Budapest

Cikesz*-*
december 6., Budanekeresd

Szórakozottan húzom össze magamon a kabátot, ahogy a többiekkel együtt követem Vikot az utcákon át. Még mindig nehezen fogom fel, hogy itt lehetek, hogy Akadémista is lettem és úgy egyáltalán. Ez már félig olyan, mintha seprűn ülhetnék. Na meg, titokban reménykedem, hogy ez olyasmi, amit majd ha elmesélek Ashleynek rettentően irigy lesz rám. Esetleg ha van rá lehetőség veszek is majd neki valamit, elvégre ő a fogó. Biztos örülne neki.
Szóval mosolygok, mint a vadalma időnként megigazítva a táskámat, ami a nagykabát miatt nem akar a vállamon maradni. Pedig most sincs benne sok minden csak a szokásos jegyzetfüzet, toll, inzulin, meg a többi kis apróság és persze néhány finom falat. Nem tudom pontosan meddig tart majd az egész, így felkészültem rendesen.
Kíváncsi vagyok nagyon. A cikesz amúgy is az egyik legérdekesebb dolog a kviddicsben, még a története is sokkal izgalmasabb, mint a többi labdának, a készítése pedig kifejezetten misztikusnak tűnik számomra. Aztán lehet tévedek. De erre nagyon kis esélyt látok.
Pont mikor már úgy érzem, túl sok volt a hidegből - hiába szeretem a havat - kiáltja el magát Viko, hogy nem sokára megérkezünk.
- Hála az égnek! - sóhajtom magam elé, majd zsebre vágom a kezeimet. Miért nem hoztam kesztyűt?