[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=680716#post680716][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.05.13. 20:38[/b][/url]

Normális vagyok? Nem, dehogy. Ha az lennék, akkor most azt hiszem, szörnyen szégyellném magam, mert akkor olyanná váltam volna, aki sosem akartam lenni. Nem. Én az a fajta ember vagyok, aki a világ egyik legnagyobb troll nagypapája leszek majd. Hajtom a fiatal lányokat, megviccelem az unokáimat, és a gyermekeim folyton be kell, hogy járjanak az idősek otthonába, mert rendbontó leszek. Már látom is magam előtt, csodálatos életem lesz.
- Készen.
A munkám komoly, felelősségteljes, olyan, ahol fedhetetlennek kell lennem. Éppen ezért készülök arra, hogy egy bevásárlóközpont elől vagy belőle - mindegyikben máshol van - elemeljek a szőke lánykával egy bevásárlókocsit. Igen, ez pont olyan, ami nem összeegyeztethető a munkakörömmel, ahogy az sem, hogy a vonaton visszavigyem Bogolyfalvára, majd az iskola folyosóin ebbe toljam a kisasszonyt végig a folyosókon titkosügynöknek öltözve. Minden lesz nálam, napszemcsi, vízipisztoly...
- Aham, azt. Akkor azt hiszem egy kicsit tovább kell utaznunk. Itt van Tecsó, meg most egyre többet hódít a Spar, csak ott meg az eladók mindig olyan bunkeszok, kivéve a Keletinél lévőben, ott nagyon aranyos nők dolgoznak, mindig udvarolnak nekem.
Imádok oda járni, ha a fővárosban járok, oda mindig betérek. Nem számít, hogy nyitás után pár perccel vannak-e, vagy épp zárni készülnek, mindig nagyon édesek velem. A nagy embertömeg azonban úgy hozza, hogy kicsit elsodródunk egymástól, így amikor megint Scar mellé érek, a pracliját a sajátomba csúsztatom, és magabiztosan megfogom. Még a végén elveszünk itt.
- Válassz valamit, ami itt is vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=680742#post680742][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.05.13. 22:37[/b][/url]

- Igazából Tesco, csak senki sem hívja úgy. Sok megnevezése van, mint a Tecsó, de van, aki Tesónak meg Taxónak. Szóval van itt magyar kreativitás.
Visszaszorítom a kezét, és épp csak kimentünk, máris tesz egy megjegyzést. Olyan, mint Chicago. Ezen muszáj nevetnem. Van benne valami, ha csak az emberekre nézek.
- Őszintén vágnak magyar arcot. Anyám is mindig így néz ki.
Nekem nem meglepő egy a búvalbarmoltság, ami itt az emberekben van. Én szívesen mutogatom a fogsoromat, nem, nem vicsorogva, mosolyogva. Rendszeresen mosolygok mindenkire. A metróhoz lefelé is, így nem egyszer kaptam már csodálkozó és lenéző pillantást is, mert mi jogom van nekem itt mosolyogni, mert itt olyat nem szoktak az emberek. Ha valaki nevet, azon meg megbotránkoznak. Furcsa hely ez a Magyarország, gondolom furcsább szemmel még inkább.
- Óóó és akkor még nem is jártál a legzűrösebb környéken, de nem is ma lesz az, amikor elmegyünk oda. Nem szabad mindent ellőnünk egyszerre.
Bár itt már kevesebb ember van, de nem engedem el a kezét, kivéve, ha ő kirántja mondjuk. Nekem jó így, legalább rajta tarthatom a szemem, nem kellene elvesztenem egy diákot. Mert én felelősségteljes felnőtt vagyok. Hahahahahaaa...
- Van egy a közelben, egy bevásárlóközpontban. A legjobb pedig, hogy az oldalsó kijárata pont a Tecsó mellett van, vagyis simán ki tudunk jönni vele, ha éppen nem figyel éppen senki. Nem hinném, hogy az őrökkel akkora gondunk lenne.
Vagy nem érdekli őket, vagy nem olyan gyorsak, mint mi. Úgy érzem, hogy eltulajdonítani egy bevásárlókocsit sima ügy. A hajléktalanoknál is szokott lenni.
- Nem csak egy kocsit szerzünk ugye? Mármint vehetnénk chipset is, meg ilyesmiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682153#post682153][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.05.21. 15:34[/b][/url]

- Két tescoból ki vagyunk tiltva az öcsémmel, mert rodeóztunk a kocsikkal.
A legszomorúbb pedig, hogy ebben a mondatban nincs egy cseppnyi megbánás sem. Sőt, nagyon büszke vagyok a teljesítményünkre. Emlékszem, anyám a plafonon volt, annyira mérges volt, amiért véleménye szerint megaláztuk őt, hogy nem volt hajlandó két hétig hozzánk szólni. Olyan szinten nyugodt két hetünk volt, hogy azt elmondani sem tudom. Mivel megsértettük, azt mondta nem bír velünk egy légtérben sem lenni, ezért Bence meg én egész nap kalózosat játszottunk, fára másztunk és közben tömtük magunkba az édességet. A hetedik nap környékén jöttek a nagyiék, akik instant agyérgörcsöt kaptak attól, hogy édességen és chipsen élünk, és próbáltak leszoktatni minket. Utána költöztek át hozzánk, és nekik köszönhetjük, hogy felnőttünk.
- Azért itt a vennin van a hangsúly.
Rosszalkodni fogunk, de azért lopni nem. Nálam is van egy határ, amit nem vagyok hajlandó átlépni. Bármikor elkötök egy bevásárlókocsit, de nem vagyok hajlandó lopni. Hoztam magammal pénzt, meg van bankkártyám is.
- Húúú van egy chips, nem tudom mi a neve, de olyan íze van, mint a macskakajának.
Igen, erre már. Szerintem nincs olyan gyerek, aki nem kóstolta még meg azt, hogy mit adnak az állatoknak otthon enni. Különben is, mennyi voltam, talán négy vagy öt, szóval pont a kísérletező korszakom közepében találtak meg az ilyen ötletek.
- Itt átmegyünk.
Húztam magam után a zebránál. Mivel kezd késő lenni, jobban oda kell figyelni, hiába van zöld nekünk, egyre több az elmebeteg, akikkel vigyázni kell, mert nem tartják be a szabályokat, azt meg nem szeretném, hogy elkaszáljanak minket, mert akkor tutira visszajövünk szellemként riogatni a tescoban vásárlókat. Mókás lenne, de nem minden áron.
- Ugye tudod, hogy ha elkapnak, akkor kirúgnak, és akkor neked kell majd eltartanod. Csak szólok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=682818#post682818][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.05.27. 10:52[/b][/url]

- Az öcsém nagy arc. A nagymamának elég sok kihívást jelentett. Azt mondta, hogy egy nap az sem lepné meg, ha az öcsémet valaki máglyán akarná elégetni, mert hogy olyan rossz. Nos, van benne valami.
Persze engem sem kellett félteni, kivéve a Durmstangos idők alatt, ott eléggé csendes és szótlan lettem, de szerencsére most már az sem több, csak némi rossz emlék, egy kellemetlen légypiszok, amit mostanra már egyetlen suhintással sikerül eltüntetnem. Ez pedig így van jól, nem tudom, hogy ki lennék ma, ha akkor kényszerítenek az ott maradásra. Azt hiszem, beleőrültem volna, vagy olyanná váltam volna, mint azok, akik egykor engem bántottak.
- Nagyon helyes. Hoztam egy csomó pénzt magammal, úgyhogy kikészíthetjük a szervezetünket.
Pont így is terveztem ezt az estét, sőt éjszakát, mivel vissza csak hajnalban indul vonatunk, és addig sem árt, ha valami melegen tart minket. Közlekedési eszközünk amúgy is lesz hamarosan, és van a közelben biztos valami park, ahol eltölthetjük az unalmas óráinkat.
- Tudok árva kiskutyásan nézni, meg hálás kiskutyásan, még vakkantok is, ha kell. Jó nem, azért ahhoz már nagyon kétségbeesettnek kell lennem. Amúgy meg ne nézd le, pont jó ahhoz, amire nekünk kell.
Szegény épület, Miss America eléggé beszólt neki, de nyilván nem ő az első, így talán nem fog ránk dőlni bánatában. Inkább csak lendületesen folytatom az utam, fel a lépcsőkön, időről-időre bevárva a lányt is. Mindig rohanok, ez a hátránya, ha valaki ilyen hosszú lábakkal bír megszületni és ehhez még lendületet is párosítottak.
- Na szóval, válaszd ki a kedvencedet, aki innentől a kicsikénk lesz.
Nagy diadalmasan átnyújtom neki a magyarok csodaérméjét. A mozdulatsor nélkül nem nagyon szokott családi bevásárlás történni. A százas a lány kezében, aki elszaladhat és kiválaszthatja, melyik kocsi legyen ma a társuk a nagybevásárlásnál. Csakhogy ez most nem csak egy múló kis kaland, hosszú távra terveznek vele, és ha megvan, hogy ki legyen az, aki elkíséri őket, akkor megkezdődhet a nagy bevásárlás.
- Rád bízom magam, Scarlett, válassz hozzávalókat a ma éjszakához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=684009#post684009][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.06.03. 09:25[/b][/url]

- Lehet, bár tudod, én nagyon jó vagyok titoktartásban.
Büszkén húzom ki magam, mintha ez valami szupererő lenne. Néha tényleg úgy vélem, hogy az, amúgy. Mostanában mindenki olyan könnyen vesz mindent, mintha nem kellene egymást tiszteletben tartani. A munka erre is jó volt, hogy megtanultam, milyenek is a felnőttek, és hogy tudjam, én sosem akarok teljesen felnőni.
- Nem tudom, hogy akarok-e válaszolni erre a kérdésre.
Néztem rá a lányra úgy, mintha legalább azt kérdezte volna, hogy nem akarok-e még egy hullát elrejteni, és ne féljek, nem lesz belőle baj. De a hulla elásásából általában baj lesz, ahogy abból is, ha elkezd az ember pénzt szórni, most viszont azért jöttünk, hogy ezt tegyük, és hogy szórakozzunk, szóval nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne abból, ha bólogatnék a válaszhoz, és lám bólogatok is, sőt mi több, előhúzok még négyet, engedve a lánynak, hogy annyit vegyen el, amennyit csak akar.
- Scar?
Fogalmam sincs, hogy mit csinál, kicsit olyan, mintha nem tudná, hogyan kell ezeket a kocsikat használni, de az lehetetlen. Nézem őt, és próbálok rájönni a logikára, ám végül inkább csak nézem, hogy mit ügyködik, és érzem, hogy némiképp zavarba jövök a ránk szegeződő szemektől. Ne vessen meg senki, én amúgy navinés voltam, szóval a nagy arcom mögött rendre zavarba jövő kisfiú vagyok.
- Óóó.
És igen, megvan, már értem, hogy mit akar. Nem jó neki az épp soron következő, ő inkább egy másikba habarodott bele. Teljesen logikus, hiszen jól kell választania, mert ez a kocsi most olyan lesz nekünk, mint a szerelemgyerekünk. Hazavisszük, és bizony kulturális programokra vonszoljuk el, meg tanórákra, és ha unatkozunk, hát rodeózni fogunk vele a faluban. Már látom is, ahogy szőnyeg szélére állítanak emiatt. Közben persze segítek is neki, szépen húzom ki a kocsisort, akik felett egy lélekként ott lebeg a tény: „Nem nyertetek”. Mert ez van, ők nem voltak olyan jók.
- Igen, látszik, hogy jó ízlésed van. Sehol egy kopás, sehol egy karc. Büszke vagyok rád Scarlett.
Olyan jelentőségteljesen és tiszteletteljesen ejtem ki ezeket a szavakat, mintha legalább elnöknek nevezném ezzel ki. Talán a világ is jobban járna, talán nem, ki tudja, de én most őszintén örülök, hogy a legideálisabb választást találta meg. Amikor viszont kiejti az utasításokat a száján, mert hát utasítások azok, akkor egy kicsit felvonom a szemöldököm.
- Ejj asszony, mindjárt előtör belőled a házisárkány.
Mordulok egyet, mint ahogy a jó férjek szokták, majd szépen nekifeszülök, és mielőtt a nyugger biztonsági manusz meglátná, hogy mit csinálok, nekiállok visszatolni a sort. Bevallom, húzni sokkal könnyebb volt, én meg nem auror vagyok, csak egy portásfiú, így nincsenek olyan bicepszeim, mint lenniük kellene. De visszatettem őket, Scar pedig kiveheti az érmémet.
- Igen, ettől félek én is, de éreztem, hogy nekem most kockáztatnom kell, és a kockáztatás egyik eleme az is, hogy rád bízom magam, így tehát, most ez következik. Rád bíztam magam.
Szó szerint olyan ez, mint amikor valakinek tőrt adsz a kezébe, hogy meglásd, bízhatsz-e benne. Mi a legrosszabb, ami történhet? Kinyír? Valószínűleg.
- Na szóval. Szerezzünk be mindent. Mondjuk valami péksütit is, mert felfordulok menten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=685998#post685998][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.06.17. 12:24[/b][/url]

- Ti elég furák vagytok. Mármint belőletek előtör a sárkány. Én navinés voltam, de sosem éreztem, hogy előtörne belőlem az unikornis. Mondjuk hála Merlinnek, mert piszok szúrós lehet egy unikornis szarva.
Szép is lenne. Egy éjjel fekszek az ágyacskámba, szuszogok én is, mint a szobatársaim, érzem, hogy mocorog a hasam, arra tippelek, hogy elcsaptam a gyomrom – ami nálam esélyes is – aztán egyszer csak fogja magát, azt keresztül szúrja a hasam a kitörni készülő unikornis szarva. Na nem, biztos, hogy nem akartam volna ez, meg ide se járni. Viszont lehet, hogy valakivel megtörtént ez a múltban, és azért kampányoltak egy időben azért, hogy az unikornis helyett a méhecske legyen a házállat. Mondjuk, inkább egy méh csípjen meg, mint egy unikornis, szóval teljesen jogos a történet.
- Kaját. Leginkább. Meg van persze olyan, hogy kerti grill, meg napágy, meg számítógépes játékok, de úgy vélem, nekünk a rágcsálnivaló és az alkoholizáláshoz nélkülözhetetlen alkohol és üdítő szükséges. De ha éppen egy kerti grill vonzz, megnézhetjük azt is.
Persze van itt még sok más is, háztartási eszközök meg elektronikai cuccok, de szerintem ez most pont nem izgat minket. Viszont nem a végén kéne távoznunk, mert akkor sokkal feltűnőbbek leszünk, és nehezebben szerezzük meg a kocsit, pedig most, hogy már megvan a tökéletes, már csak a beltartalmát kell megtalálnunk, és már suhanhatunk is a kicsi kocsinkkal a pesti éjszakába. Szóval nekiindultunk a soroknak, el a könyvek mellett, pedig lehet hajnalra kellene valami gagyi könyv, amivel ébren tartjuk magunkat, és amit hangosan felolvasva nevethetünk és vitatkozhatunk. Vannak mostanában sokan ott a polcon, akik erre a sorsra érdemesek, még csak nagyon gondolkozni se kellene. Viszont a szemüvegeknél lefékeztünk, és mire feleszméltem, Scar már magára is aggatott egyet.
- Óóóó te szent szalamandra. Ki a bánat húz fel ilyet? Ez ocsmány! De persze te nagyon szexi és vonzó és káprázatos vagy benne, és wow, sose vedd le, vagyis de, mert ráadásul még drága is, nem csak csúnya.
Nem hinném amúgy se, hogy megvenné, de viszont azért büszke vagyok magamra, mert a kezdeti nevetős kiakadásomat azért egy bókkal folytattam. Bohókás volt, de jól állt neki, és tényleg volt benne valami rejtett báj. Nekem pedig muszáj volt nevetnem, és egy cicás keretet felvéve viszonyoznom a dolgot.
- Ezeket amúgy valakik tényleg hordják?
Fordulok felé kérdőn, miközben folytatjuk az utat, de csak addig, amíg meg nem érkezünk a gyerekjátékokhoz. Ja tényleg, ilyenek is vannak itt, már el is felejtettem. Elengedve a kocsit én is közelebb sétálok, és leguggolva nézek szembe a lánnyal, akit leterítettek rohamosztagosok.
- Kiszabadítsalak hercegnő, vagy inkább maradsz velük a szőrös talpam helyett?
Érdeklődök, és egyben el is árulom, hogy pontosan tudom, mik ezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690499#post690499][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.14. 17:58[/b][/url]

- Én gyönyörű voltam mindig.
Dehogy voltam, ó de még mennyire nem. Pufi is voltam, szemüveges is, pattanásos is, tipikusan az a gyerek, aki kéri az ostort. Ehhez hozzájön az, hogy anyám arcoskodott, mindenki tudta, hogy az egyik tanár testvérével kavar, sőt hallottam olyat is, hogy a tanárral is, aki mostanra már igazgatóhelyettes. Már akkor tudta, hogy hova kell nyúlnia.
- Van itt ilyen mobilgrill is, gondolom, ehhez nem kell nagy tudomány. Kiülünk vele a Mechwart ligetbe, vagy ilyenek.
Előttem is ellebeg ez a kép, és valahogy nálam is inkább Scar az, aki üldözi a csöviket, míg én játszom a konyhatündért. Azt hiszem ezek után nem meglepő, hogy nem csak, hogy lemacskanőz, de még külön hozzá kell tennie, hogy amúgy férfi vagyok. Nos, azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjek gyúrni járni, vagy valami, mert a plöttyi kis testem ezek szerint nem mutat egyértelműséget.
- Mitől nem csinos egy lány?
Ezt sosem értettem. Mindig csak a csinos lányokat szokás megmenteni, de mi az a pont, amitől mondjuk egy lány nem csinos. Én nem pont ezt a száztíz-hatvan-kilencven-es új ideált tartom annak, de hát valami miatt mindig mondják ezt a szép lányok kifejezést. Lehet, hogy csak én nem értem, hogy mi is történik egészen pontosan ezen a téren, mindenki más meg pontosan tudja, hogy mi is akar ez a kifejezés lenni. Lehet, hogy ezt a titkot én is megtudhatom, most, itt, egy Tesco közepén.
- Eeez?
Emelem fel a rusnyazöld szemüveget. Van még citromsárga, rózsaszín meg fejér is. Utóbbit kiveszem, felhúzom és elkezdem diszkópatkányosan mozgatni a fejemet. Nagyon menő vagyok, és nagyon nem értem, hogy az ő agyuk ettől, hogy nem folyt szét teljesen.
- Bízz bennem, asszony! Mindent meg lehet oldani.
Legalábbis nagyon remélem, hogy most sem hagy majd el a szuper megoldó képességem. Mondjuk egyelőre attól nem tartok, hogy sikertelen lenne a tervünk, és nem tántoríthat el senki. Ahogy haladunk, bedobálok rágót, kekszet, édes és sós ropogtatnivalót.
- Kellene valami rendes kaja is, nem? Mondjuk azokból a sült cuccokból is vehetnénk, vagy nem tudom, van-e itt más normális kaja. Péksüti? Ott vannak a fánkok is. Imádom a fánkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691696#post691696][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.19. 21:52[/b][/url]

Olykor, mint kisegítő alkalmazott, egy - egy húzósabb éjszakán kisegítek itt is. Mivel olyan a munkám, hogy az estéim szabadok, így csak azt kell eldöntenem, hogy alvással, társasággal vagy az itteni munkával töltöm-e. Jó pénzt fizetnek, és bár jelen pillanatban igen vagyonos ember vagyok, azért nem szállok el rögtön magamtól. Azt tudom, hogy a pénz, amit az az idegen az információért fizetett, valódi arany, be is tettem a bankba úgy, hogy háromszor mentem be, így nem volt olyan feltűnő sem. Nem akartam belemenni, de a polgi azt mondta, ebből még jól is kijöhetünk, az a pénz meg nekem csak jól jön. Végül is, nem követtem el bűncselekményt, mert a károsult beleegyezésével tettem, miután alaposan összeválogattuk a kiadható információkat.
Ezt a munkát ugyan elhagyhatnám, de fellelkesít, és ha visszamegyek az egyetemre, akkor muszáj lesz megtartanom ezt a bevételi forrást. Nem akarok biztonsági háló nélkül maradni. Amúgy az este legnagyobb hulláma lement, elég gyorsan arrébb álltak azok az emberek, akik hangosak, de tiszteletlenek is, így most már kissé hígult a társaság, inkább a vidámabb egyetemisták vannak itt, akik kihasználják az italakciót, majd ennek következtében elhiszik, hogy tudnak énekelni, ami fokozza a hangulatukat, és még több alkoholt rendelnek. Teljesen ideális ez így nekem, mert akad olykor pár érdekes beszélgetésem, vagy kapok érdekes ajánlatot, amit megvallom, a legtöbbször elteszek és kihasználok.
- Tessék, a ház ajándéka.
A pultnál ülő lány elé tolok egy nagy, menta színű italt, amibe aranyszínű, rendezetlen minta vegyül. Pont ettől lesz olyan izgalmas. Az ital az egyik újításunk, még csak teszt alatt áll, éppen ezért fel vagyok hatalmazva rá, hogy ha arra alkalmas embert látok, akkor készítsek neki egyet. A göndör hajú fruska volt az első ma, akinél úgy gondoltam, hogy illene hozzá egy ilyen teszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691977#post691977][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.20. 21:16[/b][/url]

Ahogy hozzáér a kezemhez a keze a mosolyom teljes fogsort villantós, ám valahol mélyen szégyenlős kisfiússá válik. Ez az én csodafegyverem, ha szabad ilyet mondani, mert valahogy ezzel a kisfiúsággal szoktam a leginkább megnyerni a lányokat. Persze tudom, hogy a mosolyom meg pont az ellenkezőjét mutatja, vagyis azt, hogy egész nyugodtan közeledhet felém, hiszen én is közeledni akarok felé. Ez amolyan szótlan felkérés táncra. Ervin vagyok, így hódítok.
- Nincs benne semmilyen tudatmódosító, az nem az én asztalom.
Emelem fel még mindig mosolyogva a kezeimet, mint aki éppen védekezik. Tényleg nincs benne, ha én akarok valakitől valamit, azt megmondom, persze idővel, és nem lerohanva őt, hogy így „Szeva tecce’”, mert abból semmi jó nem származhat, meg hát engem nem is így neveltek, és különben is, a nagymamám odáig meg vissza lenne bánatában, ha kiderülne, hogy ilyeneket kiabálok lányoknak. Alap esetben is lehet, kifeküdne, ha tudná, hogy most éppen milyen életet élek. Jaj de nagyon nem kell az nekem most.
- Elméletileg váltakozóan bújnak elő belőle az alkoholok, és hozzá mindig olyan gyümölcsös íz keveredik, mellyel a legjobban passzol. Az arany meg csak szimpla plusz, amitől vagányabbnak néz ki. Akarnak belőle majd színváltósat is, ha egyáltalán bejön, most még csak teszteljük, meg várjuk a visszajelzéseket. Az a feladatom, hogy szimpatikus embereknek osztogassam. Helló, mit adhatok?
Miközben ráfordulok a másik két lányra, még kacsintok egyet Kriszta felé, majd egy pillanattal később már gyártom is a cosmokat. Annyira tipikus, hogy akár ki is találhattam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692158#post692158][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.22. 07:42[/b][/url]

- Valami olyasmi, legalábbis ez az alap, de ezt bárkinek meg tudom tenni, amolyan munkahelyi kötelesség.
Kicsit még vállat is vonok hozzá, mintha nem tartanám olyan sokra, hogy szép a fogsorom, pedig be kell vallanom, ez az egyik kedvenc tulajdonságom. A szemem szerintem túl kicsi, de a fogaimmal tudok hódítani. Azt nem mesélem el, hogy nem ez az elsődleges munkahelyem, nem szoktam a polgármesteri hivatallal kérkedni Bogolyfalván, pedig ott inkább megtalálható vagyok, mint itt.
- Hajrá!
Nem mintha sok bíztatás kellene, már amikor odaadtam neki, tudtam, hogy bele fog inni. Ma este ő a harmadik, akit ilyen italra „csábítok”, nincs megkötés, hogy hány vendéggel kóstoltassam meg, csak legyen visszajelzés, hogy tudjunk fejleszteni. Ez lesz majd az augusztusi újítás, és addigra azt akarják, hogy tökéletes legyen. Megnyugvással, hogy az ital fogy, fordulok hát a másik két lányka felé, és látom, hogy mit akarnak. Mondjuk engem annyira nem hat meg a vonaglásuk, de igazán ígéretes kezdet. Ettől függetlenül, nyilván ki akarom élvezni a helyzetemet. Hatalmam van, én adom az alkoholt, kvázi a hely Isten császárává tettek meg.
Épp leütném a dúsabb keblű lányka felcsapott labdáját, amikor érzem, hogy elfordítják a fejemet, és olyan csókot kapok, hogy meg kell kapaszkodnom, erre pedig a legalkalmasabb a hölgy feneke, illetve a pult. Lehetetett volna csak a pult is, de ha már hirtelen itt van a lehetőség, hát akkor élek vele. Magamhoz vonva őt, a csók utáni megjegyzésre csak ciccegek egyet.
- Ne legyél ilyen szigorú velük, tudod, hogy mindig arra vágytam, hogy bevonjunk valakit a buliba. Akár lehetnének ketten is.
A lányokra kacsintok, akiknek mintha elszállt volna az önbizalmuk, mert olyan gyorsan fizetnek, mintha az életük múlna rajta és lépnek le. Hát igen, nem minden a határozott kiállás. Elengedve a lányt, érdeklődve pillantok rá.
- Szóval, te így ismerkedsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693196#post693196][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.30. 09:12[/b][/url]

- Jaj, akár mind a ketten.
Ha már játék, hát játsszunk, élvezem a helyzetet, eleve ez a lány elég tisztességgel bevállalós, másrészt nem egy unalmas este ez. Ha már ilyen szépen itt simul hozzám, hát kihasználom, és magam mellett tartom, a hátát és a fenekét simogatva nézek hol rá, bele a szemeibe, hol a két lányra, aki inkább meglép.
- Pedig azt mondják, a mai lányok bevállalósak. Kár érte.
Annyira mondjuk nem, mert ha már ez sem tetszik nekik, akkor valószínűleg egy mellvillantás se nagyon fért volna bele, egy csipkés melltartó meglebegtetésével meg mit kezdjek? Elengedem, hagyom, hogy visszamásszon, pedig egy ilyen kezdés után nem abba az irányba kellene terelgetnem, hanem hátra, hogy szépen befejezzük, amit elkezdett, és amit én viszonoztam.
- Van az, amit élvezek, és van az, ami kínos, de mosolyognom kell. A mosolyomért kapom a fizetésem.
A szokásos „Ervin vigyort” küldöm felé is, mert nem lehet azt mondani, hogy ne lennék ellenállhatatlanul bájos, és megnyerő ezzel. Konkrétan azért vettek fel, és ha valaki megnézi, hát nincs bennem semmi rosszindulat sem, egy minimális se. Pedig ha tudnák, hogy mi minden játszódik le ilyenkor a fejemben, hát akkor nem, hogy nem alkalmaztak volna, de a környékre se engednek be.
- Ennél azért egy bővebb véleményt kell adnod kettő után.
Fordulok vissza a magam kis pultja felé, hogy elkészítsem neki a második adagot. Ezt pénzben nem lehet megfizetni, így azt semmiképp sem kérhetek érte, viszont bármi mást kitalálhatok, és amint az első összetevő a pohárban landol, már tudom is, mi az.
- És mit érdemes rólad tudni, csókos nőci?
A munkámból felpillantva nézem a reakcióját, de többnyire az összeállításra koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693200#post693200][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.30. 11:06[/b][/url]

- Túl tökéletes.
Még sóhajtok is, belegondolva, hogy milyen piszok pontosan tudja megfogalmazni a legnagyobb problémát, ami fennáll az életemben. Én vagyok az aranyember, akit Nostredamus is megjósolt sok száz évvel ezelőtt. Eljöttem, hogy az emberi lényt egy magasabb szintre emeljem, és kell is, mert bizony az emberiség nem ért meg engem. Szegény, kicsi, én. Persze azért a kijelentést követő pillanatnyi önsajnálat után jön a nagy vigyor is, hát igen, pont eddig tartott  mindennemű és nem is valós problémám.
- Nem mindegyikben van ám. De van, amelyikben bent van ez a grillezős cucc, van amelyikben kint van étterem, olasz vagy kínai vagy vegyes, meg van, ahol mind a kettő van. Sőt, kávézó is szokott lenni, azokat bírom a legjobban, mert nagyon szépek ott a lányok.
Nagyon szépen is mosolyognak ám, úgy bizony, és nagyon örülnek neki, ha viszonzást kapnak, sőt, nem egyszer még telefonszámmal is megjutalmazzák a derék legényt, aki nekik ilyen szép napot biztosított. Van egy külön névjegytartóm csak az ilyen telefonszámoknak, de nem akarok felvágni ezzel.
- Értem, de ez akkor is nagyon rossz felfogás, nem? Mi van, ha ápolod a bőröd, és szép arcod van, de akkor is vannak pattanásaid, vagy piros foltjaid? Ettől kevesebb vagy? Ez szerintem egy gáz felfogás.
Lehet persze, hogy én nem látom jól, mert nekem minden lány szép, úgy, ahogy van, és ha mosolyog, hát teljesen levesz a lábamról. Valószínűleg nem tett teljesen jót nekem, hogy Ella mellett szocializálódtam, és ismertem meg a női nem csodáit.  Közben megállapítjuk, hogy a szemüvegnek jönnie kell, így aztán mehetünk is tovább az édességekhez.
- Ennyire nem betegek az emberek. Csak kemény. Egy mogyi van a közepén, és azt hiszem cukorka, ami közbefutja. Tök finom amúgy. Dobj be párat.
Végül is, nem azon a pár száz forinton fog múlni a dolog. Amúgy is, minden centet, amit ma magammal hoztam, azért hoztam, hogy szórakozzunk, és még közel sem költöttünk annyit. Szerzünk fánkot is, meg stanglit, aztán megérkezünk az italos részleghez.
- Önnek kisasszony valami csodálatos ráérző képessége van. Tudod mit csináljunk? Amit érünk, azt tesszük bele, jó?
Egy kicsit izzítom a járgányt, aztán gyorsan, mintha időre menne a dolog, pakolgatok be mindent, amit csak érek. A sor végén aztán lelassítok, gyorsan megszámolom az üvegeket, majd felpillantok Scar-ra.
- Mondd, nem fog nekünk megártani tizennegy üveg?
Végül is, nem kell mindet meginni, haza is lehet vinni, aztán meg szépen átugrani, és később elfogyasztani. Van nekem alkalmas helyem, ahol tudom ezeket a remekműveket tárolni.
- Irány a kassza!
Kiáltok fel lelkesen, és most én mutatom az utat, méghozzá a tizenegyes kasszához. Ha már tizenegy üvegünk van. A sor lassan halad, de sikeresen elérünk mi is a komor arcú nénihez, akinek nagyon gyors változás megy végbe az arcán, amikor meglátja az alkoholmennyiséget, amit kipakoltunk szép katonásan a futószalagra.
- Személyit.
Mordul ránk, én pedig szépen át is adom a személyimet, amin jól láthatja, hogy bizony már legálisan veszem a cuccokat. Gyors fizetés, majd a kocsival együtt arrébb állás, hogy „elpakoljunk”.
- Ülj bele.
A lábammal próbálom fékezni a kocsit, a kezemmel meg belesegíteni a lányt, hogy aztán irányba állva, fokozatosan gyorsulva távozzunk a helyszínről, még mielőtt a biztonsági mókusnak ez feltűnne. A friss levegő pedig a győzelem megrészegítő tényével párosul. Megcsináltuk, kint vagyunk a kocsival. De meg nem állhatok, futok, és tolom a lányt is magam előtt. Minél messzebbre kell kerülnünk innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693757#post693757][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.08.02. 23:41[/b][/url]

Kriszta

A hümmögésére elvigyorodom, mert hát valljuk be, én tudom, hogy minek szól a hümmögés, és mit tagadjak? Pontosan tudom, hogy a Bagolykő Mágustanodának melyek azok a pontjai, ahol nincs se festmény, se kukkoló szellem. Legalábbis tudom, melyek azok a részek, ahova nem szívesen mennek, így kicsi az esélye annak, hogy beléjük fussak. Régi szép idők, ugyebár. A puszira fordulok, épp csak annyira, hogy az orrom érintse az orrát. Igen, ebből még elég sok minden lehet, és megvallom, tetszik ez a felállás. Semmi dráma, semmi nagy ígéret, csak az, amit mind a ketten tudunk, ami ott lóg a levegőbe, és amit mi alakítunk.
- Inkább a konkurenciát nem szeretik. Miért is tennék? Utálnám, ha lenne ott még egy pasi, aki érezhetően verne engem, minden téren.
Ez egy bók akar lenni, mert valljuk be, Kriszta sokkal dögösebb és izgalmasabb, mint két friss lányka, akik esetleg melltartót villantanak egy korsó sörért. Az ilyen könnyen kapható hús jó, mert jó, de igazából csak legyint az ember, és továbbhalad. A pult másik felén időről időre rám pillantó lány viszont érezhetően megmozgatott bennem valamit, és hevesen jár az agyam, még ha nem is látszik, azon, hogy merre vigyem innen tovább.
- Nem félek, legalább valami használhatót is tudok mondani a főnöknek azon túl, hogy „cukcsi ötlet ez az arany melír” vagy „annyira trendi most ez a szííííííín”
Az í-t jól megnyomom, fejhangon, hogy érzékeltessem, milyen nagyszerű visszajelzéseket kap egy teszt ital. Pedig gondosan szoktam kiválogatni az embereket, akiknek adom, remélve, hogy ők nem csak kinézetre, hanem fejben is ott vannak, de hosszútávon a mostani alany a legígéretesebb, így akár dicsér, akár lehúz, tudom, hogy olyat fog mondani, ami előrébb viszi a tökéletesítést. Felpillantok rá, majd el az ajtó felé, amit mutat, ami nem más, mint a raktár, ami ismert arról, hogy egy – egy vendég besétál oda olykor, majd mikor visszatér széles a mosolya. Ezt a főnök is tudja, de eddig még nem próbáltam, pedig állítólag a helynek varázsa van.
- Óránként tíz perc pihenőm van.
Teszem hozzá a mellékesnek ható, de egyáltalán nem mellékes információt. Vagyis kezdjük azzal, amelyiknek már a közepe izgalmas. Aztán jöhet az is, aminek majd a vége. Imádom a mocskos történeteket, és azt is, ha egy lány nem szégyellős. Azt hiszem, ma este megfogtam az Isten lábát. Az italt lerakva elé lépek egyet, hogy hozzá legyek közelebb, és a zene ellenére is halljam, amit mesél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696082#post696082][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.08.13. 10:46[/b][/url]

- Szerencsére már én is.
Pedig volt időszak, amikor ez is bejött, valószínűleg akkor voltak a hormonjaim a csúcson, és úgy voltam vele, ahogy bármilyen apró interakció beindít nálam mindent, amit csak be lehet indítani. Most viszont egészen más már a helyzet, az igényes megkínálást valahogy sokkal többre becsülöm. Hogy is van ez? Öregszem.
- Végül is, én zárok. Az utolsó óra már elég lagymatag szokott lenni.
Imádom azt az időszakot. Amikor az utolsó vendégek még támasztják a pultot, belekezdenek egy – egy történetbe, amit sosem fejeznek be, majd nagy nehezen elvánszorognak a nekik hívott taxiig. Aztán már csak én maradok, pakolászom egy kicsit, hogy a reggel érkező két lány, aki a helyet takarítja, ne kapjon frászt elsőre. Elég nekik majd akkor, amikor meglátják a férfi mosdót.
- Úgy vélem, lesz mit meggyónnod Istennek.
Vigyorgok vissza. Nagyon halál komolyan mondja az elejét, de aztán nevet. Nevetek én is, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz elképzelni őt apácaruhában, konszolidált kinézettel, áhítatos megnyilvánulással. Nem sok apácával volt eddig dolgom, de biztos, hogy még csak egymás közelében sem járnak.
- Ez a strigulázós tetszik, most én is így élek.
Bár nekem ott van Lexa, de azt mondta, hogy csináljam nyugodtan. Az elején ő is csinálta, aztán a családja nyomására vagy mi, már nem teszi. Ezt mondjuk, hatalmas hibának tartom, és félek, hogy rá fog menni a mi kis kellemes kapcsolatunk, de amíg nem akad ki látványosan, és nem kezd el hisztizni, addig rendben van. Majd ha már nincs ekkora ingerenciám a dologra, akkor nyilván én is visszaveszek, de a fiatalságomat elég hamar lezártam egy komoly kapcsolattal, és lám mi lett a vége, Claire sír és szomorú. Ezt pedig még egyszer nem szeretném ellőni.
- Van itt más is, aki a noteszembe került, viszont meg nem mondanád róla.
Kettő is, akik egymásról se tudnak, és még ez a szerencsém, mert valószínűleg akkor már egymásnak estek volna, a főnök meg kicsinálna, hogy a két legjobb pincérnőjét ki kell rúgnia miattam. Ők viszont úgy nézem, hogy tényleg csak egy kis mókát akartak, és máris továbblendültek a helyzeten. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak, és ennyi.
- Még a végén tüntetnem kell ellened, hogy megvédjem szegény pultosfiúkat a ragadozó karmaidtól.
Rosszallóan megrázom a fejem, de mivel még mindig vigyorgok, tudhatja, hogy nem komoly a gondolat. Kedvelem őt, laza és erkölcstelen, pont amilyen emberek társaságát az utóbbi időben keresem.
- Hány pultos akadt már a horgodra?
Kérdezem kíváncsian, miközben két korsó sört mérek ki egy igen méretes úriembernek, aki látványosan végigméri Krisztát várakozás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698163#post698163][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.08.28. 21:23[/b][/url]

- Mindig tudom, hogy mivel vegyem le a lányokat a lábukról. Elárulok neked egy titkot. Záráskor a kamerákat kikapcsolják, mert körülbelül két óra alatt menti le a felvételeket.
Régi technika, és elég fura. Mugli holmi, én meg nem vagyok egy Cameron, hogy értsek hozzá. Szóval inkább csak elhiszem nekik. Ők valami ilyesmit mondtak, mert azt mondták, hogy amikor zárok, akkor két óráig oda kell figyelnem, mert nincs kamera, zárjak be mindent rendesen.
- Szóval abban a két órában nincsenek figyelő szemek. Táncolhatsz akár itt a pulton is, ruhát sem kell viselned.
Pimasz mosollyal nézek a szemébe. A szemébe, és nem máshova. Pedig más azt tenné, lepillantana a dekoltázsára, és úgy, hogy igazából belemászott a számba, simán megtehetném én is, mégsem teszem. Pont ettől vagyok másabb, mint az a tipikus nagydarab fickó, aki leül mellé, és üdvözlésként röffent egyet. Ez az öcsém, ezzel befutó leszel. Elszakítom tőle a tekintetemet, és kitöltök egy újabb adag aranyló whisky-t a drága barátunknak, aki lecsapja az árát meg a kis extrámat, már ismerem, de most nem megy el, csak nézi Krisztát, mintha szellemet látna. Én csak vigyorgok és megrázom a fejem.
- Már nincs közöttünk, annyit ivott. Nem tud beszélgetni a lányokkal. Fél tőlük.
Elég érdekes, amikor egy férfi, akiről azt hiszed, hogy minimum egy fél maffiacsapatot vezet, kiönti neked a szívét, és kiderül, hogy például a női ideálja még csak a közelébe se jön egy olyan helynek, mint ez. Szomorú, hogy a külső alapján ítélnek, pedig rendes srác, csak szegényem tényleg eléggé elveszett.
- Szóval valami keserű. Hm. Nyald meg, ez az?
Egy ujjnyi bazilitát adok neki, valószínűleg nem illik bele az összeállításba a keserű likőr, de azért biztosnak kell benne lennem. Barátunk, akit csak Johnnynak hívunk, még mindig Krisztát nézi, de végre pislog egyet. Egy kicsit zavaró lehet, de szerencsés, hogy nem erőszakos. Lassan hívhatok neki egy taxit, mint mindig. Kár érte, mert eszes gyerek.
- Umm, egy kicsit szégyellem magam. De mocskosul izgat az, hogy milyen lennél apácaruhában.
Ez a lány veszélyes, nagyon, nagyon veszélyes, és élvezem, hogy vele elmerülhetek egy ilyen beszélgetésbe. Ha ezt a nagymamám hallaná, valószínűleg a fülemnél fogva rángatna ki erről a helyről, mondjuk ő már azért is, mert itt dolgozom.
- Ez gonosz ám. Nekem csak lányok vannak, neked lányok és fiúk is? Nem szép dolog. Bár kíváncsi vagyok, hogy van-e annyi neked, mint nekem.
Az elején látványosan lekámpicsorodik a szám, aztán a végére már vigyorgok. Izgalmas. Közben azért előveszem a mobilom, és gyorsan leadom a rendelésemet egy taxira, ami hazaviszi a barátunkat.
- Helyes kölyök. Rokon, saját?
Nekem valahogy az se baj, ha saját. Szeretem a gyerekeket, mondjuk az már másnak biztos necces, ha mondjuk egy férj is tartozik hozzá, de az se érdekel, ha őt sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698505#post698505][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.08.29. 21:44[/b][/url]

- Talán nem csak itt lehet lenni.
Elvégre számos hely van, ahol az ember meg tudja oldani a szükségletei kielégítését, ha éppen úgy hozza a helyzet. Sosem aggódtam azért, hogy esetleg a megfelelő helyszín hiánya miatt hiúsul meg a terv. A tekintetét állom, sőt vágyok rá, hogy még inkább kiélvezhessem. A kérdésére lassan megrázom a fejem, és barátunk felé fordulok.
- Ööö Rajesh?
Ha jól emlékszem, de most nem vagyok benne biztos. Olyan régen nem néztem már Agymenőket, hogy nagyon. De most, hogy felemlegette, határozottan kijelenthetem, hogy hiányzik. Feljegyzem magamnak, és csak remélem, hogy nem felejtem el, hogy meg kell néznem pár részt. Még mielőtt teljesen bekebelez az egyetem, meg a várható költözés, mert elég esélyes, hogy Bogolyfalvát elhagyva, áttérek Pestre.
- Egyáltalán nem. Ha lesz olyan ismerősöm, aki neki esetleg ideális lenne, össze fogom hozni őket. Ez az én életem küldetése.
Elhivatottan kihúzom magam, komoly arccal tekintve a távolba, mint a filmekbe az emberek, akik éppen nagyon nagy – és a valóságban nagyon lehetetlen –, kihívás előtt állnak, és utolsó alkalommal még az agyunkba véshetjük, hogy milyen csinos pofijuk volt. Éppen kifejteném az elméletem erről, amikor a következő pillanatban a lányka szemei az enyémbe fúródnak, finom, alkoholos leheletét érzem az arcomon. Aztán ahogy a szájába veszi az ujjam, a másik kezemmel muszáj megszorítanom a pult szélét. Nem tudok betelni a látvánnyal.
- Bolondos vagy.
És bátor, tekintve, hogy nem csak ketten vagyunk itt a pultnál. Ahogy nézett rám, ahogy az előbb cselekedett, ahogy az alsó ajkába harap… szemét, nagyon szemét. Azt akarom, hogy vége legyen végre ennek a napnak. Köhintek egyet, amikor a főnököm megjelenik, és elkezdem törölni a pultot. Cicceg egyet, és elismerően végigpillant Krisztán, majd egész közel hajol hozzám, a figyelmemet kénytelen vagyok felé fordítani. Csak néhány egyeztető kérdése van, nem zavarja az, amit a kamerán lát. Végül megveregeti a vállam, és távozik. Megvárom, amíg eltűnik a bejárati ajtón. Már közel sincsenek olyan sokan.
- Azt mondta, ha megszorulnál, és pénz kell, jöhetnél ide pincérnőnek, mert bulis csajnak tűnsz.
Nem viccelek, tényleg ezt mondta, meg azt is, hogy ne felejtsem el a taxit, és hogy úgy riasszak be, hogy holnap jönnek a takarítónők a heti nagytakarításra.
- Nem vicces lenne, motiváló. Gondolatébresztő.
Tekintve, hogy a listáinkon az egyező nevek csakis nőket rejthetnek, nekem csak jó. Ez a felállás teljesen kényelmes és kihívással teli, de mégis nekem a legjobb, ha azt vesszük. Persze ezt nem fejtem ki jobban, mert van egy olyan érzésem, hogy a gondolatébresztő, mint kifejezés, éppen elég neki.
- Miért fintorognék?
Nem olyan gyerek vagyok én, aki csak azért, mert valami nem hétköznapi, már nem is nyúl hozzá, én szeretek kipróbálni új dolgokat, szeretem bővíteni az ismereteimet.
- Nem befolyásolná, ha mondjuk, a drága apukája itt lófrálna, akkor ő lehet, de maga a kiskölyök nem. Kedvelem a kicsiket. Van egy nevelőotthon, árva gyerekek vannak benne főleg, szoktam ott önkénteskedni. Főleg játékokban segítek, meg, ha mondjuk, rendezvényük van, akkor én is ott vagyok, és magamra vállalok ezt-azt. Egy gyerek nevetése és boldogsága igazi öröm.
Zavarban vagyok. Nem tűnök olyannak, mint aki képes lenne gondoskodni egy gyerekről, pedig nem igaz, mert képes vagyok. Lexáéknál is ott van Kincső, de amúgy is, hiszem, hogy amikor majd eljön az idő, becsukom a kis listámat, akkor majd jó apja leszek a gyerekeimnek.
- Öhm… tíz perc.
Az eltérő téma, és az eltérő gondolatok egy pillanatra kirántottak a valóságból, így most gyorsan próbálom összeszedni magam, miközben ittas barátunkat a szokásos taxisofőr kikíséri. Lassan elszivárognak az utolsó emberek is, szépen lassan ketten maradunk.
- Eléggé másabb lesz ez a hely, ha eltűnnek az emberek.
Jegyzem meg visszarázónak. Viszont még mindig van nyolc perc, előbb nem zárhatok be, csak pontban egészkor, így csak a pultra könyökölök, és most én hajolok bele Kriszta aurájába, szinte a szájába suttogva a szavakat:
- Vicces lenne, ha most bejönne valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699121#post699121][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.09.01. 20:39[/b][/url]

Közben persze végzem a dolgom is. Azt mondták, hogy amíg a kezem jár, addig számukra mindegy, hogyan tartom meg a kuncsaftokat. Pontosan tudják, hogy mit csinálok, sőt mi több, a többiek sem különbek. Ők mondták meg, hogy ez nem bűn itt, főleg, ha mindenkivel le van tisztázva előtte. Ebből nem lesz nagy szerelem, nem csak vele vagyok itt vagy csak vele leszek. Ha ezt tartani tudja, akkor rendben. A botrányra senki se kíváncsi. Az elején kételkedtem a helyzetben, most azonban azt látom, hogy ez működik. A munkát csak az után vállaltam el, hogy szakítottam Claire-rel. Ez is egy volt a sok apróság közül, ami az elköszönéshez vezetett. Ennek így kellett lennie, minden alkalommal egyre jobban érzem, hogy ide tartozom.
- Az lehet, nem tetszene neki, de ami azt illetni, az alkalmazott nem bánná. Úgy hallottam.
Kacsintok rá a pult letörlése közben. Legalább valamit csináljak. Az utolsó percek mindig a legnehezebbek. Az utolsó vendégek távoznak a leglassabban, a zárás szinte maga a csigamenet. Most ráadásul itt van ez a lány is, akivel szeretnék már nagyon privát programot űzni.
- Amatőr. Nekem már az első után volt listám. Büszke kiskamasz voltam, meg eléggé aktív is.
Nem tagadom, elvégre elég sokáig váratott magára a dolog, aztán jött Ella, és olyan dolgokkal ismertetett meg, hogy csak néztem. Akkoriban, pontosabban a vele való esetekről naplóm is van. Lejegyeztem mindent, mintha órán lettem volna, és azóta is múzsámként tartom számon a vöröskét. – Azért ráérünk még arra, elvégre most még a „hülye gyerek” szindrómámból igyekszem kigyógyulni, de valóban, ha itt lesz az ideje, akkor mindenképp jöhet, akármennyi.
Imádom a gyerekeket, ha tehetem, meglátogatom a barátaimat, akiknek már van. Szerencsés vagyok, mert jó sok gyerek növekedését kísérhetem szemmel. Sok gyerekkel játszhatok, ismerhetem meg a szokásaikat. Persze, a saját az más. De akkor is. Nem félek attól, hogy apa leszek, sőt, az akarok lenni. Beállni a jó fej apukák csapatába, akik lazának tűnnek, amíg nem jön egy udvarló, vagy egy uralkodó típusú lány. Viszonzom a csókját, majd ahogy kipördül, elnevetem magam. Nem várt fordulat. Tele van ezzel ez a lány. A következő pillanatban szemkontaktust keres, megadom neki, szinte pislogás nélkül mélyítem el a tekintetem az övében. Érzékelem, hogy mozog, de nem fordítom el a tekintetem, élvezem a kapcsolatot, ami kialakult közöttünk. Ahogy leül a pultra, fölém magasodik, kétoldalt mellette megtámasztom a kezem, és most először elszakítva a tekintetem tőle, nézek szembe a valósággal.
- Van nevük is a csajoknak?
Merthogy igencsak mellbevágó élményt szereztem egy pillanat alatt, de nem mondhatnám, hogy sajnálom. Amíg a válaszát várom, lejjebb hajolok, és apró csókot hintek a combjaira, hogy aztán a tekintetem visszavándoroljon az övébe. A bejárat pedig észrevétlenül, varázsütésre bezáródik közben. Így kell lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699179#post699179][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.09.02. 13:55[/b][/url]

Hallom, ahogy a férfi kiállt utánunk, de ahogy átérünk a zebrán, ahol pont zöldet kaptunk, már érződik, hogy ő maga feladta a küzdelmet. Gondolom nem volt annyira fontos az a kocsi, nem fogják emiatt kirúgni, vagy pénzbüntetéssel illetni. Ő mindent elkövetett. Mondjuk a legtökéletesebb kocsit vesztette el, hiszen Miss America nem bízta a véletlenre.
- Milyen hősiesen üldözött.
Jegyzem meg nevetve, amikor már békésen suhanunk el a pályaudvar mellett, egyiklábam a kocsin, a másikkal meg lököm magunkat. A legtökéletesebb kocsi, de komolyan. Nem is értem, hogy ezt hogyan rakhatták ki. Nem húz semerre a kereke, nincs beakadva, nem imbolyog, nem ragad a fogója. Tökéletes. Scar igazán tehetséges a válogatásban.
- A vonatunk hét és fél óra múlva indul vissza. Van egy park a közelben, de nem tudom mennyire biztonságos.
Szerencse, hogy egy részen lejt az út, itt mind a két lábammal felállok a kocsira, és előredőlve hagyom, hogy a drága fizika legyen a szolgálatunkra. Nemrég jártam itt, tudom, hogy az út vége finoman válik ismét vízszintessé, így tudom azt is, hogy mire újra le kell tennem majd a lábam, nem lesz olyan vészes a helyzet, nem okoz majd komolyabb balesetet a talaj érintése.
- Szeretem, amikor nevetsz, Scar. De ha tudom, hogy ezt egy zacskó Dunakaviccsal is el lehet érni, már rég hoztam volna neked.
Mindig megdöbbent, hogy mennyivel másabb tapasztalatokkal bír valaki, aki egész életét a varázsvilágban töltötte. Én is nevettem a Dunakavicson, de azért, mert Scarlett nevetett, és nem azért, mert nem tudtam, hogy mi az. A lejtő végén lassulni kezdünk, szépen, fokozatosan, így a megfelelő pillanatban leteszem előbb a jobb, majd a bal lábamat is, és még kicsit kocogva, majd folyamatosan lassulva, sétáló tempóra váltok.
- A kocsi kiváló, úgyhogy azt hiszem, a te tiszted lesz az is, hogy a megfelelő padot kiválaszd számunkra. Van itt vagy húsz, úgyhogy jól gondold meg.
Szerencsére vannak utcai lámpák is, melyek már nem narancsba, hanem fehéres derengésbe vonják a helyet. Nem lehet mindent látni, de azt, ha valaki közeledik feléd, igen. Illendő félhomály.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=708884#post708884][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.11.26. 16:50[/b][/url]

Komolyan, ez a mai este nagyon nem normális. Már a harmadik ingemet húzom át, amit leöntöttek. Itt meg túl sok a mugli, úgyhogy a varázslás kizárva. Mondanám, hogy kit érdekel, ha mondjuk átlátszó italokkal bírtak volna leönteni, mert akkor a melegben vagy megszárad rajtam pikk – pakk, vagy itt hátul. De mivel erre konkrétan esély sincs, tekintve, hogy csak kék és piros koktélok landoltak rajtam, ezért nincs az a magyarázat, amivel el lehetne hitetni itt bárkivel, hogy ezek az élénk színek csak úgy kipárologtak a ruhámból.
- Esküszöm, ezek az emberek idióták. Kifizetnek egy drága koktélt, de olyan hullák már, hogy simán kiborítják, és nevetnek rajta, ennyi erővel odaadhatnák borravalónak, de neeem, forintra pontosan kell a visszajáró. Bah.
Szegény Daisy, aki éppen a szünetét tölti az öltözőbe, amikor berobbanok oda a nyakamtól a köldökömig piros lében úszva. Mintha kint felboncoltam volna valakit. Még jó, hogy ma extra sok ember van bent, így be tudtak állni a helyemre. A főnök elszúrta a beosztást, vagy mi, de ha már bejött mindenki, akkor azért nem csak üresbe kapják meg az emberek a pénzüket, hanem dolgozzanak is. Mondjuk, én most inkább lennék otthon és készülnék a hétfői ZH-ra, amit valószínűleg megtippelek majd, mert hogy rendesen semmit sem készültem rá. A lényeg viszont, hogy ez az elszúrt beosztás igazából hasznos is nekünk.
- Egyben vagy még?
Kérdezem, miközben bénán bontogatom ki az ingem gombjait. Petra, az egyik beugrós lány alig egy órája törte el a bokáját, amikor átesett egy földön fetrengőn, és nem kellene, hogy ma este mind a balesetin csücsüljünk a zárás vége előtt, vagy után. Végre az utolsó gomb is megvan, lehúzom magamról az inget, és zavartalanul elkezdem a nedves bőrömet is szárazra törölni vele, ennek már úgyis olyan mindegy, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710689#post710689][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.12.31. 22:35[/b][/url]

- Mennyire nyomoronc. Mármint oké, ne adjon borravalót akkor, elég jó ára van a piának, de milyen az, amikor adok neked és visszakérem a felét?
Általában nem használok ilyen szavakat, de most nagyon érzem a dolgot. Annyira nem normális az, ami kint van, hogy egyszerűen már nem tudom visszafogni magam. Felháborít a tény, hogy az emberek bunkók, vagy csak egyszerűen az egy pont híján elégséges vizsgám, amire rengeteget tanultam és csak azért, mert nem vagyok szimpatikus annak a beszűkült nőnek, meghúzott. Vagy a hétfői, amint megint csak nagyon necces. Az egyetemen sokkal több szikár szívű boszorka oktat, mint a tanodában. Sok volt ez a hét, és azt hiszem, ez a mostani a tetőpontja. Nem is foglalkozom egyelőre az inggel, kicsit legalább megszáradok. Valószínűleg tiszta ragacs leszek a nap végére.
- Ki kéne dobatni az ilyet.
Teszem csípőre a kezem. Van különbség azért. Az, ha velem kezd ki egy nő, egy dolog, mert jót tesz az üzletnek, meg hát férfiből vagyok, morcos Madit kivéve bármely nőszemélyt meg tudok állítani egy kis erővel, de Daisy olyan kis törékeny, nem kellene, hogy vasbarmok közé keveredjen.
- A felmondást? Jó kérdés.
Leülök mellé, szusszanva, mintha legalább már hatvan éves lennék, mintha a protéziseim és porckopásaim miatt lenne fárasztó a mozdulatsor. Nem igazán hittem volna, hogy ilyen hamar eljutok ide.
- Hallottam Tomiról, Klára is fontolgatja a távozást. Új bakja van, és nem nézi jó szemmel, hogy ilyen helyen dolgozik. Akaratgyenge, ha férfiakról van szó.
Nézem, ahogy bontogat, és amikor megkérdezi, hogy kérek-e, szinte nyálcsorgatva bólintok. Eddig bele se gondoltam, hogy mennyire nagyon éhes vagyok. Pedig az vagyok. El is vettem egy krumplit és gyorsan befaltam, mielőtt folytattam az elmélkedést.
- Előtte nyugis munkám volt. Viszonylag. Bogolyfalva polgármestere mellett voltam gyakornok, de ott is annyi mocskot láttam. Másfélét, de eléggé elmegy az ember kedve az egésztől. Ez ahhoz képest egy könnyű pénzszerzési lehetőség, és mellette belefér az egyetem is. Napközben bent vagyok, kicsit alszom, aztán jövök ide, majd megint alszok és suli. Te gondolkozol rajta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=714128#post714128][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.02.12. 12:44[/b][/url]

- Békés haszon… azért van bőr a képén. Mi meg annak örülnénk, ha békésen ki tudnánk csengetni az albérletet. Behalok neki, komolyan.
Nem is tudok erre már mit szólni. Rengeteget dolgozunk, de tényleg, sorra mennek el az emberek, mire valaki alkalmasabb lenne, talál mást, ahol jobban megbecsülik, és mintha minden felvett emberre két felmondott jutna, szóval szépen lassan elfogyunk. Nekem is lehet át kellett volna mennem az öcsémékhez addig, amíg még volt hely.  
- Fúúú, az nagyon király lenne. Mert sétálgathatok így én egész este, de  akkor valószínűleg bezárnák a helyet.
Megállok a tükör előtt, és megnézem a szerencsétlen, leöntött kis felsőtestem, amin látszik, hogy egyszer régen, nagyon nagyon régen meg volt dolgoztatva, de mostanság már azért mintha a hanyagolás első szikrái is felütötték volna a fejüket. Mindenképpen tennem kell ellene, hiszen nem tartok én még ott, hogy csak úgy petyhüdtösködjek. Már ha van ilyen szó egyáltalán.
- Ott inkább a pasi miatt, de igen. Szerinte túl sokat mutat magából a nő, és ez nincs így jól. Nem tudom, egyrészt persze, eléggé jól van megszerkesztve az egyenruha, különösen a tiétek, másrészt meg Klára szerette ezt csinálni, vagyis szereti, mert még itt van. Talán most nem a munkát, hanem a pasit cseréli le.
Mondjuk nála erre kicsi az esély, mert minden pasijába, tartson egy éjszakán át, vagy egy éven át, ugyanolyan szerelmes lesz, és minden csalódást úgy él meg, mintha az utolsó esélye lenne a boldogságra. Őszintén sajnálom őt, hiszen borzalmas lehet így élni.
- Ha megvalósítod, feltétlenül szólj, mert akkor átnyargalok hozzád, sőt, viszem az ikertesóm is, azt mondják, a Lasch fiúknak különleges forgalomnövelő erejük van.
Olyan magabiztosan beszélek, sőt még mosolyt is villantok, hogy már én is elhiszem, hogy valóban így van, pedig dehogy, mi is, mint a legtöbben, valahol középtájon mozogtunk mindig is. A Claire-rel való szakításom után nyíltam ki, és most ilyen rövid idő alatt olyan nagy tempóra kapcsoltam, hogy néha még én is csodálkozom. Mintha hirtelen be akarnám pótolni a kamaszkorom, ami éppen csak elkezdődött a Livingstone lány megismerésekor. A múltkori találkozásunk még mindig mélyen bennem van, és csak remélni merem, hogy egy nap majd eljutok oda, hogy lefekvéskor nem agyalok a szavain.
- Bogolyfalván, vagy Budanekeresden gondolokozok ebben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=714677#post714677][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.02.19. 17:26[/b][/url]

- Itt bérelsz szobát, ugye? Mármint a közelben.
Igyekszem olyan arcot vágni, mintha mondta volna, csak éppen most emlékeznék vissza, és bizonytalan lennék az emlékben. Igazából a főnök asztalán láttam a címet, és pontosan tudom, hogy hozzá tartozik, de hát nehogy már engem bárki is kutakodással vádoljon. Nem kutakodtam, épp csak a szeméthalom tetején kincsre leltem.
- Csak mert arra gondoltam, hogy nálunk van két üres szoba is, jöhetnél oda is. Nem kell fizetned sem, vendégszoba, szóval vendég lennél. De zárható a szekrény, szóval, ha mondjuk hétköznap más alszik ott, akkor is védve van a cuccod.
Mondjuk ideálisabb egy, amiben tényleg rend van, és ahol tényleg ott lehet aludni. A másik kicsit olyan, mint a Jóbarátokban Mónika szekrénye. Nem éppen felhasználóbarát. De már tervezzük az átválogatást, lomtalanítást, csak elég régóta megy ez a tervezgetés. Sokat dolgozunk, na.
- Egyszer ki kéne próbálnunk, hogy milyen esélyeid lennének, szívesen lemeózom a dolgot.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, ami elég perverz lehet az ilyenkor ösztönösen felbukkanó mosolyomhoz. Sajnos az univerzum, mikor megteremtettem, túl sok pofátlanságot rakott belém, aztán ezt évekig elnyomták, majd jött Ella, és úgy robbant a tény a köztudatba, hogy nagyon, szóval valószínűleg ezért a túl sok arcért nem tudtam nyugton meglenni Claire mellett sem, ahogy aztán Lexa mellett sem. Ilyen ez. Persze nem vagyok az a fajta, aki szándékosan és erőszakosan nyomul, szóval vagy veszi a jeleket, vagy nevet egy jót, mert az hiszi, csak viccelek. Legalább tudom, hogyan kell a gatyámba tartani amit ott kell tartani.
- Hahaha… nem hiszem. Mármint Robi a kőarc és Szabados „Kőaveréskötsöggyerek” Zsolti után szerinted majd ez a mostani végre illik hozzá? Ha illene, engedné dolgozni, ha dolgozni akar.
Én például tudom, hogy ha egy nap tehetős leszek – hahahahaha – és az asszony megteheti, hogy nem dolgozik, de mégis akar, akkor hagyom kibontakozni. Nem fogom a pelenkázóasztal mellé kényszeríteni, mondván, hogy tudja, hol a helye. Borzalmas egy népbetegség ez.  
- Nagyon tetszik a gondolkodásmódod, szerintem remek vezető lennél. Én meg lennék a reklámarcod, ez mind az én fogam, és még egyet se vert ki a Dzsottikka, amikor rájött az ideg.
Elégedetten villantom meg a mosolyom, mert ha valamire, akkor arra tényleg és igazán büszke vagyok. Az azt mondom, hogy igazán jól sikerült.  
- Ajj, nem akarom, hogy vége legyen a szünetnek, olyan szívás ez a mai este.
Hátradöntöttem a fejem kicsit, és magamban kétszer megbántam, hogy nem aludtam inkább át az estét. Menni kell, dolgozósat játszani, hogy legyen belőle ebédre vásárlós játék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=716334#post716334][b]Lasch Ervin Balázs - 2018.03.12. 17:06[/b][/url]

- Te komolyan létezel, vagy csak kitaláció vagy a fejemből kivetülve?
Nem tervezem hangosan kimondani a dolgot, de annyira megdöbbent, hogy hupsz, egy pillanat alatt már kint is van. Nem sokan vannak, akik ne élveznék az ingyenélés lehetőségét, ő meg közli, hogy simán kifizeti, ha ott lakik. Az ilyen ember aranyat ér, komolyan mondom.
- Óóó, értem. Mondjuk persze, szép fejlődés egy zárható szekrény, de ha mégse lenne kedved tovább ott lakni, vagy mondjuk nincs tovább lehetőséged, akkor komolyan, az ajtónk mindig nyitva áll, és hidd el, Blue, szuperolcsóak vagyunk.
Mivel ő normális, még azt is képes lennék megtenni, hogy a szoba csak az övé lesz, és akkor aki jön hozzánk, az majd alszik a mi ágyunkban, mi meg vagy kint a kanapén, vagy a földön. Nem lenne rossz egy kis élet ott, sokkal hatékonyabban telnek a napok, ha nem csak ketten vagyunk fiúk.
- Hihetetlen, hogy nem láttalak ott, nincs képed?
Kérdezem kaján vigyorral az arcomon. Nem illendő az ilyesmi, tudom én is, de jelenleg egy független és fiatal elme vagyok, akinek kell a változatosság, és szívesen nézek meg olyan képeket, ahol a lányok nem a hagyományos garbós pulcsijukban feszítenek, kényszeredett mosollyal.
- Mennyit lehet amúgy összeszedni ezzel? Tudod, a jövőbeli biznisz miatt, tudjam, mire számíthatok.
Szeretem azt, akivel lehet hülyülni. Blue édes volt, aranyos és olyan kis könnyed, volt benne valami, ami megfogott. Sok lány megfordult már ezen a helyen hosszabb vagy rövidebb ideig, de csak nagyon kevesen voltak, akik tényleg meg is tapadtak az emlékezetemben, még azok közül se sokan, akikkel mondjuk úgy, összekavarodtam.
- Mivel nincs rá jobb szó, ezért gondolom ízlésnek kell. Ízlésficam, esetleg.
Pillantok rá tanácstalanul, kicsit megvonva a vállamat. Nincs rá jobb gondolatom, de szerintem ez eléggé jól leírja a helyzetet. A kérdésére a fogaimmal kapcsolatban elnevettem magam, és megráztam a fejem.
- Nem, pedig hallod nem jönne rosszul, ha nekem akarnának adni egy ilyen zsíros kis állást. Még turnéznék is. Az egyetlen dolog, amit megköszönhetek a drága szüleimnek.
A sérült gyermekkoromért nem nagyon lehettem hálás ugyebár. Látni anyámat másokkal egy ágyban, vagy éppen eltűrni apám hullámzó jelenlétét, a kényszeríttet durmstrangos pályafutásom, vagy az, ahogy kezelték, hogy az ikerhúgom helyett ikeröcsém lett. Túl nyers tapasztalatok voltak ezek ahhoz, hogy csak úgy továbblendüljek, és egészséges felnőtté váljak.
- A barna.
Jelentem ki két sültkrumpli előtt határozottan. Talán túl határozottan is, de esküszöm, nem ismerem őket.
- A szőkék valahogy jobban bírják a piát, de amikor átlendülnek, sokkal mocskosabb részegek lesznek.
Ez viszont tudományos tény, már a brit tudósok is megállapították, hogy így van.
- Mit szólnál hozzá, ha zárás után még maradnánk egy kicsit? Megdézsmálhatnánk a készleteket. Csak, hogy biztosan jó legyen minden holnapra. Kivéve, ha lehánynak, akkor húzzunk haza, de ha csak vér, akkor nem gázos a szitu.