Hetekkel ezelőtt volt szerencsém utoljára látni. Az a rendhagyó találkozás ad most esélyt arra, hogy jóvátegyem az akkor elkövetett hibámat, és semmiért nem hagynám ki a lehetőséget. Visszagondolok szavaira, amelyek azóta is fejemben visszhangzanak: azért remélem maradt belőle. Azóta csak többet gondoltam vissza az akkori eseményekre, és mindig ugyanoda lyukadok ki - nem akarom, hogy maradjon belőle bármi is. Kezem lassan mozdul, és meg sem áll, míg nem érinti azt a pontot, ahol egy ideig Damien fognyomai voltak teljesen láthatóak. Mosolyt csal arcomra, pedig tudom, hogy semmi okom virulni ezen, és mégis...
Az üzenet rövid volt. Egy egyszerű kérés, hogy öltözzön ki, valamint egy időpont és az étterem neve. Bár alapesetben nem lennék rest érte autót küldeni, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megmozdulásom pozitív reakciót váltana ki belőle, főleg, hogy igencsak mugli közlekedési mód - fogalmam sincs, hányadán áll vele. Arról nem is beszélve, hogy ennyi idő elteltével keresem fel és nem feltétlenül hagytam neki választási lehetőséget. Mindössze reménykedem abban, hogy valóban megjelenik. Kezdhetnék gondolkodni azon, hogy mi történik akkor, ha nem, de felesleges: akkor egyedül eszem egy pazar vacsorát, a kedvenc whiskymet kortyolgatnám utána ráérősen, míg meg nem unom, ahogy bámészkodnak, és lépek le.
Nem pillantok az ajtó felé, amivel szemben ülök. Ujjaim az asztalon pihennek, ajkaimon halvány mosoly van, mióta megérkeztem, és zavartalan fürkészem az ablakon túli sötétséget, figyelmen kívül hagyna saját tükörképemet, míg rá várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854173#post854173][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.10.13. 21:08[/b][/url]

Hetekkel ezelőtt volt szerencsém utoljára látni. Az a rendhagyó találkozás ad most esélyt arra, hogy jóvátegyem az akkor elkövetett hibámat, és semmiért nem hagynám ki a lehetőséget. Visszagondolok szavaira, amelyek azóta is fejemben visszhangzanak: azért remélem maradt belőle. Azóta csak többet gondoltam vissza az akkori eseményekre, és mindig ugyanoda lyukadok ki - nem akarom, hogy maradjon belőle bármi is. Kezem lassan mozdul, és meg sem áll, míg nem érinti azt a pontot, ahol egy ideig Damien fognyomai voltak teljesen láthatóak. Mosolyt csal arcomra, pedig tudom, hogy semmi okom virulni ezen, és mégis...
Az üzenet rövid volt. Egy egyszerű kérés, hogy öltözzön ki, valamint egy időpont és az étterem neve. Bár alapesetben nem lennék rest érte autót küldeni, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megmozdulásom pozitív reakciót váltana ki belőle, főleg, hogy igencsak mugli közlekedési mód - fogalmam sincs, hányadán áll vele. Arról nem is beszélve, hogy ennyi idő elteltével keresem fel és nem feltétlenül hagytam neki választási lehetőséget. Mindössze reménykedem abban, hogy valóban megjelenik. Kezdhetnék gondolkodni azon, hogy mi történik akkor, ha nem, de felesleges: akkor egyedül eszem egy pazar vacsorát, a kedvenc whiskymet kortyolgatnám utána ráérősen, míg meg nem unom, ahogy bámészkodnak, és lépek le.
Nem pillantok az ajtó felé, amivel szemben ülök. Ujjaim az asztalon pihennek, ajkaimon halvány mosoly van, mióta megérkeztem, és zavartalan fürkészem az ablakon túli sötétséget, figyelmen kívül hagyna saját tükörképemet, míg rá várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=855107#post855107][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.10.25. 17:12[/b][/url]

Ha az üzenet bagolyban érkezik, lehet, ügyet sem vet rá - ilyen kurtán és követelően általában a nagyapja ugat neki utasításokat - azonban a mugli technológia előnye, hogy azonnal látható a küldő. A szemöldöke azonnal feljebb ugrik a név láttán, felülni azonban csak lassan ül fel ágyán, vigyázva, hogy ne lökje le öléből Ethelt. A tarka hátát simogatja, amíg újra átfutja a rövid, meghívónak csúfolható sorokat. Szerzs a jegyzetei tetején szörtyögve szunyókál, a mozgásra nyújtózkodni kezd és felül, egyszerű lélekként reménykedve benne, hogy minden út a konyhába vezet. Sajnos Damien mégse az ajtó, hanem az egyszem szekrény felé indul meg, amikor áttelepíti a másik macskát a párnára, úgyhogy a vörös kandúr csak sóhajt és a másik oldalára fekszik.

Az étterem felé közelítő alakot elsőre esélyesen meg se ismernék legtöbben - nem mintha annyira kicsípte volna magát, de a közhiedelemmel ellentétben ha akar, akkor tudja, hogyan öltözzön és ellensúlyozza megjelenésének kevésbé előnyös elemeit. A sziluettjén például - mondjuk a törött orrával ellentétben - határozottan lehet segíteni, ha lazább zakót és nadrágot választ. Tudás, amiről sosem hitte, hogy hasznára lesz... A dolgok néha felfoghatatlan sebességgel változnak. Pár hét hosszú idő; kétszeresen, amikor az addig visszatartott lélegzettel álló élet egyszerre újra felveszi a fonalat. Amint magas, tetőtől talpig feketébe öltözött belép, sietnek felé és csendes szóváltást követően kísérik az asztalhoz. A mozgása ruganyosabb, mint az ember várná, hanyagul idomul a környezethez, érdektelenül nézegetve a berendezést. Amikor végül Mihailra pillant, egy halovány félmosoly rándul a szája szélén, biccent, Nos, itt vagyok hát.
- K-k-köszönöm,-*vesz megkönnyebbült búcsút a pincértől, amint megkapja az étlapot és magukra hagyják őket.- Mmminek köszönhetem a mmeghívást?
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=855949#post855949][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 13:48[/b][/url]

Lehunyt szemekkel sóhajtok egy halkat, ujjaim ütemesen dobolnak továbbra is az asztallapon, mert a múltra való visszatekintés remek ötletnek tűnik ilyenkor. Nosztalgikus hangulatom közepén fordítom fejemet minimálisan az ajtó felé, hogy meglássam a feketébe öltözött ma esti vacsoratársamat. Szemöldököm rebben meg, ahogy nem feltűnően, de egyértelműen mérem végig, amíg a pincérrel beszél, végül mosolyogva, aprót csóválva a fejemen fordulok vissza az ablak felé.
Hihetetlen.
Akkor pillantok fel legközelebb, mikor a pincér az asztalhoz vezeti, és azzal a lendülettel is adom vissza az étlapot. - Már rendeltünk. Itallapot legyen szíves az úrnak - mosolyodom el kedvesen, hangom kellemesen lágyan kerül a pincér és közém, aki bólint és minimálisan meghajolva lép el tőlünk.
- Megmondtam - pillantok rá. - Kiengesztellek. Mi sem lenne ehhez a megfelelőbb, mint egy puccos étterem elkülönített asztala, gusztustalanul drága ételekkel és beszélgetéssel telve? - mosolyodom el szélesen, hangom itt-ott csendül fel szarkasztikusan, például mikor az étteremhez érek, de őszinte leszek: az egyik kedvenc éttermembe hívtam el.
- Meglepett, hogy eljöttél - az idő, amikor testemmel is felé fordulok, nem csak fejemmel, hogy biztosítsam afelől, immár minden figyelmem az övé. Beismerem, nem feltétlen úgy közöltem vele az információkat, ahogy egy normális ember teszi, de már belém ivódott, hogy mindig célravezetőbbek a rövid és tartalmas üzenetek, mintsem órákat elpazarolni arra, hogy minden részletet letisztázzunk.
És végül is: tényleg eljött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857471#post857471][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.12.19. 23:05[/b][/url]

Mielőtt a pincér belekavarodhatna, kezével hívja fel magára a figyelmét, bocsánatkérő félmosollyal a kényszerű udvariatlanságért. Esze ágában sincs ugráltatni szerencsétlen felszolgálót, de felesleges köröket futnia az itallap miatt.*
- E-elnézést, alkoholmentes gin-t-t-tonicot szeretnék, ha nem túl nnagy k-kérés.-*Köszönöm helyett csak biccent, mindenkinek időt spórolva. Kevés értelme lenne olyasmit böngésznie, aminek a kilencven százaléka tiltott számára, s egy ilyen helynek valószínűleg nem jelent kihívást egy mocktail. Tekintete csak akkor fordul Mihi felé, amikor a pincér távozik, fenyegetőt súroló súllyal nehezedve a szőkére.*
- Mmmég jó, hogy engesztelni és nnem lenyűgözni akarsz,-*elmosolyodik, s ezzel megtörik a pillantás merevsége. Valahol a szavak közt megbújik némi él, mert határozottan nem szereti, ha teljesen kiveszik a kezéből az irányítást. Váratlan meghívót kapni egy dolog; egészen más meg se kérdezni, hogy minden egyes lépésben rábízza-e magát a másik ízlésére. Ugyanakkor vonásai semlegesek maradnak, amint kényelmesen hátradől, s vállairól úgy omlik a földre a feszültség, mintha nehéz anyagú köpeny csusszana le. Fejét féloldalasan tartja, ami egyaránt sugallhat játékosságot és arroganciát, mert srégant néz Mihailre.*
- Ugyan. Mmmeglepetések nnélkül mit is keresnék itt?-*szeme megcsillan, mert a kíváncsisága sokkal erősebb, mint bármiféle neheztelés. Pillantását el-elszakítja a szőke alakjától, látszólag a berendezés vizslatva, hogy megtalálja figyelmének egyensúlyát. Kíváncsi, nem ostoba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857673#post857673][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 00:29[/b][/url]

Szemöldököm ugyan megrebben, ahogy Damien marasztalja a pincért, de nem szólok. Féloldalas mosoly terül el arcomon, aprót bólintok a pincérnek, akit végül útjára engedek. Így is eleget lábatlankodott körülöttünk, van, ami jobban leköti a figyelmem éppen.
Állom tekintetét ugyanolyan mosollyal, ami ugyan szélesebb lesz a szavakat követően, de csak minimálisan. - Lenyűgözni máshogy szoktam embereket - magabiztosan jelentem ki, szemem sem rebben a szavakra - azonban, ha valaki van olyan szemfüles, egy hideg csillanást észrevehet az eszeveszett kék tekintetben.
A szavak bennem ragadnak, mikor a pincér lép a tálcával az asztalunkhoz: Damien elé kerül a kért gin tonic, míg elém a jól megszokott whisky-t teszik. Biccentek, tekintetem lassan siklik vissza a férfire, aki már hátradőlve helyezte magát kényelembe. Mintha csak megkönnyebbült volna. És bár ezt szerettem volna kijelenteni nemrég, mielőtt a pincér zavart volna meg, most visszafogom magam és csak kortyolok.
- A kíváncsiság nem mindig erény - fürkészem arcát poharam fölött szemtelen vigyorral egy ismételt korty előtt. Nem szólok többet, hagyom, hogy felmérje a terepet, így én ismét az ablak felé fordulok, hogy a kinti világot fürkésszem nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857676#post857676][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.12.25. 00:54[/b][/url]

Bár az alkalom kínálkozik, komment nélkül hagyja a választ, a változatlan mosollyal együtt. Meghagyja ezt a pillanatot a veszélyesen csillogó kékeknek, az elértett burkolt figyelmeztetéseknek.
- T-t-tény, ám egyébként is b-beszélni akartam veled,-* feldobtak egy labdát, ő pedig tárgyilagos nyugalommal pattintja szinte azonnal vissza a másik térfelére. Belekortyol az italába, rászánva néhány pillanatot, hogy szemügyre vegye az alkotást - a pohár jeges érintese remek kapaszkodó, ha érzékei elbódulnának.
- D-de mmmesélj csak nyugodtan, elvégre te hívtál,-*néz fel, amint érzékeli, hogy Mihi figyelme felé kószál az ablak helyett.* - Ha mmár újfent nnem hagysz olvasni,- teszi hozzá, szokatlan könnyedséggel és megbúvó negyed mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857677#post857677][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 01:09[/b][/url]

Tizedmásodpercre akad meg a mozdulat, hogy ajkamhoz érinthessem a hideg kristályt, benne a whiskyvel. Kérdőn pillantok rá, a korty után gondolkodás nélkül koppan az asztalon a pohár, figyelmemet csak és kizárólag Damiennek szentelem.
- Hallgatlak - könnyedén vetem át jobb lábamat bal térdemre, ahogy minimálisan helyezkedem csupán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg: kellemes a hasznossal alapon, végül is, nem kellene, hogy meglepjen, hiszen remek alkalom ez egy olyan beszélgetésre, ami soha nem adatott meg nekünk.
Lesütött tekintettel engedek meg magamnak egy halk kuncogást. Szusszanva sandítok fel rá.
- Nem kötöttek a témák, így arról beszélgetünk, amiről szeretnénk - fonódnak ujjaim ismét a kristály köré. - Szokásommá tettem, hogy mindig olvasás közben zavarjalak meg. Látom ennek a báját és iróniáját is egyszerre - ingatom meg fejemet szórakozottan. - Komolyra fordítva a szót: tényleg csak beszélgetni szeretnék. A kiengesztelésen túl - ami már zajlik -, nem volt kifejezett célom az estével, belátom - aprót vonok vállaimon, elhúzva kezeimet a pohártól, mutatóujjam siklik végig a pohár szájának fél ívén, miközben le sem veszem kék tekintetemet Damienről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=857680#post857680][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.12.25. 01:41[/b][/url]

Megtorpantja a másikat, ha csak egy rezzenésre is, s meg kell vallja, élvezi ezeket. Lényegtelennek tűnő apróságok, akár a köveket koptató vízcseppek.
- A válaszod nnnem b-b-befolyásolja a mmmai estét, - bocsátja előre, mert alighanem kellemetlen felismerés lesz, hogy csendesen utánajárt ennek-annak.* - Ssszükségem lenne egy k-kamu t-terapeutára, hogy a cs-család leszálljon rólam. A nnneved adnád csupán, k-kezelésre nem szorulok,- vázolja nagy vonalakban az alapokat, a másik első reakcióját figyelve. Számít némi ellenállásra vagy kérdésekre, nem alaptalanul.
- Nnnem nnnehéz a dolgod, t-tekitettel arra, mmmennyi időt töltök vele,- s voltaképpen finoman elindítja ezzel a beszélgetés fonalát. Az ujjakat nézi, azzal a félig tudattalan figyelemmel, ami a zenészeké, majd sötet íriszei felpillantanak. Komoly szavak? Micsoda meglepetésekkel teli nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858240#post858240][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 19:57[/b][/url]

Fél szemöldököm látatlan rebben meg, mondhatni, csak egy ideg rakoncátlankodik az elhangzott szavakra, mint reakció. Ha befolyásolná, ha nem, akkor is úgy alakulna, ahogy fog. Nem szoktam idegeskedni olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom - és bár valamilyen szinten erre lenne, nem fogom magam megerőltetni. Ma nem küzdeni jöttem. Ami csak még inkább igaz lesz, ahogy kifejti, mégis mire gondolt.
Szélesen mosolyogva sütöm le ismét tekintetem, mutató- és hüvelykujjam fog orrnyergemre pár pillanatra. Halkat sóhajtok, mielőtt visszapillantanék rá.
- Vidd a nevem - intek nemtörődöm stílusban. - Csütörtökönként jöhetsz ücsörögni a kanapémon, ha az megfelel - pillantok a plafon felé elgondolkodva. - Feltéve, ha szeretnél is megjelenni és nem csak mondva csináljuk - pillantok rá. Csak délelőtt vannak előadásaim, így a csütörtök lehet a legjobb, hiszen a péntekeim már foglaltak. Halványan, őszintén mosolyodom el a gondolatra.
- Szeretném, ha nekem is több időm lenne rá - merengek el. Hetekkel ezelőtt tudtam rendesen könyvet fogni a kezembe, és akkor sem mondanám, hogy kielégítő mennyiséget sikerült olvasnom. A forrásként felhasznált olvasmányok pedig aligha mondhatók szórakozásnak, még ha élvezem is belevetni magam egy-egy szakmás kötetbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858241#post858241][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 19:59[/b][/url]

Mihail vonásai táncot lejtenek, az odavakolt mosolyt leszámítva, s lassan megtanulja teljesen figyelmen kívül hagyni a görbét - annyira állandó, hogy nagyobb hangsúlyt inkább a kisebb, észrevétlenebb gesztusoknak ad. A visszautasítás kevéssé aggasztja, mert mint minden problémára, az aktuálisra is több megoldás létezik; mégis, ennek az alkunak lennének előnyei. Ahogy a másik lesüti a szemét és feje előrebillen, hogy ujjaival megtámassza az orrnyergét, Dami is előredől, hogy alulról felfelé nézhessen rá.
- Nnnagyszerű. Esetleg,- s itt arcára mosoly kúszik, - használhatod olvasásra ezt az időt. Lehetek aláfestőzene, mmmár ha nnem vonom el a figyelmed az olvasmányodról,- fűzi tovább, mert szándékában áll biztonságos mértékben fenntartani a látszatot és valóban jelen lenni a kijelölt üléseken. Mégsem tér vissza eddigi kényelmes pozíciójába, s egy csendes pillanatig farkasszemet nézve tanulmányozza. Tekintete elidőzik az arcélen, az áll és torok vonalán, aztán oldalra rebben, ujjai pedig a poharára fonódnak. Kortyol, az ablak tükröződésében a jelenet egészét figyelve.
- Can I invoke c-confidentiality nnnow, for a mmoment?- kérdezi, jóformán a saját tükörképétől, s ha Mihail igennel válaszol, lassan felé fordítja a fejét. Nem néz fel azonnal, ám amikor megteszi, arcán furcsa árnyalatú mosoly terül szét. - Hálás köszönetem. Kellemesebb lesz így beszélgetni, elnézést a körülményes kezdetekért - ám egyelőre senki mással sem szeretném megosztani, hogy visszanyertem a beszédem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858242#post858242][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 20:02[/b][/url]

Amint orrnyergemről elkerülnek ujjaim, Damiennel találom szemben magam. Nem lep meg, csak még inkább megkapom a lehetőséget, hogy elkapjam tekintetét, és teljesen elkaphassam az ő ajkaira is felkerülő mosolyt. Halkan nevetek fel, fejemet ingatom meg.
- Hízelgő, hogy ennyire támogatsz az olvasásban, azonban, mint mondtam, valóban nincs rá sok időm - vonom meg vállaimat. - A szakdolgozatom sokkal fontosabb jelenleg - már csak a választott témát tekintve is fontos, mert ahogy telt az idő, egyre több emberrel beszéltem és ismerkedtem meg, sokkal mélyebbre ástam magam az egészben, mint gondoltam volna - szinte már személyessé vált az egész. Tenyerembe simítom arcomat, amíg fürkész, türelmesen várom meg, bárhova is vezessen ez az egész.
Szemöldököm megemelkedik, aprót bólintok, kezem minimálisan mozdul felé, hogy ezzel is megerősítsem őt: kezdjük. Amint felém fordul, a mosoly szúr szemet először, azonban onnan zizzennek feljebb kékjeim szemeire szinte azonnal. - Megtisztelve érzem magam, amiért az elsők között lehetek - fogok rá a pohárra és emelem meg kicsit felé. - Örülök neked - koccintom poharainkat egymásnak el nem eresztve tekintetét a mozdulatsor közben. - Indiszkrét lenne rákérdeznem, mégis hogy történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858243#post858243][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 20:04[/b][/url]

A váltás nem annyira éles, mint lehetne, ám markáns - a hang, amit eddig darabosra tördelt a dadogás és karcossá az erőlködés, kisimul. Egészen másképp cseng, mondhatni öltözteti, összhangban azzal a változással, ami viselkedésében érezhető.
- Helyes, mert valójában az egyetlen lehetsz,- a mosoly halványodik, bár teljesen nem tűnik el - meghúzódik, hogy szavai és gesztusai takarásából elővillanjon, mint gondosan választott öltözék hasítékán át a fedetlen bőr. Felemeli saját poharát, hogy koccintson, a husky-kék szempárt figyelve. A másik nem érzi az egész súlyát, ám valójában elvárásokat sem támaszt Damiennel szemben.
- Milyen szép is lenne, ha ilyenek csak úgy megtörténnének,- belekortyol az italba, gondolatban száját elhúzva kivillantva ínyét, amint a hat év üressége alattomosan hozzátapad. Azt mondják, az emberi élet megfizethetetlen; ám pontosan tudja, mennyivel tartozik a sajátjáért. - De nem, mágiával vásároltam vissza az életem. Ezért nem akarom, hogy más is kérdezősködjék,- s ezzel új megvilágítást nyer kérése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858244#post858244][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 20:06[/b][/url]

A változás szembetűnő és lehetetlen nem észrevenni. Nem mondhatnám, hogy mintha egy másik ember ülne velem szemben, mégis közelítünk ehhez: a szavak úgy gördülnek le ajkairól, mintha az elmúlt évek akadozott szavai meg sem történtek volna. Valóban örülök neki.
- De csak semmi nyomás - nevetek fel halkan és őszintén. Poharamat húzom vissza, aprót kortyolok belőle, miközben gondolataim csapódnak oda-vissza. Az ilyesmik nem csak megtörténnek, ahogy ő is mondja, és talán ez aggodalomra adhat okot - ha kívülről nem is tűnhet úgy, sokkal komolyabban veszem ezt, mint bárki gondolná, de nem lehet tőlem elvárni, hogy ugrálni kezdjek örömömben, igaz?
- Megértem. Talán így a legegyszerűbb a továbbiakban - dőlök hátra a széken, a poharat fentről megfogva mozgatom meg kicsit. - Miből gondolod, hogy egy ekkora titkot rám bízhatsz? - villan fel szemtelen vigyor arcomon, hiszen mágia ide vagy oda, nem apróságról beszélünk. - Erősen kezdjük újra, azt meg kell hagyni - hangom továbbra is nevetős, azonban most nem eresztem ki, hogy valódi nevetéssé avanzsálódjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858245#post858245][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 20:07[/b][/url]

- Rád nézve legfeljebb annyi fenyeget, hogy lyukat beszélek a hasadba,-szája széle mosolyba rándul, aztán a tikk belekap vonásaiba, s elfordítja a fejét, amíg emúlik a rngatózás. A szőke a saját érdekében sem fog részleteket kapni,  a látszat ellenére átgondolt döntés ez, kockázatok és nyereségek mérlegelt listájával.
A kérdésre mégsem ezekkel válaszol, mert nem ezek indították el a gondolatot, csupán alátámasztották döntését.
- Az emberek szeretik az ismerőset,- ezzel nyilván nem mond semmi újat egy pszichológusnak, de a szemtelen vigyorral szemben józan, már-már merengő komolysággal ül. - Olyasmire emlékeztetsz, amit senki másban nem láttam még. És nem félsz,- tolja odébb az asztalon a poharát, ujjaival megkocogtatva az oldalát. A fojtott, feszült nevetésre szusszan, aztán megvonja a vállát.
- Sosem próbáltam barátot szerezni még, de meguntam, hogy más válassza meg helyettem, kik legyenek az életemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858246#post858246][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 20:10[/b][/url]

Egyetértően bólogatok a szavaira. Valószínűnek tartom, hogy súlyosabb dolgokkal is meg kell küzdenem a fegyintézetekben, vagy annak idején az ELME-ben sem volt egyszerű feladatom már. A nosztalgia kerülget ugyan, de azonnal el is száll, amint elfordítja tőlem a fejét. Vonásaim nyugodtak maradnak, amíg a vigyor nem kerül rájuk a kérdést követően.
Várom, hogy folytassa, s mikor megteszi, fél szemöldököm rebben meg egyetlen pillanatra. - Olyasmire? - kérdezek vissza elgondolkodva, de jobban nem megyek bele. Ha szeretné, elmondja, azonban esélytelen, hogy rákérdezzek, mégis mire gondol. Az utolsó meglátásra bólintok aprót. - Való igaz, nehéz megijeszteni vagy olyat tenni, esetleg mondani, ami félelmet kelt bennem - ezzel nem tudnék vitatkozni, még akkor sem, ha szándékomban állna.
Lehunyom szemeimet pár másodpercre, majd nézek rá igyekezvén elkapni tekintetét, ám a pincér szól közbe, aki az asztalunkhoz lépve teszi elénk az ötféle kaviárt. - Köszönjük. Legyen szíves még egy whiskyt, valamint... Damien? Még egyet? - amint a pincér ellép tőlünk pillantok ismét rá. - Teljesen megértem, mire gondolsz - mosolyodok el szomorkásan. - Kellemetlen érzés tud lenni, amikor mások úgy nyúlnak bele az életünkbe, hogy minket meg sem kérdeznek. Ki van az életedben, akit nem te választottál? - hangom komoly, érdeklődve fürkészem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858247#post858247][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.05. 20:14[/b][/url]

- Nincs rá szavam. Gondolom, evidens, mennyire új terepen mozgok,- hímnemű ivadékok, érzések, pfujpfuj és mineknekedönismeret. Mindazonáltal őt is érdekelné, mi az, ami ismerőssé teszi számára a másikat, s farkasszemt nézve vele tovább keresgél, míg talál valamit. - Talán azt mondanám, összecsengett.
Bólint a kérdésre, most kihasználva, hogy meg sem kell szólalnia - a pincér ugyan aligha jelentene veszélyt, mégsem kockáztat. Kivárja, hogy magukra maradjanak, egyelőre nem foglalkozva az étellel.
- Attól függ, honnan nézzük. Sok dolgot dacból tettem, aminek az a hátránya, hogy engedelmesség és lázadás egyaránt az elvárásokból határozható meg. Az aranyvérű partyk, a Durmstrang, az eljegyzés, a Bagolykő egyike sem az én ötletem volt,- s ezen kívül is akad még bőven döntés, mely bár az övé, mégis közvetve a családja diktálta. Az asztalt nézi, aztán felhajtja a maradék italát, ha incs is benne alkohol. Ezek a döntések hozták magukkal azokat a "társakat" és áldozatokat, akiket másként nem keresett volna; ámbár kétséges, pusztán az eltérő körülmények meggátolták volna-e abban, ami a vesztéhez vezetett.
- A dadogás túl kiszolgáltatottá tett. Képesek lettek volna eltüntetni a nyilvánosság elől,- gúnyos, megvető fintorra húzza száját, ami nem áll messze a vicsortól; aztán ahogy jön, úgy simul  el az indulat. Friss emlék, de tekintete találkozik Mihailével és megenyhül.
- De nyugodtan válts témát. Beszélgetni jöttem, nem monológolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858259#post858259][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.06. 13:55[/b][/url]

- Fejtsd ki, kérlek - fürkészem arcát kicsivel tovább, mint indokolt lenne. Ahogy ő, úgy én is figyelmen kívül hagyom az elénk letett ételt. Jelenleg sokkal jobban leköti a figyelmem Damien, akiből az ilyesfajta viselkedést soha nem néztem volna ki. Az csak a hab a tortán, hogy egy teljesen más ember ül előttem, mint bármikor. Tetszik.
Az eljegyzésnél ráng meg szemöldököm látatlan, a többi pedig csak a járulék. A felsorolás nagyobb dobbanásra készteti a szívemet. Sokkal jobban tudok ezzel azonosulni, mint azt bárki elképzelhetné. Hátradőlve fordulok az ablak felé, érdemben nem felelek azonban szavaira. Oldalvást sandítok rá arra, hogy kiszolgáltatottá tette. Elmosolyodok egy pillanatra, majd pillantok vissza az ablak felé.
- Mégis a részese vagy - szólalok meg másodpercek elteltével, végül fejemet csóválom meg.
- Éppen beszélgetünk. Ezt annak hívják - mutatok először rá, majd magamra, miközben megköszönve veszem el a whiskyt a pincértől. - Eszedbe jutott valaha, hogy kitörj ebből véglegesen? Nem ilyen próbálkozásokra gondolok, hanem valósakra - még mindig nem nézek rá, szavaim elmerengve hagyják el számat, mintha csak hangosan gondolkodnék. - Olyanokra, amiknek valóban súlyos következményei lehetnek, de végül te győzöl, mert megkapod az áhított szabadságot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=858553#post858553][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.01.21. 00:18[/b][/url]

A kérésre az ablak felé billen feje, s tekintete kissé fókusztalanul a tükörképek mögé mered. Van valami merengően szoborszerű a tartásában, bár vonásai és szinei messze állnak az idealizált szépségtől.- Hallottál már arab zenét?- kérdezi talán jó fél perc múltán, látszólag összefüggéstelenül, lassan visszaforditva arcát. - Teljesen másak az egységei, negyedhangokban is gondolkodik, ami a nyugati zenében hamisnak minősül. A legtöbben ezekhez a klasszikusokhoz szoktak, számomra azonban sosem volt elég tér benne. Fals hang vagyok.- Szája apró, gunyoros fintorra görbül egy pillanatra, mulattatja ez a vélemény. Tekintete aztán megkeresi Mihaelét, mint aki még egyszer ellenőrzi, mielőtt kimondaná. - Mintha... ugyanannak a maqam-nak a hangjai lennénk. Nem feltétlenül hasonlóak, de összecsengnek.- Persze meglehet, hogy téved, hogy megcsalták érzékei, talán most is ennek jeleit kutatja. Vagy azt figyeli, érthető-e egyáltalán a hasonlata, aminél jobbal nem igazán tudna szolgálni.
- L'habit ne fait pas le moine,-- jegyzi meg csendesen, amint lépteket hall közeledni. A megjegyzésre csak elmosolyodik, a pincér miatt megtartva válaszát magának, s egy biccentéssel köszöni meg az újabb gintonicot. Kortyol belőle, s tekintetét lesütve várja, hogy hallótávon kivül kerüljön - amikor felpillant, hűvös mosolyának éle van.
- Félreérted,-poharáról lecsúszó ujjai úgy koppannak egymásután az asztalon, mintha zongorabillentyűk lennének alattuk. - Ennek súlyos következményei vannak. A beszéd szabadság, s szabadulásom kulcsa. A múltban tett benyomások ellenére,- s mosolya csak most éri el a szemeit, valódi derűvé foszlik, - nem szeretek fejjel rohanni a falnak. Ugyanakkor, ha már itt tartunk,- közelebb hajol, talán veszélyesen közel is, karjaival az asztal peremén megtámaszkodva. - Érdekelne, mi számodra a szabadság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=862862#post862862][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.04.14. 11:14[/b][/url]

Végig követem, ahogy az ablak felé fordul, de csendben várom meg, amíg érkezik a kérdés. Fejemet rázom meg. Sok minden elmondható rólam, de az, hogy arab zenét hallgassak, pont nem.
Szemeimet lesütve mosolyodom el, kékjeim a terítőt fürkészik, pedig jóformán semmi érdekes nincs rajta. Egyszerű fehérsége tisztaságról árulkodik. Felnézek, találkozik tekintetünk, de nem tartom sokáig a szemkontaktust: de összecsengnek. Több hasonlóság lenne bennünk, mint, amit elképzelni tudtam volna? A kastélyban olvasó srác felszívódott, helyette Damien Felagund ül előttem, teljes valójában, amilyennek évek óta kellett volna lennie. Nincs dadogás, nincs háttérbe szorítás, csak ő. Végül ismét ránézve bólintok aprót.
- Csengjünk össze - fordulok a léptek felé, végül vissza Damien felé. - Szívesen beszélgetnék veled franciául, de az a nyelv sajnos nincs a repertoáromban - jegyzem meg mellékesen, miután a pincér már biztosan nem hallja szavainkat. Kortyolok a whiskyből. Arra, hogy félreértem, tudnék reagálni, azonban nem teszem meg. Nézőpont kérdése.
Fél szemöldököm rebben meg, ahogy közelebb hajol. Testem gondolkodás nélkül reagál rá; ugyanezt teszem. A pohár koppan az asztalon, de azt nem elengedve hajolok én is előrébb, hogy válaszoljak a kérdésre.
- Döntéshozatal - felelem halkan, mély hangon. - Külső nyomás nélkül - egészítem ki mondandómat, végül ülök vissza eredeti pozíciómba. Sok ember elképzelni sem tudja, hogy a szabad akaratnak mekkora jelentősége van, és bár én is előszeretettel élek ezzel, a lehetőség, hogy ez miatt elvesztem a családom, mindig a fejem felett lebeg.
A vacsora kellemes hangulatban telik, bármennyire elképzelhetetlen, könnyedebb témákat is érintünk vacsorapartneremmel, mint a ki nem mondott feszültség mindkettőnkben az elvárások miatt. Annak végeztével búcsúzom el tőle, egy ideig még az utcán állok, nézve elsétáló alakját, mielőtt beülnék az autóba.