Nem az én tisztem ítélkezni. Nem mondhatok úgy véleményt, amivel bántom a másikat, mert tudom, hogyha a kedvesét bántom, akkor őt is bántom, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Nem szeretnék rátenni még egy lapáttal, pedig éppenséggel tudnék mit mondani a pasinak, aki csak fogta magát és lelépett. Érted? Egy pár soros szösszenetet írt Beliánnak, hogy ellép a franc sem tudja hova, majd ő keresi. Kereste? Talán egyszer, nagyon maximum kétszer, míg Belián idegrendszere szépen lassan mondja fel a szolgálatot. Képtelen vagyok már tétlenül nézni, ahogy a mindig vidám és jókedvű barátom süpped bele ebbe az egészbe. Persze, mindenkinek vannak mélypontjai, mi sem állandóan nevetgélünk, mint a tinédzserek, igenis érintünk komoly témákat, de ez most nem az az este. Mármint, ha beszélni szeretne róla, akkor természetesen meghallgatom, csak vissza kell majd fognom magam, hogy ne illessem jelzőkkel a szőkét, aki felszívódott. Elhúzom a számat, legyintek egyet felé. Az én fejemben állandó a káosz, ezt már tudhatná, de nem viszem tovább.
- Mondjuk most nem azért, de szerintem ezek közül az összes megtörtént már - szemöldökömet ráncolva gondolkodom el egy pillanatra. - Ja, az összes. Nem baj, legalább színt visz az életembe, bár, amikor azt hiszem betörő, inkább szívinfarktust hoz - mert ugye kopogni még mindig nem tanult meg vagy csak nagyon ritkán. - Hogy szexi lenne? Hát… nem is tudom. Különös érzés ezt a szót használni Arionnal egy mondatban, de lehet mondasz valamit - alsó ajkamba harapva vonom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog, de Belián szavai belém égnek. A váratlanságon túl valóban izgalmas, de hogy szexi is lenne az egész? Szeretem ezeket a kombinációkat, mert tényleg meglepetésekkel van tele, csak Arionról van szó. Azt sem hiszem el, amit kérdez nagyjából. Kéne megint valami ördögi jel, ami segít kiigazodni rajta.
- Ahogy telik az idő, sokkal jobb lesz, hidd el nekem. Elég snassz, tudom, de valóban így van. Ha mégsem jön be, akkor adok kedvezmény-kupont ráncfelvarrásra - vigyorodom el szélesen, mert szeretném látni az ő arcán is, ha nem is azt a mosolyt, amit megszoktam tőle, de legalább valami kezdeményezését. - Azzal sosem nyúlsz mellé, ha leírod mit érzel. Pszichológusnak tanul, nem? Akkor meg főleg - bocsánatkérő tekintettel fürkészem barátomat, majd közelebb vonva magamhoz kötünk ki Pesten. Azonnal mellé lépek, hátát kezdem simogatni, és amint összeszedi magát, megfogom kezét és indulok el a helyszín felé. Csak csendben sétálok mellette, mert ha erre van szüksége, akkor érte képes vagyok rá, hogy ne fárasszam a hülyeségeimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827247#post827247][b]Bajnóczi Kimoriah - 2021.03.07. 18:33[/b][/url]

Nem az én tisztem ítélkezni. Nem mondhatok úgy véleményt, amivel bántom a másikat, mert tudom, hogyha a kedvesét bántom, akkor őt is bántom, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Nem szeretnék rátenni még egy lapáttal, pedig éppenséggel tudnék mit mondani a pasinak, aki csak fogta magát és lelépett. Érted? Egy pár soros szösszenetet írt Beliánnak, hogy ellép a franc sem tudja hova, majd ő keresi. Kereste? Talán egyszer, nagyon maximum kétszer, míg Belián idegrendszere szépen lassan mondja fel a szolgálatot. Képtelen vagyok már tétlenül nézni, ahogy a mindig vidám és jókedvű barátom süpped bele ebbe az egészbe. Persze, mindenkinek vannak mélypontjai, mi sem állandóan nevetgélünk, mint a tinédzserek, igenis érintünk komoly témákat, de ez most nem az az este. Mármint, ha beszélni szeretne róla, akkor természetesen meghallgatom, csak vissza kell majd fognom magam, hogy ne illessem jelzőkkel a szőkét, aki felszívódott. Elhúzom a számat, legyintek egyet felé. Az én fejemben állandó a káosz, ezt már tudhatná, de nem viszem tovább.
- Mondjuk most nem azért, de szerintem ezek közül az összes megtörtént már - szemöldökömet ráncolva gondolkodom el egy pillanatra. - Ja, az összes. Nem baj, legalább színt visz az életembe, bár, amikor azt hiszem betörő, inkább szívinfarktust hoz - mert ugye kopogni még mindig nem tanult meg vagy csak nagyon ritkán. - Hogy szexi lenne? Hát… nem is tudom. Különös érzés ezt a szót használni Arionnal egy mondatban, de lehet mondasz valamit - alsó ajkamba harapva vonom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog, de Belián szavai belém égnek. A váratlanságon túl valóban izgalmas, de hogy szexi is lenne az egész? Szeretem ezeket a kombinációkat, mert tényleg meglepetésekkel van tele, csak Arionról van szó. Azt sem hiszem el, amit kérdez nagyjából. Kéne megint valami ördögi jel, ami segít kiigazodni rajta.
- Ahogy telik az idő, sokkal jobb lesz, hidd el nekem. Elég snassz, tudom, de valóban így van. Ha mégsem jön be, akkor adok kedvezmény-kupont ráncfelvarrásra - vigyorodom el szélesen, mert szeretném látni az ő arcán is, ha nem is azt a mosolyt, amit megszoktam tőle, de legalább valami kezdeményezését. - Azzal sosem nyúlsz mellé, ha leírod mit érzel. Pszichológusnak tanul, nem? Akkor meg főleg - bocsánatkérő tekintettel fürkészem barátomat, majd közelebb vonva magamhoz kötünk ki Pesten. Azonnal mellé lépek, hátát kezdem simogatni, és amint összeszedi magát, megfogom kezét és indulok el a helyszín felé. Csak csendben sétálok mellette, mert ha erre van szüksége, akkor érte képes vagyok rá, hogy ne fárasszam a hülyeségeimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827663#post827663][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.15. 13:16[/b][/url]

Jobb lenne, ha talán szóba se jönne ma már, de nem lehet ilyet sem, nem lehet menekülni  nyilvánvaló elől, mivel, látszik és látja mindenki már, hogy mi és hogyan történik, pedig, nemigen tartozik ez kettőjükön kívül senkire sem, de érti ő, mindenkit ért, aki valamilyen módon akar neki segíteni, akár csak szavakkal, vagy épp azzal, hogy beállít hozzá és kirángatja az ágyban fetrengős, semmis estéből. Szereti ő ezért Kimoriah-t, mert mindig van valami, mindig mozgalmas, ha ketten összeülnek, még akkor is, amikor a nő szorul egy kis lelki támaszra vagy csak pár, nyugtató szóra. Aztán nevetnek, mintha mi sem történt volna, most éppen saját maga az, aki nem tud úgy nevetni. A témát egyelőre félreteszi, nem firtatja és nem ömleng, amit kell, azt már bőven tudja.
- Ó, én kérek elnézést. Akkor inkább azt kéne kérdezzem, hányszor volt az, hogy mondjuk kopogott és megvárta, míg ajtót nyitsz? – mert ha ilyen szabadon kezeli a belépés dolgát, akkor tényleg nem tudja, mi a határ, bár nem is azt látja, hogy az annyira zavarná a másikat, ha nincs mit rejtegetni előle, akkor valóban. Érdekes dolog, annyi biztos, bár nem mintha lenne mit panaszkodnia, ő sem kapta fel a fejét, ha csak úgy benyitottak hozzá, szóval, nem beszél hülyeségeket. – Betörőnek hitted? Na azt megnéztem volna, hogy állsz a kezedben pálcával vagy csak egy gyertyatartóval és agyon akarod ütni. Mit szólt hozzá? – nevetgél egy aprót a dolog hallatán, mókás lehet így akkor minden találka, ott sincs akkor unalom, főleg, ha a pasi ennyire tesz ellene. Nem lesz az a nyaralás sem utolsó, ha már itt ennyire tesz a dolgokért, biztos benne, hogy amikor megtörténik, valami olyan helyről és úgy fogja keresni Baj, hogy a képernyőt is kisüti a jókedve.
- Hát azt szokták mondani, hogy van vonzó abban, ha valaki titokzatos meg tele meglepetéssel. Meg mondtad, hogy vacsorázni sem egy mekibe vitt, szóval ja, én ezt mondom – az már más, hogy ő ezt mennyire és hogyan fogadja el. Nem arra céloz, hogy neki most hú de bele kell esnie abba a fickóba, lehetnek simán barátok is, attól még, hogy ilyeneket tesznek. Elválik, ő meg mindig itt lesz, hogy meghallgassa az aktuális eseményeket.
- Mindegy. Hagyjuk most, nem akarok már erről beszélni – rázza meg a fejét, mert nincs mit újat mondani. Nem jó, nem érzi a jobbat. – Leírom, az más, ha sose adom neki oda. Majd elválik – engedi el valóban, akkor legyen most ez az este valami jobb, szórakozzanak vagy csak ne figyeljen a rosszra. Bármi.
Végül csak nem ad ki magából semmit, csak egy böfögést nyel el, ahogy kihúzza magát és kezd el mellette sétálni, szép komótosan.
- Eszünk vagy iszunk? – érdeklődik, bár most hogy így gondolkodik, lassan tapogatja át a zsebeit. – Nem tudom, hoztam-e elég pénzt, basszus – mordul fel, majd inkább rágyújt, mert az minden zsebében ott lapul, ha kell, ha nem. Közben, ha szavakkal nem is, finoman szorít rá az ujjaira, hogy örül, hogy nem hagyta cserben, egyedül, még ha nem is tud ma olyan lenni, mint amit megszokott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829817#post829817][b]Bajnóczi Kimoriah - 2021.04.18. 20:37[/b][/url]

Szemeimet forgatom igen egyértelműen a kérdésére. Ebből eléggé lejön a neki szánt válaszom is valószínűleg. Soha. Soha nem volt olyan, hogy kopogott volna és az ajtó előtt, türelmesen, mint minden ember - kivéve Belián, mert ő simán bejöhet - megvárta volna, hogy kinyissam és beinvitáljam. Volt már arra is példa, hogy zuhanyzás után battyogtam lefelé a lépcsőn, ő meg az étkezőasztalnál tömte a fejét. Kihordtam egy hátsófalit, ő meg teli arccal kinevetett. Így visszagondolva tényleg vicces volt, de azért nem annyira, hogy mindennap megtörténjen.
- Nevetni fogsz, de ha otthon vagyok hajlamos vagyok elhagyni a pálcámat, szóval… - köhintek egy aprót. - Az unikornisos mamuszommal szándékoztam elkergetni, ő pedig annyira kinevetett, azt hittem túl sem éli - legyintek az egészre egyet. Régen volt, és nagyon reméltem, hogy soha többet nem fog megtörténni, de persze nem volt ekkora szerencsém. Lássuk be: Arion nélkül unalmasak lennének a hétköznapjaim. Belián szavai után csak még inkább megerősítést nyer ez, mert az rendben van, hogy titokzatos, de miért az én házamban kell annak lennie? Jó, belátom, soha nem bánom, ha jön, mindig ugyanolyan boldogsággal fogadom, miután megcsapkodtam papuccsal, mert hang nélkül osont be a házba, de e mellé még szexi is lenne? Végül is… csak legyintek egyet végül. Nem szeretnék erről beszélni. Ahogy Belián sem. Megértően bólogatok, hogy rendben, akkor ejtsük a témát, nem fogom erőltetni.
- Arra gondoltam, hogy leginkább iszunk, viszont… - gyorsítom meg lépteimet, hogy elé kerülhessek, miután rágyújt. - Ha szeretnéd, csak sétálhatunk is, miközben kibeszéljük, hogy a szaktársam megint mennyire undorító ruhában jött előadásra - mosolyodom el szélesen. Ha nem szeretne beszélni róla, akkor nem fogunk, így az alkalom tökéletes arra, hogy kipletyizzük magunkat a lányról, aki eddig mindkettőnket megbotránkoztatott. Vagy csak úgy általában pletyizzünk mindenről is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=831330#post831330][b]Helvey Belián Balázs - 2021.05.16. 15:24[/b][/url]

Elmosolyodott a reakción. Ezek szerint olyan alak, aki nem vár, csak megy és ott akar lenni. Ismerős ez ugyebár, kicsit megint kellemetlen és csípős a hiányérzet, amely benne bukkan fel, de most nem róla van szó és nem is arról, ami vele van. Vagyis de, csak éppen pontosan arról tereli el a szót és a gondolatokat, minden egyes pillanatban.
- Érdekes fazon lehet. Gyakran talál be a házadba? - nem mintha ezzel problémája lenne vagy épp féltené, csak érdekes alkalmak lehetnek, kérdés, mennyire sűrűn. Mert a ritka az nem igen jelent semmit, de ha rendszeres, akkor már nem csak a véletlen műve, ugyebár. Erre nyilván már mindegyikük rájött talán. Vagy ha nem, akkor majd idővel.
- Óó, értem, értem - mint a szemüveg, amely valakinek szükséges, mindennapi kellék, de ha feltolja a feje tetejére, akkor aztán annyi is, mert sehol sem találja, pedig szinte a ház alapját is lebontja. A további szavaira azonban ő sem állja meg, hogy ne tudjon ne nevetni. Aprót csak, hamar abbahagyja, azonban elképzelte a helyzetet és nem tudod máshogy reagolni rá. Eleve a mamusz látványa a kézben mint fegyver… Naugye. - Figyelj. Végül is, az is önvédelem, hogy halálba röhögi magát valaki, szóval… - somolyog felé szórakozottan, minden jó valamire ugyebár, ez persze arról szólt inkább, hogy jót szórakoztak együtt. Lenne még kérdése, de mind a ketten kikerülik szépen végül és nem is feszegeti tovább. Azonban szerenté később olvasni az üzenetei között, hogy éppen merre halad a dolog. Mert fog.
- Bizonyára igazad van. Egy-két ital jót fog tenni - bólint egyet, belemenve abba, hogy valahol ledöntsenek valamit, azt még nem tudja, hogy hol és mit, ezt kicsit a másikra bízza ugyebár. - Sétáljunk el valami helyig, ahol adnak nekünk alkoholt. És mesélj, most miben jelent meg? - fújja félre a füstöt, majd lépked vissza mellé és karol bele. Igen, ő tudja, mikor kell jönni és terelni, csak azt tenni, ami természetes és mégis, szükséges. Örül ennek és akkor legalább pár óra erejéig olyasmi lenni, mint aki volt.
- Csak nem sárgában?