[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=881715#post881715][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.19. 19:57[/b][/url]

Sikerült rábeszélnie egy, az övéhez megszólalásig hasonlító öltönyre. Most úgy ülünk egymással szemben a gyertyafényes asztalnál, mint két tojás, már ha figyelmen kívül hagyjuk az eltérő testmagasságot, a hajszínt, szemszínt, meg úgy minden mást, ami nem az öltözék. Ha rávetül a fény, ez is csillog. Alapvetően nem jellemző rám, hogy nyakláncot hordanék, de ezúttal elfogadtam tőle egyet, ami passzol ehhez a szetthez, na meg egy karórát, mert ragaszkodott ahhoz, hogy jól nézzek ki a mai különleges estén. És én nem akartam csalódást okozni. Sem a helynek, sem neki, akinek ha a kedvére tehetek, akkor próbálok szemet hunyni az egyébként nem olcsó ajándékok elfogadása felett. Ugyanakkor még szoknom kell ezt a stílust magamon.
Nem hiszem el, hogy egy ilyen helyen vagyok. Vele. De azt hiszem, meg tudnám szokni a jót. Fentről gyönyörű kilátás nyílik a városra, örülök, hogy végül meg tudtam őt győzni, hogy ide jöjjünk. Csak hát, remélem, hogy ezúttal is kedves lesz, és meghív, mert elég nagy összegek vannak a fogások mellé írva az étlapon.
- Ugye? Nincs tériszonyod? - a legjobb helyek egyikét kértük, az üvegablak mellett közvetlenül. Oldalra fordítom a fejem, és halványan elmosolyodom visszatükröződésünk látványától, ahogy itt ülünk a főváros tetején, mint valami kiskirályok.
- Más is lenézi szerinted a vizsgaközpontot a minisztériumban? - forgatom meg a szemeimet. A szavaiból úgy jön le, mintha azt várná, mikor találom meg végre a helyemet. - Szerintem inkább örülnek, hogy ott vagyok. Nem akarnának maguktól elengedni. A rejtélyügyire nem gondolod, hogy kevés lenne egy varázslatelmélet alapszak? - azt hiszem, bizonytalan vagyok a képességeimben, de nem akarom, hogy a ma este erről szóljon. Iszok egy kortyot a poharamból. Természetesen ugyanabból a borból kértem, mint ő.
- Egy új ruhát? - hajolok közelebb kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=881829#post881829][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.22. 17:40[/b][/url]

A poharat kissé ügyetlen mozdulattal emelem a számhoz. Megkésve szimatolom meg karakteres illatát a bornak, aminek az íze egyébként nem rossz. Magamtól nem fizetnék érte ennyit, de a tablettás bornál határozottan jobb, mondjuk amúgy se nagyon ittam olyat. Azt hiszem, van hová finomodnia az érzékszerveimnek, hogy ráérezzek a felsőkategóriás ízekre.
- Ez érdekes, mert én inkább zsákutcának hallottam. Egyesek szerint például nem is a minisztériumban lenne a helyük. Vizsgáztatnak, kiadják az engedélyeket, nevetséges összehasonlítani a Varázsbűn-üldözésivel, vagy a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályával... - bár oda tartozom, mégis úgy beszélek a munkahelyemről, mintha kívülálló lennék, egy áruló. Ha valóban ugródeszka, akkor hova tudnék kerülni onnét, ami egyenesen következik a pozíciómból?
- Szólni fogok, ha kell valami. A mágikus közlekedés szerintem elég érdekes. Igyekszem is elmélyedni benne - közlöm vele büszkén. Azt hiszem, sok lehetőségem van. A mostani munkámban végre azt érzem, hogy kezdek rutinos lenni a feladataimat illetően. Innen lehet majd építkezni tovább, de mivel fiatalnak tartom magam, ezért nem reális, hogy rögtön én legyek a főosztályvezető. Persze az azzal járó pénzt elfogadnám.
Már éppen az étlapra siklana a kezem, amikor Berci előveszi a kulcsot, és bejelenti a nagy hírt a lakásról.
- Ó, hát a mai albérletárak mellett azért meg kell az ilyet gondolni - az agyam zsigerből hárítja az odaköltözés gondolatát magától. Össze kell írnom a kiadásaimat, a megtakarításaimat. Bár tény, hogy jó lenne az önálló otthon végre - A hétvége viszont jól hangzik. Azt hittem, van más programod - merném azt mondani fizetés előtt, hogy nem érek rá, vagy hogy parázom felmenni hozzá édeskettesben. Szalamantonban legalább ott volt a családja, meg a házimanók, akik miatt feltételezhettem, hogy nem fekszünk le egymással, de így...  Mit egyek majd ma, ha nem tudom megkóstolni a rántott polipot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=881923#post881923][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.24. 23:38[/b][/url]

- Néha minden unalmas, nem? - döntöm oldalra a fejemet kíváncsian. Azt hiszem, ő tudja kettőnk közül jobban, hogy mi folyik pontosan a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán, hiszen több rokona is ott dolgozik tudtommal, újabban pedig már ő is náluk gyakornokoskodik. Úgy sejtem, sok ott a beképzelt ember, és valójában a fontoskodás-okoskodás megy a konkrétumok helyett. Nincs ezzel akkora baj, mert rengeteg ehhez hasonló munkahellyel találkozni. A Vizsgaközpontban keveredik a tanítás és a háttérmunka. Az amputoportálás létezésének köszönhetően pedig izgalmakból sincs hiány. Nem mondom, hogy nem kap el a hányinger néha egy-egy csonkított testrész láttán, hiába szégyellem magam emiatt. Állítólag majd megszokom, vagy kénytelen leszek idő előtt váltani.
- Jól tudom - nyomom meg a "jól" szócskát, és játékosan dobok a hajamon. Az utóbbi időkben eléggé össze vagyunk nőve, feltűnően sok időt töltünk együtt. Annyit még nem, mint két szerelmes kiskamasz, de az biztos, hogy naponta sok percem elmegy a levélírással, nemrég kellett tintát cserélnem otthon, és a baglyom is izomlázban szenved, mert nincs hozzászokva az intenzív postaszolgálathoz.
Ravasz mosoly jelenik meg az arcomon. Ilyesmi válaszra számítottam a részéről. Ha sikerül alkudni az áron, komolyan elgondolkodom az ajánlaton. Persze előbb jobb, ha megnézem, mire mondanék igent látatlanban. Ehhez pedig pont jól fog jönni a közelgő látogatás. Szeretem, hogy ilyen játékos tud lenni Berci. Kiváló üzleti érzéke van, az egyszer biztos.
- Azt akartam hallani, hogy vagyok annyira fontos, hogy igazodj hozzám - bátorodom fel ilyet mondani, de annyira szokatlan tőlem ez a nagyszájúság, hogy bele is pirulok a mondatom végébe. Ezt egy újabb korty borral próbálom elfedni. Az ajándékötletet egyelőre figyelmen kívül hagyom, már én is törtem rajta a fejem, de még nem jutott eszembe semmi elfogadható. Inkább rendelek. Hagymás rostélyos, karamellizált hagymával, sült burgonyával, és extraként... libamáj. Előtte persze mélyen Berci szemébe nézek, s csak azután bólintok nagyot a pincér visszakérdezésére, ha áldó visszatekintést látok. Mégiscsak sikerül a legdrágábbat kinéznem...
- Oh, ez az időzítés... - hirtelen fagyok le, meg is nyomkodom a nyakamnál a bőröm, hátha attól kevésbé lesz fojtogató a kérdés. - Hát... nem... tudom... hogy mi van... köztünk - hebegem szaggatottan, de a szemeim rettentően kíváncsian néznek rá az igazságért. Mondja ki ő, mit gondol, mert nem akarok pofára esni, pláne ilyen magasról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882313#post882313][b]Ivanich R. Benett - 2024.10.01. 19:52[/b][/url]

A figyelmem egy pillanatra lekötik a város egyre szebbnek tűnő fényei idefentről. Az autók vonalakba rendeződött mozgása a rakpartokon, amiktől egészen el tudok szokni a tanév folyamán, kellemesen nosztalgikus érzést ébreszt bennem azokról az időkről, amikor még én is az egyik belvárosi körfolyosós bérház legkisebb lakója voltam. Vajon merre járnak éppen a testvéreim? Ideje lenne beugranom hozzájuk valamikor a szünetben, amikor egy leheletnyivel több időm van.
Szemeim visszavándorolnak Bercire, miközben a fontosságomat támasztja alá mindenféle érveléssel. Ezt nagyon jólesik hallani, a maga nemében hihetetlennek hangzik továbbra is, hogy én lennék a kiválasztottja. Nem tudom, hogy a kizárólagos-e, de az tény, hogy most itt vagyunk ketten, és nem kell attól tartanom, hogy valami beteg dologra vesz rá, és hirtelen megváltozik a hangulata. A legtöbb, amivel manipulált, az az igent mondásom a drága ruhára és a puccos helyekre történő meghívásaira. Ennyi bajom legyen. Mert megérdemlem. De nem érzem úgy, hogy bántani szeretne, fizikailag semmiképpen. Lelkileg legfeljebb akaratán kívül, és csak mert másképpen gondolkodunk néhány dologról. Úgyhogy bőven jobb az elődeinél.
- Hízelgő. Örülök, hogy itt vagy - erősítem meg az érzéseimet. Tényleg sokat jelent, hogy lehetőségem van itt lenni, és tudom, hogy neki ez mekkora kilépést jelent a komfortzónájából. Nem veszély nélküli mutatványról van most szó. Letudjuk a rendelést, innentől a szakácsok gyorsaságán múlik, hogy mikor kapjuk meg az ételt, bár egy ilyen helyen nem számítok arra, hogy húsz percnél hamarabb kihozzák. Úgyhogy pont van időnk rátérni a szaftos részletekre.
- Hová vinnél szívesen? Észak, dél, tengerpart, vagy hegyek? Pihenni mész valahova, vagy felfedezni? - kíváncsi vagyok, ebből milyen ajánlatot hoz ki, már ha ez egy újabb meghívás. Azt hiszem, hogy ötcsillagos szállodában például még nem voltam. Na, de viccet félretéve, nem térhetek ki teljesen a fő témától.
- Megpróbálok nem ráfeszülni, ha már így beharangozzuk, hogy a hétvégét együtt töltjük - nevetem el magam. - De tudom, hogy segíteni fogsz ellazulni - kacsintok vissza, majd megköszörülöm a torkomat. Mégsem hagy nyugodni néhány gondolat.
- És ez minek minősülne aztán? Gondolom nem egy egyéjszakás kalandért tepersz ennyire... De amennyire ismerlek, meglepődnék, ha elköteleződni készülnél - pedig titkon lehet, hogy pont erre vágyom igazán, hogy ezt halljam tőle, ezért is izgulhatok annyira, miközben kényelmetlenül fészkelődöm a székben, és csak mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882703#post882703][b]Ivanich R. Benett - 2024.10.08. 23:10[/b][/url]

Szigorúan csak olyan helyre szeretnék elutazni, amit meg is tudok engedni magamnak. Ha az ő pénztárcája diktál, akkor nem akarok a kelleténél jobban visszaélni a kialakult helyzettel. Azt hiszem, nem sok lehetőségem adódott eddig, hogy világot lássak, a szomszédos országokat leszámítva. Úgyhogy nagyon szívesen megnézném, milyen egy tengerparti nyaralás - ezt ugyebár a szüleim nem tudták megfinanszírozni az öt gyerekkel, gondolom magától értetődő, hogy egy átlagos család erre nem képes túlzottan. De ugyanúgy szívesen kirándulnék a hegyekben, vagy fedezném fel az északi országokat, ahol viszont kell a vastag kabát. Csak éppen kevésbé lehet romantikus. Kivéve, ha egy faházban összebújnék Bercivel, hogy ne fázzunk. És a végén még ki se mozdulnánk egymás mellől. Ezt le kéne tesztelnem a budanekeresdi házban. Hm...
- Valahová Észak-Olaszországon belül - mosolyodom el. Festői táj lehet, történelmi és természeti látnivalókkal tarkítva. Jó levegő, finom ételek. Egy kicsit még az Elefántos étteremre is emlékeztetne, ahol először ettem Bercivel.
- Mallorca is jól hangzik. De akkor inkább Madeira. Kiszakadnék egy kicsit a mókuskerékből, miközben az óceánt bámulva túráznánk a vadregényes tájon - ábrándozásom közben még az asztalra is felkönyöklök egy pillanatra. Igen, azt hiszem, hogy ez jó kezdetnek. De én még azt is el tudom képzelni, hogy elmegyünk a Maldív-szigetekre, vagy Balira, Thaiföldre kettesben, valamilyen luxusüdülőbe, ahol egy-egy kókuszdióban felszolgált koktélt szürcsölve fekszünk egymás mellett a homokfehér tengerparton kihelyezett nyugágyon. Ahogy a milliomosok teszik állítólag.
- Jóra számítok. Szeretném, ha minden jól sikerülne - nem teszem hozzá, hogy ennek az egyedüli akadályozója véleményem szerint én lehetek, mert szerintem tudja ezt magától. Mindenesetre próbálok magabiztosnak tűnni, és igyekszem összeszedni a bátorságomat.
- Áh, értem - pedig nem értem. Hosszasan elemzem magamban a szavait, de nehezen igazodom ki rajtuk. Ha nem feltétlenül a híve, akkor attól még az azt jelenti, hogy tehet kivételt? Nem merek rákérdezni, mert erőszakosnak tűnnék. - Lehet, hogy csak még nem találkoztál az igazival - lengetem be magyarázatként. Talán... Ha talál valakit, akivel el tudna képzelni valamit, akkor megváltozna a véleménye, azaz megváltoztatható, ha olyanok a körülmények, szóval...
- Akkor úgy érzem, hogy mindketten nyitottak vagyunk valami többre, mint barátság. De hogy minek neveznénk... - kezeimet elrejtem az asztal alatt, és az ölembe helyezve tördelni kezdem ujjaimat. Habozok, nem akarok semmit sem kimondani. Régen azt képzeltem, ha majd szerelmet vall valaki, onnantól hívhatom a páromnak, barátomnak.
A helyzeten árt, vagy segít, de kihozzák a rendelt ételeinket, így nekiláthatok a fogyasztásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=882815#post882815][b]Ivanich R. Benett - 2024.10.10. 18:37[/b][/url]

Már azzal beérném, ha belföldön elmennénk valahová wellnessezni. A Balaton is több, mint tökéletes kezdésnek, de hát egy szalamantoni születésűnek abszolút megértem, ha a könyökén jön ki, hasonlóan lennék. Egyelőre messzinek érzem, hogy mi tényleg elmenjünk valamikor kettesben egy nyaralásra. Visszatérek rá, amikor letisztázódnak bennem a kételyek, és kiderül, hogy pontosan merre haladunk. A jót viszont nem sajnálnám magamtól.
- Pedig azt mondják, sose lehet tudni, mikor talál meg a nagybetűs szerelem. Szerintem főleg azok hiszik tündérmesének, akik átestek valamilyen csalódáson - erősködöm tovább, kíváncsian figyelve, hogy milyen reakciója lesz a kijelentéseimre. Tulajdonképpen én sem tudom, csak szeretnék hinni abban, hogy bevágtat azon a fehér lovon. Amíg pedig várok, addig nem ülök ölbe tett kézzel egy torony tetején, mert zajlik az élet. Más kérdés, hogy a munka mellett nem szoktam ismerkedni. Amúgy sem olyan környezetben mozgok, szóval egy kicsit bonyolult az én esetem.
- Jól van. Vasárnap reggelre okosabb leszek - remélhetőleg. Már alig várom, hogy újra négyszemközt legyünk, de ezúttal nem kellene attól tartani, hogy valaki felbukkan.
Az ételek nagyon finomak, bár hozzáteszem, ennyit sosem fizetnék értük. Nem mondom, hogy életem legjobb vacsorája, de biztosan emlékezni fogok rá, elsősorban a panoráma miatt. És ez még csak a kezdet, úgy hiszem, mert a továbbiakban már a közelgő hétvégén jár az agyam...