36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. március 17. 20:59 | Link

Anna
megjelenés

A napok hosszúak és nehezek a vörös jelenléte nélkül. Egyébként a rendes ütemben zajlik minden, és változatlan a helyzet, Niko ingázik, éli az életét, irányítja a cégjeit, néha meglepi élete nőjét... Nagyjából ennyi, amit fel tud mutatni.
Már egészen hozzászokott, hogy Anna elérhetetlen, ezért ő az, aki a legjobban meglepődött, amikor bagoly érkezett a nőtől. A szemöldöke egészen a mennyezetig emelkedett, többször átolvasta a levelet, amiben találkozóra invitálta, hogy beszéljenek az ügyről, ami eredetileg is elvezette hozzá. Niko természetesen úgy irányította az idejét, hogy semmi ne ütközzön az időponttal, és több helyre is felírta, hogy el ne felejtse. Nem mintha el tudná...
A megbeszélt időpont előtt néhány perccel érkezik a szerkesztőségbe, ahol jó napot szerez a hölgyeknek kedves mosolyával, és megjelenésével. Ha valaminek használt a szakítás, akkor az a testalkata, hisz minden szabadidejét edzéssel tölti azóta is.
Illedelmesen kopogtat Anna irodájának ajtaján, majd belép, és leplezetlen mosollyal köszönti őt.
- Jó reggelt, Szombat kisasszony...vagy Weißling asszony? - tekintetével a névtábláját keresi.
Igen, határozottan zavarná, ha a felesége nem viselné a nevét, talán még meg is sértődne annyira, hogy még Annának kelljen jóvátennie.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. március 17. 21:20 | Link

Nikolai

 Megírta a levelet, elküldte a baglyot, aztán... Meg is bánta. Meg nem is bánta. Széthasadt a feje, annyit gondolkodott azon, miért is küldte el végül. Elvégre, nem életbevágóan fontos a dolog és egyébként is, ez még jelentheti azt, hogy pont ő intézte el az ügyet, tehát...
 És csak folytak és folytak a gondolatok, hosszú napokon és órákon keresztül. Úgy tett, mintha minden rendben lenne, megpróbált összeszedett maradni, vagy legalábbis a látszatát fenntartani. Ahogyan a madárkái csicseregték, a pletykák még mindig nem róla szólnak a szerkesztőségben, ami jót jelenthet.
 A füle mögé simította a haját, ami továbbra sem mozdult bejáratott helyéről. Az elmúlt öt percben legalább tizedszerre tette ezt. Zöld tekintetét tíz másodpercente a kilincsre szegezte, miközben pennájával játszott a kezében. Mégis miért hozta magát folyton olyan helyzetekbe, amiket messziről kerülnie kellene?
 - Igen! - Még be sem fejezték a kopogást, már ki is szólt az illetőnek. Fejben jó nagyot koppintott magára, de letette pennáját az asztalra, és mintha nem tudná, érdeklődve az érkezőt figyelte.
 - Weißling - mutatott az ajtó mellett elhelyezett táblára. Az elmúlt időben egészen jó pozíciót sikerült kiharcolnia magának. - Ha jól tudom, nem váltunk el. - Átrendezte egyik papírhalmot a másikra, miközben felállt az asztal mögül. Abban az egy évben megannyiszor eszébe jutott a lehetőség. És a kérdés egyaránt. Hogy miért? Miért nem történt meg a végleges búcsú? Miért nem merült fel köztük sosem?
 - Kávét? - Meg sem várta a választ, már indult is el a bekészített kancsó felé. Nem, nem várta az érkezését. Az a kancsó természetesen állandóan ott várja az esetleges vendégeket a szerkesztőségi irodájában. - Sajnos szolgálatban vagyok, úgyhogy mással nem tudlak kínálni - szólt hátra a válla felett, miközben már öntötte is ki a fekete lét.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. március 24. 18:08 | Link

Anna
megjelenés

Nem vár csodát, tudja, hogy amit Annával tett, az nem megbocsátható néhány hét alatt. Kitartóan udvarol neki azóta, hogy először újra látták egymást, és minden egyes együtt töltött pillanattal jobban és jobban beleszeret feleségébe.
Maga sem érti, a nő miért nem adta be a válókeresetet, de igazából örül, hogy az ő családnevét használja, hisz ez reményt ad neki. Reményt arra, hogy kitartása értelmét nyeri hamarosan, és Anna nem csak a nevét, de a gyűrűjét is viselni fogja.
- Kérek - bólint az ajánlatra.
Kérdés nélkül lép beljebb, és teszi le hátsóját az egyik székre. Elkényelmesedve hátradől, különösebben nem izgatja a kávé, sokkal inkább a nő, akinek végig figyeli mozdulatait. Megjegyezné, hogy ma is csinos, mint mindig, de inkább hallgat.
- Két kocsmám van. Megoldom, ha erősebbet szeretnék - néz félmosollyal a vörösre.
Mostanság kevesebbet iszik, inkább csak hétvégente, amikor lazít, vagy alkalmakkor. Ez is egy alkalom, ami azt illeti...de inkább komoly témákról lesz szó, úgy érzi.
- Nem akarom húzni az időd, miről szerettél volna beszélni? - kíváncsian tér a lényegre, ami miatt jött.
Persze Niko sosem azért megy Annához, hogy megtudja, mi az a fontos dolog, egyszerűen csak azért, hogy lássa.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. április 2. 22:39 | Link

Nikolai

 Ismerte a férfit. Olykor szerette azt hinni, talán jobban is, mint ahogy ő ismerte saját magát. Abban azonban biztos volt, hogy attól nem kell tartania, hogy kényelmetlenül érezné magát. Így a helykínálás helyett, csak arra fókuszált, hogy még egy röpke pillanatig másra tudjon koncentrálni. Még egy röpke pillanatig tudja húzni az időt, amíg felé nem kell fordulnia, és az arcáról le nem olvasná, mennyire mondvacsinált indokkal hívta el őt, csak azért, hogy lássa.
 - Persze, de ha mégis szükséged lenne egy kis rumra a kávéba, Erzsinél mindig van egy flaska... - a bögrét a férfi elé rakta az íróasztalra, és egy tétova mozdulat erejéig majdnem leült mellé a sajátjával, de aztán józan esze időben utasította a testét, és ült le vele szemben az asztal másik oldalára.
 - Beszéltem az egyik forrásommal a parancsnokságról... - Adta meg az egyenest választ. Úgy csinált, mintha fontos információról lenne szó. Talán tényleg fontos volt ez a férfi számára, de valamiért úgy gondolta, a másik tökéletesen tisztában van azzal, amit mondani szeretne. - Leállították a nyomozást veled kapcsolatban.
 Átnyújtott egy paksamétát, amit a táskája egyik rejtett zugából vett elő. Talán ez mind az ő műve volt. Talán lefizetett pár aurort, talán emellé még az utcára küldte az embereit, hogy eltereljék a figyelmet. Akárhogyan is, ha mindezen sötét üzletekre gondolt, összeszorult a szíve. Gyűlölte, egyre jobban gyűlölte, hisz ez volt az oka mindennek.
 - Valami tündérporra fókuszálnak most. Egy új drog, ami elég gyorsan terjed... - Hozzá akarta tenni, hogy reméli, neki ehhez nincs köze. Talán a tekintetéből ezt is ki tudta olvasni, de nem szólalt meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. április 9. 21:55 | Link

Anna
megjelenés

- Észben tartom - bólint.
Nem, esze ágában sincs megkeresni Erzsit, vagy akárki mást, és ezt Anna is tudja. A jelenlegi szokásait nem, ellenben szavainak kiejtését, hangsúlyát, arcának rezdüléseit mindenkinél jobban ismeri.
A kávé nem ugyanolyan, mint amilyet Anna régen odahaza készített neki, de iható. A koffein pedig sosem árt egy férfi szervezetének, tehát kortyolgatja, miközben a lényegre tér és végig hallgatja, mi volt az a nagy dolog, ami miatt a nő ide hívta.
- Ez jó hír - vonja össze szemöldökét.
Átveszi a dokumentumokat, de annyira sem érdekli, hogy legalább belelapozzon, maximum annyit ér az egész, hogy rátegye a kávés bögréjét, amiből rejtélyes módon már el is tűnt a fekete ital.
Lazán veti át a szék támláján karját, s ujjait összekulcsolja. Ahogy Anna megemlíti a drogot, Niko úgy mosolyodik el és ingatja meg a fejét.
- Az nem az én bizniszem, megnyugtatlak.
Ismeri a feleségét annyira, hogy ez lett volna a feltételezése, és a következő kérdése. A jövőben nem akar előtte titkolózni, már ha lesz jövő.
- Gondolom te intézted így. Mivel tartozom? - szavai kicsit ridegebben hangoznak most, egészen komoly, ha üzletről van szó.
Márpedig ez üzlet, hisz semmi sincs ingyen ebben a világban.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:04 | Link

Nikolai

 Az nem az én bizniszem. Finoman engedte ki a bent tartott levegőt. Talán mégsincs minden veszve. Nem az övé. De ismeri, akié. Ezek alapján legalábbis az feltételezhető. De nem szólt, csak bólintott, talán egy félmosoly is megjelent az arcán, ahogyan legördült egy újabb sziklahalom a mellkasáról.
 A szájához emelte a bögrét, és éppen a kávéba kortyolt, mikor Niko feltette a kérdését. Majdnem félrenyelt, ahogyan meghallotta. Mégis mit gondol, mik ők egymásnak? Mit gondol, miért járt egyáltalán utána Anna? Miért követi mindig fél szemmel a rendőrségi híreket, hátha meghall valamit, ami bajba keverheti? Mit gondol, miért tartja a kapcsolatot Zalánnal és miért segít neki ebben a tündérporos ügyében is?
 A kelleténél egy kicsit erősebben koppant a kemény faasztalon a bögre talpa. A felcsapó kávé pár cseppje a mellette elterülő jegyzetpapírt színezte be barnára. Összeszorította a száját és vett egy mély levegőt, mielőtt válaszolt volna.
 - Nem. Én csak a híreket szállítom. - Kihúzta magát, és felállt az asztaltól. A mellette álló ablak felé fordult és karba fonta a karját. - Csak tudni akartam, hogy hogy áll a nyomozás ellened. - És tudni akartam, biztonságban vagy-e. - Azt hittem, te intéztél valamit.
 Gyűlölt. Tele volt gyűlölettel azóta, hogy elváltak. Sokáig a gyűlölet a férfi felé irányult. Mostanában azonban kezdett átcsapni csak a körülményekre. Az apjára, Noah-ra, az alvilági alakokra, akik megkörnyékezték őt. Akik belevitték ebbe az egészbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:11 | Link

Anna

Ennyi idő külön elég volt ahhoz, hogy már ne tudja Anna minden reakciójáról, mi mit jelent. Kitart mellette, mert a szerelme, és a felesége, ezért nem akarja, hogy véget érjen, de a nő mintha meg sem akarná próbálni, mintha ellene lenne.
Talán ez az oka annak, hogy a beszélgetés végén úgy kezeli, akárcsak egy üzletet. Rezzenéstelen arccal követi végig a szeretett nő reakcióját. Egy pillanatra komolyan megsajnálja a bögrét, amit olyan erővel rak le az asztalra, hogy esküdni merne rá, szegény felsírt.
Fél szemöldökét kissé megemelve, csak tekintetével követi Annát, mikor az ablakhoz sétál. Nem igazán érti, mi történt vele, hisz a múltkori "randi" egész jól sikerült. Nehéz összeraknia a képet, mert most nem lát mást, csak egy nőt, aki napról napra vastagabb falat épít maga köré, hogy esélye se legyen áttörni azt.
- Vannak erre nálam jobb emberek is - nem, nem fogja kimondani.
Még szép, hogy nem hagyta annyiban a dolgot. A mondat azonban függ a levegőben, több okból is. Az egyik, hogy Annának nem kell mindenről tudnia. A másik, hogy ő maga sem ismeri a körülményeket, hogy egyáltalán kellett-e lépnie a megbízottjának, vagy Anna keze jókor volt jó helyen. Utóbbi kár is, hogy egyáltalán az eszébe jut, pedig erre tippelne.
- Hát akkor...gondolom csak ezért hívtál - megköszörüli a torkát miközben feláll az asztaltól. - Köszönöm...az információt.
Az arcáról nem olvasható le semmi. A mozdulatai sem ráérősek, mintha húzni akarná az időt. Egyedül a szemében láthat némi szomorúságot, ha egyáltalán ránéz.
- Szép napot, Anna.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:13 | Link

Nikolai

 Gyűlölni akarta őt, gyűlölni a helyzetet, minél távolabb kerülni tőle. Tőle, aki emlékeztette, mit vesztett el. De mégsem gyűlölte, és mégsem tépte szét a levelet, ami idehívta őt.
 Visszafordult, hogy valami csípős megjegyzést tegyen az ő szenvtelen és rideg hangvételére, de végül csak összehúzta magán a kardigánját és bólintott.
 Fogalma sem volt, mit várt tőle, mit várt ettől a találkozástól. Csak látni akarta őt, hallani a hangját és a közelében lenni. De ettől éppen hogy gyengének érezte magát. Sebezhetőnek. És pontosan ez a sebezhetőség rémítette őt halálra.
 - Szép napot? - pillantott vissza a kijelentésre. Csak úgy kicsúszott a meglepett kérdés a száján, és egy lépést még tett is előre, mielőtt meggondolta magát és megtorpant.
 Ismét összeszorította a száját, egész kis vékony vonallá. De végül csak leengedte a kezét, és felvette az asztalról a mappát, amit előzőleg még a férfinak adott.
 - Ezt ne hagyd itt. Nekem nincs rá szükségem, de neked talán még jól fog jönni - nyújtotta felé a megsárgult papirost, és tett egy pár bizonytalan lépést felé.

Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:14 | Link

Anna

Eddig még nem érezte ezt az ürességet a mellkasában. Az eddigi találkozásiak alatt többet érzett abból, ami kettejük közt van, vagy volt egykoron. És most csak elutasítást, falakat lát. Mintha szíven szúrták volna, úgy érzi, az eddigi hónapok feleslegesen mentek el azzal, hogy olyasmi kergetett, ami már nem lehet az övé. Ezt nem lehet lezárni egy szép napottal. Mégis megpróbálja, megpróbál úgy elmenni, hogy megőrizze a tartását és ne kezdjen feleslegesen újra bele az ígéretekbe és a válaszok kérésébe.
Egy furcsa oda-vissza táncot járnak. Mikor Anna megáll, Niko mozdul, és fordítva. Egyre rosszabbnak érzi a szituációt, már rég nem kellene itt lennie. Talán el sem kellett volna jönnie.
- Ja igen, köszönöm - valami mosolyféle mutatkozik az arcán egy másodperc erejéig.
Magasról tesz az aktákra, amiket a kezében tart. Valószínűleg tűzre fogja dobni őket anélkül, hogy elolvasná. Nem is ezért jött, hanem a nő miatt, s talán ez az utolsó, hogy találkoznak.
Vesz egy mély levegőt, már épp kifordulna az ajtón, amikor megtorpan. Visszafordul a feleségéhez, és a szemébe néz.
- Hamarosan visszaköltözöm Münchenbe.
Nem ez volt a terv, úgy volt, hogy csak néhány hetet fog ott tölteni tavasszal, de jelen pillanatban ez tűnik a legjobbnak. Ekkora távolságnál már nem kell kerülgetniük egymást.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:15 | Link

Nikolai

 Mintha hideg zuhany érte volna egy forró nyári napon. Csak állt egy egészen hosszú percig, miközben várta, hogy közölje, csak viccel. De nem tette, ő pedig úgy érezte, a maradék föld is kicsúszik a lába alól.
 - München... - lehelte szinte hangtalanul, ahogy elismételte a szót a férfi után. Németország. Oda, ahol végleg elvesztené őt. Egymást. Talán sosem kellett volna elhívnia. Sosem kellett volna elmennie a Vértesbe akkor, és talán sosem kellett volna visszajönnie Magyarországra.
 Mintha újra kiszakítottak volna egy darabot belőle, és képtelen volt uralni az arcára ülő érzelmeket. Minden megjelent rajta. A döbbenet, a veszteség, és a kétely. A kétely, hogy vajon ebben a helyzetben mi lenne a helyes. Az, amit a szíve diktál, vagy az, amit az eszével próbál védeni?
 - Mit fogsz kint csinálni? - közelebb lépet hozzá, és még inkább összehúzta maga körül a kardigánt. Átölelte magát, mintha az megvédeni az újabb elválás fájó eseményétől. - Mi lesz a csárdával? A Vértessel? - Azzal, ami közösen felépítettek.
 Úgy érezte, egy pillanat alatt leomlott a védfala. Egyetlen mondat volt szükséges ahhoz, hogy lyukat üssenek a védvárba, ami az elmúlt években megvédte az összeomlástól.
 - Miért költöznél mégis vissza?
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:15 | Link

Anna

A torkát valami szorongatni kezdi, egy manó, aki erre a pillanatra várt. Hogy megtörjön, és a kemény férfi, akit máshol főnöknek, egyes helyeken pedig maffiavezérnek hívnak, most egy nő miatt elveszítse a kontrollt. A nő miatt.
- Pontosan tudod - bólint.
Hiába tagadják, Nikolai az, aki, és ez már nem fog megváltozni. Ezt az életet választotta, úgy alakította, hogy megszeresse. Vagy éppenséggel az életforma alakította őt.
- Felveszek egy vezetőt, aki majd irányítja helyettem - megvonja a vállát, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.
Elgondolkodott rajta. Volt már B-terve arra az esetre, ha a próbálkozása kudarcba fulladna Annával. Nem gondolta, hogy szükség lesz erre, nem vette számításba, hogy nem is olyan sokára fel kell adnia azt a sok helyet, ahová oly sok emlék fűzi. A lakás épp csak elkészült, még be sem lakta igazán, máris indulni készül. Ő, és a két kutya.
Hosszan szívja be a levegőt és tartja bent, míg átgondolja, mit válaszoljon a miértre. Tétován ácsorog, kezében a mappával, előtte egy karnyújtásnyira a feleségével. Akihez nem mer hozzáérni sem.
- Nem tudok úgy élni, hogy tudom, bármikor szembe jöhetsz az utcán valaki mással - szemei már nem csak szomorúságot tükröznek, gyűlnek a könnyek is. - Azt akarom, hogy boldog legyél, de nem tudnám elviselni. Nem számít, hogy nem hiszed el, de akkor is te vagy a legfontosabb számomra.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:16 | Link

Nikolai

 Nem akarta őt így látni. Nem miatta. A fejét rázta és a padlón lévő repedéseket figyelte. Hallani a lemondó hangját. Nem akarta, hogy részt vegyen abban a világban. Mert nem akarta, hogy baja essen. Hogy ártson magának. És minden, ami rossz volt, az abból a világból jött.
 Beharapta az alsó ajkát és a nyakában lógó láncot kezdte piszkálni. Bevett mozdulat volt az elmúlt években. Most is önkéntelenül nyúlt felé. A ruha alatt a lánc végén lógó gyűrű égette a bőrét, attól félt, a ruhája is lángra kaphat.
 Maga mellé ejtette a kezét, és a férfit nézte. A gyűlő könnyeket azokban a sötét szemekben. Rá nézett, arra a férfira, akinek csak szeretetre volt szüksége. Arra, hogy szeresség. Hogy tartozzon valakihez. Ahogyan Annának is.
 - Niko... - Először ejtette ki a nevét azóta, hogy elváltak egymástól. Akárhányszor kimondta, mindig közelebb került hozzá a múlt. És ő.
 Tett egy lépést felé. Hozzá akart érni, érezni a bőre melegét. Nem nézett rá, a kezét figyelte, majd a mappát, amit a másikban tartott.
 - Maradj... kérlek. - Óvatosan csúsztatta kezét felé. A kézfejét simította végig, a napbarnított bőrét, és az eret, ami a kézfején futott végig. Gyenge volt. Gyenge volt, és emiatt józan esze ordított a fejében. Elhordta mindennek és próbálta emlékeztetni, mit tett az életükkel akkor. Ám mindent megtett volna, hogy ne kelljen így látnia őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:17 | Link

Anna

Amikor csak meghallja a nevét a felesége szájából, a szíve nagyot dobban, akárcsak most. A szívdobbanás mellett azonban a gyomra is görcsbe rándul, mert már érzi, mivel fogja folytatni. Hogy menjen csak, folytassa az életét nélküle, maradjon minden úgy, ahogy az elmúlt évben volt.
Aztán amikor hozzáér, és megszólal, a szavai még legalább egy percig visszhangoznak fejében. Hogy...mi? Jól értette? Maradásra kéri?
- Hogy...mi? - kérdez vissza teljes döbbenettel az arcán. - Nem értelek, Anna.
Megrázza a fejét, s lepillant a kezére, amin a szeretett nő érintését érzi. Fogalma sincs róla, mit kellene gondolnia. Nem akarja azt hinni, hogy ezt ő komolyan mondta, és nem csak hirtelen a meglepettségtől. Nem akarja magát abban a hitben ringatni, hogy ennyi elég ahhoz, hogy a kapcsolatuk rendbe jöjjön. Hogy Anna végre azt lássa benne, akibe beleszeretett. Aki a világon bármit megtenne érte.
- Hónapok óta próbállak megbékíteni. Ellöksz magadtól és úgy kezelsz, mint egy idegent. Most békén hagynálak, és arra kérsz, maradjak? - széttárja karjait, miközben kérdések ezrei merülnek fel benne.
Végig erre várt. Az elmúlt pár hónapban, mióta találkozgattak, minden egyes alkalommal azt remélte, mad most maradásra kéri. Majd most...majd most. Soha nem tette. Bezzeg ma...amikor menne...
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:18 | Link

Nikolai

 Felsóhajtott, és hátrébb lépett egy lépést. Hogyan is érthetné meg őt, mikor saját maga gondolatait sem érti? Mikor folyton ellentmond önmagának is? Mikor egyszerre akar elmenekülni előle és hozzáérni és sosem elengedni újra?
 - Niko, én csak... - Beletúrt a hajába, és elfordult tőle. Hogyan is magyarázhatná meg, mit érez? Hogy mennyire hasított bele a fájdalom a gondolatától, hogy sosem láthatja őt ismét?
 Mérgesen felmordult, és visszafordult a férfi felé.
 - Én nem... Nem tudom, mit érzek. Állandóan ott vagy a gondolataim közt és... - ismét közelebb lépett hozzá, a szemébe nézett. Azokba a sötét szemekbe, amik képesek egy pillanat alatt elnyelni őt, az egész lényét. - Mit gondolsz, mégis miért hívtalak most ide? Gondolom már régen tisztában voltál ezzel, és én csak...
 Csak össze volt zavarodva. Csak reménykedett benne, ha látja, megnyugszik egy kicsit.
 - De nem akarom újra átélni azt, érted? - Az esze már hiába ordított a fejében, nem tudta megállítani az előtóduló szavakat. A keze remegett, ahogy próbálta kifejezni a gondolatait. Az elmúlt évek és hosszú hónapok szőnyeg alá söpört érzéseit. - Nem akarom, hogy ismét ellökj. Hogy magamra hagyj, egy olyan dologért, ami a veszteted akarja! - A hajába túrt és felsóhajtott. Nem nézett rá, csupán leejtette a kezét maga elé, és azt figyelte, hogyan tudja megállítani a remegést. Gyenge vagy, Anna! Akkor is gyenge voltál!
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:18 | Link

Anna

Én csak... A fejét ingatja a szavak hallatán. Anna sohasem fogja megérteni, mit miért tett, amikor útjaik különváltak. Akkor is mindent érte tett, és biztosra veszi, így kellett cselekednie. Máskülönben talán már nem ölelhetné magához soha.
- Nem tudom - őszintén felel arra, mit gondol, miért lett ide hívva.
Fogalma sincs, a felesége mit érez iránta, mert a remény, amibe kapaszkodott, minden egyes nappal egyre jobban elhalványul.
Állkapcsa megfeszül, a mellkasában egyre szorongatóbb az az érzés. Kezd teljesen összezavarodni, pedig ő csak új életet akart kezdeni, ha már ez így nem megy.
Csendben áll előtte, állja a tekintetét, amíg azt a nő hagyja. Itt áll előtte élete szerelme, és fogalma sincs róla, mit kellene tennie. Egyik fele azt mondja, menjen, hagyja Annát, hadd legyen boldog, a másik viszont, amire hallgat, azt mondja, lépjen közelebb.
- Soha többé nem hagylak magadra - suttogja a hajába, miközben gyengéden átöleli.
Lefolyik az könnycsepp az arcán, talán pont a vörös tincsekben landol. Semmi másra nem vágyott, csak erre az érzésre. Az illatára. Elmondhatatlanul hiányolta már. Elég csak ennyi, nem is próbálja magánál tartani, ha menni akar, menjen.
- Ha együtt tudsz élni velem, én leszek a világ legjobb férje.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:19 | Link

Nikolai

 Ismerősen és mégis idegenül veszett el az ölelésében. Akár egy meleg takaró, fonta körbe őt, és csillapította a remegést. Mintha hazaért volna. Minden egy pillanatra olyan tiszta és világos volt. Addig, amíg el nem engedte.
 Soha többé nem hagylak magadra - annyiszor hallotta ezt a mondatot a képzeletében és álmaiban. Olyan sokszor visszhangzott a lelkében, hogy nem is tűnt valódinak már.
 - Nem tudlak nem szeretni. - Nem sírt. Már nem. Az összes könnyét elpazarolta abban az évben. Már üres volt. - Hidd el, hogy megpróbáltam. Gyűlölni akartalak, mindennél és mindenkinél jobban. De nem megy!
 Beharapta az alsó ajkát, miközben nekitámaszkodott a szék háttámlájának. Felnézett rá. Az arcát figyelte és azon a kérdésen gondolkodott, ami oly' sokszor megfordult a fejében.
 - Azt ígértük egymásnak, jóban rosszban egymás mellett állunk majd. Te ott voltál velem, mikor... Mikor elvesztettük a babát. - Nyelt egyet, mielőtt folytatta volna. Neki köszönhette, hogy akkor tovább tudott lépni. Hogy nem ragadt abban a mocsaras völgyben, ami egyre csak húzta magába.
 - Mondd, én miért nem tehettem meg ugyanezt? - nézett fel rá, és felsóhajtott. Nem volt dühös. Csak válaszokat akart.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:19 | Link

Anna

Egyszerre teszi boldoggá, és okoz fájdalmat Anna a szavaival. Valószínűleg a felesége sokkal nagyobb fájdalmat érzett akkoriban, mint amit Nikolai el bírt képzelni. Azt viszont a mai napig bizton állítja, hogy okkal és helyesen tette.
Tétován áll továbbra is az ajtó előtt. Indulásra, és maradásra is készen áll, de inkább a maradás mellett döntene. Nem tudja elképzelni sem, mi lesz ebből, egyelőre próbálja feldolgozni mindazt, amivel a nő előhozakodik.
Szeretne szólni, válaszolni és megnyugtatni őt, de hang nem jön ki a torkán. Annyi rosszat éltek már együtt át, hogy azt hinné, ez már csak egy a sok közül.
- Nem erről volt szó. Nem volt ilyen opció - megrázza a fejét, majd tesz egy lépést az asztal felé, aminek nekidőlve fonja össze maga előtt a karjait. - Egy gyengém volt. Te. Azzal fenyegettek, hogy neked fog bántódásod esni, ha nem foglalom el a helyem.
Nem akarta ilyen részletekbe beavatni, de úgy látszik, eljött az ideje a teljes őszinteségnek, ha egyszer még maga mellett akarja tudni. Vagy ha csak tiszta lelkiismerettel akarják elengedni egymást.
- Te is tudod, hogy ezt nem hagyhattam. Az egyetlen választásom az volt, hogy itt hagyjalak, mintha már semmit nem jelentenél. Elhiheted, nekem is pont olyan nehéz volt. Te nem ezt tetted volna?
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:20 | Link

Nikolai

 A kérdés váratlanul érte. Vajon ő mit tett volna ebben a helyzetben? Fogalma sem volt. Tényleg magára hagyta volna őt? Eltávolodni tőle, amennyire csak lehet. És megbántani, hogy neki könnyebb legyen az elválás.
Annyira kézenfekvő volt a válasz, mégsem gondolt erre soha. Mintha nem is az ő életük lett volna. Mintha nem is velük történne. Hisz ilyen csak a filmekben történik!
 Felrémlett előtte Noah elgyötört arca, mikor Lénát elhozta hozzájuk. Mikor magára hagyta, hogy ne kelljen ezen az életen osztoznia az apjával. Vajon hányszor fog még ez előfordulni ebben a családban?
 A fejét rázta, ahogyan elképzelte a helyzetet. A férfi helyzetét. Ahogyan az üzenet után elhatározásra jut. Hogy feladja az életét azért, hogy neki ne essen baja.
 - Fogalmam sem volt... - Mindig van választás! Ezt mondta volna akkor, abban az évben. Azóta megváltozott. Ahogyan Niko is. Mindketten mások lettek.
 Felnézett rá. Hosszan beszívta a levegőt, és benn tartotta. Összeszorította a száját, és behunyta egy pillanatra a szemét. Lassan, nagyon lassan fújta ki a levegőt. Elnézett a parketta távoli réseire. Ellökte magát a széktámlától, és és a férfira emelve zöldjeit közelebb lépett hozzá. Nem szólt, csak átölelte. Hosszan, akár a bent tartott levegőt.
 - Nagyon sajnálom, Niko - mormogta a pulcsijába. Sajnálta az elmúlt évet. Sajnálta, hogy mindezzel egyedül kellett megküzdenie. Hogy mindkettejüknek ugyanazzal magányosan kellett megbirkózniuk.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2021. május 20. 22:31 | Link

Anna

Talán még sosem beszélt ilyen őszintén Annával arról, mi történik a háta mögött, mi az, ami miatt sokszor felszívódik. Úgy érezte, az az élet egy másik, amibe jobb, ha sem a felesége, sem pedig a család többi tagja nem kerül be. De talán csak id kérdése volt, hogy elmondja az igazságot.
- Tudom - vonja meg a vállát.
Egyszerre szomorú, és fáradt. Belefáradt a folytonos vitákba, a hónapokig tartó udvarlásba, abba, hogy azt az életet kergesse, amit elveszített. Megérti, elfogadni azonban soha nem fogja tudni.
Nem bírja levenni tekintetét a nőről. Még mindig nem érti, mit szeretne, még mit kellene mondania, vagy hogy mi lesz a következő lépés. Erre mit csinál a vöröske?
Niko szemöldöke felszalad néhány másodpercre, hirtelen nem is érti, mi történik. Aztán hosszan fújja ki a levegőt, egyenesen Anna hajába. Szorosan öleli át hosszú idő óta először. Kivételesen nem fél attól, hogy ezt azonnal meg fogja szakítani. Mindkettőjüknek kellett ez már.
- Szeretlek - nem győzi elégszer mondani.
Miközben a fülébe suttog, kisimítja arcából a hajat. Két keze közé fogja, s mélyen a szemébe néz. Gondolkodás nélkül hajol közelebb, és csókolja meg olyan szenvedéllyel, ami az elmúlt év során felhalmozódott. Nem hajlandó elereszteni. Kezeit a csípőjére csúsztatja, majd megfordítja, hogy a következő mozdulattal az asztalra ültesse.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2021. május 20. 22:57 | Link

Nikolai

 Mindent el akart mondani neki. Mindent, ami a szívét nyomta, ami csak most nehezedett rá mindazzal, amit Niko most elmondott neki. Mindent és mindent. De csak a semmi szakadt fel belőle. Nem az üres, kietlen semmi. Inkább a hazaért nyugalom.
 - Én is szeretlek. - Lassan talán két éve, hogy kimondta. Hogy neki mondta. És hogy a férfi hangján hallotta a szót, amire annyira szüksége volt és amire annyira vágyott.
 Az érintésétől libabőrös lett, a csókjától pedig elöntötte a forróság. Mintha újra visszatért volna a testébe az élet, az az éltető energia, ami hajtja előre.
 Éhezett az ajkaira, az érintésére, a szenvedélyére. Rá. Mindenére. Halványan érezte, ahogy az asztalon felhalmozott papírhalom összedőlt, és az akták és feljegyzések nagy része tollpiheként ért földet körülöttük. Halványan, de esze már régen háttérbe szorult, már nem is próbálkozott azzal, hogy figyelmeztesse Annát a munkahelyi etikettre és értékekre. Keze magától mozdult és csúszott a pulcsija alá.
 Megesküdött volna, hogy mikor bőrük összeért, apró villámok is megjelentek. Ám ezek inkább csiklandozták, játszottak velük. Élvezték, hogy új életet leheltek beléjük.
 Másik kezével a sűrű, sötét hajba túrt. Ujjai közt a tincsek ismerősen engedelmeskedtek a mozdulatnak, Anna pedig egy pillanatra sem akarta őt elengedni. Soha többet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek