A földalatti bevánszorgott a csempézett megállóba és a fejem fölötti hangszóróból szóló recsegő férfi hang tudtunkra adta, hova érkeztünk: Opera.
Kiengedem a két nénit, és utánuk én is kilépek a peronra. A telefonom szerint még van 12 percem a találkáig. Ide beszéltük meg, és majd együtt megyünk a célállomásra, úgyhogy csak felkaptatok a lépcsőkön, és körbenézek a napsütéses belvároson. Itt ez a hatalmas, impozáns operaház, és én még sohasem voltam benne. A hangulatát némileg csorbítják az utcán mellette sorakozó biztosítók, ruhaboltok és egyéb modern, neonfényes, üvegfalú helyiségek.
Inkább viszafordulok a feljáró felé, hátha megpillantom Betti sötét haját valahol. Átnézek a túloldalra is, mert hirtelen nem is tudom, melyik irányból jön. Azt nem beszéltük meg. Mi lesz, ha eltévesztjük egymást?
Nem fogom tudni felhívni, és nem varázsolhatok a nyílt utcán egy üzenetet. Ajj.
Tényleg elég meleg van. Nem a fekete NASA-s pólómban és térd alá érő farmergatyában kellett volna jönnöm. Arra koncentráltam, mi áll jól és miben érzem jól magam, nem arra, hogy számoljak az otthoni hűtőbűbáj csalókaságával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=826487#post826487][b]Demeter Hunor - 2021.02.18. 21:59[/b][/url]

A földalatti bevánszorgott a csempézett megállóba és a fejem fölötti hangszóróból szóló recsegő férfi hang tudtunkra adta, hova érkeztünk: Opera.
Kiengedem a két nénit, és utánuk én is kilépek a peronra. A telefonom szerint még van 12 percem a találkáig. Ide beszéltük meg, és majd együtt megyünk a célállomásra, úgyhogy csak felkaptatok a lépcsőkön, és körbenézek a napsütéses belvároson. Itt ez a hatalmas, impozáns operaház, és én még sohasem voltam benne. A hangulatát némileg csorbítják az utcán mellette sorakozó biztosítók, ruhaboltok és egyéb modern, neonfényes, üvegfalú helyiségek.
Inkább viszafordulok a feljáró felé, hátha megpillantom Betti sötét haját valahol. Átnézek a túloldalra is, mert hirtelen nem is tudom, melyik irányból jön. Azt nem beszéltük meg. Mi lesz, ha eltévesztjük egymást?
Nem fogom tudni felhívni, és nem varázsolhatok a nyílt utcán egy üzenetet. Ajj.
Tényleg elég meleg van. Nem a fekete NASA-s pólómban és térd alá érő farmergatyában kellett volna jönnöm. Arra koncentráltam, mi áll jól és miben érzem jól magam, nem arra, hogy számoljak az otthoni hűtőbűbáj csalókaságával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827405#post827405][b]Harmat Betti - 2021.03.11. 11:58[/b][/url]

Évente egyszer használom a mugli közlekedési eszközöket. Minden nyáron akad egy ilyen alkalom. Most Hunorral beszéltem meg találkozót.
A buszon zötykölődve Elianának mesélek a vizsgákról, arról, ki melyiket hogyan fogadta, és, hogy mennyire izgultam a szellemtan vizsga írása közben. Valahogy az elmúlt két hétben, mióta itthon vagyok, nem sikerült mindent elmondanom. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy nagynénémet érdekli minden részlet, de valamivel el kell ütni az időt. Mellesleg mindegy, miről beszélgetünk, hiszen nem láttuk egymást egész évben. Ezért is örülök, hogy el tud kísérni. Másrészt pedig nem tévedek el. Amíg egész évben itthon voltam sem mentem ki sokat a házból, így nem ismerem eléggé Budapestet. Egyedül barangolni pedig, a muglik között, veszélyes tud lenni. Legalábbis ijesztő biztosan. Eliana viszont ismeri a várost, a mugli járműveket, hiszen varászerő híján nem tud másképp közlekedni.
A villamosról leszállva lassan meg is pillantom a gyönyörű épületet, ahol a találkánkat beszéltük meg Hunorral. Sosem voltam még az Operában, valahogy a zenének nem volt sosem szerepe a családban. Mikor csellózni kezdtem, minden, amit tanultam, egy teljesen új világba vezetett. Az ember mindig tanul.
A zajos utcán sétálok Eliana mellett, és ahogy az Operához közeledünk, Hunor szőke fejét kezdem keresni a tömegben. Nincs könnyű dolgom, hiszen egy nyári délután lévén az utcák nyüzsögnek az emberektől. Szerencsémre éppen meglátom barátomat, mégpedig az út végén. Odaérve óvatosan megkopogtatom a vállát, és reménykedem benne, hogy nem ijesztem meg nagyon.
- Szia! - tárom ki karjaimat, hogy egy öleléssel köszönthessem. - Hogy vagy? - érdeklődöm mosolyogva. Közben leveszem a napszemüvegem, amit utolsó pillanatban kaptam fel otthon. - Ő Eliana, a nagynénim - félre lépek kicsit, hogy Eliana is be tudjon mutatkozni. Sokat hallottak már egymásról, így éppen ideje volt, hogy találkozzanak is. - Ne aggódj, ő nem jön velünk, csak elkísért - nevetek fel, és már el is köszönök Elianától, hogy mi Hunorral elindulhassunk az uticélunk felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827727#post827727][b]Demeter Hunor - 2021.03.16. 19:28[/b][/url]

A vállamon kopogtatást érzek. Széles mosolyom már fordultamban felveszem és nem is hiába: Betti áll velem szemben.
- Hű, de csinos vagy - mondom, az utolsó szót már a hajába, mert közben fogadom ölelését. Milyen viccesen furcsa érzés, hogy a Bagolykőn kívül találkozunk!
Az ölelésből kibontakozva kinyitom a szemem, és akkor látom, hogy Bettihez egy felnőtt is tartozik. Egy pillanatra zavarba jövök, de osztálytársam bemutatja az idegent, és rögtön leesik, kivel találkoztam éppen.
- Jó napot kívánok! - üdvözlöm őt is egy mosollyal és kézfogásra nyújtott karral.
Köszönésünk majdnemcsak elköszönésünk is lett. Csupa jót hallottam Eliana nagynéniről, de azért örülök, hogy nem jön velünk a selfie múzeumba! Ő visszaindul, amerről jöttek, mi pedig szintén hátat fordítva az aluljárót célozzuk meg, hogy átjussunk a túloldalra.
- Tök fura a mugli világban találkozni, nem? - osztom meg vele is iménti felfedezésemet. Magabiztosan vezetem a lányt az emberek között. Előre megnéztem, hol van az épület. Három percen belül ott is vagyunk. Az ajtó feletti felirat hirdeti: Museum of sweets & selfies. Odabent még nincs semmi különös, a recepción vehetjük meg a jegyünket és vásárolhatunk édességet is. A diákjegy egyébként elég olcsó, 1990 Ft, de a sütiket és italokat elég drágán mérik. Meg kell fizetni a szivárványos, pasztellszínű, gondosan díszített édességeket. Kaptam zsebpénzt a jeles alkalomra, úgyhogy bármit is kér Betti, bele fog férni, azt hiszem. Viszont én nem ragadnék le a pultnál most még.
- Jó, ha utána fogyasztunk? - kérdezem. Oldalra pillantok, a szemem megakad a falra rögzített nagy mágnestáblán. Műanyag betűk, számok és figurák alkotnak itt-ott szavakat, máshol káoszt.
- Nézd! - elkezdem keresgélni a neve betűit. Egy E-t és egy T-t már találtam is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=829238#post829238][b]Harmat Betti - 2021.04.07. 22:15[/b][/url]

- Köszönöm - mosolygok rá Hunorra, bár ő ezt nem láthatja, míg el nem engedjük egymást.
Gyors búcsú nagynénémtől, és már indulunk is, le az aluljáróba. Mindig féltem a földalatti átjáróktól, hiszen itt a legkönnyebb eltévedni. Hunor azonban magabiztosan megy előre, így én csak követem őt. Ő az, aki a helyet javasolta, láthatóan tudja is, hova megyünk, így félelmem azonnal tova is száll, és csak az izgatottság és boldogság marad a helyébe.
- Igen, nagyon fura - értek egyet barátommal. - De örülök, hogy össze tudtuk hozni - fordulok felé egy pillanatra.
A tavalyi nyáron - amellett, hogy még nem voltunk annyira közeli kapcsolatban mint most - nehezebben váltunk el. Persze nem volt köztünk harag, se távolság, mégis kellett nekünk az a pár hét, hogy feldolgozzuk a Lélek szobában esett beszélgetésünket. Szerintem mindkettőnknek kellett az az idő, amíg nem láttuk egymást. Ellenben a tanév kezdetével a barátságunk is megerősödött, én pedig nagyon hálás vagyok neki, hogy akkor, ott a Lélek szobában elmondta a titkát. Közben pedig annyi minden másról is tudunk beszélni! Míg ő Júliáról nekem, én Elijah-ról beszéltem neki, bátorítottuk egymást és amennyire tudtunk, tanácsot is adtunk.
- Wow! - Ennyi a reakcióm, ahogy belépünk a múzeum ajtaján.
Egyedül a selfie dolog az, amit még nem értek teljesen, de azt hiszem a mai kirándulásunk után tisztázódni fog az is. Így ebben reménykedve fizetem ki a jegyemet, abból a pénzből amit Eliana adott, mielőtt elváltunk. - Persze. Nézzünk előbb körül - bólintok. Közben szememmel követem Hunor tekintetét, egyenesen a falon függő mágneses tábláig.
Kérdés nélkül ugrom oda, hogy alulról egy H betűt, kicsit lentebbről pedig egy U-t szedjek össze, és rakjam egymás mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=830066#post830066][b]Demeter Hunor - 2021.04.23. 21:22[/b][/url]

Szeretném én venni Betti jegyét, de végül ő fizeti. Megígértetem vele azonban, hogy a múzeum végigjárása után meghívhatom valamire. Aztán mégsem kezdünk neki a túrának, leragadunk a betűmágneseknél. Ilyeneket varázslattal is lehetne csinálni - jut eszembe, de hangosan nem mondom ki a muglik előtt.
Barátosném az én nevemet rakja, nekem már csak a B hiányzik az övéből. A jobb sarokban meglátok egy "BORI" feliratot, jobb híján tőle kölcsönzöm el az utolsó betűt. Bocsi, Ori.
Mögöttünk egy három lányból álló csapat érkezik, és a jegyük megvétele után rögtön át is lépik az első terembe vezető ajtót.
- Érdekes, hogy itt Pesten sosem tudni, hogy akivel találkozol... olyan-e, mint mi - beszélek neki rébuszokban. - Bár a földalattin idefelé láttam egy kétfarkú terriert! - újságolom.
A neveink láttán meg is születik a kezdő selfie ötlete. Előveszem életem első, vadiúj Xiaomi mobiltelefonját. Már elég jól bírom kezelni.
- Állj csak ide!
Feltartom a telefont. Ha Betti a kijelzőjére néz, láthat engem és a betűket a falon. Megvárom, amíg ő is beér a képbe, hogy kattinthassak. Amint ez megvan, már tényleg indulhatunk.
A csupa rózsaszín teremből egy ajtó vezet, amin átlépve egy műanyag flamingókkal és rózsaszín pálmafákkal díszített pink szobában találjuk magunkat. Egy nagy eper és egy banán lóg a plafonról láncon. Az előttünk érkező lányok épp most hagyják el a terepet, amikor az utolsó is lekászálódik az eperhintáról, és a többiek után szalad.
- Pont jókor jöttünk, nincsenek sokan!
- Hinta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=830949#post830949][b]Harmat Betti - 2021.05.05. 22:26[/b][/url]

Hunor kérésére mosolyogva bólintok. Van nálam elég pénz - még úgyis, hogy tudom, milyen drágán árulják azokat a sütiket - de Hunor annyira ragaszkodik hozzá, hogy meghívjon, megengedem hát neki. Kedves gesztus tőle, én pedig szeretem a sütit, így a boldogság nálam garantált.
Amint megtalálom a hiányzó "N" betűt, ki is egészítem barátom nevét, hogy aztán ő le is fényképezhessen minket. Nagyon idegen nekem az egész telefon dolog, és bár Elianának is van egy, én még sosem használtam. Nem is tudom, hogyan venném hasznát. Hagyom hát, hogy Hunor kezelje a mobilt, én pedig állok ahova mondja.
- Igen - helyeselek felvetésére. Manapság már a mágusok is megtanultak alkalmazkodni, át is vettek néhány mugli találmányt, így könnyedén találkozhatsz egy varázslóval, aki telefonál - lásd Hunor - és fel sem tűnik neked, hogy van egy közös titkotok, míg el nem ejt egy mondatot, amit csak te értesz meg körülötte, a muglik nem. - Én egy furkászt láttam egyszer, megbújva egy sarokban. Valaki rögtön fel is kapta. Nem is vagyok benne biztos, hogy furkász volt, de erőteljesen hasonlított - nevetek fel kínosan. Egy-két éve lehetett, és tényleg csak egy pillanatra láttam az állatot. Ráadásul korábban csak képeken láttam furkászt, könnyedén összetéveszthettem valamivel.
- Hű! - csodálkozó sóhaj hagyja el a számat, ahogy belépünk a csupa rózsaszín helységbe. A hangulata talán teljes ellentéte a varázslatos helyszíneknek. Ennek a helynek egy egyedi varázslata van.
- Lefényképezzelek a hintán? - fordulok Hunor felé. Előbb azonban megvárom, hogy kiürüljön körülöttünk a hely, hiszen minden bizonnyal furcsán néznének ránk, amint megkérdezném a fiút, hogyan kell fényképezni a mobillal. Csak a minket megelőző lányok távozása után nyúlok a telefonért, és nézek ismét barátomra, várva, hogy bevezessen a mobilhasználat rejtelmeibe.