36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. február 19. 22:15 | Link

Reece - GoodSpirit Bár - nézz rám


Úgy néz ki, az élete különös játékot játszik vele, hiszen amennyire lezárta a múltját akkor és ott, amelyben talán már a saját nevére sem emlékszik, a sors mégis fel-felböfög néha egy olyan alakot, akinek arcára tekintve felbukkan benne az, amit eltemetett. Hiába nem akarta, akarja, csak jött és mikor a szükség úgy hozta, újabb morzsára talált annak az életéből, amit a sötétség és a vörös köd lepett el és temetett maga alá.
Noha hivatalos dolgot akart, semmi többet, a neve láttán már nem tehette meg, hiszen amint egymással szemben álltak, nem idegenekként tették. Csakhogy, hazugság azt mondani, hogy Reece bármit is tud abból, ami ő és művel, ő is abba a rétegbe tartozott, akik a sihedert és a kalandra, életre és pörgésre vágyó felet ismerték, akinek semmi sem volt szent, nagykanállal habzsolta az életet és vágyta minden éjjel az újat. Ezzel szemben, állt elé öltönyben, hivatalosan és felnőtt fejjel, úgy, ahogy el se lehetett róla képzelni, hogy valaha megjelenik, hogy valaha erre képes lesz, mert mindent jósoltak neki, csak azt nem, hogy ő egyszer komoly lesz. És az álcát tartani kell, neki már két arca van, ismét és most egyre erősebben, mert Kimoriah mellett ez a srác a másik, aki előtt ő most előad valamit. Mivel azonban tökéletesen teszi, nem aggódik. Röviden futotta le vele a köröket, mert mégis, a tudás hasznos dolog és ami neki nincs, az másnak meglehet, így bízta rá az iratokat, hogy nézze, keresse benne azokat a sorokat, amelyekben lapul valami kockázat, mert mióta Alfred az életében van, komolyan mondva, ráragadt, hogy mindenben keresi és számol vele. Gyűlöli, az egész helyzetet, de valahogy mégsem, mert teszi. Aztán, a köröknek vége, minden nyugalmas és minden úgy, ahogy lennie kell. És ezzel ennyi is lett volna a múlt egy alakjának szelete.
De, ahogy a nővel, úgy most vele számol másképp. Senkinek sem árt, ha a nagy csendben kicsit maga mellé rántva invitálja el Budapest egyik szórakozóhelyére, hogy – egyelőre? – kulturált iszogatás közepette frissítsék fel azt az élményt, amely ködös gondolatai között bukkan fel. Hallott ezt és azt felőle, de nem mindig pontosak az információi, azonban, az nem is olyan téma, amellyel nyitni kívánna. Így maradt a bár, egy kényelmes hely, ahova épp leül és hátradőlve pillant rá.
- Ó, szólj nyugodtan, ha a komoly ügyvédi képbe nem fér bele egy kiadós koccintás – cukkolja, ahogy annak idején tette, pontosan azzal a széles vigyorával. Felőle mindegy volt akkor mit tanult, mit dolgozik most, ennyi belefér. – Kösz, hogy eljöttél. Jó újra látni, itt, ahol a fene se gondolta – emeli felé a poharát végül, hogy koccinthassanak.
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. február 21. 16:57 | Link

Ruben
ott, ahol lennünk kell ennyi év után >> vigyázz

Elvetemült húsz évesként az ember nem gondolkodik azon, hogy benne van a pakliban, esetlegesen, hogyha felnő, akkor bizony találkozhat azokkal az emberekkel, akik akkor a mindennapjai részei voltak. Maradjunk annyiban, hogy velem is ugyanezt történt. A férfi felhívott, időpontot egyeztettünk, majd a neve tudása nélkül - biztos elhangzott, de hogy nem emlékeztem rá, az is biztos - tettük le a telefont. Ennek okán történhetett meg, hogy ahogy Vera bevezette az irodába a férfit, szemöldököm került az égbe, a döbbenet ült ki arcomra, azonban hamar váltotta fel a hitetlen nevetés, ahogy felálltam székemből. A felismerés villámcsapásként ért, mert ugye húsz évesként nem gondolkodsz a régen történteken, azóta pedig annyi idő eltelt, hogy el is felejted, erre itt áll az irodádban puccba vágva. Hamar lerendeztük azt, amiért jött, jöhettek a nosztalgikus - valahol igencsak zavarba ejtő (már akinek) - pillanatok átbeszélése, ami odáig vezetett, hogy újabb találkozót beszéltünk meg a régi szép idők emlékére.
Lábaimat az asztal alatt kinyújtva terpesztem szét, fejemet kissé hátra biccentve lögybölöm whiskymet a pohárban, amíg Ruben visszaér. Homályos emlékeim vannak arról, amik akkor történtek, fiatalok voltunk és rohadtul elvetemültek, mintha nem lenne holnap, és valószínűleg el is hittük, hogy nincs, mert a következményekkel nem számolva mentünk bele minden baromságba, amit lehet már kétszer átgondolnánk. Talán ezért volt meglepő, ahogy Ruben belibbent az irodába egy teljesen új ember képében, mint ahogy én megismertem és ahogy útjaink is elváltak egymástól. A sors fintora, hogy egy ilyen kisvárosban találkozunk ismét, de ha a lehetőség már itt van, akkor nem fogom elszalasztani. Még Reina is büszke volt rám, amiért nem kellett rugdosnia, hanem elindultam magamtól.
- Ch - esnek barnáim Rubenre. - Ez akkor sem volt akadály, ahogy most sem az - viszonzom a vigyort, csak én egy visszafogott kacsintást is megengedek mellé, ahogy poharamat koccintom övének. Az biztos, hogy semmit nem változott az eddigiek alapján, bár, ki tudja? Lehet csak engem tisztel meg az emlékekre azzal az oldalával, amit megismertem. - Kösz a meghívást, rám fér egy jó ivászat - vigyoromból lesz mosoly, mielőtt folytatnám. - És ja, rohadt váratlan volt. Elárulhatnád mit keresel itt, valahogy nem illesz az ország összképébe - ahogy emelem poharamat emelem el arról mutatóujjamat, hogy végig mutassak rajta, majd aprót kortyoljak.
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. február 25. 18:35 | Link

Reece - GoodSpirit Bár - nézz rám


Valahogy a kép, ami a fejében él a másikról és a jelen nem éppen egyeztethető össze számára. Mármint, magáról tudja, hogy simán üti még a mércét, akkor is egy nemtörődöm szarházi volt, aki puccos helyeken mulatott, olyan szégyentelen vehemenciával, amit talán mindenki irigyelt, de ő, nos, Reece neve elé került kettő olyan betű, amit akkor mindig nagy hanggal röhögött ki, nem azért, mert ostobának tartotta a másikat, hanem fékezhetetlennek. És láss csodát, az aranyifjú most valóban komoly helyet tölt be a ranglétrán, ahogy saját maga is, csak éppen, a másik térfélen, ott, ahol a Nap nem süt, hanem inkább elbújik. Mondhatni, közel a darázsfészek, mert nemigen szeret semmiféle hivatali szerv közelében lenni, teljesen érthető okokból ugyebár, azonban, mondhatni, a kiskapuk mindig léteznek, kit egy vaskos köteg mozgat meg, kit más, azonban nem lefizetni akarja, mert nem olyan ügy miatt kereste fel, amely miatt ilyet kéne lépnie. Korántsem, de az igaz, sosem árt egy jó ügyvéd a tervezetbe. Bár, azokkal a jó ügyvédekkel kevésbé beszélgetne fülledt, múltban maradt éjjelekről, vagy éppen pörgős nappalokról anekdotázna, azonban, ha őszinte lehet, halálra unná magát ha golfozásról és mindenféle elit klubról kellene beszélni, nem épp arról a nyári éjjelről, amikor belekóstolt valami másba, nem csak a helyi italnevezetességekbe. Sokkal kényelmesebb így.
Ma azonban, két teljesen más ember tért be ide és ült le, hogy italozzon párat és aztán, egy időre megint elköszönjenek egymástól, bár, a következőhöz már nem kellenek évek. Ajkain pofátlanul széles vigyor telepedik meg, ahogy Reece megszólal és mikor már leül, hosszú lábait lazán keresztbevetve kényelmesedik el és pillant fel.
- Ugyan kérlek, akkor kicsit nagyobb kanállal habzsoltál. Most pedig, Dr. Reece, felnőtt dolgok miatt találkoztunk – no nem az, amire hirtelen gondolna az ember, hanem a komoly, vérbeli ügyekről, amiket most nem hoz fel, beseperte a „fiókba” és most, ha nem is egykori, de a lazább arcát mutatja. A kacsintásra emelkedik meg szemöldöke, ahogy a pohár pereme mögött somolyog egy sort és kortyol egyet az italból.
- Elhiszem. Bizonyára hosszúak és fárasztóak a napok – mondaná, hogy a sajátjai is azok, de nem hazudik, ritkán fárad bele, van valami energia, amely ritkán apad és talán már csak egy ideig tart ki, hogy aztán kidőljön napokra. Kialudt, nincsenek karikák a szemei alatt, ritkán mutatkozik úgy. A kérdésre engedi le kezét és támassza meg a térdén, majd lazán vállat von.
- Mi az, hogy nem illek? Csak feldobom ezt a szarfészket. Amúgy üzleti ügy, pár társam itt akart megtelepedni, miután másutt már elég volt nekik. Nyugodt hely, potenciál, kellemeset a hasznossal, bla, bla, bla. Engem csak hozott az ár – legyint, hogy nem fontos, ha rajta múlna, nem itt lenne, de hát, ezt nem reklámozza. – De ez rólad is elmondható, szóval, mesélj csak szépen. Eleged lett a sok esőből?
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. március 5. 23:29 | Link

Ruben
ott, ahol lennünk kell ennyi év után >> vigyázz

Vajon a múlt meddig szeretné azt a csúnya játékot űzni, hogy személyek formájában fel-felbukkan az életemben? Olyan időszakokat idéz fel egy-egy újonnan feltűnt ember, amit azt hittem, hogy örökre magam mögött hagytam, abban a városban, amit évekig nevezhettem otthonomnak. Soha nem menekültem a múltam elől, minden tettemért vállaltam és vállalnám a felelősséget a mai napig - milyen képmutató vagy. Olyan hirtelen hal el az aprócska sugallat, mint ahogy felbukkan, így a múlt képei vehetik át ismét a helyét. Csalóka kérés, hiszen a múlt akkor és ott bukkan fel, amikor nem szégyelli, és eddig nagyon úgy tűnik, hogy az én múltamnak nincs szégyenérzete. Ahogy akkoriban, mikor az előttem ülővel boldogítottuk a londoniakat, nekem sem volt. Változnak az idők, immár teljes pompámban ülhetek előtte, olyanként, aki össze sem hasonlítható az akkori énemmel, pedig… már akkor tudtam, hogy mi akarok lenni. És mi leszek.
Kényelembe helyezi magát, így van időm végig mérni. Nem kellemetlen, szinte már észrevétlen mozdulat, ahogy aranyló barnáim járnak egyszer fel s le rajta. Teljesen más ember. Formáltak rajta az évek, de azt a vigyort, ami ismét arcát ékesíti, még mindig letörölném onnan, ahogy anno is tettem volna. Rendben, legalább ebben változott. - Ha alkalmam van rá, szeretem most is nagyobb kanállal habzsolni azt, amire lehetőségem van - emelem barnáimat a plafonra a kacsintás után. Ruben akkor is azon emberek közé tartozott, akiknek felesleges volt hazudni. Megtanultam a hazugság hiteles előadásmódját, így szemrebbenés nélkül hitetem el veled, hogy te ölted meg azt a nőt, nem pedig a véres ruhás férfi, aki melletted áll, de vele miért tenném? Életem legcsúnyább korszakába csöppent bele, újat pedig aligha tudok neki mutatni.
Fejemet ingatom a megállapításra, ahogy tekintetem esik vissza rá. Nem csűröm és csavarom, nem megyek bele jobban. Nem azért jöttem el, hogy a munkámról beszéljek, elég időt tölt ki a mindennapjaimból, hogy egy ilyen alkalommal kellően hagyjam figyelmen kívül. Ahogy érdemli. - Hihetetlen, hogy üzleti ügy miatt telepedtél meg valahol, mert azt mondták - nevetgélek egy sort. - Rád sem ismerek, Weiss. Megöregedtél volna? - kérdőn rebben meg szemöldököm a pohár mögött, aprót kortyolok, miközben a poharat veszem el ajkaim elől vigyorom csak szélesedik. Megforgatom szemeimet. Még, hogy én nem illek a képbe, kérlek…
- A húgom ide szeretett volna jönni tovább tanulni, szóval eleget tettem a kérésének. A Bagolykő teljesen megfelelt az elvárásainak, így… - emelem fel kissé karjaimat és mutatok körbe. - Most itt vagyunk, bár megmondom az őszintét nehezen szokok hozzá ahhoz, hogy mindenki leszólít és beszélget velem, mintha évek óta itt lennék. Ez valami különös, magyar szokás lehet? - látszólag merengek el a kérdésen, ám pillanatokon belül zizzen tekintetem a pultosra és emelem meg felé üres poharamat. Elbűvölő mosollyal mutogatom neki, hogy egy üveggel legyen szíves, majd fordulok vissza Ruben felé.
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. március 14. 21:34 | Link

Reece - GoodSpirit Bár - nézz rám


Mókás helyzet és rendkívül jól szórakozik, olyannyira jól, hogy büntetni lehetne. Mármint, vannak személyek, akik ha fel is bukkannak, mennek is a süllyesztőbe, itt azonban kettővel is kivételt tett, mert ugyan nincs rá szabály, nincs az, hogy nem és lehetetlen, mert óvatos és óvatosan járt el mindig, ha valahonnan lelépett, nem volt akkoriban még olyan, mint most, olyan, akinek sepregetni kell maga után a nyomokat. És tessék, vissza is köszönt, az egyik innen, a másik meg ugyan más ország emlékei, de itt van, itt találkoztak. És a sors iróniája csupán az, hogy mégis miben és hogyan maradtak akkor. Ő mindenki életéből eltűnik egyszer, állandó szerepe pedig mélyen és csendben ül benne valahol mélyen, mert nem tudni, hogy most vagy akkor játszik szerepet, csak saját maga ismeri és tudja, melyik az eredeti, mi az igaz. Itt nem kell azonban most értelmet keresni ennek, csak hátradőlni és csendben élvezni vagy épp beszélni, mimikája is mutatja, a vigyorra görbülő ajkak, hogy szórakozik, megint, mindig, mintha mégis ugyan az a felelőtlen valaki lenne, aki akkor, akinek csak az volt az élete hogy mulatott és mulatott.
- Ó, elnézést, akkor csak az időbeosztás változott. Azt hittem, hogy olyan merev és komoly lettél, mint a viccekben az ügyvédek – mert való igaz, hogy vannak, akiknek seggébe olyan nagy karót dugtak, hogy akkor is merevek lennének, ha épp csomó lenne rájuk kötve. Nem szereti az olyat, nem éppen az ő esete, kivéve a komoly, üzleti vagy bármely témában, ahol elviseli, csak épp a plafonra tudna mászni. Ez már a saját rigolyája, nem másé, és nem is a szakmai társakról fog most előadást tartani, hogy jó lenne, ha egyeseknek mutatna egy-két trükköt, hogyan lehetnének elviselhetőbbek.
- Ha neked az, elhiheted, nekem is pont ilyen hihetetlen volt. Ha rajtam múlna, valami nagy, fényes városban, országban lennének. De hát, ilyen az élet – a nevetésre vigyorog és a vállát rántja meg, hogy ez van, ezt kell szeretni; ennyit kapott arra, amikor kézzel és lábbal tiltakozott az ország ellen.
- Soha. Örökifjú vagyok, csak éppen komolyodtam, valamennyit. Nem sokat, csak amennyit kell, ártana a gyönyörű jellememnek, ha túlzásba vinném. De öreg… talán inkább te – kortyol egyet a pohárból, majd előrébb dőlve figyeli a történetet, amiről tudja, hogy igaz. A sajátja csak félig, de mindig is ezt űzte, mesterien adja elő, amit akar, bele sem keveredve, mert ez már rég van fel építve, és ennek a férfinek nem az igazságra van szüksége, hanem arra, akit lát és akit ismer. Több nem is számit.
- Ó, vagy úgy. Családi költözés. Mi vette rá, hogy pont itt? Annyira híres lenne ez a hely? – nem hallott róla, amíg ide nem került, bár őszintén, amilyen volt az iskolai évek alatt, csoda lett volna, ha hall bármit is. Nem számít, de ezek szerint, a csajnak valami tetszett itt.
- Fogalmam sincs. De való igaz, néha random leszólítanak, megállítanak, bár ritkább, mert a legtöbbre úgy nézek, hogy inkább kikerül. Biztos az a fene elbűvölő mosolyod az oka – nem mintha ez sértés lenne, csupán apró cukkolás talán, tény ami tény, átérzi, miről beszél. Roppant idegesítő. Tekintetével követi a mozdulatait, majd szenvtelen vigyort villant rá.
- Nem lesz az sok? Még a végén haza kell vigyelek, hát mit fog szólni a húgod?
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2021. március 14. 22:32
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 6. 17:21 | Link

Ruben
ott, ahol lennünk kell ennyi év után >> vigyázz

Bírom a váratlan találkozásokat, főleg olyan emberekkel, akiket még bírtam is anno. Leginkább az olyanokkal történő találkozásokat preferálom én is, mint a legtöbb ember. Egy kis nosztalgia soha nem árt, már csak azért sem, mert Ruben ugyanolyan elvetemült volt - ha nem elvetemültebb -, mint én. Van miről beszélnünk, van mit felemlegetnünk, amik igenis a kellemes témákba sorolhatóak, még, ha valaki nem is szívesen hallgatná őket. Vagy nem szívesen mesélném el neki. A húgom az utóbbiba tartozik. Nem kell tudnia, hogy a bátyja mikre nem adta a fejét, amikor egyetemre járt.
- Jó, figyelj, ha szeretnéd, akkor eljátszom neked a komoly és humortalan ügyvédet. Napi szinten kell szerepet játszanom, most is menne - sajnos vagy nem sajnos, de erről is szól az ügyvéd lét. Meginoghatatlannak kell tűnnöd minden alkalommal, határozottságot kell sugallnod, bizonyos esetekben, még ha azt a szíveden is viseled, érdektelennek kell lenned, mert megkövetelik tőled. Nincs helye érzelmeknek, ha azt az ügyfél nem kívánja úgy, márpedig az én ügyfélkörömben kevés olyan van, aki megköveteli tőlem az érzelgősséget.
- Őszintén szólva, valamikor hiányzik a londoni pörgés. Vagy a new yorki, szóval megértelek - merengek el mosolyogva pár pillanatig. Semmi nem fogható ahhoz, amikor mindegy melyik órában mész ki nappal vagy éjszaka, de az élet zajlik, mintha az idő nem is számítana senkinek. Ez a pörgés tartott életben, amiről önként mondtam le, hogy Reinának jó legyen. Biztos vagyok abban, hogy megérte. - A gyönyörű jellemednek, annak! - nevetek fel jóízűen. - Bár meg kell hagyni, valóban komolyodtál, és tudod hova dugd fel az öregséged - nevetek tovább, majd állok neki ecsetelni a nagyon izgalmas történetet arról, hogy hogyan kerültem ide. Kicsi ez a világ. Talán túlságosan is kicsi, de éppen most nem bánom annyira. Legalább egy ismerőst már sikerült összeszednem, ami nem is rossz arány.
- Van híre az iskolának is - ingatom meg fejemet. - Reina el akarta hagyni az országot is, miután a szüleinket meggyilkolták. Tudod… nincs több elvárás az aranyvérű lány felé, így a lehető legmesszebb akart jönni - vonom meg vállamat. Arcom érzelemmentes, nem véletlen. Nincsenek bennem különösebb érzelmek immár aziránt, hogy a szüleinket elvesztettük. Anyám halálát nehezen ugyan, de végül sikerült elfogadnom, míg Maximilian sorsa sosem hagyott még ennyire hidegen. - Aha, akkor ezek szerint a para nézésedet nem engedted el. Az már régebben is ment, tovább fejlesztetted? Lehet nekem is ezt kéne bevetnem, ha az elbűvölő mosolyom bevonzz mindenkit - vigyorodom el szélesen, majd töltöm újra immár az üvegből poharamat, amit pillanatok alatt hoztak az asztalunkhoz, és iszok egy apró kortyot.
- Csak örülni fog, hogy leittam magam a picsába, mert legalább kimozdultam otthonról - nyammogok kicsit. - Nem viccelek, csoda, hogy a lakásból nem rugdosott már ki, mielőtt indultam volna - rázom meg fejemet hitetlenül, miközben halkan eresztem ki a nevetést.
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. május 26. 17:59 | Link

Reece - GoodSpirit Bár - nézz rám


Hát már csak az kellene. A szemeit forgatja meg arra, hogy lehetne komolytalan és ügyvéd, meg úgy más annál, mint amit most lelki szemei előtt lát. Látja a srácot, aki még bőven a tanulmányaiban fürdött, amikor megismerte. Ő már rég nem, mégis odakeveredett valahogy, aztán, mintha csak egy lenne a diákok között, vagy éppen csak egy lenne a rendes emberekkel, ami sosem volt. Akkor sem a mocskos titkait és életét élte, hanem valami álcát, amiről nem kellett tudniuk és nem is tudtak, csak azt látták, akinek semmi sem volt akadály. Bele tudna borzongani az emlékekbe, ha felhúzna mindent, amit csak hirtelen el tudna kapni elméjében. Mégis, arra a pár apróságra is vigyorognia kell.
- Sok mindent szeretnék, de ez messze nincs közötte. Szóval, a karót nyelt valódtól kímélj meg - és akkor finoman fejezte ki magát. Tudja ő persze, miről beszél és ha lehetne, akkor rémesen egyet is tudna érteni azzal, amire csak pár szóval célzott. Mindketten szerepet játszanak, és mind kiderült, két különböző oldalon, olyan oldalakon, akiknek nem kellene egy asztalnál ülnie. Az egyik az igazság, a másik a sötétség oldala. Két polaritás, izgalmas lenne, ha napvilágra kerülne. Így azonban, míg Reece nem játszik, ő igen.
- Ki kéne ruccanni egy hétvégére, most hogy így emlegetjük. Hmm - dönti kissé hátra a fejét, miközben elgondolkodik, hogy meg is fogja valósítani, egyedül, társasággal, mindegy. Egy valódi pörgés valóban kell, így még hálás is lehet ennek a találkának. - Ja, kell. Ha esetleg társulnál - sandít felé, hogy ha maradt még abból a vadságból az ügyvéd mellett, akkor adhat neki teret. Ha nem, akkor most nosztalgiáznak egy jót. Egy aprót kortyol arra az öregségre, ha már annyira emlegeti. Az évek szállnak, nem érzi magát kevesebbnek viszont, sőt. Egyre több.
- Na de ügyvéd úr, miket beszél - ciccegve rázza meg a fejét, de somolyogva, mielőtt eltünteti azt. Komollyá válik a szó, ahogy arca is és végül csak száját húzza el kissé. Ha jobban visszagondol, talán el is kapta annak idején a hírt, azonban mivel már nem voltak egymás életében és nem is arról híres, se táviratot nem küldött, se nem jelent meg. De ettől függetlenül, a gyász kellemetlen téma, amelyre most nem vigyorog, pedig sötét jellemét nem érinti meg rég a halál.
- Részvétem a szüleid miatt - biccent egyet. - Érthető. Mindegyikük ki akar törni, aztán ha adódik egy alkalom, már reppennek is. Bár ennek véres ára volt - nem látja, hogy elszomorodna, hogy könnyeket rejtegetne, ezért nem finomak a szavai. De nem fűzi tovább, akkor a húga miatt jött és maradt, az is egy jó ok arra, hogy leváltsa akkori életét.
- Nem tudom, tovább lett-e fejlesztve. Még azt se értem, melyik rész benne a para. Az arcom beszél néha szavak helyett, ezt vágom. De komolyan, mi para? Hátha akkor tudok segíteni a szép mosolyodon - pillant felé, majd hagyja, hogy töltse tele a poharat és újabbat kortyol. Para. Hát, ha csak sejtené, látná rajta a vércseppeket, onnantól nem akarna tanulni.
- Nos, akkor örömmel segítek mind a te, mind a húgod örömében. Igyál annyit, hogy úgy kelljen kicipelnem innen és hazavinni - röhög fel, nem mintha neki nem menne ez könnyen. Még mindig nem kell sok, hogy ő kerüljön ebbe a helyzetbe. De szerencsére, annál általában sokkal okosabb.


Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek