[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=611113#post611113][b]Brandon Norrey - 2016.08.04. 23:58[/b][/url]
Kamilla
A lilába csapó horizonton sötét alakok serege mozgolódott, hatalmas tömeg gyűlt már most is. Tudom, hogy az első sorhoz varázslatok használata nélkül szinte lehetetlen hozzácsapódni, csak ha három óránál többet vár az ember, de titkon egy picit azért reméltem, hogy kartávolságban fog rugdosni Oliver.
Gondolataimból egy jobbomról hallatszó kurjantás ránt ki, egy pillanatra, de összerezzenek. Nem volt olyan látványos, de Kamilla valószínűleg észrevette.
-
Ez az első fesztiválom, ami azt illeti. - mondom neki oldalt felnyírt szőke hajamat megigazítva. Lakk de vagy oda, a pára előbb-utóbb a frizurám gyilkosa lesz.
A nyakamon végiggördülő izzadtságcseppnek sikerül meggyőznie arról, hogy egy kis mellkasvillantás a legfelső gomb kioldásával még erkölcsileg elfogadható. Remegő ujjakkal látok neki a számomra megterhelő folyamatnak. Közben figyelemelterelésképp hevesen bólogatok az első számmal kapcsolatos okfejtésére.
-
Lehet, hogy túl népszerű, de olyan szép a kezdő dallama, hogy az csak na. De ja. Lehet a Drown lesz. - csak ekkor veszem szemügyre a lány ruháját, ami olyan tipikus fesztiválos öltözet. Nem kell félni, az én sátramban sem csak
villámot szóró macskás pulcsik sorakoznak, hanem persze nálam is van kihagyhatatlan szürke atléta, hogy mindenki bámulhassa bicepszemet, juhé.
El kell gondolkoznom a kérdésén bambulásom után, de csak sikerült összeszedni magam fejben.
-
Őőő... Nem. köszönöm, van sajátom. - mondom neki, majd a zsebemből kihalászva egy apró fémdobozból veszem ki a kézzel sodort szálat, ajkaim közé veszem a jellegzetes illatú dohánnyal készült kis csodát, majd Kamilla felé hajolok, hogy az meggyújthassa a végét.
A tüdőmben tartom az első pár szippantást, kiélvezem a saját kis rituálém minden egyes pillanatát. Karomra egy semmiből érkezett hideg fuvallat libabőrt varázsol, mintha bőrömön érezném a környező levegő nyomását.
Gondolataim meglepő hurkokkal fonódnak tovább elmémben, a mellettem sétáló lán mozgása pedig mintha hangosabb enne az eddiginél.
-
És én még azt hittem ki fog száradni mostanra. - vigyorgok az előttünk felgyülemlő tömegbe. Idő közben csak sikerült a színpad közelébe férkőznünk...Viszonylag.
A reflektorokkal felszerelt pódium felé bámulok vigyorogva, nyelvem lassan simít végig füstízű fogaimon. A kezdeti feszültség elszállt az indigó ég fölé fújt felhőcskékkel együtt.
-
Mindjárt kezdődik.