36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 3. 23:35 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Meghallottam a hírt, miszerint Vincent és Janey összeházasodtak, és ekkor Spanyolországban voltam, s hogy 24.-én életet adott a szerelmük gyümölcsének, egy kisfiúnak. Keser-édes öröm ez, de legalább a nagy szerelem egyik tagja sikeresen révbe ért, s boldog, szerelmes napokkal megfűszerezett évek várnak rá, egy apró csöppség vidám személyében. Talán nincs is ennél szebb. Régen, mikor megismertük egymást, egyikünk sem gondolt erre. Hogy valaha normális, letisztult Életet élünk majd. Mondjuk, nekem ez nem is jött össze, több tényező miatt is.
Pestre utaztam. Igen, sokan megkérdezhetik miért. Igen, csak Janey miatt, mert a lelkem mélyén kitörölhetetlenül ott lapulnak a csókjai, éveink, ölelése, az a tűz, ami sosem aludt el, ami néha fájt, és égetett, de nem elengedtük, hanem annál jobban öleltük egymást, mindaddig, míg fel nem égetett mindent körülöttünk.
Nem, nem fogok szerelmet vallani, nem fogok ömlengeni, sőt elnyomom inkább ezeket, az Életem nem szappanopera, de a tényeket tudnom kell viselni, s a megfelelő módon, a helyükön kezelni magamban. Besietek a kórházba, s a nővér pulthoz igyekszek. Kezemben egy hatalmas, tavaszi virágokból alkotott mesés csokor, s pár, kissé drága és kifinomult gyermekrugdalózó.
-Elnézést, Janey Forerst hol fekszik? Két napja adott életet egy kisfiúnak.
A nővér elmagyarázza, mégis merre induljak, és sebes léptekkel, arcomon félszeg mosollyal, amit ő mindig is ismert és szeretett, lépek be a termébe. Modern, szép, és otthonos.
Fekete, igen finom, elegáns cipő van rajtam, egy szűk farmer, egy fehér ing, ami kicsit feszesebb szabású, és fekete szövet kabát, fehér sállal. Miután belépek, Janeyhez sietek, aki még alszik, így csak finoman megfogom a kezét, és halkan ébresztgetem. A virágot a mellette lévő asztalkára teszem, a ruhákkal együtt, majd gyorsan ledobom magamról a kabátot és sálat, és visszaülök mellé.
-Büszke vagyok Rád.
Mosolygok Rá, aki valószínűleg meglepetten, vagy éppen elutasítóan fog nézni rám.
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 3. 23:47 | Link

Már két napja anyuka vagyok. Hihetetlen érzés, hogy ami eddig a pocakomban volt és vesémet rugdosta előszeretettel, az mostanra már a karjaink között van. Vincent hihetetlenül aranyos, ahogyan a kezébe veszi a kis csöppséget. Kicsit azért negatív érzéseket vált ki belőlem az, hogy neki nem ez az első, sőt nem is a második, és már teljes rutinossággal veszi a kezébe és dajkálja. Tudja, hogy mit kell csinálni és nincs benne az az első nagy csoda érzése, mint bennem van. Nem gondoltam bele korábban abba, hogy ez esetlegesen majd zavarni fog, de most, hogy látom őket kicsit zavar. Ennek ellenére boldog vagyok. Van egy családom. Két fiam és egy férjem. Gergő is azt hiszem elfogadta Tristant, az én kis gyönyörű pici fiacskámat, akinek a látványával egyszerűen nem tudok betelni. Még jó, hogy egy baba-mama barát helyet választottunk, így mindig velem lehet és ha csak megmoccan már oda tudom nyújtani a kezem, vagy a karjaimba tudom venni, ha nyöszörögne, hiszen az ismerős szívverés, az én közelségem megnyugtatja őt mindig. Bár még csak két napos, és alig fogja fel igazán, hogy mi is van körülötte, csak azt tudja, hogy itt hidegebb van és minden sokkal, de sokkal hangosabb és persze itt már nincs egyedül.
Éppen Tristant simogatom, amikor álomba szenderülök, még mindig kimerült vagyok a szülés miatt. Sokat kellett szenvedni ezért a kis apró csodáért, de teljesen megérte és már el is felejtettem a fájdalmat, csak arra emlékszem, ahogyan a szülőszobán ott ül mellettem Vincent az ágyon és odaadja a picit, akinek ez az egész világ teljesen új és idegen.
Valamiről éppen álmodok, de rögtön elfelejtem, amikor egy kezet érzek a vállamon. Felnyitom a szemeimet, először a babára nézek, hogy minden rendben van-e vele, aztán meg a látogatómra, aki meglepő módon Jeff az.
 - Öööö, szia! Mi járatban vagy itt? -
Kérdezem kicsit félálomban még, és megfordulok, majd felnyomom magam, hogy félig ülő helyzetben legyek. Amiit mond azon kicsit meglepődök, nem tudom, hogy ezt hogy is érti, de inkább nem kérdezek rá. Megvárom, hogy válaszoljon a kérdésemre, és amíg ez meg nem történik a kis Tristanban gyönyörködök, akinek a látványával lehetetlen betelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 00:06 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Janey felébred lassacskán, és igen, a maga kimért stílusával, álomded arccal fordul felém, és szólal meg a még kissé álmoskás hangján.
-Nos, hallottam a nagy hírt, miszerint megszületett a fiatok, s gondoltam meglátogatlak Titeket.
Mosolyodok el, aztán a kezembe veszem az ajándékokat.
-Hoztam pár holmit, és egy virágcsokrot, hogy legalább így, becsempésszek ide egy kis tavaszt.
Mesélem, majd ismét lerakom Jay mellé Őket, és felállok. A babához sietek, s kezem a pocakjára teszem.
-Istenem, de gyönyörű.
Furcsa érzés kerít hatalmába, ilyen csöppség volt az öcsém, de akkor én is fiatalabb voltam. Most felnőtt fejjel, túl rengeteg minden szép és rossz dolgon, előttem ez az apró Élet. Igenis meghatott, bár ezt próbálom leplezni.
-Csodálatos a fiatok, Janey.
Szólalok meg, és le sem veszem a szemem róla, csak mosolygok rá, és végig simítom apró arcocskáját.
-Mi a neve?
Nézek aztán egy pillanatra a lányra, majd ismét a kisfiút bámulom. Apró fejét, amin pihe hajak nyugszanak, végig simítom, s a baba érdeklődve tekint, nagy, kék szemeimmel rám.
-Boldog lehetsz. Végre révbe értél és mindened meg van.
Tekintetem az ablakra szegeződik. AZ én Életem pedig ezzel szemben egy rakás fos. Bravó Ifens!
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 4. 00:31 | Link

Jeff sokban megváltozott, szinte rá sem ismerni. Angolos stílusa néha-néha előjött, az nem lep meg, inkább valami az arcán, vagy csak a testalkatán változott, nem tudom igazán hova tenni, már régen nem láttam, körülbelül talán karácsony előtt láttam, azóta pedig a föld nyelte el őt, én meg az esküvőt szerzetem, aztán meg a terhesség foglalt le, most már pedig az anyaság fog. Az eddigi életvitelemre már nem marad időm és lehetőségem és ez valahol bánt, bár még igazán nem gondoltam bele, pedig tudom, ha belegondolnék rádöbbennék, hogy bizony piszkosul hiányzik az a létforma, amit évekig éltem és imádtam. Semmi felelősség, csak szabadság.
 - Ez igazán kedves tőled, aranyos, hogy gondoltál ránk. Köszönjük. -
Mosolygok rá kicsit furcsán, meglep ez a nagy odafigyelés a részéről. Talán azért van ez, mert eszébe jutott, hogy ez a pici, most akár az ő fia is lehetne, vagy csak megszállta Teréz anya szelleme és mindenképpen fontosnak tartotta, hogy tiszteltét tegye a legkisebb félig Forerst gyerek előtt. Nem tudom, de őszintén nem is igazán érdekel. Most mindenem ez a kis apróság, akire ha ránéz az ember csak mosolyogni tud. Olyan gyönyörű, olyan ártatlan és apró. Már kinyitja a szemeit, de még mindig zavarja ez az erős fény a szemét, meg a hosszú út miatti fáradalmakat még mindig piheni, sokat alszik és sokat eszik.
 - Közös érdemünk Vincenttel. Szerintem tiszta apja, az a kis apró nózija, meg a szemei... -
Merülök el megint benne, a kezemet pedig én is odanyújtom hozzá, nem bírom ki, hogy ne érintsem meg, hogy ne éreztessem vele, hogy mennyire szeretem. Szeretném, hogy tudja, mindig itt vagyok vele és vigyázok rá, mert ő az én legféltettebb kincsem ezen a földön.
 - Tristan... Tristan Nathaniel Olivér Leroy, de csak Tristan N. Leroynak mondjuk leginkább. Valami francia, valami angol és valami magyar együtt. -
Magyarázom el a nevét, ami elég hosszúra sikeredett, de mi úgyis csak Tristánnak fogjuk hívni, bár egyelőre még mindenki apróságnak nevezi, vagy gyönyörűségnek. Ezek valahogy kézenfekvőbb névnek bizonyulnak. A Leroyok meg többnyire csak kis trónörökösnek hívják és nagyon örülnek neki, hogy végre lett egy fiú is, aki majd tovább tudja adni a nevet és minden mást is.
 - Hm... a révbe érés szerintem sosem történik meg. Mindig van még előre, tovább. De az biztos, hogy boldog vagyok, egy ilyen gyönyörűség mellett nem lehet nem boldognak lenni. Nem igaz? Ti is terveztek Elivel? Nektek mikor lesz az esküvőtök? -
Mutatok egy kis érdeklődést irányába, hogy ne csak rólam essen szó, meg érdekel is, hogy mi is van vele, velük, de csak, mint barátot. Jeff az első nagy szerelem, aki volt, de már elmúlt, persze kitörölni nem tudom, ahhoz túl sok év volt az együtt töltött idő, de már továbbléptem.
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 00:45 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház


Janey

Csak hallgatom és bámulom a lányt. A lány, aki egykor annyi férfi szívét ejtette rabul, a lány, aki egykor kalandok nagymestere volt, aki imádta az életet, és két kézzel habzsolta a szenvedélyt. Aki mellett sosem ért unalom, akinek a csókjában ott égett a tűz. S most anyuka. S mi örökre elszakadtunk egymástól. Talán nem is baj.
-Igazán méltóságteljes, és tiszteletet kivívó a neve.
Mosolyodok el, aztán Vincent kerül a képbe, és ránézek a babára.
- Bár csak párszor láttam, itt-ott a Férjed, de igen, én is azt mondom, az ő vonásai erőteljesen kirajzolódnak már most a Picin.
Magyarázom, talán túlságosan nagy hévvel, aztán olyan kérdéskört kapok, amit nem kellene.
Visszaülök Janey mellé, és elhúzom féloldalasan a szám.
-Nos, hónapokig Spanyolországban voltam, üzleti tárgyaláson, nem rég értem haza, a hónap elején, így az esküvő projekt kissé csúszik, de mindent elrendezünk.
Hogy akarok-e gyereket. Kitől? Nem is lesz esküvő. Nem, azt hiszem a családot, és az apaságot nem nekem találták ki. Inkább a munkámnak élek, és az edzésnek, bármily gyerekesnek hat, de kétszer romlott el minden, így semmi türelmem, sem időm egy újabb hosszútávú kapcsolat gyökereit elültetni bárkiben is.
-És mikor mehetsz haza?
Kérdezem meg, de a lány még mindig inkább távolságtartó, minthogy örülne nekem és ez kissé furcsa légkört kölcsönöz körénk.
-Nos, Nekem mennem kell, -állok fel Jay válaszát követően- örültem, és sok boldogságot Nektek,utólag is.
A sálamat, kabátomat kezdem el felkapkodni magamra.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. április 4. 00:46
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 4. 01:10 | Link

Mélyen még mindig ugyanannak érzem magam, aki akkor voltam, amikor még tizenéves napjaimat tengettem, de most, ha Tristanra nézek úgy érzem ez a korszak lezárult, pedig nem érzem úgy, hogy a szenvedély iránti vágyamat valaha is ki tudom magamból oldani, Vincent pedig inkább az a romantikus fajta, aki férjnek és apának tökéletes, de nem az a temperamentum, akit szeretőnek tud elképzelni az ember. Persze ez lehet, hogy változni fog és remélem is. Nem szeretnék a gazdag anyukák sorsára jutni, akik a férjeiket csak öltönyben látják. Nekem nem való az az élet.
 - Nehéz volt összeválogatni, az biztos, de szerintem illik hozzá. -
Állapítom meg, amikor ízlelgetve a nevét nézegetem őt. Igen, ez határozottan jó név lesz neki, amit itthon, és a másik két otthonában is tud majd használni, a Leroy-jal párosítva pedig még inkább. A neve biztosan hatalmat fog majd neki adni, hiszen két olyan szülő gyereke, akik önmagukban is hatalmat sugároznak és magabiztosságot. A gyermekünk sem lesz másmilyen. A mi vérvonalunk mindig is ilyen volt. Apa is egy kedves ember, de mégis megköveteli már csak a puszta jelenléte is a tiszteletet.
 - Ó, értem, ha tanács kell Elinek, akkor hozzám nyugodtan fordulhat, már tapasztalt esküvőszervező vagyok, a nővéremét is én segítettem megszervezni. -
Sosem volt problémám Elivel, amikor még a suliba jártam, akkor el tudtunk egymással beszélgetni, most sincs ez másképp és még közös témánk is van. Tehát abból probléma nem lenne, hogy nem értjük meg egymást. De mintha ez Jeff és Eli között másképp lenne. Ismerem már annyira, hogy lássam rajta, hogy bizony valami gond van. Nem tudom, hogy rákérdezzek-e. Anno azt beszéltük meg, hogy barátok maradunk, és egy barátnak az ember bármit elmondhat, így hát végül úgy döntök, hogy rákérdezek. Ám ő bejelenti távozási szándékát, ami meglep.
 - Máris mész? Akkor legalább gyere ide, had öleljelek meg. Még mozogni nagyon nem tudok, azért a szülés nem egy sétagalopp, azt elmondhatom neked. Egyébként minden rendben van veled? Megváltoztál és mintha valami nyomasztana. Nekem elmondhatod, tudod. Szerintem én jobban ismerlek, mint te magadat. -
Nevetek fel, aztán kinyújtom fel a jobb kezemet, - ugyanis a bal éppen Tristanon van - mintegy jelezve, hogy jöjjön már ide egy ölelés még senkinek sem ártott meg. Még akkor sem, ha régen másképp öleltük egymást, mint most. Most kicsit olyan nekem Jeff, mint egy barát és bátyus keveréke. Mindent tud rólam, mint egy igazi nagytesó, ennek ellenére elfogad és nem ítél el.
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 11:52 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Mikor távozni készülök a lány meglepő módon ölelésre invitál. Azon már el sem képedek, hogy tudja, valami igenis nyomasztja a lelkem, mert igen: való igaz, hogy mi egymást jobban kiismertük, mint saját magunkat, így csak egy félmosoly kíséretében lépek oda Hozzá, ledobom a sálam és kabátom, majd fölé hajolok, és finoman magamhoz ölelem. Hiányzott ez, a húgomként tekintek rá. Lenyomok egy apró puszit Janey homlokára, aztán mellé ülök.
-Jaj, Jay.
Sóhajtok fel, aztán a babára nézek, és vissza a lányra.
-Miután elváltunk és hosszú idő múlásával megismertem Elit, úgy éreztem, hogy benne meg van az, ami kevés nőben. Hogy talán Ő lehet egy új esély kulcsa.
Furcsa, hogy a volt nejemnek öntöm ki a lelkemet, de a kezdeti düh és sértődöttség már elmúlott köztünk, és jó barátom, húgom lett. És ez boldogsággal tölt el, mert jobb a békés egymás mellett élés, mint a harag. Ahhoz túl rövid az Élet.
Egymás mellett és által forrt ki mostani valónk, egymásnak rengeteget köszönhetünk, felesleges a bánat és bosszú gondolata.
-Bemutattuk egymást a családunknak. Nálunk voltunk, mikor az erkélyünkön állva, egy bagoly váratlan levelet hozott Nekem. Az édesanyám írt benne.
Valószínűleg most Ő sem fogja érteni, hiszen jól ismeri a családomat, és akit az anyámnak hitt, most még sem az?
-Igen, jól hallottad. Jenet Jefferlake nem az igazi anyám. Apámnak viszonya volt egy nővel, Haley Brintson- nak hívják. Terhes lett apámtól. Anyám ezt megtudta, természetesen, és elperelt bosszúból a valós anyámtól, majd elvált az apámtól, miután rendkívül megromlott a viszonyunk. Valahol Ő tette tönkre apám életét. És most, ennyi év után rám talált a szülő anyám. Rendkívül nehéz ezt megemészteni, erre gondolni is.
Mesélem Janey-nek, aki valószínűleg ugyanúgy le fog döbbenni, hiszen a kötődése a családomhoz, nagyobb, mint jelenleg Eli-nek. Régóta ismeri a családomat.
-És tudod, nem tudtam kezelni az indulatokat. Súlyos dolgokat tudtam meg, úgy éreztem ezek után képtelen vagyok családot alapítani, hiszen magam sem tudom, mi az, hogy család. Fogtam, Eli kezéről leszedtem a gyűrűt és eldobtam ki, az ablakon. Már akkor megbántam, elmentem, és órákig kerestem az ékszert. Azóta megbeszéltük, de fogalmam sincsen. Őszintén? Nem tudom elhinni, bármennyire megváltoztam, hogy letelepedjek, megállapodjak, hogy nyugodt életet éljek, hogy...nem is a játékok...az a tűz...
Mesélem egyre nagyobb beleéléssel, majd észhez kapok.
-Jaj, ne beszéljünk itt is a rossz dolgaimról, kijutott belőlem Neked is bőven. Néha úgy érzem, elfuserált egy léleknek születtem.
Motyogom egyre halkabban, minek a panasz? Hiszen révbe ért, neki tökéletes az élete, én meg amit terveztem,nos semmi nem valósult meg belőle. Aztán felállok, a babához lépek.
-Jaj, had fogjam meg egy pillanatig.
Miután Janey is beleegyezik, kiemelem az apró testet és a karjaimba veszem. A nagy karok közt elveszik a csöppség.
-Üdvözletem a nagyvilágba, Pirinyó Kisember!
Mosolyodok rá, és kezdem el ringatni automatikusan.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. április 10. 21:11
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 4. 13:19 | Link

A meglepetés ereje mindig is megvolt nálam, most pedig anyaként változtam is. Külsőleg és belsőleg is. Például most barna a hajam, pedig eddig vagy vörös vagy fekete volt. Meg az arcom vonásai is kicst meglágyultak azt hiszem. Belülről meg...érzékenyebb lettem picit, bár a kegyetlenség is bennem lakozik még, csak most az kissé háttérbe szorult és az anyai ösztönök léptek a helyére. Ez az egész helyzet, érzés új még nekem, nem szoktam hozzá ezekhez. Kicsit félek is, hogy nem leszek jó anya. De ezt nem mutatom ki, maradok az az erős nő, aki mindig is voltam.
 - Na, kivele. -
Unszolom az ölelés közben és rámosolygok, amikor eltávolodik és leül. Csak bólintok, amikor Eliről mesél, mert úgy érzem itt még nincs vége. Várom hát a történet folytatását, és amikor meghallom meglepve nézek rá. Az anyja mindig is úgy szerette öt, és erre kiderül, hogy nem is az anyja... furcsa ez nekem, nehéz elhinnem. Rá is kérdezek, hogy ez egészen biztos-e, mert ez bizony súlyos dolog.
 - És ebben az egészben teljesen biztos vagy? Utána jártál? Megpróbáltad megbeszélni Jenettel is? -
Érdeklődök, mert ismerve őt nem lepne meg, ha csak forró fejjel elrohant volna, mert neki mindig levegőre van szüksége az emésztéshez és csak az után kezd el valóban utána járni.
 - Jaj, Jeff, ez szörnyű, ha valóban így van. Eli pedig szeret téged, tudjátok ezt rendezni, együtt. Én is megbeszéltem a dolgokat még az esküvő előtt Vincenttel. Mindent tud, és így is szeret. A tűz meg... Hidd el tudom miről beszélsz. Én is sokszor úgy érzem, hogy ez a holtomig vagy holtáig való hűség nem fog menni. Nem azért mert nem szeretem, csak a tűz a lételemem. De te is meg tudsz majd állapodni. Neked is lesz családod. Biztos vagyok ebben. -
Mosolygok rá és megsimogatom a kezét. Majd amikor Tristanhoz megy, hogy felvegye bólintok.
 - Óvatosan, nagyon törékeny még. Egyébként jól áll a kezedben. -
Mosolygok rá, és nézem ahogya ringatja. Aranyos, ahogy a kezei között tartja a gyermekemet és szinte csodája az apró tüneményt, aki csendesen alszik mit sem törődve a világgal.
Hozzászólásai ebben a témában
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 4. 13:37 | Link

Budapest
Április 26.
Kórház

Janey

Hát a lány sem nagyon hiszi el a történteket. Én is teljesen megzavarodtam Tőle, és igen, jól ismer, elviharzottam akkor, talán rosszul tettem, de ilyenkor fulladást érzek, és heves indulatot. Ha azt akarom, hogy lenyugodjak, nem maradhatok abban a közegben, ahol valamiféle sérelem ért.
-Hát, nem nagyon voltam benne teljesen biztos, de elviharoztam, még Elisabeth-tet is ott hagytam, és haza jöttem egyedül. Képtelen voltam bárkit is elviselni magam mellett.
Rossz időkben egyetlen egy ember tudott megnyugtatni, az Janey volt, az ő közelsége sosem váltott ki hidegséget bennem, s ez így is maradt, de ezt senki nem fogja tudni elérni nálam többet, ez is bizonyos.
-Azóta utána jártam, Jenet mindent elmesélt részletesen, de az igazi édesanyámnak nem válaszoltam. Egyszerűen nem tudok válaszolni, túl sok az ambivalencia bennem, főképpen Jenet felé.
Már nem szólítom anyának, ezek után nem vagyok rá képes. Nem megy.
-Janey, hiányzik a tűz. Szeretem őt, nagyon szeretem, igen az életemet is el tudnám képzelni, de nem nyugtat meg a tudat, hogy családom lesz. Mindig különböztem másoktól, pont ezért. Mert nekem a hiánytalan élethez, elengedhetetlen az, amit Te is ismersz. Ezért voltunk mi mások, ezért hajtottak minket a játszmák. Igen, felnőttünk, és igen, én is sok mindent átértékeltem, dolgozom, házam van, megkomolyodtam. De a tüzet nem tudom csak úgy eldobni.
Magyarázom, szinte már kétségbeeséssel a hangomban.
Hogy a gyerek jól áll a kezemben? Csak a lányra nézek, és rámosolygok, majd Tristant visszafektetem, és gondosan betakarom.
-Örülök, hogy legalább Neked sikerült a boldog Élet, Jay. És tetszik az új hajad, nagyon jól nézel ki.
Nézek Rá meleg szívvel, aztán felállok, és egy kis csend után megszólalok:
-Hagylak pihenni Titeket. Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek, szép családot alkottok.
Mosolyodok el. Hazudnék, ha nem fájna, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a tűz, az, hogy egykor ezt együtt terveztük, de vége, elváltunk, és Ő már nem más, mint a barátom, s én is Neki. S ez valahol így van jól, még ha egészen mélyen, titkon, leplezetten azt érzem, nem helyes, hogy minden így alakult, s egymás nélkül kezdtünk új életet.
Utoljára módosította:Richard J. Ifens, 2013. április 4. 13:40
Hozzászólásai ebben a témában

Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. április 5. 00:27 | Link

Az elmondott reakciója nem lep meg és Jenetet sem lepte meg, ez biztos még ha talán nem is az anyja valóban, akkor is ő nevelte fel és volt ott az ágya mellett, amikor beteg volt. Ez pedig valamilyen szinten mégis az anyjává teszi őt. Ezt pedig neki is el kell fogadnia, még ha most nehéz is. Idő kell ennek a megemésztéséhez. Jeffnek talán több is mint másnak. De szerintem idővel újra rendben lesz, ebben pedig Eli segíteni fog neki és, ha kell akkor én is.
 - Pedig biztos kíváncsi vagy rá. Szerintem keresd fel. Vagy ha gondolod utána nézetek. Nem kerül többe, mint egy bagoly vagy hívás. -
Ajánlom fel neki, hiszen meg kellene ismernie az anyukáját. Az anyukájának is joga van megismerni őt, biztos kíváncsi a fiára és lehet éppen ez fog majd valami változást hozni Jeff életében.
Ez után kicsit más vizekre evezünk. A kapcsolatunk egyik alapja a tűz volt, ez tartott minket össze. De épp ez okozta a veszünk is. Most meg én egy felelősségteljes családanya vagyok. Fura ebbe belegondolni.
 - A tűz nekünk mindig is kelleni fog  és ezt a lehetőségeink szerint kell megtalálni. Szerintem Eli meg tudja neked adni azt amire vágysz. -
Biztatom és el is mosolyodom közben pedig figyelem, ahogyan lerakja a picit. Tényleg jól áll neki az apa szerep. Eli  pedig jó felesége lesz majd, csak most megint egy nehézséggel kell megküzdenie a boldogságért.
 - Köszönöm. A boldog élet pedig rád is vár. Remélem mihamarabb örömteli híreket hallok felőletek. Most pedig én tényleg pihenek egy kicsit. Kimerítő dolog az anyaság. -
Nevetek és visszacsúszok fekvő helyzetbe. Még rámosolygok Jeffre, elköszönök, majd Tristan felé fordulva, kezemet a pici kezére téve először csak a picit nézem, aztán lassan álomba szenderülök.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek