[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=723852#post723852][b]Eleonore Santos - 2018.05.24. 17:14[/b][/url]

Jó pár dolgot el kellett még intéznie, és akármennyire nem akarja, egyszer muszáj lesz. Hiába volt kimért, ha papírmunkáról volt szó, addig halogatta, ameddig csak lehetett. Szívesebben ment el Mexikóba, vagy találkozott ismerősökkel, mintsem unalmas ügyintézők társaságában eltölteni jó pár órát, amit sosem fog már visszakapni.
Ezért is csak járkált a magyar főváros mágusnegyedének szívében, egészen addig, míg meg nem éhezett. Korgó gyomorral mégsem mehet a Minisztériumba, szóval először egy hangulatos éttermet kellett találnia. Mivel még nem kopogott a szeme, több előtt elsétált, megnézte a kínálatukat, mielőtt kiválaszthatott volna egyet.
Az utcán sétálva néha az emberekre pillantott, főleg, ha azok hangosan beszéltek valamiről. Nőből volt Elle is, így hát a másik nem néhány egyedét is szemügyre vette, de nem is kalandozott sokáig, a hasa fontosabb volt.
Egészen addig, amíg meg nem látott egy férfit. Ismerős volt neki, de akárhogy forgatta a fogaskerekeket, nem jutott eszébe, honnan. Rengeteg embert megismert már szerény kis élete alatt, a többségről el is tudta dönteni, honnan, ha legalább meglátta őket. Talán az éhség miatt, talán az öregedés számlájára írandó, de tényleg nem ugrott be.
Na nem mintha ez feszélyezte volna bármiben is.
Odasétált a férfihez, lágyan rámosolygott, mielőtt megszólalt volna.
- Szia, Ellie vagyok. Bocsi a rémes memóriám miatt, de mi már találkoztunk, igaz?
Azonnal rájött, hogy talán kicsit szebben is elmondhatta volna, de először is, a múlton már nem változtathat, másrészt, ha tényleg ismerik egymást, akkor a másik amúgy is tudja, milyen Elle stílusa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724640#post724640][b]Eleonore Santos - 2018.06.01. 15:03[/b][/url]

Ivan és Dorina nevének hallatán azonnal rájön, hogy miért nem emlékezett a férfira. Halványan dereng neki pár kép, de inkább a másnap ugrik be először. Anna elmesélte, milyen gyönyörű teljesítményt nyújtott akkor, de ezen senki nem lepődött meg. Pár nappal azelőtt szakítottak Ellievel, ráadásul Ivan az egyetemi évei alatt a titkos szerelme volt, úgyhogy nem tiltakozott, amikor alkohollal kínálták. Nem csinált sok rossz dolgot, épp csak táncolt, énekelt, beszélt, beszélt, táncolt még egy kicsit, ó, és persze beszélt. Csak másnap délelőtt fáradt ki, addigra már szinte mindenkit kicsinált idegileg, aki körülötte volt.
Ezek szerint Demyan azon szerencsések egyike, akiktől elrángatták Elliet a tánc után.
Halványan elmosolyodik, bólint egyet, nem igazán szeretné részletezni azt az esküvőt, ezért nagyon megörül, amikor a férfi más témát hoz fel.
- Jelenleg Pécsen lakok, legalábbis ott bérlek egy lakást, most csak ügyeket intézni jöttem ide. De előtte még enni akartam valamit. Te nem vagy éhes? - Azonnal belefogott a csevegésbe, nagyon örült, hogy találkoztak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724710#post724710][b]Eleonore Santos - 2018.06.01. 22:03[/b][/url]

Vigyorogva bólogatott, belépett az étterembe. Ahogy leültek és meghallotta a kínos kérdést mégsem érezte magát feszélyezve. Úgy tűnik, Demyan nem rossz emlékeket őrzött róla, aminek határozottan megörült.
- Hát talán túlságosan is jól éreztem magam. Szegény Dorina, eléggé kiakadt rám - megvonta a vállát, közben lepillantott az étlapra. - Nem mintha bánnám. Mármint azt a részét igen, hogy nem is beszélgettünk akkor. Örülök, hogy most így egymásba botlottunk - mosolygott fel a férfira. Jobbnak találta így mondani, mintsem hogy letámadta az utca kellős közepén. De hát ki foglalkozik a részletekkel?
Egy teát kért magának, mellé pedig egy extrás szendvicset. Sosem tartozott a mást mutató nők közé, akik salátát esznek férfiak társaságában. Venezuelából jött, ahol a salátát a kecskéknek adják, míg ők finom húst ettek. Később, az egyetemen, mindig kinevette azokat a lányokat, akik nem adták önmagukat randikon.
- És te hogyhogy itt vagy? Itt is élsz? - váltott témát, majd érdeklődve várt a válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=759915#post759915][b]Eleonore Santos - 2019.05.29. 22:49[/b][/url]

Ha eddig valami gondja akadt, egyszerűen hazaugrott, kért magának egy jó erős kávét és megitta a tengerparton. A hullámzó víz mindig lenyugtatta annyira, hogy visszatérve megoldja a problémáit higgadtan. Már apróbb varázslatokat simán megcsinált, a hoppanálással még azonban várt, és nincs az az isten, hogy repülőre üljön. Nem fél a magasságtól, sem a mugli tákolmányoktól, csak az a röpke 14 órás út tette volna tönkre idegileg. Már ha az még a jelenlegi állapotában lehetséges. Szóval maradt az, hogy a munkába temetkezve átvészeli a nehezét. Nem fog megállni a világ csak azért, mert Eleonore Santos sikerszériája kicsit alábbhagyott.
- Halihó - huppant le a férfival szemben, amikor végre kiszúrta a megbeszélt kávézóban. A táskájában ott lapultak a papírok, amiket csak álcának használt. Igazából csak helyszínváltozást akart, kicsit levegőhöz jutni az otthoni dolgok után.
- Bocsi, hogy így ide rángattalak, nem akartam zavarni - villantott rá egy elnézést kérő halvány mosolyt. - Mi a helyzet egyébként? - kezdett bele egyszerűen. A legunalmasabb kérdés a világon, de a kreatívságát elhagyta valahol Bogolyfalván időközben. Majd azt is vissza fogja szerezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=760641#post760641][b]Eleonore Santos - 2019.06.04. 23:28[/b][/url]

Pont erre a laza hangnemre volt szüksége, amivel Eugén egy németországi kiruccanásról beszélt. Hiányzott az életéből a kirándulás, más országok megismerése. A rendes életet nem neki találták ki, de lelépni sem tudna. Szereti a gyerekeket.
- Elég jól hangzik - bólintott egy aprót, majd jobban megnézte a férfit. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért látta fáradtnak, mert vele kellett találkozni, vagy az utazás miatt. Amúgy meg minek parázik?
- Próbálom összerakni a papírokat a kaszinóhoz. Már elkezdték építeni a helyet, szerintem napokon belül meglesz - mondta mosolyogva. Rendszeresen felügyelte az építkezőket és különösen imádta, ahogy varázslattal alkotnak.
Az ajkába harapva nézett le az itallapra, ahogy megakadt a szeme a forró csokin, tudta, hogy az kell neki.
- Beszélni szerettem volna veled, ennyi - vonta meg a vállát, mintha mi sem lenne egyszerűbb. A fű zöld és társai. De nem fog pont Eugénnek hazudni, vagy terelni. - Ki kellett mozdulnom otthonról, már nem bírtam. Tuti csak paranoia, de akárki néz rám, azt hiszem, hogy tudja, hogy terhes vagyok. - A végére felnézett, egyenesen a férfi kékjeibe. Számtalan ember megérdemelné, hogy tudjon erről, Ellie mégis hozzá rohant.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763017#post763017][b]Eleonore Santos - 2019.07.03. 14:42[/b][/url]

- Igen, igen, hát persze - bólogatott párat, közben egy tincset a füle mögé tűrt. - Csak a dátumra nem emlékeztem pontosan. A számok meg én nem jövünk ki túl jól - megvonta a vállát, mintha nem bántaná annyira. Pedig igenis számított neki, mert Eugénról van szó. Azon kevesek közé tartozott, akiknek szerette követni az életét, még ha nem is személyesen.
- Kézben tartom a dolgokat egyébként - kacsintott játékosan a férfira. Tudta jól, hogy most nem becsülik alá, ezért is viccelte el a dolgot. - De azért én is örülnék, ha ránéznél. Szerintem jól néz ki. Csak ez - azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, ahogy a papírok felé mutatott. Ha Ellie találkozna egy mumussal, szinte biztosan könyvelésként jelenne meg előtte. Talán majd megkeresi egyszer Bencét, hogyha van ideje nézze át ezeket, vagy passzolja le valakinek, aki ért hozzá. Csak hogy biztos legyen, mert itt most nem akar semmilyen buktatót.
Újabb 180 fokos fordulatot vett a hangulata Eugén válaszát hallva. Röviden felnevetett, közben megvonta a vállát.
- Ugyan már, nem az számít igazán - jegyezte meg finoman. Nem tudná elmondani, hogy ez csak a kisugárzás kérdése, ami még ilyen fáradtan is varázslatossá teszi őt. Karizmatikussá, vagy valami hasonló, ami egyébként nem közelíti meg a valóságot.
Az asztal lapjára pillantott, halk sóhaj hagyta el a száját, de azért mosolygott. Erről szólt ez a kaland számára; alkalmazkodni valakihez, aki még meg sem érkezett.
- Köszönöm - felelte csendesen. Még mindig a fülében csengett az első igazi gratulálás. - Ó, hát az apja... Nem vagyok benne biztos, hogy ki az - újra megvonta a vállát, ezúttal már könnyedebben. - De nem számít, mert egyedül szeretném felnevelni. Jelenleg nincs olyan férfi az életemben, aki... nos, aki hajlandó lenne alárendelni magát neki. Én pedig nem fogadok el kevesebbet a tökéletesnél.
Pontosan tudja, hogy nem létezik tökéletes, de kíválóan palástolja ezzel, hogy nem bízik másban. Magában sem bízik még gyereknevelést illetően, de a legjobb tudása szerint fog dönteni, ehhez pedig nem kell neki sem megerősítés, sem ellenvélemény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763210#post763210][b]Eleonore Santos - 2019.07.05. 20:17[/b][/url]

Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja.
- Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör.
- Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni.
Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán.
- Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné.
Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki?
- Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül.
Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg.
- Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763878#post763878][b]Eleonore Santos - 2019.07.14. 21:53[/b][/url]

Tisztán érezte, hogy egy kicsit túltolta a témát, így egyelőre annyiban hagyta. Ezt a részét egyébként is kimerítettnek ítélte, inkább hallgatta volna még, hogyan élték meg ezt az egészet, mi minden történt ott. Valószínűleg nem sokat értett volna a mondandójából a kötőszavakon kívül, ez mégsem vett volna el az élményből.
- Persze, a baglyom szerintem már bekötött szemmel is megtalál - nevetett fel röviden. Később leesett neki, hogy egy egészen parányit creepy volt, de igazából felesleges lett volna letagadni ezt az egyszerű tényt.
Szeretné azt hinni, hogy soha nem fogja kitalálni, ki az igazi apa, annyira magát akarja a gyerekben látni. Egyfajta önzés dominált benne; ha már egyedül fogja felnevelni, látszódjon mindenki számára, hogy Elle babája.
- Nem tudom - felelte őszintén, egy darabig még állta is azt az átható tekintetet. Pislogott végül egyet, előbb a plafonra szegezte a tekintetét, majd újra maga elé meredt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki képes önámítás és szépítés nélkül bevallani az igazat. - Nem akart túl messzire menni, kicsit félt, hogy ezek után Eugén teljesen megszakítja vele a munkán kívüli kapcsolatot. De még csak varázsolnia sem kellett a férfinak, Ellie úgy dalolt, mint egy kismadár. - Nem mintha bátorításra lenne szükségem, vagy bármi. Csak jó tudni, hogy mellettem is vannak, nem csak ellenem. Ellenünk - sóhajtott egy aprót.
Egy egész pillanatra azt kívánta, bárcsak Eugén lenne a pici apukája. Ha félretesszük a kék szem mániáját, az egyenessége és céltudata is irigylésre méltó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=765968#post765968][b]Eleonore Santos - 2019.08.05. 21:26[/b][/url]

Halványan mosolyogva vonja meg a vállait. Sosem vetette meg a mugli eszközöket, és kivételesen könnyű a kommunikáció, ha az ember családja az óceán túloldalán táborozik.
- Igazából csak a játékfelkérésekről maradsz le egyébként - legyintett egyet. - Minden mást el lehet intézni hagyományosan is, csak néha körülményesebb.
Nem figyel arra, hogy túllépett egy határon, elvégre Eugént olyan embernek tartotta, aki szól, ha valami nem tetszik neki. Bár már belekezdtek egy közös üzletbe, ami fixen összeköti az életüket még egy jó darabig remélhetőleg, nyugodtan le tudná rázni Elliet, ha akarja. Nem tette, szóval felesleges ezen pörögnie.
Korábbi idegessége alább hagyott egy kissé, amikor észrevette, hogy már meg is kapta a kért italt. Ujjaival az üvegen dobolni kezdett, de csak mintha zongorázna.
- Szomorú lenne? - kérdezett vissza elrévedve. - Eddig nem vettem észre ezt. Mármint megtanultam, hogyan kell kihámozni a valós mondanivalót a felesleges körítés mögül, amit mindig megkapok. Ezzel is csak tanítottak.
Elcsodálkozott saját magán, hogy mégis mikor lett ennyire optimista. Amikor megérkezett Magyarországra, talán akkor szemlélte utoljára ennyire vidáman a helyzetét, azóta csak rosszabb lett minden. Vagyis egyre több sikert ért el, mindene megvan, amire vágyott, de ugyanakkor felesleges stresszt pakolt magára.
Hogy kizökkentse magát az egoista pillanatból, inkább újra Eugénra szegezte tekintetét. Hiába egy szerettéről volt szó, nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon. Nem fájt (neki legalábbis) az igazság, viszont annál inkább jól esett hallani.
- Igazából csak én vártam el többet, mint amit teljesíteni lehet - helyesbít egy kicsit. Talán mindig is védeni fogja, talán nem. De jó pár dolog miatt hálás lehet, és majd egyszer ezt fogja látni.
Egy kósza tincset a füle mögé tűrt, ajkaira végre őszinte mosoly kúszott.
- Azt még nem tudom, egyelőre nem vagyok beosztva sehová. Te mit terveztél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=776653#post776653][b]Eleonore Santos - 2019.10.03. 11:24[/b][/url]

Most egy picit megfogta ezzel Eugén, nem igazán tudja, hogyan írhatná körbe a játékfelkéréseket. Maga sem használta túlzottan, már ha lehet használásnak nevezni azt, hogy egyszer kipróbálta, amikor reggeli műszakot tolt a pubban.
- Hasztalan funkció, már ha van valakinek rendes élete - vonta meg a vállát.
Fejét oldalra billentve nézett mélyen Eugén szemeibe, ahogy elgondolkozott a mondanivalóján. Ritka kincs az ilyen ember, és Ellie ez egyszer nem szeretné elmarni magától a barátságát.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, már nem is volt olyan heves. - Több ilyen férfira lenne szüksége a világnak - fűzte még hozzá. Komolyan gondolta, az őszinte ember mostanság eléggé hiánycikk lett az életben.
Amikor ide hívta Eugént, olyan tipikus nőies okokból tette; legyen valaki független mellette, akinek elsírhatja a bajait. De a férfi rávilágított, hogy csak akkor baj, ha Ellie úgy áll hozzá, ezen pedig bármikor változtatni lehet. Ha az egy évvel korábbi énje szembejönne vele, bizonyára kinevetné. Akkor még ambiciózus volt, magabiztos és független másoktól. Denis olyan lett neki mint egy drog; szép lassan lerombolta az egykor felépített értékeit, a helyébe pedig valami teljes mást tett, ami függővé tette Elliet. Sosem tudna emiatt dühös lenni a fiúra, mert egy teljesen új világot mutatott neki. Csak nélküle ez a világ összeomlik, és ez az igazán félelmetes a nőnek.
Válasz gyanánt csak megvonta a vállát, réveteg mosoly ült ki az arcára. Még mindig védeni szerette volna, hiába beszélte már ezt meg ezerszer Stellával is.
- Nagyon örülnék neki - bólintott egyet vidáman. Nagyszerű témaváltás volt, és ahogy az órájára nézett, végszó is egyben. - Szeretnék menni, majd esetleg el tudod küldeni a részleteket? Nem szeretnélek tovább lefoglalni, meg nekem is órám lesz nemsokára - forgatta meg a szemeit játékosan. Imádott az egyetemen tanítani, pláne, hogy már meg vannak számlálva az ottani napjai is. Azt biztosan tudta, hogy a baba mellett nem szeretne tanítani, az AMS-en legalábbis biztosan.
Megvárta Eugén válaszát, a búcsúzásnál legszívesebben átölelte volna, annyira hálás volt neki ezért a kis beszélgetésért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=782539#post782539][b]Eleonore Santos - 2019.12.06. 10:08[/b][/url]

Mint valami kényszeres, úgy szorította össze néha ökölbe a kezeit. Úgy volt vele, hogy rá lehet bízni Chrisre arra a pár órára Lulut, míg Steffivel eljönnek valahova, tekintve, hogy a picivel nem szeretne hosszú távokra utazni. Így meg sem hallotta a testvére válaszát a kimondatlan kérdésére, csak azon pörgött, hogy mi lehet a babával. Amikor órát tartott a Bagolykőben, akkor sem vihette magával, és néha megviselte a távolság.
Persze próbálta nyugtatni magát, ogy nem jó a túlféltés, és így nem fog tudni talpraesett gyereket felnevelni, de nehéz volt ezt a gyakorlatban is megfogadni. Megrázta a fejét, és a húgára nézett. Ha van ember, aki képes ilyenkor elterelni a figyelmét, az Steffi.
- Várj, mi? Picit gyors a tempó - felelt, és egy incurka pincurkát hibásnak érezte magát, mert nem vette észre korábban, hogy a húga ilyenkor gondokkal küzd. - Akármit is forgatsz a fejedben, tudnod kell, hogy egy kapcsolat kialakítása hosszú időre szól. Ha valakit magadhoz láncolsz, akkor nem léphetsz le csak úgy, ha esetleg... - megakadt, hirtelen nem tudta, hogyan folytassa. Természetesen azt akarta mondani, hogyha visszahívják, de ahogy megtudta, erre kevés az esély. Hamis reményeket nem akar ébreszteni Steffiben, teljesen tisztában van vele, hogy mennyit jelent neki.
Végül nagyot sóhajtott, elengedte ezt a részét. Felnőtt nő Steffi, csak el tudja dönteni, hogy mi a jó neki.
- Oké, de ugye most nem egy sztripper bárba cipelsz? Ott nem fogsz tartós társat találni - fél mosolyra húzódott az ajka, ahogy újra a húgára nézett egy pillanatra. Egy pillanatra azért belegondolt, milyen hétköznapi dolog lenne, de a helyzet az, hogy Ellie ennyi idő elteltével is csak egy fiúra tudott gondolni, mást pedig látni sem akart. Inkább gyorsan másra figyelt, mielőtt belesüllyedne a melankóliába.
- Nem tudom, Ciara is imádná. De ő hamarabb enné meg, Ana tuti gyönyörködne benne egy kicsit - nevetett fel, a kis unokahúgaira gondolva. Igazán örült, hogy végre náluk vannak a lányok, és nem annál a megátalkodott, őrült nőszemélynél. Talán nincs tökéletes család modelljük, de teljesen biztos abban, hogy ennél jobb helyet sosem találnának a lányoknak.