Denis azt mondta, ne menjen egyedül vásárolni, hát nem tette. Mindjárt meg is írja neki sms-ben, hátha kettő másodpercig büszke is lesz, hogy tényleg betartotta. No, nem mintha ez motiválta volna erre az egészre, vagy a félelem attól, hogy ott hagyja. Először is, nem az IKEA-ba ment. Másodszor, Dimivel jött és van, mert miért ne tartsanak „csajos” napot, ahol főleg a szatyroké és az árcéduláké a főszerep, habos kávé hozzá meg egy kis pletyka. Mondjuk habot pont nem kért a kávéra, azt még mindig nem szereti annyira, de beszélni beszélnek.
Menet közben szerzett magának cipőt, kellemest a hasznossal jeligére, meg mert tényleg kell, de most nem a farmerok felé tartanak, arról le tud mondani, ha kell, vannak fontosabb célok. Adott egy élethelyzet, ami új, no nem neki, az övé unalmas, állandó, de vihető és élhető. Dimi aprólábas népének jelenléte azonban merőben más, amikor ott van, segít, vagy éppen hagyja magát legyőzni. Kifejezetten szereti, ha a hajával babrálnak, - bár a pillangós hajcsatokat reméli, hogy sosem fedezik fel – és úgy meglehetősen jól bírja, de persze, nem neki kell 0-24-ben figyelni rájuk és úgy, felelősség meg mindennel együtt nevelni őket. Erre nem kész, talán sosem lesz és nem is „fenyegeti”, hogy része lesz benne. Sok mindenről megtanult lemondani, ügyes, tele élettel és mindennel. Jelenleg három nagy kérdőjellel.
- Kizárt, hogy ekkora ember létezik – egy újszülöttre való rugdalózót emelt le az egy egyik polcról és ezzel a kezében fordul oda a másikhoz. Neki ez olyan most, mint gyerekként bemenni a bugyik és melltartók közé: jónak jó élmény, csak lehet perceken belül kirohan.
- Ezekre mondják a csajok, hogy „decukiiii”? - emeli meg az i-t, miközben visszaakasztja és odalép mellé. Fogalma sincs mit keresnek, vagy ha mondta, nem tudja, hogyan néz ki. Amikor ő volt gyerek, biztos nem volt ennyi cucc, vagy ahogy gyerekkori énjét ismeri, egy szál kukacban élte a világát. Hol volt akkor még benne gátlás...
- Mondjuk fene a pofájukat, egy kockás valamit se látok aludni, bezzeg a dínósat. Én is akarok – szusszan mellette, majd odales, mit ügyködik. Ez egy igencsak érdekes nap és még csak most jöttek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834187#post834187][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.12. 05:00[/b][/url]

Denis azt mondta, ne menjen egyedül vásárolni, hát nem tette. Mindjárt meg is írja neki sms-ben, hátha kettő másodpercig büszke is lesz, hogy tényleg betartotta. No, nem mintha ez motiválta volna erre az egészre, vagy a félelem attól, hogy ott hagyja. Először is, nem az IKEA-ba ment. Másodszor, Dimivel jött és van, mert miért ne tartsanak „csajos” napot, ahol főleg a szatyroké és az árcéduláké a főszerep, habos kávé hozzá meg egy kis pletyka. Mondjuk habot pont nem kért a kávéra, azt még mindig nem szereti annyira, de beszélni beszélnek.
Menet közben szerzett magának cipőt, kellemest a hasznossal jeligére, meg mert tényleg kell, de most nem a farmerok felé tartanak, arról le tud mondani, ha kell, vannak fontosabb célok. Adott egy élethelyzet, ami új, no nem neki, az övé unalmas, állandó, de vihető és élhető. Dimi aprólábas népének jelenléte azonban merőben más, amikor ott van, segít, vagy éppen hagyja magát legyőzni. Kifejezetten szereti, ha a hajával babrálnak, - bár a pillangós hajcsatokat reméli, hogy sosem fedezik fel – és úgy meglehetősen jól bírja, de persze, nem neki kell 0-24-ben figyelni rájuk és úgy, felelősség meg mindennel együtt nevelni őket. Erre nem kész, talán sosem lesz és nem is „fenyegeti”, hogy része lesz benne. Sok mindenről megtanult lemondani, ügyes, tele élettel és mindennel. Jelenleg három nagy kérdőjellel.
- Kizárt, hogy ekkora ember létezik – egy újszülöttre való rugdalózót emelt le az egy egyik polcról és ezzel a kezében fordul oda a másikhoz. Neki ez olyan most, mint gyerekként bemenni a bugyik és melltartók közé: jónak jó élmény, csak lehet perceken belül kirohan.
- Ezekre mondják a csajok, hogy „decukiiii”? - emeli meg az i-t, miközben visszaakasztja és odalép mellé. Fogalma sincs mit keresnek, vagy ha mondta, nem tudja, hogyan néz ki. Amikor ő volt gyerek, biztos nem volt ennyi cucc, vagy ahogy gyerekkori énjét ismeri, egy szál kukacban élte a világát. Hol volt akkor még benne gátlás...
- Mondjuk fene a pofájukat, egy kockás valamit se látok aludni, bezzeg a dínósat. Én is akarok – szusszan mellette, majd odales, mit ügyködik. Ez egy igencsak érdekes nap és még csak most jöttek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834198#post834198][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.12. 10:22[/b][/url]

Szürcsölgetem a papírpohárból a már langyosra melegedett jeges kávémat; ma kirúgunk a hámból s elmegyünk vásárolni! Kivételesen csak átvitt értelemben rúgunk ki, be nem fogunk, mert korán van még s a gyerekekre kellene költenem a pénzt, nem alkoholra, de egyébként sem érzek efféle késztetést. Ez a kávé pont jó volt arra, hogy a lelkem felsóhajtson elégedetten s a testem is kicsit erőre kapjon a nagy kaland előtt.
Először is elmentünk Beliánnak cipőt vásárolni, ami problémamentesen lezajlott, már el is felejtettem, milyen az, amikor nem veri senki magát földhöz, hogy "de én akkoris a csillámpónis szandált akarom!!!". Én csak szakmai hümmögésemmel kellett hozzájáruljak a nagy döntéshez, aztán mehettünk is újra ki az olvadó betondzsungelbe.
Szerencsére ebben az órában kevés vásárló merészkedik elő a légkondis irodákból, hűs lakásokból. Így senkinek nem fog szemet szúrni, amint bemasírozunk a gyerekruha boltba. Lecövekelek s csak nézek ide-oda. Balra a lányok, jobbra a fiúk. Roppant szexista ez a világ.
Beliánt elképeszti egy minilényre tervezett rugi, én viszont csak bólogatok bölcsen.
- Pedig létezik bizony, a saját szememmel láttam! Az tény, hogy utána hopp, máris nőni kezdenek, mint a gomba, s észre se veszed, de már pörögnek a fejeden.
Pillanatra elmerengek azon a napon, amikor az ikreket láttam. Születésük napja volt, Ármin karjaiban aludtak, két pici paszuly bepólyálva. Óvatosan átvettem a rózsaszín paszulyt s csak tartottam a kezemben. Alig volt súlyosabb egy kiscicánál. Az anyjuk még aludt, csak ketten voltunk Árminnal a szobában. Emlékszem, könnyes volt Ármin szeme, s épp kinyúltam felé hogy letöröljem, mikor rájöttem, én is sírok, s nem tudtam, miért is. Nagyon örültem s nagyon fájt egyszerre. Azóta persze megváltozott minden, de az az első találkozás még mindig szúr odabent.
- Tudományos tény, hogy ezek cukik - jelentem ki komolyan, aztán elvigyorodok, s elindulok a sorok között. - Amiért jöttünk, az a Bébék matching outfitje a szülinapjukra. Egyszerűbb volna a dolgunk, ha nem lenne minden kék, illetve rózsaszín, úgyhogy azt hiszem, valamit a kettő között kellene találni. Vagy valami... vicceset - megállok egy habos-babos ruha előtt s megvakarom a fejem.
Általában nem szoktunk sokat törődni, hogy ki mit vesz fel, már mindhárom poronty szereti egyedül eldönteni, épp milyen öltözéket akar felvenni. Amíg az időjárásnak megfelelő, addig senkit nem érdekel, hogy milyen színű, milyen állatka van rajta. A nagylány kicsit hátrányban van, ő senkitől se örököl és nincs akkora választási lehetősége, viszont már szavakkal is eltudja mondani, mit szeretne. Aztán ha az épp teljesíthető kívánság, akkor meg is kapja.
De most kitaláltuk, hogy első szülinap négyesben, meg kell ünnepelni. S nem jöhetnek a szokásos játszós cuccaikban. Kell valami... extra.
- Pffft - engedem ki a számon hangosan a levegőt. Halp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834236#post834236][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.12. 15:25[/b][/url]

Ő volt annyira mohó, hogy hamar eltűnt a kávé, így annak csak aromáját érzi nyomokban. Befelé látott egy automatát, amiben tudja, hogy hideg üdítők pihennek pár érméért cserébe. Nagyon arra fáj a foga, pedig hivatalosan nem bírja az ilyen helyeket. Mióta elkeveredett a svéd labirintusban, már mit számít, nem minden nap, hétvégén tolja, meg úgy nagyon, nincs mitől már tartania. Mintha egyes, régen benne ült félelmek és szorongások elhaltak volna, úgy van vele, mindennél rosszabbat élt meg, már semmi sem árthat. De azért van benne némi nyugalomra szolgáló csepp, biztos ami biztos alapon.
Így, Dimi örömére hozza a formáját, azt, akit anno megismert és akin mulatni lehet, ha beindul. Most ott hápog a sorok között, mint aki elfelejtette, hogy van egy húga, aki volt ekkora, meg úgy volt más rokonnak is gyereke, akit siheder korában a kezébe nyomtak pár kép erejéig. Néha belegondol, hogy abban a korban van bőven, ahol neki kellene, de erről lemondott szépen, most is csak segít, mint amikor átmegy hozzájuk. A ruhára mered, amin egy kis felhő van, ami mosolyog, majd visszaakasztja a fejét csóválva.
- Jó, én is láttam de akkor is. Simán elsőre azt hiszem, hogy kutyaruha – mert azoknak is van már, annyi, amit nem szégyellnek megvenni. Egy szőrmés kabátot viselő csivaván röhögte magát egyszer betegre. Abszurd. – Észre szoktam venni, ha leülök és a nyakamban lóg. De ők se ilyen picik – persze, mert megnőttek. Micsoda logika! Van itt minden, minden színben. Mondjuk ezek inkább kellemes, lágy színek, fekete egy sincs, azt csak a fura nevű webshopban kapna. Elég goth lenne, de talán menő is.
- Ezt is a brit tudósok mondták? – azok komolyan már mindent. Nincs is jobb dolguk a teázáson kívül. Legyint egyet, figyeli, hogy mi lesz a feladat. Mert ugye van. Ők férfiak, nem csak azért jönnek be, mert nincs más dolguk és imádnak ruhákat próbálni. Mindig van cél és ha az meg is van, vége. Vagyis, nem hiszi, hogy ezek után pedikűr és fodrász is lesz a napban.
- Ahhha, értem. Valami egyforma de ne túl... Ilyen – mutat a nagyon rózsaszín ruhácskára. Ez tényleg sok lenne. A vicces azonban még jól jöhet. El is indul, nagy hévvel, de nem jutott előrébb. Hasonlóképp csak a fejét vakarja.
- Itt van cicafüles meg dinófarkas pizsama. Gondolom az sem az, amit keresünk. Pedig a dinóból van zöld is – ecseteli mit talált, de mivel szülinap, tényleg komolyabban kellene vennie. Hát ebben lehet valami női segítség kellett volna, de a szándék is fontos. Vagyis, úgy érzi. Épp zoknikat nézeget, amikor Dimi felé néz végül.
- Bevallom, fogalmam sincs a babaruhákról, de ki nem hagytam volna veled a közös napot. Remélem elnézed nekem – ejt meg egy félvigyort majd visszalépked mellé. Előveszi a telefonját hümmögve végül.
- Figyu. Ne nézzünk ötleteket a neten? Biztos van ezer és abból kiindulva tökre tudnánk, hogy melyik sorba keressük. Na? – hátha úgy nem záráskor tessékelik őket ki, hogy ha meg van, ha nincs, menjenek szépen haza. Közben be is üti a keresőbe a kulcsszavakat és már nézelődik is, úgy, hogy Dimi is láthassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834321#post834321][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.14. 13:20[/b][/url]

Jó látni Beliánt így, nyugodtan slattyol a sorok között, beszélgetünk. Hétköznapi kis életünk. Tudom, hogy nem a legnagyobb gyerekszakértőt kértem fel erre a nemes feladatra, de abban mi lenne a kihívás, a poén? Így sokkal viccesebb, hogy egyikünk sem ért hozzá. Az eladó olykor felénk les, de látom rajta, nem tudja eldönteni, vegyen-e komolyan vagy hívja a rendőröket.
- Nem, ezt orosz tudósok mondták, a britek nem tudnak semmit - legyintek egy pár macis zoknival, aztán megnézem a méretüket s inkább visszaakasztom.
- Szerintem az ikrek örülnének, ha pizsamapartyt szerveznénk a napjukon, úgysem fogják fel igazán még, hogy miért olyan különleges az a nap. Mármint Panka megtanította nekik, hogyan mutassák, hogy három, ha valaki megkérdezi őket, hány évesek, de ez inkább betanítás, mint komolyabb megértés. A színes, kényelmes ruhákat viszont szeretik, úgyhogy... akár pizsama is lehet végülis. - Vonogatom a vállam, mert valóban nem látok hirtelen jobbat. Persze ebben a labirintusban még akadhat meglepetés bőven, sőt, ha nagyon akarjuk, tényleg utána nézhetünk az interneten is.
- Nézhetünk ötleteket, épp gondoltam is, csak az olyan... nem tudom. Még a rendelés is eszembe jutott, de nem hiszem, hogy kiszállítják Bogolyfalvára. Mi bezzeg nem vagyunk ilyen modernek, mint a muglik. Van egy-két bolt, a szülinapokon meg minden gyerek mini talárban rohangál s esik pofára, aztán annyi. Semmi kreativitás pfff. - Épp elkapom megint az eladó tekintetét s remélem, nem hallotta, amit az előbb mondtam. Remek figyelemelterésként, meg azért, hogy végre ne nézzen kríp pedofiloknak, átkarolom lazán Belián derekát s jó hangosan beszélek tovább. - Édes, ne kérdezzük meg az eladót, hogy mit javasol?
Most vagy idejön, vagy elmenekül, de ahogy rápillantok a szemem sarkából, épp felénk igyekszik szégyentől pirosló arccal. Navégre. Udvariasan köszönt minket s én is szélesen mosolyogva fogadom. Csak kicsit bújkál valami gonoszság a mosolyom alatt.
- Egy három éves ikerpárnak keresünk szülinapi ruhát, valami különlegeset, találót, de ne túl elegánsat. Lány és fiú - vázolom fel a helyzetet nagyon komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834387#post834387][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.15. 20:15[/b][/url]

Az élete megint kicsit komédia. Visszaköszön minden az előttről, hogy összetört és ez nyugalommal tölti el. Nem mosolyog az emlékeken, mert nem tud és nem akar, viszont nem könyörög a sorsnak egy szebb fejezetért. Csak sétál, apró ruhákat néz. Elvesz ő is egy apró zokni és a fejét csóválja.
- Régen ebben elfértek a mobiltelefonok. Nekem is volt, szörföző kutya volt rajta – bár azt kapta, de mindenesetre, a kis gombos csoda benne pihent, amíg el nem hagyta. Egy ideig működött csak az új készülék varázsa, aztán utána azzal verték be a szeget a falba. Csakhogy ezt a mostanival nemigen lehet, annak kijelzője azonnal törik, ha leesik, szegről nem is merne beszélni még a közelében sem. Főleg, mert akkor egy hétig csavarbolt hirdetéseket olvas majd. Nem is mer belegondolni, hogy most majd hány kismama, babadolog cuccot dob majd fel neki az internet. Mert hát az tény, hogy mindent IS figyel.
- Orosz tudósok? Hány vodka után? – a csíkos Adidas melegítőben persze. Jó, hát nem reprezentatív felmérést készülnek írni és ez a lényeg. Kell pár dolog, együtt szerzik be és minőségi időt töltenek együtt. Kis családi program.
- Jó, majd jövőre már más lesz. De a szeretet érzik és értik, az a lényeg. Meg, hogy hogyan kell tökéletesen a nagy fotók előtt a tortába tömködni a lábukat és a kezüket – bólogat nagyokat, mivel ehhez nem kell tudós sem, ez tény. Mondjuk, azért is van, sokan direkt egy krémes tortát vesznek elsőre, amit lehet pacsmagolni, a vendégeknek jó lesz a másikból is, ami azért kell, hogy a nagy és hosszan égő tűzijáték lehessen benne. - Viszont akkor én ezeket nem hagyom itt, ha csak később is veszik fel – keresi ki a méretet, bár reméli, hogy jó lesz, ahogy maga elé tartja, kb jónak is látja. Így marad a kezében egy zöld és egy kék dinópizsoma, csakis azért, mert a rózsaszínt túlzásnak tartja. Aztán ki tudja, lehet ez lesz a nap slágere. Mármint, ha lenne 360 hónapos, nagy marha farkasokra, akkor természetesen azt is leakasztaná.
- Hát nem muszáj azt követni, csak inspiráció, érted – mutogat, mintha nagy művész lenne. - Jaj ne is mondd… múltkor IKEA-ztam, hagyjuk is hogy sikerült, de míg vártam Denis-re, találtam egy olyan kényelmes ágyat, te jó ég… De sehogy se tudom odavitetni, mert hát, ha… Értem én, hogy titkolózás, de lehetne a csomagküldőknél beépített ember aki látna egy kódot, ami minket rejt és tudná, hogy ez hopp ide való. Szép álom – sóhajt fel, hogy az az ágy is ott marad, meg a Wish és Aliexpress rendelések is, ha ezen múlik. El lehetne jönni érte ide a fővárosba, csomagpontra, de az macera. - Szerintem nagyon gáz a talár. Sose hordtam, vagyis egyszer, amikor valaki kölcsönadott egyet valamelyik évnyitón vagy zárón. De ehh. Kicsit fapados ez a mágusvilág – ecseteli, persze halkan, nehogy épp emiatt bukjon le az egész és mehet akkor a rács mögé, mert elcseszte. Követi Dimi tekintetét, amint megérzi a derekán a kezét. Felkuncog, ez mindig jó móka, mint rájött, az emberek nem tudnak két, egymásba kapaszkodó, összebújó férfival kezdeni, főleg nem bababoltban. Dimi vállára támasztja az állát végül és felpillog rá.
- Dehogynem, kedvesem. Ők ebben gyakorlottabbak – pillant a nő felé, a saját nyelvére harapva, hogy ne nevessen. Elindul utána, ugyan a sorok között nem épp jó összebújva, de hátranyúlva fogja meg Dimi kezét és andalog a közben kicsit zavartan magyarázó nő után. Végül megáll, úgy néz ki, itt ünneplők vannak.
- Jesszusom. Abban már most férjhez is lehetne adni – mutat egy puccos, fehér szoknyácskára, amelyen még kis kövek is vannak, ha jól nézi. Már bukta, mert az lejön és megeheti. De biztos valakinek így is kell. - Szerinted..? - pillant a másik felé, amikor egy klasszikusabb vonalat mutogatnak nekik. - Mi egy kicsit különlegesebbet szeretnénk. Ami eltér. Ha nem lenne ezer fok, simán lehetne két apró, mini rock and roll páros. Most gondolj bele, az a pici bőrkabát, tütüvel – nevet fel, majd hagyja, hogy a nő megpróbálja meggyőzni őket. Mert ugye feltétlen kell a rózsaszín.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834696#post834696][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.21. 20:50[/b][/url]

Azért még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Belián nem varázsló, mint a mobilos megjegyzésére is. Oké, nekem is van, de elég későn érő típus voltam, meg egyébként sem szokott nekünk olyan ultramodern kütyünk lenni. Néhány éve még attól is extázisba esett bárki, hogy van internet a zsebünkben, nemhogy mittudomén mekkora colos képernyő s ujjlenyomatolvasó s egyéb kutyafüle. Ezért sem interneten kerestem a megoldást a szülinapi dilemmára. A mágus agy nehezen modernizálható.
A vodkás kérdésére csak komoly tekintetemet vetem felé. - Da - válaszolom fapofával, vastag orosz akcentussal.
Nem is tudom, mi a jobb, hogy nem értik a felhajtást az ikrek, vagy ha majd pontosan értik s lesznek elvárásaik, kéréseik és követeléseik. Pankának már nem lehet csak úgy összecsapni egy szülinapi tortát például. Vagy egyáltalán egy hétvégi palacsinta-reggelit. Pedig igazán jóféle gyerek, meglehet vele beszélni mindenfélét, de amikor ötletei jönnek, akkor nincs megállás. Mintha még ismernék valakit, akivel közeli rokonságban áll s nem lehet kiverni semmit a fejéből, ami egyszer ott fészket vert.
- Ha torta van, akkor azért már sejtik, hogy valakit ünneplünk, de mivel mindig ők másznak bele elsőként, szerintem úgy gondolják, mindig ők az ünnepeltek. Ami valahol igaz is. Én legalábbis idén biztosan nem akarok semmi felhajtást, lesz majd kertiparti s bulizunk majd az ugrálókastélyban - vázolom fel a terveket, s hümmögve szétnézek, hátha akad valami nekemvaló kosztüm is. Odalépek egy tündérszárnyhoz s a vállpántokat huzogatom. Szerintem ezt simán hosszabbra tudnám varázsolni. Diszkréten a karomra akasztom, hogy ezt akkor megvesszük s visszalépdelek Belián mellé. Közben azért figyelem az ikeás mesélését is, s tudom én már, hogy őt veszélyes beereszteni az ikeába.
- De tudod, ha kell ágy vagy valami bútor, segíthetek elkészíteni - vonogatom meg a vállam, mert azért nem vagyok én egy svéd bútorgyáros és lopott román fám sincs, de amit helyileg, kicsiben meg lehet csinálni, azt szívesen összerakhatom neki. Mondjuk egy ágyat még pont megtudok csinálni, azon nem lehet semmi túl komplikált. Otthon is sok minden az én kezem munkája, a dekorációért viszont általában már Panka tehet, az ő kifinomult ízlését tükrözik.
De közben idecsaltuk az eladót s hallgatom komolyan a válaszát, ahogy mutogat erre-arra, s el is indul, hogy levegyen valamit a polcról. Szépen bandukolunk mögötte, kézenfogva, mert másképp már nem férnénk el, hogy azért jelezzük, mi nagyon egy pár vagyunk - mondjuk Beli fenekét pont megfoghatnám, de azt a nő épp nem látná.
Az opciókon fájdalmasan forgatgatom a szemeim, bár azért a pici bőrkabátnál megakadok. Ez mindkettejüknek jó volna, de tény, hogy ebben ünnepelni tűző napon lehetetlen. Viszont máskor hordhatnák. Keresek két megfelelő méretet s ezeket is a karomra akasztom. Így már a család minden tagjának lesz motoros szerelése, imádom.
Kicsit arrébb lépve megpillantok egy szivárvány csíkos pólót. Nincs rajta semmi, csak a vidám csíkok. Ezekben könnyű lenne őket megtalálni egy tömegben is.
- Az ott - mutatok rá, hogy felhívjam rá Beli figyelmét. - Ahhoz mit szólsz?
Az eladó épp mutatna egy szolid ingecskét, de leengedi a karját s becsukja a száját. Biztosan rájött, hogy miért is jobb hallgatnia. Ügyes, leülhetsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834906#post834906][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.27. 18:38[/b][/url]

Neki nem gond emlékeztetni bárkit arra, hogy ő csak egy jóvágású bevándorló ebben a világban, semmi több. Ellenben, ezek szerint nagyon jól sikerült neki beilleszkedni, ha el tudja adni magát kicsit varázstudónak.
- Tehát az összes – nevetgélve jegyzi meg, hogy fehér köpenyes, de az összetéveszthetetlen csíkos melegítőegyüttesben, ahogy ott guzsulnak a nagy asztalon és tárgyalnak. Erre a képre megint nevetnie kell, de csak csukott szájjal prüszköl egyet. Lehet oda kéne legközelebb mennie, egy jó orosz kirándulásra. Most nem menekülne, világot látna szimplán. Azzal sosincs gond, időben szól és akkor senki nem kap szívrohamot, hogy mégis mi a francot akar már megint művelni magával. Erről leszokott, helyette babaruhákat válogat. Ha ezt egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, estig röhög rajta.
A gyerekek pedig a másik. Semmi köze hozzájuk, mégis, lelkesen és a saját módján kapcsolódik bele az életükbe, amikor lehet. Szeretne nem tolakodó lenni, nem akaszkodni rájuk, látni, hogy óvatosan megy, ha megteszi, mintha félénk lenne, nem lenne mersze. Lehet erről nem ártana beszélnie róla, hogy most éppen miként és hogyan éli meg a dolgokat. De nem akar, csak apró ruhákat fogdos, vagy éppen csak a mintákat nézi és a cifrábbakat próbálja kitalálni, hogy mit ábrázolhat.
- A kerti parti mindig jó buli. Sőt – fordul a férfi felé vissza. - Leveszem a terhed, a sütögetés részét átveszem szívesen, ti meg tudtok addig is bulizni – mosolyodik el, amint ajánlatot tesz. Isteni grilles receptjei vannak, saját kis kevert fűszerei, húsokra, zöldségre, bármire. Már ezeken is gondolkodik, hogy kifele menet mehetnének egy boltba, ahol a saslikhoz kaphatnak több pálcikát, mert neki nincs sok. Igen, ezt mindenképp meg fogja említeni. De persze, ez csak akkor él, ha nem privát a buli és szívesen látják. Ha nem, akkor majd sütöget magának.
- Nem ágyért mentem hanem nem is tudom… át akarom rendezni a szobát és ötleteket kerestem – vonja meg a vállát, hogy megint csak csinált valamit, hogy teljen az idő, de azért ezt-azt sikerült szereznie. Na nem ágyat, ahhoz azért nagyon nagy szatyor kellene. - Viszont lehet, hogy akkor élnék vele. Szeretnék új ágyat, a fájós tagjaimnak jól jönne – mosolyog rá, majd tartja azt, hiszen most már társaságuk is van és főleg olyan, akinek kínos, hogy így látja őket. Szórakozott fele szerencsére már él és virul, feltámadt, mint annak a rendje, ahogy a nőt nézi, az csak fokozódik. Játszani mindig kell, így ahogy feje a másik vállára esett, úgy fordítja nyaka felé arcát, miközben Dimi beszél és kedveskedve böki, cirógatja meg orrhegyével a bőrét, majd mintha mi sem történt volna, néz vissza a közönség felé.
- Kész labirintus ez a bolt. Nem tudom ez, vagy az IKEA bonyolultabb – dünnyög, de fele annyira sem komolyan. Innen ritka hamar kitalál, üveg az egész bolt eleje, látja hol a fény és a kint.
- Nem, nem, neeem – kritizálja azt, amiket mutogatnak neki, mert valljuk be, aranyosak, de nem nekik valók. Mármint, nem abba a nagyszerű családba, ami Diminek van. Neki nincs, fájdalmas, de valódi nincs és sosem lesz alkalma apró dolgokat venni. Kicsit elfancsalodik, de rögtön felvidul, amint Dimi bőrkabátokat vesz le.
- Na ugye. Ősszel nagyon menő lesz mindegyikük – bólogat nagyon, a nő pedig megpróbálja lenyűgözni őket, láthatóan sikertelenül és ez nemigen lesz így jó. A nőnek, nekik nagyon is. Figyelmét az ujj által mutatott irányba fordul és látványosan kapja fel a fejét.
- Az ott, bizony! Tökéletes lesz. Egyszerű és nagyszerű – bólogat nagyokat, majd odahajol és Dimi arcára nyom egy puszit. - Egy zseni vagy – sandít a nő felé, kicsit sem direkt a reakciót figyelve, majd az ingre pillant. - Azt az inget meghagyjuk majd a ballagásra. De köszönjük a segítséget – mosolyog rá bájosan. És akkor most már mehet, nem? Odanyúlva vesz le az előbb kiválasztott darabokból kettőt, majd a férfi felé tartja.
- Akkor megvagyunk, kedves?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834933#post834933][b]Krushnic Dimitri - 2021.07.28. 09:52[/b][/url]

Ahogy én hajlamos vagyok elfelejteni Belián varázstalanságát, úgy szokott a világ megfeledkezni arról, hogy alapvetően orosz gyerek vagyok. Valahogy az adidasos melegítő nem a szívem csücske, meg pálinkával se szoktam reggel öblögetni, de ha kell, bármikor kicsapom a kamarinskaját s kifulladásig ropom a táncot. Meg igény szerint orosz akcentussal is beszélhetem a magyart, bár olyanom persze nincs, soha nem is volt, mert itt születtem e lapos magyar földön.
A téma a kertipartis szülinapomra terelődik, ami még arrébb lesz csak, de tudom, hogy milyen szívesen segít Beli, úgyhogy rögtön bele is egyezek.
- Nem lesz nagy buli, de mindenképp várunk majd, sütögetéssel vagy anélkül. - Hirtelen eszembe ötlik a tervünk Árminnal, vagyis pontosabban az ő terve és ajándéka nekem - egy igazi randi, valahol, ahol csak mi vagyunk. Már most pillangók röpködnek a gyomromban, ha rágondolok. Na majd ezt is szépen megbeszéljük, csak találjam ki, hogyan mondjam anélkül, hogy ne az legyen a reakció, hogy oké, vigyázok a gyerekekre, amíg ti szobára mentek. Mert... fogunk mást is csinálni. Valószínüleg.
- Akkor majd átugrok valamelyik nap s megnézzük, mit is szeretnél s mit is tudunk összehozni. Ha kéred, hozhatom a beltéri designeremet és asszisztensemet, Pankát is. Kiváló ízléssel rendelkezik, amíg szereted ha minden lehetséges felület más színű. - Ez nálunk pont nem probléma, bár nem bánnám, ha kevésbé lenne kaotikus a ház, de valahogy így illik hozzánk. Kezdem nagyon beleélni magam a queer családapa szerepébe - ha ez valaha kérdéses lett volna, ami nem volt.
Amíg nézelődünk, Belián dörgöli az arcát, orrát hozzám, s néha visszabököm az orrommal finoman s egy puha puszit is nyomok a borostájára. A nő roppant mód zavarban van. Imádom.
Mikor ilyen szépen megtaláltuk a tökéletes szerelést, el is indulunk a pénztár felé, hogy fizessünk s kiszabaduljunk innen végre. Azért máskor Ármint küldöm vagy tényleg az internetről fogok rendelni és kitalálom, hova is küldessem. Biztos okosak tudunk lenni, ha az a cél, hogy ne kelljen plázázni.
- Most merre, drága?
Megállok az ajtóban, hogy szétnézhessünk s eldönthessük, merre is induljunk, s közben még mindig a csípőjén pihentetem a kezem. A biztonsági őr áll az ajtó mellett és rezzenéstelen arccal néz minket. Megremeg a szám, ahogy próbál a röhögés utat törni magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835005#post835005][b]Helvey Belián Balázs - 2021.07.29. 20:47[/b][/url]

Szinte azonnal felvidul az arca, amint hivatalosan is megkapja az engedélyt a garázdálkodásra a partin. Simán képes lesz figurásra vágni majd a dolgokat, hogy még jobban a gyerekek öröme jöjjön elő, mert ez nem a sörözős este lesz, bár erről most örömmel le is mond.
- Mindenképpen megyek, meg még sütögetek is. Csak akkor ki kell találni, mit akarunk enni a töménytelen süteményen kívül – mintha most lenne, ma este, úgy mondja, de nem, ezt majd valamelyik nap megejtik, lehetségesen egy másik kajálás alkalmával. Majd kiderül, előtt legyen meg a jelenlegi cél, a ruha, amit majd össze lehet kenni. Lehetségesen eleve kettőt vagy hármat kellene venni és akkor ha valaki meg akarja örökíteni a pillanatot, egy gyors csere és már mehet is. Néha fura ez még, hogy ennyire kicsik vannak körülötte és ennyire közeli embereknél. A család fura fogalma, de tudja, ezek az érzetek tartották őt életben, hogy tudta, vannak olyanok, akik szeretik, akikhez mehet ha baj van, akiknek fájna a hiánya. Szerencsére most csak hálát és lelkesedést érez, örömöt és persze szórakozottságot. Ez egy olyan nap, amelyet örömmel vés be az élete napos oldalába. Szüksége van rá.
- Ráérni bármikor ráérek, délutánonként főleg, szóval csak nyugodtan. Egyszerű és kényelmes a mottóm – meg ez a praktikus. Lehet, hogy tényleg ki fogja használni azt, hogy jön és ott lesz, átpakolni dolgokat, rendezkedni, ezt viszont tényleg meg kell álmodnia mit és merre. Tudja, hogy csak azért akar rendezkedni, mert az életében sok minden nincs rendben. Látszat. Viszont ha megnyugtatja, már hasznos. - A falak színei opcionálisak – nevet fel végül. - De hozzad csak, lefizetem szívesen palancsintával Pankát, hogy a legjobb eredményt érjük el – bólogat is mellé, miféle tervekkel készül arra, hogy minden remek legyen. Ha lakótársa morogna, majd elcsitítja, ennyi jár neki is, bár tény, mostanság sokan jártak nála, bár azokból legtöbben olyanok, akik közel állnak hozzá. Már nem hord senkit haza egy-egy alkalomra, ezt elengedte. A pillanat szórakozását már nem. Magában somolyog szórakozottan a helyzetre. A nyelvét harapja, hogy ne nevessen, bár persze, apró libabőr akaratlanul kúszik fel, mégis, teljesen jelentéktelen, hiszen sosem nézne a másikra úgy. Talán ez a baj vele, senkire sehogy sem néz, csak szeret és ott van mellettük. Lemondott dolgokról, jól van most és ennyi számít. A nő nem tud velük mit kezdeni, szinte látja, hallja, hogy nem akar itt lenni, átlagos cukimamit és cukipapit akar kiszolgálni, gügyögni a gyereknek, akit magukkal hoznak. Be is lép egy páros, amely felé el-elnézeget, majd végül elnézést kérve, mert már úgyis megtette amit lehetett, már el is siet feléjük. Halkan nevet csupán, ahogy lépked ismét előre. Hát ez zseniális, ilyenkor kellene kamerázni az embereket.
- Kérünk szatyrot, igen – böki már előre az eladónak, mert miért is ne legyen még egy, bár becsülendő, hogy papírból van, nem műanyag. Hamar megejtik a fizetést, talán a pénztáros is végignézte az egészet és most szabadulna. Meg is van nekik a mai pletykahalom. Egészségükre.
- Mmm… - néz körbe az üzletek sorain. Van itt minden, de ha kell is még valami, szükség van szünetre. - Ennél valamit? Vagy igyunk meg valamit. Nem is tudom, egy jó sör… a kávéból már sok lenne – mindegy, csak üljenek le egy kicsit, aztán lehet csevegni. Az, hogy miről, fogalma sincs, reméli, nem magáról kell beszélnie, mert azt még mindig nem szereti. Elindul végül hát vele, ki az üzletből, arrafelé, ahol az ételek, italok sorait tudják beszerezni.
- Szeretem, hogy az emberek ezt még mindig nem tudják kezelni. Azt hittem, mikor leesett a nőnek, hogy mi „együtt”, hogy elájul – jóval távolabb nevet fel végül. Csak nem tiltják ki innen őket, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835265#post835265][b]Krushnic Dimitri - 2021.08.03. 14:02[/b][/url]

Látom, ahogy kivirul a kertipartis meneten, s már rögtön a menün kezd kattogni az agyam. Meg a játékokon a gyerekeknek, meg hogy előtte, ha lesz Beliándadusunk, akkor vajon hova is fog elvinni Ármin. Khm. Nem erre kéne most gondoljak.
- Annyira nem lesz sok édesség szerintem. Tudom, hogy Panka már cukorfüggő, de a kicsikkel próbáljuk másképp csinálni.
Mikor Panka még kicsi volt, az ikrek meg épp újszülöttek, Árminéknak nem volt sok idejük azzal foglalkozni, hogy ki mit eszik. Megértem, soha nem is hoztam fel, nem is hibáztattam érte. Az, hogy ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, már akkora csoda, hogy minden egyéb csak mellékes részlet. Viszont mostmár nincs egyedül Ármin, vagyok neki én, s ha rajtam múlik, kelkáposztán és dinnyén fognak felnőni. És igazából nagyon remélem, hogy rajtam is múlik majd. Hogy ott leszek végig. Hogy ez, ami történik, ez tényleg az életem. Kicsit... impostor szindrómám van. Vagy csak simán nehéz elfelejtenem az elmúlt huszonöt évet. És nehéz megállítanom ezeket a gondolatokat. Mindig ennél köröz az agyam, mint egy megszállott (hah) légy, nem bír leállni. Azért ráveszem magam s Beliánra figyelek, mert ő itt van, eljött velem, segít, meg ilyen lelkes és nem azt érdemli, hogy én közben egzisztenciális válságban fetrengjek.
Közben valahogy kiérünk újra a neonfényes nyüzsgésbe, karomon ott fityeg a kis szatyor, hogy mindenki lássa, mit vásároltunk, s miután korog egy hangosat a gyomrom, a közeli vendéglő-sor irányába kezdem el terelgetni Beliánt. Itt már elengedem a derekát, nem lehet úgy járni, s mostmár nem is akarom feltétlen a pláza összes látogatóját és alkalmazottját lesokkolni - meg nem is sokkolódna le mindenki, az meg nem fun.
- Akkor jövőhéten átugrunk s megbeszéljek, mi is legyen a terv. - Örülök, hogy van valami projekt megint, miután a házban már minden lehetséges sarokban van valami s amíg nem akarunk nagy beltéri átalakítást végezni - vagy nem költözünk el egy nagyobb lakásba -, túl sok dolgom nincs vele. Néha még egy reparo azért ráfér a bútorokra, de az olyan gyorsan megy, nincs benne semmi alkotói öröm.
Igazából... kezd egy gondolat formát ölteni a fejemben. Széles vigyorra húzódik a szám.
- Csinálhatnánk egyszer egy műhelyt gyerekeknek, ők még úgyis pálcátlanok, te meg alapból az vagy, engem meg a kétkezi munka elégít ki, na, szóval ilyen barkácsolós, festegetős, akár batikolós, faragós dologra gondoltam. Mit szólsz? - kérdezem teljesen felvillanyozva, s lelkesedésemben teljesen felé fordulok s beállok az arca elé a vigyorgó pofámmal, így lépkedek hátrafele s nézek rá babakékjeimmel, amiknek nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de meg ne merje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=835338#post835338][b]Helvey Belián Balázs - 2021.08.04. 10:46[/b][/url]

Már egy keretezett menükártya lebeg a szemei előtt, amire felvéste, mi is kerül oda. Gyerekbarát kell, ami nem túl sós, mert nekik nem szabad annyit sózni, sok a zöldség, mert a húst inkább turkálják. Már a csirke mellett döntött azonnal, meg sok-sok szezonális csoda mellett. Esetleg még sajt, azt mindenki szereti szinte.
- Nyugi, nyugi. A kajába is több zöldséget tervezek, nekem se árt, ha néha eszem. Nekik főleg nem. Néha, amikor nem tudtam aludni, bababarát recepteket is olvastam, ne kérdezd hogy sikerült – nevet fel, mert ennél még vannak cifrábbak is, csak azt hangosan nem akarja kimondani. Annyira nem durva, na, de néha alkot, amikor nem tud mit kezdeni magával és csak pörgeti az oldalakat. Érti, hogy mit szeretne mégis Dimi mondani és szívesen segít benne. Örül az örömének, az egészséges irigység pontosan annyi, amennyinek lennie kell. Szeretne ilyen családot, így, ebben a formában akár férfival, nővel, neki mindegy, csak a boldogság a cél. Viszont, ez egy álom. Éjjelente, csendben jön és képzeli el, majd reggel engedi is útjára vissza, a semmibe. Elengedte, ami valahol szomorú, valahol már réges-régen megíródott. Már emlékszik, tudja, hogy ő már az egész kapcsolata elején sejtette, hogy nem lesz örök, de olyannyira magához ölelte és számára sokáig tartott, hogy elfelejtette. És megsebezte. Most fél, bizalmatlan ha erről van szó, talán túlságosan is sok és sokat akar velük tölteni, hogy feltöltse, legalább ennyivel. Reméli, ha Dimi nem is, de Ármin sem fogja ezt túl soknak gondolni. Tessék, már szorong, nem is sejti, hogy mind a ketten picit beleesnek ebbe a beálló csendben.
Nyújtózkodik egyet, ahogy elzavarja a gondolatokat, miközben körbetekint. Ezer meg egy üzlet, némelyikről fogalma sincs, hogy mi lehet. Kirakatbábuk feszítenek a nagyon szép ruháikban, de elhalad mellettük, nem hozza lázba, ellenben az új ágy gondolata igen.
- Szuper! Csak időben szólj előtte, mert akkor csinálok palacsintát. Az mindig jól jön – mondjuk pont nem úgy, hogy tízet bevág egymás után, csak úgy, mert azt mondja, kicsit éhes. De palacsintából sosem elég. Az ellen egy percet sem tiltakozik, hogy a kajálda felé mennek, erre gondolt eleve ital címén, de enni is tudna, bőven. Lehet még kell egy-két dolog később, pár üzletet átnézni, azonban a szünet sosem árt. Tekintete kutatja az éttermek sorát, hogy mi és hogyan legyen, mit akar és mi az, ami ki van zárva. Levest most nem, eddig jut, amikor Dimi arca kúszik be elé, nagyon nagy vigyorral. Lelassítva veszi fel az ő tempóját és kíváncsian billenti oldalra a fejét.
- Óóó – lassan vizualizálja a helyzetet, az egészet, mintha amúgy ez rajtam múlna. Azonban a magas labdát nem hagyhatja ki, így vigyora előkerül. - Szóval a kétkezi munka elégít ki, mi? - még a szemöldökét és vonogatja hozzá, majd megragadja a másik karját finoman. - Egyebek iránt csodás ötlet lesz, ha nem vágódsz keresztül a széken – tereli oldalra, hogy tényleg ne essen, majd haladnak tovább, ahogy elengedni. - Szóval, tökre benne vagyok! Én is festhetek meg ilyenek? Bár, rondán tudok, de ne azt nézd – legyint egyet. A kreatív kikapcsolódás mindig jöhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=836687#post836687][b]Krushnic Dimitri - 2021.09.07. 20:26[/b][/url]

A receptes vallomására felvonom a szemöldököm és őszinte érdeklődéssel pillogok rá. Jó, van egy kis piszkálódó él is a vigyoromban, de valójában tényleg érdekel, hogyan s miként jutott oda.
- Találtál valami jót? A Bébék teljes gőzerővel éhségsztrájkolnak mostanában, szerintem megvannak győződve, hogy megakarjuk mérgezni őket. Már kezdünk kifogyni az ötletekből, pedig Panka után Ármin eléggé felvértezve érezte magát. - Arról most nem ejtek szót, hogy magam is hány órát töltök hetente a neten, olyan kulcsszavakkal böngészve, mint baby-friendly, picky eater, how to convince my toddler to eat real food. Persze segít azért a dolgon, hogy abszolút nincs semmi BS a házban, főleg a nagylány miatt, mert rögtön kiszagolná, de inkább amiatt, hogy ne legyen ott a könnyű kibúvó nekünk. Néha úgy érzem, olyan a konyhánk, mintha még mindig otthon élnék anyáméknál, ahol soha nem volt elég pénz semmire, de mégis mindig roskadoztak a kamra polcai a befőttek, füstölt sonkák, szörpök, lekvárok súlya alatt. Az étel az kell. Igazából erről jut eszembe...
- Jaj képzeld, anyám idén cukormentes barack- és eperlekvárt tett el, olyan lelkes, nem volt szívem megmondani neki, hogy nincs aki megegyen jövő nyárig harminc üveggel. Mindenképp kell majd segíts benne. - Komor tekintetem alatt megremeg az ajkam s hamar újra mosolyogni kezdek. Anyám még nem fedezte fel, hogy igazából négy gyerekünk van, mert akkor biztos ötven üveggel hozott volna. Ezen a ponton félek hazamenni az őszi disznóvágásra.
A jövőheti tervre csak lelkesen bólogatok, bár azért jól észbe kéne véssem, hogy szóljak előtte, mert izé, hajlamos vagyok a pillanat hevében csak úgy megjelenni a szerszámokkal a hónom alatt, a munkásfarmeromban és sapkámban, hogy na helló, hova kéred a komódot?
- De tudod, dupla adag - jön a palacsintapusztító gép is - utalok Pankára mutatóujjfelmutatással, eszébe idézve, hogy legutóbb a felnőttek eléggé éhesen maradtak, mert a kislány bemutatta, egy medve gyomrával rendelkezik. Tényleg fogalmam sincs, hogy tud annyi ételt elpusztítani, mikor olyan cingár. A totyogók meg semmit se esznek, mégis egész nap pörögnek kétszázhússzal. Ki érti a gyerekeket?
Az ebédkeresési terv közben jön a másik tervem, de azért haladunk lassan a kajálda fele. A visszadobott magas labda épp egy pillanatra lep meg, mert amúgy pusztán freudi elszólás volt, de mostmár muszáj lereagáljam, nem hagyhatom a levegőben lógni szegényt.
- Lehet kétkezi, egykezi, mástestrészi... Ilyen fizikai munka, tudod. - Vonogatom a vállaim ártatlan képpel. Végül megköszörülöm a torkom s elpillantok róla, épp akkor menti meg az életem Belián, s arrébb terelgetésem után inkább megfordulok s visszaállok mellé.
- Na, remek akkor. Ne aggódj egyébként, a többiek sem épp a Grosserliebből érkeznek majd. Bár! Hívhatunk onnan segítséget, ha kell. Ők mindig olyan lelkesen aranyosak. - Megdörzsölöm a borostás arcom, mert hirtelen ott terem előttünk egy spagettiző és megakad a szemem a menün.
- Mit ennél amúgy? - kérdezem úgy, hogy azért majd még visszatérünk a terveinkre, de most tényleg ennék lassan valamit. Megzörren a bevásárló szatyrom, ahogy összefonom a karjaim a koncentrált étlap-olvasgatás közben.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837741#post837741][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.05. 19:56[/b][/url]

Van az a pont, amikor éjjel van, már megnézted az összes meme-t, cicás videót aznapra és random pörgeted az oldalakat csak. Ilyenkor jönnek a kétes Wish és AliExpress hirdetések különféle játékszerekkel, a fekete humor, amit nem illik közösségben nézni, meg olyan cikkek, amiket mindenki letagad. Tökéletes randi, szex, ruhatár, pattanásnyomogatós videók és receptek. A babaételeket nem érti mai napig hogyan érte el, talán arra gondolt, ha egyszer nem lesznek fogai, mit tudna turmixolni vagy eleve a kicsikre gondolt Dimiéknél. Örök rejtély.
- Is-is. Nekem lehet jó, nekik lehet nem. Tartok egy próbát holnap, mit szólsz? Csinálok csirkét, zöldséget párolok, kis krémleves, aztán átviszem és megnézzük, melyiket vágják a falhoz. Na? - adja be az ötletet, nehogy valaki tényleg éhen maradjon, mert annál rosszabb aligha akadhat. Persze érti ő, hogy miért nem akarnak enni, ilyenkor van az, hogy a mama, szomszéd tányérja mindig ízletesebb. Amit nem evett meg annak idején, azt másnál igen. Ez már csak ilyen. Annyit megjegyzett, hogy mindent ehetnek a kicsit, csak kevesebb sóval meg cukor nélkül lehetőleg, szóval majd úgy kombinálja azt, amije van fejben.
- Ó, mert nem ismer engem – nevet fel, mert hát tény, ő sem tudna megenni, de hát mire nem jó a palacsintázó hétvége, a kenyér és bármi, amihez a lekvár megy. - Kár, hogy a sütikhez nincs érzékem. De ronda piskótát tudok, meg igazából… Nos, el fog fogyni az, bízd ide – persze nem úgy érti, hogy mind az összeset, az elég merész lenne még tőle is. Bár Dimi sejti, bármi, ami ehető, azt rábízhatja, megeszi még a spenótot is, csak kicsit hisztizik miatta. Vagy süt rá szalonnát és minden rendben van. Lehet a bánatát ő igazán nem italba, hanem ételbe dobja, de amit lekoplaltatott magáról, az üvöltve követeli a pótlást.
- Palacsintából nem is érdemes keveset. Korán kelek majd és akkor mire jöttök, már kész is lesz. Hozz abból a lekvárból is kérlek – mondjuk neki a kakaós az örök favorit, így azt is kell majd vennie. Ma csak azt, amiből alkot is valamit, de az majd az út végén megejti. Elgondolkodik az új dolgok lehetőségén, az ágyra pedig lecsap. Lehet, hogy valami ostoba dolog, de talán akkor másabb lesz éjjelente, talán megtanul újra aludni és nem forgolódva keresni. Ki tudja. Mégsem ezt, hanem kicsit másabb részét ragadja meg a történetnek.
- Tudom, tudom. Még emlékszem rá milyen – és ezt lehet bármire érteni. Vert már elég szöget a szobája falába, mikor fel-felakaszt képeket, kaspókat, szóval… hol is tartott? - Az micsoda? Várj… az a másik iskola, ahol művészkednek? - értetlenkedik egy sort, miután elengedi a mentőakció után.  Most nem esik le neki, nemhiába, a pálcikaembere kevés lenne oda.
- Hát ez egy jó kérdés… - néz végig a kínálaton, majd szusszan egy nagyot. - A hamburger vagy valami keleti dolog ami foglalkoztat most. De azon belül, nem tudom… Te mit? Adj ihletet – fordul felé, mert épp ott tart, hogy azt a marhás burgert fogja enni gong bao csirkével és az lehet nem jó ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=837978#post837978][b]Krushnic Dimitri - 2021.10.11. 21:02[/b][/url]

Majd legközelebb boldogítani fogom őt is, ha találok valami jó receptet. Azok a mamák leszünk, akik reggel korán a sarkon azt beszélik, hogy mit főznek ebédre s hogy megjelentek-e már azok az ízes szőlők, vagy még mindig Szalamantonig kell menni egy jó kadarkáért.
- Nézd meg, ha te főzöl és ott vagy, akkor rögtön, mint az angyalok - jósolom meg neki. - De ha csak mi vagyunk, akkor nem az a kérdés, hogy mi kerül a falra, hanem hogy milyen sorrendben.
Még szerencse, hogy mágiával könnyű eltüntetni a nyomokat, s attól tartok, kicsit emiatt is csinálják még mindig, pedig már rég ki kellett volna nőniük ezeket a babaságokat. Hipp-hopp, eltűnt minden nyom, nincs következmény, akkor miért ne. S biztos nagyon szórakoztató számukra, hogy minket cukkolhatnak. Szerencsére nem vagyunk azok a dühöngő-típusok, egyébként biztosan az ELMÉben lenne a lakosztályunk.
- Ne törődj azzal, ha ronda, úgy a legfinomabb. - Bátorításom nem egészen önzetlen, mert ugyan felnőtt, kereső emberként módomban áll naponta legalább háromszor megtömni a gyomrom, azért az ajándék sütitől mindig elgyengül a térdem. A túl szép sütemények egyébként is annyira fölöslegesen szépek. Mit kéne csinálni vele, nézni? A palacsinta az más, az ha ronda, akkor valami baj van, szét fog esni, nem elég rugalmas és nem tekeredik fel, s azt csak a szakács eszi meg a konyhapultnál állva, míg süti a szebb adagot. De én őt nem féltem. Előre örülök a tervezett közös evéseknek. Meg a más terveknek, minden lelkesít, de nem annyira, mint egy jó carbonara, amit nem jövőhéten, hanem most és itt fogok elpusztítani.
- Az ott jónak néz ki - mutatok rá a kifüggesztett képre a lista mellett s kicsit arrébb lépkedek, hogy közelebb kerüljek a sor végéhez s senki ne merjen beállni elém.
- Hát arrébb van az a brutál burgeres, ami után le kell kicsit pihenni, de van a csirkés-avokádós verziójuk, attól annyira nem kap szívrohamot a koleszterolod. - Már elértem azt a kort, amikor ilyen vonalon gondolkodok s aszerint döntöm el, hogy mit egyek, hogy a testemnek utána szüksége lesz-e hordágyra, vagy haza tudok menni a két lábamon. Pedig igazán nem viseltem ki magam, mindig jobban szerettem a zöldséget a húsnál, de tessék, most meglátok egy szaftos hamburgert és máris le kell üljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838345#post838345][b]Helvey Belián Balázs - 2021.10.18. 22:57[/b][/url]

Csendes, nyugalmas élet, másoknak unalmas, neki azonban már többet jelent, mint amit valaha jelentett. Elhiszi már, hogy mi az, amihez kevés volt, mi az, amihez majd nagyon is sokat fog érni. Magához akarja ölelni a jót, és csak a jót. Valahol, valakik biztos azt mondanák: eleget szenvedett már. Elég volt ebből. És ő nekik akar hinni.
- Ez nálam is így volt. Amit otthon köpködtem, azt a szomszédban két pofára tömtem – ott szebb volt az üres, fehér tányér, a foltos kanál is, hát nem finomabb az étel? Pedig nem lehet panasza, édesanyja tökéletes szakácstudománnyal rendelkezett és rendelkezik bizonyára a mai napig. Nem az étellel volt gond, a felszolgálással, bármivel. A gyerekek már csak ilyenek. - Akkor mondjátok azt mindig, hogy mindjárt jövök és hátha akkor kevesebb kerül a falra. Ellenben ha jó színekben pompáznak, akkor még fel is dobja a lakást – mintha azon múlna annak a háznak a fénye, hogy mi kerül a falra és az megy-e az alapozás színéhez. No meg, nem nehéz mágiával eltüntetni, fordított esetben sokkal rosszabb lenne, ha minden nap sikálnia kellene róla valamit. Akkor lehet, hogy morcos lenne kicsit, de a falra inkább és magára, a mágiátlanság miatt. Gyerekre sosem.
- Rendben van, akkor nem. Akkor se, ha kanállal kell enni, tepsiből. De majd nézek videókat – a neten már mindent IS meg lehet tanulni. Ha nagyon akarna, holnaptól tanulhatna burkolni, ácsolni, de még varrni is. Talán egyszer Róka mondta neki, jól állna neki a kötés, hát az is van. Bizonyára, ebből kiindulva lépésről lépésre sütemények is, így nem aggódik, hogy talán a következő olyan remekmű lesz, amelyre mindenki büszke lenne. Vagy nem, de ellenben finom. Annyi minden kerül terítékre ha egyszer odajut, hogy nem győz majd asztalt bűvölni hozzá. Hát még körbeülni.
Egyelőre azonban a terveket a szatyorba teszik. Bár az új ágy gondolata némiképp jobban felcsigázza, mint kellene, nem fog követelőzni, hogy mikor. Mondhatná, hogy már fáj a háta abban, de nem fogja. Vannak elképzelései, kicsit talán tágítani a szobán és olyan igazi, királyi méretűt bűvölni, amin kedvére fetrenghet és oszthat meg a macskával. Igen. Több fényt, tágasabb tért, olvasókuckót. Mindent akar hirtelen, de ejti le a dolgot, most már kerül elébe. Megnyalja a szája szélét.
- Burger. Nekem akkor jöhet az. A szívem még bírja, a kalóriákat pár nap és elégeti a Hold, szóval… - tény és való, van abban valamit, amit mond. Vigyáznia kell, tartani a szintet, mert ha romlik, onnan könnyen dől össze minden. De mint minden alkalommal, úgy újra és újra feláll a földről, túléli és létezik. Egy burger ezen most nem fog változtatni.
- Na szuper, akkor te azt, én brutál burgert fogok. Leszek egészséges és kérek hozzá édesburgonyát. Keressek helyet, míg vársz vagy majd tálcával totyogunk körbe és utálunk mindenkit, aki egyedül ül és társa csak a táskája? - pillant felé. Egyelőre nem mozdul, csak kinézi az irányt a kajáldához. A gyomra persze korog, nem is ő lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838592#post838592][b]Krushnic Dimitri - 2021.10.25. 21:01[/b][/url]

Igazából értem én ezeket a gyerekdolgokat. Mármint nem azon a szinten, hogy most rögtön alkalmazni fognak az előkészítőbe, mert olyan istenkirály vagyok, hanem csak van néhány hiányos ismeretem, meg egy jó adag intuícióm, a kettőhöz vegyítek egy kis pozitív hozzáállást, s máris tudni vélem, hogy az otthoni rossz viselkedés nem arról szól, hogy minket idegesítsenek meg ereszdelahajam. Ott érzik magukat biztonságban. Ott tudják, hogy megtehetik, s úgyis szeretve lesznek. Főleg mióta mind megkezdték a nagy közösségi életet, méginkább kiélesedett ez a különbség.
Persze attól még nehéz meg fárasztó, s néha nagyon szeretném azokat a kisangyalokat kapni, akik oviban vagy Beliánnál vagy bárki másnál vannak, nem pedig a kis ördögfattyakat.
Sóhajtva jutok a vágyaim elengedéséhez és csak mosolygok Belián optimizmusán. Értékelem ám, de tényleg.
- Nem akarom, hogy te legyél a mumus, hogy majd mindig téged emlegessünk, ha nem esznek szépen. De az lehet, hogy néha beállítok majd hozzád velük, hogy ments meg.
Igazából ez a "majd" nagyon kegyes hazugság; mindketten tudjuk, hogy nincs ebben a helyzetben semmiféle majd. Már eddig is gyakran előfordult, meg jöttem én gyerek nélkül is, csak úgy lazulni, vagy vertem az ajtót hajnalban, hogy jöjjön velem futni.
Ez a futás is kissé hanyagolt téma lett az utóbbi hetekben, szánom-bánom, de lesz ez jobb. Lehet már tényleg használnom kéne azt a határidőnaplót, amit Ármintól kaptam még év elején, s azóta is csak néha irkálom bele, hogy mikor vannak óráim, aztán hagyom a fenébe, megy az fejből is. De ez a része, hogy másra, magamra is figyeljek, ez már nehezebben megy. Hogy a tervek nehogy kiugorjanak a fejemből, hogy esetleg csak havonta kétszer jussak el futni, hogy ne írjam meg azt a baglyot, hogy ne javítsam meg azt a kisautót. Szomorú, de jobb mindent leírni.
- Helyes döntés - nagyokat bólogatok mellé s örülök, hogy nem stresszel, meg neki nem is kell, s hogy azt eszi, amit a szíve kíván.
- Én leadom itt gyorsan a rendelésem, addig szerintem menj te is, aztán keresek egy asztalt, amíg elkészül a spagettim.
Már nyújtom a nyakam s hopp, ki is néztem egy helyet, ott a műfikusz árnyékában, kétfős kis asztalka. Mikor leadtam a rendelést, gyorsan az asztalunkhoz powerwalkolok a buszon kedvenc helyükért tolakodó mamák vitalitásával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=838951#post838951][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.07. 17:01[/b][/url]

Nem akar ő amúgy senkit sem fenyegetni a jelenlétével és úgy semmivel sem, ha lenne valaha gyereke, akkor sem festene falra ördögöt. Bár nem tudja, milyen lenne az, mert közel sem egyforma az érzés, hogy néha vigyáz Dimiék aprónépére vagy csak szimplán ott van náluk és élvezi a társaságot, feltöltődik. Persze, az előkészítőben is bőven vannak kicsit, így aztán nem panaszkodhat, hogy a ki sem alakult apai ösztönei nincsenek kihasználva, vagy úgy egyáltalán, megtapasztalva, milyen is lehet. Talán nem az igazi, neki azonban ennyi jutott az életben, ezt már elfogadta és nem is gondolkodik róla másképpen.
- Nem lennék mumus. Annyira. Vagy ezzel lehet tényleg – hümmög párat, hiszen van benne valami. Nem lenne kellemes, amikor megérkezne és kicsit feszült lenne a hangulat, mert nem azt éreznék, hogy itt jó történik, hanem itt fegyelem lesz. Nem, erre tényleg nem vágyik, egyikük sem. - Megmentelek szívesen, szóval gyere csak. Ezen nem múlik – nem mintha eddig nem lett volna rá példa, akár mentés, akár „csak úgy” címszóval. Gyanítja, hogy amikor jobban maga alatt volt, akkor azért is tették meg az utat, hogy jobban érezze magát, ne azon gondolkodjon amin nem kell és a kedve javuljon. Nos, ezek akkor mindig be is jöttek, illetve manapság is, a szimpátia kölcsönös. Bár azokat az időpontokat kerülik, amikor előtte vagy utána a Teliholdnak neccesebb, türelmét még nem tesztelte így, csak az iskolában, ahol kis teával ugyan, meg a gyógynövények erejével, de sikerült mindent kibírnia. Pedig, a kicsit között valaki mindig kiabál vagy épp máshogy hangos. Valóban birkatürelme van, az esetek nagy részében. Arról még nem beszélt, hogy van, amikor viszont abszolút kibillen minden és valami vörös köd lepi el, és aztán… történik ami. Nem tudni, hogy nem mer vagy nem tudja szavakba önteni. A képbe, ami róla alakult ki és él, tudja, hogy nem illik.
- Én is így gondolom – nyalja meg a szája szélét, hogy eszébe se jusson a dolog most, amikor szent pillanat keretében enni fognak, gyerekek és repülő tányérok nélkül. Bár, azért akad erre gyerek bőven, jól nevelten falatozó vagy épp hisztisebb, nekik azokkal semmi dolguk.
- Rendben van, akkor majd kereslek vagy ha bamba leszek, integess – azzal indul ő is. Azért valahol a kor egy szép tanulmányi tétele lehetne, hogy többen állnak sorba hamburgerért, mint spagettiért, így nem meglepően várt többet és indult később keresni a helyet. Amint kiszúrja, úgy indul meg felé, elenged maga előtt egy sietős gyereket, majd végül az asztalra teszi a tálcát, rajta a szép, megtermett hamburgerrel.
- Persze, hogy előttem kérték a laktózmentes, de csak 4 szelet hagymakarika meg tököm tudja milyen speciális rendelésüket – dúl-fúl két másodpercet, míg lecsüccsen, majd Dimi felé pillant. - Akkor, együnk szerintem – bár azért vár, hátha ebben a pár percben történt valami, amiről be kell számolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840104#post840104][b]Krushnic Dimitri - 2021.12.11. 21:25[/b][/url]

Egy kicsit azért átérzem, milyen lehet neki. Nekem is még relatív új ez az apa-szerep. Előbb voltam tanár, aztán lettem örökbefogadott nagybácsi, aki mindig ott lóg Árminéknál. Az mindig más, ha csak vendég vagy, vagy csak tanár. Van benne valami könnyebbség. A nap végén hazamenők szabadsága. És van benne egy kis keserű súly is. A nap végén egyedül hazamenők szívének súlya.
Bármennyire is tudom, hogy valamit kívülről látni néha rosszabb, mint egyáltalán nem látni, nem tudom távol tartani Beliánt az életünktől. Meg nem is akarom. Már a családunk része, bármennyire is kívülállónak érzi néha magát. Vendégnek. Idővel remélem megváltozik ez benne.

Ahogy elfoglalom a kiszemelt asztalt s lassan kortyolgatok a vizemből, belém hasít valamiféle elégedett nyugalom. Szeretem házam népét, a nyüzsgést és zajt, de ez a tompább nyüzsgés és zaj, amihez abszolút semmi közöm s nem kell folyamatosan résen legyek, felugorjak, fegyelmezzek, etessek - ez azért olyan csodás pillanat, hogy nem tudom nem élvezni. A mellém zöttyenő zsörtölődő Beliánon pedig csak nevetek, a nevetésem inkább az egész helyzetért, napért jött elő, s ilyen vigyorral a képemen lapátolom aztán be az ebédet, s mikor már tálcáinkat a helyükre víve hátrahagyjuk a kajáldát s az egész plázát, még mindig kellemesen zsongok a könnyű nyugalomtól, tovább szőve terveinket.

/ /