[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=538396#post538396][b]Szikszai Attila - 2015.11.02. 18:29[/b][/url]

Izgalmas fázisa következett az utazásnak. Miután az utolsó diák is elhagyta a vonat területét, Attila végigsétált a folyosón. Bár nem számított rá, hogy szökni akaró vagy szimplán elszundító diákokra bukkanna valamelyik fülkében, azért fő volt az elővigyázatosság. Alapos szemléje után megállapította, hogy senki nem hagyott fenn semmilyen holmit, így megkezdődhetett a tempós gyaloglás a legközelebbi hopp-állomásra. Onnan már csak egy ugrás, majd el is érik várva várt céljukat. Odaútja során próbálta behatárolni, hogy vajon melyik állomásról lehet szó. Nem sűrűn folyamodott a hopp-hálózat használatához, diákkorában is inkább a varázstalan emberek által alkalmazott eszközöket preferálta. Abba már bele se gondolt, hogy valószínűleg a valaha volt legnagyobb távolságát kell majd megtennie, méghozzá mágikus úton. Ez a tudat még a tanár urat is nagyon nyugtalanította, pedig bízik a varázsvilágban. Arra azért kíváncsi volt, hogy a többieknek erről mi a véleménye, így hosszú idő után megszólalt, még ha nem is várt választ.
- Izgultok? - fordult a csoport várakozó tagjai felé, amíg lezajlott a belépéshez szükséges papírok ellenőrzése. Mindent rendben találtak, ahogyan az várható volt, hiszen szép is lenne, ha pont a Bagolykő csapata akadna fenn a rostán. Feltételezhetően előre értesültek a kirándulók érkezéséről, elvégre nem éppen szokványos kéményt kell majd igénybe venniük. Amikor megérkeztek a 784-es számú ajtóhoz, Attila már a kezében szorította a maga por adagját, amit néhány pillanat múlva készült felhasználni. Ügyelt arra, hogy Merkovszky tanár úr szavait mindenki figyelemmel kövesse, hiszen egy ilyen átutazást nem szabad félvállról venni. Komoly következményei lehetnek annak, ha valaki nem megfelelően hajtja végre. A tájékoztató tehát egyértelműen szükséges volt, remélhetőleg mindenki közelebb húzódott, hogy hallja az utasításokat.
Felkapta a fejét, amint meghallotta a saját nevét, ezzel ő kezdte az utazók sorát. Örömmel bújt be a megfelelő kandallóba, - szerencsére ehhez nem is kellett nagyon összehúznia magát - majd némi hatásszünet után a zöldes árnyalatú lángok már tették is a dolgukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560163#post560163][b]Szikszai Attila - 2016.01.02. 02:32[/b][/url]

Korábban volt már arról szó, hogy esetleg együtt elmennek valahová közösen kikapcsolódni, felnőtt módjára szórakozni, ahol mindenfajta felelősségérzet nélkül ereszthetik ki a gőzt. Egy tanárban ugyanis különösen jelen kell legyen az óvatosság, szinte állandóan résen kell lenni a mai, okostelefonokkal megáldott világban, ahol elég egy óvatlan mozdulat és le is kapják az embert. A karrier szempillantások alatt dőlhet romokba, és még más egyéb következményei is vannak a modern technológiának, ami a huszonegyedik századi társadalom szerves része. Varázstalan emberek között jártak, itt nem hatott a mágia. Egy fővárosi szórakozóhely, tömve idegen emberekkel. Füst, hangos zene, szokatlan világ ez egy pedagógus számára.
Csanád újdonsült szüleinél búcsúztatja az óévet. Hívták ugyan helyekre őt is, de valahogy nem volt kedve menni. Nina volt a legerőszakosabb invitálója, aki a régóta ígért szeletelést akarta behajtani. Végül beadta a derekát, ahogy látszik. Furcsán érezte magát, ahogy a tálcán közelgő felesre pillantott. Az utolsó pillanatban még sikerült kiszedegette pénztárcájából a saját részét, aztán társával felöntött a garatra. A fordítói munka után egészen sokszor beszéltek, de azt álmában sem gondolta volna, hogy eljön ez a pillanat. A lány eltökélten koordinálta az eseményeket, Attila pedig beletörődve hagyta magát. Engedte, hogy behúzzák a táncparkett közepére, ahol egy meglehetősen fura pózban vártak arra, hogy elkapják a ritmust. A zene nem tartozott Attila kedvencei közé, ez le is volt olvasható az arckifejezéséről, ugyanakkor nem akarta elrontani a másik kedvét.
- Maradok, ne aggódj - pedig úgy tűnt, ő jobban aggódik. Még mindig nem érezte igazán felszabadultnak magát, a beígért csoda elmaradt, vagy még nem akaródzott eljönni - Hogy tetszik itt? - terelte a témát, hasonlóan kiabálva.
Nem is nagyon tudta, hogy mit mondjon. Kettejük közül Nina mozoghatott otthonosabban ilyen helyeken. Látni fogja, hogy a tanár úr még egy kis segítségre szorul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573666#post573666][b]Szikszai Attila - 2016.03.14. 23:10[/b][/url]

A hétvégi nap ellenére már korán reggel elhagyta a házat, hogy egyenesen a Minisztériumba vegye az irányt. Elegáns öltözetével ismét a mágusok és a varázstalanok közötti aranyközépút megtalálására törekedett. Csanád miatt nem kellett aggódnia, hiszen a reggelit szokás szerint kikészítette az étkezőasztalra, bár szinte mérget vett volna rá, hogy lesz dél is, mire kikászálódik az ágyából. Pláne, ha nincs otthon senki, aki még délelőtt felkelthetné. Eltelt már annyi idő, hogy nyugodt szívvel lépjen ki a házból, a riasztóbűbájok meg idejében szólnak, ha valami rettenetes katasztrófa sújtaná a házat. A fiú iránt táplált bizalma azonban elérte azt a szintet, hogy ezúttal megadhassa neki ezt a kis szabadságot, hogy egyedül hagyja a saját házában. Délután már otthon lesz, reményei szerint.
Fővárosi látogatásának oka egy jelentéktelenebb megbízás. Ám ezekből az apró ügyekből egészen sokat vállal az év ezen szakaszában, hiszen megfogyatkozik az iskolai tennivaló, muszáj hát valamiből extra pénzt csinálni. Két ember, plusz az állandó tartalékolás. Ha minden jól megy, a nyáron valamikor örülne egy hét tengerparti üdülésnek, ehhez azonban a tanári fizetés nem lenne elég. De anyagi helyzete firtatása helyett inkább törődött a munkával. Aztán végül úgy alakult, hogy hamarabb vége lett a tárgyalásnak, mint azt előre remélték. A delegáció tagjaként a belváros másik végén kötöttek ki, onnan pedig nem várt okra hivatkozva szabadon útjára bocsátották. Indulhatott hát haza, és mivel a körúti éttermeknek nem tudott ellenállni, ebédidő tájékán a férfias megoldás mellett döntött. Otthoni főzés helyett valamiféle készétellel lepné meg a fiút, úgyis rég volt ilyenben része. Annak ellenére, hogy a tanár úr egyébként ügyes szakácsnak mondható, nekiállt valami finom után kutatni. A kirakatok bámulása alatt persze a járókelőkre is rápillantott. Élénk ruhája rögtön feltűnt, azt azonban nem gondolta volna, hogy pont akkor, pont Őt, azaz bagolyköves kolléganőjét ismeri fel. A döbbenettől mosolyra derült arccal lopózott oda mellé a legnagyobb titokban, majd bökte meg oldalát.
- Hát te? Hogyhogy itt? - kérdezte ebben a szabadabb, közvetlen stílusában, hiszen nem az iskola falai között voltak, még ha nem is ismeri annyira - Nem tudsz valami jó éttermet a környéken, ahol elvitelre is lehet kérni? -hátha szerencséje lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573687#post573687][b]Szikszai Attila - 2016.03.15. 00:13[/b][/url]

Bökése után ijesztő sikkantás, lendülő tenyér... Attila védekezőpózba vágódik. Összehúzta magát, behunyta a szemét és egyik kezével próbálta elkapni kollégája karját, nehogy az véletlenül arcon találja. Merlinnek köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült megúsznia a katasztrófát, így ismét természetes testtartást vehetett fel. Még azért fújt egyet, hiszen kissé lesápadt az események hirtelensége miatt, aztán jobbnak látta körbenézni párszor, nem-e nézték őt valami közönséges zsebesnek, aki pórul járt. Szerencsére nem sok szemtanúja akadt a komikus jelenetnek, vagy csak ennyire hozzászokott a pesti lakosság az efféle történésekhez.
- Semmi baj. Akkor rosszkor? Vagyis... sietsz? Mert akkor nem tartalak fel - mondta bűnbánóan, hiszen nem elég, hogy a frászt hozta társára, még hátráltatja is a közlekedésben. Persze Nekeresd nem ebben az irányban van, bár ebbe akkor bele se gondolt. Az a "még van időm" persze erősen azt sugallja, hogy az imént egy hülye kérdést tett fel, de biztosra akart menni. Későbbi dolga ellenére igenis lehetnek más elintéznivalói az embernek, máskülönben miért sétálgatna oly határozottan  a körúton? Jó ötletnek tűnt leszólítania, de nem erőlködik, ha jobbnak látná egyedül folytatni útját. A környező éttermekről azért még megkérdezte, hátha a segítségére lehet, de sajnos nem lett okosabb. Sőt, a válasz egy kissé furcsa is volt. Feltehetőleg nem jár gyakran erre. Még az is megfordult a tanerő fejében, hogy esetleg eltévedt. Inkább nem kérdezett rá, nehogy beégjen és rossz viszonyt alakítson ki azzal a személlyel, akivel körülbelül minden nap találkozhat az iskolában.
- Mindegy, majd elintézem valahogy. Nem olyan sürgős, vagy nem is muszáj. Hogy vagy egyébként? Bírod még a vizsgaidőszakot?
Tény, hogy a tanár úrénál kevesebb létszámot tanít, de attól még lehet ugyanolyan megterhelő számára ez a hónap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573694#post573694][b]Szikszai Attila - 2016.03.15. 01:08[/b][/url]

Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy bátor akciója nem volt hiábavaló. Még ha egy kissé zavartnak is tűnt a válaszával, bár ezt betudta az imént okozott sokkhatásnak. Na igen, kellemetlen helyzetbe hozott egy nőt. Sürgősen jóvá kell tennie a baklövést, még mielőtt a tanáriban valami negatív kép rajzolódna ki róla a háta mögött. A hírnevére azért oda-odafigyel. Ami viszont jóval nagyobb húzóerővel bírt, az a kettejük kapcsolatának problematikája. Elnézve Vikot, hirtelen egy olyan alkalmat se tudott volna mondani, amikor ők ketten hosszasan elbeszélgettek volna bármiről is, ami nem a tanításhoz köthető. És ez egyébként igaz a többi kollégájának többségével is. Talán égi jel, hogy változtasson ezen, hogy ne csak a munkahely legyen közös, hanem egy kicsit ismerjék meg egymást jobban is. Lehet persze, hogy csak ő ez a barátkozós fajta, de úgy gondolta tehet egy próbát. Nem szeretne barátok nélkül a sírba menni. A régi kapcsolatait nem hagyta elévülni, sok ismerősével fut össze a gimnáziumi évekből, vagy netán a gyerekkori ismertségek bukkannak fel időnként, de ezek egyre inkább halványodnak az évek előrehaladtával. Év közben, ha elmerül a tanításban, akkor szinte csak a szűk családi körrel és a kastély vonzáskörzetében élőkkel tudja ápolni a viszonyát, egyébként semmi-senki új nem jön az életébe.
- Na, örülök... Hát igen, így már könnyű - nevette el magát a dolgon. Végül Viko is tanár lett, s csak néhány éven múlt, hogy nem tanította. Arról azonban nem sokat tudott, hogy az üzleti dolgaival mi a helyzet, de túl hülyén vette volna ki magát, ha nyíltan rákérdez. Hely kellett, ahová beülhettek. El is kezdett a szemével keresni egy megfelelő kávézót.
- Én megvagyok, köszönöm. Most végeztem egy olyan tárgyalás féleséggel, a szokásos tolmács-szerep. Hát, hétköznap azért nem könnyű, évről évre többen vannak a vizsgázók közül, de igyekszem mindig a jobbik jegyet adni.
Sajnos még így is előfordul, hogy valaki megbukik, de van az a pont, amikor már senki nem segíthet a diákon. Az ilyen eset kizárólag a tanuló hibája.
- Neem, már nincs dolgom. A kajavásárláson kívül, ami meg ráér. Ha gondolod, akkor esetleg...? Beülhetnénk valahova, úgyis keveset tudok rólad - vallotta be őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573741#post573741][b]Szikszai Attila - 2016.03.15. 12:01[/b][/url]

- Igen, amolyan másodállásban. Igazából a legkülönfélébb feladatokkal bíznak meg a Minisztériumban, aztán megyek, ha ráérek - magyarázkodott a láthatóan megdöbbent beszélgetőtársának. Tulajdonképpen ő is meglepődött, hogy ezt még nem tudták róla. Úgy hitte, ennyit azért legalább ismernek Szikszairól, még ha esetleg nem is találkoztak vele. Valóban hasznos, ha az ember több nyelven is beszél, különösen az utóbbi években kapott nagyobb szerepet az ilyen munka. Jó döntés volt annak idején ráfeküdnie erre a területre, hiszen ha nem lenne már benne ennyire a dolgokban, ilyen tapasztalattal, akkor valószínűleg a fiatalabbakat foglalkoztatnák odabenn. Merthogy pont az utánajövő generáció büszkélkedik több tolmáccsal.
- Nálam is meg kell küzdeni, ha jó jegyet akarnak - pontosított, még mielőtt téves következtetéseket vont volna le - Szerintem biztos ismered azt a kávézót a budanekeresdi főtér mellett. Az esetleg?
Mint megtudta, nem nagyon ismeri a járást, a körúton pedig sosem tudhatja az ember, hogy milyen helyre ül be. Történetesen nem tartozott Attila kedvenc vendéglátói-övezetéhez, s mivel a lány is a mágusnegyedbe tartott, gondolta elhoppanálhatnának. Az egész csak egy pukkanásnyi idő, s megkímélik magukat a hosszú gyaloglástól, zsúfolt tömegközlekedéstől vagy a szúrópróbaszerű étteremteszttől. A régi és jól ismert régió mellett adták le voksukat. A tanár úr kissé kinyújtotta karját, hogy Viko azt megragadva csatlakozzon a hoppanáláshoz, majd ha ő is benne volt a dologban, másodpercek alatt már az említett kávéház bejáratánál álltak. A jó időnek hála a kinti részlegen is le lehetett már ülni, így letelepedtek egy kétszemélyes asztalkánál.
- Mindjárt más - nyújtózott, hisz öltözetében nehezen tudott elkényelmesedni - Mit kérsz? - kérdezte, még mielőtt rátértek volna egyéb témákra.