36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Haru Smith hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 24. 23:19 | Link

Kristóf
Pestseholse

Maga sem tudta első pillanatban, amikor átlépett Pestseholse kapuján, hogy mégis minek jött ide. Ahogyan az idő telt s egyre beljebb találta magát, pedig ez az érzés, csak erősödött.
Mellékesen, legalább megtudta, hol nézzen olyan szer után, amely a kerti törpék ellen lenne jó, még ha most nem is vásárolt be belőle. Az elmúlt időszakban, valamiért, pár felütötte a fejét a férfival közös kertjükben, de persze, ez a hím nem éppen az, akit úgy tűnik érdekelne a dolog. Nem mintha Haru egy jó ideje látta volna... a hosszú csend után, azt már észrevette, hogy szomszédja hazatért, de ezzel egyidejűleg minden nap elkerülték egymást. .... Nem mintha érdekelné...... csak azért kissé aggódott. Hallva a pletykákat, ő elégé reálisan eltudta hinni, hogy a másik lenne az a személy, akit éppen elbocsátottak nemrégen a kirendeltségtől. Pont emiatt...bármennyit is beszélt Vikoval ezelőtt Kristófról, ismerte a férfit, s tudta, hogy valószínűleg maga alatt van, talán nem mutatja de.....
A gondolat menetét végül mégsem tudta lezárni, mert megtorpant hirtelen, ahogyan világos pillantása egy ismerős pontot vélt felfedezni az egyik közeli fogadó előtt. Finom vonású arcán egy kis gúnyos vigyor jelent meg, amit azután azonban megpróbált lefagyasztani.
- Még, hogy maga alatt van? Túlságosan naiv feltételezés volt a részemről....
Azzal tovább indult a kissé macskaköves úton, mialatt a zacskó mélyére rejtette a Vikonak szánt tárgyat. Nem mintha örömmel szerezte volna be, de a barátnője éppen dolgozott, így elvállalta a dolgot. Talán nem kellet volna....
Vett egy nagy, mély sóhajt. Lépéseit siettetve haladt, teljes nyugalommal az ismerős alak felé, ám mielőtt az észrevehette volna, oldalról lépet mellé s kezdte nézni, nagy, őszinte figyelemmel azt amit, feltehetőleg a másik.
- Minden egyes galleon sokat ér a helyzetedben, én nem pazarolnám el a helyedben, mikor van egy házrészed.
Jelentette ki, és csak utána emelte kék pillantását a nála vagy másfél-két fejjel magasabb férfira. Arca most komolyabb volt. Az előző aggodalom tova szállt róla, bár maga sem tudta, hogy ennek örülnie kellene, vagy sem. Összevonta a szemöldökét.
- Minek vagy itt ezen a helyen?
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. október 25. 14:18 Szál megtekintése

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 25. 15:50 | Link

Kristóf
Pestseholse

Kristóf válasza után, teljesen biztos lett abban, hogy a pletykák, valóban igazak, s valóban ezt a személyt foglalták magukba. Mialatt figyelte egy pillanatra szinte megfeledkezett erről, s csak a következő körre hozta vissza a formáját. Habár, "örülhetne", hogy feltételezései helyesek voltak, egy ilyen témájú dologban, inkább azt kívánta, bár tévedett volna. Volt valami, ami mindig kizökkentette az adott viselkedéséből, így néha, csak utólagosan döbbent rá, hogy lehet abban a pillanatban máshogy kellet volna tovább vezetnie az interakciót.
Kristóf válaszára, csak apró sóhajt adott ki magából, mialatt rosszallóan végig nézett a kocsma címerén. Úgy tűnik, van amiben a férfi nem javult, még pár év elteltével sem. Elvonta róla a kutató szemeit.
- Rendben, menjünk be, meghívlak valamire.
Vonta fel a fejét, a következő pillanatban pedig már az ajtó túloldalán találta magát, a dohos félhomály és zömök férfiak és nők körében. Igyekezett nem figyelmet biztosítani a számukra, s egy kellemesebbnek tűnő asztalhoz ment, ami az ablak mellett volt. Nem sietett, hiszen így is biztosítania akarta magát, hogy a másik valóban vele tart, ha már ő meghívja valamire. Haru sem tudta pontosan mi oka lehetett, talán csak szerette volna valamivel kompenzálni azt amit Kristóf hangjából vélt felfedezni. A lényegen úgysem változtatott ez. Nem volt közük egymáshoz, s míg a férfi házába gyakorta érkezett valaki, addig ő ezt mellőzte. Leült majd maga mellé tette a zacskót. Egy újabb levegővétellel adta át a figyelmét a másiknak, jelezvén, hogy meghallgatja, ha éppen szeretné kibeszélni a problémáit.
- Előre szólok, hogy az árban azért ne túlozz. Ez kedves gesztus, nem pedig jutalom, vagy valami hasonló. Nem mellesleg, inkább én adok neked valamit, minthogy a maradék pénzed ebben a helyzetben elköltsd ilyesmikre..... szomorú lenne, ha odáig jutnál, hogy a belső, extra negyedbe kellene járnod.
Bökött ki az ablakon, a jól ismert helyszín felé, amit Haru igyekezett elkerülni, minden csepp vérével.
Szál megtekintése

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 26. 19:15 | Link

Kristóf
Pestseholse

Habár megértette, hogy a férfi talán a hangulatot próbálta oldani, azzal ,hogy őt "anyának" hívta, jelenleg mégsem találta olyan viccesnek a dolgot, így nem is mutatott semmilyen reakciót erre a próbálkozásra. Az is megfordult a fejében, egy pillanatra, hogy talán ő gondolja túl a dolgot, de valamiért mégis más volt az érzése ezzel szemben. Arra ahogyan Kristóf mégis krákogni kezd, majd hirtelen tereli a témát, akaratlanul is rápillantott kissé lepetten. Csak találgatott, és kijelentett, de úgy tűnt túlságosan beletalált a dolog közepébe. Mialatt kék szemeivel most ő pásztázta a másikat, rájött, hogy fogalma sincs, ebben a pillanatban, hogyan kellene ezt lereagálnia. Így a következő pillanatban, inkább egy apró, zavart mosollyal a szája szegletében emelte el pillantását róla, s tette vissza a kinti környezetre. A mosoly remek álca volt, de jelenleg nem fűződött az eredeti jelentéséhez. Egy dologban volt biztos, hogy nem akarta taglalni ezt a dolgot.... inkább kellemetlen lenne számára, mint érdekfeszítő. "Amúgy sincs hozzá semmi közöm."
- Erre több választ is adhatnék.... "kezdjük azzal, hogy szomszédok vagyunk" ,de az igazság az, hogy egy olyan kis településen, mint Bogolyfalva, hamar terjed a pletyka, még az Óvodában is.
Engedett meg egy kis cinikus mosolyt maga elé.
- Habár rád gondoltam.... az előbb csak tippeltem. Te erősítetted meg, a tényt a válaszoddal.
Emelte végül vissza a pillantását a férfira, hosszan. Az újabb faggatásnál, érezte, hogy próbálkozik valami olyan fogót keresni rajta, amivel érzelmileg sarokba szoríthatja, ha már ő akaratlanul is fényt derített Kristóf egy-egy "piszkosabb" tevékenységére. Ez a valami, pedig mélyen, talán kicsit szórakoztatta. Felemelte a zacskót, majd megmutatta a tartalmát neki.
- Sárkányféreg-genny. Viko kérte, hogy vegyem meg, mert szüksége van rá, de nem volt ideje eljönni ide érte. Most ,hogy újabb teendői vannak, nem is csodálom. Mivel amúgy is erre felé volt dolgom, eljöttem. Mellékesen, megérdeklődtem, mit is tehetnénk a kerti törpjeinkel akik néha-néha felbukkannak. Nem tudom te mennyire akarod, de én nem szeretném, hogy az egyik nap csak úgy jókedvéből megharapja a lábujjam valamelyikét.
Azzal vissza tette a vásárolt terméket a zacskóba. Felállt, majd megveregette a másik vállát, míg kiment, hogy leadja a rendelést a pultnál. Majd ott fizetett is érte.
Szál megtekintése

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 27. 23:09 | Link

Kristóf
Pestseholse

- Micsoda? Dehogyis, az kellene még! Hogy őszinte legyek, még én sem tudom, hogy pontosan miért rúgtak ki. A pletyka csak azt tartalmazta, hogy kirúgtak valakit. A többi igazából jött magától.
Sóhajtott hirtelen fel, a férfi kiakadásán. A reakció miatt, nem egészen merte megtudakolni, hogy valójában mi is volt az-az indok, amiért meg kellet válnia a munkájától.
- Amúgy sem biztos, hogy a gyerekeknek azt kellene tanítanunk, hogy "Nézzétek, azt a bácsit! Rossz fát tett a tűzre és most padlóra küldték." Csak akkor lenne érdemes, ha megértenék az indokokat is, de, nekik most inkább az a fontos, hogy játszva tanuljanak. A többire még bőven lesz idejük az életben.
Kristóf reakcióján, akaratlanul is nosztalgikus mosoly ült meg az arcán, ahogyan vissza húzta a vásárolt terméket. Nagyon is jól tudta, hogy az irtózik ezektől, bár Haru maga sem értette sokszor, hogy a férfi, hogyan teheti ezt egy-egy doboztól, vagy annak tartalmától, míg pár élősködő hidegen hagyja teljesen. A legtöbb embernél...azért ez fordítva szokott lenni.
A kisebb csend, talán a gondolatok rendezésére van, így ő is megpróbál úgy tenni, mint aki, nem igazán hallotta az előző sorokat. Jelenleg azért hívta be a férfit, hogy egy kicsit lelket öntsön belé..vagy gatyába rázza, ahogyan jobban tetszik. Nem úgy váltak el annak idején, ahogyan kellet volna, és ezért nagyon, nagyon sokáig utálta. Mert kár lenne tagadni, hogy volt olyan időszak, mikor a pokol legsötétebb bugyraiba juttatta volna, már csak a gondolataival is. Ám ezek az idő elteltével enyhültek, az akkori dolgok, pedig változtak, ahogyan a nő nézetei is ezekkel szemben. Mindketten hibáztak... Haru azt nem tudta elfogadni, ahogyan mégis véget ért. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Kissé megdöntötte a fejét, hogy az előkerült gondolatokat eloszlassa, hiszen az egész most csak azért jutott eszébe, mert ki akarta fejezni, bármi is volt, nem lesznek sosem idegenek. S éppen ezért, azt nem akarja, hogy előtte tegye magát taccsra ez az állat.
- Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam.
Kommentálta a férfi válaszát a kerti törpékkel kapcsolatban. Bár hangja nem volt szigorú, sokkal inkább kellemes. Legalább megtudta Haru, hogy az ok, amiért annyira szeretnek ott megtelepedni, maga a férfi..... Nem kellene ezen meglepődnie.
Szemöldökét felfelé vonta, halván mosollyal maga elé, mialatt várta az italokat. Nem sok minden változott .... legalábbis a másik személyiségét illetően. Szóval, jobban oda kell majd figyelnie, hogy mégis milyen bájos lényeket édesget magukhoz. Bármit még ő sem viselne el.
Amint megkapta a rendelését, vissza lépegetett, majd ugyan úgy elfoglalta az ablak melletti ülésen a helyét, mint ezelőtt pár perccel. A korsót letette a férfi elé, majd maga elé is a saját kívánságát. Kezdte érezni, hogy ha lassan valamelyikük ...talán egy témát nem hoz fel, a csend kissé kínossá válhat, így egy korty bátorság után, felsóhajtott s belekezdett.
- Sokat voltál mostanság távol....gondolom a munka miatt. Most..hogy viszont megváltozott a helyzet...mit tervezel?
Szál megtekintése

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 30. 21:44 | Link

Kristóf
Pestseholse

Az első kérdést figyelmen kívül hagyta, mivel nem is igazán jutott el a tudatáig. Hiszen, sokkal többet nem tudott, mint amit elmondott a férfinak. Azonban, arra már reagált, akaratlanul is, amikor a kis gyermekek kerültek szóba, s ezzel együtt az ő vizelési problémáik.
- Oviban azért már próbáljuk ezt elkerülni, de néha természetesen előfordul. Nem, mintha ennyi idősen te vagy én nem pisiltünk volna be.
Azzal egy pillanatra el is gondolkodott azon amit mondott. Megrázta a fejét mosollyal, maga a téma elkerülhetetlenné tette, hogy ne adjon hasonló mimikát.
- Tévedtem, én nem pisiltem már be ennyi idősen.
Az ital egy kissé felfrissíti, vagy legalább is elvonja a figyelmét arról, ami igazán zavarja. Ugyanakkor...ez sem volt sikeres teljesen. Megtörte a kellemetlen csendet ami lassan, de biztosan kezdet rájuk telepedni, s csak akkor folytatódott, talán jobb mederbe a beszélgetés, amikor a férfi válaszolt. Elgondolkodott a szavain..., hogy mégis mit tehetne, miért, hogy segíthetne úgy, hogy Kristóf még ne értse félre. Nem, mintha esélyt látna arra ,hogy félreértse, mikor nyilvánvalóan másképp áll a helyzet. És persze, ez meg már nem tartozott rá. Ugyanakkor milyen ember lehet az, aki hagyja a másikat, így eltévelyedni.
- Ne aggódj. Kell egy kis idő, de fogsz találni munkát. Addig meg segítek a részletekben, ha már eddig eljutottál a házban, szomorú lenne ha végig kellene nézned ahogyan elveszíted.
Vékony ujjaival körkörös mozdulatokat tett a pohár szélén, mialatt beszélt, tekintete meg közben a nedűt figyelte hosszan,mintha az érdekesebb lenne, mint a társasága. Persze, egyszerűen ezt találta ebben a pillanatban a legmegfelelőbbnek, mialatt társalgott Kristóffal.
A kérdésre azonban mégis ráemelte kék szemeit, így meglátta annak kivételesen komoly ábrázolását is.
- Sok a munka általában, de élvezem, egészen más, mint amit előtte csináltam.
Emelte fel kissé a fejét, majd vissza pillantott a szokásos pontra, de a kis mosoly ott maradt az arcának szegletében.
- Először azt hittem furcsa lesz itthon, de rájöttem, hogy sok mindent hagytam hátra régebben. Honvágyam volt. Most meg! Időnként meglátogatom anyuékat, Vikoval is többet tudok találkozni, kiderült van egy rokonom most a közelben. Elkezdtem építeni az életemet egy tiszta lappal.....és a sors fintora, hogy te kerültél a szomszédomba. Erre mondják, hogy semmi sem lehet tökéletes, igaz?
Most először, mióta találkozott régi jegyesével, nevetett fel a jelenlétében. Nem szándékozta sértésnek adni a szavait a másik felé, de, időnként tényleg kissé komikusnak vélte a helyzetet. Tragikomikumnak... ha más szavaival akart élni. Mégis jobbnak vélte mellette lakni, mint egy olyan idegen mellett, akivel talán csak harcolnia kellene. Nem adott neki különösebb okot, csak kényelmes volt a dolog.
Szál megtekintése

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 16. 00:06 | Link

Kristóf
Pestseholse

Halk sóhajjal nézi továbbra is a férfit, mialatt próbál rájönni arra, hogy miért utasítja el a segítségét. Mondjuk...nem mintha, nem lenne logikus magyarázat rá. Sőt, talán több is, mint azt először gondolta volna.
- Persze, sajnálom. Ez a te dolgod.
Apró csalódottsággal a hangjában vonta el a szemeit róla, magában pedig már morgolódik azon, hogy egyáltalán miért is volt olyan ostoba, hogy felhozza a dolgot. Segíteni akart, de az nem segítség, ha ráakaszkodik a másikra, s úgy próbálja helyre billenteni a dolgokat. Ezt persze ő maga is tudta.... most már. Mialatt ujjaival átölelte a korsót, csak csendesebben jegyezte meg, az alternatív lehetőséget.
- Mi lenne ha átmenetileg, segítséget kérnél a szüleidtől?
Ők az egyetlenek talán, akiktől most a férfi zokszó nélkül...vagy legalábbis, kis unszolás után, de segítséget kérne.
A választ őszintén mondta. Meg sem fordult a fejében a kérdés valódi célzata. A nevetés valamivel elterelte az előzőekről a gondolatait, s habár nem akarta, még mindig érezte, hogy a heg, mélyen, de benne volt. Talán mindkettejükben, s ennek tudhatta be azt a csendet amely ismételten rájuk telepedett. Fél szemmel, mintha csak megérezte volna, hogy a másik lopva rátekintett, kék szemeit rávonta a férfira. Ám amint találkozott az övévvel sóhajjal kapta vissza s inkább ivott még egy kis kortyot a korsóból. Zavarta ez a zavaros csend. Nagyon is, piszkálta a csőrét, mivel pontosan sehova nem tudta besorolni, csak kellemetlenkedve fel-felbukkant, hasonló érzéseket produkálva mélyen benne. Hiszen,  sok emlékük van, sok jó, és pár rossz is. Az, hogy most mellette van, nem csak a jókat hozza fel, hanem a legrosszabbat is. Ezért érzi azt, mintha a gyomra görcsbe rándulna. Azt kívánva, bárcsak valaki elkezdene beszélni...bármiről, csak ne maradjon itt ez a csend, amit eddig próbált kizárni.
- Túl sok a lehetőség......talán Nyúlma? Nyúldár ?
Mosolyodott el ezen az ökörségen, ugyan akkor olyan volt, mintha meghallották volna a kívánságát, így mosolygott az egész kérdésen. Ha máshogy nem tudják ezt megoldani, akkor így kell.
- Megkérdezem én is akiket ismerek munka miatt.... - kezdte el, de azonmód eszébe jutott az előző, így kissé elhúzta a száját. - felejtsd el...bocsánat...rád hagyom.
Ivott ismételten egy kortyot s hosszan a kinti utcát kezdte kék szemeivel feltérképezni. Pestseholse bizonyos részei nagyon lehangolóak voltak.... állapította meg, s rájött, hogy hasonlóan érzi most magát. Eszébe jutott, hogy megmondja a férfinak, ha sokat főz örömmel odaadja azt ami marad...hogy azzal se legyen gondja, de csak hamar rájön, hogy még csak felhozni sem szabad neki ezt. Az első indok maga a nő, aki ki-be járkált a házból. Semmi félreértést nem akar gerjeszteni ott... inkább örülhetne annak, hogy a férfi, vélhetőleg boldog.
A másik meg az, hogy láthatóan nem tud segíteni, így erőszakoskodni felesleges. Vannak dolgok, amikben felesleges Kristófnál, s ezt régen megtanulta.
- Szerintem ezután megyek majd haza. Még van dolgod itt, vagy van kedved együtt menni?
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. november 16. 00:07 Szál megtekintése

Budapest és környéke - Haru Smith hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek