36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 23. 16:50 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük | innen

Minden egyes eltelt másodperc egy órának tűnik. És nem azért, mert türelmetlen vagyok - de -, vagy azért, mert attól félek, hogy tényleg elkésünk - de -, hanem mert semmi nem történik körülöttem, csak várnom kell, hogy Kiscsibe végre feltűnjön. Amit megtesz, én meg annyira meglepődök, hogy köszönök, amíg elésétálok. Mármint nem az a meglepő, hogy megjelenik, hanem az, ahogy teszi, az agyam meg meghibban, ahogy dolgozza fel a rajta lévő ruhát. Jó, ember, szerinted eszembe jutott, hogy a kiöltözés egy lánynál mit jelent? Főleg, ha az a lány Kiscsibe, aki kivételesen elhagyta a kardigánját és így jelenik meg? A lényeg, hogy a földről összeszedtem az államat, meglepő, de még köszönök is, majd mehet a menet!
- Jól nézel ki - mosolyodom el féloldalasan, és már nem is kell küzdenem azért, hogy lábam remegése ne legyen feltűnő. Elmúlik, ahogy elindulunk, a mosolyból lesz vigyor, mikor kíváncsiskodni kezd. - Majd megtudod. Legalább, amíg odaérünk, biztosan van társaságom és nem uncsizok - vonom meg vállamat, ahogy kiérünk a kastélyból, a faluban pedig rögtön az állomás felé veszem az irányt. Mondjuk, ha már ennyire időben szóltak - nem - legalább zsupszkulcsot biztosíthattak volna, vagy ilyesmi, hogy tutira ne késsünk el. Jó, mondjuk ezen már hiába izgulok, amikor magam elé engedem Kiscsibét a vonatra. Hamarosan ott leszünk, és minden rendben fog menni. Komolyan. Remélem.
- Szóval - huppanok le mellé, majd fordulok felé törzsből. - Miért nem ünnepled a születésnapodat? - a kérdés indiszkrét, vágeszolom, de hát most mit kerülgessem a forró kását, amikor érdekel. Móric meg én úgy ünnepeljük állandóan, mintha nem is lenne holnap, erre jön Kiscsibe, aki közli, hogy nem is ünnepli. Ember, ki a franc csinál ilyet? Aham, ezek szerint Csibén kívül, de érted a problémám, nem? Mondjuk már ez sem számít igazán, mert most ünnepli velem totálisan kikerázva. Mi ez, ha nem pöpi születésnap, már most? - Tudod mit? Mindegy, mert most ünnepled, és nem lesz más választásod, mint élvezni - vigyorodom el, mert valami belső hang azt súgja, hogy mégsem kellene ekkora parasztnak lennem, és kivételesen hallgatok is erre a belső hangra. Ez a nap tele van furiságokkal, mi? Ne is mondd, lemegyek hídba minnyá.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. július 23. 16:51
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 25. 12:45 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Ha már egyszer elhívott, hogy ünnepeljük meg a születésnapomat és nem mellesleg megírta, hogy öltözzek ki, úgy döntöttem megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból. A karaokenál is bevált és mostanra már ő is tudja, hogy aznap jól éreztem magam. Meglepően jól. Ez mégsem jelenti, hogy a ma ne fulladhatna katasztrófába, vagy zárulhat kardiológussal. Nem normálisan ver a szívem, amikor megpillantom az ingben, amit visel. Diszkriminálok néhány gondolatot, mikor… bókol. Meglepettségemet próbálom palástolni, valahol furcsán érzem magam mert nagyon ritkán szoktam nekem ilyesmit mondani, és most még Ő mondja. Megállítom kezemet, ami azonnal szoknyámat kezdené birizgálni és halvány mosollyal biccentek neki amolyan köszönetképpen. - Amíg nem üzentél már majdnem, ismétlem - emelem meg ujjamat - majdnem felvettem azt az idióta pólót - ezt persze ő és én is tudjuk, hogy nem igaz.
- Ahova megyünk, ott unalmas lesz? - Egyáltalán nem vagyok megelégedve a válasszal, amit kapok és nem teljesen értem, hogy mit akar vele mondani. Nem is hagyom annyiban, mert út közben a témák között még vissza-visszakanyarodok, hogy elmondjam a legújabb teóriámat. Aztán megérkezünk a vonatállomásra. Mi a fene? - Kiöltözött kalauzok leszünk? - cinikus a kérdés, mikor már lépünk is fel a szerelvényre. Nem izgulok kevésbé attól, hogy nem tudom még mindig mi lesz a program. A kabinba azonnal résnyire nyitok ablakot, hogy a műbőr, a por és a fém dobozos szemetesláda által kreált bűz kiszellőzzön, csak aztán ülök le. Tökfej felteszi a kérdést, elakad a levegőt, mert nem igazán szeretném megválaszolni, azzal úgy olvadok bele a támlába, szinte eggyé is válok vele. Mikor újra megszólal jobban felé fordulok és visszafogottan visszamosolygok rá. - Vagy úgy! Szinte semmit nem tudok, de kötelező lesz jól érezni magam - bólogatok lassan, majd értetlen nézek rá. - Oké, a társaság lehetne rosszabb - vonok vállat és kapásból túl sok ember eszembe is jut. Elmosolyodom és a táskám pántját kezdem kezeimmel piszkálni. - Kíváncsi leszek - sandítok felé, majd jut eszembe! - Tényleg… hogy sikerült a művészeti vizsgád? - furdalja az oldalam mióta csikorgó cipővel rohant el.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 25. 13:37 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 31. 19:00 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Én megmondtam: mindketten tudjuk, hogy tényleg nem vettem volna fel. Viszont számítottam rá, hogy ettől jobb kedve lesz, vagy megsértődik amiért nem vettem tényleg fel, mikor annyira “szuper” ajándékként kaptam tőle. Igazából rengeteg kimenetele lehetett volna - lásd a korábbi gondolataim - mégis bevált és nevet, amitől én is némileg könnyedebben mosolyodom el és haladok mellette. De hova megyünk? Nekem nem lesz unalmas, de neki igen? Miért lep meg, elvégre az én születésnapom van, ez a felállás normálisnak tűnik. De biztos nem könyvesboltba visz így felöltözve. Ugye, nem? Volna még egy pár kérdésem, idővel talán a válaszokat is megkapom rájuk.
- A kalauz mindjárt hoz egy takarót is - halkan motyogom, míg elfekszik, majd térek ki a társaságomra. Tulajdonképpen el sem képzelem Kendét és magamat egy kabinban, mert semmi értelme, mikor tíz perc után kimennék. Az a tíz perc is a kitartásomnak köszönhetően annyi. Nincs az a párhuzamos univerzum ahol ez megtörténhetne, de neki miért éppen a legjobb barátja jutott eszébe? A fiúk furcsák. - Ezt nem gondoltad át. Biztos szeretnéd, hogy azután veled beszélgessek? - kérdezem apró szórakozott mosollyal lepillantva a Tökfejre. Szerintem nem a válasz és ez tisztább tény, a vonat ablaküvegénél, az egyszer biztos. - Nagyjából olyan lennék, mint mikor izomlázam volt az úszás után.
- szép napok voltak. Remek volt minden perce...
- Jaj, Móric! - fordítom el róla fejem amíg fintorogva közbeszólok a prasnya hasonlatra. Óvakodva hallgatom a történet folytatását, majd bólintok aprókat. Talán abban hasonlítunk, hogy ki tudjuk magunkat magyarázni a meleghelyzetekből, akkor is, ha a módja nagyon is különböző. - Fogadni mertem volna rá, hogy elkéstél. De arra is, hogy attól még átmész - követve tekintetét nézek ki arra amerre ő. - Ismerem a barátságos vitáidat - szemöldököm emelkedik meg. A barátságtalanról is van némi fogalmam és az nem probléma, hogy a vizsgaelnökkel inkább nem az utóbbiba kezdett bele. Szerencsére és szerencsétlenségemre, nem hülye. Kíváncsi gondolat szökik a fejembe, ajkamba harapok mielőtt kiböknék hirtelen, töprengek, de mégis felteszem. - A szüleid mit szólnak hozzá, hogy a művészeti suliba jársz? - kérdezek ismét, méghozzá elég személyeset.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. július 31. 19:04
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. augusztus 6. 17:17 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Legyintgetek felé kicsit, miután kényelembe helyeztem magam. Nem kell takaró, meleg van, hát ő nem érzi? Bár azt belátom, hogyha hozna mégis, akkor nem utasítanám vissza, mert teljesen fasza párnát tudnék belőle csinálni. Jobb lenne, mint a kiült ülés, aminek éppen döntöm a fejemet. Elég kiábrándító, de nem baj, sosem zavartak az ilyesfajta dolgok, főleg nem alvásban. Kérlek. Így teljesen tudok koncentrálni arra, hogy reflektáljak Kiscsibe szavaira, aminek a középpontjában naná, hogy a dudi van. - Persze. Minimum harminc méterre tőlem, kiabálva - bólogatok is szavaim mellé. Teljes biztonságérzetet adna, ha minimum ennyi méter lenne köztünk mindezek után, bár ennél fiktívebb dologról nem is tudnánk beszélni. Esélytelen, hogy Kiscsibe és Kende egyszer kettesben maradjanak, és beszélgetésre legyenek kényszerítve. - Merev? A legtöbbször merev vagy, Kiscsibe - nevetek fel hangosan, kékjeim zizzennek oldalra szemtelen vigyorral immár, amik felcsillannak. Fejemet biccentem félre. - Vicceltem csak, mielőtt csapkodni kezdenél - tolom feljebb magam kicsit az ülés szélére támaszkodva, hogy értelmesen tudjak válaszolni a kérdésre. Viszonylag értelmesen. Vigyorgok Kiscsibére, mintha muszáj lenne, az ablakról vezetem vissza rá tekintetem.
- Ja, elég jó voltam. Utána meg is dicsértek, majd a tanárom lebaszott, és megdicsért. Kaotikus volt kicsit - nevetgélek tovább, majd fordítom fejemet a másik irányba. Lábamat szedem le az ülésről, rendesen felülök, majd állok neki nyújtózkodni. A kérdésen megszeppenek először, de a vonat lassítani kezd, majd igen rövid időn belül meg is áll. - Gyere - állok fel, magam elé engedem, miközben leszállunk a vonatról, majd mosolyodom el.
- Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Mindketten gyakorlatiasabb és aktívabb beállítottságúak, mintsem egy papír fölé görnyedve szenvedjék végig a napot, mint én. Pedig én is pörgök állandóan, de támogatnak engem is, ahogy Móricot - vonom meg vállaimat lezseren, ahogy elindulok kifelé az állomásról. Soha nem volt vele problémájuk, hogy művészibb beállítottságúak vagyunk, amíg nem megy a többi tárgyunk rovására. És eddig nem ment, úgyhogy jó a következtetésed: rohadt jók vagyunk a testvéremmel.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. augusztus 27. 12:06 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Teljesen el van tévedve, ha azt hiszi harminc métert átkiabálnék neki. Még sonorussal sem. Lenne nekem annál jobb dolgom is, majd maximum később foglalkoznék vele. El sem hiszem, hogy fejben, hipotetikusan mérlegelem miért nem kiabálnám le. Aztán megszólal és elnyílt ajkakkal fordulok felé, míg ő nevet és én megmerevedek. Tekintetem pásztázza a szemtelen vigyorát, a felcsillanó kék szemeket amiket még most, ennyi hónap leforgása után sem tudok megszokni. Vállam rezzen és nevetek fel halkan míg aprót helyezkedem az ülésen. - Nem, nem vicceltél - mégis nevetek még ha visszafogottan is. Igaza van. Merev vagyok, a legtöbbször tényleg, éppen mellette nem annyira. Nem csapok vissza, hogy ő milyen legtöbbször, nem csapok sehova csak ha most azt mondja elkésett és elbukott a vizsgáján. Nagyon helyes, hogy erről szó sincs!
- Akkor most megdicsérjelek és megdorgáljalak én is? - kérdezem tőle és szemöldököm vonom fel rá, mert nem mellesleg attól még elkésett. Nem késhet vizsgákról mert nem lehet mindig ekkora mázlija, bármennyire megmentheti a beszélőkéje. Ez olyan, minthogy a törvény, az törvény. A vizsga, az vizsga.
Felteszem a kérdést, azzal a vonat lassulni kezd én pedig még hosszabbnak érzem az időt mikor leszállunk és a lábam érkezik a peronon. Körbepillantok, majd magam elé mielőtt elkapnék egy oszlopot. Történt már olyan és szerencsém volt, hogy az auror, akibe belefutottam rendes volt velem. Azért a Tökfej előtt nem hoznám ismét össze. Belekezd én pedig hallgatom végre.
- Az jó, hogy nem tesznek különbséget köztetek. Mármint... nem azért mert ikrek vagytok, nem így értettem -nem árt tisztázni. Ezen testvérpár mellé pedig kellhet is az az aktivitás. - Ráadásul gondolom örülnek, ha néha egyhelyben vagy - teszem hozzá a szememet forgatva, a végére egy apró mosollyal.
Ismét körbenézek, vállam is mozdul de egyszerűen elképzelésem sincs arról hova megyünk. - Messzire vagyunk? - kérdezem aztán, majd nagyot sóhajtok. - Olyan vagyok, mint a Shrekben a Szamár, aki folyamatosan azt kérdezgeti, hogy “Ott vagyunk már?”, nem igaz? - felpillantok rá. - Egyáltalán láttad a Shrek-et?
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. augusztus 27. 12:12
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. szeptember 21. 18:40 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Megforgatom szemeimet, fél arcomat fújom fel nem tetszésem igen gyerekes kifejezésére, de nem is akarok reagálni erre. Tényleg vicceltem. Azt nem tudom, hogy mások mellett mennyire merev, de valahogy mellettem - a kezdetekhez képest - már tényleg nem olyan vészes. Jó, azért még mindig Kiscsibe, ezt ne felejtsük el, de már eskü tökre kezelhető. Kivéve, ha csapkod. Akkor mindenki fusson, mert elkap, onnan nem menekülsz csoro!
- Szerintem csak csináljuk az elsőt, akkor talán túlélek, és a minden után elmehetünk még kajálni is egyet, mit szólsz? - hagyom teljesen figyelmen kívül a tényt, hogy megérdemelném a dorgálást egyébként, de nem valószínű, hogy egy Kiscsibe-féle dorgálásra fel vagyok készülve, főleg, hogy ahogy közeledünk a város felé, szívem minduntalan dobban egy-egy nagyobbat. Parálok attól, hogy mire odaadunk kihordok lábon pár mini szívinfarktust, és nem itt kellene elhalálozni az izgalomtól. Legalább a tanáromnak hadd köszönjem meg, mielőtt eldobom a kanalat. Meg hadd egyek egy jót. Meg hadd éljek le mondjuk még úgy… elég sok évet. Rengeteg mindent kell még csinálnom a dudival.
- Móric is aktívabb a művészet terén, mint én. Színészkedik, tudod, oda kell a pörgés - vonom meg vállamat. - Anya akkor szokott óránként benyitni a szobámba, hogy minden rendben van-e, mert nagyon csendben vagyok - nevetek fel hangosan, majd fordulok be egy utcán, amin keresztül, ha minden igaz, levágjuk a galéria felé vezető utat. Ha nem, akkor onnan is elkések, ami nem lenne újdonság.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - bólintok egyet, majd lépek ki az utcából, pár lépés jobbra és torpanok meg a galériától pár méterre. Mi ez a rengeteg ember? Miért áll sor? Ki az a nő a lappal és tollal a kezében? Kékjeim kikerekednek, nagyot nyelek, szinte érzem, ahogy Ádám-csutkám mozdul fel, majd le. - Ijj, baszki - szusszanok hangosat, tincseim közé túrok, majd veszek egy mély levegőt, miközben lehunyom szemeimet. Oké, menni fog ez. Csak adjam magam, mi? - Oda megyünk - biccentek fejemmel egy aprót, de pillantásom nem veszem le a kisebb ember csoportról. Megrázom magam kicsit, majd Kiscsibe kezét megfogva sétálok a tömeg elejére. - Mórocz Móric és plusz egy fő - a nő végignézi a neveket, bólint, majd beenged minket, én meg éles kanyarral állok meg rögtön egy beugró folyosón, hogy összekapjam magam. Ó, a rohadt életbe, arról nem volt szó, hogy ilyen sokan lesznek. Mikor lettem én lámpalázas, basszameg? És ilyenkor hol van Kende a hülye chillin' vibejaival?
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. október 5. 15:53 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Megy az alkudozás. Túl jól forgatja a szavakat, aminek hatására rezzen ajkam széle, majd emelem eléjük mutatóujjamat, hogy igazán úgy tehessek mint aki elgondolkodik mi is lenne a jobb opció. - Azt, hogy nem is lenne rossz tudnom, mit takar ez a bizonyos “minden” - mutatok rá a dologra, hogy fogalmam sincs a mai napi terveinkről. - De ha utána eszünk, máris kecsegtetőbb… Legyen: akkor gratulálok a sikeres vizsgához - lépdelek mellette tovább a helyszín felé és így megússza a hosszas körmondataimat. 
Pillantásom az épületeken siklik végig és egy-egy mellettünk elhaladó alakon. - Színészkedik? - kérdezek vissza hirtelen, kíváncsian és még kicsit felé is fordulok. - Feszített tempója lehet a sok szövegtanulással és mindig, minden előadásnál a maga módján kell hozni a karaktert. Ez nagyon izgalmas - őszintén gondolom és tény és való, hogy nem a legpihentetőbb hobbi. Hümmentek arra, hogy mikor néz rá az anyukája, szélesen mosolyodom el ahogy el is képzelem az egész jelenetet. - Ezért nem hibáztathatod - jegyzem meg és mielőtt még tovább haladnék. Felnevetek, ami a szűk utca falairól csapódik vissza. - Egy nagy zöld, ogréról - írom le, de tudom, ezzel nem jutottunk előrébb. - Egy mese, majd egyszer megmutatom, ha szeretnéd, de nem a legjobb - folytatom a nézelődést.
Szemöldököm emelkedik a tucatnyi ember látványára, akik az épület előtt tobzódnak. Sokan próbálnak bejutni, nem tudom hogyan fogjuk tudni kikerülni a csoportosulást. - Próbáljuk meg a másik párhuzamos utcán - tanácsolom, majd ‘o’-alakot vesznek fel ajkaim. Megérkeztünk. Kezemre pillantok le, ahogy megfogja és kísérem az ajtóhoz, ahol tovább engednek. Kapkodom a fejem. Én vagyok a plusz egy fője egy eseményre? Ahogy ő megáll, kissé lemaradok, amíg egy kedvesen mosolygó nő nyom a kezembe egy prospektust és azt olvasgatva, lassan fordulok Móric felé. Felnézek rá, igazítok a táskám pántján, mert ha jól értem… - Elhoztál egy kiállításra - inkább kijelentem, mint kérdezem. Még egyszer átfutom a tájékoztatást, ahol szerepel a neve, majd körbe pillantok. - Nem lesz baj, elvégre bármit is állítottak ki, te csináltad, nálad jobban senki nem ismeri őket - határozottan bólintok. Bár előbb tenyerem felé húzom az ujjaimat, utána mégis felé nyújtom és megfogom Móric kezét. - Gyere, menjünk be - főleg mert gondolom vannak bent emberek, akik várják és emellett a kíváncsiságom egyre csak nő.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 5. 22:52 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Csak sokat sejtetően elmosolyodom, mikor elég egyértelműen kerül kiemelésre a minden. Nos, az hamarosan kiderül, nem lövöm le előre a poént, mert az máris nem meglepetés, és elméletileg a születésnapja van. Vagy mi. Szélesen vigyorodom el a gratulációra, kicsit meg is hajlok előtte, hogy a helyzet még nevetségesebb legyen, mint amilyen alapból. Bólogatok a feltett kérdésre.
- Tényleg az. Remélem színművészetire akar tovább menni, mert nagyon jó benne. Adnám, ha odamenne - mosolyodom el féloldalasan, hangom sokkalta halkabb lesz. Süt belőle a büszkeség, mert igenis az vagyok a testvéremre. Amit a színpadon leművel az elég pöpec, és az tutika, hogy én nem tudnám csinálni. Megvonom vállaimat, mert tényleg nem tudom hibáztatni Malvint azért, amiért furcsállja, hogy normálisan viselkedem. És igen, nálunk tényleg az a furcsa, ha nincs velem baj, és ezt aztán nem róhatom fel neki. Szemöldököm is ráncba szalad a zöld ogréra - mi a fasz az az ogre? Arcom még értetlenebb lesz, de hamar váltja fel a meglepettség, meg sem hallom, hogy Kiscsibe kecsegtet egy kerülő úttal. Pöpi lenne megkerülni, de idejöttünk.
Mélyeket lélegzek a fal mellett, ismét ott tartunk, hogy nem hallom meg, amit Kiscsibe beszél. Kendét kellett volna elhoznom, hogy a chilles vibe-jai összekapkodják az enyémet, de én voltam olyan barom, hogy még el sem mondtam neki. Rinnek sem. Fogalmuk sincs, hol vagyok jelenleg, mert nem akartam nekik elmondani. Kékjeimet emelem a kezemre, ami köré Kiscsibe aprócska ujjai fonódnak. Utolsót szusszanok, bólintok egyet, majd jobban rászorítva a törékeny kézre egyenesedem fel, felveszek egy mosolyt és indulok el a terem felé. Belépve azonnal alsó ajkamba harapok, ahogy meglátom, hogy nem egy, hanem három képem van kiállítva.
- Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam - kapom el a képekről a tekintetem, és ahogy fordulok el tőlük találkozik pillantásom a tanároméval. Mindkét kezének hüvelykujját mutatja felém, már-már zavarba ejtő vigyorral, tőlem meg egy vérszegény mosoly telik. - Izé… - szabad kezemmel túrok tincseim közé, ahogy lepillantok Kiscsibére. - Boldog születésnapot. Bocs, tudom, hogy nem a legjobb ajándék egy kiállítás, de… éppen mára esett az enyém is, és kötelező a megjelenésem, szóval akár körbe is nézhetünk, ha van kedved - köszörülöm meg torkomat zavartan.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. október 16. 14:30 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Még nem jártam Bagolyfalván színházban, sőt, egyetlen varázslók és boszorkányok által készített darabot sem láttam még, pedig tudom, hogy Beni vezeti a kastélyon belüli színjátszó kört. A gondolatot így elrejtem agyam hátsó zugába, hogy majd később elővegyem és igenis megtapasztaljam milyen az ő közönségük részesének lenni. Ez olyasmi, amit be kell még pótolnom. Elmosolyodom azon, amilyen büszkeséggel beszél a testvéréről, meghallgatom, ignorálom a keserű szájízt és beszélgetünk tovább amíg oda nem érünk a(z) - ezek szerint - kiállítás megnyitóhoz.
Kis segítséggel teszem össze, hogy neki is bemutatásra kerülnek munkái, így értem már miért bujkál és tünedeznek el értetlen vonásaim. Várok még picit, majd elindulok és viszem magammal, mert minél hamarabb bekerül a helyzetbe, annál hamarabb meglátja, hogy nem lesz itt semmi gond. Ez a tervem, de végtére is, jön velem magától is. Odabent közbenézek, kellemes zene szól, a paravánok egy része még elrejti a műveket a másik oldalon. Emerről azonnal egy képen állapodik meg tekintetem, majd onnan zizeg tovább arra amerre Móric is néz. - Miért? - szemöldököm ráncolom.
Akkor most melyikek pontosan az ő munkái, lehet innen nem is látszódnak ahol mi állunk? Hamarabb töri meg a csendet, megemelt szemöldökkel fordulok vele szembe és nézek fel rá, úgy ingatok a fejemen. - Egy kiállítás nagyon is klassz ajándék - csak hogy ebben se értünk egyet. - Köszönöm - ahogy azt illik. Visszafogottan mosolyodom el, miközben már megesz a kíváncsiság, ami szememben is csillan. Tulajdonképpen örülök is neki, mert ha nem ma lenne a születésnapom, lehet nem is hozott volna el, pedig igazán szeretném látni miket csinált. - Abszolút van kedvem, kezdhetnénk a tieiddel, ha már összehozzuk a kellemeset a hasznossal - fordulok is, bár meglehetősen a rossz irányba teszem, amikor a recepciót pillantom meg. - Gondolom nem lep meg, hogy az érdekel a legjobban - nézek ismét rá. - Merre vannak? - oldalasan lépek el az újabb behömpölygő csoport elől, amikor odalép hozzánk egy férfi és Móric vállára téve a kezét megkérdezi, hogy esetleg később, a beszéd végén felmenne e mesélni pár szóban az alkotásokról, ahogy a többi jelen lévő kiállító. Ahogy elnézem a beszédhez pedig már teljes felkészültségben állnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 16. 21:17 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Miért? Ez nagyon egyszerű. A megbeszéltek alapján egyetlen egy képemnek kellene állnia a megbeszélt helyen, és csak az enyémnek, ehelyett még kettő van mindkét oldalára kitéve, szóval logikus: még két képem el lett hozva. Nem jó, de legalább rossz, és fogalmam sincs hogy kezeljem ezt. Azt sem tudom miért jöttem el. Tudom, hogy kötelező, de ez engem soha nem gátolt meg abban, hogy ne jelenjek meg valahol. Erre meg itt vagyok, és próbálom keresni a szavakat Kiscsibének. Végül csak megcsóválom a fejemet a kérdésre. Felejtsük inkább el.
Vérszegényen mosolyodom el arra, hogy köszöni, zavartan pillantok el róla és túrok tincseim közé, amiket össze is borzolok. Véletlen se nézzek ki embernek. Ajkaim nyílnak el a heves - és eléggé pozitív - reakciótól, kezemet engedem le magam mellé, automatikusan fordulok a képek felé. - Azok még el vannak takarva - pillantok a falon lógó hatalmas órára. - Pár perc és mindhárom paraván egyszerre esik le, akkor majd meglátod őket - ami nagyon is ciki lesz, mert nem terveztem, hogy Lia fog velem eljönni, aki… bah, ez az este egyre rosszabb és rosszabb. Már komolyan elfutni lenne kedvem inkább az egészről és el id felejteni, hogy meg-. Megakadok mindenben, amikor megérzem vállamon a kezet. A férfira nézek, automatikusan kerül fel a megszokott mosoly arcomra, nevetve bólogatok a szavaira, mert persze, hogy szívesen beszélgetnék. Lassan fordulok a férfi után, majd merevedek le, ahogy szavai kerülnek feldolgozásra.
- Micsoda? Én nem akarok felmenni beszélni, azt hittem beszélgetni… én nem mehetek fel oda - kapkodom fejemet ide-oda, hátha meglátom a tanáromat. - Lia, nem írtam semmit. Amúgy is egy képemről volt szó, nem háromról, nemhogy még beszédet mondjak! - ez fontos nekem. Túlságosan fontos. - Mi a fasz? Ez túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy felsüljek. Most mégis… - kapom fejemet a mikrofon felé, amikor a galéria vezetője neki áll a köszöntő beszédnek. Alsó ajkamba harapva hajtom le fejemet, veszem elő a telefonomat és írok Kendének egy üzenetet. Dudi, rohadt nagy szükségem van rád és a csupportodra, szóval pls ne most legyél nagyon elfoglalt. Kellenek a chill vibe-jaid.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. október 16. 22:51 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Kinek marad ismét megválaszolatlanul a kérdése? Nekem. Sokkal rosszabb lenne, mint ahogyan azt gondolta? Nem is értem, hiszen a kiállítások hangulata, főleg egy hozzáértőnek... úgy gondolná az ember, hogy élvezhetné. De a mosolya cseppet sem az igazi. A legfurcsább mégis az, hogy... izgul? Egyáltalán láttam már izgulni Móricot? Szemem sarkából fürkészem mielőtt ismét körbe nézek, mert talán fel sem fogom mennyire fontos ez az egész neki. Pedig a paravánok még takarva vannak.
- Azt már fél lábon állva is kibírjuk - bólintok. A kolibri óta nagyon kíváncsi vagyok mégis milyen lehet a többi munkája, de sose mertem belátást kérni a vázlatai közé. Nem is hiszem, hogy kaptam volna. Majd jön a férfi, mosolyt magamra öltve hallgatom a beszélgetést, biccentek neki, majd tekintetem követi amíg távolodik. Hirtelen kapom fel a még hirtelenebb kérdésre a fejem. Beszélgetni? Micsoda? Amíg ő mindenfele nézelődik zavartan kapkodom a pillantásom és fagyok meg. Nem. Írt. Beszédet. Nem írt beszédet? Hevesen kezd dobogni a szívem, de felnézve az arcára ez szinte azonnal a helyére is rázódik. - Móric - szólok közbe, de folytatja, hogy kiadja magából milyen sokat jelent neki. Teljesen bepánikol a lámpaláztól, közben a beszéd elkezdődik, én pedig nem állhatok háttal. Folyamatosan gondolkodom mit lehetne tenni. Közelebb lépek hozzá, hogy halljon, hiába beszélek halkan. Utálok beszédek alatt pusmogni. - Figyelj rám - sandítok fel rá, kicsit még oldalasan is fordulok, kezemet teszem csípőmre, másikat karjára, hogy tényleg meghallgasson. - Hiába írtál volna előre, ha kiállsz oda, biztos nem azt mondtad volna el. A begyakorolt szöveg nem te vagy - rázok aprót a fejemen, teljesen komolyak a szavaim. - A művek a tieid. Senki más nem tudna róluk beszélni. Az, hogy beszédet mondasz nem jelenti, hogy neked ki kell tálalnod arról miért jelent sokat számodra - közben rezzen a telefonja. - Kezd úgy, hogy megköszönöd a tanárodnak... aztán tudni fogod mit mondj. Majd ott fent - bíztatóan simítok a karján, majd teszem azt a kezemet is csípőre. Ez a terv, de közben tapsolok, mert a férfi átadja a szót egy hölgynek.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 16. 23:22 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Beszédet kell mondanom. Nekem. Nem azzal van a probléma itt skacok, hogy szerepelnem kell a tököm sem tudja mennyi ember előtt, hanem azzal, hogy most kezdem felfogni igazán, ez mégis mennyire fontos nekem. Nem véletlen írok Kendének, akivel elég pár üzenetet váltanom, hogy a mosolyom visszatérjen, de a gyomorgörcsöm még így sem múlik. Idejön. A dudi idejön, és minden rendben lesz. Kende itt lesz, és nem számít, hogy lehet addigra már háromszor elmondtam volna a nem létező beszédemet, akkor is jön. Ne viccelj, ember, kiszállt a medencéből értem. Tudod mi ennél nagyobb megtiszteltetés? Semmi, baszod. Gondolkozz!
A nevemre fordulok kicsit Kiscsibe felé, jelezvén, hogy nagyon is figyelek, de mégiscsak beszél valami férfi. Már egy nő. Azta, de gyorsan váltják egymást, az már teljesítmény, kérem. Nem pillantok rá, szám belsejébe harapok, majd sóhajtok egy hatalmasat. Ha ez így megy tovább, hányni fogok. Lia befejezi, én pedig gyorsan kapok keze után, hogy lehetőség szerint ne tapsolgasson már meg idegen embereket, hanem fogja az én kezemet. Automatikusan kulcsolom össze ujjainkat és teszem magunk közé kezeinket. Szükségem van erre, hogy a földön tartson, amíg Kende nem ér ide. Oldalvást sandítok rá végül, ajkaimon halvány mosoly játszik.
- Azt mondod menni fog? - végül is igaza van. Az én képeim, én tudom mégis miről szólnak, vagy mi… mondjuk semmiről nem szólnak. A projekt sem erről szólt, csak a tanár felspannolódott az ötlettől, én meg beadtam a derekam. Valószínűleg itt rontottam el. Halkat szusszanok, mert már mindegy, itt vagyok. Itt vagyunk. Szorítok rá kicsit Kiscsibe ujjaira. - Köszönöm - mosolyodom el féloldalasan. - Kende idejön. Sajnálom, Lia, tudom, hogy a te születésnapod, de Kende nélkül… elbaszom. És ezt most nem tehetem - sütöm le tekintetem. Az ő születésnapja, mégis mintha rólam szólna az egész, és, haver, lássuk be, hogy nem is nagyon tévedek. Ez a nap rólam szól eddig, nem Kiscsibéről. - Tényleg bocs. Kárpótollak majd valahogy - eddig sem voltam hangos, de hangom most még jobban elhalkul.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. október 17. 00:12 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Mindent megteszek, folyamatosan gondolkodok, hogy olyan szavakat találjak amivel legalább egy kicsit megnyugtathatom. Biztos vagyok benne, hogy nem egy előre megírt beszédet mondott volna el a mikronfonnál, hiába van itt valószínűleg igencsak sok a közösségben fontosnak számító ember. Én meghalnék beszéd nélkül, de ő jól tud rögtönözni. Aztán kezem után kap, olyan hirtelen dobban szívem is mellkasomban, míg lassan bólogatok kérdésére. - Menni fog - erősítem meg halk szavakkal. Hallgatom tovább a beszédet, amiben az almamáter huszadjára hangzik el, ami igazán kiábrándító, mikor figyelmem visszaterelődik az ujjaimat szorító kéz tulajára. Móric megköszöni, visszamosolygok rá, mert ezek szerint bevált. Igenis sikerült, legalább egy kicsit megnyugtatnom, ha mással nem, azzal, hogy itt vagyok vele. Én... Akaratlan rezzen meg ajkam széle. Persze. Reiner Kende. Miatta forgatta a telefonját, idehívta. - Rendben. Ha úgy gondolod szükséged van rá - suttogom, nehogy hátra forduljanak ránk-ránk pillantgatva az emberek. Az igazán kellemetlen volna. - Ugyan, ne törődj vele. Ez nekem egy ugyanolyan nap. Már a kiállítással feldobtad - vonok vállat, mert őszintén még mindig nem különösebben tulajdonítok a születésnapomnak nagy jelentést. A kiállításának sokkal több értelme van és tudom, hogy Kende nélkül is menne neki. Minimálisan fordulok még jobban Móric felé, úgy igazítok a ingje gallérján, amire érzem a késztetést. - Itt várlak majd - bólintok aprót, mielőtt ismét magam elé nézek és néhány perc leforgása után már a művekre is fény derül. Én pedig ahogy odapillantok, ujjaim megremegnek.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. október 17. 00:14
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 17. 00:53 | Link

K I S C S I B E
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok, amiért Kiscsibe tényleg itt van mellettem. Nem csak a jelenlétével támogat, de tényleg ki is mondja, amit gondol, ami meg is könnyíti az egészet. Azt kívánom, bárcsak nekem is ennyire könnyen menne ez, de csak annyit tudok tenni magamért, hogy írok Kendének, és szorongatom Kiscsibe ujjait, amire már betegesen figyelek, mert nem kellene eltörnöm az ujjait.
- De nekem nem ugyanolyan. Nem ezért hívtalak el - suttogok magam elé. - Azt hittem nem lesz ekkora felhajtás - és nem is mondta senki, hogy ekkorára kell számítani. Az emberek közül kettőt ismerek, ami egyáltalán nem jó arány, tekintve, hogy szerintem vagyunk vagy ötvenen is szépen elosztva a teremben. Amikor felém fordul pillantok le rá, ajkam szélén villan fel egy féloldalas mosoly. Komolyan megigazította az ingemet, amikor a legkisebb gondom az, hogy mégis hogyan állok oda ki. A nő is egész hamar befejezi a beszédet, majd a hatalmas tapsviharban kerülnek le a ponyvák a festmények elől. Amik nem is igen festmények. A tőlünk balra lévő falnál bukkannak fel az én képeim.
- Lia… - alsó ajkamba harapva maradok csendben inkább, mert már mindegy. Meglátta őket, és ha eddig nem lett volna kellemetlen, akkor épp itt az ideje, hogy az legyen. A bal szélső képen van ő. Tényleg ő. A Nagyteremben olvassa az egyik verses kötetét, a színek pedig egyértelműen jelzik, hogy mi micsoda, kiemelik a lényeget - tehát Liát -, de nem tolakodóan. A vízfesték folyatása már egész jól megy így messziről nézve, de ez főleg a középső képen látszik, ahol Kende ugrik éppen fejest a medence vizébe egy edzése alkalmával. Fejemet megrázva szakítom el kékjeimet a képekről és nézek Kiscsibére. - Bocs, el kellett volna mondanom, hogy az egyiken te vagy, de reménykedtem, hogy nem ezeket hozzák el, csak arról tudtam, amin Kende van... - túrok tincseim közé fújtatva. - Több kép készült, nem tudtam, melyikek vannak itt, én… - engedem el kezét, ahogy a mellém araszoló nővel fogok kezet mosolyogva, aki nemrég a képeimtől lépett el, majd pillantok el mögötte tanáromra, aki integet, hogy menjek melléjük. Elhúzom a számat, lehajtott fejjel lépek el Kiscsibe mellett és állok meg a képek mellett. Szóval először mindenki körbenéz, majd miután kinézőkézték magunkat, jövünk mi. Fasza, legalább van időm felkészülni, de ami a legfontosabb: Kendének van ideje ideérni.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. október 17. 14:43 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Azt hittem már tisztáztuk mit gondolok a születésnapomról, de valamiért annyira ragaszkodik a dologhoz... megfordul a fejemben, hogy elmesélem neki miért állok így az egészhez. Érdekelné? Úgy hiszem igen. De folyik tovább a beszélgetés és bizony Reiner Kende jelenlétében biztosan nem fogom megtenni.
- Neked határozottan nem. Lehet a szervezők sem tudták, hogy ilyen érdeklődés lesz - pillantok fel rá, majd vissza a nőre és annyira gyorsan történik minden, hogy pár pillanatra rá már a ponyvák is lekerülnek, azzal láthatóvá téve... engem? Kicsit előrébb mozdul a fejem nyakamon, ahogy kikerekedett szemmel nézek balra. Ujjaim megremegnek Móric ujjai közt, ahogy felfogom, hogy valóban magamat látom viszont az egyik alkotáson. Megihlettem? Vagy ez most... mi történik éppen? Tekintetem alig tudom elszakítani a többire, márpedig azokra is vetek egy pillantást, hogy utána újra saját vonásaimat vizslassam egyre csak félre billenő fejjel. Szóhoz sem jutok. Nem igaz ez Móricra, akiből mellettem árad a szó, melyek közül minden második homályosan jut el tudatomig. És az, hogy elengedi a kezemet. Szemem sarkából érzékelem, hogy valaki odalép hozzá, én pedig így egyedül indulok meg a paravánhoz és állok meg előtte a sok-sok ember mellett. Az egyik férfi rám néz, majd a festményre, így jár a feje mint az ingaóra. Igen, uram, hasonlóan érzek. Ugyanakkor az én szívem olyanokat dobban, hogy azok fülemben visszahangoznak.
- Merlinre - szólalok meg halkan, amikor már Kende képét nézem meg közelebbről. Móricot szinte megrohamozzák a kíváncsiskodók, éppen csak elkapom a tekintetét két ember között, hogy úgy mosolyogjak rá, mint a kolibrira, amit az illúzióval életre keltett és amelyik most a naplóm legelejében van elrejtve. Valószínűleg sokkal hosszabb percekkel később jutok oda hozzá, bár az időérzékem csődöt mondott. - Az volt a projekt lényege, hogy alkoss emberekről és a hobbijaikról? - kérdezek rá ugyanolyan mosollyal megállva előtte. Aztán megpillantok egy tükröződést, az ajtó felé fordulva pedig besétál a tűkön ülve várt legjobb barát.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 17. 15:33 | Link


Nem annyira titkos üzenet, nem annyira szállt a szélben, de Kende telefonja épp a franc se tudja hanyadik hossznál jelzett. Ma szokás szerint megint elfelejtette számolni a fordulókat és teljesen elvesztette éppen mikor kellene kimásznia a medencéből. De megtette, hogy aztán azonnal a navinébe skerázzon magára aggatni valami ruhát. Ha a dude csupanagybetűvel kiakadva kiabál, hogy parában van, ő megy. És ez fordítva sem lenne másképp. Egy csapat, számít mi történik, a szerep, amit egymás életében játszanak betonkönyök támogatás. Ha kell akkor ritka, de annál fontosabb hivatalos barackberúgóik a másiknak, amikor szükség van rá, amire most a homokszőre egyértelműen gondol. Méghogy a dude kihagyja a saját kiállítását! Tényleg helyzet van. Felrángatja magára a félig begombolt inget. Mert, hogy inget húz! Így is van!
Aztán bár felül a vonatra nagyon hamar rá kell jönnie, hogy így soha a büdösbe nem ér oda. Szóval szépen leszáll a következő nagyvárosban, a muglik között masírozik és kezd neki stoppolni valami út szerű mellett. Amit még mindig nem ért. Most komolyan. Nézi a bádogdobozokat, hogy tudnak a varázstalanok ilyen idióta módon közlekedni? Aztán egy autó lehúzódik, benne három egyetemistának tűnő lánnyal, meg egy srác sofőrrel, akik közé beülve már annyira nem vészes ez a Pestre kellene jutni történet.
Ami megtörténik, kiteszik a sarkon, Kende pedig nagy lendülettel kocog a bejáratig, ahol aztán hajába túrva mondja meg a nevét. Már nem a sajátját. - Mórocz Móric - bólint végül és sétál be kissé kaotikus levegőkapkodásokban, de fülében még hallva a kocsiban szóló “I look incredible” dalszöveg részletet, szóval nincs gond. Megköszörüli a torkát, haverja göndör fürtös fejét kiszúrva lépked oda, ahol a kisokos is szobrozik. Frankó. -  Sziasztok - biccent le a kiscsajra, majd a dudehoz fordul. - Titkosan betörsz a bizniszbe? - veregeti meg a haverja vállát, majd szorít rá arra. - Gratulálok - vigyorodik el, majd néz az alkotásokra és ugrik a szemöldöke. Bebootol, mosolya máris más ívet vesz fel és büszkén pillant Móricra. - Lekéstem a beszédet? - kérdezi, majd gyorsan folytatja. - Mert még megtehetem ha kibasznak, mert rájönnek, hogy nem én vagyok Móric - mutat hátra válla mögött a bejárat felé.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. október 17. 15:37
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. október 17. 18:51 | Link

K I S C S I B E & D U D I N S Z K I
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Hát akkor a szervezők nagyon gyorsan kapják össze magukat, mert nem érdekel különösebben, hogy nem gondolták volna, hogy ekkora érdeklődés lesz, amikor én állok a képek mellett, mint egy kretén. Ahogy a következő kézfogást is abszolválom, van pár másodpercem körbenézni: remek, legalább nem csak engem állítottak ki a képek mellé. Hangosan fújtatok, amikor jön a következő férfi, igyekszem mindenkivel váltani pár szót, hogy legalább egyelőre normálisnak tűnjek. Aztán elkapom Kiscsibe tekintetét, és azt a mosolyt, amit eddig csak egyszer láthattam. Akaratlan kerül az én arcomra is sokkal őszintébb mosoly, mint eddig volt, elé is lépek kissé.
- Nem. Egyáltalán nem ez volt a fő szempont - rázom meg fejemet, Kiscsibe mögé pillantva fogom meg csuklóját és húzom magam mellé, hogy a következő kezet tudjam fogadni, aki ellép előlem és látom meg Kendét. Ó, édes Merlinre mondom, nem hiszem el, hogy tényleg itt van! - Mindenhova török haver, szar érzés a jéghegy csúcsán kezdeni, de hát honnan tudhatnád… - vigyorodom el szemtelenül, kékjeimben azonnal más csillan meg, mint eddig. - Főleg, ha olvad a jéghegy a barackod alatt - Kende jelenléte már bőven elég ahhoz, hogy megnyugodjak, és ez érzékelhető. Még én is érzem és tudom. Istenem, tényleg itt van. - Hogy a faszba engedhettek be még egy Móricot? - röhögök fel hangosan, hiszen mi is így jöttünk be Kiscsibével. Még azt sem kamuzhatom, hogy az ikertestvérem, mert bár hasonlítunk a dudival, de azért ennyire nem.
Fejemet kapom oldalra, ahogy többen is teszik körülöttünk, mikor a mikrofon berecseg. Szemöldököm emelkedik meg, mikor az első lány lépked fel, hogy beszéljen a műveiről. - Nem maradtál le, most kezdődik, de fogalmam sincs mikor jövök én - vonom meg vállamat és máris nem tűnik olyan drasztikusnak a helyzet, mint amilyennek eddig tűnt. A mikrofon előtt állók túlságosan gyorsan váltják egymást, míg nem felhangzik az én nevem, és a hatalmas tapsviharban fagyok le. Nem. Nem-nem. A-a. Kétségbeesve pillantok Kiscsibére, majd Kendére. - Nem fog menni - jelentem ki meg-megremegő hanggal.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. október 31. 21:50 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Mégis mire gondolhatnék, amikor magamra nézek vissza? Mi másért lennék én az egyik, akit lefestett? Hiszen ott vagyok fent a paravánon és olvasok a Nagyteremben, mint minden egyszerű, normális hétköznapon. Pedig még emlékszem is, amikor ezt a kötetet bújtam, mert aznap véletlen sót tettem a teámba annyira elbambultam. Mielőtt hiányát érezném, ismét megfog és arrébb húz, amivel belém folytja a szót. Mintha megúszhatná, hogy kiderítsem mi volt az a fő szempont. Tudni akarom az okát, amiért rajta vagyok az egyik kiállított alkotásán. Reiner Kendét ez persze kevésbé foglalkoztatja. Megérkezik, mintha övé lenne a hely, konstatálja a róla készült festményt, majd pislogás nélkül meredek rá ahogy kifejti hogyan keveredett be, közénk. Idióta. Viszont Móric érezhetően felenged kissé, így amíg ők beszélgetnek én még mindig a kép felé fordulok. Elmerengő gondolataim közül a mikrofon kéretlen recsegése zökkent ki. Rosszallóan pillantok a színpadon állóra, majd figyelek a beszédekre és a mögöttük nagyobban kivetített alkotásokra. Náluk csak és kizárólag jobb lehet, akkor is ha meg sem fog szólalni. Természetesen, ezt kétlem.
Felnézek a Tökfejre, ahogy elhangzik a neve, ám szemöldököm rezzen, amint kiveszem a kétségbeesést arcvonásaiból. Kendére pillantok, majd Móricra. Talán azzal érvelni, hogy “mióta erre várt, itt az alkalom” nem a legjobb ötlet. A másik, hogy “rajta vagyok az alkotáson és jelen is vagyok, nem lehet hogy leégjek vele együtt”, de ezt igazán önző lenne hangosan kimondanom. Fontos neki.
- Dehogynem - szögezem le, hogy most se értsünk egyet. - Bizonyítsd be magadnak. Mi itt leszünk végig - nézek a barátjára, hogy értse: esélytelen, hogy hagyom megmozdulni és nem érdekel a véleménye. Majd ajkaimat összepréselve vacillálok, elvégre mégis itt van Kende is, de nincsen túl sok idő és nem is húzhatom tovább, ahogy még gyorsan mozdulva lehúzom magamhoz és az arcára adok egy puszit. - Menj - ereszkedek vissza a sarkamra, majd mosolygok a mikrofonnál várakozó bemondó felé, ahogy a taps is akadozva elhalni készül.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 31. 23:12 | Link


Nem csak legjobb haverja fejére ül ki, hogy nem hiszi el Kende tényleg a helyszínen van, hanem valszeg a navinés arcára is. Legalább viszonylag időben bebootolt. Volt már ennél rosszabb. Mondjuk a barackja alatt olvadó jéghegy, amire csak halkan nevet miközben köszön a Kisokosnak. Aki még mindig itt van - ergo ez egy jó jel.
- Forgolódott párszor az ajtó felé, de nem szúrta ki a szemét a göndör búrád. Nem látott valami jól a néni, nem tudom, nem érdekel, nem kellett többet kamuznom az a lényeg - hát, akkor be sem engedték volna. Amilyen szarul képes hazudni, hátraarcba fordították volna.
- Ha ugyanilyen úriasszonyi tempóban zajlik, akkor talán hat-hét óra - billegteti tenyerét, majd nagy mosollyal legyint. - Figyu, nem rohanunk sehova. Plusz ez a te estéd, haver, élvezd ki - bólintott nyomatékosítva mit gondol a dologról.
Figyeli a kiállókat. Amíg a szőke kiscsaj figyelni mellettük, addig neki figyelnie kell, hogy nyitva maradjanak a szemei. Ezeken a dude csaj segíthet. Aki mondjuk totál máshogy gondolja, mivel fel sem akar menni. Baszdki. Szólna, de ‘o’ betűt alkotva maradnak ajkai és szürkéskékjével nagyokat pislog Améliára. Itt várnak, vette. Anélkül is, hogy a másik úgy nézzen rá, mint aki átkot szórna a nyakába, ha máshogy készülne tenni. - Ja, aha - valami ilyesmi. - Ne skippeld a lehetőséget, az rosszabb mintha ott állva sülnél fel, miközben kurva jók a képeid - csak ne hányjon be. - Minden frankó lesz - problémamegoldó támogatási kurzusokat is tarthatna. A taps viszont haldoklik. A helyzetet elnézve vagy elindul vagy a Kisokos felpakolja a mikrofon elé. Aztán a csaj mást pakol, amikor arccal megy a dude-nak. Így is van! Hát, ő nem puszilgatja a haverját, csak zsebre vágva kezeit pillant körbe. Fejben már azon van, hogy csinál valamit, amivel húzhatja az időt, de remélhetőleg Móric már kiskerázik az emberek elé. Más különben kénytelen lesz felmenni és kiötleni miért ő mond beszédet a művész helyett - hamar elfelejtette, hogy nem mozdulhat. Halkan pedig már a Three little birds-t dúdolja. Minden frankó lesz. A legjobb haverja egy császár.
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. november 10. 20:03 | Link

K I S C S I B E & D U D I N S Z K I
07.23. | Kiscsibe szülinap van csorok | mood | the truth | Rinnek köszönjük

Csak kötjük a karót az ebhez, hogy menni kell. Valami most nem volt jó, de nem probléma, nem kell mindig fennakadni mindenen, jó? Csak lépj tovább, mert neked megy, míg én rohadtul nem léphetek túl ezen. És le sem, mert már csak a gondolattól érzem a tekinteteket a hátamon. Amik a dude-nak köszönhetően tűnnek el.
- Te állat - fojtom vissza a röhögést. Nem lenne illendő beleröhögni valami csaj beszédébe gondolom, úgyhogy moderálom magam. Viszonylag. De azért ehhez nem kellene hozzászokni. - Hat-hét óra? Normális vagy? Addigra megszülök - hangomban érezhető a kétségbeeséssel keveredő felháborodás, és lehet, hogy ez hangosabban hagyta el a számat, mert egy mellettünk álló néni néz ránk. - Csókolom a kezit - biccentek felé elbűvölő mosollyal, ami az arcomra is fagy, mert felhangzik az én nevem, közlöm a tényt, és megfagy minden. Látom, hogy Kiscsibe szája mozog, de nem hallom a szavait, csak meredten nézek immár a mikrofon felé. Ó, Merlinre, hát baszódjon meg mindenki! Kezem mozdul, hogy ingujjamat tűrjem fel rendesen, a mozdulat félbemarad, ahogy akaratlan hajolok lefelé Kiscsibéhez igazodva és érzem meg ajkait arcomon. Szélesen vigyorgok, megpaskolom haverom vállát, majd a már haldokló tapsban állok a mikrofon elé.
- Szép estét kívánok mindenkinek. Mórocz Móric a mikrofonnál - vigyorodom el szélesen, ahogy végig nézek a hamarosan bealvó társaságon. Na, pörgessük fel a bulit. - Biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik az Office című sorozatot. Van benne egy rész, amikor Pamnek, a recepciósnak, kiállítása van egy galériában, mert művészlélek, de a főnökén kívül senki nem értékeli. Ugyanis ő megveszi az épületről készült képet, ahol dolgoznak - vezetem kékjeim Kendére, majd Kiscsibére, akire rá is kacsintok. - Ennél nagyobb elismerés senkinek nem kell. Ha valaki kedvet érez nézni egy idegen ember arcát a nappaliban, áldásom rá, de én csak hálás vagyok, amiért megjelentek és megnézik a képeimet - halk nevetést hallok innen-onnan, így bátran mutatok a fal felé, amin és ami előtt a képek helyezkednek el. - Iskolai projektnek indult. Biztos vagyok abban, hogy néhány szemfülesebb megjelenő már észrevette: a képek betűkből, pontosabban kezdőbetűkből állnak. A középső képen édesanyám van, Malvin, aki nem tudott eljönni, mert nem mondtam el neki, hogy ez van - vigyorgok, ismételt nevetés. Azt megvárva folytatom. - A bal oldali képen látható egy úszó, aki valószínűleg olimpikon lesz rövid időn belül, míg a jobb oldalon egy lány, akit elvarázsolnak a szavak, hogy utána ő varázsoljon el másokat velük. Mindketten fontos szerepet játszanak az életemben, és mi lenne nagyobb megtiszteltetés, minthogy a modellek, a múzsák itt vannak köztünk? - csillannak meg kékjeim játékosan, ahogy arcukat fürkészem. És amint többen arra felé fordulnak, amerre én nézek, a vigyorom még szélesebb lesz. - Kende és Amélia, ha csak a kezdőbetűkből nem jönnének rá - nevetek fel halkan. - Köszönöm még egyszer, hogy eljöttek, és ha csak egyetlen pillantást vetnek a képeimre - a tapsban sétálok el a mikrofontól, hogy onnan néhány lépésre már fogadjak pár kézfogást és álljak neki beszélgetni, miközben tekintetem Kendét és Kiscsibét keresi. Remélem őket is megrohamozták. Nem poén egyedül szívni. Na, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. november 30. 22:08 | Link

07.23.
[ Tökfej / 16. születésnapom / ne less ]

Amíg mellettem ők ketten beszélgetnek én mindenfele járatom a tekintetemet. Az alkotásokat fürkészem, mert ez a lány a mikrofonnál elképesztően unalmas és megalszik a tej a számba, mire egyetlen értelmes szót kinyög. Remélem, hogy osztanak itt vigaszdíjat: kap egy szinonímaszótárat, vagy minimum egy regényt, hogy bővíthesse a szókincsét. Móric azonban egy puszit kap az arcára tőlem, és ajánlatos volna hosszú időre előreláthatóan be is osztania. Talán így több értelme van a bátorításnak, ha egyszer a szavaimra olyan tekintettel pislog mintha franciául szavalnék. Halkan szusszanva nézek utána, onnan Kendére, akinek mellettem az arcán hatalmas bárgyú vigyor ül. - Megcsinálja - mondom halkan éppen mielőtt Móric a mikrofonba szólna, bemutatkozik, Kende mellettem pedig éjenezni kezd, mintha egy lelátón ülne.
A kezdésre ráncolom szemöldökömet, de ahogy előre halad a történet lágyulnak el vonásaim és mosolygok szélesen. A kacsintásra ismét jön az az ismeretlen borzongás, amit igyekszem kizárni és teljes figyelemmel végig kísérni a beszéd folytatását. Néhol bólintok, tekintetem akkor sem veszem le róla, amikor mindenki feje a képek felé fordul. Azért nem különcködök teljesen, nevetni együtt nevetek mindenkivel, a falakról csapódik a jókedv, ami az egész teret megtölti. Amikor róla van szó, Kende csak őszintébben nevet és bokszol a levegőbe, ezzel szemben én megszeppenek azon, amit mond. Szívemet hallom a fülembe dobogni, majd áll is meg, ahogy mindenki egy emberként fordul felénk. Furán intek, zavartan mosolygok, mellettem meg úgy áll a srác, mintha övé lenne a világ a bájgödrével az arcán. Talán ezért is csillan a “megöllek” és a “te is fontos vagy nekem” keveréke egyszerre a szemeimben. Furcsa lány vagyok, el kell ismerni. De a véleményem mindig meg van, így aztán most is úgy nevetek majd tapsolok hangosan, hogy az kifejezze mit gondolok. Megcsinálta.
Minket pedig szinte ledöntenek aztán a lábunkról, olyannyira, hogy lassan Kendétől is eltávolodok, ahogy besodródnak közénk az emberek. Nagyjából háromnegyed-egy órába telik mire mi ketten visszatalálunk egymáshoz, bár ő teljesen máshonnan kerül elő. Így nézelődünk, amíg Móric fel nem szabadul.
A kiállítás sikere el van könyvelve, amikor elhagyjuk a helyet és egy Duna parti gyorsétteremből kérünk elvitelre vacsorát, amit a rakparton eszünk meg. Talán nem is nevettem annyit, mint ezen az egy estén, kettejükkel, egy olcsó pita fölött. Amíg ők ketten minden második szavukkal akaratlan, minden idióta beszólással csak azt erősítették meg, hogy a barátságuk minden évben csak szorosabb, hiába ácsorogtam mosolyogva, engem sem hagytak csendben lenni. Így ünnepeltem meg a születésnapomat életemben először. Móriccal és Reiner Kendével. Az utóbbi indokolatlan, de nem bánom. Az előbbi pedig megajándékozott az egyik legjobb napommal, ismét. Emlékezetes lett és valahol ez így volt jó és szép.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. november 30. 22:11
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek