[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843580#post843580][b]William Martin Krise - 2022.02.17. 12:54[/b][/url]

Mielőtt elengedné Adél arcélét, röviden a kézfejét a homlokához nyomja, az azonban nem forró, inkább hűvösebb, mint általában. Kisöpör egy hajtincset is az arcából, mielőtt távolabb húzódna tőle, hogy segítsen neki felállni. Először csak a kezét fogja, ahogy azonban a lány megtántorodik, a másik karjával a derekát támasztja, amíg az kiegyenesedik. Adél mezítláb és bizonytalanul áll mellette, ő kérdőn figyeli a karja tétova mozdulatát, az tekintete követi azt az éjjeliszekrényre.
   -  Semmi sincs veled, csak nagyon nagyon be vagy tépve - mondjuk határozottan jobban, mint ami még elfogadható lenne. Látott már nyugtató szereket, használta is őket, mi több, készített is már ilyet, többször, mint hogy azt fel tudja idézni. Azonban hacsak az ember fia-lánya nem adagolja túl őket, nem igazán okoznak olyan hevesen kábító reakciót, amit a lány szemében és mozdulatain lát.
Türelmét vesztve szusszan egy kicsit - majd ahelyett, hogy elengedné a lányt, kockáztatva ezzel, hogy arccal előre a padlóra esik, szelíd erőszakkal visszaülteti az ágy szélére. Látja, hogy ez így, ebben a formában nem fog működni.
   -  Tudsz járni vagy vigyelek? - amíg beszél, a dobozt az éjjeliszekrényről a kabátja zsebébe süllyeszti, anélkül hogy jobban megnézné azt. Tudja, mi van benne - végeredményben mindenkiből hamu vagy komposzt lesz idővel, ez számára az élet teljesen természetes velejárója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843587#post843587][b]William Martin Krise - 2022.02.17. 17:35[/b][/url]

Persze, hogy nem tépett be eddig. Más helyzetben talán látványosan megforgatná a szemét, hiszen nyilvánvaló, hogy a hercegnő, pure and innocent, távol maradt az ilyesmiről. Helyette csak megvakarja a tarkóját, tanácstalanul néz le a most már ágyon ülő, fejét bambán lógató lányra.
   -  Yeah...
Mennyire romantikus. Ha nem tudná jobban, már azt feltételezné, hogy Magda intézte így, hogy ölben vigye haza a lányt a klinikáról, lehetőleg úgy, hogy minél többen lássák azt.
Összeszedi Adél cipőit a földről, a kézitáskába dobja, ellép az ágytól, hogy az akasztóról magához vegye Adél kabátját is. A táskát Adél kezébe adja, aki ebben az állapotában valószínűleg kérdés és ellenvetés nélkül átveszi majd, a kabátot csak a vállára teríti.
   -  Jólvan Csipkerózsika, csak relaxálj - a válla és a térde alatt emeli fel, szusszan egyet - De kurva nehéz vagy.


Két emelettel lejjebb, az előtérben még leteszi egyszer, amikor a pultnál a nevében aláírja a papírokat. A férjeként egy elegáns, műbőr mappában még átadják neki a további tennivalókat és javaslatokat, azok ismét a táskába kerülnek. A tágas kandallóba eztán száll be a lánnyal, miután pedig kimondja a címet, kettősüket elnyelik a zöld lángok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846251#post846251][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 23:47[/b][/url]

A tér közepén álló szobor talapzatán ül, egészen magasan, az árnyékba húzódva. A hátát a márványtömb oldalának döntötte, a jobb keze újra és újra eltűnik a maga mellett kinyitva hagyott Fornettis zacskóban. Azonban egy ideje már nem ő eszik belőle: újra csíp a pogácsából, meglendíti a karját, a darabkát a lába körül összerebbent galambok közé dobja. Hosszú percek óta szórakoztatja magát ezzel, néha le-lepillant a telefonjára.
Adél természetesen késik.
A mellkasából kínlódó szusszanás szakad fel, a tarkója keményen koppan a márványon, amikor a tarkóját nekidönti. Elfordítja a tekintetét a madarakról, fel a nyárfalevelek közt kéklő, halványkék ég felé.
Talán hülyeség az egész. Sőt: szinte biztos, hogy az.
Két hete nem találkozott vagy beszélt vele. Utoljára akkor látta, amikor a lány Hévízen kiszállt az autóból és eltűnt a kovácsoltvas-kapu túloldalán. Akkor ugyanezzel a gondterhelt sóhajjal süppedt bele a hátsó ülésbe, mint most, a mellkasát pedig ugyanaz a megmagyarázhatatlan súly szorította össze. Bár az utolsó napjaik kellemesen és eseménytelenül teltek, az autóút mégis kínos hallgatásba fordult, amit egy ugyanannyira kínos, félszeg búcsú koronázott meg. Azóta pedig ezerszer elátkozta már magát a gyengeségéért. Idősebb és tapasztaltabb nála, neki kellett volna okosabbnak lennie és nem elmerülni a lányban tudván, hogy az együtt töltött napjaik meg vannak számlálva. Ismerhetné már magát annyira, hogy képtelen búcsút venni, ha másért nem, emiatt lehetett volna annyi esze, hogy távol tartja magát tőle.
De hát, így állunk.
Barom vagy.
Ismét a zacskóba nyúl, egy nagyobb darabot tör le a pogácsából, ismét a madarak közé dobja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846253#post846253][b]William Martin Krise - 2022.05.08. 00:26[/b][/url]

A madarak csapata mellett elpillantva hamar meglátja a közeledő lány alakját. Hogy is ne szúrna ki egy negyedvélát, akinek a jelenlétében mindenki más szürkének és jelentéktelennek tűnik. Kihúzza a kezét a zacskóból, összedörzsölgeti a másikkal, hogy lerázza a morzsákat, kissé kihúzza magát. A szeme követi, amíg a lány fellépdel mellé, az arca mosolyra húzódik. Összeszorított szemmel fogadja az üdvözlést, az ajkába harapva vigyorog fel rá, még a fejét is megbillenti kicsit.
   -  Te tényleg tudod, hogy csinálj programot. Már alig várom. - cinikusan válaszol, a hangja mégis könnyed - de előtte - megütögeti a márvány talapzatot maga mellett - hoztam neked valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846255#post846255][b]William Martin Krise - 2022.05.08. 00:47[/b][/url]

Arrébb csúszik kicsit, amíg a lány leül, összegyűri a zacskót az utolsó pogácsa maradványaival és ledobja a cipője mellé. Levegő. Ez hiányzott neki leginkább a Bükkben folytatott kötelező beszélgetéseik során. A pattogó kanapéval szemben, a szoba mély csöndjében Édua hangjának búgását hallgatva úgy érezte, megfullad - az átható vélakék szemek pedig megbénították őt. Most emberek beszélgetésének zaja, madárcsicsergés és távoli autózúgás veszi őket körül, ha kinyújtja a lábát, azt napfény pöttyözi meg. Talán ha...
Nincs ha.
A szeme cinkos vigyorral szűkül össze, majd a maga mellett összegyűrve hagyott kabátja alá nyúl.
   -  Láttam a Bükkben, hogy mennyire tetszett. - a kabát alól egy kisebb, Media Markt-os szatyrot húz elő, amit láthatóan egy téglatest alakú doboz köré hajtogattak - Becsomagolni nem volt időm, bár amennyit késtél... - a lány ölébe teszi - Aztán csak okosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846262#post846262][b]William Martin Krise - 2022.05.08. 20:43[/b][/url]

Ő nem a csomagot nézi, amikor a lány a kezébe veszi azt, hanem őt. Tisztán emlékszik rá, mikor látta először őszintén lelkesedni a feleségét bármiért: akkor, amikor először felpróbálta a menyasszonyi ruháját, majd nevetve pördült meg előtte, hogy megmutassa magát. Annyira bájos és gondtalan volt; mintha egy élet telt volna el aznap és aközött, hogy most egymás mellett ülnek a szobor árnyékában. A tekintet azonban ugyanaz. Csak az érzés más.
Nevetve viszonozza a lány ölelését, érzi, hogy a hajszálai végigsiklanak az arcán, azt az ismerős orgonaillatot, a testének a vonalait. Az ajka érintését az arcán.Viselkedj.
   - Reméltem is - ereszti el, kissé arrébb húzódik tőle a talapzaton. Érdeklődve figyeli a bontogatást, a szeme azonban az ajándék helyett továbbra is a lány arcélén nyugszik. Kétoldalt maga mellett megtámaszkodik a kezein.
   -  Összeraktam már neked. Sőt... feltettem rá pár cuccot, ami tetszeni fog. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a képeket, amit csinálsz, azt meg fogod tudni osztani másokkal is. Vagy akár mindenkivel. Arra gondoltam, hogy ha beülnénk kajálni vagy valami, megmutathatom, hogy.
Smooth.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846288#post846288][b]William Martin Krise - 2022.05.09. 22:44[/b][/url]

A mugli csevegés és a város zaja körülveszi őket és a parányi lakatlan szigetüket a magas szobor árnyékában. A hátát a márványnak vetve és a tarkóját megtámasztva, maga előtt kinyújtott lábakkal figyeli a lány lelkesedését. Ha hamarabb tudja, hogy Adélt ennyire burok alatt nevelték és a technológiával való bukdácsolása ennyire szórakoztató, gyűrű helyett telefont adott volna neki közvetlenül azután, hogy megismerte. Ilyenkor egészen más embernek tűnik, mint amilyennek a zárt ajtók mögött mutatja magát - az orra nem emelkedik meg gőgösen, a szavai nem marnak savként, még a nevetése és a mozgása is más, mintha nem önmaga lenne.
   -  Én hamburgerre gondoltam különben - válaszol, közben maga alá húzza a lábait, felkel és lehajolva leporolja a nadrágját. A zacskót, ami eddig mellette kevert a kabátjával együtt emeli fel - De mehetünk bárhová. Egy kérésem van csak: ha vásárolgatni akarsz, akkor nekem innom kell valamit előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852888#post852888][b]William Martin Krise - 2022.09.19. 19:07[/b][/url]

Senki sem, különösen az a ribanc felesége nem mondhatja joggal, hogy nem igyekszik. És lám, Adélnak ismét semmi sem jó. A szájhúzásból egyre durvább összeszólalkozás fakadt, az ordibálássá fajult, hogy végül egy falon összetört bögrével teljesedjen ki. Az ajtó csapódásának hangja még sokáig a fülében csengett akkor is, amikor már a zsúfolt utcákon barangolt, feldúlva de különben céltalanul.
Rajong a Rákóczi-térért. Mindig odáig volt érte. Tróger, gusztustalan és húgyszagú szemét. Senkit sem érdekel, ha pszichózisban balhézni kezd addig, amíg távozáskor kifizeti az okozott kárt vagy óvatosan eliszkol, mielőtt a mugli rendőrségnél is túlfeszítené a húrt. Bogolyfalván legalább minimálisan kénytelen lenne meghúznia magát, itt nem. Senki sem tudja, kicsoda.
Mármint, nem a faszt nem.
Hunyorogva fókuszál a lány arcára a kísérőként rendelt vodkaszóda fölött a kifröcskölt italoktól ragacsos asztalon. Talán látta már. Talán nem. Talán az egyike azoknak a lányoknak, akiket rendszeresen megpróbál felszedni akkor, amikor kettőig sem lát. Vagy nem. A cipőjével kitolja a széket átellenesen magával szemben.
   -  De nem lesz ingyen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853294#post853294][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 21:46[/b][/url]

A cipőjét visszaereszti a ragacsos padlóra, a székén hátradőlve beleiszik a kesernyésen buborékos italába. Afölött pislog laposakat a lány felé, aki elfogadva a gáláns felajánlást, le is dobta a seggét az asztalhoz.
   -  Adhatnál egy cigit speciel.
Nem dohányzik. Helyesbítésképp: nem dohányzik, csak akkor, ha mástól tarhálhat és egy ehhez hasonló lepratelepre teszi be a lábát. Ilyenkor azonban ösztönösen és gondolkodás nélkül cápázza le mások cigijét, hogy aztán hajnalban, amikor innen hazatántorog, Adélnak legyen még egy oka, amiért húzhatja a száját. Különben az, hogy a lény maga dohányzik-e, ismét másodlagos. Ahogy végignéz rajta, kizártnak tartja, hogy nem.
   -  Te mit keresel ilyen putri helyen? - Uno reverse - Nem kéne már ágyban lenned ilyenkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853303#post853303][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 22:23[/b][/url]

Persze. Ha nem lenne házas, vagy ami talán fontosabb, ha magabiztosabb lenne, technikailag ő is kérhetett volna mást, elnézve a lányt ugyanis nem nagyon tudna ellenkezni vagy különösebben megvédeni magát. Azonban, és itt lepillant a saját, lassan kiürülő italára, teljesen kurvára felesleges áltatnia magát, még járni sem tudna egyenesen.
Türelmesen nézi végig a lány szerencsétlenkedését a táskával, majd előre dől, hogy elvegye a szálat. Azonban egyelőre nem gyújtja meg, csak hanyagul lepöccinti maga elé a koszos asztalra.
   -  Nem volt kedvem Hévízen maradni. Ott van a seggfej feleségem. - A pohara koppan az asztalon, a könyökével pedig mellé támaszkodik. - És nem félsz így egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853307#post853307][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 23:07[/b][/url]

Az asztalon könyökölve ismét felemeli a poharát.
   -  Csak hétköznap, nyolc és este hat között vagyok házas - dünnyögi bele a poharába ivás közben, amit az alapzajban így a lány nem is biztos, hogy meghall. A szomorkásan lebegő jégkockákra koncentrál a poharában, illetve főképp arra, hogy ne nyelje le őket. Amellett, hogy megfulladna, még a felesége s kitépné a gerincét. Apropó, a felesége.
   -  Neeeem, csak kibaszottul terhes. Halálra idegesít.
Ez az igazság... egy része. Nem gyűlöli Adélt, bér most speciel a vitájuk nyomán még szívesen szájon vágná, amíg pedig az érzés elmúlik, jobbnak látta kivonni magát a szituációból. Egyesek szerint megütni a terhes feleséged nem kultúrált viselkedés.
   -  Elmehetnek a picsába - hozza meg az ítéletét végül. - Mindenki miiiindent mindig annyira jobban tud. Én meg erre azt mondom, tudod - megemeli, majd ki is üríti a poharát -, hogy a következőt állom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853311#post853311][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 23:39[/b][/url]

A lány nem biztos benne, hogy hallotta, de legalább ő egyáltalán nem fogta fel a válaszát a zajban. És lám, lehet, hogy ez egy csodálatos kapcsolat kezdete lehetett volna, helyette azonban csak a fejét ingatja az asztalon könyökölve, el-elnézve a pult körül terjengő tömeg felé.
   -  Valami olyasmi - hagyja rá egykedvűen. Adél azelőtt is kiszámíthatatlan és lobbanékony volt, hogy teherbe esett volna, így részéről nem fogná a hormonjaira a viselkedést. Legfeljebb, talán egy részét.
   -  Hah... - Mintha csak gondolkodóba esne, lepillant a lábaira. Majd a mutatóujjával erőteljesen meg is nyomja az egyik combját. - Full esélytelen. Várjá'. - A zsebébe nyúl, a behunyja a szemét a koncentrációban, amíg előkotorja a tárcáját. Majd kinyitja azt és egy plasztik kártyát pottyant a lány elé az asztalra. - Csak ügyesen, Poppyseed. Aztán hozz nekem is valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853351#post853351][b]William Martin Krise - 2022.09.26. 20:40[/b][/url]

Adél egyszer joggal fogja kitekerni a nyakát amiatt, hogy ennyire könnyelműen bánik a pénzével. Amiről azonban nem tud, az egyrészt nem fáj, másrészt pedig most kénytelen bizonyos áldozatokat meghozni, ha már túlságosan lusta hozzá, hogy felálljon. Mégis mi a legrosszabb, ami történhet, lelép a lány? Amilyen kis alkoholistának tűnik, előbb vagy utóbb úgyis megjelenne a pubban, akkor pedig ráérne kiverni a fogait, ha ilyesmit csinálna.
   -  Egy öhh... Pálinkát, mindegy, milyet.
Ezzel bocsátja útnak Irinát - akinek különben a nevét még mindig nem tudja, de valójában ez hősünk szempontjából jelenleg teljesen mellékes is. Csak az eltávolodó hátát nézi, majd ahogy sorban áll, fizet, végül pedig megérkezik az italokkal. Mennyire kis szófogadó, hét bele kell halni.
Közelebb húzza magához a poharát, majd felemeli azt.
   -  Azok hát. De most már kíváncsivá tettél, mit csináltak a tieid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853506#post853506][b]William Martin Krise - 2022.09.29. 14:45[/b][/url]

A pohár meginog a kezében. Természetesen fenomenális ötlet egy pálinkával lekísérnie azt, ami már eleve benne van, de ez majd legyen a holnapi Will problémája, aki a felesége sértődött pillantásaitól övezve szenved majd a lesötétített hálószobában. A mai Will nem akar mást, csak végighallgatni a lány rögtönzött élettörténetét, majd az asztal lapjához koppintani a poharat és kiinni a tartalmát.
   -  Tényleg semmi sem romantikusabb, mint parancsra gyereket csinálni. - A poharat visszateszi az asztalra és a mutatóujjával távolabb tolja magától - És nm értem, mi ez a perverzió a fiúk körül. Az én nagyanyám se akart mást tudni, mint, hogy mije van a gyereknek. Hát ki nem szarja le különben. De azt hittem, ez a mugliknál nem divat, csak nálunk. Aberrált, ha engem kérdezel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854215#post854215][b]William Martin Krise - 2022.10.14. 17:30[/b][/url]

Az este szép lassan, ahogy szokott, darabjaira esett a fejében. nem tudja, hogy holnap vagy holnapután hogy fog emlékezni a történtekre, ha fel tudja majd őket idézni egyáltalán. Most azonban, ha igazán megerőltetné magát, töredékes mozzanatokként rémlenének fel benne.
Várakozás az Akácfa utcai hűvösben, a mozdulat, ahogy a magukkal hozott, üres üveget a sarkon egy utcai szemetes mellé dobta. A tömeg szaga, a zaj, az érthetetlen beszéd a pultnál. A koktél, ami a cipőjére borult. Adél kezének hűvöse, ahogy végigvezeti az emberek között. A barna haj libbenése. Valamelyik lány. Kilöttyent felesek. Röhögés. Gyere már le a pultról, kibasznak minket a picsába. Júlia.
Aztán ismét hűvös; az kezdte ismét kitisztítani az agyát. Ahogy nem először járt az Instantban Júliával, részükről talán nem is volt kérdés, hova mennek eztán. A feje zsong és szédül, a léptei imbolygók, először le kell pillantania az összekulcsolt ujjaikra, majd fel a lányra, hogy hunyorogva beazonosítsa, hogy a felesége az. Kába vigyor kúszik az arcára, Adélról Júliára néz tovább és szinte elérzékenyül a gondolattól, hogy ennél jobb és békésebb már tényleg semmi sem lehetne.
   -  Kurvára imádlak titeket - adja tudtukra, ebben a pillanatban pedig tényleg senkit sem szeret jobban, mint ezt a kettőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854243#post854243][b]William Martin Krise - 2022.10.15. 13:09[/b][/url]

Adél lelkesen a karjai közé veti magát, ő beleröhög a csókokba, Júlia megjegyzését pedig csak visszhangzó mormogásként hallja. Kényelmes melegség hullámzik benne, élvezi az érintést, azt, hogy foglalkoznak vele, de leginkább azt, hogy Adél tekintetében kihűlt az önsajnálat. Annyival jobban élvezi így a lányt!
Hagyja, hogy a felesége kibontakozzon mellőle. A kabátja zsebe után nyúl, bér elsőre elvéti azt, így egy pillanatra meg is kell állnia, hogy előhúzza a telefonját. Hunyorogva olvassa le az időt.
   -  Jólvanmár jólvan. Na.
Bár az imént már továbblépett, most ismét megtorpan. Felnéz a mellettük sötétlő homlokzatra. Az agya giroszkópja kétségbeesetten keresi a helyes irányt, még nem, az utcán továbbpillantva meglátja azt.
A Meki logója glóriaként lebeg az utca aszfaltja fölött. Szinte hallja az angyalok trombitaszóját. A telefonnal a kezében mutat arrafelé.
   -  Meki - jelenti ki ünnepélyesen. - Oda megyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854342#post854342][b]William Martin Krise - 2022.10.16. 01:41[/b][/url]

A hármasuk még csak nem is számít szokatlannak egy Blaha Lujza téri szombaton. A járásuk imbolygó és valószínűleg kurva hangosan beszélnek, ami nekik egyáltalalán nem tűnik fel. Ő úgy érzi, mintha héliummal fújták volna fel a fejét, egyszerre annyira könnyű a súly a vállain, a nyomott hangulatát és problémáit pedig még Rózsafán hagyta Júlia házában. A sarkcsillagként tündöklő mekis táblán kívül semminek sem kell számítania most. És ez annyira jól van így.
A lányok nyomában tér be a bántóan kivilágított étterembe. Olaj, só és a vendégek nyomán alkohol párája kering körülöttük. Mély levegőt vesz, ő is a rendelést leadó képernyőhöz lép, Adélt pedig hátulról átkarolva, a feje fölött sandít az ikonokra. Teljesen kizárt, hogy el tudja olvasni a feliratokat, szóval kénytelen óvodásként a képekre hagyatkozni.
   -  Adél, várj, bízd rám, ide figyelj - a lány válla mellett a képernyőre bök - Kell egy... BBQ Bob, egy Big Mac... nyilván dupla... abból kettő - nem foglalkozva azzal, hogy Júlia áll a legközelebb a kijelzőre, elkezdi meglehetősen ügyetlenül összeütögetni a rendelést. Amit csak eddig legalább kétszer rontott el - ... akkor egy ilyen wrap kurvaisten, mi ennek a neve... meg egy McFarm, és akkor... és akkor még mindegy, minden szar. Én fizetek naná, kurva nagy lábon élünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858671#post858671][b]William Martin Krise - 2023.01.23. 22:20[/b][/url]

   -  Köszönöm. Igyekszem hozni az abszolút minimumot és örülök, hogy lenyűgöz. Én is meg vagyok elégedve magammal, ha már itt tartunk.
Adéllal az oldalán lép tovább a sétálóutcán, aminek a sarkán kiszálltak a mugli taxiból. Van valami különös romantikája az ilyen utazásnak azzal szemben, mintha egyszerűen az étterem bejáratához hoppanálnának. Bár ezt a szentimentális döntését azonnal megbánta, amikor a kényelmetlen, januári hideg az arcába mart. Pont ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt ilyenkor.
   - Arra gondoltam különben, hogy eszünk valamit, utána pedig, nem is tudom... - oldalvást lepillant a lányra - mennyire fázol ebben a ruhában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858674#post858674][b]William Martin Krise - 2023.01.23. 22:39[/b][/url]

Különben nem hazudik, mert minimálisan tényleg büszke magára. Nem volt kérdés, hogy idén emlékezni fog az évfordulójukra, a tavalyi év eseményei ugyanis mély nyomot hagytak benne is. Az azonban, hogy a mai napjuk súrlódásmentesen telt, őket ismerve lenyűgöző teljesítmény. Így határozottan napsütéses hangulatban sétál a feleségével az ónos esőtől nedves sétálóutcán.
   -  Attól függ, hogy kerekre eszed-e magad, vagy nem. Mert én - itt megáll az ajtó előtt, benyit, majd ahogy azt különben ilyen helyzetben illik, belép a lány előtt az étterembe, - úgy tervezem, hogy engem csak mentővel visznek el innen. Foglalás két személyre - intézi ezt már a pincérhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858709#post858709][b]William Martin Krise - 2023.01.25. 15:41[/b][/url]

Ő is megszabadul a kabátjától. Összedörzsöli a kinti hidegben elgémberedett kezeit, ha pedig a lány irányba áll, ő is követi a pincért az asztalukhoz.
   -  Mehetünk sétálni is. Csak nehogy aneurizmát kapjunk az izgalomtól a végén.
Csak halkan jegyzi meg, miközben megkerüli az asztalt, hogy leüljön a lánnyal szemben. Az ablak mellett kaptak helyet, egy beltéri nagylevelű fügefa közvetlen társaságában. Ha teheti, általában elkerüli a terem közepe táján álló asztalokat: van valami különösen kényelmetlen abban, hogy minden oldalról körbeveszik a mugli vacsorázók.
Kissé hátrább húzódik, az asztal alatt pedig lenéz a lány cipőjére.
   -  Meg lehet bűvölni, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858751#post858751][b]William Martin Krise - 2023.01.25. 21:44[/b][/url]

Kellett nekik januárban házasodniuk, különben ezeket a köröket most egy meleg, nyári estén is megtehetnék ahelyett, hogy merevre fagy a Vörösmarty téren és jobb híján a lány hőjét próbálja kiszipolyozni a kabátján át. Mármint igen, kellett - egyiküknek sem volt igazán választása, Adél ugyanis tett róla, hogy ilyen-olyan, azóta mellőzhető okokból kifolyólag sürgőssé váljon az esküvő. Különös, hogy két éve már ennek, ahogy arra hamarosan a mellette sétáló lány is rámutat.
   -  Szerintem tavaly ilyenkor inkább Diabolit vertem tarkón a rumosüveggel. - Ahhoz képest, hogy akkor és aztán hogy az emlékei visszatértek, vöröset látott az indulattól, mára egy kényelmetlen, valahol pedig humoros emlékké szürkült az incidens. - Felőle hallottál azóta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858771#post858771][b]William Martin Krise - 2023.01.26. 22:22[/b][/url]

Teljesen súlytalanul teszi fel a kérdést, mintha nem számítana. Pedig igenis számít. Annak ellenére, hogy a Diabolival való nézeteltérése távoli emlék csupán, sosem bízott meg a vakarcsban és nem igazán szeretné, ha tovább ólálkodna körülöttük. Vagy Adél körül. A mai napig hányinger kerülgeti, ha arra gondol, hogy a lány hozzáért ahhoz a rohadó lábú, vigyorgó idiótához. Úgy tűnik azonban, a románcnak vége és Adél is ezt erősíti meg a szavaival. Ő könnyedén rázza meg a fejét.
   -  Nem láttam vagy egy éve. Ha nem több.
És ez pont jól van így. Annyira hiányzik a fiú, mint egy segglyuk a könyökére, még akkor is, ha volt valami bizarr mód érdekes a bájitalkeverő tudásában. Ezt azonban, ahogy az emléket általában, ezzel a gondolattal szélnek is ereszti.
   -  Ha változtathatnál valamit az elmúlt egy... nem is, két éven, mi lenne az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=859107#post859107][b]William Martin Krise - 2023.02.01. 18:51[/b][/url]

   -  De... - elgondolkodva rándolja össze a homlokát, séta közben felpillant a belvárosi épületek homlokzata felé. - Szerintem el kellett volna, hogy vegyelek akkor is. Csak nem így januárban, hanem mondjuk nyáron. Esetleg szeptember elején. És akkor most nem kellene ilyen latyakos szarban sétálni most, hanem lemehetnénk valamelyik hegyvidéki pincesorra.
Tény, kényelmesebb lett volna. Nem csak meteorológiai szempontokból, hanem a maradék pár hónapot kihasználhatta volna, hogy ténylegesen megismeri a lányt. Bizarr belegondolni utólag, hogy úgy is összeházasodhattak volna, hogy kedvelik egymást, ami két éve ilyenkor még ötletnek is túl abszurd volt. Nem tagadhatja, néha elgondolkodik rajta, mi lett volna, ha. Hiszen maga az esküvő így is jól sikerült, de mennyivel jobb lett volna, ha egy közeli barátja áll mellette az oltárnál, nem egy vadidegen.
   -  Így is túl sokat tettél az ellen, hogy ne haljon meg. - Ő nem harapja el a mondatot, ahogy sosem szokta: nem kerülgeti kimondani, hogy Noah meghalt, még ha nem is élt igazán. Vag egyáltalán nem. - Ha felfekvésességig ágyban maradsz, valószínűleg akkor sem változik semmi. Szóval ezen már kár rágódni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868738#post868738][b]William Martin Krise - 2023.10.22. 20:52[/b][/url]

Természetesen képtelenek voltak kibírni huszonnégy órát ajtócsapkodás nélkül. Ahogy pedig a lány közölte, hogy bulizni megy és faképnél hagyta őt, úgy döntött, nem fogja somorú faszként várni otthon. Mióta Júlia jószerével kisétált az életéből, Esther pedig... nos, szintén, megcsappant azoknak a száma, akikkel  az ejtéjét töltheti. Tehát maradt Vicky, aki meglepő módon azonnal igent mondott a kérdésére.
Sem gyerekkorukban, sem pedig később nem töltöttek időt egymás társaságában, a lány faluba költözése óta azonban összefutottak párszor. Így nem teljesen kínos Budapestig zsupszkulcsozni vele. Különben is: bassza meg Adél.
   -  Ja... nem rossz - egyez bele, majd anélkül, hogy tovább rágódna a döntésen, el is indul az ajtó felé. - Áhh... gondolom beszéltél Adéllal - húzza el a sáját, miközben kinyitja az ajtót, majd amilyen gáláns lovag, beengedi a lányt maga előtt. - Nem kell beszarni, jól fogok viselkedni. De cserébe neked kell meginnod az én részemet is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868741#post868741][b]William Martin Krise - 2023.10.22. 21:29[/b][/url]

Pihenni. Haha. Mennyire édes, hát meg kell zabálni. A lány nyomában ő is belép a kocsmába, ami így első látásra nem különleges: a lecsupaszított plafonról indusztriális lámpák lógnak és világítják meg a művészien szedett-vedett asztalokat, a terem végében széles, hosszú pult, mögötte ízlésesen megvilágított, színes italokkal. Nincsenek sokan, de a helyet megtöltik a beszélgetők és a zene alapzaja, illetve az italok és parfümök nehéz illata.
   -  Elvonó, mondd csak ki nyugodtan. Ő egy évvel korábban pedig zárt osztályon volt ugyanott, ha érdekel.
Ha Adél megosztotta a lánnyal a leszokása teáját, ő sem rest viszonozni ezt a gesztust. A lányt megelőzve leül az egyik félreeső asztalhoz. A falat fekete-fehér, absztrakt és groteszk beállítású fényképek díszítik, az asztalon több oldalas, színes itallap. Az utóbbit húzza maga elé.
   -  Csak bízd rám magad - felel könnyedén, és ezzel magára is vállalja a feladatot, hogy válasszon a lány helyett. Szereti az ilyesmit. Ha a lányra bízná, valószínűleg valami lányos lónyálat szopogatna egész éjjel, abban pedig nincs semmi szórakoztató. A saját véleménye szerint akkor semmit sem ér az este, ha legalább az egyikük nem távozik négykézláb... mivel pedig kihúzta a gyufát a feleségénél indulás előtt, ezt a feladatot a lánynak kell átvállalnia. Ha akarja, ha nem.
   -  Na és - kezdi az itallapot böngészve - hogy van Adam...? Anton? Ant...hony?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868746#post868746][b]William Martin Krise - 2023.10.22. 22:20[/b][/url]

   -  Mert azt hallucinálta, hogy altatja a halott gyerekét - válaszol az itallap fölött, le se véve a szemét a képekről. Ha Adél kitálalt, tessék, ő is ki fog. Valójában eddig diszkréten kezelte a felesége állapotát, és a nagyanyján kívül a családban sem tudott róla más. Azonban most irritált és sértődött, az a kurva pedig szórakozni ment valahol, nélküle. Tehát megérdemli.
   - Na és azóta hozzád ér már, vagy még mindig nem?
A kérdés rokonok közt is furcsa, netalán egyenesen arcpirító lenne. Victoria azonban az első faluban tett találkozásukkor magától hozta szóba ezt a mulattató témát, így feljogosítva érzi magát rá, hogy most is rákérdezzen. A szeme közben követi amerre a lány mutat.
   -  Nekem jó - hátradől a pult felé fordulva pedig intéssel jelzi az egyik pincérnek, hogy rendelnének. Amíg pedig az odaér, ő visszadobja az itallapot az asztal közepére és összekulcsolja rajta a kezeit - Hogyhogy ráértél ma? Nem vagy még fiatal hozzá, hogy otthon ülj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868767#post868767][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 16:30[/b][/url]

Szegény nő. Ezzel egyetért és ő is szívből sajnálja a feleségét. Különben nem a történtekkel szembeni érzéketlensége miatt tálalt ki az imént, még ha a semleges szavak és hanyag mozdulatok arra is utalnának, hanem pusztán a kiteregetett pletykát viszonozta így. Másrészt pedig, ő mindig jóval könnyebben beszélt a fia haláláról, mint azt a legtöbben elvárnák, a szavak azonban sosem tükrözték hűen azt, amit érez.
   -  Fenomenális ötlet - egyez bele lendületesen, majd a mutatóujját felemelve kér időt a lánytól, míg a melléjük érő pincérhez fordul. - Egy tequila sunrise neki, ezzel a hülye kis esernyővel, nekem pedig... hmmm... tudod mit? Legyen kettő. Köszi.
Nem tartozik azok közé, akiknek átallana lányos koktélokat inni, sőt. A pubban eltöltött, idestova négy éve során elsajátította, így ki is próbálta a legtöbb receptet, és megtanulta őszintén értékelni a színes-szaros, geil szarokat. Ahogy a pincér otthagyja őket, ő visszakönyököl az asztalra a lánnyal szemben.
   -  Ki mondta, hogy új életet kezdek? Ha jól értem, neked kellene inkább változtatnod valamin. Hagyd a papírmunkát, vagy vegyél rá fel másokat, élj egy kicsit, Vicky. Szedj fel valakit, semmi értelme ennyi idősen kiégni. Mikor engedted el magad legutoljára igazán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868770#post868770][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 17:24[/b][/url]

Az Adéllal szembeni sértődöttsége lassacskán alábbhagy, mi több, végre kezd megfeledkezni az ajtócsapódás hangjáról, amivel a felesége kiviharzott otthonról. Victoria meglepően jó társaság ehhez. Nem túlságosan érdekfeszítő, de annyira épp, hogy elszórakoztassa ma este. A rózsaszín esernyőkre így lazén elneveti magát de nem ellenkezik - az ő férfiassága stabilabb lábakon áll ahhoz, hogy ennyitől megrökönyödjön.
   -  Ugyan már. Mutatok egy trükköt. Csodálom, hogy erre nem tanított meg anyukád - válaszol könnyedén, majd ugyanennek a mondatlan a lezárásaként felemeli a kezeit az asztalról és lehúzza a saját gyűrűjét az ujjáról. - Volt gond, nincs gond - süllyeszti el a tárgyat a zsebében.
Arra, hogy utoljára a lánybúcsúján szórakozhatott, nem tud, de érdemben nem is szeretne mit hozzátenni. Ha valaki ennyire komolyan veszi a házasságát, igazán csak magára vethet. Ő sem magának, sem pedig a feleségének nem tiltotta meg, hogy éljen, mondjuk meg is lett az eredménye.
A saját, kislányosan színes koktélját leveszi a tálcáról és a lányt követve ő is megemeli kissé.
   -  Ja, hogyne. Mert csak úgy dobálják utánam a munkalehetőségeket a faluban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868780#post868780][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 21:28[/b][/url]

Számára megszokott a mozdulat, még ha ma este nincs is célja vele. Amíg még Júliával töltötte az idejét, akkor is levette az ujjáról a gyűrűt, Isten tudja, miért. Csak helyesnek tűnt, akkor is, ha nem érezte valódi szerződésnek a saját házasságát. Azt azonban nem igazán hiszi, hogy a lány is követi majd a példáját, így tehát, amikor amaz gyűrűje is zsebbe kerül, ünnepélyesen emeli meg a poharát ismét.
   -  Szívesen. Most pedig élvezd a szabadságod, ahogy jól esik.
A koktél édeskés íze kellemes hangulatba hozza, a rózsaszín napernyő pedig a maga idióta bájával szintén. Az utóbbit lekapja a koktélja tetejéről, hogy a szárával felszúrjon egy koktélcseresznyét és azt vegye a szájába.
   -  Te most munkát ajánlottál nekem? - Kérdi némi meglepett hallgatást követően. - Bűbájos vagy, de nekem nincs diplomám és szart sem tudok a bizniszről. De Adélt lehet, hogy érdekelné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=868782#post868782][b]William Martin Krise - 2023.10.23. 21:52[/b][/url]

A fél szemöldöke megemelkedik.
Örülnék, ha a közelemben lennél.
Lassan rágja a gumiszerű koktélcseresznyét. Az esernyőt visszaereszti az italába. A tekintete pár kényelmetlenül hosszú pillanatig a lány két szeme közt vándorol, majd lejjebb téved annak az italára. Végül csak megköszörüli a torkát.
   -  Egy tudatlannál már tényleg csak két tudatlan jobb egy üzletben. De tudod mit? Valamelyik nap vagy este átmehetek szétnézni és kitalálni, tudsz-e olyasmit, adni, amihez távolról hozzá tudok szólni.