[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=439886#post439886][b]Szendrei Ella - 2014.12.22. 12:37[/b][/url]

Tudta ő előre, hogy nem jó ötlet egyedül a nyakába vennie a mugli fővárost, és megtalálni benne valahol azt a részt, amit csak varázslók és boszorkányok laktak, nevezetesen Budanekeresdet. Tudta ő, igen, csak épp nagyjából két perccel azelőtt kezdte el tudni, hogy már tökéletesen el volt tévedve.
Pedig a legutóbbi vonatútja Lengyelországból Bogolyfalváig egészen jól ment, tekintve, hogy odatalált. És akkor még sötét is volt. Most inkább csak magát érezte sötétnek.
Jó, a cím megvolt, de sikerült rossz helyen leszállnia, nem gondolta volna, hogy ez a Keleti pályaudvar nevű helyet muglik használják. Elvégre olyan szép, és ódon volt, idegennek tűnt a modern üvegpalotáikba bújt varázstalanoktól.
Hogy valóban nem jó helyen járt, azután derült ki, miután többeket leszólított, hogy megkérdezze, merre található a művésznegyed, azok pedig próbálták kitalálni, mire gondolhat bolond lány ezalatt. Voltak, akik elirányították valamerre, de az utcanéven csak mosolyogtak, vagy a fejüket rázták, mondván ilyen nincs. Volt, aki elővette azt a fura világítós készülékét, és nekiállt simogatni, csak, hogy aztán öt perccel később közölje, hogy ilyen utca nem is létezik. Ezt persze Ella végül nem is nagyon értette, minek várta ki, hiszen abból a ketyeréből már kezdte kapisgálni, hogy egy muglival van dolga, akinek halvány lövése sem lehet Budanekeresdről.
Oké, szóval ez nem épp muglimentes városrész. Eltévedtem - állapította meg vidoran a vörös hajkorona alatt a lányka, majd tehetetlenül felkacagott. Elvégre mókás volt, ha bosszantó is.
Kisétált az állomás hatalmas ajtaján, le a lépcsőn, és a szürke fellegek alatt álló szürke városban találta magát. Lehangoló látvány volt, és ami nagyobb baj, hogy tökéletesen ismeretlen.
Összehúzta magán piros szövegkabátját, megigazította sárga-fekete sálját, majd elindult balra, hogy aztán megpördüljön, és elinduljon inkább jobbra. Nem egészen volt maga sem biztos benne, hogy merre menjen, de valamiért a balra nem tűnt jónak. De aztán kiderült, hogy a jobb is ugyanolyan bal. Hajjaj. Ilyenkor mi van?
Végül úgy döntött, hogy a már egyszer bevált megoldásnál marad, mégha az itt kevésbé nyerő is. Mikor a Bagolykőbe érkezett, és a diribát kellett keresnie, nem egy jó nagy rakás olyan ember közt próbált segítségre lelni, akinek semmi dolga nem volt ott.
- HAHÓ! Ki tudja, merre van Budanekeresd!? - kiáltotta a reggeli sürgés-forgásba.
Zsebre dugta kezét, és forgolódva, vigyorogva fogadta a megdöbbent és szúrós szemű pillantásokat. Sajnos azonban egyelőre egyikük tekintetében sem látszott ezek mellett az, hogy tudnák, miről beszél ez az eszelős.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=440104#post440104][b]Szendrei Ella - 2014.12.22. 19:33[/b][/url]

Sosem volt rá igazán jellemző, hogy túlzottan átgondolta volna a lépéseit, megrágta volna őket, vagy akár csak különösebben elmerengett volna róluk. Kitalált valamit, és rögtön neki is fogott a megvalósításához.
Kezébe akadt valahogy nemrég egy meghívó (amit most neki is állt előkeresni, hátha van rajta egy térkép is, amit eddig nem szúrt ki), ami egy ugyan már elmúlt házavató bulira invitált, de ez még nem jelentette azt, hogy utólag ne érjen oda. Elvégre biztos csak elkeveredett a bagoly, ami neki hozta volna ugyanezt, vagy ez éppen az volt, csak jól elrejtve az egyik folyosó kövén pihenve.
Miközben egy-két ember még mindig értetlen, vagy felháborodott kifejezéssel az arcán ment el mellette, ő inkább a táskájában kotorászott, de hiába, a fránya papír otthon maradt. Habár valamennyire emlékezett rá, és nem derengett neki, hogy útvonalat is rajzoltak volna rá, valahogy mégis jó lett volna biztosra menni, és rápillantani újfent.
De ha nem, hát nem. Annyi baj legyen, az, hogy a budanekeresdi művésznegyedet kellett megtalálnia, olyan biztos volt, mint az, hogy most nagyon el volt tévedve.
Lehet, hogy nem lett volna teljesen ostobaság baglyot küldeni előbb, vagy legalább megkérdezni Védát, vagy valakit, hogy miként is kell eljutni a varázslótelepülésre, de már oly mindegy volt. És felesleges is lett volna sokat keseregni ezen, helyette bé terv, jöhet a kérdezősködés. Volt egy minimális esélye annak, hogy egy varázstudó is hallja őt, szóval miért ne?
És mint kiderült, igaza is lett! Meglepően hatásos technikának bizonyult egy kisebb tömegben ordibálni. Ella az elé lépő srácra villantotta vigyorát, jelezve, milyen szuper, hogy itt van, és éppen most, nem pedig öt perccel később vagy épp hamarabb, mikor is a lány még nem volt itt.
- SZIAAaööö...! - nyitva maradt a szája, mintha bent ragadt volna a megszólítás, de csak simán nem jutott eszébe a neve. Némán a nyelve hegyére próbálta a fél ábécét, miközben az ujját is megemelte, jelezve, hogy mindjárt, de tényleg rögtön eszébe fog jutni, de csak nem sikerült. Pedig eridonos volt, és ő sok eridonost ismert már, az eridonosok tök jó arcok.
Valami fűszer.. Mustár, nem, nem, nem Mustár ezredes, az máshol van, és a kechup se.. Torma! Ezaz!
- Tormaaa! - nevetett fel vidáman, aztán kicsit elbizonytalanodott. Nem ez volt a neve, csak ő így nevezte el magában, mert olyan mókás volt. Valami keresztneve is van biztos. Próbált inkább tovább vigyorogni, hátha nem sértődik meg a másik túlzottan, és aztán gyorsan témába is vágta a hangját, hogy elterelje a "fogalmam sincs, hogy hívnak"-ról.
- Iszonyú szuper, hogy itt vagy! Merre van Budanekeresd? Te is oda tartasz, ugye? Mert akkor mehetünk együtt. Képzeld, ezek a muglik tök nem normálisak. Valami lapos ketyerét simogatnak, fogalmuk sincs róla, hogy annak gömb alakúnak kellene lennie, hogy választ kapjanak. Bár a jóslástan is elég nagy katyvasz, de legalább nem lapos a jósgömb. Akkor lehetne akár jóslap is. Most gondold el!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=440436#post440436][b]Szendrei Ella - 2014.12.23. 10:10[/b][/url]

Hiába vigyorgott, mint vadalma, a dolog nem tűnt enyhítő körülménynek a megszólítást illetően, mely kicsit fűszeresebbre sikerült a kelleténél. Pedig Ella szívesen megosztotta volna még vele azt is, hogy ó, ő nagyon szereti a tormát, de a pillantástól, és a srác szavaitól elbizonytalanodott abban, hogy ezzel javítani tudna a kínos helyzeten, vagy épp tovább rontaná esélyeit, hogy végül faképnél legyen hagyva.
- Igenis, bocsánat! - bólintott, és erőnek erejével visszafogta néhány pillanatra ajkait, hogy azok felfelé görbüljenek. Habár jellemzően ő folyton mosolygott meg vigyorgott valamin, sokan, akik még nem ismerték igazán (a szerencsések?), azt hihették, rajtuk mulat ilyen jól, pedig Ella inkább úgy gondolta, velük nevet, mégha a másik fél éppenséggel nem is derült túlzottan abban a pillanatban.
Szóval Tormay. Alig vétette el, na. Ehhez képest tiszta szerencse, hogy nem Mustárnak hívta. Azonban úgy állt a dolog, hogy így sem voltak sokkal előrébb, mindketten épp úgy nem tudták, merre van az arra.
- Okostelefon? - Ezen azért inkább fent akadt, mint eltévedésük tényén. Ez már tényleg sok volt a mugliktól. - Ennyire buták volnának, hogy a telefonjaiknak kell okosnak lenniük helyettük? Jó ég, elképesztőek!
Megrázta narancsos-vörös üstökét, és körbenézett, mintha abban reménykedett volna, hogy meglát egy elvarázsolt útjelzőt, amin a Budanekeresd felirat olvasható. Ennek azonban semmi nyoma nem volt. Ellenben annak, hogy Tormay sem tudja az ő nevét, már annál inkább, ami visszacsalta Ella vigyorát. Így mégse olyan kellemetlen.
- Valahogy úgy - bólogatott. - Szendrei Véda a keresztanyám, én pedig Ella lennék.
Ki is csapta feléje pracliját, és még szélesebbre húzta vigyorát. Íme, Ella.
- Azért ketten eltévedni mégiscsak sokkal jobb, mint egyedül, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=440555#post440555][b]Szendrei Ella - 2014.12.23. 15:38[/b][/url]

Bocsánatkérés siker, öröm a köbön. Ella nem nagyon lelkesedett a gondolatért, hogy a srác idő előtt lekoptassa, főleg mivel ő jött oda a lányhoz, így aztán végképp ciki lett volna, mert hát ővele valamivel kintebb volt a vízből, mint egyedül, és egy varázslóval mégiscsak célszerűbb egy varázslótelepülést keresni, mint muglikkal. Tehát megkönnyebbülés rajzolódott ki arcán, amit alig zavart meg az értetlenkedése az okos telefonok körül.
- Szerintem ez a sok technikai kütyü csak elhülyíti őket, de ők tudják. - Megrántotta vállát, mert neki aztán mindegy volt. Nem értette, és egyúttal meg is vetette ezeket az ostoba vívmányokat, de azért még mindig meg tudott rajtuk lepődni.
Kezet fogtak, melynek keretében Ella lendületesen megrázogatta a másik karját, és vigyorgott hozzá egy széleset is - természetesen. Nála ez volt a dolog rendje, aki beéri egy szimpla, gyengéd kézszorítással, az nem is csinálja jól.
- Nem, nem igazán, még új neki a dolog - válaszolt derűsen, miközben nekiállt előkaparni a kesztyűit piros kabátjának mély zsebeiből. - Mármint persze tudta, hogy keresztanya, azt hiszem, azt nehéz nem észrevenni, ha az ember azzá válik, csak egészen pár hónappal ezelőttig alig-alig láttuk egymást. Anyám miatt.
Az utolsó két szót kissé más hangleejtéssel mondta ki, és tekintete is elkalandozott. Aztán visszafordította ma kissé szürkésebbnek tűnő szemeit Tormára (magában csak nem állta meg, hogy így nevezze), és folytatta:
- Budai rész, igen, igazad lehet.. - bólintott egyet-kettőt, mint aki tökéletesen tudja, mi is a következő lépés, pedig dehogyis, fogalma sem volt. Inkább csacsogott tovább: - Védát nagyon csípem amúgy, klassz, hogy ilyen nagynénén van. Mikor idejöttem, szabályosan betörtem hozzá az éjszaka közepén, és képzeld csak, nem dobott ki, hanem befogadott. És marha jó kávét csinál! Ezt a legjobb az egészben!
Hirtelen eszébe is ötlött, hogy már legalább egy órája nem ivott kávét. Arcára árnyékot vetett a szörnyű gondolat, és máris nézelődni kezdett, merre lehet a legközelebbi kávé. Hol egy üzlet, amire ki van írva, hogy "Erre gyere Ella, itt van kávé"? Esetleg rögtön lehetne egy olyan, hogy "Budai kávé"!
- Ú, várj meg! - ugrott egyet, mikor meglátta, hogy útitársa már meg is indult. Ella jól rábízta magát - ha így megindult, biztos tud valamit. Elbámult a jókora betontéren túlra, abba az irányba, amerre mugli sínek már nem vittek tovább az állomáson. - Ez most akkor nem Buda? Ez most csak Pest? Akkor most tovább kéne menni... arra? Útközben találjunk kávét, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=441574#post441574][b]Szendrei Ella - 2014.12.25. 17:52[/b][/url]

Ella könnyedén elcseverészik szinte bárkivel, ezúttal sem volt másként, noha a család nem feltétlenül volt a legjobb témakör, ha esetleg továbbterelődött volna a szó azok felé, akiket hátrahagyott, mikor egyszercsak fogta magát, és idejött Magyarországra. De amíg Védáról volt szó, nem lehetett gond, szóval vígan mondta tovább a magáét.
- Még nem mind, a legkisebb, Riri, vagyis hát Viktória, de mindenki Ririnek hívja, szóval ő még előkészítőbe jár - ecsetelte, miközben számba vette keresztanyja lányait. - Az ikrek pedig már mestertanoncok. Jövő tanévtől én is az leszek, feltéve, hogy átmegyek a vizsgán. Amúgy jól megvagyok velük, múltkor megfenyegettek, hogy zsákba vágnak, és elrabolnak. Pedig mondtam én, hogy magamtól is szívesen velük tartok kirándulni.
Valahogy nem érezte szükségét, hogy szépítsen a történeten, teljesen normálisnak tűnt számára, hogy unokatestvérei letámadják és elrabolják. Abszolút jó mókának tűnt.
- Riri pedig édes, és rettentően eleven, akit épp nem körülrajong, azt egy kanál torokfertőtlenítőbe szeretne fojtani, de úgy tudom, ilyen szuper viszonyban csak egy vagy két kislánnyal van.
Ők ketten persze remekül megértik egymást, Ella nem épp korának megfelelő viselkedése és lelki világa lévén nincs nehéz dolga jóban lenni a kiscsajjal. Épp olyan nagy lelkesedéssel tud például Keith-nek örülni, csak Ella azt is tudja, ha hasonlóképp ráakaszkodna a fiúra, ahogy Riri teszi, azt elég sokan néznék furcsa szemmel, talán épp Keith is, és Ella nem akarta elkergetni.
Eddigre már úton voltak, határozottnak szánt, céltudatos léptekkel haladtak előrefelé, és Torma láthatóan nagyon igyekezett megtalálni a betondzsungel már ismert ösvényeit. Mutogatott, nézelődött, és Ella jót derült rajta, hogy nem sokkal nőtt meg annak esélye, hogy úgy eltéved, hogy sose talál vissza. Nem tudott izgulni emiatt, valahogy úgyis lesz.
- Metró! Szuper! - kiállt fel, és gyorsan felzárkózik a srác mellé, és belékarol, mert látja, hogy föld alá készülnek menni. - A metró az a földalatti vasút, ugye? Ami elektromos.
Megrázogatta partnere karját, és rávigyorgott, egész biztos volt benne, hogy most jól megmutatta, hogy annyira nem tök a mugli dolgokban.
- Kávé, kávé, kávé..? - közben buzgón nézelődött, keresve, hol ihatna végre az életelixírből. Már lent jártak, dísztelen, egyszerű föld alá süllyesztett folyosón, Ella pedig hagyta magát vezetni. Nem messze előttük magától mozgó lépcső tűnt fel. Vagyis igazság szerint ők közelítettek afelé.
- Ott egy térkép! - kiáltott hirtelen fel Szendrei, és eleresztette a másikat, hogy előrerohanjon és becsúszva lefékezzen a kusza színes vonalakkal zsúfolt rajz előtt. Hamar megállapította, hogy jobb lesz, ha bevárja útitársát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=442052#post442052][b]Szendrei Ella - 2014.12.26. 10:08[/b][/url]

Az elmúlt évek során anyja elég sokszor nekiszegezte a kérdés: mi lesz belőled, lányom? Merre tovább? Mit akarsz csinálni? És ő mindig ugyanazt felelte, hogy nem tudja.
Miért kell ezt ilyen hamar kitalálni egyáltalán? Miért kell gondolkodni rajta, miért nincs valaki, aki pontosan meg tudná határozni, hogy neki ezt kellene csinálnia? Persze ezalatt nem az anyjára gondolt. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi való Ellának, maga mellé akarta venni a minisztériumba, amitől a lánynak minden szál haja az égnek állt.
- Nie wiem - felelte ösztönösen a már olyan sokat hallott kérdésre, méghozzá ennélfogva anyai anyanyelvén. Aztán persze viszonylag gyorsan hozzáfűzte: - Mármint nem tudom. El kéne döntenem pedig lassan, hogy merre menjek tovább. Érdekel a sárkánykutatás is, de talán csak azért, hogy bosszantsam anyámat vele.
Valóban nagyon érdekelték őt a varázslatos, veszedelmes bestiák, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ha Véda nyomába szegődne, anyját ez mennyire bosszantaná, és egy pillanattal később már nem is a sárkányokon merengett, hanem azon, hogy milyen arcot vágna hozzá.
Szerencsére közben megérkeztek az elektromos lépcsőhöz, Torma pedig szerzett jegyeket. Ella kikapta a kezéből az egyiket és lelkesen megforgatta kezében.
- Imádom a jegyeket!
Pontosan követte a srác utasítását, követte őt a fura hangot kiadó gépezetig, ahova be kellett a papírt dugni. Mikor kihúzta, meglepődve látta, hogy az nem lett lyukas, így ismét bedugta, majd újra, de továbbra sem volt rajta egy fia lyuk sem.
- Te, ez szerintem elromlott. - De az egyik ellenőr megunta a szerencsétlenkedését, és odalépett hozzá megnézni, mi a baj.
Ella idétlenül rávigyorgott mindenkire, miután kiderült, hogy jó lesz a jegy így is, majd sietett útitársa után.
- Hogy ezek milyen mogorvák! - csóválta a fejét, majd visszavigyorgott a srácra, mikor az kérdést intézett felé. - Rémes!
Rövidesen lent voltak a peronon, ahová befutott egy a földalatti vasútból, melyről jókora tömeg tolakodott lefelé, majd hasonló vissza, köztük a két bagolykövessel.
Ella bizonytalanul nézelődött maga körül, hol kapaszkodhatna meg, mire a szerkezet meglódult alattuk, ő pedig gyorsan a társa után kapott, mielőtt elesik, és megkapaszkodott benne.
- Már kapaszkodom, már kapaszkodom! - vigyorgott rá, bár sanszos volt, hogy feltűnt neki, hogy Ella kapaszkodik, elvégre benne tette. - Nem félek. Mitől félnék?
Megrázta fejét, éppen akkor, mikor oldalt kinézve tökéletes feketeségbe száguldottak.
- Elektromos kukac! Ez egy elektromos kukac! - kiabált, több mugli igen meglepett pillantását vonva magára. Valamiért úgy képzelte, a metró éppen most túrja magának az alagutat, és ez végső soron nagyon szórakoztató gondolat volt.
- Tényleg.. te hová is mész? Mármint azután, hogy engem elkísértél. - Széles, lelkes mosoly, kedves pislogás, miközben két kézzel karolt a másikba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=451062#post451062][b]Szendrei Ella - 2015.01.10. 16:51[/b][/url]

Megrántotta vállát, és lazán elvigyorodott, mutatva, hogy mennyire mindegy minden. Talán kérdéses volt még a jövője, de inkább legyen az, mintsem betonbiztosan egy olyan, amire nem vágyik. És amit az anyja elképzelt neki, az éppen ilyen volt. A háta közepére se.
- Majd lesz valahogy. Amúgy lengyel. Félig az vagyok, anyai ágon, és ott nőttem fel, csak nemrég jöttem el ide. Mármint Bogolyfalvára.
Merthogy az "ide" az folyamatosan változott, ahogy haladtak előre, először a mozgólépcsőt, és a lyukasztókat (melyek nem is lyukasztottak) hátrahagyva, majd felszállva az egyik földalatti vasútra. Ella nem győzött csodálkozni a sok lehetetlen dolgon. Furcsa tapasztalatok érték, de igyekezett lépést tartani Tormával, mert amíg nem tud hoppanálni, bizony kénytelen lesz mugli módon eljutni Budanekeresdre.
Az utasok közt többen értetlenül, döbbenten pillantottak a párosra, a vigyorgó, hangoskodó Ellára és szegény srácra, aki kezdte a lány hajszínét felölteni az arcára. Aztán együtt nevettek, de érezhetően nem ugyanazért. Ellát rendkívül szórakoztatta a helyzet, kapaszkodott a srácba, és közben nem győzött hangot adni elképedésének.
- Ez szööörnyűű!
Közben a srác a füléhez hajolt és úgy válaszolt már inkább a kérdésre, láthatóan nem akart még nagyobb felhajtást, és ez nem kerülte el Ella figyelmét. Elvigyorodott.
- Bocsánat, hol kell leszállni, ha Budanekeresdre megyünk? - kiabált a mellette álló nőnek, aki azonban csak látható értetlenkedéssel válaszolt, ráadásul addigra Ella már kifelé nézett a szerelvényből, követve Tormát.
- Tudom én! Gyere! - azzal megragadta a karját, és már húzta is maga után. A fejük felett Széll Kálmán tér volt kiírva, ami nagyjából semmit se mondott Ellának, de ha rossz helyen vannak, legfeljebb visszajönnek ide.
A tömeggel együtt a mozgólépcsőkhöz vergődtek, Ella pedig tovább kapaszkodott útitársába, valahogy kényelmesebb volt benne kapaszkodni, mint a mugli ketyere mozgó gumifogójába.
Mikor aztán kiértek a felszínre, és természetesen ott sem látott Ella semmit, ami segíthetne, merre tovább, letette cókmókját és ráült.
- Szerinted már eltévedtünk? Vagy még nem teljesen? Most már szerzünk kávét? - Persze a legfontosabb kérdést hagyta a végére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=461315#post461315][b]Szendrei Ella - 2015.02.03. 19:15[/b][/url]

Amúgy is jellemző volt, hogy nem tud dolgokat, de ma Ella vélhetően rekordot döntött a nem-tudással. Fogalma sem volt róla, hol van, merre megy, mi ez itt, mi az, és azt meg miért csinálja az az ember ott, amit.
Arról sem nagyon volt elképzelése, hogy vajon gyakori név-e az övé lengyelben, de valahogy úgy gondolta, nem valószínű. Tekintve, hogy nem lengyel nevet kapott. Lehet akkoriban még nem anyja volt a családban a főnök, hanem Ella magyar származású apja. De nem tudta, szóval csak a vállát rántotta meg, és Tormácska további érdeklődését hallva is csak vigyorgott rá. Nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmiket megítéljen, szeretik-e ott a magyart vagy sem. Ő mindenkivel elvolt, még azzal is, aki kikerülte az utca túlfelére sietve. A lelkes integetés-vigyorgás neki is kijárt.
Végül a földalatti robogás véget ért, és bármilyen újszerű és érdekes volt, a vörös sokkal jobban élvezte a szabad levegőn ücsörgést, mint az emberek közt heringekként összeverődve kapaszkodást egy sötét lyukban száguldva. Így visszagondolva szörnyűnek találta az utazást.
Kávéért nyavajgott, mire a srác elirányította és meghagyta, hogy neki is hozzon. Ella bólintott, majd felpattant, és félig szökellve, félig futva odatolakodott a bódéhoz. Egy pillanattal később aztán visszaóbégadott:
- VAN NÁLAD MUGLI PÉNZ??
De aztán megtalálta a Védától kölcsönlopottkért bankót, úgyhogy mielőtt Torma bármit szólhatott volna, integetett neki vele, hogy már nem kell, megoldotta. Néhányan azért még értetlenül bámultak rá néhány percig, de aztán lassan mindenki ment a dolgára, Ella pedig visszabattyogott a két kávéval a cókmókjukhoz.
Mire letette a fenekét, már kortyolta is, de aztán fintorba húzódott az arca.
- Eltévedtünk, és még a kávé is hideg! - csak egy pillanatnyi bosszúság ragadt meg arcán, aztán felderült, mert eszébe jutott, hogy ő boszorkány, és legalább az egyik problémán segíteni tud: felmelegítheti a kávét.
Előrántotta pálcáját, és azzal a lendülettel ki is billent alóla a táskája, amin ült, mire kezét-lábát lóbálva kiterült a betonon.
- Au - jegyezte meg, aztán meglepetten pislogott párat. Egy sárga járműszerűség materializálódott előttük.
Még forgott fémkereke, mely alá bizony sínt képzelt volna az átlag, de ez csak úgy állt ott, mintha a legtermészetesebb dolog volna a tér közepén megállni egy ilyennel.
A muglik nem vették észre, vagy elsiklott a tekintetük mellette, mert egyébként is sok hasonló jármű volt a környéken (igaz, azok síneken, és nem egy nagy placcon, ahol emberek mászkálnak).
Egy alul sárga, felül, ablakait keretezve fehér vonatszerelvény-szerűség volt, illetve, ahogy az lassan eszébe jutott Ellának, egy villamos, rajta egy hetes számmal. Kinyíló ajtaja mögött egy kellemes mosolyú férfi jelent meg, szépen vasalt egyenruhában, és büszkén emelkedett hangon a tudtukra adta, hogy ez bizony a szegedi 7-es varázslójárat, mely elviszi őket az országon belül ahova csak kívánják.
Ella arca megint felderült (illetve visszatért szokott állapotába), és még mindig a betonon csücsülve útitársa felé perdült.
- Na mit szólsz, milyen jó vagyok? Rendeltem magunknak fuvart!
Felszálltak, és kifizették a jegyet, és már préselődtek is bele az ülésbe, hogy aztán egy másodperc múlva előrezuhanjanak. Mint kiderült, Budanekeresd egy köpésre volt. Ella gyors búcsút vett: megölelgette Tormát, aztán már ugrott is le a villamosról, és elraktározta az elméjében, hogy legközelebb hamarabb kell majd átesnie a táskáján, ha el akar valahova jutni.