BK Fórum - Budapest és környéke

- Budapest szívében

Vannak olyan békák, amiket az ember lánya nehezen nyel le - ilyenkor választhatunk, hogy a belénk nevelt társadalmi szerepnek megfelelve uralkodunk magunkon, és túllendülünk a problémán, mert egy nő hát az mindent kibír; vagy azt a bizonyos békát jól irányzottan visszaköpjük arcba. Hát, azt is elmondhatjuk, hogy vannak olyan békák, amik nem hagynak választási lehetőséget.
Még egy-két szépen kicicomázott jelzőt eldohogok magamban, miközben visszacsúsztatom a mobilomat a táskámba, és a bárpulthoz lépek. Attól függetlenül, hogy a jelek szerint Gerda és így társaság nélkül nézek szembe az estével, még ihatok egyet a stresszgócom valódi okára: a vizsgákra. Fulladna meg az összes, akinek köze van a szenvedésemhez és a VAV-hoz. Bánatomra a csinos kis pultos lány minden kapálózásom és szuggerálásom ellenére sem képes velem foglalkozni – bezzeg ha pasi lenne… - így úgy néz ki, még a bár is felültet.
Kissé indulatosan egy mélyet sóhajtok és leülök az időközben már a csípőmbe fúródott bárszékre, hogy utána a világ gondjairól gondolkodva várjam a soromat, mikor pillantásom a mellettem helyet foglaló férfira vetődik. A kósza pislogás végül vissza-visszavándorló tekintetté válik, hogy jobban szemügyre vehessem, bár inkább az itala érdekel, mint ő maga. Az csak bónusz, hogy jól is néz ki, legalább őt előbb észreveszi az a dög a pultban, mint engem. Mondjuk minek arra várni?
A pislogásokat megelégelve kicsit közelebb hajolva próbálom magamra felhívni a figyelmet, hogy szemkontaktust teremtsek, ha eddig nem sikerült volna - bár meg kell valljam, önmagamba vetett hitem meginogna, ha nem érzékelte volna már eddig a jelenlétemet, és szám sarkában megbúvó játékos mosollyal vékony ujjaimmal a kezében tartott pohár felé osonok, hogy átvegyem azt. A meglepetés erejét használva és a következményekkel nem törődve elveszem a whiskyt, és a pohár pereme felett még mindig a férfit figyelve aprót kortyolok belőle.
Hát igen, a türelem nem kimondottan az én erősségem.