36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. október 22. 20:38 | Link

Alfred
Saint kocsma


Az a sok ember mind lesajnálóan nézett rám. Igen, én is tudtam, hogy 26 évesen szinglinek lenni nem egy megszokott állapot, vagy mi. Mindig próbáltam is valahogy hárítani a felém érkező megjegyzéseket, hol elviccelni a dolgot, hol visszavágni. Mindig úgy tettem, mintha egyik fülemen bemenne, a másikon meg ki. De az igazság az, hogy kicsit sem így volt. És ezt egyetlen ember vette észre a környezetemben.
Szóval a történet innen már egyszerű volt. Megmutatta nekem azt a Tinder nevű dolgot, és mondta, hogy simítgassam a telebigyót ide-oda. Úgy nézett ki a kezemben az a vékony dolog, mintha csak halat próbálnék tartani. De ezek után ne mondja nekem senki, hogy nem próbáltam meg mindent. És amikor azt mondom, hogy mindent, akkor MINDENT. Merthogy eddig sose léptem nagyon ki a mágus világból. Majdnem az összes ismerősöm varázsló volt, kicsit sem értettem a mugli eszközökhöz, és nem is éreztem rá a késztetést.
Szóval volt az a srác, Dávid, akivel félig én magam, félig pedig kerítő barátom beszélgettünk, és közös megegyezésre lebeszéltünk vele egy találkozót. Felhúztam kissé rövid fekete egybe ruhám, és még egy leheletnyi sminket is az arcomra eszkábáltam. Csakhogy a másik fél nem jött el. Ott ültem a pultnál, várva, hogy egyszer csak betipegjen egyenesen a telebigyó képernyőjéről kisétálva a barna lovagom.
Olyan húsz perc elteltével kezdtem el kikérni az első adag felest a pultostól. Valószínűleg értette mi a helyzet, mert rá 10 perccel már ingyen adott egyet.
Egy órával a megbeszélt időpont után úgy gondoltam már elég nagy hülyét csináltam magamból, és ideje haza venni az utat. Pech, hogy elfelejtettem mennyire nagyon nem bírom az italt, és már ennyitől is összekuszálódnak az érzékszerveim. Épp csak elindultam a kijárat felé, mikor megbotlottam valamelyik szék lábában, és félve, hogy elegánsan az arcomra esek, belekapaszkodtam az első dologba - vagyis jelen esetben emberbe -, akit értem.
- Jajj elnézést, ne haragudj - magyarázkodtam, ahogy próbáltam összekaparni magam.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 22. 22:50 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

Nem kedvemre való, amikor hülyére akarnak venni. Mostanában egyre gyakrabban próbálkoznak be olyan dolgokkal, amik arra lettek teremtve, hogy a másik félt hagyják vele hoppon. Kellemetlen, amikor az egyenletben a másik fél én vagyok, és én aligha engedem meg ezt bárkinek is. A védelmi pénzek beszedéséhez alkalmak adtán én is csatlakozni szoktam, mindössze azért, hogy megmutassam magam: igenis létezem még mindig, és egyetlen rossz mozdulat vághatja tönkre az oly’ fontosnak vélt kincseiket, amik mindössze nem mások, mint lerúgott kocsmák. Félve, könyörögve és megalázkodva jönnek hozzám, hogy védelmemet adjam a lepukkant, semmitérő objektumoknak, amikért meghalni is képesek lennének, én pedig készségesen állok rendelkezésükre. Ritkán fordul elő, hogy nevemet hallva valaki így is bajt keverjen azon a helyszínen, ahol megjelenhetek. Elég a feltételes mód.
A felső gombot igazgatom meg, miközben kilépek az irodából. Semleges arccal indulok el Lóránték előtt, hogy a bár két részén keresztül távozzak. Remek alkalom arra, hogy végig pillanthassak életem főművén és kiosszak pár mosolyt az alkalmazottaknak. A felső szinten haladok komótos, elnyújtott lépteimmel, miközben arcomon kedves mosoly terül el, ahogy körbe pillantok. Szemöldököm ráng meg, arcomra fagy a mosoly, de mielőtt lepillantanék emelem fel a kezem, hogy ne lépjenek közbe. Kékjeimet vezetem a nőre, aki éppen valószínűleg a legdrágább öltönyt markolja, amit csak el tud képzelni. Felső ajkamat húzom fel azonnal, kezemet magam mellé eresztem végül, másikat csúsztatom zsebembe, amíg várom, hogy a nő összeszedje magát. A fintor is arcomra fagy, bocsánatkérését meg sem hallom, miközben felpillant rám, és a gondolat tűként szurkálja agyamat; milyen ártatlan. Ajkaim nyílnak el kissé egymástól, jobb kezemet szorítom ökölbe és teszem szám elé, ahogy megköszörülöm torkomat.
- Semmi probléma - fogom meg kezét lágyan, hogy segíthessek neki kiegyenesedni. - Jól van? - kedves mosoly kerül fel ajkaimra, miközben arcát fürkészem. Igyekszem elkapni tekintetét, lehetőség szerint el nem ereszteni azt, amíg én úgy nem döntök.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. október 23. 00:29 | Link

Alfred
Saint kocsma


Egy buta libának éreztem magam, ahogy elindultam kifelé. Felöltöztem, kicsíptem magam egy embernek, akit nem is ismerek. Lehet nem is úgy nézett ki, mint amilyen a képen volt. Vagy az is lehet, hogy mikor meglátott, inkább elmenekült - bár ez utóbbit kételtem, ugyanis még magamnak is elismertem, hogy ez a ruha egyszerűen rám lett szabva.
Ahogy megbotlottam kissé, ujjaim puha anyagot fogtak. Felpillantottam megmentőmre, és félénken elmosolyodtam, miközben egy hajtincset félrehúztam arcomból. Balom még mindig jobbját tartotta, mintha csak el sem akarnám engedni az est további részében. Hiszen elakarnám? Nem hinném.
Ahogy ott állt előttem az az ismeretlen, csak arra tudtam gondolni, hogy végre egyszer mellém állt a szerencse. Azért nem jött el a randipartnerem, hogy ezzel a félistennel lehessek. Az agyam egyik másik szegletében pedig az bújkált, hogy nem is akarok kapcsolatot. Tehát a következő volt a kérdés. Ez a dolog most jó, vagy nem.
- Igen, minden rendben, csak kicsit megszédültem az italtól - legyezgettem kipirult arcomat lányos zavaromban, és azokba a gyönyörű szép kékekbe néztem. - Mond csak, hogyan hálálhatnám meg? - kérdeztem, egy talán egy hajszálnyival közelebb is léptem. Nem tolakodóan, csak hogy érezze, hogy ez bizony nem csak amolyan jó tett helyébe jót várj típusú felajánlás. Beharaptam alsó ajkamat, és lassan, alulról felfele végignéztem rajta. Aztán tekintetem újfent megállapodott övéiben. Ha ez nem volt neki elég jel, akkor nem tudom mi lehene jobban. Viszont egy dolog most itt eldőlni látszott. Tényleg annyira szerencsétlen vagyok, hogy senkit nem tudok felszedni?
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 23. 11:21 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

Fel sem tűnik a nyilvánvaló; még mindig fogom a hosszú, nőies és kecses ujjakat, amíg eltűri a tincset arcából, miután felegyenesedik sincs meg bennem a hajlandóság, hogy megtegyem. Én akartam eltűnni azt a tincset arcából, hogy csillogó, kissé kábán részeges tekintetével engem nézzen, és csak engem. Nekem kellett volna megtennem, így is kihasználva a lehetőségeket, amik megadatottak. Hiszen a többesszám szinte már költői, tudjuk mi lesz a vége. Megszerzem, és csak az enyém lesz. Ártatlanságát akarom magaménak tudni, ahogy tekintetével fürkészi arcomat, ahogy szuggerálom a nőies vonásokat, ahogy ujjaim szorítanak rá kissé ujjaira, miközben kékjeim zizzenek tekintetéről tökéletesen ívelt ajkaira, ahogy beszél.
- Semmi probléma, fogom - villan tekintetem vissza szemeihez. Féloldalas mosolyom töretlen bujkál szám szegletében, ahogy arcát fürkészem. - Meghívhatom egy italra? Legalább már tudnék vigyázni magára, amennyiben elfogadja - figyelmen kívül hagyom a tegeződés fertőjét, amit már az eleje óta képviseltet felém, mert nem érdekel. Nem fontos, amíg én fogom az ujjakat, amíg bizonyos lehetek abban, hogy az enyém és senki másé. Mert meg fogom szerezni, ha eddig már nem tettem meg. Vállam felett pillatok hátra a halk szavakra, arcom lesz azonnal semleges, tekintetem hidegsége keveredik áthatóságával. Felhúzom felső ajkamat, szavaim kígyószerű sziszegésként hagyják el ajkaimat.
- Menjetek nélkülem - mindkettő bólint egyet majd öles léptekkel indulnak kifelé a bárból. - Ne feledjétek: 30,41%! - nyomatékosítom ismét a számot, majd mintha mi sem történt volna pillantok vissza a nőre. - Bocsánatot kérek, ilyenkor is csak a munka - engedem el kezét, hogy a bárpult felé nyújtsam ki kezemet jelzésértékűen, csak utána. Ha nem is fogadja el az italt, de ülve kényelmesebben tudnám úgy manipulálni, úgy az ujjam köré csavarni, hogy testét és lelkét is nekem akarja adni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. október 23. 23:12 | Link

Alfred
Saint kocsma


Ez a magázódás valahogy furcsán ért. Úgy éreztem magamat, mintha visszacsöppentem volna az időben, amikor még a férfiak nem csak öltözködni tudtak - mert azért észrevettem azt az élére vasalt inget is -, de még modoruk is volt. Azonban pont ez adta meg a kissé mellékvágányát is a dolognak. Mivelhogy én alapjáraton tegeztem, furcsán jött ki ez a meghasadás, és nem is éreztem magam annyira idősnek, hogy ne lehessen velem szimplán baráti hangot megütni. De most már azért se váltottam vissza modorosba.
- Csak ha megígéri, hogy nem hagy el az este további részében
- csücsörítettem a számat, hogy ezzel elnyomjak egy pimasz kis mosolyt, amely az ajkaimra akart kúszni.
A kis közjáték nem zavart meg. Pontosan tudtam milyen amikor valaki munkamániás. Jómagamat is ebbe az igen népes csoportba soroltam, így hát még hihetetlenebbnek tartottam, hogy a férfi mégis rám szánja idejét.
- Elég titokzatosan hangzott - néztem hátra az éppen távozó urakra. - Nagy hatalmad lehet, ez tetszik - suttogtam egy kicsit közelebb hajolva, és kecsesen - már amennyire spiccesen képes lehet egy nő - felültem az egyik bárszékre.
A pultos szinte azonnal ott termett, és barátságos mosollyal nézte, hogy végül mégsem maradtam hoppon. Esküdni mernék, hogy egy idő után jobban izgult értem ő, mint én. - Egy pohár rozét, köszönöm - mondtam neki, és balommal kacsintottam neki, hiszen az épp az ellenkező oldalon volt, mint a férfi.
- Elnézést a modortalanságomért, még be sem mutatkoztam. Ardai Tánya - mosolyogtam rá, és kezemet nyújtottam. Amennyiben elfogadta, úgy hosszan kitartottam ezt az érintést, és hüvelyujjammal meg is cirógattam kézfejét kissé.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 25. 13:49 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

Gonoszkás mosoly kerekedik felül az eddig oly’ szépen moderált arcvonásaimon. Képtelen lennék elhagyni az este további részében, amikor a tudat, hogy megszerezhetem, csak az enyém lehet, nőttön nő bensőmben és fokozatosan ugyan, de egyre biztosabban borítja el agyam épebb részeit. Mintha hónapok óta csak erre várt volna, hogy előtörhessen, hogy segítsen túllendülni a felelősség okozta terheken. Mint névleges istenségnek vajon módomban áll-e pár röpke órácskára feladni mindenemet, hogy halandóként adjam oda lelkemet a testi örömöknek, amit ő tudna nekem szolgálni?
Szerény mosollyal ajkaimon lépkedek utána a pulthoz. Kezemet hátánál tartva várom meg, amíg sikerül leülnie, majd követve példáját helyezkedem el a széken, és kihasználva az alkalmat, amíg a pultos máshol serénykedik, óvatos mosollyal válaszolok a megállapításra. - Nézőpont kérdése mi a nagy hatalom, de nem panaszkodom. Itt-ott ismerik a nevem - eszem ágában sincs elmondani neki valódiságom zálogát, megadni a lehetőséget, hogy később nevemre hivatkozva bukkanhasson fel. Bármennyire vágyom, hogy mindenét nekem adja, így sem kockáztathatok.
- A hölgy egész esti fogyasztását a hely állja - vezetem tekintetem a pultosra, mikor végre méltóztatik felbukkanni. Kedves mosollyal hagyják el ajkaimat a szavak, ő készségesen bólint egyet, szinte már meghajol előttem. Ügyes fiú. - A szokásosat kérem - intek egyet felé könnyelműen, hogy csinálhatja a dolgát. Fürkésző zöldjeimet emelem a nőre, amikben egyre csak nő a birtoklás iránti vágy. Remélhetem csupán, hogy metsző tekintetével nem ő nyit fel engem, mielőtt én megtehetném ezt vele, de ha már eljutunk az elkerülhetetlenig, akkor végül is, mindegy már. Elkapja tekintetét fogom meg a felém nyújtott kezet. Ellenállhatatlan mosollyal rázom is meg azt.
- Alfred Nathan Declaire - mert önmagam által felhatalmaztam magam a halandóságra. Kékjeim zizzennek a sokkal tovább kitartott kézfogásra, óvatosan szorítok rá az aprócska kézre. - Örömömre szolgál, hogy megismerhet… lek. Tegeződhetünk esetleg? Elnézést kérek, nekem ez még kissé új - nevetek fel zavartan, mintha valóban abban lennék, kékjeimet is lehunyom pár másodpercre, amíg a zavart nevetés nem csillapodik. Kívülről nézhetek ki úgy, mint egy kisfiú, akiből a helyzet életidegensége váltja ki a zavart. Hogy valójában mi történik? Az agyamat elborító sötétséget tartom kordában.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. október 31. 17:01 | Link

Alfred
Saint kocsma


Valamilyen furcsa indoktól vezérelve egyáltalán nem feszélyez, hogy egy ismeretlen férfira bízom magam. Sőt, azokkal a nem nyugvó íriszekkel csak még inkább biztosít róla, hogy vele akárhova elmehetnék, ő vigyázna rám. Persze nem áll ezért szándékomban rögtön a karjaiba borulni, mint valami ókori drámában, de egy kis játék senkinek nem ártott még meg.
Felvontam a szemöldökömet a szavaira, és igen elismerően néztem az irányába. – Szóval a hatalmad kiterjed a helyre is – állapítottam meg csak úgy mellékesen. Igazából nem akartam rákérdezni, hogy ez mit takar, az csak elvette volna a pillanat varázsát.
Kezdeményeztem, mert éreztem, hogy kettőnk közül most én leszek az, aki kevésbé fél a következményektől. Alfred egy igazi úriember módjára viselkedett, és féltem, hogy ez talán oda vezethet, hogy ahelyett, hogy kiélvezné az egyestés csodák világát, el fog hívni egy rendes randevúra.
- Új? Mármint a tegeződés, vagy a nőkkel való beszélgetés? – ugrattam, és huncut mosolyomat villantottam meg irányába. Aztán megnyugtatásképp kezemet övére helyeztem, üzenve neki, hogy ne vegye magára a dolgot. – Alig vártam, hogy megkérdezd.
Közben újdonsült barátom, a csapos elénk helyezte az italokat. Nem mondom, elég gyorsan elkészültek, mintha csak félne Alfredtől. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy talán mégsem olyan jó ötlet ennyire megbízni benne, de aztán ezt a kis hangocskát gyorsan elcsendesítette Alfred zizegő tekintete. Mert az a fajta vágy, valami egészen mást üzent nekem, mint a csapos reakciója. Az valami csodásat ígért.

Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 2. 19:00 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

Halk, zavart nevetésem tölti meg a köztünk lévő levegőt, amely csak nem akar szűnni, ahogy lényegében lebuktatom saját magam. Ügyes kislány, gyere csak szépen beljebb és beljebb, a neked felállított csodálatos álomvilágba, amit nyújtani szeretnék és amit tudok is. Olyasmi kezdődik most, ahonnan nincs visszaút, sem neki, sem nekem, és a legrosszabb az egészben, hogy menekülő utunk sincs. Semerre. Azt akarom, hogy örökre kékjeim rabjává váljon, így minden erőmet összeszedve pillantok rá, amikor nevetésem végre csillapodik, és az italok is elénk kerülnek. Somolyogva fürkészem arcát, majd emelem fel poharamat, amiből a whisky erőteljes illata száll ki.
- Lényegében mindkettő - sütöm le tekintetemet, halvány mosollyal ajkaimon, mintha szégyellném magam. Egy elesett és szeretnivaló kisfiú látványát kelthetem, akinek a keze mégis olyan messzire elér, hogy egy szavába kerül és ingyen kapja italait a nő, akihez ma csatlakozott. Csak fokozza a - látszólagos - zavart, mikor megérzem kezét kezemen. Megilletődött kékjeimet szegezem kezére, lassan emelem fel végül rá, kedves mosolyt engedek meg magamnak, miközben a pír tűnik el arcomról.
- Köszönöm - engedem ki az eddig benntartott levegőt, hogy ismét Tánya arcára függesszem piszkos kékjeimet. - Nem gyakran fordul elő velem, hogy ilyen kedélyesen tudjak elbeszélgetni valakivel. Rossz kifogás a munka, igaz? - sütöm le inkább szemeimet és állok neki fürkészni a kristálypohárban aranyló italomat, hogy a féloldalas, szomorkás mosolyt próbáljam elrejteni, amennyire tudom. Minden azon múlik, hogy a lapok, hogy kerülnek leosztásra, és egyelőre a pakli az én kezemben van. Az én szabályaim szerint kénytelen játszani a nő, és amíg úgy lép, ahogy nekem tetszik, addig minden rendben lesz. Csodát mutatok neki, olyat, amit még nem látott, amit térden állva könyörög vissza, mert ha már emberré avanzsálódtam erre a röpke pár órára; megtehetem, hogy ember legyek, és ostoba, semmitérő vágyaimnak engedjek utat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. november 9. 18:09 | Link

Alfred
Saint kocsma


Igazság szerint nehezen hittem el, hogy egy olyan férfi, mint amilyen Alfred, nehezen talál magának párt. Még ha csak egy estés dolgokról is van szó. Hiszen a csávó egy kiköpött James Bond, már csak az akció hiányzik. De ha eléggé az ujjaim köré tudom csavarni, akkor reményeim szerint azt se kell majd hiányolnom a mai estében.
Megértően mosolyogtam a férfira. Nekem is folyton csak a kölykök voltak, hol ebben, hol abban az iskolában. Lehet ezért volt az utolsó két kapcsolatom tanár. - Elég rossz, igen - nevettem el magam édeskésen. - De tudod, az a szép ebben az estében, hogy velem vagy, és végre nem kell a munkával foglalkoznod. Hiszen az a másik két ember elintézi helyetted, nem? - kérdeztem, utalva a kis közjátékra a találkozásunkat követően. Megemeltem borospoharamat, és aprót kortyoltam belőle. Az újabb adag alkoholtól csak még inkább megbátorodtam.
Kezemet a férfi felém eső combjára csúsztattam. - Akkor ha ilyen keveset vagy női társaságban, mi lenne, ha kettesben folytatnánk. Mondjuk... elmehetnénk sétálni egyet - vontam meg a vállamat egyszerűen. Fogalmam sem volt róla, hogy mit akarok aznap este, csakhogy belefáradtam az ücsörgésbe. Hogy azt akarom érezni, hogy igazi hölgy vagyok, és valamiért ezt úgy éreztem Alfred képes lesz biztosítani nekem. Meg amúgy is, zavart, hogy minden lépését és mozdulatát figyeli a pincér, még ha csak félelemből is.
- A város fényei ilyenkor nagyon szépek - ajánlottam fel alternatív tervként, rámosolyogva, kezemmel kicsit simítva a puha anyagon. Hogy mennyire volt jó ötlet sétálni menni? Valószínűleg semennyire. Főleg nem egy ismeretlennel. De tudtam, hogy ha mégis baj lenne, meg tudom védeni magam.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 10. 20:11 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

Szeretném tudni, hogy azért kapaszkodott botor módon éppen belém, mert ennek így kellett történnie. Hogy a sorsunk kovácsai mi vagyunk-e, vagy elrendeltetett sorssal rendelkezik mindenki, most mit sem számít, amikor rám pillantott fel kissé csillogó, már-már alkoholtól túlfűtött tekintetével. A tekintettel, ami azonnal felébresztette a bennem lappangó sötétséget, hogy a magaménak tudhassam, ahogy a mosolyt és a nevetést is, amit nekem intéz.
- Éppen azért bíztam rájuk, hogy véletlen se szalasszalak el, szóval nagyon ajánlom nekik, hogy megoldják - ámbár kétségem sincs afelől, hogy tökéletes eredményekkel fognak visszatérni hozzám, azonban most, ebben a pillanatban csak azt látom és érzem, ahogy a nő keze csúszik combomra. Széles mosoly terül el arcomon, ahogy kékjeim először a vékony, nőies ujjakra esnek, majd visszavezetem őket arcára. Szemöldököm rebben meg az ajánlaton, ujjaimat csúsztatom combomon pihenő ujjaira, hogy azokat ajkaimhoz emeljem, majd azokra leheljem szavaimat.
- Veled mindenhova - sandítok fel rá ujjai mögül, majd mielőtt regálhatna kulcsolom össze sajátjaimmal. Szabad kezemmel kortyolok még egy aprót poharamból, majd a pincér felé fordulva adom le a rendelést, így Tányának van ideje meginni a poharában lévő ital maradékát. Amint a bor a pultra kerül, szinte már kedvesen mosolyodom el a fiatal fiú felé, akit nemrég vettem fel. Apró mosollyal ajkain biccent egyet, ámbár tekintetében a félelem még meg-megcsillan. Fejemet fordítom a nő felé. - Indulhatunk? - a kérdéssel párhuzamosan nyúlok szabad kezemmel a bor, és a mellette lévő két üres pohár felé, hogy azokat biztonságosan szorítsam ujjaim közé, miközben várakozással teli tekintetemet emelem Tányára. Ha a város fényei ilyenkor szépek, hatalmas hiba lenne tőlem, ha kihagynám az alkalmat, hogy megnézhessem. Vele. Csak vele. Mert az enyém. Igenleges válasz esetén segítem le a székről, majd indulok el könnyed léptekkel kifelé a bárból. A hűvös levegő azonnal megcsapja arcomat, oldalra sandítok csupán Tányára, miközben ugyanolyan nyugodt léptekkel haladok előrefelé.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. november 20. 14:18 | Link

Alfred
Saint kocsma, meg kicsit már azon kívül


Imádtam minden egyes kis rezdülését, egyszerűen elvarázsolt. Már nem is sajnáltam, hogy az a másik férfi nem bukkant fel, mert az ott, ami alakult, valami sokkal jobb volt. Még akkor is, ha nem lesz örök életű. Apró, kicsi praktikákat vetettem be, éreztetve a férfival, hogy nem csak számára olyan édes ez az egymásra találás. Emellett azonban meghagytam neki, hogy ő legyen a férfi, és elvarázsolhasson a hatalmával és egyedi ötleteivel.
Alulról felpillantva néztem piruló arcokkal rá, ahogy azokkal a tökéletes ajkaival csókot lehelt bőrömre. Azonnal egy jóleső libabőr futott végig a testemben. Néztem összekulcsolódó ujjainkat, mosolyogtam, mert éreztem, hogy ez valamit felvezet, és nagyon reméltem, hogy az olyasmi lesz, melyre mind a ketten ugyanannyira vágyunk.
Kiittam a poharat, és érdeklődve figyelem ténykedését. Már így is eléggé zsibongott a fejem, de még több italt készített nekünk össze. Biztos voltam benne, hogy le akar itatni. És én csúnyán engedtem is neki. Hiszen ennél kevesebb alkohollal a véremben is igent mondanék Alfrédnek majdnem mindenre. Hiszen csak nézzen rá az ember.
– Persze – mosolyogtam, és segítségnyújtását elfogadva huppantam le a székről. Intettem még egyet a pultosnak, hiszen mi azért elég jó haverok lettünk ilyen rövid idő alatt is, és már ki is léptünk a bár ajtaján.
Meglepetésként ért az a hideg szél, amelyet még pár órával ezelőtt egyáltalán nem éreztem. – Lehet a séta mégsem volt életem ötlete – jegyeztem meg, ahogy oldalasan Alfredra sandítottam. – De kárpótollak, ígérem – mosolygott a lány, és megragadva a férfi szabad kezét elkezdte vezetni. Pontosan tudta, hova kell most menniük. Ugyanis csak egyetlen hely volt Pesten, amiről tudta, hogy ketten lehetnek, és még a fényeket is látják.

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2020. november 20. 14:20
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 22. 19:24 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

A bennem tomboló sötétség ellenére tartom magam a talajon, mert tudom, hogyha most engedek neki utat, akkor nincs esélyem visszatérni. Embert próbáló harc ez bennem, aminek normális esetben szó nélkül engednék, hogy tegyen azt, amit akar, most mégis küzdök éppen azért, hogy én tehessem meg azt, amit szeretnék. És őt szeretném. Minden porcikáját magaménak akarom tudni, ahogy bőrének illata kúszik be orromba, miközben lágy csókot lehelek kezére, ahogy rám pillant pirospozsgás arcával. Olyan elesett és ártatlan, szinte már szánalomra méltó, akit mindenképpen meg kell óvnom, és ha szükséges, akkor saját magamtól is. Biztos vagyok abban, hogy elsősorban kell saját magamtól megóvnom, hogy továbbra is ártatlan lehessen. Miért teszi ezt velem?
Elnézően mosolyogva pillantok le rá, összekulcsolt ujjainkat szedem szét, majd fél kézzel gombolom ki zakómat, hogy könnyed mozdulattal teríthessem azt hátára. - Nem bocsátanám meg magamnak, ha megfáznál - igazgatom meg a ráterített ruhadarabot, majd megemelkedett szemöldökkel, de töretlen mosolyogva követem szó nélkül, ahogy elkezd húzni. Nem tudom mi a terv, nem tudom mi járhat a fejében, hiszen megtiltottam mindegyiknek, hogy gondolatai között vájkáljanak, hiszen láthatóan veszélytelen rám, mégis most azt kívánom bárcsak beleláthatnék én magam. Láthatatlan rázom meg fejemet a gondolatra, felső ajkamat húzom fel, és nem érem fel ésszel mégis mit gondolok? A saját szabályaimat szegem meg, hogy neki jó legyen. Ilyen lenne a bennem tomboló sötétség mérhetetlen birtoklási vágya? Hogy lehetnék képes egyszerű halandóként ellenállni neki?
- Eszed ágában sincs elmondani hova megyünk, igaz? - kitartóan követem, ajkaimon tűnik fel a szemtelen mosoly, ahogy kékjeimet vezetem arcáról vissza az útra, abban reménykedve, hogy valami támpont alapján legalább sejtésem lehet arról, mégis merre tartunk. De nincs, és abban sem vagyok biztos, hogyha elém raknák, megragadnám, mert kellemes melegséggel tölti meg a szívemet az, hogy az ismeretlen felé tartok egy ismeretlennel. Egy olyan helyre, ahol nincsenek kötöttségeim, egy olyan személlyel, akinek nem tartozok semmivel.
Lehetek én is átlagos.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. november 29. 11:22 | Link

Alfred
Egy hely, ahol senki nem járt


A hideg csípős levegő szinte azonnal libabőrössé tette csupasz karjaimat. Mosolyogva, kissé talán meg is hatódva fogadtam el a vállamra terített zakót. Megigazgattam, hogy biztos ne essen le, aztán egyik kezemmel összehúztam elől. Közelebb hajoltam Alfredhez, és egy csókot leheltem orcájára, hogy ezzel megköszönjem a gesztust. Ujjainkat összefűztem. Az elhatározás már meggyőződéssel élt bennem.
Nem tudtam, mire kell majd számítanunk, ha odaérünk. Már jó pár éve nem voltam a kis lakásban, csak arra emlékeztem milyen volt, mikor még gyakran jártunk a helyre. Egy pillanatig elgondolkodtam a kérdésén.
- Annyit elárulok, hogy azon a helyen van fűtés. És kilátás
- mosolyodtam el huncut vigyorral. - De ne aggódj, mindjárt ott is vagyunk - nyugtattam.
Egy átlagos kinézetű társasház bejáratánál álltam meg. Elengedtem Alfred kezét, és a kaputelefonhoz léptem. Gyorsan ütöttem be a kódot, hiszen nem volt nehéz. Az én, illetve Kolos születési dátumából lett összeeszkábálva.
- Gyere - nyitottam ki az ajtót, majd beléptem a liftbe. Benyomtam a kilences számot. Amint nyílt az ajtó, gyorsan a 25-ös számhoz léptem, és elsuttogva egy alohomorát tártam ki az ajtót. Ki tudja mennyire mugli Alfred, inkább nem akartam lebuktatni magam előtte.
Ahogy a retesz engedett, láthatóvá vált a sötét lakás. Éppen csak az ablakokból szűrődött csak be valami fény, más nem nagyon volt.
- A nagyszüleimé volt a lakás, de már évek óta nem használja senki
- magyaráztam, és egy tincset a fülem mögé túrtam közben. - Megmutatom miért hoztalak fel - fogtam meg újra a férfi kezét és a folyosón keresztül egy nagyobb szobába vezettem. Annak szemközti fala viszont csupa üveg volt. Csodálatos látványt nyújtva szinte az egész városra.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. december 7. 16:19 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me

Mintha egyáltalán nem lenne félnivalóm, úgy követem az idegen nőt. Tánya minden mozdulata és szava ver visszhangot a sötétségen keresztül agyam, egy még ép részéhez, hogy két lábbal tudjak továbbra is a földön állni. Idegen érzés normálisnak lenni, úgy érezni, hogy nincsenek olyan kötelezettségek, amik megállíthatnának. Mintha nem lenne mitől félnem, és bár tudom, ezen megmozdulásommal minden magam köré épített falat romba döntök, mégsem érdekel. Csak és kizárólag a pillanatnak élni, hogy ajkait érezhessem arcomon, amit zavart mosollyal konstatálok, ahogy ujjaink fonódnak össze a hűvös levegőt kizárva közülük.
Szkeptikusan méregetem a házat, ahogy ellép tőlem. Akaratlan húzódik fel felső ajkam, mert a gondolat a semmiből üti fel a fejét elmémben - mégis mikor hagytam valaha, hogy ilyen mértékben vezessenek? Mikor adtam másnak is meg a lehetőséget, hogy irányítson engem? Hangja ránt ki a könyörtelen valóságból, amit gondolataim idéznek elő bennem. Ökölbe szorul kezem enged el, hiszen ismét ott kötöttem ki, ahonnan indultam: követem minden lépését. Elmosolyodom, ahogy a lehető legfeltűnőbben nyitja ki az ajtót, még halk nevetést is megengednék magamnak, hiszen mindvégig tudtam, hogy boszorkány, ám miközben Tánya beljebb lépked, gondolataimban sorolom fel embereim dolgát. Fokozott odafigyelés, minden, a társasházban történő rezdülésre, amíg itt tartózkodom.
Piszkos kékjeim azonnal tovább siklanak, a félhomályba burkolt bútorokról, Tányára. Kedves mosoly ül fel ajkaimra, ismét követem a nőt, akivel eddigi életem legtöbb hibáját követem el egyetlen este alatt. Kissé bizonytalan léptekkel megyek beljebb a szobában, kékjeimet járatom végig a kilátásom, majd fordulok azonnal Tánya felé. Közelebb lépve hozzá, ugyanazt a tincset tűröm füle mögé, amit ő is pár perce. - Gyönyörű - lehelem magunk közé, már-már ajkaiba ezt az egyetlen szót, hogy végül tincsei közé furakodott ujjaimmal húzzam magamhoz közelebb és csókoljam meg. Minden porcikám beleremeg, ahogy elmélyítem azt, óvatosan tolom a nőt a falnak, ha hagyja, hogy ajkait el nem eresztve essek bele a pillanatba, amely minden eddigi kételyem, aggodalmam és félelmem kiűzi belőlem.
Egyetlen estére átlagosnak lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. december 15. 01:01 | Link

Alfred
Egy hely, ahol senki nem járt


A sok idegen, lefedett bútor fantomképe között lépkedve kissé élőnek, meggondolatlannak, de legfőképp határozottnak érzem magam. Tudtam, hogy hibát követhetek el azzal, hogy ilyen kiszolgáltatottan odaadom neki magam, de valamiért aznap este nem zavart semmi ilyesmi. Rengeteg sötét jel próbált rávilágítani, mennyire nem kéne aznap este belemennem ilyenekben, én mégis úgy ugrottam bele, mintha nem lenne holnap. Talán nem is akartam, hogy legyen.
Egyetlen szavával képes volt feléleszteni testemet, és elfeledtetni velem minden addigi aggályaimat. Puha ajkai az enyémet kóstolták, miközben kezem tarkójára csúszott. Mintha már évek óta ismerném, minden porcikájára azonnal reagáltam, hagyva, hogy ő irányítson. Menet közben éreztem, hogy vállamra terített zakója csúszni kezdett, így egyik kezemmel gyorsan az egyik közeli tárgyra dobtam. Közben folyamatosan csókokkal borítva el ajkait, el sem válva tőle.
A hideg fal érintése annyira ellentétes volt a bennem dúló érzelmekkel, hogy hirtelen nem is fogtam fel annak jelenlétét. A tökéletes férfi kavargó nyelve teljesen elvette eszem és lélegzetem egyaránt. Ujjhegyre léptem, sarkam kiszabadult magassarkúm öleléséből, kilépve arrébb rúgtam őket, ezzel még alacsonyabbá válva a férfihez képest.
Kezeim lebarangoltak a férfi mellkasán, és pólója szélén végigszaladva lassan nyúltam az anyag alá, mintha csak attól félnék, hogy a férfi bármelyik pillanatban nemet mondana. Lassan elkezdtem felfele túrni, ahogy ujjaimmal végigszántottam izmos felső testét. Ajkai továbbra is övéit tartották fogságban, mintha soha nem akarnám elengedni őket.
- Alfred - leheltem kettőnk közé, alig kapva lélegzetet. - Ez nem lehet neked új - ingattam meg hitetlenkedve a fejem egy huncut mosoly kíséretében. Nem mintha zavart volna a tény, nagyon is élveztem minden egyes mozdulatát.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
Írta: 2020. december 28. 18:55 | Link

A R D A I  T Á N Y A
“Through the highs and the lows,
we'll be always”

Budapest, Saint bár, look at me
Kérlek olvasd el;
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. január 31. 20:05 | Link

Alfred
Egy hely, ahol senki nem járt

tovább a hszhez...
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek