Egyébként én sose gondoltam volna, hogy lesz valaki Lilin kívül, akivel képes vagyok fél napot elcseszni filmezéssel. Ricsi a legjobb barátommá vált... ami jó, csak közben itt vannak azok a furcsa gondolatok. Egyszerűen nem vagyok biztos abban, hogy ez elég nekem, vagyis jobban mondva egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem elég, de mégis... beérem ezzel. Nem siettetek semmit, persze sokszor nem bírom megállni, hogy ne tegyek kétértelmű megjegyzéseket, vagy na puhatolózzam ki, ő vajon hogy viszonyul hozzám.
- Meg kell velem nézned a 365 napot... komolyan.. érdekel, tök nagy visszhangja lett, és kiakasztott egy csomó embert - én nagyon lelkes vagyok, miközben már-már otthonosan mozogva nála, megmikrózom a popcornt, mert arról nem vagyok hajlandó lemondani.
Talán ez jó, így könnyebb, hisz csak ledöglünk filmezni, nem randi - bár ennek ellenére kínosan ügyeltem arra, hogy a legapróbb tincsem is tökéletesen hanyag és rendezetlen legyen -, így feszengeni se kell, vagy attól tartani, hogy beáll a kínos csend. Nem egy randiban volt részem életem során, és hát... vagy a partner nem igazán klappolt, vagy egyszerűen velem van a gond. Ha ki van mondva, hogy akkor az randi, akkor eszembe jut az összes baromság, amit a magazinokban olvastam, és a végeredmény kínos lesz.
Most viszont nem az, mert míg nézem, ahogy a mikróban forog a tálca, és egyre csak nő a papírzacsi, addig azt a hülye dalt éneklem, amit a múltkor mutatott, és nem megy ki a fejemből. Persze a hangom jó, és nem is hamis, de mivel koreai, így simán hallás után megy, így jó eséllyel a szöveg fel sem ismerhető, mert hát azóta se lettem perfect koreából.
- Komolyan, az agymra megy - nevetem el magam, amikor tudatosul bennem, mit csinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=817567#post817567][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2020.09.24. 22:03[/b][/url]

Egyébként én sose gondoltam volna, hogy lesz valaki Lilin kívül, akivel képes vagyok fél napot elcseszni filmezéssel. Ricsi a legjobb barátommá vált... ami jó, csak közben itt vannak azok a furcsa gondolatok. Egyszerűen nem vagyok biztos abban, hogy ez elég nekem, vagyis jobban mondva egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem elég, de mégis... beérem ezzel. Nem siettetek semmit, persze sokszor nem bírom megállni, hogy ne tegyek kétértelmű megjegyzéseket, vagy na puhatolózzam ki, ő vajon hogy viszonyul hozzám.
- Meg kell velem nézned a 365 napot... komolyan.. érdekel, tök nagy visszhangja lett, és kiakasztott egy csomó embert - én nagyon lelkes vagyok, miközben már-már otthonosan mozogva nála, megmikrózom a popcornt, mert arról nem vagyok hajlandó lemondani.
Talán ez jó, így könnyebb, hisz csak ledöglünk filmezni, nem randi - bár ennek ellenére kínosan ügyeltem arra, hogy a legapróbb tincsem is tökéletesen hanyag és rendezetlen legyen -, így feszengeni se kell, vagy attól tartani, hogy beáll a kínos csend. Nem egy randiban volt részem életem során, és hát... vagy a partner nem igazán klappolt, vagy egyszerűen velem van a gond. Ha ki van mondva, hogy akkor az randi, akkor eszembe jut az összes baromság, amit a magazinokban olvastam, és a végeredmény kínos lesz.
Most viszont nem az, mert míg nézem, ahogy a mikróban forog a tálca, és egyre csak nő a papírzacsi, addig azt a hülye dalt éneklem, amit a múltkor mutatott, és nem megy ki a fejemből. Persze a hangom jó, és nem is hamis, de mivel koreai, így simán hallás után megy, így jó eséllyel a szöveg fel sem ismerhető, mert hát azóta se lettem perfect koreából.
- Komolyan, az agymra megy - nevetem el magam, amikor tudatosul bennem, mit csinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=818310#post818310][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2020.10.02. 23:11[/b][/url]

Ez nem a tipikus Netflix & chill program, amit a pasik ajánlanak fel a nőknek, vagy nem ritka alkalmakkor fordítva. Ez tényleg csak Netflix & chill, semmi háttértartalommal. Ha olyat terveztem volna, akkor ramen & chill-t ajánlok fel a lánynak. Nálunk keleten az játszik, és nem szoktak nemet mondani egy ilyen ajánlatra. Az megint más kérdés, hogy valami szexfilmet akar nézetni velem, ami a szavai alapján olyan, mint a Szürke ötven árnyalata. Isten kegyelmezzen az elkövetkezendő két órában, hogy ne aludjak be a képsorok alatt, vagy kezdjem el a telefonomat baszogatni.
- Aha... És nincs más akivel ezt a filmet megnézd? feltétlen engem kell vele kínoznod? - kérdezem nevetve, mert amúgy nincs ellenemre semmi. Akarom mondani, ha nagyon szar lesz az egész, majd elkapcsolom, végül is az én házamban vagyunk. Amíg készül a kaja, addig jó hangosan szólhat a zene, rajtunk kívül nem hallja senki hála a hangszigetelésnek. Kezdem bevezetni a koreai zenék világába, miközben pár amerikai szám is megszólal, köztük a Sexy and I know it, amire szívesen imitálom a táncot. Igen, azt, amiben a palik azt csinálják ott lent. És elég jól csinálom, ezt nem tagadhatja. Az egész napos filmnézős programnak az egyik hátránya, hogy egész nap bent vagyunk, amit akkor csináltam utoljára, mikor az a nyálazós betegségem volt. Még a munkahelyeimen is beteget jelentettem, mert úgy nem léptem ki a lakásból sem. Három napig a négy fal között gubbasztottam egy lavor felett, várva az átok elmúlását. De természetesen senkinek nem meséltem az esetről, ne tudják meg. A másik negatív tényező az egész napos zabálás, most is épp az instant rámenre öntöm a forró vizet, miközben másik kezemmel a nachost halászom elő. Enélkül, és sajtszósz nélkül nincs mozis nap!
Meghallom, hogy az előbb játszott számot énekelgetni, már, ha ezt lehet annak nevezni, mert inkább halandsza nyelven ad elő, mintsem koreaiul.
- Az egyik legyegyszerűbb számot így elrontani - forgatom meg a szemeimet, miközben kinevetem, és leteszem a vízforralót. - Mondanám, hogy legközelebb csak koreait hagyok neked énekelni a karaokebárban, de azzal magamat szívatnám meg. Egyébként találtam itt Budapesten is egyet, kettőt, elmehetnénk valamikor

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=819995#post819995][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2020.10.24. 22:57[/b][/url]

- De hát én nem akarom mással nézni - kerekedik el a szemem, kicsit mintha meg is sértődnék, na de ettől valójában távol állok ám. Igazából nekem teljesen mindegy, mit csinálunk, csak együtt csináljuk. A filmezés meg tök jó alibi arra, hogy újra időt töltsek vele. Mert szeretek vele lenni, mert itt minden olyan más. Nyugodt. Nincsenek hülye kérdések, elvárások. Pedig nem panaszkodhatnak rám otthon. Megvan a B tervem is, ahogy azt óhajtották.
- Eeeeeeez miiiii - most rajtam van a sor, hogy nevessek, de mentségemre legyen mondva, roppant vicces Ricsit így látni. Főleg miután láttam, hogy táncol élesben, és kis híján lezakóztam a padról, amin akkor ültem. Kicsit fel is húztam magam ott a teremben, mikor végighallgathattam, mások is ezen a véleményen vannak, és mikor csak úgy a nyakába vetettem magam, nem biztos, hogy nem azt mutattam meg a fent lévő lányoknak, kinek, merre van a helye. Igen, szörnyű vagyok, de az ilyesmit én abszolút nem tudom kezelni, és amit Ricsi nem lát, vagy amiről nem tud, az nem is fáj neki.
- Vagy taníts meg koreaiul... úgy rendesen, akkor nem kell velem égned - most tényleg bedurcázok kicsit, mert tudja, mennyit küzdök vele, hisz számomra jelenleg a világ legnehezebb nyelve. Pont ezért akarom megtanulni, mert kihívás, és ott van az az "akkor is".
- Persze szívesen... más nem, éneklem megint a Barbie girlt, az a múltkor is aratott - forgatom meg a szemem, és a kész popcornnal levetődök a kanapéra. Megvárom még Ricsi is elkészül, és leül mellém, majd hozzábújva, kényelembe helyezem magam. Nekem már ez is olyan természetes, hogy keresem a fizikai kontaktust... amitől egyébként a víz lever.
- De ha már tanulás... jelentkeztem az AMSre - hajtom az ölébe a fejem, hogy aztán felpislogjak rá, beharapva az ajkam.
- Felvettek - vigyorgok rá, tök büszkén kapva be az első szem popcornt, majd kicsit elkedvtelenedek.
- De ez azt jelenti, kevesebbet élvezheted a társaságom - sóhajtok fel teátrálisan, mintha ez tényleg akkora probléma lenne.