30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Még 2 napig pályázhattok tanárnak vagy házvezetőnek! Részletek a főoldalon! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya, valamint a két halloween-i téma is, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Leavey Héloise Lindsey hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 6. 12:27 | Link

~ Chuck ~
Nyugati pályaudvar
Szept. 20.


*Már alig vártam a mai napot, igaz nagyon jó volt végre itthon, de ma végre újra találkozom Chuckkal és megláthatom mit is alkotnak a színpadon. Reggel nem kellett korán kelnem, elvégre nem olyan nagy táv ez egy varázslónak. London jó hely, és jól éreztem magam nagyon, ismét körbejártam a kedvenc részeimet és találkoztam a haverjaimmal, de ugye nem azért járok Bagolykőre, hogy itt legyek. Most utazok tehát vissza, éppen a vonaton ülök. Természetesen a muglik erre nem ülhetnek fel, de ugyanoda érkezik ez is, mint ahová az övék, csak nem tudnak róla csak a vezetőik. Éppen a Nyugatira tartok az egyik kedvenc ruhámban. Szerencsére még jó idő van, így öltözködhetek nyáriasan. Hajam egyik fele fel van tűzve, s egy közepes méretű köves liliom díszeleg benne. Hogy mit hozok magammal? Csak egy nagyobb méretű gurulós bőröndöt ami tértágító bűbájjal van ellátva és a gitáromat. A helyem kényelmes, összesen hárman vagyunk a fülkében, egy párocska és én. Szerencsére nincsenek folyamatosan összeragadva, így kellemes az út. Nézem a tájat és zenét hallgatok. Nemsokára beérünk a Nyugatira, úgyhogy megigazítom magamon az enyhe sminket, meg a hajamat, mert kicsit összetúrtam a nagy helyezkedésbe. Remélem, hogy Chuck már ott lesz, mert nem szeretek várakozni, de persze úgyis nemsokára odaér, hiszen nem szoktak ezek a járművek sokat késni. Kíváncsi vagyok hogy fog alakulni az este, és hogy hogyan fogadnak a bandatagok, illetve a szülei. Izgulok. Ritkán van ilyen velem, de tudom mennyire fontos az első benyomás. Amikor begördülünk az állomásra, már meg is pillantom a fiút a peron szélén. Össze szedem a cuccomat, még befújom magam egy kis parfümmel, majd elindulok ki a kupéból, át a folyosón az ajtó irányába. Vagyunk egy páran, úgyhogy nem megy ez olyan gyorsan, pláne nem cuccal ugye. Még jó, hogy van egy udvarias fiú, aki kiveszi kezemből a bőröndöt, s leviszi nekem azt a lépcsőn.
- Köszönöm*Rámosolygok bájosan, majd átvéve a cuccomat elindulok Chuck felé, ragyogó mosollyal az arcomon. Látszik, hogy örülök a találkozásnak, meg mindannak ami ránk vár. Odaérve nyomok az arcára három puszit.*
- Szia! Sokat kellett várnod?*Kérdem mosolyogva, miközben körbetekintek a helyen. Jártam már itt, de nem túl sokat, így megfigyelek majd mindent út közben.*

Ruha
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:06 Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 14. 21:04 | Link

~ Chuck ~
Szept. 20.


*Már alig vártam, hogy végre leszállhassak a vonatról. Milyen lassan megy az idő, ha nagyon vársz valamire, vagy éppen valakire. A szó szoros értelmében nem én vártam Chuckra, hanem a srác várt rám, hiszen ő már itt volt amikor megérkeztem. Viszont, ha picit elvonatkoztatunk, akkor én is vártam rá.*
- Ennek igazán örülök, legalább nem untad el magad*Mondom egy angyali mosollyal.*
- Persze*Szólalok meg ismét kedves hangomon, majd mivel a srác a bőröndömért nyúl, átadom neki a fogóját.*
- Köszönöm*Csak ennyit mondok, s elindulok vele a tömegben. Itt is sok az ember, de ugye már megszoktam, hiszen Londonban is mindig nagyon sokan vannak az utcákon. Igaz jobban szeretem azokat a helyeket, ahol kevesebben vannak, mert gyorsabb a séta, de most tulajdonképpen nem sietünk sehova.*
- Szuper! Régen voltam már otthon nagyon, hiányzott már és szerencsére a haverjaimmal is tudtam találkozni. Voltunk egy jó buliba is, bár mondjuk inkább beszélgettünk, mint táncoltunk, de nagyon jól éreztem magam*Mesélem el röviden az otthoni élményeket. Közben megérkezik a villamos is, s én felszállok rá. A gitáromat inkább a kezembe veszem, nehogy leüssek valakit, mert itt sincsenek túlzottan kevesen.*
~Jellemző~*Mindig azon a járművön vannak sokan, amin én akarok közlekedni. Szeretem az embereket, tényleg, de vannak olyan figyelmetlenek, hogy majd fellöknek, hogy fel vagy leszállhassanak, vagy éppen ülőhelyekért harcolnak. Borzalmasak. Én inkább állok, de fel nem lökök senkit, az biztos. Amikor Chuck elindul az ajtó felé, én is utána lépkedem. Gondolom nemsokára leszállunk. Aztán jelez is nekem, hogy készüljek, mire én ismét felveszem a gitártokot a hátamra. Olyan jó minden, én csak mosolygok és nézelődöm, de a leszállás után egy elég fura mondat hagyja el a fiú száját.*
- Jó*Csak ennyit tudok kinyögni. Még sohasem kerültem bajba. Nem akartak kirabolni, sem bántani, se semmi. Meghökkent a dolog, hogy az a három alak lehet ilyesmire készül. Egyelőre semmi gyanúsat nem csináltak, csak leszálltak ott, ahol mi. Remélem nem is lesz semmi probléma. Összetalálkozik Chuckkal a tekintetem, ahogy sétálunk az utcán, s ő láthat valamit a tekintetemben, valamit amit eddig még nem láthatott. A félelmet. Igen, félek. Nem vagyok még olyan régen itt és máris olyan dolgot tapasztalok, amit eddig még nem.*
~Csak ne legyen semmi.~*Kissé szorongva lépkedem. Tudom, hogy a fiú meg tud védeni, ha kell, de én akkor sem szeretem a balhét. Még a suliban sem párbajoztam soha, fel sem vettem a Sötét Varázslatok Kivédését, mert senkit sem tudnék bántani szándékosan.*
Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 16. 21:14 | Link

~ Chuck, a megmentő ~


*Szeretek utazni, de be kell vallanom, hogy a varázslók jóval kényelmesebb járműveken utaznak, bár a tértágító bűbáj igen nagy segítség. Nyilvánvaló, hogy a mugliknak nincsenek efféle bűbájaik, maximum több járatot indítanak, de én úgy tudom, hogy nap közben Budapesten szinte minden tömegközlekedési jármű dugig van. Teljesen mindegy, hogy metró, villamos, busz... mindenki siet valahová és mindenkinek nagyon fontos dolga van. Nem szép dolog az előítélet, de én így jöttem ide, kissé ítélkezve felettük. Viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy rögtön "bajba" kerülök, de ne szaladjunk ennyire előre. Miután leszálltunk a villamosról, Chuck finoman figyelmeztet arra, hogy lehet meg fognak úgymond támadni minket. Egyből meglátszik a félelem a tekintetemen. Igazából bízok a fiúban, szóval nem attól félek, hogy bajom lesz, hanem csak szimplán rettegek az ilyen helyzetektől, annak ellenére hogy még sohasem kerültem ilyesféle szituációba.*
~Kérlek...~*Már nem is tudok másra figyelni, csak a hátunk mögötti emberek lépteire. Szörnyű érzés. Már most utálom.*
- Elhiszem, de*Már nem volt időm befejezni a mondatomat, mert Chucknak elhagyta a száját egy újabb szó. Egy szó, ami ebben a helyzetben még jobban megrémített. Nem akartam futni, egy pillanatra átfordult az agyamon, hogy maradok, de hamar rájöttem, hogy úgyse tudnék semmit csinálni, így olyan 10 méternyire szaladtam tőlük. Innen is tökélesen látom azt, amit soha nem szerettem volna látni. A srác verekszik, pontosabban csak ver, de ezt is csak a ringben szerettem volna látni. Na tessék, megismerkedem valakivel, aki boxol és szinte máris "bemutatja" nekem a tudását. Tudni tud, az biztos, de én akkor is félek. Ez valamiféle fóbia lehet nálam, ugyanis egyre nehezebben veszem a levegőt, ahogy nézem a verekedést. A lábam a földbe gyökerezett, s még a fejemet sem tudom elfordítani, nemhogy a tekintetemet. Apró, kis levegőket veszek, s szinte egyből kis is fújom, nem jut túl sok oxigén a fejembe, így szédülni is kezdek, ám a fesztiválon vége, s Chuck elindul felém.*
- Nem is tudod mennyire örülök*Visszaölelek a srácnak, sőt még egy puszit is lenyomok neki. Most már minden rendben van, neki sincs semmi baja és nekem se, így hát fojtatjuk utunkat hozzájuk.*
- Nem tehetek róla, nem szeretem az ilyen helyzeteket, pontosabban még sose kerültem ilyen szituációba...*Jelentem ki egyszerűen. Remélem nem vette észre az előbb velem történteket, mert nem szeretem, ha valaki gyengének lát. Nem kell sokat sétálnunk, megérkezünk az otthonához. Lerakja a cuccokat és becsenget.*
- Ugye szóltál, hogy jövök?*A fiúk néha hajlamosak elsumákolni az ilyesmit, aztán a szülők meglepve nyitnak ajtót. Erről jut eszembe, hogy nem is tudok semmit a szüleiről, na sebaj, nemsokára elvileg meg is ismerem őket, feltéve ha itthon vannak.*
Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 21. 13:29 | Link

~ Chuck ~


- Rendben*Még biccentek is mellé, hogy megerősítsem ezzel azt, hogy nem fogok szólni egy árva kukkot sem a szüleinek erről a "kis" bunyóról. Ekkor eszembe jut, hogy nem is tudok semmit a szüleiről. Sokat gondolkoztam már rajta, hogy vajon milyenek lehetnek, hogy fognak fogadni, hol laknak, hogy néznek ki, stb., de sose jutottam semmire. Nemsokára minden kiderül, hiszen már a kapujukban ácsorgunk és arra várunk, hogy kijöjjön valaki.*
- Értem*Ezek szerint ez náluk is így megy. Én is így szoktam, kijelentem, hogy megyek valahova, illetve, hogy jön hozzánk valaki. Nem szólnak semmit a szüleim, megbíznak bennem. Tudják, hogy nem csinálok hülyeséget, hogy megválogatom a barátaimat. Nem is csalódtak még bennem soha. Jól neveltek és ennek megvannak az előnyei. Valaki kilép az ajtón, valaki akit ismerek, de mégsem ismerek.*
~Te jó ég!~*Kicsit kikerekednek a szemeim, amikor leesik, hogy Brian az ő apukája.*
~Ez Brian Welch!~*Arcomra széles mosoly húzódik amikor is Chuck bemutat az apjának. A KoRn basszusgitárosa itt áll mellettem. Ha Eric itt lenne, már összeesett volna. Teljesen odavan érte a srác, ha én ezt elmesélem neki, lehet el sem hiszi.*
- Jó Napot*Kicsit biccentek is a köszönés mellé. Ezt nem hiszem el Az én szüleim sem hátköznapiak, sőt édesanyám elismert zongorista és énekes, Magyarországon és Angliában is, de nem világhírű gitáros egyik sem...*Köszönés után én is elindulok be a házba, ahol megtudom, hogy anyukája nemsokára befut és hogy próbájuk lesz a bandával.*
- Igazából annyira nem, de azért szívesen harapnék valamit*Mondom izgatottan, majd elindulok Chuckkal a konyhába. Amikor az apukája nem figyel, halkan odasúgom a fiúnak.*
- Nem is mondtad, hogy apud a híres Brian Welch*Na nem mintha akkor jobban szerettem volna Chuckot, elvégre soha nem mentem a hírnévre, de akkor is, egy ilyen dolgot eltitkolni, bár én sem terjesztem, hogy ki az anyám...*
- Bár lehet én se mondtam volna*Én sem szeretem a hírnév vadászokat, azért szeressenek aki én vagyok, ne azért akik a szüleim. Viszont most már az anyukáját is tudom, hogy hogy néz ki, elvégre láttam már pár újságcikkben őket. Csak azt nem értem, hogy Chuckot miért nem láttam bennük sosem, bár rólam se közöltek az újságok már legalább 5 éve képet, mert nem egyeztem bele. Jobb így.*
Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 2. 12:40 | Link

~ Chuck ~


*Brian, Chuck apukája gyorsan fel is szívódik, minden bizonnyal nem szeretne zavarni. Őszintén szólva én örültem volna neki, ha kicsit beszélget velünk, elvégre nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen híres zenésszel, mint ő. Helyet foglalok a konyha asztalnál, Chuck közben kinyitja a hűtőjük ajtaját, szívesen segítenék neki a kajakészítésben, már éppen fel is ajánlanám, hogy ketten dobjunk össze valamit, amikor is kinyílik az ajtó.*
- Jó Napot!*Köszöntöm mosolyogva Chuck anyukáját - miután a fiú bemutat neki- aki pizzával a kezében érkezik meg. A fiú máris rak elém egy tányért, meg a szükséges evőeszközöket, úgyhogy veszek is egy szelet pizzát.*
- Köszi. Jó étvágyat!*Mosolygok rá, majd bekapom az első falatot. Igazán finom és még meleg is. Igaz nekem még nem volt olyan, hogy egy pizzát rossznak találjak, ez az egyik kedvenc kajám.*
~Nem nagy szám?!~*Lehet, hogy ő már megszokta a dolgot, de szerintem majdnem minden tini odaadná a fél karját azért, hogy ilyen apja legyen.*
- Persze, hogy ismerem. Azért Angliában szerintem az emberek 90%-a ismeri őket, és a nagy részük szereti is a zenéjüket, ahogyan én is*Nem értem mi ezen a meglepő, mindenféle igényes zenét meghallgatok, néha még az igénytelenek közül is van ami megtetszik, bár az azért annyira nem jellemző rám.*
- Hát, az én szüleim...*Picit gondolkozok rajta, hogy elmondjam-e mi a helyzet velük, na nem mintha szégyellném őket, szó sincs róla, csak hát ezek után úgy érzem magam mintha egy kis pióca lennék, aki ráakaszkodik híres emberek rokonaira.*
- Szóval édesanyám Deák Eszter zongorista, énekes, Angliában egész ismert. Édesapám Leavey Steven, minisztériumi dolgozó*Nem hinném, hogy akármelyiket is ismernék, de ki tudja, attól függ mennyire szoktak "külföldi" zenét hallgatni. Egyébként anya angol és magyar számokat is ír, illetve játszik, elvégre kint is sok magyar varázsló van. Miután elmeséltem az én családi hátteremet megérkeznek a zenekar tagjai. Még jó, hogy befejeztem a nyammogást a pizzával.*
- Sziasztok!*Mindkettővel kezet fogok és adok nekik két-két puszit, nálunk így megy a bemutatkozás.*
- Már alig vártam, hogy megismerhesselek titeket*Mosolyogva figyelem a három tagot. Remélem szimpatikus leszek nekik. Aztán lassan elindulunk a pincébe, ami minden bizonnyal a próbaterem helyszíne. Ők szépen felmennek a színpadra én pedig helyet foglalok egy fotelben, nem túl távol tőlük, csak hogy mindent halljak. Egy kis megbeszélés, s kezdődik is a próba. Egy egész jó számot kezdenek el játszani, legalább ráhangolódok az esti koncertre. Egyelőre ülve figyelem őket, de ha így folytatják lehet hamarosan valamelyik asztalon, vagy széken fogok ugrálni. Figyelek a zenére, de közben már azon jár az agyam, hogy mit is vehetnék fel a koncertre, elvégre még sohasem volt ilyen eseményen, szóval nem igazán tudom mibe mehetnék, ami nekem is tetszik, de nem is fogok kitűnni a sorból. Amikor vége van a számnak tapsolok egy sort.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 2. 12:41 Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. november 26. 10:15 | Link

- Hát nem éppen ebben a világban mozog*Jegyzem meg egy bájos mosollyal, amikor is befutnak a többiek. Téma lezárva, szüleink bemutatásán túl vagyunk, igaz én részemről még nem személyesen, de ugye mindennek eljön a maga ideje. Szóval a lényeg, hogy megjött a másik két bandatag, úgyhogy húzhatunk le próbálni. Mármint ők zenélnek, én meg majd elücsörgök valahol. Az első szám egész jó, lehet nem teljesen az én világom, de hát ha már eljöttem, akkor nem fogok egy sarokban ücsörögni egész este, úgyhogy inkább hangolódok az ilyesfajta életérzésre. Az első zeneszámoknál még csak úgy lightosan dőlök erre-arra, néha tapsolok és sikítok, aztán azon kapom magam, hogy a cipőmet levéve a széken ugrálva üvöltöm a refréneket - mert ugye azokat többször éneklik -. Szerintem ki sem nézték volna belőlem, hiszen ebben a ruhában és ezzel az adottságokkal inkább angyalkának tűnök. Persze tudok én bulizni, ha van rá lehetőségem, de még mennyire tudok, ezért észre sem veszem, hogy milyen sok zene lemegy, az időt meg pláne nem nézem, viszont egyszer vége szakad a próbának és egységesen kimelegedve pislogunk egymásra. Aztán elhagyjuk a próbatermet.*
- Úgy tűnt, hogy csalódtam?*Kérdem vigyorogva.*
- Gratulálok srácok, szerintem ez nagyon király volt*Körülbelül ez az első kerek mondat, amit Gábornak és Laurának mondok.*
- Kiülhetünk, de nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy mennyi idő van még koncertig, ugyanis szeretnék majd átöltözni előtte*Ami nekem normális esetben minimum egy óra sminkkeléssel együtt. Most meg még azt sem tudom mit veszek föl, de mire odajutok egész biztosan eldöntöm.*
Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. december 12. 12:11 | Link

*Már éppen kezd összemelegedni a kis csapatunk, amikor is egyszer csak eszembe jut, hogy még azt sem tudom mikor kezdődik a koncert. Már pedig ez igen fontos tényező számomra, hiszen nem szeretném összecsapni az előkészületeket. Amikor megtudom, hogy pontosan másfél órám van, enyhe rémület fut át rajtam és ez az arcomon is meglátszik. Ám mivel nem szeretnék cicababának tűnni, így próbálom leplezni a meglepődöttségem. Kiérve a teraszra helyet foglalok a hintaágyon. Chuck természetesen mellém kerül, én pedig mosolyogva pislogok rájuk. Mivel Gáborék találkoztak régebben a sráccal, így hagyom had beszélgessenek.*
~Lassan el kellene indulnom átöltözni~*Már éppen felállnék az ülőalkalmatosságról, amikor is Laura egy igen érdekes, ám annál kínosabb kérdést tesz fel számunkra. Arcom a bíbor színében kezd el pompázni, és amikor Chuck is nekem szegezi azt a bizonyos kérdést, zavartan mosolyogva pislogok rá.*
- Szerintem egy próbát megér*Jelentem ki egy széles mosollyal. Nem akartam túl lazának tűnni, de azt sem akartam, hogy továbbra is zavarban legyek, így ezzel a könnyű kis mondattal végül is "elintéztem a dolgot." Csókot viszont egyelőre még nem szeretnék, így csak finoman átölelem Chuckot, majd egy puszit nyomok a szájára.*
- Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nekem sok idő kell az elkészüléshez. Merre induljak?*Kérdezem végül, miközben felállok a hintáról. Ha Chuck elkísér úgy is jó, de ha csak elmagyarázza úgy is. Becsukva magam mögött az ajtót a cuccaimhoz rohanok és előszedem a megfelelő kellékeket, majd elkezdek készülődni. Kicsit több, mint egy óra múlva sétálok végül vissza a teraszra, reményeim szerint lesz ott más is. Persze az is lehet, hogy már öltöznek és akkor nem találkozom senkivel.*


Smink, ruha, cipő
Szál megtekintése
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. január 8. 20:12 | Link

*Fogalmam sincs mi lesz ebből a kapcsolatból és azt sem tudom meddig leszünk együtt, de úgy gondoltam, hogy megér egy misét a dolog. Nem mondanám, hogy szerelmes vagyok, de nagyon szimpatikus nekem Chuck. Hiába ilyen "kemény zenész", szerintem irtó cukin tud viselkedni, legalábbis velem mindenképpen. Az, hogy bokszol az annyira nem tetszik, de elfogadom.*
- Természetesen*Mondom egy aranyos mosollyal, amikor is felajánlja nekem a fürdőt öltöző gyanánt. Ott mindig van tükör és jól ki is van világítva, így a sminkelés sem fog gondot okozni.*
- Örülök, hogy itt lehetek*Kicsit elpirulok amikor kimondom ezeket a szavakat, de aztán az ölelés mindent felold.*
- Ne aggódj, nem lépek le*Rékacsintok Chukra, majd belépek a fürdőbe és becsukom magam mögött az ajtót. Miután átöltöztem megkeresem a skacokat.*
- De örülök, hogy tetszik! Aggódtam kicsit, hogy sok lesz...*Mondom vigyorogva. Igazából már körülbelül egy hete azon agyalok mit is vegyek fel, de végül is ennél az összeállításnál maradtam. Úgy tűnik jól tettem, szerencsére mindenkinek tetszik.*
- Szuper*Azzal hamarosan el is indulunk a koncert helyszínére, ott töltjük el az este nagy részét. Én a közönség első soraiban valahol szélen, hogy ne tapossanak le a többiek pedig a színpadon. A koncert nagyon jól sikerül, rengetegen vannak és óriási a hangulat. Teljesen átélem ezt a feelinget. A koncert után beülünk backstagebe, ahol elhülyülünk velük. Mindenki jól érzi magát egészen reggelig, amikor is feloszlik a mi kis négyesünk és mindenki megy aludni. Én másnap vonatra ülök és hazamegyek.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 8. 20:12
Budapest és környéke - Leavey Héloise Lindsey hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek