36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. február 20. 21:15 | Link

Maia

A neveimmel kapcsolatos kérdésén kicsit meghökkentem:
- Eredeti? Félig angol félig magyar származású vagyok. Londonban születtem, de az eddigi életem nagy részét Magyarországon, magyar rokonok között töltöttem. Az angol nevem számomra szebb csengésű, ezért ezt használom, ráadásul anyakönyvezve is ezen a néven vagyok. Viszont magyar rokonaim többsége nem hajlandó „idegen” néven szólítani, ezért annak az itt használatos verzióját részesítik előnyben. Valójában a két név ugyanazt jelenti, ezért furcsálltam kicsit a kérdésed. De ha komolyan kéne rá válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy az Aileen az eredeti, mert ezt édesanyám döntötte el. – vontam meg a hosszú magyarázat után a vállam.
Mikor a Navinéről beszélt, látszott rajta, hogy igencsak kedveli a házát és így már én is kevésbé csodálkoztam azon, hogy nem a Levitába került. Elvégre ritkán kerül olyan házba valaki, amit egyáltalán nem érez a sajátjának. Mikor udvariasan visszautasította a közös tanulást magamban igazat adtam neki, és miközben megválaszoltam az utolsó hozzám intézett kérdését, elkezdtem olvasni a jegyzeteimet.
- Hmm? Gemmológiát tanulok, nagyon érdekes tantárgy és szeretem is, úgyhogy nem hiszem, hogy gondom lesz vele, de azért nem árt átnézni az anyagot. – válaszoltam félig neki félig a kezemben tartott papíroknak, majd nekiveselkedtem a tanulásnak. Illetve veselkedtem volna, de hirtelen teljesen sötét lett. Ijedten néztem körbe, de a feketeségen kívül nem láttam semmit.
- Vajon mi történhetett? – kérdeztem szinte suttogva, nem is tudom miért, talán mert a sötétben mindig elszabadul a fantáziám és olyasmiket is oda tudok képzelni, amik nem is léteznek. Vagy talán azért, amiért minden ember suttogva beszél a temetőben, belőlem a fénynélküliség hozza ki ugyanezt. – Talán ki kéne mennünk a folyosóra, hátha csak itt nincs világos. – fordultam arrafelé, ahol Maiát sejtettem, majd tapogatózva elindultam az ajtó felé, de hiába sikerült megtalálnom.
- Zárva van az ajtó – jelentettem ki olyan hangon, mintha egy mágiatörténet könyv legunalmasabb részletét olvastam volna fel, bár egy cseppnyi megdöbbenés talán kihallatszott a hangomból. Úgy gondoltam, ha hisztiznék és sikoltoznék azzal nem segítenék magunkon. – Most mi legyen? – kérdeztem Maiát, de közben valami jóféle érzés fogott el, hogy végre történik valami érdekes, mikor már azt hittem, hogy belefulladok a vizsgaidőszak unalmába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 23. 11:19 | Link

Aileen


- Ja, értem - bólintottam. - Szerintem is szebben hangzik az Aileen. Egyébként tudom, hogy ugyanazt jelenti, csak arra voltam kíváncsi, hogy maelyik névvel születtél. Mármint, hogy angol néven vagy e anyakönyvezve - magyaráztam.
- Szerintem is érdekes tárgy - mondtam, mikor Aileen elmondta, hogy gemmológiát tanul. A lány visszafordult a jegyzetei fölé, és elkezdte átolvasni őket, én pedig ugyanígy tettem. Csakhogy mikor elkezdtem olvasni, hirtelen minden teljesen sötét lett.
- Fogalmam sincs, mi lehet - válaszoltam suttogva, és közben tagadólag megráztam a fejem, de hamar rájöttem, hogy mivel sötét van, a lány nem láthatta.
- Rendben, ez jó ötlet. Menjünk! - mondtam halkan, és elindultam arra, amerre sejtéseim szerint a kijárat lehetett. Aileen gyorsabb volt nálam, és megtalálta, csakhogy hiába, mert zárva volt.
- Fogalmam sincs - válaszoltam, miközben azon törtem a fejem, hogy mit tehetnénk. - Várj csak, nincs nálad pálca? Akkor esetleg egy lumossal tudnánk valami fényt csinálni - jutott eszembe. Sajnos nálam nem volt, mivel tanulni indultam, de reménykedtem, hogy Aileennél valami csoda folytán van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. február 28. 14:14 | Link

Maia

- Pálca? – kérdeztem vissza teljesen feleslegesen, de húzni akartam az időt, hogy minél később kelljen ráébresztenem arra, hogy hiába vagyok már harmadéves még mindig irtózatosan feledékeny és szórakozott tudok lenni. Viszont ezt a tényt nem hallgathattam el előle, így egy nagyot sóhajtva bevallottam: - Nincs nálam. Fent felejtettem a szobámban és csak itt, mielőtt beléptem volna az ajtón vettem észre, hogy nincs meg. Akkor meg már nem volt kedvem visszafordulni és különben is úgy gondoltam, hogy nem lesz rá szükségem. – vontam  meg végül a vállam, majd kelletlenül érdeklődtem – Na, és a tiéd nálad van? – eléggé cikinek éreztem a lehetőséget, hogy elsős húzzon ki a pácból.
Ezen azonban nem merenghettem sokáig mert jobb oldalról valami furcsa zajt észleletem.
- Te is hallod? – suttogtam Maia felé és megpróbáltam eloldalazni onnan, úgy hogy a hátamat végig a falnak vetettem. – Áucs – nyögtem fel, mikor bevertem a csípőm az egyik asztal sarkába. A fájdalomtól könnyes szemekkel szorítottam a kezem a sajgó pontra és füleltem, hogy hallom-e még azt a hangot.
Nemcsak, hogy hallottam, de mintha közelebb is jött volna hozzám. Agyam egyik hátsó zugában sötét gyanú ütötte fel a fejét: lehet, hogy valójában Maia szórakozik velem? Ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni, hiszen a tények sem támasztották alá. Elvégre én jöttem be utoljára az ajtón, és az óta a lány a közelébe sem ment, így mégis hogyan zárhatta volna be?
Ennek ellenére nem sikerült magamat teljesen meggyőzni a lány ártatlanságáról, így hát mikor a morgás erősödni kezdett kicsit hangosabban rászóltam:
- Maia, ugye nem te csinálod ezt? Csak, mert nagyon nem vicces.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. március 4. 21:29 | Link

Aileen


- Sajnos nincs nálam, mivel tanulni jöttem, és nem gondoltam, hogy szükségem lehet rá - mondtam szorongva. Egyrészt kicsit szégyelltem magam, amiért ilyen meggondolatlan voltam, másrészt pedig kezdtem komolyan ideges lenni.
Ezt csak fokozta, amikor magam mellől valami furcsa zajt hallottam.
- Úristen! Mi volt ez? - kérdeztem suttogva. Aileen felé fordultam, vagy legalábbis arra, amerre sejtettem, hogy lehet. Ekkor hallottam, hogy beverte valamelyik testrészét az asztalba. Már éppen megkérdeztem volna, hogy jól van e, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen még mindig hallom azt a fura morgásfélét. Kétségbeesedten kezdtem keresni, hogy merre lehet Aileen. Összevissza tapogatóztam a sötétben, de nem találtam. Már kiáltottam volna neki, hogy merre van, amikor meghallottam a lány hangját magam mellől. Éppen kezdtem megörülni, de csak addig, amíg fel nem fogtam, hogy mivel vádol.
- Nem én csinálom, hidd el! - próbáltam meggyőzni. - Én is szeretném tudni, mi folyik itt!
Mivel hallottam, hogy merről jött Aileen hangja, könnyen megtaláltam. Megfogtam a karját, nehogy ne találjuk meg egymást, aztán suttogva megszólaltam:
- Most mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. március 18. 16:56 | Link

Maia

Mivel Maia elég meggyőzően tagadta, hogy köze lenne a furcsa zajokhoz és úgy az egészhez, így kezdtem hinni neki. Ráadásul a hangja egyre közelebbről szólt és amikor megfogta a karom egy kicsit megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül.
~Szerintem az egyik legalapvetőbb dolog, amitől az ember fél, az a sötétség. Illetve inkább az a baj vele, hogy elveszted azt a dolgot, amiben a leginkább bízol, a látásod. A emberek túlságosan sokat hagyatkoznak a szemükre és mindent el is hisznek neki, pedig a többi érzékszervünk is ugyanolyan fontos. Elvégre egy rózsa lehet bámulatosan szép, de én igazán csak akkor tudtam értékelni, hogy mennyire csodálatos, mikor először szagoltam meg egyet a nagymamám kertjében.~
Persze ez a gondolatmenet nem sokat segített rajtunk és ahogy ott álltunk a sötétben - ha nem is félve, de legalábbis megijedve - nem igazán tudtam elhessegetni az érzést, hogy ez csak egy vicc. Elvégre varázslósulban vagyunk, ami tele van vicceskedvű kísérletető személyekkel. Azonban hiába vártam, egyik könyvespolc mögül sem ugrott ki senki azt kiáltva, hogy "Bevetted", szóval kezdtem egy kicsit aggódni, hogy talán mégsem egy mókás kedvű rellonos terve az egész.
- Ömm, fogalmam sincs, hogy mi lesz, de valamit ki kéne találnunk - suttogtam vissza a lánynak és reméltem, hogy van valami ötlete, mert nekem semmi nem jutott eszembe, hiába voltam annyira büszke a levitás agyamra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. március 26. 06:41 | Link

Aileen


Szerencsére Aileen hitt nekem, vagy legalábbis úgy nézett ki, mivel nem szólt többet erről a témáról. Mikor megtaláltam, merre van, és megfogtam a karját, kissé megnyugodtam. Végül is jó, hogy nem voltam egyedül, akkor biztosan pánikba estem volna. Sejtettem, hogy Aileen is pont annyira nem érti, hogy mi a helyzet, mint én, de azért mégis jó volt, hogy nem egyedül voltam. Ketten talán hamarabb kijuthatunk...
- Igen, elég gyorsan ki kellene találni valamit - suttogtam, és gondolkodni kezdtem. Sajnos semmi nem jutott eszembe, pedig jól jött volna valami ötlet. Persze amikor nem kellene gondolkoznom, akkor mindenféle eszembe jut, de amikor ki kellene találnom valamit, akkor sehogy sem akar eszembejutni valami ötlet...
- Fogalmam sincs, mit csináljunk. Szóval, ha neked sincs ötleted, akkor szerintem üljünk le, és várjunk, annál jobbat nem tudunk csinálni. - Lehet, hogy kicsit bunkónak hangzott, amit mondtam, de nem annak szántam, csak kezdtem ideges lenni, egyrészt, mert nem tudtam, mi ez az egész, másrészt pedig ezer dolgom lett volna, és nem úgy nézett ki, hogy hamarosan mehetek a dolgomra.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2013. március 26. 06:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. március 28. 16:19 | Link

Maia /zárás/

Maia hangján kezdtem érezni azt a pánikot, ami már az én torkomat is szorongatta, de én csendben maradtam, hogy halljam a morgást és abból sejthessem, hogy hol van az a valami. Halkan szorongtunk, de leülni azért nem ültem le, elvégre ha menekülnöm kell, sokkal könnyebb dolgom lesz, ha állásból indítok.
Már-már túlfeszültek az idegeim, mikor hirtelen újra felkapcsolódtak a lámpák, amitől én annyira megijedtem, hogy felsikítottam. A fény azonban teljesen elvakított és hiába pislogtam egy jó darabig nem láttam semmit, aminek okait persze ismertem, - pupilla szűkülése, rodopszin lebomlása - de ez nem vigasztalt. Amint visszatért a látásom, körülnéztem, hogy hol van az a dolog, aminek a morgását hallottuk, de nem láttam semmi szokatlant.
Az asztal azon részéhez siettem, ahol a cuccaimat hagytam, majd felkaptam a jegyzeteimet és a könyveimet, majd az ajtó felé indultam, amit szerencsére nyitva találtam. Mielőtt átléptem volna a küszöböt, még visszanéztem Maiára és bólintottam neki. Szégyen a futás, de én a menekülés mellett döntöttem, bár sejtettem, hogy csupán egy durva tréfa áldozataivá váltunk, de már korábban is történt velem ilyen és cseppet sem élveztem.
Tehát a kurta elköszönés után, szedtem a lábam és a szobámig meg sem álltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. május 18. 19:43 | Link

Tesó

Félix fintorogva nyit be a terembe. Természetesen megint összekeverték Farkassal. Máskor az ilyesmin jót szokott derülni, de most fáj a feje, mert kialvatlan és kissé rosszul érintette, hogy a folyosón elkapta egy számára ismeretlen tanár, leüvöltötte a fejét, amiért rosszul teljesített a MitVall vizsgán, majd gyakorlatilag beráncigálta ebbe a terembe, hogy "márpedig innen addig fel nem állsz, míg meg nem tanulsz mindent az európai mitológiákról!" és a továbbra is ismeretlen tanár (mégis mi van az emberekkel ebben a kastélyban, hogy még a bemutatkozásra sem veszik a fáradtságot?! - A tanár nyilván ismerte Farkast és feltételezte, hogy őt kapta el, így számára fölöslegesnek tűnt a bemutatkozás. - a szerk.) Félix elé rakott egy legalább ezer oldalas, poros könyvet. Az ifjabb Fülöp megpróbált tiltakozni, de cserébe olyan pillantást kapott, ami egy pillanat alatt elhallgattatta, így csöndben, és szokatlanul megszeppenve húzta maga elé a könyvet, majd sóhajtva felcsapta. Negyedóra múlva még mindig a bevezetést "olvasta" - gyakorlatilag csak meredt az ötödik oldalra, és megpróbált rájönni, hogy hogy jár jobban; ha A) megtanulja a dolgokat és levizsgázik Farkas helyett, vagy B) ha megszökik innen (ez komoly tervet igényelt, lévén, hogy az ominózus tanár két sorral arrébb, az egyik fotelben foglalt helyet Félix mögött abban a reményben, hogy ez tanulásra ösztönzi majd az eltévelyedett diákot), vagy C) az asztalra borulva alszik egyet abban a reményben, hogy ez legalább majd elmulasztja a fejfájását. Mielőtt meghozhatta volna a döntését, az ajtó hangos durranással csapódott ki, és mindenki - Félixet és a professzort is beleértve - meglepetten kapta oda a fejét. Az egyetlen különbség az volt, hogy Félix arcán remény, a tanárén rosszallás látszott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2013. június 3. 20:11 | Link

Pöttömke (:

- A bátyádat keresed? - kérdezte kedvesen egy tanárnő a tanári előtt Farkast. "Már miért keresném a tanári előtt..." - kezdett bele a gondolatba a fiú, és szövegelés közben esett le neki, mit kérdeztek tőle.
- Farkas vagyok - mondta Farkas, hogy tisztázza a tényállást a nénivel, aki erre valami olyan furcsa arco vágott, hogy az iker nem is tudta eldönteni vajon bosszús vagy nevető ábrázat akar lenni.
- Akkor bizony Félixet elkapta Csatáry professzor, és a tanulószobába ment megkínozni.
A tanárnő a nevetés visszafojtása mellett döntött, ami nagyon jó választás volt, mert Farkas úgy reagált erre a kijelentésre, mint akinek keresztbe torkán akadt egy (vagy két, vagy öt) halszálka. Sajnos ezen azonban egy kenyérgalacsin lenyelése nem segíthetett. helyett a szőke a nyakába kapva a lábát inalt a tanulószoba felé, át az egész kastélyon. Pontosan tudta, hol az a hely, ugyanis bár a MitVall tanár nem hitte el neki, rengeteget használta a tantárgy megtanulására, sikertelenül. Berontott az ajtón, aminek eredményeként elég sok roszalló és értetlen szempár kereszttüzébe került. Egyetlen arc volt csak, ami furcsa módon örömmel fogadta a vártatlan látogatót, méghozzá Félixé, aki addig úgy görnyedt Farkas könyve fölött, mint akinek meg kell tanulnia mindent az európai mitológiákról, úgyhogy gondolhatjátok, milyen borzasztó ábrázata volt. Farkas nem szerette, ha sürgetik, márpedig ott az ajtóban állva sürgetve érezte magát, hogy kitalálja, mit tegyen. Csak egyszerűen ballagjon oda Félixhez, és vegye át a könyvet és reménykedjen a legjobbakban? Ez sajnos nem volt opció, mert a tanár épp őt bámulta felvont szemöldökkel. Farkas zavartan elfordította a tekintetét. Vallja be, hogy félreértés történt? Nem tudta elképzelni, hogy reagálna a tanár, bár tett volna rá egy két knútot, hogy nem önfeledt kacagásban tört volna ki, és engedte volna el mindkét testvért hálából a vicces meglepetésért. A báty félszegen közelebb lépett a duóhoz. Félix mellett aztán olyan halkan, hogy ki tudja, lehet meg sem hallotta a tanár sem onnan a fotelből, azt mondta:
- Jó napot tanárúr, Farkas vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. június 3. 21:23 | Link

Tesóm

Félix gondolatban éppen ott tartott, hogy vajon, az asztal szélével le tudná-e reszelni a haját, és ha igen, vajon mennyi idő alatt tudna belőle kötelet fonni. Ugyanis annál kreatívabb ötlet nem jutott eszábe, hogy egy óvatlan pillanatban megkíséreljen kimászni az ablakon. Szerencsére ilyen mértékű reakciókra nem volt szükség, így sem Félix haja, sem az egója nem sínylette meg az üldögélést. Farkas ugyanis egy figyelemfelkeltő hanghatással tette emlékezetessé a belépőjét. A fiatalabb iker boldogan üdvözölte a felmentő sereget, bár közel sem annyira, mint szíve szerint tette volna. Félix szeretett volna felüvöltve indiántáncot járni, de a mufurc tanár arckifejezése láttán bent ragadt benne a szusz is, moccanni sem mert, csak a tekintete ugrált Farkas és a tanár között. A tesója szerencsére akcióba lépett, és közelebb óvakodott a Rémhez, sőt, be is mutatkozott neki!
Egy hosszú, és néma perc telt el, miközben a szobában lévő minden jelenlévő egy évet öregedett. Aztán még egy perc, és egyben öt év telt el. Félix szinte érezte, hogy szivárog ki a kék hajszálaiból a festék, és hogy őszül meg. Mikor nem bírta tovább, lassan, céltudatos lassúsággal elkezdte mozgatni a végtagjait: hátrább csúsztatta a székét, felemelkedett ültéből, majd apró lépésekkel, feltűnésmentesen (haha, mintha ez lehetséges lenne egy ilyen szituációban!) a testvére mellé óvakodott. Bajban össze kell tartani, ezt megtanulták az anyjuktól - ennek az összetartásnak számos baleset áldozatául esett vázának a cserepeit szedegették már össze síri csendben, kettesben. Így igazán ösztönszerű cselekedett volt ez Félix részéről. Az odaérkezése mintha csak robbantotta volna a tanárt, akinek egy szempillantás alatt vörös lett a feje, és az ikrek arcába hajolva üvölteni kezdett velük arról, hogy hogyan képzelik ők ezt, és hogy a feljebbvalójuk félrevezetése súlyos sértés az iskola hagyományainak, és a többi, és a többi. Talán az első percekben Félix is megszeppent, de ahogy teltek a percek, úgy szedte össze magát a fiú is. Bűnbánóan nézte a cipője orrát, csakhogy közben a szája sarkában egy csúfondáros mosoly ült.
A tanér azonban megelégelte a monológot, így egyszerűen megragadta a fiúk fülét (aú!) és szinkronban húzta ki őket a szobából azzal a szöveggel, hogy majd ő talál valamit, amivel jóvátehetik ezt a szarvas hibát! Félix pedig, aki hagyta volna még az első dolgokat elsiklani, ebben a percben elkönyvelte, hogy ezért a viselkedésért bosszút áll. Vajon Farkas hajlandó segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 14. 23:37 | Link

Kath

Szerencsére ebben a kastélyban egy diák sem tanul, a jó jegyeket istenadta tehetségből nyerik - esetleg eidetikus memóriával -, a rosszakat pedig csupán azért, mert a tanár egy szemét rohadék - esetenként tényleg az -, de szerencsére az senkinek nem fordul meg a fejében, hogy tanuljon. Épp ezért a férfi egyáltalán nem lepődött meg, amikor a szóban forgó tevékenységre kialakított termet üresen találta, ami a tolongó tömeg mellett még azzal a kiemelkedő tulajdonsággal rendelkezett, hogy a kastély legunalmasabb helyiségének lehetne bélyegezni teljesen nyugodt szívvel. Szerencsére kellően gusztustalan ahhoz, hogy az embernek heveny hányingere támadjon a puszta látványtól, és ha esetleg tényleg a tanulás vezérelné errefelé, a két inger összeadódva valami különös afrikai betegséggel felérő tünetet produkál a szerencsétlen diákon, melynek hatására természetesen legyőzötten elsomfordál a helyszínről, ami ismételten átadhatja magát a kongó ürességnek.
Utóbbi fényében talán nem is meglepő, hogy Seren erre tévedt: az ő idegrendszere az évek alatt jócskán megedződött, és bár a Rellon pincehelyiségei között bőven találna még embermentes terepet, semmi kedve nem volt szívni a dohot és a penészszagot, ami akkor is valahogy megragadt a szobákban, ha az egyén minden mágikus tisztítótehetségét bevetette a szent cél érdekében.  
Így tehát letelepedett az egyik fotelbe, igazából semmi határozott céllal, csak a szokatlan csend vonzotta, ami mostanában valahogy mindig elkerülte, lévén ha Eiri épp suliban volt, Nothart átjáróházául funkcionált a lakosztálya, tehát az egyedüllét már-már csak egy absztrakt fogalom maradt a számára, ami egy hipergyors váltást jelentett az eddigi életviteléhez képest.
És valljuk be, ennek nem lehet mindig felhőtlenül örülni.
Igyekezett letörölni retinájáról a gusztustalan kék színt, amit a falak ontottak magukból - semmi baja a kékkel, de nem a biliárnyalatot kedveli -, de ez körülbelül olyan sikerességgel működött, mintha a "ne gondolj a rózsaszín elefántra" című játékot űzte volna saját magával.
És talán tényleg, őszintén kezdett megőrülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:55 | Link

Seren

Az, hogy az életem fenekestül felfordult egy dolog. Az meg már egy másik, hogy ebben én is jócskán hibás vagyok. Mióta megtudtam, hogy van egy bátyám, aki mellesleg a faluban lakik egyre kevesebbszer táplálkoztam, azóta pedig, hogy beköltöztem hozzá gyakorlatilag egyáltalán nem szívtam senkinek sem a vérét. Ez jó; bizonyos szempontból. Na, de ugye ott van az az aprócska probléma –amit sohasem fogok megérteni–, hogy az ember előbb-utóbb éhes lesz. Én is így voltam ezzel, éppen ezért ragadtam benn a kastélyban. Egy olyan helyet igyekeztem keresni, ahol végképp elmegy az étvágyam.
Ennek a célnak pedig mi felelt volna meg jobban, mint a Tanulószoba egy könyvvel a bal mancsomban? Nem mintha olyan hatalmas tanulásra készültem volna, éppen csak le akartam kötni egy cseppet a figyelmemet –ja, mert egy vámpírnál az annyira egyszerű.
Végigkopogtam a kihalt folyosókon és lecövekeltem az ajtó előtt. Eljátszottam egy pillanatra a gondolattal, hogy hagyom a fenébe az egészet és elmegyek enni valamit, de szerettem volna a lehető legtovább kitolni az időpontot. Ki tudja, talán előbb-utóbb a szervezetem felveszi a ritmust és fele ennyiszer elég lesz valamilyen emberféle után rohangásznom.
Benyitok, és majdnem hagyom visszacsapódni az ajtót. Seren hasonló gondolatokat vált ki belőlem, mint Lyra; nevezetesen a menekülj-és-vissza-se-nézz reflexemet hozza működésbe. Nem mintha ő maga olyan kifejezetten félelmetes lenne –mondjuk, simán el tudom képzelni, hogy elásott már néhány diákot az erdőben és a szívét egy befőttes üvegben az íróasztalán tartja–, sokkal inkább az a problémám, hogy még mindig fáj a fejem, ha az első találkozásunkra gondolok.
Mindennek ellenére belépek, végigmérem Serent és hangtalanul mellé suhanok, hogy elfoglaljam a vele szemben álló fotelt.
-Borzalmasan nézel ki. –közlöm vele röviden és tömören a lényeget üdvözlés képpen, elvégre még csak nem is hazudok… bár, ha őszinte akarok lenni, én sem nézek ki valami fényesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 15. 00:24 | Link

Kath

Embermentes környezetre várt, és ezt meg is kapta, de mint utóbb kiderült, ez nem egyenlő azzal, hogy nem akadt társasága a teremben, csupán fajmegnevezést tévesztett. Ezért mondják a népmesékben mindig, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a dolog hajlamos úgy kibontakozni, hogy a végén egy bugyikék szobában ücsörögsz, melletted egy vérszívótanonccal, aki ráadásul még megjegyzéseket is tesz a kinézetedre, csak hogy tetőzzük a dolog komolyságát.
Bár lehet, hogy a népmesék nem pont erre a végkimenetelre gondoltak, amikor megfogalmazták ezt az elmés mondást; ez mindenesetre nem tett különbséget Seren szemében, lévén nem sok mesehallgatásra volt lehetősége gyerekkorában.
 - Téged is jó látni ma este - biccentett, szája szegletében egy halovány gúnnyal kiegészített mosoly kíséretében, nem is igazán üdvözlésként, csak valahogy jelzésértékűen.
Tekintetét csak ezután emelte a lányra, noha Kath érkezése váratlanul érte Serent - a hely mágiája olyan csöndet biztosít, hogy az ajtónyitást nem lehet hallani, a többiről pedig a rellonos gondoskodott -, szerencse, hogy már kinőtt az ijedezős-átkozós korszakából. Nem mintha komolyan árthatott volna vele a vámpírlánynak, de saját büszkeségének nem tett volna túl jót az esemény.
 - Ó, te magad is gyönyörű vagy - adózott a lány szépsége előtt, aki legalább olyan nyúzottnak tűnt, mint csirke kopasztás után, ami nem túl hízelgő hasonlat, amikor az élőhalottaknak illene földöntúli szépséggel megörvendeztetni a vérbankokat, hogy mosolyogva és önként ajánlják fel szolgálataikat.
 - Az élet problémáinak nem véget kellene érnie a halállal? - nézett érdeklődve Kathre, ezúttal mellőzve a szarkazmust, kivételesen nem gúnyolódott vele. Nos persze el tudta képzelni, hogy a vámpíroknak is vannak gondjaik, de ez az ő fejében többnyire kimerült abban, hogy "enni, vagy nem enni?", semmiféle lelkiismereti, vagy bármi egyéb vonulattal. Igaz, legalább már kezdte egy icipicit differenciálni a magában kialakított vámpírképet, lelketlen gyilkosról "lelkes" gyilkosra, na nem abban az értelemben, hogy kitörő örömmel harapja le az áldozat fejét, hanem épp ellenkezőleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 00:37 | Link

Seren

Őszintén szólva arra számítottam, hogy itt senkivel sem kell összefutnom. Ennek ellenére, adott volt egy Seren, aki legalább olyan rosszul nézett ki, mint én. Valószínűleg most sikerült összetörnöm az átlagemberek fejében kialakított vámpírképet, miszerint mi mindig úgy nézünk ki, mintha egy magazin címoldaláról léptünk volna elő. Persze, ha ilyen egyszerű lenne már régen végigittam volna fél Európát –kikerülve az olyan helyszíneket, ahol vérszomjas gyilkosokkal találkozhatok, mint például Firenze. Nem tudom, mi a bajuk velem még mindig, elvégre elhúztam onnan és nem is bántottam senkit –annyira. Minden esetre hallottam hírét, hogy nyomomban vannak.
-Valld csak be, hogy engem minden körülmények között jó látni! –jelenik meg ajkaimon egy féloldalas mosoly.
Persze, tudom, hogy Seren mire célozgat, elvégre a jó modorom elveszett valahol a kastély és Olaszország között –nevezetesen, amikor közelebbi ismeretséget kötöttem annak a hídnak a lábával Seren jóvoltából. Megfordult a fejemben most is, hogy nem hozom rá a frászt, mert ki tudja, talán falmatricaként végzem, de volt olyan jó, hogy ezúttal mellőzze a hirtelen mozdulatokat és gondolatokat.
Végigpillantok magamon.
-Nos, ha versenyezni kéne, egyértelműen te nyernél. –mutatok rá. –Mi történt? Ma senkit sem sikerült elhantolnod?
Az, hogy Seren ember és meglepő módon még a szíve is dobog nem sokat segített a koncentrálásban. Úgy is mondhatjuk, hogy ha nem ő ült volna velem szemben és nem féltem volna a következményektől, na meg ő magától, már régen valahol a padlón feküdne és esze ágában sem lenne segítség után kiabálni –tekintve, hogy képtelen lenne rá. Elpillantottam valahová mögé, majd ismét ráfókuszáltam –amennyiben ezt észre vette, sejthette, hogy nemigen vagy emberi jelen pillanatban és értékelhette, hogy még jó kislány módjára, nem téptem fel a torkát.
-Az lenne a logikus. –sóhajtok fel. –De ha az ember megakad a két állapot között, akkor már annyira nem egyszerű a helyzet. Egy szellem esetében talán meg is szűnnek a problémák, mivel ő hivatalosan is halott, de én nem vagyok az. Mindenki úgy tudja, hogy élek és ez valamilyen szinte igaz is, bármennyire is gyűlölöd a gondolatot. –sandítok rá, majd tekintetem a padlóra szegezem. –Valószínűleg sokkal könnyebb lenne halottnak lenni. Legalábbis jelen pillanatban biztosan...
Az utolsó mondat csak úgy kicsúszott a számon, mindenféle gondolkodás nélkül. Reméltem, hogy a férfi ezt nem veszi felhívásnak, mert akkor igencsak eldurvulna itt a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 15. 23:48 | Link

Kath

 - Eeegen, főleg a firenzei hajnalban - jegyezte meg egy szájhúzás kíséretében. Van egy olyan érzése, hogy Olaszország mostanában lekerül majd az "országok, melyeket muszáj megnézned halálod előtt" listájáról, mert úgy vette észre, egészségtelenül közel hozza az említett talajközeli eseményhez. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy Franciaország, vagy Anglia előtt/után írja-e, elvégre ott is notóriusan vérét akarják venni, és azért nem mindegy, na.
 - Én mindig nyerek - válaszolta, és nem tette hozzá, hogy főleg a negatív tulajdonságok felsorolásakor szokott osztatlan sikert aratni.
A feltételezett gyilkosságmentes napot hallva egy sóhajjal bólintott.
 - Senkit. Egy lelket se. Most gondolj bele, hogy nézek így tükörbe holnap reggel? - pillantott a lányra, már-már komoly kétségbeeséssel a tekintetében, de annyira jó színész azért nem volt.
A kissé provokatívan feltett kérdésére meglepően őszinte feleletet kapott, még meg is lepődött rajta, hogy a lány nem ütötte el valami sötét humorfélével a dolgot.
 - Melyik univerzumban ne lenne könnyebb halottnak lenni? - morogta válaszként, és az egész helyzetről egy Fodor Ákos-idézet jutott eszébe, amit nem kezdett el szavalni - az kéne még, hogy önjelölt irodalmár is legyen a sok rossz tulajdonsága mellé -, de remekül illett a felálláshoz.
Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.
Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.

Nem tűnt fel neki, hogy a lány épp hova fókuszál, vagy mi járhat a fejében - Seren soha nem volt jó az emberek - emberszerű izék - reakcióinak értelmezésében, főleg, mert a legtöbb ember nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy vegye a fáradságot és elgondolkozzon rajta.
 - Nem hiszem, hogy szellemnek lenni jobb. Az a gyávaság tetőfoka. Egyébként is, ki akar még évszázadokon át itt kóricálni anélkül, hogy effektíven bármit is csinálhatna? - vonta meg a vállát, igaz, pontosan tudta, hogy valószínűleg Kath is még itt fog rostokolni a következő században.
 - Igen, valóban minden nap álmatlan éjszakákat okoz a tény, hogy nem vagy koporsóba zárva - közölte egy szemforgatással. Oké, tényleg nem szívlelte a vérszívókat, de semmi személyeskedés, csak általános ellenszenv.
 - Miért, milyen pillanat van most? - tette fel a logikusan következő kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 17. 22:59 | Link

Seren

-Arról egyáltalán nem én tehetek! –hárítok azonnal. –Ha nem estél volna nekem, akkor nem akartam volna megöletni magamat. –hívom fel rá a figyelmet.
Valójában, az egy hatalmas ostobaság volt, mégpedig az én ostobaságom. Az, hogy Seren utánam jött, nos, az meg az ő ostobasága. Minden esetre jobban jártunk volna, ha maradunk a fenekünkön és inkább csodáljuk a csillagokat, miután eltűntették mellőlünk a kedves, de valószínűleg egyel kevesebb kerékkel megáldott nénit.
Ettől függetlenül Seren szerelmet vallhatott volna nekem. Legalább lenne valami, amin jót röhöghetnék, amikor visszaemlékezem arra az estére… így csak kínomban röhöghetek, miközben azon morfondírozom, hogy miért is akartam én megvédeni Serent.
-Igen, mert senki sem mer neked ellent mondani. –mutatok rá a nyilvánvaló tényre. –Szerintem menni fog. –vonom meg a vállaimat. –De ha gondolod, akkor szerzek neked valahonnan egy diákot, akit bárhová eláshatsz… ha ettől könnyebb lesz a lelked.
Magamhoz képest már-már angyali vagyok, elvégre ki más vállalná be, hogy elvarázsol egy diákot az ágyából. Mint egy egyszerű bűvész trükk: volt-nincs.  Csak hát, valószínűleg senki sem hinné el nekem, hogy véletlenül úgy eltüntettem a szóban forgó személyt, hogy az darabjaira hullva valamelyik bokor alól kerüljön elő. Nem valószínű.
-Ki tudja? –pillantok Serenre. –Talán van valahol egy világ, ami ennél ezerszer jobb... Oké, ez az én számból borzalmasan hülyén hangzott. –nevettem fel egészen halkan.
Sikerült visszatérnünk az egyik nagy problémámhoz. Ez a halott dolog már szépen lassan az idegeimre ment. Valamiért a férfi is és Lyra is imádta ezt a szót –nem rokonok egészen véletlenül? Sok szól mellette… mindketten képesek rám hozni a frászt; például.
Elgondolkoztam azon, amit mondott és szépen lassan megráztam a fejemet.
-Nem azt mondom, hogy sokkal jobb… csak éppen az már igazi halál.
Nem kellett emlékeztetnem rá, hogy én is itt fogok rohangálni, még nagyon hosszú ideig, láttam rajta, hogy magától is ráébredt erre az aprócska tényre.
Nem válaszoltam, csak halványan elmosolyodtam. Mint mondtam, képes rám hozni a frászt. Többek között azt is el tudnám képzelni, hogy ő maga szúr egy karót a szívembe, csak hogy végre valahára használhassa a halott szót. De komolyan.
És íme a második problémám, a nap fő gondja. Felsóhajtok és elpillantok Seren mellett. Ez egy olyan téma, amiről nem szívesen beszélek, de én hoztam fel, tehát az a minimum, hogy válaszolok rá. Egyébként meg, ki másnak mondjam el, ha nem Serennek. Valamiért benne sokkal jobban megbízok, mint bárki másban –talán, mert ő nem akarja minden áron azt bizonygatni, hogy mennyire imádja látni a fejemet.
-Az a pillanat, hogy éppen éhen halni készülök. –közölöm mindenféle kertelés nélkül. –Úgy értem, nem akarom az itteniek vérét szívni, anélkül, hogy bárki felajánlaná; ami természetesen nem fog megtörténni; viszont kimenni még nem volt időm. Egyszóval fogalmam sincs róla, mikor ittam utoljára és már nagyon aktuális lenne. –húzom el a számat és hátrahajtom a fejemet, hogy a plafont tanulmányozhassam a férfi helyett.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. június 17. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 19. 02:00 | Link

Kath

 - Ja, szóval minden az én hibám. Világos - fogadta el a tényt némi gúnnyal a hangjában. Olyan lelki törést okozott a Kathnek azzal, hogy a falhoz vágta, hogy az ezt feldolgozni képtelen lány muszáj volt vámpírvadászt vadászó vámpírt vadászó vámpírrá változni.
 - Ugyan már. Senkit nem gyilkoltam le még azért, mert nemet mondott nekem, sőt, akkor se, ha vitatkozni merészelt - jegyezte meg egy szájhúzással, és valóban kicsit túlzónak érezte azt a légkört, amit a diákok mendemondái teremtettek köré. Nem bánta különösebben, mert így legalább nem rohangáltak utána a folyosón és senki nem próbált értelmetlen beszélgetéseket kezdeményezni vele, ami nagy könnyebbség volt.
 - Kérlek - nézett a lányra, elvégre nem maradhatott szégyenben. Ha más nem, Kathet kell elhántolni, nincs mese, ha hántolni kell, hát hántolni kell. Igaz, kár lenne a rellonosért, elvégre az egyetlen vámpírja, de hát istenem.
 - Persze. Meg te vagy a miniszterelnök lánya - válaszolta olyan hangon, mintha ez valóban a legkézenfekvőbb dolog lenne, ami az ember eszébe juthat.
Az igazi halál említésére megvonta a vállát. Annyira soha nem ártotta bele magát a szellemügybe, valahogy soha nem is érdekelte, a halottakat ott kell hagyni, ahol vannak.
Kis várakozás után Kath azt is elmondja, mi is a probléma, amiért ilyen felhőtlenül egészségesnek tűnik, ismét.
 - Kellemetlenül hangzik - bólintott, kicsit talán érzéketlenül, de alapvetően látta a helyzet mélységeit, csak kicsit...kevés empátiával.
 - Hát akkor keress olyanokat, akik felajánlják - jegyezte meg halvány mosollyal. Vagy vesse be a Sodexho étkeztetési utalványt, körülbelül ugyanannyi esély van rá. Persze, biztos vannak ilyen defektes érdeklődésű személyek, akik egyszer-egyszer kipróbálják, hogy milyen is az a vámpírharapdálás, de hamarosan ráébrednek majd, hogy annyira nem vicces.
 - És a falu? Ott azért vannak néhányan, lehet válogatni - vetette fel az ötletet, mert akármennyire is hullázta Kathet, mégiscsak az egyetlen vámpírdiákja volt, igazi kuriózum. Kár volna elvesztegetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 19. 17:31 | Link

Seren

-Részben a te hibád. –mosolyodtam el halványan.
Nem tudom, mikor csaptam fel vámpírvadász vámpírrá, minden esetre az biztos, hogy soha többé nem játszok el ezt újra. Legszívesebben kitöröltem volna azt az estét, minden esetre egy jó kis tapasztalatszerzés volt. Legalábbis számomra. Az, hogy Seren hogyan élt meg, már nem az én problémám. Végül is a vámpírnál az csapta ki a biztosítékot, hogy engedtük eltűnni a nénit, akit én személy szerint kifejezetten megkedveltem, már ha másért nem is, azért egészen biztosan, mert minden áron össze akart hozni minket.
-Én tudom, nem nekem kell bizonygatnod. –vontam meg a vállamat és kinyújtottam magam elé a lábam.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok csücsülni Serennel és olyan apróságról beszélünk, mint hogy honnan szerzek neki egy elásásra alkalmas diákot. Valójában, ilyenből elég sok rohangált a kastély falai között és természetesen egyáltalán nem csúnya dolog egy diákot csak azért átadni a házvezetőhelyettesemnek, hogy ő megtalálja ismét a lelki békéjét.
Nem reagáltam semmit a megjegyzésére, csak megforgattam a szemeimet. Igen, körülbelül ennyi alapja van annak is, amikor az önjelölt szépségkirálynők közlik, hogy világbékét akarnak. Na, arra azért befizetnék; a sportkocsi, a műköröm, meg a tengernyi műanyag mellé még belefér a béke is.
Amikor felhozom a vérivás témát, csak akkor tudatosul bennem, hogy legutóbb Serenből ittam. Azóta nem mertem kísérletezni más vérével és ez többek között azt is megmagyarázza, hogy miért jutnak eszembe olyan dolgok a férfivel kapcsolatban, amiknek nagyon nem kellene. Az meg már megint egy másik probléma, hogy miért is keveredtem ide épp akkor, amikor ő is itt van. Szépen lassan ugrálnak a képkockák a helyükre, miközben igyekszem a beszélgetés fonalára is odafigyelni.
-Mutass már rá valakire, aki felajánlaná! –vontam fel a szemöldökömet. –Nem rég költöztem le a faluba a bátyámhoz, talán nem lenne jó ötlet. Meg aztán, ki tudja, mi lapul egyik-másik kertben, nem igaz? –mosolyodtam el és tekintetem Serenen hagytam.
Simán el tudtam képzelni, hogy valami dög véletlenül leharapja a lábamat, miközben észrevétlenül próbálok eltűnni a tett helyszínéről. Volt egy pár furcsa dolog a faluban, amikkel egyelőre nem tudtam mit kezdeni.
A gondolataim csakhamar visszakanyarodtak Seren felé, és ha ember lennék, most valószínűleg rákvörösen csúsznék egyre lejjebb és lejjebb a széken, így azonban csak elszórakoztattam magam azzal, hogy néztem. Mondhatjuk azt is, hogy ez abszolút nem volt szándékos, mivel kezdett kicsúszni a kezemből az irányítás, de egészen biztosan kellett ebben a dologban lennie valamennyinek belőlem is. Így pedig még hülyébb volt az egész helyzet.
-Mégsem voltam olyan lázas a legutóbb. –jegyeztem meg, miközben valószínűleg tökéletesen nem voltam tudatában annak, hogy miről csacsogok. –Tényleg szép szemeid vannak!
Lőjenek le! Most azonnal!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 24. 00:29 | Link

Kath

Már épp hozzátette volna még, hogy "de csak egy kis részben", ám úgy döntött, felesleges tovább vitatkozni és nem, nem szükségszerű, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. Kibírhatja - nem sokszor, legfeljebb egy héten egyszer, maximum kétszer -, hogy mások zárják a szájkaratét.
 - Örömmel hallom - biccentett, miközben összefonta maga előtt a karjait, nem kifejezetten elzárkózásból, egyszerűen csak megszokott mozdulatként.
Kath elhallgatott egy pillanatra, Seren pedig nem kifejezetten erőltette a beszédet, inkább kinézett az ablakon, csak hogy ne kelljen a gusztustalan berendezésen legeltetnie a szemét, már tényleg nem értette, mi volt az, ami ide vonzotta...ja, a csend. Ami nincs. Hm-hm.
 - Kérdezz körbe - vonta meg a vállát. - Attól még, hogy én nem tudok ilyen személyt, nem azt jelenti, hogy nincs. Kutakodj az eridonosoknál, arrafelé vannak az ilyen altruista lelkek - javasolta, és nem, nem ajánlja fel, hogy ha Kath bármikor megszomjazna, ugorjon át az irodájába egy kis nasiért, mert ha megtenné, valószínűleg két lábbal rúgná ki az ajtón. A Kathes volt az első vámpírélménye, és szerette volna, ha az utolsóvá is ezt tehetné.
 - Hát, ne menj Notharték felé, mert valami leharapja a karod, de szerintem a többi kertben nincs mitől tartanod. Tényleg, állatvér nem elég? - jutott eszébe a kézenfekvő lehetőség.
Egy idő után magán érzi a lány tekintetét - ösztön, ez mindenkiben benne van, és egyszerűen nem lehet ignorálni. Épp elgondolkodott volna, hogy mi lelte szerencsétlen vérszívót, és reménykedett benne, hogy nem azon töri a fejét, hogy hogyan fogja engedélye ellenére is vérét venni - nem mintha egyébként Serenben elég tartás lett volna a tiltakozáshoz -, amikor Kath megszólalt.
 - Te meg mit szívtál? - nézett a lányra, közelebb hajolva egy pillanatra, hogy csekkolja a pupillaméretét, de semmi furcsát nem fedezett fel benne, pedig Seren tekintete már-már szakértői a témában. Vajon a catnip után feltalálták a vampnipet is? Reméljük, nem, mert épp elég átok a világnak a létezésük alapból, a tudatmódosító szerek áldásos hatására nem volt szükségük a kibontakozáshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 27. 19:57 | Link

Szőke hercegem Cheesy

Értékeltem, hogy Seren végre egyszer nem próbált meg kijavítani. Ez valamiféle rögeszme volt nála, amit bizonyos szinten meg is tudtam érteni, de amikor már a huszadik mondatomba kötött bele, gyakran felment bennem a pumpa, és ha egy ilyen esetben nem a férfiről beszélünk, akkor az illetőnek már nem lett volna karja a következő pillanatban.
-Látod, jobban is megbecsülhetnél! –villan fel az arcomon egy halvány görbület, amit igyekszem leplezni.
Ez már csak így megy. Seren mond valamit, én közlöm vele, hogy nem figyel rám eléggé, ő pedig elüti a dolgot. Most is ezt fogja csinálni, ebben szinte olyan biztos vagyok, mint hogy itt csücsülök. Vagy talán nem. Egyszer az életben igazán meglephetne valaki. Csak egyetlen egyszer! Tudom, hogy nem könnyű feladat, de olyan régen csodálkoztam már el valamin, hogy éppen ideje lenne egy hosszabb ideig tartó szájtátásnak.
Rá kell ébrednem, hogy Serennel is csak többen vagyunk. Őszintén, még ha eridonos is az illető, mekkora az esélye, hogy van annyira beteg lélek, hogy csak úgy odaadja nekem a vérét? Megbűvölhetném, de hol itt a kaland, kérdem én? Egyébként is, az igazán pszichopatákat a Rellon falain belül kell keresni; ezért vagyunk egyre többen, irtjuk a másik ház diákjait.
-Persze, majd rögtön egy navinés után futok. –bólogatok helyeslően, hatalmas szemekkel, mintha tökéletesen egyetértenék a férfivel. –Notharték kertjében nem attól félek, hogy valami leharapja a karom, hanem attól, hogy Nothart harapja le a karomat. Kis különbség! –világítok rá a lényegre. –Elég, de ez olyan, mintha te tofut ennél. Gusztustalan! –villantom ki a szemfogaimat.
Komolyan meg kell gondolnom, hogy láttam-e már valakit tőlük élve távozni. Legendák szerint, Noelnek például sikerült, tehát ő már egy igazi hős. Minden esetre elraktározom a memóriámban egy feljegyzést, hogy ha a következő lincselésen összefutok a fiúval, ezt mindenképpen megkérdezem tőle.
Azután változik a kép. Már nekem odabent. Szépen lassan közeledett és annak ellenére, hogy tudtam, valami nincsen rendben, félretettem a megérzéseimet. Erre most mégiscsak szembe találom magam életem egyik legnagyobb hülyeségével –gratulációkat elfogadok, köszönöm!
Seren elkövette azt a hatalmas hibát, hogy közelebb hajolt hozzám, annak ellenére, hogy gyakorlatilag sütött rólam, nem vagyok magamnál. Szerintem egyikünk sem számított a reakciómra. Azt nem tudom, ő mit gondolt, de én ezt egészen biztosan nem. Az már más kérdés, hogy én ugyebár nem voltam önmagam.
Szóval, gyanítom Seren annyira nem értékelte, hogy a következő pillanatban már az ölében csücsültem és félrebillentettem a fejét. Nem voltam durva, sőt úgy bántam vele, mint egy porcelánbabával, csak éppen emberi szemmel követhetetlenül hajtottam végre a mozdulatsort.
-Semmit sem. –rázom meg a fejemet ártatlanul; mert tényleg annak érezem magam. –Még! –elővillannak a fogaim, de védelmemre szolgáljon, hogy nem akarom megharapni. Legalábbis nem igazán. Legalábbis egyelőre nem igazán.
Ja, és abban sem vagyok biztos, hogy megharapni vagy megcsókolni akarom Serent...
Ha önmagam lettem volna, valószínűleg önön kezemmel állítok karót a szívembe.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. június 27. 20:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 27. 21:41 | Link

Zsebvemp

 - Az ajándékokat és a virágözönt hova küldjem? - kérdezte, nem teljesen gúnymentesen. Véleménye szerint kellően megbecsülte a lányt, ha nem tette volna, valószínűleg nem vagdossa fel a saját ereit, csak hogy megmenthesse az életét. Nála ez az értékelés jele.
No meg azé, hogy nem szeretett volna a maradványokkal foglalkozni. Sírásónak nem volt jó, a hamvasztás meg kellemetlen emlékeket ébresztett benne.
 - Mondjuk igazad lehet, Notharttól nagyobb eséllyel kapsz el veszettséget, mint a bestiáitól - közölte egy vigyorral, jót szórakozott Kath mondatán. Nem, a látszat ellenére ciánfejet sem utálta ennyire, csak jól esett szívózni vele, Seren már csak ilyen.
 - Dunsztom sincs, az milyen - jegyezte meg, ugyanis nem evett még tofut, de Kath hangsúlyából ítélve nem lehetett kifejezetten étvágygerjesztő.
 - Desperate times call for desperate measures. Az éhhalálnál jobb - jelentette ki nagy bölcsen egy vállvonás kíséretében. - Miért, embervért nem gusztustalan inni? - tette fel a következő kérdést, mert személy szerint ultraundorítónak tartotta ezt az egész piócadolgot.
Egy pillanatra elgondolkodott, és miután úgy határozott magában, hogy ez egy működőképes lehetőség, megosztotta a lánnyal is.
 - Pedig azt tudnánk szerezni neked. Nem, nem arra gondolok, hogy Alexával felkapjuk a pattintott kő lándzsánkat és felszúrjuk kis Vukot, sőt, még csak nem is egy diák házikedvencét akarom beáldozni, de vért rendszeresen használnak bájitalokhoz, könnyű beszerezni, ha már nagyon döglődsz - vetette fel a lehetőséget. Szerinte legalábbis a dolog gusztustalanságából sokat elvett a tény, hogy üvegből lehetett inni, nem pedig az erdőben kell egy fatörzsön görnyednie a lánynak, utána meg szedegetni a szőrcsomókat a fogai közül.
Az egyik pillanatban még épp pupillacsekkolást tartott, a másikban pedig Kath valahogy az ölébe teleportált, merthogy a férfi mozogni nem látta, az hót ziher.
 - Hé. HÉ. Te mi a sz*t művelsz?! - lepődött meg kissé naturálisan.
Mielőtt még bárkiben felmerül a kérdés, hogy Seren mindig így viselkedik-e, ha szép lányok ülnek az ölébe, a válasz nem. A dolog romantikájából azonban rengeteget elvett a tény, hogy Kath a diákja volt - és akármit is csinál a többi tanár, Serennél ez tabu -, szemmel láthatóan meglágyult az agya...ja, és hogy egy vérszívó. Klinikailag hulla, hiába is próbálnánk enyhíteni a dolgon, ez pedig nem túl csábító.
 - Menj arrébb, mielőtt még valami olyasmit csinálsz, amire holnap visszagondolva első reakciód az lesz, hogy kirohansz a tűző napra - javasolta, és igen, ez a megjegyzés az önmagáról alkotott véleményét is híven tükrözte, mert egy pillanatig sem feltételezte, hogy Kath mindezt önként és dalolva teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 27. 23:27 | Link

Szőke herceg


-A koporsómba. –feleltem, mintha ez teljesen természetes lenne.
Serennel szemben sokkal könnyebb volt ilyesfajta abszurd és némiképp morbid megfogalmazásokat használni, mint gyakorlatilag bárki mással. Ad egy, a házvezetőm volt. Ad kettő, többször is sikerült már megmentenie az életem és ad három, a helyén kezelte a vámpírságomat. Nem könyörgött, hogy szívjam ki a vérét és nem is próbált egy karóval sakkban tartani, minden egyes alkalommal, amikor szembe jöttem vele a folyosón. Lelki szemeim előtt felsejlett a kép, ahogyan az ingjéből előránt egy kihegyezett fakarót az iskola kellős közepén. Jézusom!
Felnevettem a megjegyzésen. Tulajdonképpen semmi bajom nem volt Konnal, sőt nem is lehetett, elvégre még nemigen volt vele alkalmam szemtől szembe elcseverészni, de a hallottak alapján örültem, hogy eddig erre nem került sor. Simán kinézném belőle, hogy viccből leharapja a lábamat; és akkor én rágcsálom mások bokáját, nem igaz?
-Rossz. –zártam rövidre a témát. Mégis milyen lehetne a tofu? –Nem, nem gusztustalan. –ingattam a fejemet, miközben Serent bűvöltem. –Vámpír vagyok, az embervér a normális táplálékom.
Végiggondolom a javaslatot, ami nem is tűnik akkora hülyeségnek. Elvégre mégiscsak kényelmesebb egy üvegből mosómaci vért inni, mintha szegény kis szőröst a karjaimban kellene szorongatnom, amíg kileheli a lelkét. Csak ugye ezek után meg ott van az a hátrány, hogy az állatok vére hamar kihűl. Összerezzentem, mikor a gondolatmenet végére értem.
-Ez annyira nem is rossz ötlet. –jegyeztem meg és elraktároztam a memóriámba az infót.
A memóriámba, ami ebben a szent pillanatban döntött úgy, hogy csődöt mond. Mintha csak azt a bizonyos kis kapcsolót valaki OFF-ra állította volna és ezáltal elveszett volna a valódi Katherine odabentről.  Az meg, hogy a jelenleg életben lévő verzió nem annyira én voltam, mint amennyire szükségszerű lett volna; nos, ez nem az én hibám.
Minden esetre a következő másodpercben már túl közel voltam Serenhez, ennél fogva gyakorlatilag képtelenné váltam az érdemi gondolkodásra. Odabent leeresztették a függönyt. Tettem, amit „tennem kellett” és eszembe sem jutott helyesen gondolkodni.
-Tudod mit gondolok? –váltottam elgondolkodóra, majd egészen közel hajoltam Serenhez. –Hogy ez nem elég jó érv. –jelent meg az ajkaimon egy ragadozómosoly és ismételten megvillogtattam csodás fogazatomat.
Nem akartam bántani Serent, ezzel annak ellenére is tisztában voltam, hogy nem én irányítottam. Nem csak, hogy nem akartam bántani, képtelen is lettem volna rá, hogy bántsam. Fizikai képtelenségnek tűnt, hogy egyáltalán megharapjam; legalábbis számomra.
Nem moccantam, továbbra is tartottam azt a csökkentett távot és kíváncsian fürkésztem a férfi arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 28. 00:05 | Link

Krumplis zsák

 - El is felejtettem. Balga dolog. Tényleg, volt temetésed? - érdeklődött, noha kissé talán furcsa a kérdés, de valahogy Serent soha nem zavarta, ha furcsa pillantásokat kapott ritkás megnyilvánulásaiért. Amilyen kevesen a szemébe mertek nézni, azok megérdemelték, hogy esetlegesen hülyének nézzék.
Megvonta a vállát, biztos úgy van, ahogy Kath mondta, nem készült további tényeket fűzni a dologhoz, elvégre se tofutéren, se vámpírétkeztetésben nem volt kifejezetten jártas.
Miközben Kath a fogát csattogtatta - mire a férfi mellesleg felvonta a szemöldökét, mert nem tudta eldönteni, hogy ennek most csábosnak, vagy félelmetesnek kellett volna lennie, de végül úgy döntött, egyik sem -, kitapogatta a varázspálcát a talárzsebében - mennyivel kínosabb lenne a mozdulat, ha szokás szerint most is a nadrágzsebbe tette volna...
 - Tudod, én mit gondolok? - mímelte a lány hangsúlyát. - Incarcerandus - adta a másik tudtára, mire láthatatlan béklyók reppentek Kath csuklója, alkarja és bokája köré; elég régóta ismerte és használta a varázslatot ahhoz, hogy ne kelljen tényleges köteleket bűvölnie. Az azért mégiscsak érdekesen nézett volna ki annak fényében, amit tenni készült.
A következő pillanatban felállt a fotelből, majd vállra vetette a lényegében mozgásképtelen lányt, lábánál tartva, hogy ne essen le a fotel túlsó oldalára, mert ha még ennél is több kár történik az agyában, akkor már el kell altatni a szerencsétlent. Persze, a vemplány próbálkozhatott szabadulással, de azon túl, hogy apró dühös ökleivel Seren hátát próbálja ütögetni, nem túl sok mindenre volna képes: amilyen szorosan össze lett bilincselve, még vámpírmértékben nézve sem tehetne túl sok kárt, ha esetleg a hirtelen jött vonzalom ugyanilyen hirtelen gyűlöletbe csap át, keskeny a választóvonal.
Vállán a zsákká avanzsált rellonossal elindult, vidáman integetve a folyosón leesett állal bámuló diákoknak, nem különösebben zavartatva magát amiatt, hogy ez pontosan milyen hírrel és következményekkel fog járni.
 - Remélem, kényelmes - jegyezte meg, ahogy egy pálcaintéssel kinyitotta a kastély bejárati ajtaját, majd kilépett a szabadba, megcélozva a birtok szélét, ahol a hoppanálási gát véget ért. A vonalat elérve elengedte a lány lábát, és mivel ő valószínűleg nem tudott kapaszkodni, kellemes zuhanást kísérve a fűben végezte.
Valószínűleg Seren sem lehetett teljesen eszénél, mert kedve támadt megjegyezni, hogy Naspolya, laposra vagy taposva, de hála a jó égnek végül nem tette.
Felállította a lányt - egyedül maximum hernyóaraszolásra lett volna képes -, ám elítélte kezdetleges tervét, miszerint elmagyarázza a következő lépéseket. Helyette leszögezte magában a három C-t, magához kötözte Kathet, és egy halk pukkanással eltűntek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 2. 11:11 | Link

Merkovszky prof.

A tanulószoba ajtaja kivágódott, majd pár másodperc múlva egy főnixes gólya esett be rajta, olyan arccal, mint akit kergettek. Arca kipirult, haja oldalt copfba fonva, a mai napra sellőfonatot készíttetett a tesójával - mindig egymáson szoktak fodrászkodni. Rajta egy kék, kötött pulcsi, meg egy teljesen átlagos, két éves farmernadrág, amitől egyszerűen nem volt hajlandó megválni, pedig a szára alja is már a bokáján túl volt. Nem úgy festett, mint aki teljes mértékig ártatlan jó kislány...

Zihálva huppant le a hozzá legközelebb eső babzsákra, miután jó gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Körbenézett mindenütt: oké, sehol egy darab tréfás kedvű szellem.
Ivett ezúttal a saját kárán tanulta meg, hogy a tréfa csak addig az, amíg a kiszemelt célpont is annak tartja. Hát neki nem volt vicces a lovagi páncélokkal szórakozó szellem.
A szobában ár ült valaki, egy harmincas éveiben járó férfi, legalább is ennyire tippelte az elsős nebuló.
- E... elnézést a zavarásért... - kért bocsánatot rögtön, mielőtt magára haragítaná a tanárnak kinéző illetőt, és kivívna magának egy nem túl barátságos, zöld tekintetet.

Amint lassan levegőhöz jut a nagy rohanásban, eszébe jut, miért is indult el: csendes helyet keresni a nemrégiben kapott könyvének az olvasgatásához.
Ez egy mugli író meséje volt, az Aliz csodaországban  címet viselte.
Még mindig ez volt a kedvence, hiába, az ember sosem lehet elég idős a mesékhez, gondolta ő.
Aztán előkapta a pergamentekercseket és a tintásüvegét, de azt olyan hévvel dobta az asztalra, miután kiemelte, hogy amaz hangos koppanással landolt a bútordarabon, kupakja pedig kiesett. Hoppá, ebből most baj lesz... - aggodalmaskodott magában a kis főnix.
Azonban, ahogy az várható volt, a tinta nem folyt ki belőle.

Megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy talán nem vonta magára túlságosan a figyelmet a kisebb zűrrel, amit magának okozott.
Remek, most akkor várhatok öt percet, mire kiolvas úgy-ahogy, és írhatok... hacsak nincs itt a közelben tinta, hogy megírjam anyáéknak a levelet, amit ígértem. - pufogott halkan, magában.
Merthogy a másik tintásüvegét meg fönt hagyta a gólyalakban, az Eridonos toronyban. Ez van, ha az ember lánya nem tesz rendet maga után, ha már nekiáll pakolászni a holmijai közt.
Jobb elfoglaltság híján nekiállt a magával hozott könyvét olvasni, amíg a fagyott tinta ismét a régi állapotába nem kerül.
Utoljára módosította:Kertesi Hanga Ivett, 2013. november 2. 11:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. november 2. 11:54 | Link

Hanga Ivett

Egészen nagy megkönnyebbülés számomra, hogy ebben az iskolában nincsenek rajongóim, vagy legalábbis igen jól titkolják. Nem kell menekülnöm, vagy rejtőzködnöm, és ez már-már a kastélyt és környékét az egyik legjobb hellyé teszi, ahol valaha jártam. Mivel jelenleg nincs órám, Artynak és Runának viszont igen, így kerestem egy viszonylag csendesnek tűnő zugot, ahol a rég nem használt elemi mágiás képességeimet gyakorolhatom. Nem gondolom, hogy az ilyesmit el lehet felejteni, de nem is szeretnék leégni majd a diákjaim előtt egy félresikerült próbálkozással.
Egyelőre a közelemben csak levegő van, de nem is szándékoztam keverni a többi elemmel, elég, ha külön-külön tudom őket mozgatni, hiszen eddig az iskolában nem tűnt fel olyan személy, aki hozzám hasonlóan többel is tudott volna bánni.
Ahogy kis gömbökben sűrítem és ritkítom a levegőt, egyszer csak nagy hévvel beront az ajtón egy fiatal lány. Egy pillanatig döbbenten nézek rá, majd eltüntetem gyakorlásom terméket, bár ebből ő nem is vehet észre semmit, elvégre a levegő nem éppen a leglátványosabb elem.
- Semmi gond - válaszolok a bocsánatkérésre, majd derűsen végignézek a lány fonatos haján, kék pulcsiján, és kinőtt nadrágján. Zaklatottnak tűnik, ezért nem akarom zavarni, csupán bólintok egyet az elmaradt köszönés helyett.
Kezemben levegőgömböt képzek, majd játszani kezdek vele, miközben a lányt figyeltem. Furcsának találom, hogy a tinta nem folyt ki a tartójából, sőt az üveg is valahogy furcsán koppant az asztalon. Felvont szemöldökkel nézem a lány ténykedését, nem értem, hogy miért nem kezd írni, ha már egyszer mindent előkészített hozzá. Eltüntetem a gömböt, majd felállok, és elindulok a kijárat felé, közben pedig a lány mellett haladok el. Az asztala mellett megtorpanok, mert nem akarok hinni a szememnek. Ezért lehet, hogy kérdezés nélkül fogom meg a kis üveget, és fordítom a száját a föld felé.
- Hát ez nagyon érdekes - suttogom, majd a lányra nézek - Bocsánat, amiért elvettem, de lenne egy kérdésem: Miért jó az, ha a tinta fagyott?
Tudományosan megalapozott választ várok arról, hogy a fagyott tinta szebben fog, jobban látszik a papíron, esetleg hópihéket kanyarít minden mondat végére. Persze kevésbé tudományos magyarázattal is beérném, csak elégítse ki kíváncsiságomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 2. 13:39 | Link

Merkovszky prof.

Lassan már ott tartott, amikor Alice a kalapos nyúl után eredt a történetben, de ebben megzavarja egy meglepődött tanár, akinek valahogy nem fér a fejében, hogy egy nebulónál fagyott tintát talál.
- Küldjön a közelembe két rakoncátlan szellemet, akik épp unatkoznak, meg néhány lovagi páncélt, és fűszerezze némi frászkarikával is, meg adjon hozzá egy elsős diáklányt, vagy legalább is engem. - kicsikét tudományosnak, vagyis inkább szakácskönyv-jellegűnek tűnhet a válasz a tanerő szemében, de ezzel Ivett nem igazán foglalkozott.

Jobban izgatta az, hogy talán a két szellem időközben elunta, hogy felkutassák érte az iskolát, falakon és termeken keresztülgázolva, és lovagi páncélokat szabadítva őrá.
- Ugye, itt nincsenek szellemek? - gyanakodva körbelesett, majd ismét a tanárra figyelt, miután nagyjából sikerült lenyugodnia, a kis incidensre nem is gondolva többet.

- Elnézést, ha tiszteletlen voltam, tanár úr - teszi is hozzá gyorsan, mert nem akart illetlennek tűnni.
Hát, ez a nap nagyon nem úgy tűnik, hogy ez az övé lenne.
- Nem jó, ez mikor elindultam a klubhelyiségből, még folyékony volt - pillantott rá a tintásüvegre, amitől azt várta, hogy öt perc múlva ki is olvadjon, ám ez még nem teljesült egészen.
Épp csak annyira olvadt meg, hogy kicsit lehetett mártogatni, úgyhogy még várhatott vele.
- Mondja, kérem, hogy van itt még használható tinta - nézett szépen a tanárra, legalább is megpróbált reménykedni abban, hogy tud valahonnan életképes tintát szerezni, ami fog is a papíron.

Már rég írt a szülőknek, és az első korcsolyás próbálkozásokról is mindenképp akart említést tenni, noha eddig saját magából kiindulva esze ágában sem lett volna. Mondjuk abból merítve, hogy eddig nem sok jó tapasztalata volt a jégről, ez nem is csodálható az ő részéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. november 2. 14:50 | Link

Hanga Ivett

A válasz, bár elsőre kimerítőnek tűnik, valahogy mégsem nyeri el a tetszésemet. Ennek pedig egy oka van, még mindig nem tisztázódott pontosan, hogy hogyan is sikerült megfagynia a tintának. Az azonban már bizonyosnak tűnik, hogy nem szándékosan történt, inkább véletlenszerű jellege van a dolognak.
- Szerintem nincsenek, bár, ha lennének sem hiszem, hogy lenne félnivalónk - mosolygok megnyugtatóan a lányra, majd keresek én is egy babzsákfotelt az asztala közelében, amire leülök, hogy ne kelljen annyira felfelé néznie. Sokan megvádoltak már azzal, hogy miattam fájdult meg a nyakuk, amit most elkerülnék, ráadásul a fagyott tinta problematikája igencsak érdekesnek bizonyul.
- Nem voltál az, és különben sem ragaszkodom annyira a formaságokhoz - intem le a lányt, és próbálom visszafojtani a "tanár úr" - számomra még mindig szokatlan - kifejezés keltette vigyoromat.
Az információ mi szerint a tinta nem is olyan régen fagyott meg, megdöbbent, és még kíváncsibban nézek a lányra.
- Ezek szerint te fagyasztottad meg? - csodálkozásomnak hangot is adok, bár tartok tőle, hogy eléggé ostobának tűnhetek miatta, de sebaj, ennél sokkal rosszabat is gondoltak már rólam. A fagyasztás nem egy hétköznapi képesség, ráadásul éppen szakterületembe vágna, ha végre sikerülne feldolgoznom, hogy tanár lettem, és úgy is viselkednék.
- Mióta vagy képes erre? - kérdezem, és közben azon gondolkodom, hogy az ő neve szerepel-e azon a listán, amit nem is oly rég kaptam a vezetőségtől, és amelyen az iskola elemi mágus tanoncai szerepelnek. Ha igen, akkor fogunk még találkozni, és a véletlen fagyasztásos problémát meg is tudjuk oldani, de ha nem, akkor mindenképpen találnunk kell valamilyen megoldást, elvégre ez eléggé megnehezítheti a lány életét.
- Ha megkérdezhetem, hogy hívnak? - teszem fel a kérdést, ami alapján a listán való léte azonnal leellenőrizhető, de aztán észbe kapok - Elnézést, előbb talán nekem kéne bemutatkoznom. Merkovszky Ádám vagyok, és egy furcsa döntés következtében ettől az évtől itt oktatok az iskolában.
A lány válaszait várva néha odapillantok a tintásüvegre, amiben a folyadék szép lassan elkezd olvadni.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 2. 15:43 | Link

Merkovszky prof.

- Akkor jó.
Miután sikerült szép lassan lehiggadni a tanára válaszát hallva, eléggé meglepi a tanerő kíváncsisága, ami a fagyasztóláda-kisasszonyt illeti.
- Nem olyan hosszú ideje, az ikertesómmal egy időben, tavaly jelentkezett a képességünk, de neki meg is szűnt, miután idejött a Bagolykőbe, de vissza is jött, nem bírta ki, hogy külön éljünk. Nehezen barátkozó típus - válaszolta a mióta-kérdésre.

- Egyértelműen. Engem már nem lep meg, inkább aggaszt. Ciki lenne vizsga, vagy dolgozat kellős közepén - húzta el a száját a tintás üvegre pillantva. Ha még csak az apjuk reggeli kávéja fagy meg, az hagyján. Az a legkisebb gond, van még kávé a világon elég. De tintát nem lehet másodpercek alatt szerezni számonkérés alatt... Ezek után felírhatja a teendők című fejbeli listájára a golyóstoll beszerzését. Talán abba nem fagy bele a folyadék...

- Kertesi Hanga Ivett a nevem, de jobb szeretem az Ivettet - mutatkozott be ő is, és igencsak ledöbbent, mert úgy nézett ki a dolog, hogy tanáráról volt szó. Vagyis, csak az egyikről.
- Akkor viszont fogunk találkozni az idén, tanár úr - mosolyodott el. Egész jó fej tanárai vannak a suliban, legalább is ő így vélte.
- Elemi mágiával foglalkozik, ugye? - Nem, ezúttal nem "látott" meg semmit, csak próbált következtetni abból, hogy mennyire kíváncsi Merkovszky professzor a furcsaságára, konkrétan a fagyasztásra.

Ivett már nem is nagyon törődött eztán a könyvével, ami szépen pihent az asztalánál, amelyiknél ült. A tanára átköltözött az ő asztalához, nyilván kommunikáció-könnyítés céljából.
Nem is olyan rossz gondolat - jegyezte meg magában, mivel a professzor igencsak magas hozzá képest. Körülbelül száznyolcvan és százkilencven centi közé tippelte volna magasságát.
Érdekesnek ígérkezett a nap, persze, közben Ivett továbbra is a tinta kiolvadását várta.
Utoljára módosította:Kertesi Hanga Ivett, 2013. november 2. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. november 2. 20:17 | Link

Hanga Ivett

- Hm... Értem. Jeleztétek ezt az igazgatónak, vagy valakinek a tanári karból? Esetleg valaki más hozzáértőnek? - érdeklődöm továbbra is, bár lehet, hogy már enyhén idegesítő a faggatózásom. Én mégis szeretnék a dolog végére járni, és miután minden lehetőt megtudok a dologról, megpróbálok kitalálni valamit. Nem mintha hirtelen rájöttem volna, hogy milyen jó tanárnak lenni, inkább azért, mert szeretem megismerni a titkokat, és tisztába jönni a furcsa jelenségekkel.
- Valóban eléggé ciki lenne, bár lehet, hogy én inkább az ultra gáz kifejezést használnám - mosolygok a lányra, majd végre a nevét is megtudom, ő pedig tisztába jöhet a kastélyi hierarchiába elfoglalt helyemet illetően. Bár számomra nem érdekes, hogy tanár vagyok, de azért jó, ha ő tisztában van a dologgal.
- Ennek felettébb örülök, és igen, én elemi mágiát tanítok - visszafojtom a röhögést, ami az "én" személyes névmás és a "tanítok" ige egy mondatba való helyeséze nyomán csiklandozza a torkomat, nevetés helyett inkább megpróbálok segíteni a lányon.
Egyszerű lenne kiolvasztani a tintát a víz elem manipulálásával, de sokkal látványosabb, mellesleg kis gyakorlásnak is jó, ha tűzzel csinálom ezt. Apró lángnyelvet idézek a mutatóujjam hegyére, majd az üveg szájához teszem, és elkezdem megolvasztani a jeget. Pár másodpercnyi "munka" után a tinta használhatóvá válik, közben én is felidézhetek pár dolgot a tűz méretének és hőmérsékletének szabályozásáról.
- Miyen esetekben szokott ez megtörténni? - az "ez"-nél kezemmel az üveg felé intek, ekkorra már a lángnyelvet is eltüntetem - Nagyon gyakran? Mennyire szokott ez zavarni a mindennapjaidban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 2. 20:39 | Link

Merkovszky prof.

A professzora faggatózása miatt kezdte magát nem kicsit kényelmetlenül érezni. Nem szerette, ha erről a tulajdonságáról szó esett, valahogy úgy festett olyankor, zavarában vörösödve, mint egy kisgyerek, akit az apukája épp abban a pillanatban kapott rajta valami kellemetlen csínytevésen.

- Hát, még nem nagyon tudnak róla... csak egy páran. Flaviu tanárnőnek jeleztem egyedül - vallotta be Ivett. Talán másnak is kellett volna szólnia? A házvezetőjének? Remélte, hogy ezért nem kap megrovást. - Meg a házamból Ginnie és az ikerhúgom tudnak még róla itt. Meg most már Ön is.
- Remélem, nem sértem meg a professzor urat, de gáz csak akkor lesz belőle, ha elpárolog - próbálta kicsit enyhíteni a faggatózás okozta kellemetlen érzést.

Nem rendőrségi kihallgatáson van, csak a tanárát nyilván foglalkoztatja a szakterületébe vágó eset.
- Wow, ezt hogyan... - nem kis döbbenet ült az arcára, amikor Merkovszky professzor egy apró lángocskával megoldja a tinta-problémát. - Hűha... - ilyen esetekben még az egyébként beszédesebb Ivett sem igen találja meg a szókincsét.

Na, nem mintha amúgy nem látott volna már szokatlan dolgokat, mugli világból kiemelt varázsló-szülei körében, de ez még neki is új volt, ahogy sok minden a kastélyban, na, meg Bogolyfalván.
- Mondjuk úgy, hogy éles helyzetekben, amikor erős stressz-hatás ér. Legalább is máskor nem igen szokott működni - válaszolta már valamivel kevésbé nyugtalan hangon most már, a kis "mutatvány" hatására.
- Ilyesmiket fogunk tanulni majd az óráin? - érdeklődte barátságosan.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet