Nem akartam a faluban lenni, hiszen így is egészségtelenül sok időt töltök ott. Nem árt, ha néha kicsit ki is dugom az orromat és felfedezem a vidékeket - mint mikor a családi kirándulások sokkalta sűrűbbek voltak. Vagy egyáltalán voltak. Az mondjuk nem hiányzik, hogy apám állandó szónoklatai ott lebegjenek velünk, de anya és a testvéreim egyidejű közege már jobban. Ákossal könnyebb a találka, csak én vagyok mindig elfoglalt, Dóra pedig... ő kimenekült a világból és nem engedte, hogy segítsünk neki. Ez valahol fáj, valahol pedig meg kell értenem, ő nem gyerek többé, akinek kell a nagyobb testvér folytonos védelme. Ahogy annak sem kell, akivel ma találkozom. Ő sem gyerek, rég nem és eltelt egy olyan nehéz év, amelyre lehet nem volt felkészülve, lehet olyan könnyen vette, mint más soha. Ezért is, meg mert mind a ketten nehezen egyeztettünk időpontot, egy üresjárat napjának estéjére kértem, hogy jelenleg meg a helyi hopp-ponton és bízzon meg bennem.
Így kerülünk, egy kis séta után egy félig-meddig már máguskörnyékre a belvárosban és annak is egy éttermébe. Az asztalunk le van foglalva, a galériás részen tökéletes a kilátás a város lassan éledő fényeire, a bentiek pedig kellemes félhomályba burkolják a helyiséget. Megannyi fénypont és a kellemes zene, sokkal több, mint amit a bogolyfalvi éttermek adnának. Nem öltöztem túl magam persze, de azért nem a munkásruhák között válogattam.  
- Nos, remélem tetszik a hely... és a vacsora – mert nemigen hallottam a hangját, eléggé hirtelen és persze úgymond titokban ment ez az egész, megértem, ha neki nem ez az ízlése  vagy nem tudja mire vélni. Akkor befürödtem, nincs mese, de titkon remélem, hogy az a fajta lány, aki az asztal közepén álló csokornak is örül, amit odakészítettem. Ez amolyan kis meglepi, hogy sikeresen lépked az akadémián. Vagyis... annak nevezem, de hogy több-e? Meglehet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853391#post853391][b]Kállay Bertalan - 2022.09.26. 22:48[/b][/url]

Nem akartam a faluban lenni, hiszen így is egészségtelenül sok időt töltök ott. Nem árt, ha néha kicsit ki is dugom az orromat és felfedezem a vidékeket - mint mikor a családi kirándulások sokkalta sűrűbbek voltak. Vagy egyáltalán voltak. Az mondjuk nem hiányzik, hogy apám állandó szónoklatai ott lebegjenek velünk, de anya és a testvéreim egyidejű közege már jobban. Ákossal könnyebb a találka, csak én vagyok mindig elfoglalt, Dóra pedig... ő kimenekült a világból és nem engedte, hogy segítsünk neki. Ez valahol fáj, valahol pedig meg kell értenem, ő nem gyerek többé, akinek kell a nagyobb testvér folytonos védelme. Ahogy annak sem kell, akivel ma találkozom. Ő sem gyerek, rég nem és eltelt egy olyan nehéz év, amelyre lehet nem volt felkészülve, lehet olyan könnyen vette, mint más soha. Ezért is, meg mert mind a ketten nehezen egyeztettünk időpontot, egy üresjárat napjának estéjére kértem, hogy jelenleg meg a helyi hopp-ponton és bízzon meg bennem.
Így kerülünk, egy kis séta után egy félig-meddig már máguskörnyékre a belvárosban és annak is egy éttermébe. Az asztalunk le van foglalva, a galériás részen tökéletes a kilátás a város lassan éledő fényeire, a bentiek pedig kellemes félhomályba burkolják a helyiséget. Megannyi fénypont és a kellemes zene, sokkal több, mint amit a bogolyfalvi éttermek adnának. Nem öltöztem túl magam persze, de azért nem a munkásruhák között válogattam.  
- Nos, remélem tetszik a hely... és a vacsora – mert nemigen hallottam a hangját, eléggé hirtelen és persze úgymond titokban ment ez az egész, megértem, ha neki nem ez az ízlése  vagy nem tudja mire vélni. Akkor befürödtem, nincs mese, de titkon remélem, hogy az a fajta lány, aki az asztal közepén álló csokornak is örül, amit odakészítettem. Ez amolyan kis meglepi, hogy sikeresen lépked az akadémián. Vagyis... annak nevezem, de hogy több-e? Meglehet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853954#post853954][b]Homokföldi Réka - 2022.10.07. 06:46[/b][/url]

Bekötött szemmel ugrani a semmibe, tudva, hogy alul valami puhára fog esni. Ilyen érzése volt, amikor a férfi megkérte bízza rá magát. Széles mosollyal mondott igent neki. Nem igazán tudtak találkozni, de az egymástól távol töltött idő alatt sokat gondolt Bertire. Repkedő hason belüli pillangós, szájat széles mosolyra önként húzós gondolatok voltak ezek. Valami szerelemféleség alakult köztük, de az első időkben az ő Bagolykövessége, most pedig a távolság és az időhiány állt a kapcsolatuk útjába. Réka viszont, örök napsugaras optimistaként örült minden pillanatnak és hitt benne, hogy ha akarják, meg tudják találni a módot rá, hogy együtt legyenek. Igaza lett. Szép napsárga ruhában, hozzá illő kiskabátban és járható magasságú körömcipőben, amiket mind egyik Sárkányölős barátnőjétől kapott kölcsön, lépett oda az aurorhoz a hopp-ponton, ahonnan eljutottak ideáig. - Jaj nagyon! Olyan szép ez a hely és az étel is isteni! Köszönöm, hogy elhoztál - lelkesedik széles mosollyal, vidáman csillogó szemmel pillantva körbe immár sokadjára. Nem volt alkalma ilyen helyekre járni. Így most kiélvez minden pillanatot. A hangulatot, a színeket, ízeket, illatokat. Vidámsága sugárzó, megjelenése, bár ő ezt nem is igazán érzi, ragyogó. Boldog és elégedett, mert azzal lehet, akit igazán kedvel és az sem zavarja, hogy ez ki is ül az arcára.