[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=844582#post844582][b]Winter Cone Danvers - 2022.03.19. 22:54[/b][/url]

Azt se tudom, hogy kik ezek az emberek. Az alsómban ébredek, az arcomba és a számba vörös tincsek, amiket fintorogva tolok félre. A földön erősen tetovált arcok. Pasi és csajok fetrengenek, mint a kutyák, nyilván azért mert az asztalon több üres piás üveg hever. Ránézek és belehasít a fájdalom a halántékomba, aminek csuklóm tövét nyomom. Visszavetődök a kanapé párnái közé, de szinte fojtogató. Levegő helyett erős, olajos gáz szag terjeng, benne a tegnap esténkkel, vagy a ma reggelünkkel: droggal, alkohollal, dohánnyal. A mocsok minden szaga ide tömörült. Csak egy hétköznap reggel. A falióra szerint, hétköznap délután. Kibaszottul kiütött a tegnap.
Kimászok a bige mellől, eltökélten a fürdőszobába megyek, hogy rendbe szedjem magam és olyan gyorsan végezzek a dologgal, amilyen gyorsan csak lehet. Lelépek innen a picsába. Ahogy kilépek a levegőre, szinte esteledik. A hajamba fésülve nézek szét, majd dzsekimen rántva indulok el egy irányba, hogy keressek valami mást. Mondjuk kajálni kellene.
Kizárt, hogy ma még visszamenjek Bagolyfalvára. Inkább járom az utcákat, mint egy kivert kutya, de nem vagyok hajlandó betenni a lábamat a kocsmába, vagy a kúriába, hogy az álszent családi képen a baromarcú mellett vigyorogjak, mint egy fogyatékos. Zsebből veszem ki a cigarettás dobozt és kiszedve egy szálat teszem ajkaim közé.
- Csajok - biccentek az egyik graffitivel borított ajtó mellett ácsorgó csajnak. Annak, amelyiknek jobbak a virgácsai.
- Van tüzetek? - mosolyogva nézek hol egyikre, hol másikra és miután meggyújtanak, még meg is köszönöm, csak aztán hagyom ott őket és sétálok tovább a cigarettacsikkel tele dobált sikátoron. De nem érdekel, amíg a harmonika hangja lágyan visszhangzik végig rajta és kúszik a füleimbe. A sarkon, kék szemeim villannak a tetőtől-talpig zöldbe borult csapatra, akik között a srác a hangszeren játszik. Még több gyűlölettel nézném őket? Nem. Most nem. Még több önbizalommal. Szent Patrik napján sokkal szabadabban lehetek önmagam.
Vigyorogva indulok tovább, cseppet sem zavartatva magam, hogy két napja a kúria közelébe se toltam a képem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=845316#post845316][b]Winter Cone Danvers - 2022.04.07. 18:27[/b][/url]

Fogalmam sincs mi visz előre még pár lépést, amikor meghallom az ismerős hangot. Ismerős, de nem tegnapról vagy a múlthétről, hanem minimum évekkel ezelőtt hallottam utoljára Rue hangját ilyennek. Elkerekedett szemeimnek már semmi nyoma, amikor megfordulok - és a vonásain ugyanaz ül, ami a hangjában, én pedig egy pillanatra meg kell álljak, hogy mi a fasz van.
A húgom áll előttem.
- Hogy... - tekintetem esik a gyűrűre az ujján, hüvelykem fordít sajátomon az enyémen. Használta a gyűrűket.
Őt fürkészve lépek közelebb. Most arra mit mondjak, hogy az agyamon elsőként az fut át, hogy az a balfasz vagy más elcseszett valamit, és azért jött, hogy segítsek? De pont nem úgy néz ki, mint aki kétségbeesett, vagy éppen felrúgna, ha tehetné. A mosoly az arcán előrángatja az enyémet is a képemre.
- Minek? Eddig is megoldottam máshogy - hajamba túrva nézek el mellette a lányokra. Majd vissza Ruera, szemem sarkából méregetve, ahogy bemászik a hátizsákjába.
Felvont szemöldökkel nézek a kezembe nyomott sapkára. Rohadt régen viseltem utoljára. Egy pillanatig zavartan forgatom, majd Rue felé fordulva vigyorodom el szélesen. A kapocs kattan, a bőrszíj elválik a csuklómtól, majd kerül a zsebembe.
- Happy Saint Partick’s Day, sis Boldog Szent Patrik napot, hugi - a fejemre húzom a sapkát, két kézzel igazítok rajta. - How do I look?Hogy festek? - tekintetemben ott van, hogy a válasz a fenséges, semmi más, így meg sem várom mit mond, csak fél karomat a vállára dobom. - So, what's your plan, stalker? Are we stealing a new magic rug for you to wear?Szóval, mi a terved, zaklató? Ellopunk egy másik varázsszőnyeget, hogy viselhesd? - Rue vállán támasztott csuklóval intek vissza egy ismerős arcnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856071#post856071][b]Winter Cone Danvers - 2022.11.08. 00:35[/b][/url]

Be akarok baszni. Ha May-el, akkor vele és ha be kell öltözni hozzá, akkor be kell, mit bánom én.
Azért nem kell nagyon aggódni értem. Annyira nem szartam a világra, hogy hagyjam magam valami Hollósi-féle nyomoroncnak beöltöztetni. Pláne nem párosan, amire már csak a középső ujjamat megemelve is elég volt közölni az egyértelmű véleményem.
A cigi lóg ajkaim közül, tincseim a festék bűbájtól hollófekete kócba áll, nyakamban a fémláncon lógó  lakat teszi egyértelműbbé a kurvára el nem rugaszkodott jelemezemet. Bakancsot, bőrnadrágot húztam, azon kívül nem viselek mást, csak egy dzsekit, ami alá bejut a hűvös levegő. Ha egy szőke bögyös is lenne mellettem, egyértelműbb lenne, helyette egy bekékült hullát kaptam. A tündérke jobban megerőltette magát és amikor ezt közölném vele, hogy elég baszó jelmezt magára aggatott, persze hogy megszólal. Pillantásom lassan engedem rá. Reflexből megkérdezném mégis hány évesnek hiszi magát.
- Nyerd meg te. Esélyes - közlöm, majd utolsót szívok, mielőtt a szál a végére ér és a földre dobva eltaposom. - Kivéve, hogy… - lassan ereszkedem le guggolásba és kapom az ujjaim közé. - Fogadjunk, orra esnél a hirdetéskor. Akkor meghívhatsz egy sörre - a kukához lépve pöccintem bele a csikket.
Fél szemöldököm megemelve pillantok rá.
- Ha eleget iszok, bármi megtörténhet - vonok vállat. - De ha nyivákolni fognak, most mondom, hogy le fogok lépni - egyelőre mellé lépek és pillantok a kikent fejére. Karomat a vállára téve indulok be a helyre, amilyen alacsony pont jó szinten tudok majd rá támaszkodni, ha netán nem tudok majd a saját lábamon állni. Ezt hasznos tudni.
- Hogy fogsz ebben a lepedőben kurvás táncot lejteni körülöttem? - kérdezem közömbös hangon, mintha csak azt szeretném tudni készen áll-e bemenni. Ami mindegy, mert már odabent szemezek a feje felett a távolabb eső bárpulttal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856327#post856327][b]Winter Cone Danvers - 2022.11.10. 23:55[/b][/url]

Pofátlanul elvigyorodom.
- Mi a baj a könnyűvel? - kérdezek vissza, és szinte csettintésre sétál el mellettünk két combfixbe bújtatott hosszú comb. - Alakul ez a halloween - nálam szinte meg is van a jelmezverseny nyertese.
- Dettó - vonok vállat mielőtt lepillantok a vigyorgó fejére. Rácsodálkoznék milyen egyszerűen boldoggá lehet tenni, de mióta leszedtem a bozótból, a Tündérke nagyon kevés dolog miatt ad okot bármiféle csodálkozásra. - Neked inkább az lenne kihívás, ha fel kellene vonszolni a helyes kis seggedet a színpadra - hajolok a füléhez miközben befelé tartunk. És mindketten tudjuk: igazam van. Neki nincs, mert nincs az az alkoholmennyiség amivel képes vagyok elviselni a szar zenét. Maximum részegen lefújjogom őket a hangszerektől, abban lehet partner, megengedem.
A villogó fények a lebegő töklámpásokból megvilágítják a maszkokat és eldeformált sminkeket. Két szó Eliasnak és ez a buli érdekesebb is lehetett volna - ahogy megfordul a gondolat a fejembe, úgy löki is ki azonnal egy másik.
- Akarom én azt? - összehúzott szemekkel nézek le rá, majd arra ahogy elkezd vezetni a tömegben. Megállok mögötte, amint szinte átbaszódik a pulton, de sajnos csak majdnem. Szó nélkül figyelem ahelyett, hogy rávilágítsak: talán engem észrevennének, mert nem akkorák a lábaim, mint egy tacskónak. Ez így mégis csak szórakoztatóbb.
- ...úgy érti két sört! - szólok közbe. Kezemet a derekára téve hajolok oda, hogy a srác jobban halljon. Elengedem, könyököm a pulton támaszkodik amikor elém kúszik egy csaj a bőrdzseki szélét megrángatva.
- Szexi! Imádom Rent! - és aztán el is tűnik, én meg értetlen nézek utána majd engedem is el. Lepillantok a hullámra.
- Tied a barackos lónyál és minden mást nekem rendeltél? Csak hogy tisztázzuk - nyúlok a kabát belső zseb felé, hogy kivegyek pár knútot borravalónak a gyereknek, aki lepakolja elénk a korsókat és poharakat. Közben valaki az oldalamba könyököl és két oldalról nyomnak minket össze a korlátlan alkoholért. ÉS eközben minket körülvesz a mérhetetlen emberszag. Mintha csak az egyik koncertünk után lennék, csak itt kevesebb az igazi és több a művér.