Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783896#post783896][b]Tristan Devereux - 2019.12.16. 19:06[/b][/url]

Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783917#post783917][b]Vajda Eszter - 2019.12.16. 20:38[/b][/url]

A decemberi ünnepekről elmondhatjuk, hogy amennyiben egy valóban funkcionális családdal rendelkezik, egész tűrhetően végig lehet vészelni őket.
Nem véletlenül kaptam az első adandó alkalmon, hogy kiszabaduljak az otthoni, kétség kívül egyedül öcsémet fényező fojtogató légkörből ide, ahol még csak gondolatban sem fogalmazódik a nagyságos Vajda Richárd neve. Egy kis részem egészen vágyik arra, hogy majd a szűk körű vacsoránál bejelentik, hogy Lili terhes, és beigazolódik amit mindig is állítottam: ennél többre egyik sem  képes.
Eddig viszont még van.
Megigazítom magamon a fekete szövetkabátot - december közepéhez mérten egyébként meglepően meleg van, ha ez épp nem az ökoszisztéma haldoklását jelentené, eszembe se jutna panaszkodni miatta - amíg befejezi a cigarettája fogyasztását. Kifejezetten nehéz egyébként így leszokni a dologról egyébként, miközben az embert körbeveszi a bűn csábító ereje, a tény viszont, hogy talán idő előtt elkezdek lefulladni ha folytatom a szervezetem leépítését, nos, leendő aurorként legalább ilyen meggyőző indok.
Szóval elkezdtem helyette rágózni, és azt kell mondanom, hogy a számnak lassan már magától is áfonyás Orbit szaga van.
Automatikusan emelem meg a fejem, ahogy megszólal, az arcomra ülő széles mosoly pedig már az előtt árulkodik, hogy egyáltalán megszólalnék.
- Remek - ellökve magam az eddig támasztott faltól bólintok, majd fülem mögé tűrve az így előre bicsakló hajtincseket lépek el mellette és indulok vele együtt a megfelelő irányba. Felé eső szemöldököm leheletnyit megemelkedik, ahogy oldalasan felpillantok rá (ezek a terelők...), majd egy, az előzőnél jóval finomabb szusszanós mosollyal karolok belé még a bejárat előtt.
- Ha ez nekem problémát jelentene, akkor esélyesen egy öltönyös gentleman-nel jönnék inni. De te egyik sem vagy, kedveském - nem mintha elvártam volna tőle, hogy fizessen, vagy, ha mégis, nem szokásom drága dolgokat kérni ha azok más pénzén úsznak (és az a más történetesen nem az apám).
Ettől még ő dobta fel a labdát, és nem lennék önmagam, ha válasz nélkül hagynám.
A küszöbön átlépve azért hátrapillantva megajándékozom egy elbűvölő mosollyal, elvégre, velem minden nap csupa varázslat, hát nem igaz? (Nem.)
- Nos, én kezdetben valami sörre gondoltam, de nem kizárt, hogy személy szerint kihagyom ezt a lépést éééés - tenyerem élét megtámasztva a pult szélén dőlök kicsit előre, hogy aztán a folytatással együtt társaságom felé lendüljek. - egy tátra-koktélt választok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783970#post783970][b]Tristan Devereux - 2019.12.16. 23:17[/b][/url]

Kevesen tudják megtűrni helyenként éles és általánosan érdektelen stílusát, és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, Eszter miért barátkozik ilyen suhancokkal. Biztosan akadnak irigyei is, és bár erre a lányon kívül senki nem tud igazán választ adni, azért számításba kell venni, hogy kötetlen és elvárásoktól mentes bármilyen jellegű kapcsolatra a rellonoson kívül aligha akadna megfelelőbb egyén. Nem kérdezősködik, mert nem kíváncsi a céltalan szócséplésre és kifogásokra, nem lohol senki nyomában, mint egy kuncsorgó kiskutya, viszont tökéletes lelki szemetesláda, félelmetes ügyességgel tud jól időzített pillanatokban hümmögni és bólogatni, ha valaki mégis úgy határoz, hogy feltétlenül ő az az ember, akinek tudnia kell a magánéletét érő súlyos problémákról. 186 cm, 83 kg, még megtoldja a farka paramétereivel és kész is a tökéletes Tinder profil-leírás.
Hagyja tehát magát kihasználni? Ugyan. A papucs, birka és ehhez hasonló, ideillő jelzők lennének az utolsók, amiket Tristanra lehet aggatni. Amíg kényelmes a szituáció, gond nélkül el van, viszont… nem egy ragaszkodó típus, finoman és nőiesen kifejezve.
Fontos tisztázni, hogy mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bármi is lenne kettejük közt Eszterrel, ahogy azt sem, hogy a hasznot keresné a lány társaságában. Jól szórakozik? Igen. Ennyi elegendő? Bőven.
 - Kedveske sem kifejezetten – halvány, féloldalas mosolyt ereszt meg, ahogy mozdítja könyökét, hogy teret adjon az ex-eridonosnak karolás tekintetében. – Csak lefektettem a szabályokat.
Az ember nem pazarol, ha nincs miből. A felé villantott mosolyra égnek emeli a tekintetét, egy leheletnyit szélesedik a szája sarkában megbújó görbe.
 - Végül is, mit szarozzunk, ha el kell ázni… - sóhajt fel majdnem hihető gondterheltséggel, ahogy Esztire, majd az itallapra les. Hümmög. – Egy korsó világos sört és egy 62-es tátra felest szeretnék kérni. - Akkor kezdjük. Nem kér a lány helyett, mégsem akkora gentleman ő ugyebár, illetve tartja olyan önállónak a másikat, hogy nincs szüksége férfiúi pátyolgatásra – ilyen formában legalábbis.
– Mi a mai cél? Bút felejtünk, együttes erővel utáljuk a karácsonyt vagy… csak szórakozunk? – veszi kezébe a felespoharat bűntársához fordulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784017#post784017][b]Vajda Eszter - 2019.12.17. 14:13[/b][/url]

A legilimencia tanoncság előnye és egyben átka is, hogy előbb-utóbb az ember meghall dolgokat. Tény, hogy a legtöbben élből visszautasítják a lehetőséget, hogy valaki gyakorlásának alanyai legyenek – ugyanakkor, ha nem tudnak róla, sokkal őszintébbé válnak még önmagukkal szemben is.
A férfiról például egész sok minden szállingózik (mint mindenkiről egy bentlakásos iskolában), hogy azért tölt ennyi évet az iskolában, mert bizonyos elkövetett bűncselekmények miatt letöltendőre akarják ítélni, ameddig viszont tanulói jogviszonyt folytat, nem tehetik meg. Hasonló tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy az irigyek talán erős kifejezés, ellenben határozottan járnak olyan nők az iskolába, akik máris többet foglalkoznak ezzel a barátsággal, mint kellene - vagy, mint amennyiben jogukban állna.

Ez engem persze soha nem zavart - az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak napok az iskola falai között, amikor feltűnőbben mosolyogtam vele össze a folyosón vagy hagytam el az öltözőt, szimplán azért, mert élveztem. Ilyen ez.
- Igaz - aprót biccentek. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez az alkalmi, néha szájon kicsúszó kedvesség másabb lenne, mint ami, vagy, hogy feszegetnék vele határokat, mert valójában nem is igénylek ennél többet - ahogy képelni sem képzelek -, amiből egyenesen következik, hogy a lefektetett szabályaihoz is egészen addig alkalmazkodom, amíg azok nekem kényelmesek.
És nem csak azokat.
- Látom az arcodra ülő bűnbánatot - hozzá hasonló, nulla átéléssel biggyesztem le szám szélét, hogy mire valóban a témára térünk, az előbbi kis színjátéknak nyoma se legyen. Állam megtámasztom behajlított ujjaim hátán, amíg leadja a rendelését, utána hasonlóképp teszek én is, megszokásból végigkövetem az italom útját egészen amíg kézbe nem kapom. Két ujjam közé véve a szívószálat - ezeket mintha egy ideje betiltották volna, éljen a környezettudatosság! -, megkavarom vele az italom.
- Szórakozunk - mélyeket bólogatva koccintom neki a koktélom poharának szélét a tátrájához, ajkaim közé véve a szívószál végét pillantok fel rá, majd mosolyodom el.
- Mesélj valamit, mik történnek, amióta nem vagyok ott? Milyen a kviddics?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=788230#post788230][b]Tristan Devereux - 2020.01.08. 02:58[/b][/url]

A rellonos kifejezetten érdekes legilimencia-tanulmányként szolgálhat mágiája által elfojtott érzelmei apropóján. Semmi nehézségbe nem ütközik az, aki bármilyen elvont ötlettől vezérelve úgy határoz, tesz egy rövid kiruccanást elméjében. Azonban hogy mit kezd abban a szokatlanul üres, csupán gyenge impulzusokkal tarkított sivatagban, amihez hasonlítani lehetne tudata küszöbét… Nos, az ugye már más kérdés.
Nem kizárt, hogy a normálistól merőben eltérő közeg elsőre kifejezetten elrettentő lehet. Általánosságban elmondható, hogy nem azzal kezdi a bemutatkozást, hogy „helló, klinikai értelemben tulajdonképpen pszichopata vagyok, wanna hook up?”, sőt, orvosain túl elég ritka, hogy ez a téma kerüljön terítékre, így Eszter számára is mindenképp váratlan tapasztalat volt első alkalommal.
És talán sokadikra sem kellemesebb.

Tudja, hogy állítanak róla egyet s mást; a Bagolykő igazából egy iskolának csúfolt pletykafészek, ahová csúnya embereket nem vesznek fel, egy rakás szélsőségesen családcentrikus és helyenként apakomplexusos tinilánnyal, és egyéb stikkel küszködők kompániája. Lásd, prefektusi jelvényt adtak a kezébe. És azóta sem vették el…
Egészen szórakoztatónak találja egyébként a szóbeszédeket, és ha nagyon unatkozik, előszeretettel adja is mások alá a lovat. Nyilván ezért szeretik annyian. Oh. Mindegy.
 - Mit is mondhatnék, feláldozom magam a szent cél érdekében – bólint, lubickolva további két pillanat erejéig a mártír szerepkörben. Helyet foglal a bárszékek egyikén, míg elkészül a kért koktél. Ha tartják magukat a tervezethez és úgyis továbbállnak, felesleges elkényelmesedni és az alkoholellátó ponttól túl messzire húzódni sem lenne bölcs döntés. Felespoharát koccintja Eszter koktéljához lusta mozdulattal és le is húzza annak tartalmát. Felrezzen felsőajka a szesz maró íze nyomán; nem fintorog kirívóan, de azért ez nem is a legenyhébb indítás.
 - Mindent bele akkor hát! – Nagy az egyetértés, szóval baj már nem lehet. Talán egy kissé el is puhult, túl könnyen hagyja magát belerángatni mindenféle balhéba.
Mint például a kviddics volt. Cinikusan nevet fel. – Kviddics? Az éppenséggel nincs, úgy fest, elég volt velünk egy idény. Úgy általában véve is csak a szokásos, emberek jönnek-mennek, és mindenki a karácsonyi bálra nyáladzik már most.
Égnek emeli tekintetét olyan becsmérlőn, ahogy csak tőle telik. Bár pár percig megfeledkezett az ünnepek létezéséről is, most megint teljes erőbedobással utálja.
 -  Az aurortanonci valahogy sokkal izgalmasabban hangzik… - félmosollyal arcán les fel, át is adva a stafétabotot valamikori csapatkapitányának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=789458#post789458][b]Vajda Eszter - 2020.01.16. 20:39[/b][/url]

A váratlan tapasztalatok általános velejárója a kellemetlen utóérzéssel tarkított halvány bűntudat – valami ilyesmi kísért, miután első alkalommal a fejébe néztem puszta kíváncsiságból. Most már sokkal inkább érdekel az a határozottan egyedülálló felület, amit magának teremtett. Egyelőre nem sikerült rájönnöm, hogy ez már valóban az elméje, vagy egy különösen jellegzetes okklumencia forma amivel együtt jár, hogy nem találom az áttörhető gyenge pontokat és értelemszerűen nem is ez az a kérdés, amit bedobok egy mindennapi beszélgetés közepébe.
Persze, ami késik, nem múlik – már ami a felfedezés részt illeti.
Ajkaimon széles mosoly terül el, egy halk nevetés kezdeti hangjai némi visszafogott kuncogásban fulladnak ki, ahogy leteszem a poharat a pultra, felsőtestemmel pofátlanul előre dőlve nyújtom ki felé karom, ezzel is jelezve, hogy most bele fogok mászni a személyes terébe – de ez úgysem szokott zavarni, nem igaz, Tristan? Ujjaimmal épp csak hozzáérve cirógatom meg arcát, precízen rúzsozott számmal már-már békítően kedveskedő puszit lehelek az előbb még fintorgó ajkakra. Nem mintha bármiért is ki kellene engesztelni, nincs semmi, amiért pillanatnyilag oka lenne panaszkodni – ahogy sosincs, ha úgy dönt, velem pazarolja el az idejét. Kész főnyeremény vagyok.
Visszatérve helyemre veszem újra kezeimbe a poharat, s kihasználva a szívószál adta lassú, de annál hatásosabb intoxikáció előnyeit kortyolok.
- Hmm, nem is baj – azok után, amit a roppant rövid itteni pályafutásom alatt tapasztaltam, valóban nem sajnálom. Kivételesen eltekintve attól, hogy nem nyertünk kupát, minden egyes meccsen történt valami, aminek nem kellett volna, és amire az ember nem csak, hogy nem számít, de rendesen felfogni is képtelen.
- A bálok pedig hangulatosak tudnak lenni. Van valami szentimentális a becsempészett alkohol rejtegetésében, meg, hogy „jaj, ki fog elhívni”, meg a tökéletes ruha kiválasztásában, és.. – a legjobb embernek magyarázok erről. – Persze a karácsony csírájában rontja el mindezt.
Apró bólintással térek vissza az előbbi anti-ünnepi süppedésbe.
- Valóban izgalmas – bár az első félév után nyilván senki nem nyom a kezembe megoldásra váró szupertitkos aktákat, ahogy azt páran elképzelik. – Van egy alkoholista kiképzőm aki mindenkit gyűlöl, főleg a nőket, nemi kisebbségben létezem és alapvetően úgy érzem, többszörösen túl kell teljesítenem a toxikus maszkulanitást.... Aurornak lenni tök jó!
Vagy valami olyasmi.
Igazság szerint nem ennyire drámai a helyzet – kivéve az alkoholista kiképzőt, őt nem lehet kellően súlyos jelzőkkel illetni, mert minden elképzelést messze felülmúl. A barmannhoz fordulva kérek ki magamnak egy shot jagert, amit a koktélommal nyomtatok is le.
- Hú, láttad a Rendőrakadémiát? Mert pont olyan.