Budapest

Koszos képű
'13.05.25

Gergőével ellentétben, az én napom remekül alakult. Későn keltem, szerencsére Chris hagyott aludni, aztán lenéztünk a régiség boltba, majd készülődés. Mostanában egy kicsivel sűrűbbek a napok, mint eddig. De legalább nem unalmas. Ma délután is vengédeket fogadtunk, ugyanis mindenki szeretne bemutatkozni az új polgármesternek, ezeket a tiszteletköröket pedig le kell futni. Mindenhez jó képet vágok, örülök, hogy Nathaniel talált valamit, amit szívesen csinál. Amíg a férfiak a politikáról beszéltek, addig én könnyedebb témát vettem fel a női szakasznak. Az középkorú hölgy teljesen el volt ragadtatva a kis családunktól. Csodálkoztak rajta, hogy ilyen fiatalon ennyire jól megy nekünk minden. Hiszen itt vagyunk egymásnak, látszik rajtunk, hogy nem vagyunk begyepesedettek a kapcsolatunk terén, megházasodtunk, gyerekünk van, és gyönyörű otthonunk. Mindezek mellett pedig itt van még a hivatás is. Nos igen, tökéletes feleségnek lenni nem könnyű, de nem is nehéz, időbe telt amíg megtaláltuk az egyensúlyt, voltak hullám völgyek, de ennek most már vége, egyenesbe jöttünk. Ha előtt néhány perccel léptek ki az ajtón, nekem pedig eszembe jutott, hogy más dolgom is van mára, mint a bájolgás. Gyorsan felrohantam a hálószobába, kibontottam a hajamat, felvettem valami kényelmesebbet, majd kiosztva mindenkinek egy puszit, behopponáltam. Nem féltem egyedül hagyni a két srácot, hiszen imádták egymást, és tökéletesen megbíztam Nateben, hiszen ő az apja és nagyon jól csinálja.
Amint megérkeztem, körülpillantottam, majd kényelmes tempóban elindultam a betontömb felé, ahol a tábort sejtettem, ugyanis mára kivéletes feladatot kaptam. El kellett hoznom a rosszaságot, mert Janey a babával volt elfoglalva, Vincent pedig, nos...nem is nagyon akartam belegondolni abba mi lesz velük. Mikor megláttam Gergőt megszaporáztam a lépteimet és odaérve hozzá végigpillantottam rajta és elnevettem magamat...bármennyire is kellemetlen.
  - Hát te meg hogy nézel ki? Tiszta sár a képed..
Lehajoltam, kerestem egy olyan pontot az arcán, ahol a lekevésbé koszos, nyomtam egy puszit az arcára és összeborzoltam a haját. Durcásan, nagyfiúnak tettetve magát, koszosan is aranyos volt.
  - Bocsáss meg, nem akartalak kinevetni, de akkor is röhejes vagy. Milyen volt a kiképzés?
Beletúrtam a táskámba, előkaptam egy üveg vizet és a kis béka kezébe nyomtam, hátha szomjas.

öltözet

Koszos képű
'13.05.25

Továbbra is vigyorogva nézek rá, igyekszem visszafojtani a nevetést. Hol a kezemmel takarom el a számat, hol pedig köhögésnek álcázok egy-két feltörni készüli kacagást. Nem tehetek róla, annyira aranyos, ahogy koszosan, fáradtan, durcás képpel néz fel rám, és nagy kegyesen el is veszi a felkínált vizet.
-  Nem, én nem tenném meg. Fenyítési eszköznek ott van Nathaniel. Hidd el nekem, inkább idejönnél, mint szembenéznél a haragjával.
Ezzel persze nem arra akarok célozni, hogy Janeyék nem nevelik rendesen Gergőt, hiszen ők mindent megtesznek, talán pont ez a baj. A kis srác olyan szinten el van szállva magától az utóbbi időben, hogy rá sem lehet ismerni. Ő persze ezt nagy élménynek éli meg, úgy érzi, örökké ilyen akar lenni. Tudom, mert én is így éreztem, amikor megváltoztam és kislányból bajkeverő lettem.
-  Ettől nem fogsz megváltozni, igaz?
Felvonom a szemöldökömet, majd lassan elindulok, abban reménykedve, hogy követ engem. Természetesen nem sietünk sehová, szívesen meghallgatom, ha nekem akar nyavalyogni, de nem szeretek egy helyen toporogni.
-  Hallottam, hogy voltál bent Natenél is.
Egy újabb mosoly tűnik fel az arcomon, miközben a zsebembe süllyesztem a kezemet és visszanézek rá. Túl gyorsan fel akar nőni. El sem tudja képzelni, mennyire jó érzés gyereknek lenni, de ő ezt el akarja tekerni. Nagynak tetteti magát, úgy érzi mintha lemaradna valamiről, vagy legalábbis azt hiszem, valami ilyesmit érez. Persze, ne lehetek benne biztos, remélem, hogy tévedek.
-  Amit csinálsz, az nem feltétlenül rossz...de nem így kellene intézned a dolgaidat, ezzel csak azt bizonyítod be, hogy még fiatal vagy és gyerekes. Szóval legyél inkább gyerek.
Nem én vagyok az anyja, nem az én dolgom rendben rakni, de szeretném megkönnyíteni Janey dolgát, hacsak egy kicsit is. Ki tudja, mi lesz ebből, valószínű, hogy egyik fülén be, a másikon ki, de azért megpróbáltam.