36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Richard J. Ifens hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 3. 23:35 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Meghallottam a hírt, miszerint Vincent és Janey összeházasodtak, és ekkor Spanyolországban voltam, s hogy 24.-én életet adott a szerelmük gyümölcsének, egy kisfiúnak. Keser-édes öröm ez, de legalább a nagy szerelem egyik tagja sikeresen révbe ért, s boldog, szerelmes napokkal megfűszerezett évek várnak rá, egy apró csöppség vidám személyében. Talán nincs is ennél szebb. Régen, mikor megismertük egymást, egyikünk sem gondolt erre. Hogy valaha normális, letisztult Életet élünk majd. Mondjuk, nekem ez nem is jött össze, több tényező miatt is.
Pestre utaztam. Igen, sokan megkérdezhetik miért. Igen, csak Janey miatt, mert a lelkem mélyén kitörölhetetlenül ott lapulnak a csókjai, éveink, ölelése, az a tűz, ami sosem aludt el, ami néha fájt, és égetett, de nem elengedtük, hanem annál jobban öleltük egymást, mindaddig, míg fel nem égetett mindent körülöttünk.
Nem, nem fogok szerelmet vallani, nem fogok ömlengeni, sőt elnyomom inkább ezeket, az Életem nem szappanopera, de a tényeket tudnom kell viselni, s a megfelelő módon, a helyükön kezelni magamban. Besietek a kórházba, s a nővér pulthoz igyekszek. Kezemben egy hatalmas, tavaszi virágokból alkotott mesés csokor, s pár, kissé drága és kifinomult gyermekrugdalózó.
-Elnézést, Janey Forerst hol fekszik? Két napja adott életet egy kisfiúnak.
A nővér elmagyarázza, mégis merre induljak, és sebes léptekkel, arcomon félszeg mosollyal, amit ő mindig is ismert és szeretett, lépek be a termébe. Modern, szép, és otthonos.
Fekete, igen finom, elegáns cipő van rajtam, egy szűk farmer, egy fehér ing, ami kicsit feszesebb szabású, és fekete szövet kabát, fehér sállal. Miután belépek, Janeyhez sietek, aki még alszik, így csak finoman megfogom a kezét, és halkan ébresztgetem. A virágot a mellette lévő asztalkára teszem, a ruhákkal együtt, majd gyorsan ledobom magamról a kabátot és sálat, és visszaülök mellé.
-Büszke vagyok Rád.
Mosolygok Rá, aki valószínűleg meglepetten, vagy éppen elutasítóan fog nézni rám.
Szál megtekintése

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 00:06 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Janey felébred lassacskán, és igen, a maga kimért stílusával, álomded arccal fordul felém, és szólal meg a még kissé álmoskás hangján.
-Nos, hallottam a nagy hírt, miszerint megszületett a fiatok, s gondoltam meglátogatlak Titeket.
Mosolyodok el, aztán a kezembe veszem az ajándékokat.
-Hoztam pár holmit, és egy virágcsokrot, hogy legalább így, becsempésszek ide egy kis tavaszt.
Mesélem, majd ismét lerakom Jay mellé Őket, és felállok. A babához sietek, s kezem a pocakjára teszem.
-Istenem, de gyönyörű.
Furcsa érzés kerít hatalmába, ilyen csöppség volt az öcsém, de akkor én is fiatalabb voltam. Most felnőtt fejjel, túl rengeteg minden szép és rossz dolgon, előttem ez az apró Élet. Igenis meghatott, bár ezt próbálom leplezni.
-Csodálatos a fiatok, Janey.
Szólalok meg, és le sem veszem a szemem róla, csak mosolygok rá, és végig simítom apró arcocskáját.
-Mi a neve?
Nézek aztán egy pillanatra a lányra, majd ismét a kisfiút bámulom. Apró fejét, amin pihe hajak nyugszanak, végig simítom, s a baba érdeklődve tekint, nagy, kék szemeimmel rám.
-Boldog lehetsz. Végre révbe értél és mindened meg van.
Tekintetem az ablakra szegeződik. AZ én Életem pedig ezzel szemben egy rakás fos. Bravó Ifens!
Szál megtekintése

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 00:45 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház


Janey

Csak hallgatom és bámulom a lányt. A lány, aki egykor annyi férfi szívét ejtette rabul, a lány, aki egykor kalandok nagymestere volt, aki imádta az életet, és két kézzel habzsolta a szenvedélyt. Aki mellett sosem ért unalom, akinek a csókjában ott égett a tűz. S most anyuka. S mi örökre elszakadtunk egymástól. Talán nem is baj.
-Igazán méltóságteljes, és tiszteletet kivívó a neve.
Mosolyodok el, aztán Vincent kerül a képbe, és ránézek a babára.
- Bár csak párszor láttam, itt-ott a Férjed, de igen, én is azt mondom, az ő vonásai erőteljesen kirajzolódnak már most a Picin.
Magyarázom, talán túlságosan nagy hévvel, aztán olyan kérdéskört kapok, amit nem kellene.
Visszaülök Janey mellé, és elhúzom féloldalasan a szám.
-Nos, hónapokig Spanyolországban voltam, üzleti tárgyaláson, nem rég értem haza, a hónap elején, így az esküvő projekt kissé csúszik, de mindent elrendezünk.
Hogy akarok-e gyereket. Kitől? Nem is lesz esküvő. Nem, azt hiszem a családot, és az apaságot nem nekem találták ki. Inkább a munkámnak élek, és az edzésnek, bármily gyerekesnek hat, de kétszer romlott el minden, így semmi türelmem, sem időm egy újabb hosszútávú kapcsolat gyökereit elültetni bárkiben is.
-És mikor mehetsz haza?
Kérdezem meg, de a lány még mindig inkább távolságtartó, minthogy örülne nekem és ez kissé furcsa légkört kölcsönöz körénk.
-Nos, Nekem mennem kell, -állok fel Jay válaszát követően- örültem, és sok boldogságot Nektek,utólag is.
A sálamat, kabátomat kezdem el felkapkodni magamra.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. április 4. 00:46 Szál megtekintése

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 11:52 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Mikor távozni készülök a lány meglepő módon ölelésre invitál. Azon már el sem képedek, hogy tudja, valami igenis nyomasztja a lelkem, mert igen: való igaz, hogy mi egymást jobban kiismertük, mint saját magunkat, így csak egy félmosoly kíséretében lépek oda Hozzá, ledobom a sálam és kabátom, majd fölé hajolok, és finoman magamhoz ölelem. Hiányzott ez, a húgomként tekintek rá. Lenyomok egy apró puszit Janey homlokára, aztán mellé ülök.
-Jaj, Jay.
Sóhajtok fel, aztán a babára nézek, és vissza a lányra.
-Miután elváltunk és hosszú idő múlásával megismertem Elit, úgy éreztem, hogy benne meg van az, ami kevés nőben. Hogy talán Ő lehet egy új esély kulcsa.
Furcsa, hogy a volt nejemnek öntöm ki a lelkemet, de a kezdeti düh és sértődöttség már elmúlott köztünk, és jó barátom, húgom lett. És ez boldogsággal tölt el, mert jobb a békés egymás mellett élés, mint a harag. Ahhoz túl rövid az Élet.
Egymás mellett és által forrt ki mostani valónk, egymásnak rengeteget köszönhetünk, felesleges a bánat és bosszú gondolata.
-Bemutattuk egymást a családunknak. Nálunk voltunk, mikor az erkélyünkön állva, egy bagoly váratlan levelet hozott Nekem. Az édesanyám írt benne.
Valószínűleg most Ő sem fogja érteni, hiszen jól ismeri a családomat, és akit az anyámnak hitt, most még sem az?
-Igen, jól hallottad. Jenet Jefferlake nem az igazi anyám. Apámnak viszonya volt egy nővel, Haley Brintson- nak hívják. Terhes lett apámtól. Anyám ezt megtudta, természetesen, és elperelt bosszúból a valós anyámtól, majd elvált az apámtól, miután rendkívül megromlott a viszonyunk. Valahol Ő tette tönkre apám életét. És most, ennyi év után rám talált a szülő anyám. Rendkívül nehéz ezt megemészteni, erre gondolni is.
Mesélem Janey-nek, aki valószínűleg ugyanúgy le fog döbbenni, hiszen a kötődése a családomhoz, nagyobb, mint jelenleg Eli-nek. Régóta ismeri a családomat.
-És tudod, nem tudtam kezelni az indulatokat. Súlyos dolgokat tudtam meg, úgy éreztem ezek után képtelen vagyok családot alapítani, hiszen magam sem tudom, mi az, hogy család. Fogtam, Eli kezéről leszedtem a gyűrűt és eldobtam ki, az ablakon. Már akkor megbántam, elmentem, és órákig kerestem az ékszert. Azóta megbeszéltük, de fogalmam sincsen. Őszintén? Nem tudom elhinni, bármennyire megváltoztam, hogy letelepedjek, megállapodjak, hogy nyugodt életet éljek, hogy...nem is a játékok...az a tűz...
Mesélem egyre nagyobb beleéléssel, majd észhez kapok.
-Jaj, ne beszéljünk itt is a rossz dolgaimról, kijutott belőlem Neked is bőven. Néha úgy érzem, elfuserált egy léleknek születtem.
Motyogom egyre halkabban, minek a panasz? Hiszen révbe ért, neki tökéletes az élete, én meg amit terveztem,nos semmi nem valósult meg belőle. Aztán felállok, a babához lépek.
-Jaj, had fogjam meg egy pillanatig.
Miután Janey is beleegyezik, kiemelem az apró testet és a karjaimba veszem. A nagy karok közt elveszik a csöppség.
-Üdvözletem a nagyvilágba, Pirinyó Kisember!
Mosolyodok rá, és kezdem el ringatni automatikusan.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. április 10. 21:11 Szál megtekintése

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 13:37 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Hát a lány sem nagyon hiszi el a történteket. Én is teljesen megzavarodtam Tőle, és igen, jól ismer, elviharzottam akkor, talán rosszul tettem, de ilyenkor fulladást érzek, és heves indulatot. Ha azt akarom, hogy lenyugodjak, nem maradhatok abban a közegben, ahol valamiféle sérelem ért.
-Hát, nem nagyon voltam benne teljesen biztos, de elviharoztam, még Elisabeth-tet is ott hagytam, és haza jöttem egyedül. Képtelen voltam bárkit is elviselni magam mellett.
Rossz időkben egyetlen egy ember tudott megnyugtatni, az Janey volt, az ő közelsége sosem váltott ki hidegséget bennem, s ez így is maradt, de ezt senki nem fogja tudni elérni nálam többet, ez is bizonyos.
-Azóta utána jártam, Jenet mindent elmesélt részletesen, de az igazi édesanyámnak nem válaszoltam. Egyszerűen nem tudok válaszolni, túl sok az ambivalencia bennem, főképpen Jenet felé.
Már nem szólítom anyának, ezek után nem vagyok rá képes. Nem megy.
-Janey, hiányzik a tűz. Szeretem őt, nagyon szeretem, igen az életemet is el tudnám képzelni, de nem nyugtat meg a tudat, hogy családom lesz. Mindig különböztem másoktól, pont ezért. Mert nekem a hiánytalan élethez, elengedhetetlen az, amit Te is ismersz. Ezért voltunk mi mások, ezért hajtottak minket a játszmák. Igen, felnőttünk, és igen, én is sok mindent átértékeltem, dolgozom, házam van, megkomolyodtam. De a tüzet nem tudom csak úgy eldobni.
Magyarázom, szinte már kétségbeeséssel a hangomban.
Hogy a gyerek jól áll a kezemben? Csak a lányra nézek, és rámosolygok, majd Tristant visszafektetem, és gondosan betakarom.
-Örülök, hogy legalább Neked sikerült a boldog Élet, Jay. És tetszik az új hajad, nagyon jól nézel ki.
Nézek Rá meleg szívvel, aztán felállok, és egy kis csend után megszólalok:
-Hagylak pihenni Titeket. Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek, szép családot alkottok.
Mosolyodok el. Hazudnék, ha nem fájna, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a tűz, az, hogy egykor ezt együtt terveztük, de vége, elváltunk, és Ő már nem más, mint a barátom, s én is Neki. S ez valahol így van jól, még ha egészen mélyen, titkon, leplezetten azt érzem, nem helyes, hogy minden így alakult, s egymás nélkül kezdtünk új életet.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. április 4. 13:40 Szál megtekintése

Budapest és környéke - Richard J. Ifens hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek