha képes leszek ilyenre. Úgy látszik, még én sem ismerem magam eléggé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
April
Írta: 2014. július 25. 20:01
| Link

Bólintok a rétről jött, de hogy hová tartana, az még mindig nem világos, és nem is igazán derül ki. Figyelem, ahogy a talárját szorongatja, és nagyon igyekszem megnyugtatóan nézni. Gyorsan levonom magamban az alap következtetéseket. Nagyon új még, és nagyon egyedül érzi magát. Szegényke.
Aztán hirtelen kicsit felbátorodik, és most ő nyújtja előre a kezét. Először meglepődöm, aztán ahogy beszélni kezd, minden világos lesz. Mosolyra húzom a számat és megfogom a kezét, de nem megrázom, hanem lehajolok és csókot adok rá, mint a régi időkben.
- Szóra sem érdemes! - mondom miközben felegyenesedem és elengedem a kezét - Semmi baj! Az első napjain mindenki ideges, és nem igazán tudja hogy viselkedjen - mondom végül, aztán még kérdőn pislogok rá, mert tényleg nem mondta, hova szeretne menni, így kénytelen vagyok újra rákérdezni.
- Szóval... Merre szeretnél menni? Vagy még ácsorognál? - próbálom elviccelni, hátha oldottabb lesz tőle a hangulat, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez valóban vicces. De legalább megpróbáltam...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. augusztus 28. 01:14 | Link

Farkas Zétény
~ bocsánat a kései válaszért <3


Habár Lyra idegei már a szobába lépésének pillanatától az elpattanás szélén voltak, utolsó csepp hidegvérét felhasználva nem reagált semmit a fiú ostoba becézgetésére, amellyel a lányt illette. Minél hamarabb túl akart lenni az egészen, és mostanra már arra is rájött, hogy csak maga alatt vágja a fát, ha reagál a másik megjegyzéseire.
Helyette inkább a már sokat emlegetett levelet kaparintotta kezei közé, hogy aztán elolvasva végképp elálljon a szava. Természetes, hogy nem akarta elhinni, hogy ezt tette vele az apja. Az apja, aki szinte körberajongta a hajdanvolt kislányt, hogy utána a cseperedő hölggyel is mindig elnézően bánjon. Nem, ez csak egy rossz vicc lehet.
Mikor aztán sokadik pillantásra sem változott meg a szavak értelme és a hamisíthatatlan pecsét továbbra is a levitás képébe nevetett, Lyra kénytelen volt elfogadni az elképzelhetetlent: eljegyezték.
Miután nem kimondottan finom mozdulatokkal elhelyezkedett a fiúval szemközti fotelben már csak az újabb megjegyzés hiányzott, hogy elinduljon a lavina. Szinte kirobbantak belőle a szavak, amelyeket máskor még véletlenül sem mondott volna ki, most azonban a legkevésbé az érdekelte, hogy mit gondolhatnak róla mások. Meghallva Zétény újabb frappáns megjegyzését csak egy lemondó nyögés szakadt ki ajkai közül, hogy utána a másik végletbe essen, visszazuhanva a fotelbe teljes letargiába zuhanjon. Mikor aztán megütötte füleit újra a fiú hangja, ahogy az szenvtelenül csókra invitálta Lyrát...
- Hamarabb fogok egy varangyost csókolgatni, mint téged, farkaska. - Hiába fogadta meg, hogy nem reagál az ostobaságokra, mielőtt még végiggondolta volna, a szavak már ki is buktak a száján. Pillantását azonban csak akkor emelte a másikra, amikor az újra megszólalt, ezúttal valamelyest értelmesebb dolgokat osztva meg a lánnyal.
Való igaz, eddig bele sem gondolt a levitás, hogy ez nem csak neki lesz egyenértékű egy világégéssel, azonban ez a felismerés sem tudott részvétet támasztani benne a másik iránt. Zétény láthatóan valamilyen szinten élvezte a helyzetet, amely a legkevésbé sem volt elmondható jegyeséről. Viszont ha igazat mondott, és ő sem kívánta ezt az egészet, akkor lehet hogy mégsem fognak olyan rosszul kijönni, elvégre máris találtak kettőjükben egy közös pontot.
Gondolataival körülbelül idáig jutott, amikor a fiú elővarázsolta a második levelet is, amelyet Lyra immár jól láthatóan remegő kézzel vett át. Mi jöhet még?
Ezt valakikkel ellenőriztetni is fogjuk. Elhűlve bámulta a leírt sorokat, ujjai között a pergamen megadóan nyögött, ahogy a lány erején felül szorongatta a papirost. Figyeltetni fogják őket.
Ezúttal arra sem vette a fáradtságot, hogy összegyűrje a lapot, úgy hajította a másik mellé, miközben ismét hátradőlve szemeivel a másik tekintetét kereste. Ha ezúttal is képes lesz és vigyorog az egészen... De nem.
Zétény eddig tőle még nem tapasztalt komolysággal figyelte a lányt, amely más helyzetben akár még zavarba is hozhatta volna a szfinxet. Most azonban a kék gondolatai nem kalandoztak el, várta a másik reakcióját. Mikor aztán meghallotta a kérdését, felszaladtak a szemöldökei, hogy aztán sóhajtva megcsóválja a fejét.
Talán gyerekesnek tűnhet, de ő igazán bízott benne, hogy Zétény mindjárt valami olyasmit mond, hogy őt ugyan nem érdekli ez az egész, és hogy Lyra ne is számítson rá, hogy ő majd kísérgeti mindenhol, de csalódnia kellett.
- Én... Nem tudom. Tényleg nem tudom.
Kétségbeesetten bámult a másikra, a vőlegényére, miközben valami kiutat keresett ebből az egész helyzetből. De mit tehetne, amikor az apja már mindent elrendezett? Amikor ő tudott meg mindent utoljára?
Felidézte magában a második levél szavait, majd egy pillanatnyi hezitálás után lassan szavakba kezdte önteni a gondolatait.
- Nos... Végül is relatív, hogy mi a nagy iskolai rendezvény, nem? Tanévnyitóra meg a végzősök báljára majd együtt megyünk, a többi igazán semmiség ezekhez képest. - Megerősítésben bízva pislogott a fiúra, miközben már azon töprengett, hogyan tudná kijátszani a heti négyszeri kötelező randevút. Mert hogy abba belehülyülne, az is biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2014. augusztus 31. 00:04 | Link

Lyra A. Black

Nem zavart a csaj, ez a tény viszont zavart. Sokkal jobb lett volna, ha egy undok mekegő béka – nyilván kecskebéka – jött volna be, aki két mázsa jegyzetfüzettel és furcsa szemüveggel érkezik, akit könnyen meg tudok utálni már a kinézete miatt is. De ez a Lyra valóban aranyvérű volt, csodás alakkal áldották meg a szülei. Nem beszélve arról, hogy van benne kurázsi, ezt meg kell hagyni, öcsém. Jól tolja a szöveget, a kis heccelésemre állandóan visszaszól, ami tetszik nekem, és ezt ő nem is tudja. Ha mindezekkel tisztában lenne, már biztos kitalált volna valami okosat, hogy az idegeimre menjen.
- Jössz, te még az én utcámba könyörögni, csak nehogy késő legyen… Piroska – ezt a buta mugli mesét mindenki ismeri, az öreg Bede ezzel szórakoztatott sokszor, amíg bele nem halt a taníttatásomba. Nem tehetek róla, hogy ilyen idegbeteg egy vénember volt, aki nem bírta a hecceléseimet. Amúgy sem nálunk utazott el a túlvilágra, tehát semmi közöm nincs a halálához, amúgy sem vettem a lelkemre. A tanítóim jöttek mentek, ki kevesebb, ki még kevesebb ideig bírta, ez van. Engem nem érdekelnek a muglik, minek róluk tanulni?
Na, de itt az ideje megosztani a jegyesemmel a kedvenc levelemet, amit csak azért nem égettem el, mert meg kell mutatnom neki. Gyorsan elolvasta – jé, tud olvasni – ezt is, majd elhajította a másik mellé. Látszott, hogy nincs jókedvében, nem beszélve arról, hogy tiszta ideg lett. Mondjuk, ebben hasonszőrűek vagyunk, csak én már a fél villánkat tönkretettem, szétbombáztam.
A kérdésemre persze nem tud válaszolni, de igazából nem is vártam el. Mit tudna egy kb. 15 éves csaj ezekről a dolgokról, szerintem még fel sem fogta, hogy milyen komoly ez a dolog. Én azért már próbálkoztam utánamenni a dolgoknak, de anélkül, hogy a család, vagy az én érdekeim sérülnének, nem találtam igazi megoldást. Igaz, még van pár évünk, hogy legyen valami, aztán meglátjuk.
- Hát én sem – utálom ezt kimondani, de tényleg semmi esélyt nem látok, hogy változzon a helyzet. Az, meg, hogy még figyelnek is, hát őszintén le.....m. Aztán mit csinálhatnának velünk? Ebbe apáink sem gondoltak bele teljesen, de ez már legyen az ő dolguk. A kis kék észkerék megmozdul és szavak jönnek ki a száján, nem is rosszak. Lazán ülve hallgatom őt, bámulva a kék szemeit.
- Ez mondjuk igaz, ezzel is lecsökkenthetjük a találkozásaink számát. Hacsak nem vagy máris belém szerelmes, de van egy tippem – az arckifejezésem visszatetszést fog kiváltani belőle, ebben biztos vagyok. Viszont még le kell beszélni, ezt az egész találkozósdit.
- Melyik napok jók neked a találkozásra, és hol legyenek? Persze, ha nem muszáj, ne a nagyközönség előtt randizgassunk, még kinéznének a zöldek – mondjuk, gőzöm sincs, hogy ez valóban így van-e, de kábé ennyire is érdekel. Ha majd valaki arcoskodik, beverem a képét, azt jóccakát. Öcsém, már utálom ezt az egész kócerájt, majd hallgathatom a népek nyavalygását. Milyen jó is volt otthon, ahol akár ki tudtam feküdni a tetőre is, ha úgy hozta kedvem. Bár ennek a kupac romnak is van teteje, majd megnézem, hogy hogyan lehet feljutni rá.
- Egyébként pedig túlságosan ne éld bele magad, hogy a kisebb rendezvényeken később nem fogunk találkozni, nyilvános enyelgést színlelve. Lefogadom, hogy két héten belül jön egy levél, hogy miért nem jelentük meg itt, meg ott, és miért nem nyaltunk már egy fagyit valahol – fújok egyet az orrlukaimon keresztül, és elhúzom a számat. Ha figyelnek, minden kis sz..ba bele fognak kötni, hogy elhiggyék, az nekik, meg nekünk milyen jó. Akár el is durvulhat a helyzet, de ebbe már nem akarok belemenni. Szerintem, habár lány, van annyira értelmes Lyra, hogy gyorsan megoldunk majd mindent és a kelleténél több időt még véletlenül sem fogunk együtt tölteni.
- Na, akarsz még tudni valamit elsőre, vagy eleget láttuk egymást? Lásd, milyen úriember vagyok – vigyorodom el, majd tényleg figyelmet szentelek neki. Legyen gyereknap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
April Lyla Dicklin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2014. október 4. 23:27 | Link

- A Társalgóba szeretnék eljutni... - Mondta és kíváncsian nézett a fiúra, hátha a kis szünet hatására amaz felajánlja a segítségét. Miközben a válaszra várt, tekert egyet oldalt lógó hajtincsén, majd egyenruháját kezdte piszkálni.
- Már várnak ott. Találkozunk egy ismerősömmel. - Abbahagyta a talárja húzogatását, leült a fiú mellé és elkezdte stócokba rakni a könyveket a földön. Közben vetett egy oldalpillantást Bálintra, hátha végre felajánlja, hogy elkíséri őt a Társalgóig.
- Igazából... Fogalmam sincs, merre induljak. Esetleg elkísérnél? - Bökte ki végre nagy nehezen az igazat, miután elpakolta az összes könyvet, ami keze ügyébe akadt.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. október 13. 09:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. október 15. 14:44 | Link

- Áh! Értem! A Társalgóba! Nem gond - felelem könnyedén és azon gondolkozom mi lenne a legegyszerűbb útvonal. Magamban végig veszem a lehetőségeket, de egyik sem olyan egyszerű, hogy egy kis gólya - márpedig ő annak látszik - könnyedén odataláljon. Miközben gondolkozom, leül mellém, egy pillanatra meg is lepődöm. Némán figyelem, ahogy a könyveket kezdi pakolni és meg is feledkezem róla, hogy mit is kérdezett. Elvégre láthatóan már nem olyan sürgős neki. Csak amikor rám néz, majd végre megszólal kapcsolok.
Megrázom a fejem, pislogok kettőt, aztán válaszolok:
- Oh, persze! Ne haragudj! - felállok, ezzel is jelezve, hogy részemről rendben a dolog elkísérem. Ha szükséges, őt is felsegítem.
A könyveket hagyom, nem hiszem, hogy bárkit zavarna, egyébként is visszajövök, ha elkísértem Aprilt. Elvégre, neki ott már lesz társasága, én meg visszajöhetek tanulni.
- Mikorra volt megbeszélve a találkozód? Nagyon késésben vagy? - érdeklődöm kedvesen, miközben kiterelem a tanulószobából a folyosóra. A válasza után pedig eldöntöm merre is induljunk el.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 22. 00:31 | Link

~ Jeremy ~


Fárasztó a mestertanonc lét. Sokkal többet kell tanulni, és már lassan az agyam is cseppfolyóssá válik a sok információtól. Ráadásul a melodimágiával és Axellal is kellene foglalkoznom, de arra nincs időm, hogy rendesen egyek. Most se épp látszódok ki a jegyzetekből, meg a tankönyvekből. Egy jó dolog van azért, hogy a tanulószobában lévő legjobb hely az enyém: az ablakpárkány. Néha annyira kényelmesnek éreztem, hogy elbóbiskoltam, és ha fél pillanattal később riadok fel, akkor a padlón feküdnék. Szép is lenne, ha valaki meglátna kiterülve. Tuti rosszat hinne rólam, aztán meg terjeszteni kezdené, és jönnének a vádaskodások. Nem, nekem nincs szükségem az ilyesmire.
A nagy könyvbújás közepette elnyomtam egy ásítást is, miközben becsuktam az SVK könyvemet. Mára sok volt a defenzív varázslatokból, és azok használatából, így jöhetnek a felsőfokú bűbájok ismeretei. Szinte azt se tudom, hogy minek olvasom, mert úgy sem marad már meg semmi sem, viszont haladnom kell az anyaggal, ha nem akarok már az év elején lemaradni. Valami gyógyítással kapcsolatos bűbáj van éppen terítéken, ami csontok gyógyítására használható. Biztosan hasznos bűbáj, de ha az én csontom tör el, tutira nem leszek képes arra koncentrálni, hogy összeforrasszam. Ezt a könyvet is félredobtam, és vettem a következőt, am az Aurormágia könyv volt. Ez már érdekesebbnek bizonyult, így el is merültem az olvasásában, miközben kivonatoltam a fontosabb részeket. Mégis csak könnyebb úgy tanulni, ha egy: leírom; kettő: kevesebb oldalt kell átnyálaznom a fontos információk érdekében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 22. 15:12 | Link

Hanyag az ablakpárkánynál.

Tanulószoba.
Egy hely, ahova el lehet menekülni minden zajtól. Tanult volna otthon is szívesen, de hol Noel kezdett sírni, hol valami „fontosabb” dolga akadt. Igen, úgy gondolta a megoldás az, hogy minden érdekestől elzárja magát, otthon hagyja az emberi viselkedésről szóló könyvét, és felkeresi azt a helyet. Mikor belépett, hirtelen megszűnt a folyosón kiabáló hiperaktív diákok zaja. Ezt egy elégedett sóhajjal díjazta, majd mikor körbenézett elkeseredetten vette észre, hogy nincs egyedül. Persze az arca rezzenéstelen volt, mint mindig, de mélyen legbelül nagyot káromkodott.
Magához szorította könyveit, majd keresett egy asztalt, lehetőleg minél messzebb a másiktól. Nem tetszett neki a halványkék színű fal, de mit lehetett tenni, az ablakot már befoglalták. Egyébként is, ha oda ült volna, egy idő után biztos az erdőt kezdte volna el bámulni, a fal meg csak egy fal, nem kell rajta semmit bámulni, lehet tanulni.
Már majdnem egy óra telt el, és még mindig a bűbájtannal szenvedett. Egyszerűen az elméleti részéből nem értett egy mukkot sem. Főleg amiatt, mert magyarul van, az már mellékes, hogy angolul sem volt a kedvenc tantárgya. A háta mögött valami halkan puffant. Egy kék borítású könyv volt, a címét ugyan nem tudta elolvasni, de a stílusa ugyanaz volt, mint az övé. Visszafordulta könyvéhez, megpróbálta még egyszer memorizálni, megérteni a dolgot, de semmi eredménye nem lett. Belül dühös volt, próbálta türtőztetni magát. Becsukta a könyvét, halkan felállt a székről, majd elindult a párkány felé. Még egyszer megforgatta szemét, mielőtt láthatta volna a fiú, majd lehajolt az eldobott könyvét, felkapta, és visszavitte a rendetlen gazdájának.
- Szia. Látom, hogy boldogulsz a bűbájtannal. – rámosolygott, megvakarta a feje búbját. Ezt már olyan sokszor eljátszotta, hogy már reflexszerűen jött belőle. – Legalább is nem buktál meg belőle. Nem tudnál segíteni nekem egy kicsit? – elé tolta a könyvet, és remélte, hogy a másik válasza megérte a jópofizást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. október 22. 17:30 | Link

~ Jeremy ~


Fel sem tűnt, hogy közben betért egy másik nebuló is. Ameddig nem zavar, addig nem is nagyon érdekel a jelenléte. Van elég hely mind a kettőnknek, maximum azért tudna megorrolni rám, hogy a párkányt foglaltam el a tanulás érdekében. Éreztem is, hogy nem tetszik neki, de hát ez van. Én voltam itt előbb, nem fogom átadni a helyem. Legközelebb jöjjön előbb, és akkor megkíméli magát a szitkozódástól, engem meg attól, hogy akarva-akaratlanul is megérezzem a tudatában való rendellenes rezgéseket.
Közben az idő csak telt, én pedig átrágtam magam három fejezeten is. Egészen izgalmas lesz ez a tanév, főleg úgy, hogy most új gyakorlati tanárunk lett. Az előzőt sajnos nem volt lehetőségem megismerni, így az összehasonlítás elmarad. Viszont az MM tanárt össze tudom majd hasonlítani Kahlillal, aki hiányzik. Nagyon jó tanárom volt, de megértem, hogy a családja fontosabb. Na, de vissza a jelenbe, hiszen gondolataimból egy hang zökkent ki. A forrása nem más, mint a srác, aki betévedt. Jegyzetemet behelyeztem a könyvbe, hogy tudjam hol is tartottam a kivonatolásában, majd be is csuktam azt. Tekintetemet az ismeretlenre emeltem, és halványan mosolyogtam rá. Mily’ kedvesség járja át, hogy még a könyvemet is visszahozta. Felőlem elfért volna a földön is, hiszen úgy is felvettem volna a tanulás befejeztével. Így azonban hamarabb került vissza hozzám, de nem bántam.
– Szia. Igen, csak most nem igazán van agyam hozzá. –elvettem tőle a könyvem, magam mellé tettem, és egy biccentéssel köszöntem meg. Közben kibújik a szög a zsákból –ha szabad így fogalmaznom–, mert egy kéréssel állt elő. Legalább nem kertel, és azonnal kimondta, amit akart.
– Ha megbuktam volna, nehezen lennék most aurortanonc. Hát nem mondom biztosra, hogy tudok segíteni, mert nem ismerem a problémádat, viszont állok rendelkezésedre. Elmélet, vagy gyakorlat inkább? –teljesen mindegy volt, hogy melyik részében kér segítséget, csak ismerjem a problémát, hogy tudjak is segíteni. Ezért se ígértem meg neki biztosra, hiszen ha olyan gondja van, amire nem tudom a megoldást, akkor eléggé beégetném magamat, amit meg szintén nem akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 22. 20:02 | Link

Idegen az ablakpárkányon.

Jeremy kedvenc évszaka volt ez. A viharok belefáradtak a nyáris tombolásba, és tompa, borongós esővé váltak. Nem volt meleg, nem sütött a nap folyamatosan, és indokot adott a pulóver hordására. Valamiért akárhányszor tehette, abban volt ősszel, és télen. És a legnagyobb érv, Az otthonára emlékeztette. Mikor odaért az idegenhez, hogy odaadja a könyvét, kitekintett a nagy ablakon. Hűvös, szürke fény áradt be a szobába, mintha hidegebb is lett volna kicsit. Válaszolt, De Jeremy szenét valami más kötötte le. Hangos koppanással landolt egy kövér esőcsepp az ablakon. Na, tessék, csak emlegetni kellet.  Egymást követték a koppanások, az ötödiknél az előtte ülőre emelte tekintetét.
- Ó, milyen udvariatlan vagyok, a nevem Jeremy Claythorn. A Rellonba járok, bár nem régóta, most érkeztem a Mardekárból. Be kell vallanom, elég nehéz idegen nyelven tanulni. A könyv negyedéről azt sem tudom, mit akar jelenteni.– vigyorgott, természetesen, még nevetett is egy keveset, de belül olyan unott volt, mint az órákon. – Ez lesz az ötödik évfolyamom, és elég nehéz fába vágtam a fejszém azzal, hogy itt fogom letenni a vizsgát.
Olyan veszélyes volt az az ablakpárkány. Ha valakit meglöketek volna, egyből kizuhanna. Ez a gondolat, még Jeremy gondolkodásához képest is furcsának tűnt. Kiderült, hogy aurortanonc lesz. Annyira nem nézett ki keményen, hogy ezt első pillantásra megállapítsa. a Mardekárban általában nagyon kitűnt, hogy ki mi lesz, pár auror nem gyakran került ki a zöldek közül. Ki tudja, itt mi történik.
- Köszönöm, hogy segítesz, otthon kiváló voltam, és nem akarom lerontani. A Gyakorlat jól megy, csak a hőképző bűbájjal vannak valamiért gondjaim. Az elmélet pedig… - gyorsan felcsapta a könyvet, és kikereste neki azt az oldalt, ahol elakadt. Az ablakon már sebesen kopogtak a cseppek, és a szél is erőteljesen feltámadt. – Ez lenne az, amint nem tudok továbbjutni. Mondd, nem ülnénk át az egyik asztalhoz? Elég kényelmetlenül érzem magam így álldogálva, és időbe fog telni, hogy elmagyarázd nekem. – újabb lélektelen, hiteles mosoly. Szerette adni a vidámat, mindig is ez volt a kedvenc szerepe.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 22. 20:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet