[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=518511#post518511][b]Rosemarie S. Argent - 2015.09.15. 14:24[/b][/url]
NinaPestseholse-Valószínűleg megfelelési kényszer. –rántottam meg a vállamat és ittam egy kortyot, miközben fél szememet a kialakuló bunyón tartottam.
Nem arról van szó, hogy mazochista vagyok és még csak arról sem, hogy egyszerűen nem tudom letenni a könyvet, amíg minden tudást bele nem préseltem a pici agyacskámba, sokkal inkább arról, hogy az anyám szemében soha senki sem voltam, az apám pedig mindig minden tőle telhetőt megadott nekem. Nem támogatta kifejezetten a döntésemet, hogy auror leszek, sőt ellenezte. Épp ezért bizonyítani akartam neki, hogy képes vagyok rá, akkor is, ha ő tűzzel-vassal tiltakozik.
Elgondolkozva méregettem Ninát, amíg beszélt. Meglepően felemelő élmény volt egy modellt ezek között a falak között látni. Én is szerettem divatosan öltözködni, mindig odafigyeltem magamra, de sohasem vonzott a kamera. Az általam ismert lányok nagy része –elvégre többé-kevésbé mugli közegben nőttem fel- a fél karját odaadta volna, ha felfedezik végre a rejtett tehetségeit.
Nina nem ilyen volt. Legalábbis első ránézésre nem ilyennek tűnt. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy hajlandó egy vadidegen lánnyal –nyilvánvalóan nem nézte ki belőlem, hogy egy mindenre elszánt sorozatgyilkos vagyok- hajlandó egy kocsmában tölteni az estéjét.
-A kocsma és a hús közös pont. –vigyorodtam el a poharamat az asztalon forgatva.
Őszintén, nem egyszer keveredtem már verekedésbe, de ez nem jelenti azt, hogy kedvelem is. Hajlamos voltam rosszkor lenni rossz helyen és ez a szófordulat most szó szerint értelmezendő, ugyanis a közénk zuhanó tag majdnem engem is elvitt az asztallal együtt. Kelletlenül felsóhajtottam és felemelkedtem, számítva rá, hogy a lány akciója után minket is szívesen várnak a tömegben. A meghívót két tőlünk nem sokkal idősebb srác hozta. Az egyik határozottan Nina felé tartott, a másik hozzám tántorgott. Szó szerint, ugyanis elég volt kicsit oldalra lépnem és kitennem elé a lábamat ahhoz, hogy közelebbről is megcsodálja a padlózatot. Morgott valamit, de nem úgy tűnt, mint aki fel akarna kelni.
-Nem túl jó a felhozatal. –húztam el a számat abban a pillanatban, amikor valaki megfogott hátulról.
Bár nem igazán érdekelt, hogy kivel is van dolgom, azért féloldalról meglestem magamnak, hogy tudjam, hová is kell pontosan fejelni, majd ezt megkoronázandó ráléptem a lábára. Hátrált pár lépést, ezzel pedig egy újabb csapat közepébe keveredett. Ninára lestem, aki sejtésem szerint leszerelte a támadóit.
-Komolyan azt érzem, hogy mi vagyunk itt a legjobbak. Ebben nincs semmi kihívás. –nevettem fel és közelebb húzódtam a lányhoz egy kicsit.