Vivien
Budanekeresd

Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828762#post828762][b]Bánki Zorka - 2021.04.04. 21:13[/b][/url]

Vivien
Budanekeresd

Ő nem az a fajta nő, aki cáfolni tudná azt, miszerint a gyengébb nemhez tartozóknak, túlságosan sok holmijuk van. Ezt a költözés alatt tapasztalta meg igazán. S mindig mikor azt hiszi, hogy most már végleg megvan minden, ráébred arra, hogy valamit csak otthagyott még Budanekeresden. Most éppen két állólámpáért és egy ezeréves ékszeres dobozért érkezik meg az egy szobás lakásba, s végre nem egyedül.
Az előkészítő forgatagában futott bele Vivienbe, akivel szerencsésen találtak normálisnak nevezhető összhangot az elmúlt hetek alatt. Zorka áldja az eget, leginkább azért, mert nem hallgatott első megérzésére, s mikor első napján azt se tudta, hogy egyáltalán jó épületben jár-e, odaslattyogott a nőhöz, hogy útba igazítást kérjen. Azóta már többször ettek sütit, ittak kávét, röhögtek a cikisnek nevezhető helyzeteken. Ezért is nem gondolkozott sokat, mikor a folyosón szembejött vele a nő, kissé hangosabbra véve nagyjából egy ’nekem innom kell, de nem a faluban és te is jössz!’ felkiáltással invitálta magával.
– Ne lepődj meg, nem raboltak ki, csak a legtöbb holmit áttelepítettem – figyelmezteti előre a másikat, majd kinyitja az ajtót, mely mögött valóban egy lecsupaszított lakás rejtőzik. Itt hagyta a már sokat látott kanapét, egy kotyogós kávéfőzőt, egy hűtőt és némi félig lejárt rágcsát. Ezeken kívül a hálóban van egy kihúzható ágy, néhány itthoni, félig festékes ruha és még a konyhában kettő szék, meg egy dohányzóasztal.
- Még jó, hogy összeszedtem az Előkészítőben két műanyag poharat, mert esküszöm, még azt se találnánk – neveti el magát halkan, majd holmijait ledobja a kanapéra.
– Képzeld, az Edictum olyan szerelmi életet hozott össze nekem, hogy szívem szerint fognám ismét a cuccaimat, s eltűnnék újabb egy évre – bár azt lehetne hinni, hogy jól viseli az ilyesmit. De amikor valaki elhatározza, hogy köszöni több ilyet nem kér.. hát nem akarja a nevét pár héten belül a helyi pletykarovatban találni, főleg nem két férfival egy cikkben..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828900#post828900][b]Vivien Poulain - 2021.04.05. 14:50[/b][/url]

Nem arról van szó, hogy Vivien imádott inni. Nem is arról, hogy minden adandó alkalmat megragadott, hogy poharat ragadhasson. Még csak arról sem, hogy ne lett volna kedves mindenkivel. Mert ez mind-mind igaz volt, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy szükség volt rá, és ezt egyből látta a felé tartó kolléganőjén. Az már csak külön pozitívum volt, hogy éppenséggel nem tervezte őt szomjan hagyni mialatt elugranak a nő budanekeresdi lakására elhozni onnan pár holmit.
Szó se róla, némileg ösztönzőleg hatott rá, hogy Zorka azzal kezdte, hogy innia kell, de enélkül is vele tartott volna. A kis lakás, amibe érkeztek, már olyan volt, melyről nem lehetett eldönteni, hogy épp beköltözik valaki, vagy el onnan. De ettől még nem volt lakhatatlan, arra pedig, hogy mielőtt visszaindulnak, megigyanak egy-két pohárkával, bőven megfelelő is.
Miután követte a másikat a lakásba, Vivi a már eddig is csak karján tartott kabátját ledobta egy üres székre, majd körülnézett.
- Nincs ebben semmi meglepő - rázta meg fejét mosolyogva. - Ha nekünk kéne most valahová beköltözni Olivérrel, nem lenne ennél több holmink.
Már tervezték egy ideje, külön állást is emiatt kellett vállalnia, de megérte, ha rövidesen saját kis házukban főzhetik le a reggeli kávét. Csak sajnos így sok időt töltöttek külön, és a sok munkától kicsit kezdett is besokallni Vivi. Ezért is volt szüksége egy kis ehhez hasonló kikapcsolódásra.
- Csak lehet, még poharat se találnánk.
Kíváncsian beljebb lépkedett, mert hát aki a küszöbén állt annak, hogy saját lakást vagy házat vegyen, előszeretettel méregette mások lakrészét, mintha csak ihletet nyerhetnének belőle, vagy esetleg elkönyvelhetnék magukban, hogy mit nézzenek meg saját leendő otthonukban, ami itt van, vagy épp nincs. Közben pedig hallgatta Zorka panasznak is beillő szavait az Edictumos szereplését illetően.
- Nem kell velük foglalkozni. Többnyire az ellentettje sem igaz annak, amit lehoznak, és ezt mindenki tudja - próbálta őt megnyugtatni. Bár róla semmilyen kompromittáló dolgot nem írtak még, legalábbis amiről tudott volna, így aztán nem is igazán tudhatta, milyen címlapra kerülni valami ostobasággal.
- És egyébként is. Itt ne hagyj, mert utánad megyek! - fenyegette meg vicceskedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828905#post828905][b]Bánki Zorka - 2021.04.05. 15:06[/b][/url]

Vivien
Budanekeresd

– Hát, ha nem a faluban szeretnétek, akkor ez a lakás szívesen fogad titeket – teljesen komolyan gondolja. Ő nem tervezi ide visszajönni, kiadni meg még inkább nem szeretné, főleg nem ismeretleneknek. Valahogy úgy képzeli el, hogy ez olyasfajta menedék lesz, ahova mindig vissza lehet húzódni egy éjszakára. De, ha Vivien kapna az ajánlaton, azt sem bánná. Legalább lenne értelme a lakásnak.
– Jó, hogy mindig több pohár van egy-egy rendezvényre – neveti el magát, majd az asztalra teszi az unikornisos, szivárványos, csillámlós papírpoharakat, meg mellé a két üveg alkoholos italt, melyeket még az ide úton szerzett.
– Mondjuk nálam az ellentettjével inkább célt találtak volna – neveti el magát, miközben kibontja az első üveget, s kérdezés nélkül tölti s ki mindkettőjüknek. – Szerintem fél éven belül fogok eljutni a macskás nőci státuszba, mondjuk a macskákra allergiás vagyok, szóval valami más állattal – nevet továbbra is, majd átnyújtja az egyik italt a vendégnek.
– Múltkor valamelyik kislány ügyeskedett, csak azért, hogy az apukáját be kelljen hívni és beszélgessünk. Komolyan mondom, már a kölykök is kétségbeesést éreznek rajtam, pedig aztán egyáltalán nem vagyok az – és tényleg nem. Nem érzi azt, hogy kellene valaki mellé, aki a nap huszonnégy órájában ott van. Ő tökéletesen beérné a hétvégi barátnő szereppel is, persze bizonyos szabályok mellett. De hát manapság erre kinek van ideje, energiája? Azoknak biztosan nincs, akikkel az elmúlt hetekben találkozott.
– Na mindegy, veletek minden oké? Régen láttam a Olivért – nem akar az a barátnő lenni, aki csak tolja és tolja  szöveget magáról, közben pedig nem hallja vagy kérdezi a másikat. Ő szeret nyílt lenni, magától is fecseg összevissza. De tudja jól, hogy vannak emberek, akiket kérdezni kell. Így hát érdeklődve figyel a másikra, ha már volt pofája iderángatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829080#post829080][b]Vivien Poulain - 2021.04.06. 17:10[/b][/url]

Hálásan rámosolygott kolléganőjére, de természetesen nem fogadhatta el ajánlatát. Átmeneti szállásként a kastélybeli szobáik is tökéletesen megfeleltek a célnak, mert lakást bérelni nem szerettek volna a nyüzsgő városban. Ha nem is Bogolyfalván, de valami más, kis településben készültek letelepedni, valami apró kis házba. Nem voltak nagy igényeik, de közéjük tartozott az önfenntartás megléte.
Zorka szavaira az asztal felé fordult, és csilingelő hangon felkacagott, mikor meglátta a csillámokkal tarkított poharakat.
- Istenkém! Mintha csak két zugivó lennénk, akik így csempésznek a szörp helyére bort maguknak - nevetett. Már csak az hiányzott, hogy közben valóban gyerekek ugráljanak körülöttük. De úgy aztán Vivi egész biztos úgy kapaszkodna végig abba a pohárba, mintha az élete múlna rajta.
Az asztalhoz lépett, de még nem ült le, úgy illett, hogy előbb hellyel kínálják, legalábbis Vivien így volt nevelve, de a kitöltött italt egyből, kérdés nélkül magához vette, és beleszagolt.
- Javaslom a furkászt - mondta, még mindig az orra alatt italával. - Nincs túl sok szőre, de vigyáz az ékszereidre, még azokra is, amik nem a tieid.
Megmosolyogtatta a történet a kerítőnővé avanzsált előkészítős diákról és az apukájáról, és meg is csóválta a fejét, amolyan vidám-hitetlenkedve.
- És nem mentél el vele randizni? Hát így hogy támogatod a szegény kislányban rejlő potenciált? - Persze csak cukkolta őt, mert nem gondolta, hogy rossz néven venné. Hiszen épp most mondta, hogy nincs kétségbeesve.
És Vivi nem is vonta kétségbe szavait, noha fogalma sem volt már róla, milyen az, ha nincs együtt valakivel. Olivérrel mintha összenőttek volna, már persze amennyire ennyi munka mellett lehetséges volt, de legalábbis biztosan tudta, hogy ott van neki. Akkor is, ha egész nap nem látja öt percet. Ez azért némileg nehéz volt.
- Megvagyunk, persze - bólintott a kérdésre. - Tanítunk ezerrel, dupla állásban, aztán este már csak keresztbe fekszünk egymáson, de majd beérik ez - nevetett, és már alig várta, hogy ott tartsanak.
- Na jó. Mit is iszunk? És mire koccintunk? - tért rá a lényeges kérdésekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829360#post829360][b]Bánki Zorka - 2021.04.10. 09:44[/b][/url]

Vivien
Budanekeresd

– Húú, nem is rossz ötlet. Legalább mindig lenne új csecsebecsém – és mintha tényleg meggondolná. Bár nyilvánvaló, hogy az ötlet eléggé rossz, de egyetlen egy pillanatig tényleg az tükröződik a szemében, hogy ez egy világmegváltó ötlet.
– Dehogy mentem – szólal meg nevetve. – Még, ha nem a diákom apja lenne, meggondolnám… De nem, nem akkor sem – mintha hideg is kirázná a gondolattól, úgy rázkódik meg a teste. - Annak a kislányak és az édesapjának is az a legjobb, ha csak az iskola falain belül látnak. Meg szerintem úgy mindenkinek is – amilyen katasztrófa tud körülötte lenni, minden emberilénynek csak azt tudja tanácsolni, hogy maradjon távol tőle, amennyire lehet.
– Fúúú, nektek se egyszerű akkor – húzza el egy kicsinykét szája szélét. Ő egyszerre csinálta az egyetemet, dolgozott és a művészetin próbált megfelelni. Most, hogy az egyetem kiesett, kitölti majd egy szakkör a kastélyban. Zorka teher alatt teljesít jól, ezt már sokszor bebizonyította, s mivel idejét nem kell másra áldoznia, így mindig k eres valamit, melybe elég sok energiát lehet fektetni. Esténként gyakorlatilag csoda, hogy eljut az ágyig.
– Csak úgy – vonja meg a vállait. – Nincs alkalom, csak úgy éreztem, hogy ez most nagyon kell és nem otthon – mosolyodik el szélesen. Nincs semmi, ami elől menekülne, avagy amit ünnepelne. Mindenkinek van az életében olyan, mikor azt érzi, hogy na most aztán lőre kellene. Nála most jött el a pillanat, pedig még csak tanév eleje van. Mi lesz vele a későbbiekben?
– De ha neked van valami jó indokod, amit ráfoghatunk, nekem az is megfelel – neveti el magát. Vannak, akiknek kell, ha Vivien ilyen, ő aztán nem bánja. Legalább holnap ugyanaz lesz a sztorijuk, mikor megkérdezik tőlük, hogy ugyan mire ittak és hol.
– Van még itt két lámpa, amit át szeretnék vinni. Hansági által készített bútorokhoz éppen mennek – csak azt nem tudja, hogy hova is tette őket. Ezen a ponton abban sem biztos, hogy egyáltalán itt vannak. – Végre nem úgy nézek a házra, hogy a bátyámé, hanem úgy, hogy az enyém. Majd egyszer át kell jönnötök vacsorázni egyet. Karola is biztos örülne nektek, meg legalább valaki rendeltetésszerűen használná a konyhai eszközöket – mert azokkal még mindig hadilábon áll, de az egy évvel ezelőtti énjéhez képest már nem csak a tojásrántottának áll neki. Lassacskán, de annál biztosabban halad ezen az úton, így huszonnyolc évesen már ideje lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829418#post829418][b]Vivien Poulain - 2021.04.11. 09:51[/b][/url]

Nem igazán tetszett Viviennek az a negativitás, ami Zorkából előjött most. Azzal persze semmi gond nem volt, hogy nem akart egy diákja apjával randevúzni, sőt, ez inkább becsülendő volt, és fordított esetben, vagy ha szabad, neki se jutott volna eszébe ilyen meggondolatlanságot csinálni. De az, amit még hozzáfűzött, arról árulkodott, hogy nincs túl jó véleménnyel önmagáról.
Így aztán Mademoiselle Poulain kissé felvonta a szemöldökét.
- Áldja majd a hatalmas jószerencséjét az a férfi, aki melletted ébredhet minden reggel! Te csak ne becsüld alá magad!
Komolyan gondolta, és biztos is volt benne, hogy így lesz. Persze nem lehetett mindenki olyan mázlista, mint ő, hogy már diákévei alatt megtalálta azt, akivel meg akar öregedni, és ez az elhatározása még évekkel később, felnőtt fejjel is az egyik legbiztosabb pont volt életében, de nem hitte, hogy Zorka, aki intelligens és gyönyörű volt, macskás néni sorsra lenne csak érdemes.
- A csak úgy a legtökéletesebb alkalom - bólintott aztán Vivi, és ha nem is ez volt a teljes igazság, a legkevésbé sem gondolta kétségbe vonni, elvégre nem akart az útjában állni egy kis italozásnak azzal, hogy az indítékokat firtatja. Az alkohol majd úgyis megoldja a nyelvüket, ha arra van szükség.
- De ihatunk a nehézségekre, hogy túlvészeljük mindet. - Elvégre azokból mindig akadt, még akkor is, ha az ember lánya vagy fia kőgazdagnak született, és látszólag semmit se kellett sose csináljon az életében, mert mindent elétettek. Ez ugyan nem Vivi volt, de el tudta képzelni, hogy még az ilyen embereknek is fáj a feje néha valami miatt. Mondjuk, hogy melyik cipőjüket vegyék fel a hatszáz párból.
Közben kollégáját hallgatva Vivi körbenézett, mintha azt remélné, hogy kiszúrja az emlegetett lámpákat. Nem is értette, hogy tudnak eltűnni egy ekkora lakásban.
- Hansági csinált bútorokat neked? - kérdezte, hangjában némi irigységgel. El se tudta elképzelni, hogy új bútorokra is telne, ha már meglesz az áhított otthon Olivérrel.
A vacsorameghívást hálás mosollyal köszönte meg, és fel is emelte poharát koccintásra. Még mindig nem tudta, mi van benne, de rövidesen úgyis kiderül.
- Akkor hát.. à votre santé*!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829531#post829531][b]Bánki Zorka - 2021.04.13. 08:51[/b][/url]

Vivien

Az biztos, hogy áldás lesz majd szerencsétlen férfinak. Csak nem mindegy, hogy jó vagy rossz értelemben. Zorka tisztában van magával, nem kell azt hinni, hogy nincsen így. Csupán csak ilyen megjegyzésekkel igyekszik leplezni azt, hogy néha túlságosan is vágyna valakire, aki ott van mellette. A tagadást választotta, s neki ez így tökéletes. Ha valaki ezen hozzáállása ellenére mégis úgy határoz majd egyszer, hogy ő az a nőstényördög, aki megkeserítheti az életét, hát nem fog elfutni előle. Addig meg jól van így, köszöni szépen.
Bólint egyet, habár érzékeli, hogy a másiknak szavai mögött rejtőzik valami. Zorkának nem kell alkalom, ő bármikor kapható egy koccintásra, egy csajoskodásra, arra, hogy a kádban ülve sírjanak. Bármire, amire másnak szüksége van, s ha éppen neki van ilyesmire igénye, hát csak remélni tudja, hogy valakit rá tud venni. Mint most Vivient.
– Nehézségek? – szökken fel bal szemöldöke. – Van valami még, a költözésen és a fáradtságon felül? – érdeklődve pislog a másikra. Hallgatóságnak tökéletes tud lenni, így minden figyelme a másikra szegeződik, ha véletlen nyomná még a lelkét valami.
– Igen, még a legelső fésülködő asztalom is onnan volt – s ezt nem büszkélkedésből mondja, hanem mert annyira szerette azt az asztalt, hogy kidobatni sem engedte. Még mindig a szülei házában van. Szerencsés, hogy ilyesmiket is megengedhettek, megengedhetnek maguknak.
– Maaajd, ha végre saját házatok lesz, akkor kinézünk neked oda valamit tőle – néz a másikra nagy szemekkel. – Ne is kezdd el, hogy nem engedheted meg, blablabla. Nem kérdés volt, hanem kijelentés – nevezhetjük őt erőszakosnak az ilyenekkel, de nem bánja. Minden nőnek megérdemli, hogy legyen legalább egy olyan bútora, ruhája, kiegészítője, amit csak és kizárólag neki terveztek. Vivi sem képez kivételt ez alól.
– Saluti – koccintja poharát a másikénak, majd szájához emeli a poharat, hogy egy kisebbet kortyoljon a rosé borból. – Nem tudtam, hogy mit innál, így vakon böktem két polcra - vallja be az igazat. Gondolkozott ő töményen, de ahhoz kellett volna valami üdítő is. Eszébe jutott a jó magyar pálinka is, de annak élvezeti értéke most kevés lenne, talán majd egy kertis sütögetés alkalmával előveszi a nagypapa által gondosan készített lőrét. Nőkhöz illik a borozgatás és közben az életmegvitatása, így hát ez a vak választás most még szerencsés is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829874#post829874][b]Vivien Poulain - 2021.04.20. 18:38[/b][/url]

Még épp a koccintáson sem voltak túl, nehézségekről meg problémákról meg jobb lett volna már kissé derültebb állapotban társalogni. Még túl józan volt hozzá, de aztán belegondolt, és úgy érezte, talán akkor se tudna mit mondani, ha már pityókás lenne.
- Nincs. - Megrázta a fejét, finom mosoly mellett, de aztán meg is ingatta kicsit. - Vagyis hát persze, mindig akad valami apró bosszúság. Ma például lemaradtam az ebédről, és le kellett mennem a konyhába, de ez igazán nem akkora dolog.
És igazság szerint jól is érezte magát a kis privát étkezésén, volt lehetősége csakis a saját gondolataival foglalkozni. Nem mintha magának való lett volna, épp ellenkezőleg, mostanra már egészen barátságos volt mindenkivel, levetkőzte fiatalkori távolságtartó énjét, de épp ezért sokkal többet törődött másokkal, mint önmagával. Egy kis me-time pedig nem ártott.
És igaza lehetett Zorkának, talán egy saját bútor, ami valóban csak neki készült, is jó lehetett. Ha valakinek például minden ismerőse az IKEA-ra esküdött, valószínű volt, hogy találkozik két egyforma tárggyal vagy bútorral előbb-utobb, de ha neki készül egy, abból nem lesz több a világon.
Kollégája határozott szavaira kicsit el is nevette magát, kezét szája elé emelve.
- Rendben-rendben, majd valahogy beleerőszakoljuk Olival a büdzsébe - ígérte. Voltak kedvesének is saját kis elképzelései jövőbeli otthonukat illetően, szóval belefért, hogy neki is legyen egy-kettő.
Erre ittak is, ha már a nehézségekre nem, és Vivi nagyon finomnak találta a bort. Nem volt szakértője a témának, hiába volt kedvelt nedű számára. Megitta szárazon, édesen, a rosét végképp nem vetette meg. De még a gyümölcsösebbekkel is szívesen barátkozott.
- Tökéletes választás volt - dícsérte meg Zorkát, és ismét kortyolt egyet. - Na és hogy néznek ki azok a lámpák? Vajon egy invito megtalálja őket, vagy annál drágábbak voltak?
Ha mondjuk olyan egyedi darabok, mint az emlegedett Hangsági bútorok, akkor könnyen lehet, hogy lopásgátló is van rajtuk.
- Bár jobban belegondolva.. nem biztos, hogy jót tenne nekik egy kis reptetés, igaz? - kérdezte, és már sejtette, hogy bizony itt mugli-módon kell majd szétnézniük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829887#post829887][b]Bánki Zorka - 2021.04.21. 08:38[/b][/url]

Vivien

– Hmm, rendeljünk valami kaját?   - ha már az ebédről esett szó. Ő sem igazán evett ma, éhgyomorra pedig nem a legszerencsésebb inni, de már késő bánat, hiszen belevágtak.
- A kicsik között elfelejtettem, hogy milyen az a jó, meleg és friss kávé. Folyamatosan kihűl a koffein adagom, mire odajutok, hogy megigyam – alapból jegeskávét kellene készíteni, mert akkor nem bosszankodna folyton, hogy már megint kihűlt a lötty. - Az evés meg szerintem csak azért jut eszembe, mert a tanáriban szokott lenni néha süti - hát ez az élet vár rájuk? Rendezetlen táplálkozás és alvási zavarok? Elég rosszul hangzik, de hát ők választották ezt.
– Hogy mi? – neveti el magát hangosan. – Te azt hitted, hogy azt akarom, ti vegyétek meg? – továbbra is nevet, majd iszik még egy kortyot. – Az én ajándékom lesz, ne szórakozz, ti meg majd költitek a kis Vivire és kis Olira a megtakarításotokat – nevetése végül szelíd mosollyá formálódik.
– Két álló lámpa, ekrű színű búrával, két kapcsolóval, ezüstözött talppal. Ó nem, ezek nem drágák, nem vagyok burzsuj – rázza meg megint vállait a nevetés. – Kezdek félni attól, hogy mit gondolsz rólam – de tényleg aggódik. Nem szeretne nagy méltóságnak tűnni, mert nem is az. Szerencsés, hiszen a nagycsalád ellenére, mégis volt mindig mindenre elegendő pénzük. De soha nem kezdte el szórni, megtanították megbecsülni az értéket.
– Őszintén nem tudom, hogy jót tenne-e nekik – eszébe se jutott egy reptetés, ő mindig a nehezebb formáját választja a dolgoknak. Annyi időt töltött már muglik között, hogy úgy gondolkozik, cselekszik, mint ők.
– Sőt – felpattan és elindul a nappaliként funkcionáló helyiség felé. – Abban sem vagyok már teljesen biztos, hogy itt vannak – ráncolja össze a homlokát, majd lassan körbeforog. – Tényleg nem tudom.. – zavartan vakarja meg a tarkóját, majd visszatipeg Vivihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=830039#post830039][b]Vivien Poulain - 2021.04.23. 16:59[/b][/url]

Azt hitte, a kései ebédjével ő lehet a nap mártírja, de Zorka szavaira Vivien szemei kissé elkerekedtek.
- Te csak sütit ettél ma? Hát persze, akkor rendeljünk! - jelentette ki.
Ő mondjuk éppenséggel nem volt éhes most még, és lehet, hogy a másik nő sem érezte annak magát, de ha valaki csak annyit eszik, hogy ne ájuljon el, annak a gyomra már annyira össze lehet szűkülve, hogy észre sem veszi, hogy nincs benne semmi. Ami alapjáraton sem túl jó, hát még ha alkoholt iszik az illető.
Kotorászni kezdett mobiltelefonja után, miközben már a saját bútor kérdését vitatták meg, viszont egy ponton megakadt a mozdulatban, és egy pillanatig úgy nézett a nevetéstől rázkódó Zorkára, mintha nem tudná eldönteni, hogy komolyan vegye-e őt, avagy sem.
- Ne csináld, te is fizetésből élsz! Vagy csak hobbiból dolgozol? - nevette el magát most már ő is. - De komolyan, nem fogadhatom el.
Nem volt anyagilag támogató családja, egész gyermekkorát, és fiatal felnőtt korát is úgy élte le, hogy magának kellet gondoskodnia a legtöbb dologról, így nem volt hozzászokva, hogy bármit is csak úgy kap. Nem is igényelte.
Viszont a kis Olit és kis Vivit emlegetve nem tudott a mosoly lehervadni az arcáról.
- Ott pedig még nem tartunk, hogy a mini verzióinkat szabadítsuk a világra. Az még nagyon a jövő zenéje.
Persze szeretett volna gyerekeket. Legalábbis úgy érezte, szeretne. Máskor meg már kevésbé volt biztos a dologban. Erről még néhányszor komolyan el kell beszélgessenek majd Olivérrel. De nem mostanában.
Úgy tűnt, hamar beütött a bor, Zorka legalábbis folyamatosan nevetett, és Vivi hangulata is emelkedett volt. Együtt nevetett kollégájával, ahogy az mentegezőzni kezdett a lámpák okán.
- Az se zavarna, ha valóban csak kínodban tanítanál, mert már annyira unod a pénzszórást - kuncogott. Egyáltalán nem ítélt meg negatívan senkit sem az alapján, hogy mennyire volt vagyonos, vagy sem. A pénz meg tudta rontani a lelket persze, de nem feltétlenül tette, és ugyanúgy lehetett borzalmas ember az, akinek egy vasa sem volt.
Elvetették végül a lámpák reptetésének ötletét, és Zorka látszólag azt is kezdte kétségbe vonni, hogy egyáltalán itt vannak. Még jó, hogy ők meg igen, érdemes volt idejönniük. De Vivi ezen is csak koncugott.
- Nem baj. Találjuk ki, mit eszünk, aztán teli hassal és még két újabb pohár mellett kitaláljuk, hogyan tovább. - Kezében már ott volt a telefon, és épp a Hoppincér alkalmazást nyitotta meg. A legváltozatosabb varázslók által látogatott helyekről szállítottak ki hopp-hálózaton, vagy hoppanálásos módszerrel. Persze az ötlet alapja a mugliktól származott, ahogy az is, hogy mobiltelefonon működött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=830350#post830350][b]Bánki Zorka - 2021.04.26. 08:50[/b][/url]

Vivien

Ez az a pont, ahol Zorka abban sem biztos igazán, hogy sütit evett egyáltalán ma. Lehet, hogy csak egy fél cukorkára futotta, vagy Karola maradék csokijára, amit elvett valamelyik nap. Sosem számolja a kalóriát, s a gyomra már annyira megszokta, hogy alig kap valamit, hogy gyakorlatilag az éhségérzet hosszú órákon át nem jelentkezik. Bár most korran a gyomra, ahogy megemlítik az étkezés lehetőségét, s ha már Vivi intézni kezdi, ő inkább csak iszik, hogy aztán a nő szavaitól, majdnem sikeresen megfulladjon.
- Szerintem meglepődnél, ha tudnád, hogy mennyi mindent csinálok azért, hogy legyen fizetésem – mosolyodik el szelíden. – Nem kérdés vagy kérés volt. Kijelentettem, hogy kapsz, mert megjár és mert láttam a csillanást a szemedben, mikor Hansági neve felmerült – bár maga a fickó kissé nehéz eset, de amiket készít azok briliánsak. Örül annak, hogy gyűjtögetett és ki tudta fizetni, végre olyan a ház, amilyet ő szeretett volna.
– Még, de majd eljön az ideje és én tökre támogatom – ő mindenkit támogat ebben. Saját magát jelenleg még nem látja szülőkét. Tény, hogy Jasonnel tettek viccből nem is olyan régen egy megállapodást, de kétli, hogy valaha is bekövetkezne. Szóval marad az állatos nőci, a jó fej nagynéni, keresztanya vagy csak a bolond szomszédnő. Mindegyikkel megelégszik majd, s majd jókat nevet, mikor mindenki mehet haza a gyermek miatt, ő meg még tovább dorbézolhat. Az más kérdés, hogy nem lesz kivel…
– Naaaa -  húzza fel a nóziját egy pillanatra, mintha tényleg megsértődne. –Nem szórom, okosan költöm, tényleg – hozná ő a bizonylatokat és számlákat, de szerencsére nincsenek kéznél. Zorka sosem volt az a pénzszóró típus, megtanították becsülni, de néha azért elcsábul egy-egy értékesebb darabra, aztán általában hamar meg is unja őket, de ilyenkor sem dobja ki. Eladja! Vagy elcseréli! Csomó mindent szerzett már így, imádja a muglikat ezekért az ötletekért.
– Mondjuk teli hassal kevésbé üt az ital – cicceg párat, s ha már kiürült mindkettejük pohara, gyorsan tölt bele, hogy még az evés előtt jusson a nedűből a szervezetükbe.
– Visszatérve a tanításra – kezd bele végül őszintén.  – Azért tanultam a szakmát, mert úgy éreztem kell valami a művészet mellé, hiszen abból nem biztos, hogy meg lehet élni.. De, hogy már elsőre két osztályvezetését kapjam!  – csattan fel halkan nevetve. – Szerintem Keserűnek elment az esze – nevet még mindig. Talán soha nem fogja elfelejteni a pillanatot, mikor kiderült a dolog, először nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, ezért faarccal hallgatta végig a felvezetést. – Csóró Karola is az én kezem alá tartozik, hát szegény gyerek – nevet újfent. Nincs annál rosszabb, ha egy rokonunk tanít, szegény Karola meg kifogta őt, akinél lakik. Ez egy örökéletre megutáltathat vele mindent, ha Zorka nem kezeli jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=831166#post831166][b]Vivien Poulain - 2021.05.09. 15:12[/b][/url]

Nem tudta, hogyan ellenkezhetne még, de úgy tűnt, Zorka hajthatatlan jelenleg a kérdésben, hiába kezdte azzal mondatát, hogy Vivit meglepné, mi mindent csinál, hogy legyen pénze. Mert hát ha így van, akkor aztán végképp nem kellene ajándékokra szórja olyanok részére, akiket alig pár hónapja ismert. De nem akart vitázni, így egyelőre ráhagyta a dolgot, és csak mosolyogva bólogatott szavaira, meg jókat derült megjátszott sértettségén, amiért Vivi azt feltételezte, hogy már unja költeni a pénzét.
A baba kérdésre viszont már a hálától szélesedett mosolya, örült, hogy ha ők maguk Olivérrel még nem is, más már látja maga előtt jövendőbeli családjukat.
- Amint megteremtettük az alapokat, jöhet az a támogatás - kuncogott, és újból pohara aljára kukkantott, míg ki nem ürült, de ekkor kollégája készséggel újratöltötte poharát. - Köszi!
Valóban nem ütött annyira az ital, ha ettek is mellé, de eddig a pontig nem is gondolta, hogy Zorka célja a részegedés lenne. Fel is vonta kissé szemöldökét, de arcán a mosoly nem vesztett erejéből.
- Drága kollegina, csak nem le akar itatni? - kérdezte huncut mód, de egy pillanatig sem tartva távol ajkaitól az üveget.
A téma aztán látszólag komoly vizekre eveződött, legalábbis a felvezetés azt sejtette, de aztán Vivien is elnevette magát. Ő is rögtön kapott egy osztályt, noha pályakezdő volt. De egész más fényben látta a dolgot Zorka helyzetét tekintve.
- Vagy elmentek neki, vagy nagyon kétségbe lehet esve. Elég kevesen vagyunk, helyettesítésre is, meg felügyeletre is be kell időnként ugranom, pedig nekem ott van a tanodai tanítás is.
Időnként igen komoly kihívást jelentett mindent összeegyeztetni, és még magánéletre is hagyni időt. Gyakorta annyira volt komoly, hogy össze se jött, és már csak a rég ágyban fekvő Oli mellé tudott beesni.
- Szóval Karola nem boldog, úgy érzed? - kuncogott.
Félretette a telefont, miután sikerült leadnia a rendelést. Nem nagyon variált, rendelt valami menüt, amiben volt köret, és savanyúság is. Italt nem rendelt, azzal jól álltak.