36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 21. 00:24 | Link

Mihael - OKJ Főzőtanfolyam kezdőknek - a szintfelmérés

Nos, ki hitte volna, hogy egy korábban lejátszott póker kő-papír-olló játék győzteseként nem Mihael kerül ki? Áááh, véletlenül se unatkoztak odahaza, mikor épp nem volt jobb dolguk, mint.. nos, igen, játsszanak. Az meg ugye már csak hab a tortán, hogy Roxy sikere miatt iratkoztak be mindketten egy főzőtanfolyamra, mely kifejezetten kezdőknek szól, akik még tán egy palacsintát se tudnának megforgatni a serpenyőben. Ehhez képest már 15 perce masszírozzák a szintfelmérő papírt, melyen nem egy szót kell megkérdeznie az újdonsült feleségnek, ugyanis például lövése sincs arról, hogy mégis mi az a "marharészeket". Valami helyi tájszólás.. A szöszi kezében a toll, tehát a kezdés rajta áll.
- Aha, hogyne. Profi vagyok a disznókat illetően. -
 Hogyan kell disznót ölni.. Rémlik még neki, amikor anno az apja mesélte, hogy az ősidőkben dárdával kergették a malacokat a bozótosban, de azóta már a huszonegyedik századba léptünk, ez már elavult módszernek számít. Nos, gondolkozzunk logikusan. Mivel lehet eltenni egy állatot láb alól anélkül, hogy hangzavarral járna? Le lehetne fújni rovarirtóval, de vélhetően akkor egy doboz vagy flakon vagy spray vagy mi az isten nyavalyája nem lenne elég. Hát akkor.. bele kell csavarni egy szőnyegbe - persze miután spárgával bekötöztük a száját - és egy baseball ütővel a farkára csapni, attól meg sokkot kap, vagy halálra rémül.. Áh! Megvan! El kell gázosítani! A belga lányunk arcán szétterül egy őszinte mosoly, Mihaelre sandít, majd hatalmas büszkén áthúzza az összes felajánlott lehetőséget (mert ugye a papíron A-B-C-D válaszlehetőségek voltak adottak, illetve S=saját verzió), és macskakaparással odafirkantja: először be kell zárni egy légmentes helyre (hol van ilyen?), aztán ne kíméljük: butánt rá, vagy esetleg mustárgáz? Ukrajnából 50%-os kedvezménnyel be tudják szerezni, s még ezt is odaírta. Az eddig mereven maga elé meredő és gondolkodó Mihael most megszólal, mire a lány az Ukrajna szó végét elmaszatolja az összerezzenéstől. Csodálkozva hallgatja végig résnyire szűkült szemekkel a másik elméletét Zámbó Jimmyvel kapcsolatban, noha halvány lila magasröptű gondolata sincs azt illetően, hogy mégis ki ez az énekes/együttes/tánckar/kamarakórus, ami ilyen névre hallgat, hogy Jimmy. Azért kíváncsi lenne, hogy mégis milyen stílust képviselhet, ha már a puszta felhangzása malacot képes ölni. Hagyja, hogy tisztelt önkéntes főzőtanfolyam-társa elhúzza előle a papírt és lejegyezze a saját gondolatát, majd jöhet a következő kérdés.
- Még hogy borral.. -
 Dereng valami neki, hogy hát de pedig az anyja is talán vörösborral csinálta a csirkét.. várjunk, az anyja nem is tudott főzni. Akkor valami TV show-ban láthatta? Valami főzőműsorban? Mindenesetre hevesen bólogat, amikor a papírra kerül a minél töményebb, annál jobb felszólalás. Így is van! Mégis minek nézi ez a kurzus a jelentkezőket, hülyének?! Hát komolyan, felháborító. Még hogy borral a csirkét..
 Marharészletek. Marharészek. Marha. Marhák. Nem ennek van szarv a fején? Vagy tőgye van ott..? Áh, mindegy, hagyjuk ezt Mihaelre, ő bizonyára jobban konyít az efféle.. marhákhoz. Steak. Az akkor ezek szerint marha?.. Bólint egyet, amint papírra kerül ez a felettébb sokatmondó szó, mely mintha pontosan tükrözné a konyhából való felkészültségüket. Marha steak.
 Csirke? Bor? Roxy zavartalanul körbepillant a termen, de mintha csak magukat látná főni a saját levükben. Tényleg, mintha az egész terem, az összes egybegyűlt pontosan ismerné a marhavágás vagy bármilyen állat levágásának fortélyait.. akkor ez azt jelenti, hogy csak ő, vagy tán ők.. eltévesztették a szobaszámot? De hát pedig ez a 420-as szoba, vagy háromszor megnézték, nehogy eltévedjenek és a mosdókban várják a felmérést (meg a sült galambot)..
- Biztos, hogy eltévedtünk. Rossz helyre küldtek minket. Egyáltalán Magyarországon vagyunk? És biztos, hogy Pesten? Ez a papír.. mintha már a profiknak szólna, akik a komoly főzőműsorokba készülnek. Borostával meg mindennel, tudod.. -
 Na.. lássuk a következő kérdést. Miből áll a nokedli? A lány körbeforgatja a szemeit, hátradől a széken, keresztbe teszi a lábait és ezt a kérdést maximálisan odaadja Mihaelnek. Mégis mi a túró az a nokedli? Eszik vagy isszák? Neki a B válasz szimpatikus, ami szerint pudingporból, de a világért sem mondja ki a személyes véleményét.
- Még 15 perc van hátra! - dörmögi egy unott pofájú férfi a katedra mögül, mire a terem egy-egy sarkában hirtelen mozgolódás, pusmogás és neszezés hallatszik. Roxy csak felpillant Mihaelre egy amolyan "na mi van?" kifejezéssel az arcán. Igazán befejezhetné az erősebbik nem képviselője a tesztet.. elvégre bizonyára a többi delikvens is ugyanazt írta a disznóöléshez, mint ők. Propánnal elgázosítani. Zámbó Jimmyt neki. For sure.
Szál megtekintése

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 23. 18:57 | Link

Mihael és a főzőtanfolyam, lvl kezdő


A helyzet az, hogy a szőke lányunk, kinek haja pontosan úgy áll, mint valami olcsó pénzért elfuserált mágikus szerrel leöntött bozont, halálosan komolyan gondolta az elgázosítást. Padtársa illedelmesen bevonul az asztal alá, amit egészen addig szó és reakció nélkül tűr, ameddig a faasztal el nem kezd rázkódni, a rajta lévő tollal és papírral együtt. Úgy 10 másodpercig még képes volt pókerarccal ülni, ám mikor az előtte két sorral vesztegelő huszonéves kopasz ficsúr hátrafordult pisszegő mozdulattal, akinek a képe pontosan, mint egy koffeintúladagolásban szenvedő bulldogé, úgy a lányunkból is felszakadt a röhögőgörcs, s pillanatokon belül Mihael mellé mászott az asztal alá. Mint két elvetemült, vigyorgóból szabadult egyén, akik valóban eltévesztették az útirányt. Roxyból még a könny is előbukkant volna, már ha képes lenne a sírás bármilyen formáját elkövetni, de mivel ez nem az ő kenyere, ezért csak visszafogottan röhécselt, karjait a tarkójára támasztva. Legalább egy percbe telt összeszedniük magukat, már csak mivel közben maga elé képzelt egy jól meghízott, rózsaszín malacot, akit lekötöznek, füleire illesztenek egy külön malacoknak specializált fülhallgatót, majd Jimmyt tolnak neki, akárki is az a fazon. Valahogy úgy képzeli el, mint egy tökön rúgott focistát, aki kipréseli magából a kétvonalas D-t. Kétség nélkül halálos fegyverről van szó. Ehhez képest a csirkéhez illő tömény szesz helyett beírt bor, valamint a marharészletek csak valami silány poénnak tűnt.
 Miközben Mihael csöppent sem gúnyosan válaszolt a lányunk ironikus kérdésére, körbeforgatta a szemeit - Missimo..massimo.. - igen, ő tökéletesen képben van azzal, hogy miről beszél a másik és mégis miféle vegyszerekkel dolgozik az a Massimi..maxi.. az az akárkicsoda. A többi kérdést többnyire jól legyűrték (hála a mellette ülő nyelvtudásának), az utolsónál viszont elszakadt a cérna. Úgy tolta az erősebbik nem képviselőjének orra elé a papírt, mintha magát a tüzes kemencét érte volna.. oppá, rossz példa. Akkor mintha valami poshadt, sőt, rohadt almákkal teli zacskóba nyúlt volna. Nokedli. Ó, hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott rézhasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú, rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedtsarkú, büdös szájú, ritka fogú, csempeszobában felnevelt, mocskos, tetves, rabló Mari néni! Már készült volna pakolni a hölgyemény, hogy neki itt volt elege, soha többé nem akar nyerni semmilyen unaloműző játékban Mihaellel szemben, mikor felfigyelt férje rajzolásnak tűnő mozdulataira. Igyekezett úgy tenni, mint akit aztán hidegen hagy társának rajzolási tehetsége, azonban az ez iránti kíváncsisága győzedelmeskedett, a végeredmény pedig magáért beszélt: fehér bőrű lányunk arca pirossá gyűlt, s még a levegő is beszorult a tüdejébe a nevetéstől. Hátradőlt a széken, amin aztán le is csúszott, de félreértés ne essék: tetszett neki az a zsiráf. Meg is mondja majd a másiknak, mihelyst újfent visszanyeri az önuralmát, addig is kicsit sem udvariatlan módon ahelyett, hogy a mögötte ülő emberek papírját elvette volna a stócot neki nyújtó lánytól, inkább odatette a sajátjukat a halmaz tetejére, aztán visszafordult.
- Rosszabb volt, mint egy nehéz napos meló. - Mihael vállára dőlt, és addig fel nem állt innen, amíg a mogorva, pletykákra éhes felügyelőjük fel nem szólította őket (vagy legalábbis az oroszlánhajút) arra, hogy legyen(ek) szíves(ek), és hagyja(ák) el a termet. Akkor, de csakis ekkor, hátára penderítette a fura baglyos hátizsákját, mint aki most megy fesztiválozni, aztán kifelé menet felvette a sarokba állított nagybőgő tokját s a benne lévő tartalmat ezzel együtt, bár az némileg hiányos volt, ugyanis egy részét ma el kellett vinni szervizbe.
- Sör? - intézi a másikhoz a kérdést, mikor már a folyosón haladtak a felettébb muglis lift irányába. Gyorsan még megkérdezte Mihaelt, hogy nem volna-e szíve átküldeni az ő telefonjára is a képet, s a válaszra várva bekapcsolta még a bluethoot funkciót is. Furák ezek a muglik. Marhaszeletkék meg hokedli. Vagy mokedli. Vagy amit akarnak!
Szál megtekintése

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 22:21 | Link

Celeste Santacruz
Dorian Green :3


Nem is gondoltam volna, hogy ilyen príma koncertre rángat el Kinga. Nem mintha valami túl sokat értenék ebből a nyelvből, de a koncert meg a jó buli szavak azok nagy általánosságban eléggé nemzetköziek. Kétségtelenül eleinte tartottam tőle, de amint beléptünk a fedetlen részre és nagy nehezen előre furakodtunk, elkapott engem is a hév. Fehéres-vaj színű pólóm alját egy azték mintás szoknyába bujtattam, a szokványos magassarkú helyett most viszont egy egyszerű vászoncipőt varázsoltam a lábikómra. Amint feljött az együttes, kezdetben nem szenteltem túl nagy figyelmet az énekesnek s biza beletelt vagy fél órámba, mire leesett, hogy honnan olyan ismerősek a vonásai. Kisebb szívroham kíséretében ért el a döbbenet első tünete, ám amint feldolgozásra került ez a hihetetlen információ-tömkeleg, úgy csak még jobban elöntött a felszabadultság-érzet. A koncert végéig ott tomboltunk többnyire az első sorba, habár azért néha-néha elénk nyomultak a magas colos barmok.
 Az egész végére még folyt rólam az izzadság, tiszta víz volt a pólóm (jah, mert ránk is borítottak egy-egy pohár sört), és én így álltam be a sorba, ahol aláírásért lehet kuncsorogni a VIP szektorban. Legalább 20 percbe tellett, mire sorra kerültem és eléggé sanszosnak tűnt, hogy a barátnőm már meglépett valakivel ennyi idő alatt. Az énekeshez kerültem és valamiért az a furcsa izgalom fogott el, ami aztán jócskán megemelte szívem dobbanásainak számát.
- Hey. Uhm.. can I get a signature? - nem hiszem, hogy egyáltalán megismert, bár igazán el lennék ragadtatva, ha ez megtörténne. No persze reálisan erre az esély igencsak csekély, de hát ki tudja. Hátha tettem rá olyan mély benyomást..


meaning
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 30. 23:55 Szál megtekintése

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 22:58 | Link

Dorian :3

-Celeste bőrében-

 Bátortalan próbálkozás volt részemről, sőt, még a hangom is vagy négy szinttel magasabban csengett, mint úgy általában szokott. A magabiztos megjelenésem helyett tökre mint valami megszeppent kislány, álltam ott Dorian előtt, aki majdnem hogy leginkább ilyen robot módjára írta alá a CD-ket, papírokat, vagy éppen, amit az orra alá toltak. Én a csuklóm tartottam oda neki, jobb híján. Ahogy aztán felnézett rám, így kiszélesedett a mosolyom, s bizonyára feltűnt neki, hogy a korábban felmázolt vörös rúzsomnak már csak halvány maradéka tartott ki a koncert végéig. Mintha zavarban lettem volna, ami nem szokásom. Egyáltalán nem. Furcsálltam saját magam, így aztán kifejezetten zavarban lévő mozdulattal hátrafelé tűrtem az amúgy épp frissen mosott, de csurom vizes hajamat.
- Yeah, Oh My God, you remember! I didn't expect you to see here, darling! But.. - magam mögé pillantottam és bizony, a mögöttem álló lány-tömeg már igencsak toporzékolt, a közvetlen mögöttem álló hölgyemény pedig kifejezetten szúrós szemekkel szuggerált. - I don't want the others to wait.. - oké, most akkor valahogy meg kéne hívni. Tekintve, hogy életemben nem jártam még ezen a környéken.. - Probably you don't have time after all this. Do you? - kínosan topogtam, ahol pedig végigszaladt az alkohols filce a bőrömön, egész bizseregni kezdett. Még a végén tényleg eljön velem valahova! Habár valahogy erősen kétlem, hogy pont erre lenne ideje és engedné el őket a menedzser. De a remény hal meg utoljára, elvégre még fel is ismert, nem? Mosolygok, mint a tejbetök, a biztonság kedvéért pedig még rá is kacsintok.


meaning
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 30. 23:58 Szál megtekintése

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 23:42 | Link

Dorian

- Celeste -

Valahogy ez az apróság kimaradt Kinga szövegéből, amikor az énekesről áradozott egész úton idefelé. Vagy tán csak én nem figyeltem oda eléggé, mert el voltam foglalva azzal, hogy itt kell dekkolnom, egy ilyen országban, ahol se pálmafák, se spanyol nyelv és az angol is csak elvétve. Egy kis önsajnálat. De lépjünk is tovább, a viszontlátás kellemesen gyomorba vágott, főleg így, ilyen koncepcióban..
- Yeah, I got it, I just needed time to realise, which wasn't that easy, you know. - már csak mivel halvány lilám sem volt azt illetően, hogy ő egyáltalán ilyen komolyan űzi ezt az ipart. Az első találkozásunk alkalmával valahogy másra összpontosítottunk mind a ketten, s bizony, álmomban se gondoltam volna, hogy valaha még ebben az életben újra látom.
 Talán a meghívást, vagy annak a felajánlását elsiettem, de az ilyen teljesen hidegen hagy, hogy mit gondolnak rólam, amikor személyesen én magam invitálok el valakit.
 He has to be with his fans. Megforgattam a szemeim még mindig mosolyogva, habár a mozdulatsor közepe felé abba is hagytam, s csak arra figyeltem, ahogy lazán, könnyed, légies mozgással átugrotta az asztalt. A mögöttem lévő lány gyakorlatilag elalélt a boldogságtól, szabályosan hallottam a sóhajt a nyakamba, ám ahelyett, hogy hozzá ugrott volna Dorian, nekem nyújtotta a kezét. Mit ne mondjak, boldogan fogadtam el azt és követtem az ő példáját: fel az asztalra majd a másik oldalon le arról. Némi felhördülés hallatszott a korábbi helyemről, ami a legkevésbé izgatott - ellenben Dorian ölelését kitörő boldogsággal fogadtam. Megsimogattam hozzám hasonlóan átnedvesedett pólóját, lapockáját, picit még a hajába is túrtam, aztán visszaengedtem a rajongóihoz, én pedig a széke mögé osontam, melynek a háttámlájára támaszkodtam. Véletlenül se nézett ki úgy a helyzet, mintha megjött volna a rég nem látott barátnő, tényleg, csak a csók maradt ki. Picit lejjebb húztam a szoknyámat, a pólómat feljebb
- Sweetie.. my family can f*ck themselves. I had to came here..to study.. Imagine. - magasba szökkent szemöldökkel konstatáltam a kissé zakkant csajt, aki a homlokára kérte Dorian kézírását, de nem volt túl sok időnk, máris jött a következő, aki egy könyvet tolt oda. Oscar Wilde - Dorian Gray. Itt muszáj volt elfordulnom, hogy palástoljam a kitörni készülő nevetési rohamomat.
 Egyszer csak megjelent mellettem egy másik tagja az együttesnek. Csöppet sem feltűnően végigmért, aztán karon boxolta Dorian és megtudakolta, hogy máris szerzett-e magának barátnőt.
- Anyway..how long will this take? - kérdeztem a választól teljesen függetlenül.


meaning
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 31. 00:02 Szál megtekintése

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 31. 00:53 | Link

Dorian
- Cel -

A kezdeti alapsémákon túljutva már egész felszabadulttá vált közöttünk a hangulat. Voltak érdekes emberek, akik igen egyedi módon kértek tőle aláírást, de a személyes kedvencem az a csaj volt, aki felhúzta a szoknyáját, és a szebbik felére akarta mr. énekes személyes kézírását. Na, itt már el kellett bújnom a háta mögött (fejem neki is támasztottam), mert nem bírtam volna vihorászás nélkül, és lám lám, nem is maradt el a kitörő kacaj, mely még a vállaimat is megremegtette. Az iskolámat elfelejtettem neki elmesélni, mert jött a tuskó társa, aki máris az iránt érdeklődött, hogy mégis mily viszony fűz minket egymáshoz. A 30 perces ígéretére bólintottam egyet, majd az órámat 5 percenként csekkolva ellenőriztem azt, de valahogy csak nem akart fogyni a kacskaringós sor, ami mintha a végtelenségbe torkollt volna. Egy idő után megjelent a menedzsere vagy mije, aki kihirdette, hogy ennyi volt mára, legközelebb majd itt és itt lehet folytatni vagy pótolni, sajnálják, de vége a bulinak mára. Vagy legalábbis itt. Nem egy lány nézett rám olyan szemekkel, mint akik egy mokkáskanál vízbe bele tudtak volna fojtani (kétszer is), ezekre pedig csak egy elegáns és bájos vigyort ejtettem. Még elintézett egy-két dolgot Dorian, csapat meg miegymás, addig én az öltözőjük előtt ücsörögtem azon gondolkodva, hogy vajon mi lesz az éjszaka folytatása. Kinga barátnőm hagyott egy üzenetet a mosdóban az egyik ajtón, hogy ne várjam, majd beszélünk később, elvégre talált magának egy kihagyhatatlan partit. A tükörben újrafestettem az elavult rúzsom, megigazgattam a pólóm meg az alatta lévő fehérneműt, megfésültem a hajam, aztán visszaültem a megadott helyemre, keresztbe tett lábakkal. Már vagy hajnali 1 lehetett, mire mindennel végeztek, összepakoltak meg nem tudom és jöhetett a mi kis kétszemélyes kalandunk.
- So.. where are we going? Into the night? - a másfél fejnyi különbség kettőnk között egyáltalán nem zavart, habár úgy átfutott rajtam a gondolat, hogy nem is lett volna olyan butaság magassarkúba bújni. Na mindegy. Kíváncsian pattantam fel és szegődtem mellé, akár velünk tartottak a társai, akár kettesben araszoltunk tovább. Az iskolám nevét még későbbre tartogatom. Valahogy nem akarom elszomorítani magam a gondolattal, hogy bizonyára az ország két másik pontján fogunk tanulni a továbbiakban.


meaning
Szál megtekintése

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. augusztus 2. 21:40 | Link

Dorian

-Celeste bőrében-

Nos, ahhoz képest, hogy mennyire haragudtam anyuékra, amiért egy számomra ilyen putri helyre zavartak tanulás címszó alatt, jelenleg nem is olyan elviselhetetlen. Természetesen azért nem is közelít Mexikó egzotikus pálmafáira és kiváló májusi koncertsorozataira, kivált a MásVilág, de lehetne rosszabb is, nem? Elvégre mekkora esély volt arra, hogy itt, az Isten háta mögött találkozunk ismét Doriannal azok után, hogy egy felettébb kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában. Fel is merült bennem anno, hogy a társa, akivel rótta a koncerteket, vajon hova tűnt, de épp csak kósza foszlányként suhant át rajtam, annyira nem volt rá kíváncsi. Erre tessék, most itt csodálkozom a tükörbe és el sem akarom hinni a valóságot. Tekintetem szemeim között ide-oda cikázik, közbe idegesen csavargatom a hajam, kétszer leejtem a rúzsom a földre, ami persze le is törik, így a saját kis kezemmel kellett felemelnem a kozmetikai cuccot és feltalálni magam. A fésűm szerencsére nem adta meg magát, ellenben ahogy a csaphoz hajoltam, hogy kicsit oltsam a szomjam, úgy az kispriccelt és telibe kapta a felsőmet. Csodás. Mindegy is, kihúztam magam, egy bátorító mosolyt küldtem saját magam felé a tükörben, aztán heves mozdulatokkal kislattyogtam és megvártam a társam. Kicsit szégyelltem magam, amiért a parfümöt elfelejtettem, no persze ez csak akkor jutott az eszembe, mikor az övé megcsapott. Nem volt túl ismerős, elvégre csak egyszer éreztem, de határozottan kellemes érzéssel töltött el. Karját elfogadtam, noha általában csípőből utasítom el az effajta felajánlást. Nem szoktam élni vele, hisz tudok én menni a saját lábamon is, és a magassarkúkban sem kell egyensúlyozgatnom folyamatosan, mert kitűnően járok bennük. Nem is értem jószerével magamat se, amiért nem köszöntem meg és mondtam, hogy még nincs köszvényem, de biztosan csak zavarban vagyok. Igen. Semmilyen más magyarázat nem lehetséges.
- Oh, maybe.. a pub? Or a public building? - én se vagyok ám normális, hogy hivatali intézetbe akarok betörni és élvezni az éjszakát. Aztán jön a török security meg a sima security meg minden security, és elvisznek minket a börtönbe. Háh, még bilincs se volt rajtam! Nem is rossz ötlet..
- Doesn't matter, I just need to walk a bit. You know, to get hotter..warmer, I mean. - jó, nem vagyok félreérthető, áh, nem látszik, hogy csak tanultam az angolt, véletlenül se. Bár ugye, ami azt illeti, lenne itt valami, ami igencsak felmelegítene, és mindenki gondoljon arra, amire csak akar. Közelebb húzódtam Dorianhoz, ha pedig előtte rám adta a kabátját, akkor kislányos bájjal húztam fel azt magamra és csak eztán ért össze az oldalunk is, nem csak a kezünk.
- Loook! A playground! - kisebbet sikkantottam, egy pillanatig húztam magammal a fiút, de el is engedtem, hátha nem dobja fel annyira, mint engem. A kis azték szoknyám és vélhetően a fiú 1-2 számmal nagyobb kabátja jó párosítás lehetett, én legalábbis kifejezetten élveztem. Rövidre vágott hajam a futás közben csapkodtam a srác dzsekijének vállát, amíg a hintához érkeztem és mintegy nekifutásból megperdültem magam körül, aztán a műanyag részére érve hátra és előre kezdtem magam hajtani.
- If I see a swing, I must to play with it. Sorry. But look, here is another! Or we can sit on the same at the same time! - a dilibogyó Celestét az évek során se voltam képes kiűzni magamból. A szellő, ami az arcomba csapott, mikor előre hajtottam a hintát, egész hátracsapta a hajamat, majd mikor ugyanezt az utat jártam be, csak visszafelé, akkor pedig mind az arcomba tódult. Ilyenkor szélesen elvigyorodtam, hogy szinte megettem a hajam, és boldogan nevettem. Azóta nem voltam ilyen felszabadult, hogy ide kellett költöznöm és valószínűleg a következő 2 hónapban se lesz ilyen jó estém.


meaning
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek