36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. szeptember 24. 00:29 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



És az ital nem segít, ezt mondták már? Hiába csúszott le a harmadik feles is - nem is iszom rövidet! -, egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Baj? Baj hát, nem győzött meg arról, hogy mást akarok egyik csávó sem a közelemben. Pedig akadt pár. Szóval nagyon hálás voltam a címért Kevének, talán többször is köszönöm meg, mint  szükséges lenne.
A tükörbe nézve otthon, minden egyes ruharadabbal nagyobb a késztetés a sírásra. Annyira borzasztó az egész, még el is morzsolok egy könnyet, mielőtt azért egy minimális sminket feldobnék. Aztán már kint is vagyok az ajtón, azzal a röhejes rádióval, meg sem állok a helyig, bár asszem a vonaton elalszom a kardigánba burkolózva. Legalábbis a kaller kelt Pesten, én meg a világomról nem tudok a címig.
Itt viszont veszek egy mély levegőt, mielőtt benyomnám a zenét, figyelve az egyetlen ablakot, ahol jelenleg fény van. A cím tutira jó, maximum pofára esek a saját lábamban.
- DAD. Daddyy... Sajnálom! Tudom, hogy sokszor nagy a szám. És nem értékeltem a cipőd. És nem tiszteltem a privát szférád. Meg a konfortzónád a szerencsével! Sajnálom! - teszem le a rádiót, széttárva a kezeim, majd visszaejtem őket magam mellé, lassan leúsztatva magam a Careless Whisperről.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. szeptember 25. 00:48 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Vannak napok, amiken a kibaszott alkohol sem segít, és itt még csak nem is a saját poharamra gondolok. Olyan pontosan, olyan tökéletesen ki lett számolva, mindig így megy. Eljön a negyedéves találkozó, a hónap utolsó csütörtökjére tesszük. A megfelelő pezsgő és a legjobb orosz vodka. Negyed óra, és ott az aláírás kérdés nélkül. De nem, most kellett valami jött-ment új ügyvédet beújítani, és ők még átgondolják. Mit? Nem egy kurva esküvő ez, hogy eldönthesd akarod-e! Mitzingerrel folyamatos üzenetváltásban voltam, biztosított róla, hogy rendezte a soraink, hogy bármit kérnek el, ezzel még csak időt se lehet húzni, ettől még bennem volt az ideg. Éppen felhívtam volna a cégnél a helyettesem, mert hát ha én nem tudok aludni éjfélkor, ki más? Ennek eredménye egy két órás eszmecsere lett a beszerzésről...
Fáradtan dobtam a zakóm az irodai helyiség székére, majd nem sokkal ezután kigomboltam a csuklóm feszítő ingékességet. És kész, a megnyugvást jelentő csendnek háborító lárma vetett véget. A szemöldökeim megemelkedve csúsztak össze, ahogy eltoltam a függönyt és egy gombnyomással feljebb engedtem a redőnyt. Az udvar lámpái felvillantak a mozgásra, így elég egyértelmű volt a látvány. Közben mégsem. Dio Mio.
- Kapcsold le azt a szart, felveret az Istenverte iparbrigádot - közöltem hangosan, és egy mély sóhajjal a végén, majd ha hajlandó volt végre megtenni mg visszaléptem az ablakhoz. - Az utolsó nyerő golyó száma négyszer - utaltam a kapukódra és el is indultam át az összekötőhelyiségen, de nem mentem el az ajtóig, csak leültem a kanapéra és a mellényt lassan gombolva vártam, mégis mi a szar folyik itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. szeptember 25. 01:28 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



Félúton vagyok a soha többé nem iszom és a soha többé nem józanodom ki életérzés között. Mindkét oldal mellett fel tudnék hozni legalább 1-1 érvet, ha nem többet, de aztán még egy feles otthon és már nem is érdekel az egész. Jól vagyok. Szép vagyok. Ja nem. Úgy nézek ki, mint akire ráhányt egy turkáló, de közben mégis van benne valami bájos. Mikor látok a könnyektől.
Nem egyszerű megtalálni egy címet, pláne, mikor azt sem tudod, mit is keresel pontosan, de aztán csak sikerül, és ott állok, a rádiómmal, mintha csak az ég is így akarta volna. És én kiöntöm a kicsi szívem, meg bocsánatot kérek. Mi erre a válasz? Kapcsoljam ki a zenét. Sírni tudnék, de aztán leguggolok, meg is állítom a rádiót, igaz majdnem felborulok, az egyensúlyommal valami nem jó. Kell legyen valami itt a fűben.
Még várok, kicsit meg is törlöm a szemem sarkát, minden rendben van. Minden. A kapukód meg elég fejtörést okoz, állok előtte egy csomósokat, próbálom felidézni. Kevés sikerrel, nem igazán a számokra figyeltem. De aztán megvan, ez meg berregéssel kinyílik. Bizonytalan lépésekkel totyogok be, körbepillantva félve, de semmi.
- Hahó... - lépek be végül, nem véve le a cipőm, ami bunkó, de ha én ezt a csillagost most le kell fűzzem, inkább megfordulok és kisétálok az ajtón. Óvatosan leteszem a rádióm az ajtótól nem messze, majd elnyomok egy sóhajt, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Fura pizsi. Nem tűnik kényelmesnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. szeptember 28. 00:42 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Éreztem az egyre növekvő eret a homlokomon, ami már lassú csitulásba esett volna, ám nem volt erre alkalma. Nem különösebben szoktak érdekelni a rendbontások, most mégis felfigyeltem. Leginkább mert az éppen tulajdonomba eső kert világítódott ki a mozgástól. Az ablakon nézve ki egyértelművé vált számomra az alak, bár a ruháin nem tértem napirendre. Igazából semmin. Se a napszak, se a mód, se a történések nem voltak indokoltak kicsit sem.
- Balra - mondtam kicsit erőteljesebben, ahogy a kanapéról kihajolva néztem a bejárat felé, majd visszabillenve lazítottam a nyakamnál pár gombon az ingen, de egyelőre csak vártam nem estem túlzásokba. Kellett egy kis idő mindig, hogy valami kirázzon az aktuális idegességből, de most az egész lány által teremtett helyzet olyannyira meglepett és elterelt, hogy egy pillanatig szóhoz se jutottam, még le is néztem magamra.
- Ez csak a hétvégi - nevettem is fel egy pillanatra, aztán intettem a fejemmel, hogy üljön le, láthatóan nem az álldogálás lenne most a legmegfelelőbb. - Ilyenkor mondják, hogy megtalál a szerencse?
A kérdés talán piszkáló, talán nem, de egyelőre rengeteg dolog van, ami nem volt egyértelmű, viszont ez elé kellett tennem, amit láttam. Síró nő. Síró és egyedül támolygó nő. Ezek a létező legabszurdabb és legszarabb dolgok, amik történhetnek. Még pár percre a türelmét is kellett kérnem, még megcsörrent a telefonom, de csak átléptem a másik szobába, majd visszafelé egy üveg vizet is hoztam neki.
- Hogy kerültél ide, és miről beszéltél? Tudod vagy a zene vagy te, egyszerre a két hang érthetetlen.
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. szeptember 28. 01:11 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



Az ajtón belépve megtorpanok egy pillanatra, a falra csúszik a kezem, miközben leteszem a rádiót. Nem akarom, hogy elázzon, vagy baja legyen odakint, nagyon jól tud jönni, mikor újítok ezt-azt a ház körül. Kicsit odébb is piszkálom a lábammal, aztán meghallom és szót fogadok, nincs kedvem további negyven percet még a házban is bolyongani, ki tudja mekkora és kikerülnék-e valaha!
Még motyorgok magam elé kicsit, miközben odakerülök, de aztán csak bámulok le rá, valahogy elég abszurd, hogy alacsonyabban van, mint én. Még ha nem is sokkal. Pedig éppen ül.
- Csinos - csuklok talán nagyobbat is mint illene, mély levegő veszek, bent tartom, leszegve a fejemet, miközben bámulom a padlót pár pillanatig. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e egyáltalán idejönni ma este. Végül féloldalasan, szinte leroskadok a kanapé másik felére, a fejem a háttámlának döntve, felé bámulva, az arcomba hulló hajammal. - A legváratlanabb pillanatokban.
Bólogatok is mellé párat, még egy féloldalas mosolyt is megengedve magamnak, mielőtt feljebb húznám a lábaim, de a cipőm nem ér a kárpithoz, rendes vagyok. És szédülök. Nagyon.
A szemeim le is hunyom, talán még az álom is elnyom, nem érzem jól magam, ez egész biztos, még valamennyire érzékelem is a telefoncsörgést, de nem szólok rá semmit. Már épp kellemesen elbágyadok, mikor ismét megszólal, nekem meg felpattannak a szemeim.
- Hm? Vonattal. Meg gyalog. Mi az a sárga? Villamos. Azon is ültem - bólogatok újabb párat bizonytalanul, de visszadőlök a párnára, fáradt és rossz ez az egész. Elpárolgott az adrenalinom. - Csak bocsánatot kértem. Mert beszóltam. A cipőre is. Meg mert sok vagyok. Most is. És a komfortzónád is eléggé megcibáltam.
Felé pillantok kicsit, mielőtt egy nagyobb levegőt vennék. Inkább megtörlöm az arcomat.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 2. 18:49 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Még én sem ismerem a házat úgy, mint a tenyeremet, de vannak dolgok, amik egyértelműek, látatlanban is. Mint hogy ha több út van, a legtöbben a jobbot választják elsőre, valami furcsa kényszerből. Ezért sem bíztam másban, nem feltétlen a sejtett állapota okozta. Azon csak mikor megláttam ütköztem meg. Mert bármekkora szerencse az itt léte, a formája, ideje és létjogosultsága hagy kivetnivalót. Fel is szakad a torkomból egy elégedetlen sóhaj, nem mérges, nem kelletlen, nem lelombozó. Egyszerűen kettősséget kelt az egész. Nem lenne itt keresnivalója, közben pedig jobbnak érzem, hogy itt van. Bár még mindig csak keresem az okot. A zenére is. Kriminális.
- Elnézést - teszem le végül a telefont, hogy aztán visszaüljek, de nem süppedve el benne, egész a kanapé széle felé, tenyereim összesimulnak,a  fejem lehajtom, hogy aztán nézzek az el-el pihegő nőre. Nem néz ki jól, ez innen is nyilvánvaló. - Vonat... gyalog.... és villamossal - ismétlem meg lassan és kimérten a hallottakat, majd érzem a halántékom belüktetését, meg is masszírozom egy újabb sóhaj mellett.
- Nem hiszem, hogy ennek ez lett volna a kötelező megoldása, egy levélből is megértettem volna - néztem rá sokatmondóan, de egyáltalán nem ez volt a kérdésem célja, viszont ahogy néztem rá akaratlanul is elmosolyodtam. - Volt más is, amit mondtál volna?
A kérdés egyértelmű lehetett volna, de szerencsétlennél abban se voltam biztos a levegővételeiből, hogy nem most fog itt körbehányni. A pálcám előhúzva rutinosan a bútorokat kicsit távolabb helyeztem és a papírokat a fiókba lebegtetve elzártam.
- Minden rendben, Cinna? - kérdeztem rá végül, mert nagyon nem úgy nézett ki.
Utoljára módosította:Damien Achille DiAngelo, 2019. október 2. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 2. 19:46 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:46



Lehunyt szemmel megrázom a fejem, de csak lassan, kimérten, nem akarom felkavarni a gyomromat. Nem tesz semmit, én állítok be hozzá hívatlanul, aztán még ő kér tőlem elnézést, amiért dolga van.
- Nem kellett volna ide jönnöm. Engedd el - legyintek fáradtan, még mindig csukott szemmel, miközben nagyon mély levegőt veszek, majd kifújom. Hallom a hangján, hogy olyan nem is tudom, feszültebb attól, hogy itt mondom a magamét. Felsóhajtok kicsit, meg bólintok, de csak egyet, nem akarom jobban felkavarni a gyomromat.
- Látni akartalak. Baj? - kérdezem végül fáradtan, kicsit felé is nyúlva, az ujjaim a karjára szorítom, közelebb csúszva hozzá. A fejem végül a vállának döntöm, nem érdekel, hogy akar valamit, így messzebb tessékelne, vagy nem, csak mélyen beszívom az illatát, kicsit el is mosolyodom. - Aha. Mármint... találkozhatnánk. Ha te is szeretnél. Úgy... ketten, tudod.
Nagyon rosszul hangzik ez az egész, nekem kell az ember, akkor is, ha ocsmány a cipője. Tudom, hogy Fannika is kedvelné, mert nagyon szép férfi. Én úgy szeretném, ha még ő is szeretne látni!
- Igen. Aha. Megölelhetlek? Kicsit szédülök - bököm ki, de igazából meg sem várom a választ, csak az ölébe mászom, a fejemet a nyakába tolva, át is ölelve a vállát, ha akarja, ha nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 2. 21:13 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


- Mit is? - kérdeztem vissza összevont szemöldökkel, mert nem teljesen értettem a reflex reakcióját. Vendégem van, akit én hívtam be a lakásba, erre csörög a telefon, amit bár mindenki leszarna, az én életemben nem tehetem meg, hogy nem veszem fel, akár közel hajnali háromkor. Arról meg ő sem tehet, hogy az ügyvédemnek éjjel elég alkalmas, mert úgyis ébren van. Mondjuk legalább elkötelezetten dolgozik, fél vállon gyerekkel. Értem miért volt foltos a legutóbbi papír. Nyál.
- Nem - a hangsúlyom kijelentő maradt, mégis inkább kérdés volt. Magam felé, nem értettem a lányt, mit keresett pontosan az udvarban, ebben a ruhában, ebben az állapotban. Az egész homályos foltokban volt jelen a tudatomban, pedig egy kortyot sem ittam. - Nem pont erre gondoltam, inkább a... megszólításra - nyomatékosítottam a szót egy sokatmondó tekintettel, majd végighallgattam a dolgot. Kvázi randevúra lettem hívva. Túl hagyományos, vagy túl öreg vagyok, ha szerintem ez nincs így rendben? A nők előjoga a nem adás és a válogatás, ezért  ami tisztünk ezeket a lépéseket megtenni. Hozzáteszem, ezer évnek tűnik, mióta csak hosszabban beszéltem nővel üzleten kívül. Aztán ott volt, félig rajtam, úgy rám fordult, nem igazán értettem egy pillanatra de átkaroltam kicsit zavartan.
- Beszélhetünk találkozóról, mondjuk reggel, kétlem, hogy ezzel ma már foglalkoznod kéne - próbáltam nézni rá le, de a nyakam pillanatnyilag túl foglalt volt ehhez, így egy sóhajjal végigsimítottam a haján. - Nem vagy fáradt?
De, nyilván az, rosszul is van, ráférne a fürdő is, de azt hiszem még én is érzem, hogy ez jobban. Nem tudom megmondani mi vezérelt, talán valami régi, kikopóban lévő ösztön, ahogy átkarolva közelebb húztam és csókot adtam a feje tetejére a hátán végigsimítva párszor.
Utoljára módosította:Damien Achille DiAngelo, 2019. október 2. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 2. 21:57 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Megvan a magad dolga, én csak becsöppentem - intem le, mert nem vagyok én olyan fontos tényező. Végül is, ha tudnám, merre van a haza, talán el is indulhatnék, mert az első vonatra már úgysem találok ki. De ez is nehezen ment, nem hiszem, hogy még visszatalálnék most oda, anélkül, hogy elalszom, vagy behányok. Undorító lenne így is, úgy is.
- Nem győztél meg - mosolyodom el egy pillanatra, de aztán el is múlik, csak fogom a karját, mintha az életem múlna rajta, miközben mély levegőket veszek, hátha attól jobb lesz majd. Legalább már nem émelygek annyira, lehet, hogy jót tesz, hogy leültem. - Hm? Azt mondtam Dad. Ez a monogramod, nem? Daddy.
Kicsit el is mosolyodom megint, olyan daddy az egész ember, csak dobja magából az érzést. De ezen kívül azt hiszem csak belezavartam a mai estével az egész világképébe is, mert nagyon ezt látom most az arcán. Inkább ismét megtörlöm az enyémet, mert valamitől folyton nedves lesz. Undorító.
- Mi az, hogy nem kéne? De... de Damien! - tiltakozom kicsit, hogy de ne söpörje már az egész idejövetelemet a sarokba, csak azért, mert ittam egy pár felest. Nekem szükségem van a válaszra. - Nem... csak maradjunk még így kicsit, ez jó.
Aztán közelebb húz, de nem olyan akaratosan, egész óvatos, ahogy a keze finoman súrolja a hátam, én meg beleborzongok. Rendesen égnek mered minden egyes pihe a karomon, a tarkómon, ahogy az ajkai a buksimhoz érnek, az ujjai pedig továbbra is cirógatnak.
- Nem maradok itt, ha nem akarod. Nem... akarok a útban lenni. Csak nagyon látni akartalak, még ki is öltöztem, láttad ugye? - felszusszanok, ahogy a kezem a tarkójára csúszik, végig is simítva rajta párszor, mielőtt a hajába futtattam volna. Hogy lehet ennyire jó illata? Az ajkam a nyakának préselem pár pillanatra. - Még ilyen csúnya levehetetlen cipőm is van, akkora vagyok benne, mint egy vombat.
Utoljára módosította:Kapitány Fortuna Cinna, 2019. október 3. 02:33
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 4. 16:18 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Nem, nem lenne meg, normál esetben már rég elengedhettem volna ezt az egész üzletet, de természetesen pont most kellett jönnie a Mitzinger szerinti kis bukkanónak. Megérezzük, de nem törik bele a tengely. Ajánlom is, mert nekem se kedvem, se időm több alkalmat pazarolni egy veszett ügybe.
- Igen, a meggyőzésben úgy látom te állsz jobban - néztem végig a ruháin, mert Istenemre mondom, szerintem ezeket erőszakkal sem lenne hajlandó hordani, erre elég nagy befektetési alapokat tennék, és itt vagyunk. Még jó, hogy a szerencsejáték nem ivódott a vénáimba, most rosszul állnék gondolom. Mindenesetre tényleg nem éreztem helyesnek az ittlétét, és ennek az oka nem az akarata vagy vágya volt, inkább az, amit ezért tett magával. - Dada - javítottam ki, már ha pontosak akarunk lenni, és igazából otthon még csak jelentésben sem tér ez el. Vannak kifürkészhetetlen dolgok, ilyen anyám vagy apám humora, vagy akár mindkettőé. Bár előbbi nem hiszem, hogy valaha észrevette, utóbbit pedig nem is érdekelte. DE velem sincs ez másként, azaz sokat gondoltam így, most viszont csak mosolyogtam azon a hanglejtésen, ide éreztem a saját magában vívott harcot, közben pedig nem éppen volt rá oka.
- Oh, szó sincs róla, hogy ne kellene neked a válasz vagy bármi, arról annál inkább, hogy én az üzlet után a magánéletet is szeretem tiszta fejjel kezelni - vontam volna a vállamon, de ez fizikailag akadályozott volt, így csak hagytam az egészet. Nem akartam, közel sem éreztem úgy, hogy helyes lenne élni a helyzettel, még ha édes is  a nő és igencsak imponáló, ahogy beesett ide. Sok rossz döntést hoztam az életben és korrigálni sosem egyszerű. de egy dologban évek óta biztos vagyok, bántani nem akarok senkit, tudom milyen a szar oldalon maradni. Csak átkaroltam, le akartam venni a válláról a saját terhét, talán az egész estéét és tényét, még ha ez merész is. Nem állt neki ez jól, sokkal szebb volt a fellengző mosoly vagy a kifigurázó stílustanács.
- Az nem volt kérdés, maradsz-e - néztem rá ráncolt homlokkal, mert azt hiszem félreértett, pedig semmi hasonló nem hangzott el a számból. - Azt látom, fogalmam sincs honnan vetted ezt mind, és őszintén szólva borzalmas. Vombat?
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 4. 20:17 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Sokkal jobban, igen - nevetek fel hangosan, össze is csapom a kezeim egy pillanatra, de nem csattan nagyot, mert nem ütközik össze a kezem rendesen. Kicsi csalódom is benne, de annyira nem vészesen. Helyette inkább figyelem az embert, ahogy figyel engem és belefájdul a szívem. - Sí, Dada.
Kicsit kiöltve a nyelvem még fel is nevetek, de aztán csak visszadőlök, a fejemet neki a vállának. Nagyon jó az illata, nem akarom, hogy elküldjön vagy odébb rakjon vagy csak lekoptasson, eleget kaptam már az élettől.
- Duh... józanul nem merek majd veled beszélni - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, ismerem magamat határozott vagyok és elbűvölő is tudok lenni, de mellette valahogy... nem megy. Inkább csak visszabillentem a fejem a nyakába, miközben az ujjaim a hajába szántanak óvatosan. Aztán meg olyan furcsán néz rám, nem értem miért, olyan kicsit értetlen.
- Nem te mondtad, én mondtam. Nem akarok sok lenni megint. Én csak... szóval szerintem jók lennénk - érintem az orrom hegyét előbb a nyakához, majd az állához. Aztán csak felsóhajtok, megint, olyan kicsit kétségbeesetten is talán, ahogy a fejem a vállára ejtem, hagyva neki egy kis helyet. Lenézek a cipőmre, majd vissza rá, büszke mosollyal. - Undorító. Rendesen ronda, igen. De mindig szépen öltözöm. Ebből jobban látszik, hogy számít... szóval hogy ide indultam. Bárkinek hajlandó vagyok szépnek lenni. Aha. Pici állat.
A kezem visszacsúszik a tarkójára, majd közelebb araszolva apró csókot nyomok az arcára.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 6. 23:45 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Rá akartam hagyni, közben pedig csak élveztem, hogy mennyire elhiszi azt, amit nem is feltétlen kellene. De így volt szép. A kezei után nyúltam, mikor inkább hadonászott taps helyett, és elég koordinálatlannak tűnt. Inkább lehúztam őket az öle felé, biztos ami biztos, abból nagyobb baj csak nem lesz.
- Nem szeretem a szemtelenkedést - néztem sokatmondóan a nyelvnyújtást követően, de a hangom nem volt éppen dorgáló, nem kifejezetten láttam itt hasznát, és az hiszem elég ritkán kellett ezt kedvesen és hasznosan elővennem. Ritka értékes kombináció lenne.
- Úgy rémlik már ezen túl vagyunk, nem értem a gondot - néztem rá valódi meglepettséggel. Hiszen eleve az első találkozásunkkor maximum három kortyig ha jutott a beszélgetésünk kezdetén, aligha volt részeg, miközben követett, asztaltól asztalig és valahogy ott ragadt, a figyelmem középpontjába. Ok és indok nélkül. Csak mély levegőt vettem, ahogy végigsimítottam párszor nyugtatóan a hátán, hogy aztán feleljek is neki, mert láthatóan a semmiből nem lesz elégedett, nem mintha erre lehetne, egyelőre nem teljesen értettem mit keres itt, úgy gondoltam fogalma sincs róla kit talált.
- Jók lennénk? Mert már mindkettőnknek van ez a gumitalpú semmirevaló - mutattam a cipőre. Nagyon nagy divat állítólag manapság ez az összeöltözés. Régen egy megfelelően passzoló nyakkendő vagy kocsi pont elég volt a nő ruhájához, ma meg még az alsógatyád se mindegy. Elfajult és elkorcsosult világ ez. - Bárkinek? Nem válogatod meg eléggé, amit kellene, Tesoro - nyúltam finoman az álla alá, a hüvelykujjammal finoman végigsimítva az arcélén, amit elértem. - Nem hasonlítasz ilyen állatokra, de egy fürdő jót tenne azt hiszem, nem?
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 7. 06:49 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Hagyom, hogy a kezeim az ölembe húzza, pedig ez nem egy feltétlenül mindennapos helyzet a részemről, nem szoktam hagyni, hogy csak úgy befolyásolják, mit teszek, mikor és miért. Tetszik az érzés, ahogy hozzám ér, alapvetően, boldogan el is mosolyodom tőle.
- Majd figyelek - közlöm nagylelkűen, mert ezen nem múlik, szeretném, ha elégedett lenne velem, ha nem azt látnám az arcán, hogy ki van ábrándulva és mindjárt kifordul a saját lakásából. Legalábbis, gondolom itt lakik, vagy ilyesmi.
Nem érti a bajomat. Persze, hogy nem érti, férfi, nem is akármilyen, hanem olyan tudja mennyire értékes, gyönyörű és határozott példány, bármelyik nő szívesen beszélne vele!
- Az más. Nagyszájú és hangos az sokszor vagyok, át sem gondolom, csak úgy kiesnek a szavak a számon - még modellezem is egy kézmozdulattal hogy putty, már le is esett. Vége. - De olyan... ijesztő vagy, tudod, nem egyszerű veled beszélni.
Még bólintok is mellé, asszem ez a legjobb szó rá, eléggé be voltam szarva a ténytől, hogy idejöjjek, eleve, azért is csúszott le az az első feles. De nem lettem tőle bátrabb. Nem eléggé. Inkább csak hagyom, hogy simogasson, jól esik, felperzsel az érintése. Boldog vagyok. Pár pillanatig.
- Nem, nem csak azért. Azért is. De... te komoly vagy, én meg rá tudlak venni, hogy mosolyogj. Jól áll. Hallgatsz és figyelsz rám - kezdem lehunyt szemmel simogatni a mellkasát, legalább addig sem vagyok olyan durván rosszul. A másik kezem még mindig a nyakán jár, még akkor is, mikor közli, hogy igazán válohathatnék.
- Mit kellene? Nem úrihölgy vagyok, Achille, csak egy mezei nő. Neked is kiöltöztem, csak az többet elmond, hogy  felvettem olyat is, amit magamtól sosem... - simul az arcom a kezéhez, imádom az érintését. Lehet az alkohol teszi, ennyire nem szoktam senkire ráállni. - Nem tudom mennyire jó ötlet. Mármint persze, az, de... de nem. Szerintem le se tudok vetkőzni.
Még fel is nevetek halkan, mielőtt apró csókot tolok a szája szegletébe, de aztán ráveszem magam, hogy lemásszak róla, lassan mint valami kaméleon. Utána kísérlek csak meg felállni, de nagyon nagyon szédülök. Éééés meg is van a baj. Szegény szőnyeg.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 9. 22:13 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


- Azt hiszem szóltam, hogy csak óvatosan - mosolyogtam magam elé, már majdnem nevettem is volna, de tekintettel a helyzetünkre nem tartottam volna egy szerencsés és kedves gesztusnak. Egy valami tagadhatatlanul velem jár az őszinte és jogos tanácsaimon túl, általában be is bizonyosodik az igazam, ami mindig előttem bukik ki. Ezt valahogy az élettől amolyan ajándéknak tekintem, ezekkel a megerősítésekkel könnyebb volt lépcsőről lépcsőre törni előre, mint sima hittel és motivációval.
- Erélyes stílusban ismerkedsz, ez egészen biztos, de nem hátrányod - tettem hozzá, mert elég karizmatikus dolognak tudtam be, ha valaki nem csak használja ezt eszköznek, de élni is tud vele a világban. Vannak, akik előbbit tudják csak, ekkor fölényeskedőek és fröcsögőek, leginkább, valahogy nincs meg az a plusz, ami azokban, akik a meggyőzés és az elismerés kivívására tudják fordítani. - Ijesztő? Sosem hallottam még - közöltem teljesen le is sújtva, persze teljes mértékben hazugság volt. Ezt azonban nem kellett tudja vagy felfogja. Hallottam már, sőt, kényszerítettem is ki, de azok a helyzetek megkövetelték a jobbik - vagy rosszabbik - felem, azonban tényleg értetlen vagyok, ha erről úgy van szó, hogy alkalmat sem adtam rá. Még össze is vontam a szemöldökeim egy pillanatra, ahogy idő közben a karjaim közé került lányra lenéztem.
Ó, és akkor itt vagyunk. Nem ő az első nő, aki meglátott valamit, majd ezért került a közelembe. Volt akinek tetszett egy - nincs ott! - ősz tincs, másiknak a borostám, a harmadik szerint mikor rajta nevettem furcsa, de édes ráncaim voltak. Nem teljesen tudom én ezeket követni, de biztos vagyok benne, hogy ahogy a többiek, neki sem kellene ezt magától értetődőnek venni. A jó embertől, pláne attól, akivel az idejét kéne töltse igen messze állok.
- Értek az emberekhez, tudok jó hallgatóság lenni. Ebben egy pillanatig sem tévedsz, de nem kevés ez egy kicsit ahhoz, hogy minden biztonságot eldobj és itt legyél? - néztem rá a fejét kicsit magam felé billentve, hogy lássam a szemeit. Nem azt mondom, hogy én szóltam, de már másodszor tettem meg. Innentől Isten kegyelme. - Valóban? De még lehetnél, nem igaz?
Mert bárki lehet, emeltek már olyan nőt királyi családi rangra, aki korábban egy nagyobb összegért készséges bármunkatárs és kisegítő volt. Nem hinném, hogy ez ennyin múlik.
- A hideg víz lenyugtatja a gyomrod és a fejednek is jót tenne, aztán beszélhetünk, ha még akarsz - közöltem végül pár kört leírva a mutatóujjammal, és ahogy elhajoltam tőle, hogy esetleg segítsek, mondjuk úgy megéreztem és már csak sóhajtottam, mikor előre hajolt. A haja után nyúlva csavartam egyet az összefogott részen és a feje tetejéhez szorítottam. - Ha le tudod egyedül, ha nem. Ezt most leveszed. Balra megyünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 14. 01:23 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Mondtam, hogy  óvatos voltam. Most is az vagyok, tökre körülnéztem a zebrán - mert ebből áll az óvatosság. Nem eszel fagyit hidegben, fájós torokra és nem lépsz az útra anélkül, hogy nem nézel körbe.
Erélyes. Nem tudom, honnan jött ez a jelző neki, de nem hallottam még senki szájából, főleg nem magamra. Meg folyton az az öv jut eszembe róla, olyanom nincsen. De az azt hiszem, nem is egészen ez a szó... fontos ez most egyáltalán?
- Ijesztő, igen. Én nem vagyok ilyen nagy vallomásos lány... - bólogattam nagyokat, de lehet, hogy nem kellett volna. Kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Nem szerettem a kifejezést, ami kiült az arcára, olyan furcsán nézett rám, én meg csak szerettem volna, ha nem vesz ennyire komolytalanul, mikor nagyon fontos dolgokról adok éppen elő. Mert ocsmány cipő ide vagy oda, attól még csodás ember, akinek van egy olyan aurája, ami bevonzza az embereket.
- Damien, én nem vagyok biztonságban. Minden este más férfit kísérgetni rendezvényekre, vagy egy nős férfi szeretőjének lenni szerinted biztonság? - tört ki belőlem a hisztérikus nevetés, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - Nem hiszem, erre születni kell.
Csak bámultam a szemeibe, kicsit még az ajkaim is lebiggyedtek, ahogy próbáltam magam összerakni. Mármint, persze, egy időben mániám volt, hogy Szultána leszek, valaki nyolcadik felesége és soha életemben nem kell majd dolgoznom. Még ezt is megtehetem... csak belegondolni, hogy hét nővel kell osztozz a figyelmen... elkeserítő.
Nem tudom, hogy történt az egész, csak az biztos, hogy az ujjai a hajamban voltak, miközben tolt a folyosón, én meg borzasztó kínosan éreztem magam, a gyomrom tartalmát nem is említve. Az is kínosan érezte magát, morgott össze-vissza.
- Úgy sajnálom, ne haragudj, sajnálom - motyogtam, miközben a szám a kardigánom ujjába töröltem. Mármint, komolyan, ennek már úgyis mindegy volt. A fürdőbe érve ki is bújtam a kardigánból, össze is gyűrtem gombócba, meg az inget is kissé remegő kézzel, de elkezdtem legombolni, megtörölve megint az arcom a tenyerem élével, hogy eltüntessem a meleg cseppeket róla. Még a szám is beleremegett. Inkább ki is bújtam belőle, ledobva azt is, aztán a nacim után nyúltam, csak szipogtam egyet. - Ha lehajolok kikötni a cipőm, szerintem megint idehányok. Megtennéd, hogy...?
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 20. 19:47 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Ha van a világfájdalmasnál mélyebb sóhaj, és sokkal elgyötörtebb, az biztosan hasonlatos lenne ahhoz, ami éppen elhagyott engem. Közel éreztem a spirituális dolgokat, mikor azt mondják kileheled a lelked. Csak bennem maradt, azt nem mondom, hogy nem háborgott, de nem ment amerre látott.
- Nagy vallomásos? Akkor milyen lány vagy? - kérdeztem egészen felkeltett érdeklődéssel, nem teljesen értettem, mire is akar ezzel célozni. Meg talán megértem az ijesztő mivoltam. Persze, hallottam már ezt tárgyalóteremben, íróasztal mellett, találkán Mikolával. De ezek a szituációk nem a legjobb formám követelték meg viselkedésben. Ha fejben minden jól is van karbantartva, az ember az arcát nem mindig tudja csukva tartani a szó szoros értelmében.
- Mert főállásban nős férfi szeretője vagy éppen? - néztem rá értetlenül. Nem azt mondom, hogy meglepett, tisztáztuk azt, hogy miféle munkában volt jártas korábban, de eddig úgy tűnt múltidőben nyilatkozik. Egy kicsit még talán én is meg tudok illetődni, úgy látszik. - Én ebben nem hiszek.
Ha azok lennénk, aminek születünk, mindketten lehetnénk szerintem agyon máshol most. Én biztosan, a nagyapám anno nem álmod nagyot, apám nem használja ki élete lehetőségeit, nem nyit az új felé én pedig nem vetem ebbe bele magam. Valószínűleg egy borászatnál tevékenykednénk, közel sem ezeken a szinteken.
Az agyam nem blokkolt le, valami volt ebben az egészben, ami miatt még csak el sem gondolkodtam, ahogy felállva elfogtam a haját. Igazság szerint még kifejezetten kellemetlennek se mondanám számomra, ez a takarítónőm meglátásait most biztosan nem fedné. Végigsimítottam a hátán párszor, mielőtt az elnézést kéréseket túlfokozná, és inkább a fürdő felé tessékeltem átlépve az egész katasztrófán és magam mögött hagyva másra, mint mindig.
- Ülj le a kádhoz, elintézem a többit - közöltem és végül sikerült ténylegesen megszabadulnom a mellénytől, majd feltűrve az inget a kezemen féltérdre ereszkedtem, hogy kifűzzem azt a bizonyos cipőt, majd kisebb rángatással le is szedtem.
- Még sosem hánytak rám, hogy is volt a meglepetésekkel? - próbáltam elviccelni a helyzet, hátha a kedvén is segít, mert úgy tűnt nem lett jobb a megkönnyebbüléstől.
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 20. 21:33 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Olyan... olyan. Nem vallogatok, mások szoktak nekem - még bólintok is hozzá, mert így van. Virág, meg jó nagy cash köteg szokott jönni, néha csak az utóbbi, én meg kipattintom magam és megyek az adott rendezvényre. Néha akár az adott ruhában is, az egyik kedvenc Versace ruhámat is így kaptam.
- Nem. De ezért költöztem a faluba. A pasas miattam elhagyta a nejét, tök nagy ügy van benne, újságokban van meg minden - rázom meg a fejemet, a múltkor is küldött valami rózsacsokrot és nagyon ijesztő volt, mert nem is kéne tudnia, hogy hol lakom... ehhez képest ott várt vele a futár, nagyon ciki volt. - Akkor még lehetek hercegnő?
Mert bár a szultána nagyon szimpatikus foglalkozás, mégsem akarok minden figyelmen hat másik nővel osztozkodni, most legalábbis nagyon ezt érzem. Azt akarom, hogy csak rám figyeljen, minden gáz kifogás és kiegészítés nélkül.
Aztán sikerül tökre meglőnöm az egész tervem, mikor kidobom a taccsot a szőnyegre, de ő nem igazán úgy viselkedik, mint aki ezen kiakadt. Az ujjai a hajamba fonódtak,  ahogy végigkísért a folyosón a fürdőig,  közben párszor végigsimítva a hátamon, mire egy nagyobbat szipogok.
- Hjó... - hüppögöm, miközben leülök a kád szélére, jó erősen meg is kapaszkodva benne,mielőtt még lezuhanok, bele. Kicsit meg is emelem a lábam, ő meg letérdelve leveszi rólam a szürke tornacsukát egy erélyes mozdulattal. - Olyan édes vagy...
El is nevetem magam könnyes szemmel a hányós sztorira, de nem ragozom túl, csak figyelem őt, majd kigombolom a farmeromat is. A biztosan tiszta kezemmel megsimítom az állát, majd elmosolyodom kicsit.
- Ebben nem szeretnék az első lenni. Talán majd megleplek máshogy - veszek egy nagyobb, mély levegőt, majd leveszem a farmert is, kicsit felemelkedve a kád széléről. - Nem tudom eldönteni, hogy a te kezed túl nagy, vagy az én lábam túl pici.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 21. 18:24 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Mi az a vallogatás? Teljes értetlenséggel néztem magam elé, és mire ez kicsapott az arcomon már úgyis mindegy volt, mer tő a szőnyeget méregethette én meg a haját fogtam. Nem kifejezetten vártam hasonlót az életemtől, és ha bárki megkérdezné, azt se mondanám, hogy ez egyáltalán a pakliba volt téve, de szavam sincs. Nem azért, mert korrekt vagy megértő lennék, inkább azért, mert el kellene ismernem, mennyire semmi nem történik körülöttem. Ezt persze nem valaki ittas megjelenése és a nappalim körbehányása kellett volna felfedje. Értem Ezra mit értett "te nem ilyen vagy" alatt, mikor valami közös meghívást kaptunk.
Az infókkal nem különösen törődtem most, bár a hercegnőre csak megejtettem egy mosolyt, olyan biztatót, amivel akkor tekintesz, ha teljes mellszélességgel tudsz támogatni egy ügyet. Én ezt kevésszer teszem életemben. Valahogy kimaradok a bizalmi körökből az üzletek felé.
- Előbb a jobbot - mutattam a kádhoz közelebbi lábára, mert ha fordítva haladok még orrba rúg egy rántással cipővel. Ez meg nem hiányzik, egyikünknek sem azt hiszem. - Aligha, de ez igaz volt, nem kedveskedés - szorítkoztam a tényekre, mielőtt következőkörben édes és ferdítő leszek. Aztán a cipőket letettem kicsit odébb és felegyenesedtem, hogy úgy nézzek le rá, tudom mi jönne, de nem tudom ezt most hogy kéne neki elmagyarázni. Bár mondjuk kisegít, mikor magától kezd el megszabadulni a ki tudja mivel összegányolt ruháitól. Van mosógép, azt hiszem (támaszkodott meg rajta mindeközben - a szerk.).
-  Ilyen kicsik a vombatok - nevettem magam elé, aztán csak eltártam a kezeim. Keresnem kellene egy törölközőt meg valami ruhát. - Megoldod, vagy segítsek még valamit?
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 24. 22:43 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Észreveszem a mosolyt, mert hiába vagyok szétszórt és all over the place, attól még látom, mikor valaki támogató. És ember, egyszerűen sírni tudnék tőle, mert olyan nehéz egy ilyen pasit találni! Erre ő itt van, csak úgy megtörtént az életemmel, én meg idejövök és széthányom a nappaliját! Ez érdemli? Nem.
Inkább csak szipogva ülök le a kád szélére, kapaszkodom is, mintha muszáj lenne, mert félek, hogy beleesek és összetöröm magam, úgy érzem baromi magasan vagyok. Inkább csak elgondolkodom pár pillanatig, melyik a jobb, majd lassan, nagyon óvatosan megemelem.
- Akkor is... - vonok egyet a vállamon. Nem lett volna kötelező beengednie sem, sőt, ki is rakhatott volna akkor is, mikor a szőnyegre taccsoltam, de nem tette, kicsit tanácstalanul is néz rám, de nem kell szólnia, értem én, vetkőzni kéne, meg megtisztulni, mert undorító vagyok.
- Igaz. Minivombatlábak. Bizonytalanok az életben - bóólintok magam elé, le is tolva a nacimat, majd felsóhajtok és körbepillantok. - Kaphatok fogkrémet? Meg azt a... nagy bigyót. A... törölközőt. Igen. Azt.
Mert azt hiszem, elég undi lehetek most ténylegesen, egy fogmosás nem ártana. Amennyiben ad, megköszönöm, majd engedek magamnak vizet, olyan elég jó meleget, majd belemászok, öntve bele a tusfürdőből a kád szélén. Elég jó illata van, meg buborékos is, szét is fújkálok belőle párat, olyan szép színesek. A fogaim is megsikálom, bár ha tudok róla, hogy ez lesz a vége, eleve hozok fogkefét vagy... valami. Azt hiszem kicsit sok ideig pancsolok, de lehet, hogy csak nekem tűnik egy örökkévalóságnak. Az biztos, hogy végül ugyan nagy erőfeszítések árán, de csuromvizesen kievezek a kádból.
- Túléltem. Azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 26. 00:38 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Nem hittem, hogy valaha ezt akár csak magamban kimondom, de tanácsot kell kérnem Ezrától. Vagy legalább egy mankót és egy új szótárat, ezt még nem gondoltam egészen át, de valamire mindenképpen szükségem van. Ezt pedig nem is vagyok rest elismerni, mindezt persze szó nélkül teszem, csak rá emelem a tekintetem. Igazából a mozdulatára várok, hogy haladjunk a cipőkkel, és bár időbe telik, azért segítve őt túlesünk ezen. A többit inkább rá bíznám, nem mintha ne értenék hozzá, de ez jelen helyzetbe se nem illő, se nem elvárható.
- Értem - nevettem el magam kicsit, én aztán nem állok le egy hölggyel sem vitatkozni. Valahogy akad még bennem némi életösztön, ami remekül megmutatkozik most is. Bár nyilván lehetett volna egy darabolós gyilkos is, akit csak úgy beengedtem, de akkor így jártam. Az embereim meg nagyon jól, meglepően végrendelkezem.
- Bizonytalanok az életben? Miért...? - néztem rá kérdően, kicsit el is vesztettem ennek a történetnek a fonalát, pedig minden idegszálam rá koncentrált, az is, amiről azt sem tudtam, hogy létezik még. A fejemmel lassan a tükör felé intettem, majd kinyitottam a kis oldalsó mélyedéssel, hogy a mögötte rejlő szekrény felfedődjön. - A fogkrém, meg van bontatlan fogkefe is a polcon. Törülköző a mosdókagyló alatt. Válassz kedvedre - közöltem, aztán ki is léptem a fürdőből, hogy az egyik szekrény előtt szobrozzak percekig.
Ingek, pulóverek, öltönyök, alsónadrágok. Szerintem egyik sem kifejezetten egy hálóing darab. Végül nagy sóhajjal kihúztam az egyik fiókot és egy régebbi, beletűrt pamutpólót kihúztam valamelyik futóverseny virított rajta, de nem foglalkoztam vele most, hogy melyik. Talán még Ezrával próbálkoztunk. Meg végül fogtam egy rövidnadrágnak betudható boxert és a fürdő melletti szekrényre tettem én pedig elsétáltam a szobáig és megszabadultam az ingemtől is és kerestem valami mást. Pizsamát.
- Tessék? - mondtam hangosabban kifelé, ahogy az ajtó nyitódása után mintha hallottam volna valamit.
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 26. 13:07 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Nem tudom, hogy jutottam el idáig, hogy arról beszélek, fogalmam sincs, mit csináljak magammal. De itt vagyunk, valószínűleg a pia miatt jutottam el erre a pontra. Meg is remeg kicsit a szám, ahogy végigsimítok a karján, aztán utána csak szorongatom a kád szélét.
- Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel. Szeretem a boltomat, de csak azért jöttem ide, mert nem akartam, hogy Csenger tudja, hol lakom. Nem jött össze, mert megint tudja, hogy merre vagyok... ijesztő egy kicsit - karolom át magam, ki is ráz a hideg kicsit, szerintem a hideg miatt. Figyelem, ahogy elővarázsolja a szekrényt, kicsit el is nyílnak az ajkaim, olyan varázslatnak tűnik az egész. Inkább be is csukom a számat.
- Köszönöm. -  És komolyan is gondolom, nagyon hálás vagyok érte, amiért ilyen nagyon szépen bánik velem. Végül csak befekszem a kádba és jó ideig csak pancsolok, nagyon jó illat van, imádom, rá emlékeztet, de olyan... kellemes, nem hivalkodó, imádom. Végül a törölközőbe bugyolálom magamat, úgy lépek ki a fürdőből, fel is markolom a ruhákat.
- Semmi fontos. Végeztem - a hajamból sem csöpög már a víz, szóval nem vagyok olyan rossz, fel is öltözöm inkább, ott a folyosón, mert nem akarom zavarba hozni, vagy nem tudom... Aztán a törölközőt a fürdőajtóra akasztom mert nincs rá jobb ötletem. Csak utána togyogok a mini lábaimon nem a nappali felé. Jó hosszú nekem a póló, de nem zavar, igazából kényelmes, meg nagyon jó az illata. - Inkább hallgatok rád. Most mi lesz...?
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 27. 20:27 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


A felkészültségem nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy nem lep meg az életben olykor egy-egy helyzet. Pláne az, mikor teljesen a semmiből valakiből ömleni kezd a szó, és amit mond, kicsit sem olyan bársonyos, mint mait a legtöbb lány megálmodik. Nyilván a hercegek, a romantika és a tökéletesség hiú ábránd, de ez merőben túl van azon. Azt hiszem elég kelletlen grimaszba is csúszik az arcom, ahogy a padlót nézve figyeltem a cipők lezuhanását arrébb, amerre hajítottam rajta egy kicsit.
- Csenger? - kérdeztem vissza, mert bár bizonyosan úgy tűnik, a tájékozottságom a nevénél eléggé kimerült, mondjuk azt szűk dokumentációval dolgoztam eddig, nem ígérem ezt a jövőre is. De egyelőre a ki fontosabb volt, mint egy miért visszakérdés. Elég komoly vádaknak hangzik ez, és ha tényleg olyan komoly, mint ahogy a leányzó félelmei, nem is játék. Nem kedvelem a hasonló helyzeteket, közel sem.
- Ugyan - mosolyogtam rá, majd zsebre tett kézzel kifordultam és be is csuktam az ajtót magam után. Az állam megvakarva sóhajtottam még fel, ahogy a szoba felé ballagtam, de nem tudtam már a gondolataim se megfelelően összeszedni. A nappalira ráfér a renoválás, meg egyelőre a ruháira is ráférne. az enyémek legalább a szokott rendben sorakoztak, így viszonylag gyorsan találtam egy pólót meg egy szabadidőt a célhoz.
- Minden meglett? - kérdeztem már felvéve a pólót is és fordulva az ajtóhoz. A fejemmel az ágy felé intettem. - Én javaslom, hogy vedd birtokba a párnákat, rád fér az alvás, van egy üveg víz az éjjeliszekrényen, biztos kelleni fog. Szükséged van még valamire?
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 24. 13:41 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Szinte görcsösen fogom a kád szélét, nem akarok beleesni, főleg nem tökre felöltözve, mert akkor olyan lennék, mint azok a fura fail videók az interneten, szerintem én ennél azért jobbat érdemlek. Csak kiesnek belőlem a szavak, egyáltalán nem így terveztem, Csenger nem egy pozitív aspektusa az életemnek egy ideje, pedig annyira szép volt az eleje.
- Uh-huh, befektető, Pesten nyitott nemrég valami wellness szállót. Együtt voltunk egy jó ideig, talán kicsivel több, mint egy évig. Aztán elhagyta értem a nejét... bonyolult sztori, szóval elhagytam - bámulok magam elé pár pillanatig, mielőtt még felnéznék Damienre, megint. Ne tetszik, amit látok az arcán, mert elég negatív érzelmek tükröződnek róla, hiába próbál úgy tenni, mint akit nem zavar.
Mikor végzek a fürdőben, kitotyogok hozzá, közben már ő is megszabadult az öltönytől, asszem, pedig jól áll neki. De az is lehet, hogy hallucinálok, ennyi pia után nem is lepne meg.
- A törölköző helye nem, szóval a kilincsre raktam - jegyzem meg ódzkodva kicsit, mert lehet, hogy van helye, csak én nem találom. Vagy olyan helyen van, amit nem érek fel, de biztos, hogy butának fogok látszani, ha nem vigyázok. Inkább az ágyra nézek, majd vissza rá. Oda is totyogok, majd megölelem, kicsit a mellkasának nyomva a fejem, mielőtt bemásznék az ágyba, ami nagyon jó puha. És hatalmas. - Te is itt alszol ugye?
Belekortyolok a vízbe, majd visszatekerem a tetejét nagy nehezen, mielőtt elfeküdnék az ágyban, magamra vonszolva a takarót.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 26. 19:03 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


A hallgatás elég nagy erényem, sokszor voltam a csendes fél, az, aki meghallgat, mert inkább cselekedetek mint szavak embere vagyok. Persze utóbbi világban is remekül megálltam a helyem, hiszen az üzleti élet nem kíméli az embert és a kommunikációját. De ez egy más helyzet. Figyeltem a szavaira, talán precízebben is, mint elvárva lenne. Név, morzsák. De maga a tett akasztott meg. Adott egy fiatal nő, akit gyakorlatilag zaklatnak. Nem feltétlenül vált el tőlem a volt nejem pozitívan, de fel sem merült volna hasonló, és ha mégis még én is kinyíratnám magam. Oh.
- ELőbb-utóbb megunják az ilyenek, csak még bizonyosan nincs meg az új szórakozása - mert sok mindent elmond az emberről a magánélete, akkor is, ha üzletileg nézed. Én sem fektetek bizalmat olyanba, aki a legfőbb bizalmasától eljár. Vannak elvek, amiket mindig követtem, és fogok is. Ahogy elvárom az embereimtől a lojalitást, úgy megadom ezt én is nekik vagy éppen a kapcsolataimnak.
- Jó helye lesz ott, majd el lesz intézve. Feküdj le nyugodtan - intettem volna az ágy felé, de mire megtehettem volna már ott ölelt át. Nyilván erre van most szüksége. Sok félére issza magát az ember, de senkiből nem hoz ki túl egyszerű oldalt, ez bizonyosan igaz Fortuna kisasszonyra is. Átkaroltam, majd a fején végigsimítva léptem el tőle kis mosollyal.
- Általában, most viszont még van egy kis dolgom, meg két fontos telefonom. Tudod nem mindenhol ennyi az idő a világban - tártam el a kezem még mielőtt körülnéztem volna minden meglehet-e, amire szüksége van.
- De ha bármi lenne, nem vagyok messze, csak szólj.
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. november 27. 00:50 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 03:14



Nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó dolgok futnak most át az ember fején. De nem is feltétlenül kell, mert hát... senkit nem lehet rá kötelezni, hogy most azonnal legyen lelkes, én sem vagyok az Csengerre, pedig szerettem őt, nagyon sokáig. Aztán ez csak elmúlt és mostanra eljutottam odáig, hogy félek az embertől. Ami azt hiszem, hogy nem feltétlenül egy pozitív jelző, akárhogy is vesszük.
- Gondolom... - vonom meg a vállam. Nem akarok Csengerre gondolni, arra sem, hogy milyen kedvesen ért hozzám, vagy hogy mennyit nevettünk, mert lehet, hogy felhívom, az pedig senkinek nem lenne jó. Mi az a méltóság? Nem ismerem a szót.
- Köszönöm... - bököm ki végül, asszem már előbb is illett volna, mert törődik velem, édes, gondoskodó, én meg... én vagyok. Tök hangos és otromba, vombat lábakon. Legalább ez utóbbi aranyos, ha a többi nem képes rá. Odaoldalogva ölelem át, a fejem a mellkasának döntöm, nagyon jó az illata, boldoggá tesz. Ahogy az is, hogy nem tol el, csak viszonozza az ölelést.
- Tudom, a világ fura... - sóhajtok fel látványosan, de aztán bebújok az ágyba. Nem azt mondom, hogy meglep a tény, hogy nem jön aludni. Amúgy fáradt is vagyok, elég nagyon, szóval nincs kedvem vitázni. Érzem is, hogy a takaró súlya szinte az ágyhoz szögez, a szemhéjaim egyre nehezebbek, csak álmos vagyok.
- Majd... megkereslek - felelem bizonytalanul, már le is csukva a szemem, átkarolva a párnám. Gondolom megkeresem. Vagy nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. november 27. 15:12 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Hogy nem tudom mit csinálok pontosan az teljesen enyhe kifejezés az egész helyzetre, szerintem ezer éve nem voltam hasonló szituációban. Nem konkrétumokra gondolok, csak a tényre, hogy az érdeklődésemből nem esik ki valaki és hagyom, hogy tegyen magával amit akar. Ezra volt az egyetlen, akit több éven át tereltem, mikor éppen meg akart csúszni, mint egy jéghegy. Ő is rombolt volna, tartok tőle nem csak egy-egy luxushajót. De most nézzük meg, a közelében sem vagyunk ennek.
- Ugyan - és bár ez nem válasz, egyelőre nem éreztem úgy, hogy hálálkodnia kéne. Reggel egészen máshogy festene a dolog, sőt. Már most biztos voltam benne, ahogy álltam a szobában és átkaroltam a lányt. Én magam sem tudtam, hogy ez miért ilyen egyszerű, de talán egyszer megértem. Még megigazítottam a takarót is, miután lefeküdt, aztán az ágy szélénél végigsimítottam a kezén, úgy indultam el kifelé.
- Jó éjt, Cinna - be is csuktam az ajtót magam után, biztos voltam benne, hogy aludni fog, eléggé kiütötte magát. Én meg az agyam fogom. Egyből elindultam a telefonomért, mert letettem ugyan Bencét, de nem értem a végére. Felhívtam még egy-két ismerőst, kivel éppen elintézendőm volt, aztán a nappalit kikerülve összeszedtem a fürdőben hagyott ruhákat és betuszkoltam abba a fehér gépbe.
Kin fogna ki egy mosógép?
Öntöttem a részekbe, a ruhára, volt mindenhol a löttyökből, mind a háromból, ami itt volt kéznél. Aztán a szemüvegem elővéve ültem re és kerestem az olasz használati utasítás részt a kézikönyvben.
Soha életemben nem kapcsoltam eddig be, és azt hiszem nem is fogom ez után.


//Grazie mille, Piccolina//
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek