Budapest

Egész úton csak a fejét ingatta. Nem lett rosszul az autóban, hiába nézelődött kifelé egyfolytában, az elsuhanó fák nem kavarták fel a gyomrát. Azért nem volt túl boldog az utazás alatt, nem tudott lazítani, tehát egy órán keresztül kellett Barninak élvezni a fatuskót az anyósülésen.
Mikor megérkeztek a célállomásra, bizony úgy pattan ki, mint aki egész úton ilyen jól volt. A friss levegőt mélyen tüdejébe szívja, arcán mosoly rajzolódik ki. Egy kacsóján megtudja számolni, az utóbbi hetekben hányszor járt az intézet udvarán kívül.
Hálásan pillant a férfira, de csak egy pillanatig. Ezután felé nyújtja a kabátból kilógó ujjait és ha engedi, megfogja a kezét. Bár alapjáraton szeretne elveszni, az állatokat még megvárja.
Ő észre se nagyon veszi a nőt, aki a segítségét ajánlja, annyira el van foglalva a hangokkal, szagokkal és persze a látvánnyal. Itt már el is ereszti Barnabás kezét és elszakad tőle. Szájtátva, érdeklődve indul útnak.
A macskák nem érdeklik, a hüllők sem, Barninak egy ugatós négylábú kell. Arrafelé tart, bárhol is legyen az. Ő megy előre, keres.

Mit sem törődik a társaságával, akivel érkezett. Lehagyja a nővel, aki még beszélni is tud (!), hívja randira vagy valami, ő meg megy és szeretget kutyusokat, akiket aztán még hazafelé is nyönyörgethet.
Az ugatást hallva közelít a kennelekhez lépteit megszaporázva. Arcán vigyor terül el, fogai közé csippenti pulóverének garbórészét. Hirtelen torpan meg az első rács előtt. Arcáról lefagy a mosoly, mikor az idős kutyussal egymásra néznek. Mintha tükörbe nézne, azt látja a szemében. A reménytelenséget, hogy soha nem lesz igazi otthona, nem lesz, ki szereti. Ajka megremeg, fogait belemélyeszti úgy, hogy vér serken belőle. Már nem érzi, hisz mindig ezt csinálja.
Ellép onnan, lassan nézi tovább a bezárt szőrmókokat és egy kis családon állapodik meg a tekintete. Talán egy anyuka és a kölyke. Arcán nincs semmi érzelem, pislogás nélkül figyeli őket. Ujjai a rácsra fonódnak.
Barni hangjára rezzen össze. Már majdnem el is felejtette a férfit. Felé fordítja a fejét, nagy szemeivel pislog, hogy hol van a másik. Ő ott várakozik tovább. Ő megtalálta a családját.
Ha Barnabás hajlandó odébb menni, meg is láthatja őt ott a rácsra ragadva. Úgy néz fel az emberre, mintha valami rosszat csinált volna.