36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. június 30. 04:15 | Link


július 2 | Leon

- Ez? - nézett fel az orrát ráncolva Leon az épületre. Igen, járt már itt, de akkor vagy túl sötét volt, vagy ő nem volt olyan állapotban, hogy emlékezzen a környékre. Aminek nem mellesleg a fánkos volt az egyetlen szépsége, ha a jégkockát nem vette számításba. Egy néni lelkes integetésbe kezdett, a nevét is tudta, megkérdezte, nem-e kér sütit, mire ódzkodó fejrázás volt a válasz. Nem rajongott az idősebbekért, valahogy szorongott tőlük. Ráadásul a nénin egy kacsás blúz volt, amitől a fiú halántékán elkezdett lecsorogni egy fénylő izzadtságcsepp. Neki nem szimpatikus ez az egész, kiszolgáltatva érezte magát, így háromszor megnyomta egymás után a kapucsengőt.
- De most wirklich, Blau? Te itt laksz? - volt az első megszólalása, miután a lány hajlandó volt válaszolni a csengésre. Timnek talán nem ártott volna egy mobil, de nem érezte úgy, hogy elég szakképzett a használatához. Ennyire nem volt oda a kütyükért. Helyette inkább beslisszolt a lépcsőházba, a macskáját hámmal vontató néni után és futólépésben tette meg az utat a lakásig. Persze, látni akarta a lányt, de nem ennyire volt oda a dologért. Egyszerűen taktikailag nagyobb esélye volt így lerázni a szárnyasokat.
- A repüléses izéka kezdete óta nem is láttalak értelmesen. Ö, hoztam kakaós kekszet. Nem zavarok? - kérdezte a torkát megköszörülve, miután realizálta, hogy ő akart írni a lánynak, hogy jön, de aztán elsodorta a levelet egy rosszabb pillanatában. Nem mintha a lelkiismeretét ez bántaná.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. június 30. 20:26 | Link


# kinézet # július 2.

Nem láttam ki semmiből leginkább, a fejemből már valamennyire, de úgy tűnt feneketlen az utazós cuccom, a gépem és a képeim már biztonságba helyeztem, ahogy az ajándéknak szánt dolgokat és a kaját is, meg az eldugdosott pénzem, ami itt-ott volt. Nem szeretem egy helyen tartani, tudom milyen világban élünk, én meg laktam fura környékeken. Berögzülés. Ettől még minden más csak várta, hogy cselekedjek.
Örültem is meg nem is a ténynek, hogy hazacipeltem mindenem is Pestre. Egyrészt végre vége ennek a halálfutásnak, mert mai napig nem tiszta mindig, az emberekben miért ilyen nagy a halálvágy, másrészt viszont ezzel vége az igazolt hiányzásoknak és kénytelen leszek a suliba is visszacuccolni rendesen. Éppen ezért gyakorlatilag csak felnyitottam a bőröndöm a reggeli hazaérés után, majd egy szundit követően letusoltam és felöltöztem, hogy aztán a ládámba átmerjem, amit viszek a kastélyba. Éppen egy halom felső meg fehérnemű tuszkolását akartam megkezdeni, amikor csengettek szóval a könyökömmel ráfeküdtem a kapunyitóra meghallva Timet és széles vigyorral szenvedtem nyitottá az ajtót is. Mire felért addig jutottam, hogy a ruhák repültek a padlóra aztán nagy vidáman - legalább azt kivárva, még elmondja, mit is keres itt - jól a nyakába vetettem magam és megöleltem.
- Tudom, hosszú volt és meleg, de legalább vége - meredtem a válla felett kifelé a lakásból, mert azt hiszem jóidőre elég volt ez a kviddicsbeszámolósdi. De ezt majd Lewynek nem említem meg. - Ú, ez jól hangzik, remélem van elég - Mikor elengedtem be is húztam a lakásba, aztán berúgtam az ajtót mögötte. A ruháimon nemes egyszerűséggel átléptem, hogy majd mindjárt összeszedem, de nem zavart különösebben. Kellett volna? Vagy kellene? Sosem voltam az a lány, akit zavarba hoz, ha ott egy fél zokni, egy bikinifelső vagy éppen egy bugyi.
- Mi újság van? Hol a teve? - Az nem volt fontos, hogy került éppen most ide, meg honnan vehette, hogy már itt vagyok. Lehet szóltam is, csak nem emlékszem. Nem kizárt, sok dolog szokott... homályos lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 1. 02:43 | Link


július 2 | Leon

Kicsit hálás volt érte, hogy nem kell ezen a, finoman szólva is kissé baljós környéken túl sokat ácsorognia kint az ajtó előtt. A lépcsőházban már valamivel alacsonyabb volt a vérnyomása és a tenyere sem izzadt non-stop, helyette vett pár mély levegőt és kissé elmosolyodott. Még a felsőjét is megigazgatta, fenemód ügyelt a kinézetére, no!
S a lényeg, hogy egy-kettőre a lakásban találta magát a Navinés leányzó mellett, aki elég lelkesen a nyakába is ugrott. Kicsit el is nevette magát, de alapvetően nem volt annyira instabil Leon, hogy kibillentse őt a lány. Helyette csak megölelte, mielőtt visszarakta volna a földre óvatosan.
- Nem úgy hangzol, mint aki túl lelkes - nézett rá a német kissé kétkedve, mert úgy tudta, Blue szereti ezt csinálni. Meg persze, fotózni is nagyon. - Szerinted ideállítok kettővel? Ennyire nem vagyok egyszerű.
Ismerte a saját és a lány étvágyát is elég jól, pontosan tudta, hogy a fém kekszes dobozt sokkal jobb, ha feltölti, mielőtt még útra kelne. Kicsi, mentás étcsokoládé és fehércsoki darabok voltak a legtöbben... meg volt pár jackpot is benne, ami sokkal finomabb volt, mint a többi. Leon inkább csak átlépett szintén a ruhákon, majd a lány felé nyújtotta a kék fém dobozt.
- Leginkább? Semmi, gyakorolnom kéne az elemit, de most épp nem volt kedvem. Twix? Bognánál, mert legalább az ő állatkájával jól eljátszik és addig sem Kornél szemébe próbál beleköpni - nézegetett körbe kissé sután zsebre vágva a kezeit a nyakigláb. - Mikor jöttél haza?
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 1. 13:35 | Link


# kinézet # július 2.

Kicsit fura volt a szállodai szappan és törülköző után a saját puha párnámmal és dolgaimmal találkozni ébredés után. Az a pár óra pont elég volt nekem, de ettől még sok dolog volt, amitől visszakívánkoztam volna az ágyba. Mégsem tettem. Inkább kártalanítottam az elveszett időmet és elkezdtem a sulira átcsomagolni. Az erkélyen csinált minitóban pancsolt éppen T-rex, akinek nagyon nyáriszünete volt, mert úgy vigyáztak rá még én nem voltam és szerintem fel se tűnt neki, hogy már itthon vagyok. Luxus egy állat, élvezi ezt a vendégeskedést. Mondjuk szerintem csak sok plusz nasit kapott és most sunnyog. Még a despacitot se énekelte, pedig nekem nincs vele bajom, azért csak Lewy ígérte egyszer, hogy megfosztja a tollaitól.
- Nem volt rossz, meg jól is éreztem magam a legtöbbször, csak - vonogattam meg kicsit a vállam már elengedve őt. Hiányoztak dolgok, elég sok, meg egyedül voltam. Engem nem erre találtak ki, nem volt mit csinálnom a fotókon és a meccsre járáson kívül. Hogy lehet így élni? Rendesen elszoktam tőle, hogy nem talpalok és dolgozom sok-sok órát legalább heti kétszer. Meg T-rex se volt, Tim se, Jean se... senki. Helyette kaptam egy gyereket, akinek azt se tudtam melyik felén van a kapcsoló vigyázni. De nem tettem tönkre! - Reméltem, az még a te fél fogadra se elég, nem még az enyémre - ingattam meg a fejem, ahogy már a csukott ajtó után beljebb húztam a ruháim el is felejtve kicsit. Nem olyan lényeges, majd összeszedem mindjárt. Elvettem a dobozt, aztán a nappaliban árválkodó kis kanapé felé indultam vele és a dohányzóasztalra tettem kinyitva azt.
- Van benne meglepi? - érdeklődtem nagy vigyorral, közben meg figyelve, mi is a helyzet az állatával. Fura egy lény volt, meg ahogy láttam nem mindig jöttek ki. - Milyenek az arányok? Már megy neki 6 köpésből? Vagy még 10 körül jár? - nevettem el magam, ahogy előttem volt a jelenet, közben le is ültem intve neki is, hogy jöjjön. Nem volt kényelmes felfelé nézegetni.
- Hajnalban valamikor, azért robbant így bummm fel minden. Hiányoztál... mindenki, nem szeretek egyedül menni nyaralni. Uncsi emberek voltak.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 1. 14:32 | Link


július 2 | Leon

Látta, hogy azért nem volt felhőtlen a boldogság Olaszországban, pedig az ember azt hinné, hogy egy ilyen út csupa móka és kacagás. A látszat néha csal. Persze, Bluenak nem volt rossz dolga, csak ki lett szakítva a megszokott környezetéből.
- Csak? - kérdezett vissza a német, kissé oldalra biccentve a fejét. Örült, hogy Blue ilyen lelkesen fogadta, volt már dolga rosszabbal is és hát, azzal is megbirkózott. De az ilyesmi, az mindig pozitívum. A sütiből értelmes mennyiséget kellett hozzon, mert különben nem érezte volna jól magát. Neki se jut elég, Bluenak meg aztán pláne nem, és akkor ott tart, hogy hozott a lánynak sütit és nem is kapott belőle rendesen. Ez olyan tahóság volt, ami nem Timtim szintje.
- Aaaakad, nem fogsz benne csalódni - nevetett fel kicsit, miközben átszlalomozott a lány szanaszét heverő dolgai között és leült a kanapéra. Kicsit olyan furcsán is festett, meg érezte magát, de egy idő után sikerült értelmes pózt találnia, amiben nem úgy érezte, hogy ovis bútorokat használ. - Nem, olyan öt-hét közt megoldja.
Így, a kanapén ülve Bluenak is kényelmesebb volt, mert nem kellett kitörnie a nyakát, meg Timnek sem kellett hajolgatni, kicsit jobban érezte magát, hátradőlve. Figyelt is élénken, hogy a lány mit mond, ha már egyszer kérdezett, nem akart lemaradni a válaszról.
- Te is hiányoztál, olyan lapos így a Navine. Már majdnem rávettem magam, hogy tanuljak... veszélyes - bólogatott a srác komoly fejjel, mielőtt a lányra mosolygott volna. - Örülök, hogy hazajöttél.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 2. 15:57 | Link


# kinézet # július 2.

Csak így alakult? Mondhatnám, de nem nagyon volt még vége a mondandómnak, szimplán intettem egy elhadart "unalmas" szó után és el is engedtem a dolgot. Régen is sokat utaztam és kerültem egyik helyről a másikra, sosem volt gondom az új megszeretésével, de ott úgy voltam vele, hogy jó is volt meg kellett is. Itt meg ez csak... egy olyan feladat. Igazából semmi bajom se ezzel, se mással, sőt, még apámba is belefutottam, de el volt foglalva a dolgaival. Inkább nem is kérdeztem, semmi kedvem megint valami kavarcba tenni a kezeim valaki miatt.
- Ahw, ez a nap legjobb dolga...eddig - jegyeztem meg vigyorogva, aztán kicsit jobban a dobozba túrva kivettem egy kockát, ahogy a teteje is az asztalon landolt én meg szép lassan a kanapén találtam magam. Szeretem túlkényelmeskedni a dolgot. - Akkor már tök ügyes, találtam ilyen izét, kicsi pisztoly, fekete, de ha megnyomod, buborékok jönnek belőle. Olyan, amilyen színű tartályból feltöltöd. Gondoltam nektek tetszene - magyaráztam el és meg is mutattam volna, csak tanácstalan voltam. Látványosan néztem körbe, de éppen fogalmam nem volt hol van. De majd megkeresem! Mert ugye eleget hallgatom, mikor nem tetszik neki, ha Twix éppen olyat fúj, tud neki csinálni vissza. Hatékony kommunikáció. Gondolom én.
- Lapos..ah, pedig reméltem, hogy vár valami buli, katasztrófa, haláleset... bármi, ami kicsit is... hír. - Szándékosan kihagytam a születést, arról jobban is tudomásom van, mint érdekelt volna, ezért is kell a héten repüléstant tartanom például. - Tanulásra? Szent Margit, lázas vagy? - nyomtam a csuklóm a homlokára furán az arcát méregetve közelebb is hajolva, de semmi nem tűnt olyannak.
- Ha itt is maradsz ma, elmehetnénk délután ahhoz a varázsbotanikához, tök vicces növényeik vannak, nekem meg úgyis kell pár kép - vontam vállat, aztán haraptam még a sütiből. Igazából Buksi okán, meg mert ő ért hozzájuk gondoltam, hátha érdekli, de mondjuk megnézi, ahogy az az evő megeszik pár gyíkot még én lefotózom a virágzó "Nenézzrám" nevűt.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 7. 15:26 | Link


július 2 | Leon

Nem értette Tim, hogy lehet unalmas az utazás. Ő szerette, ez látszott is az önéletrajzán, különben nem dolgozott volna ennyire bizarr helyeken. Az egyik kedvence a taxisofőr volt, csak nagyon nehezen tudta megmagyarázni a hetven éves olasz turistának, hogy ne húzza le az ablakot, mert kimegy a füst és hiába tolta eddig a bongot.
- Eddig? - kérdezett vissza a német, mert nem tudta, mivel is lehetne még überelni azt a csodálatos pékterméket, amiért annyit mászkált. Azaz, biztosan volt más is, amit a lány szeretett, de nem akart rózsával beállítani az ajtóba. Azt nehezebbnek érezte kimagyarázni, mint a porcukros-kakaós cuccokat. - Uh, tutira, végre vissza tudnék neki vágni, mikor beszólogat. Bár ma aranyos volt, kaptam tőle rózsaszín buborékokat az összeállításomra. Tudod, azok a nagyok, amiket szokott fújni trexnek.
Még igazított is egyet a fehér ingén, nem kétséges, úgy érezte, hogy jól választott, mikor összeszórta a cuccait az ágyra és egy mély sóhaj után visszacsúsztatta a tekert cigijét a tárcába. Inkább adott még pár növénykeszárat Twixnek, hogy egyen.
- Nem tudom, mit vársz, hogy felrobbanjon az iskola? Pf! - horkant fel Leon, összefonva a karjait a mellkasán, mielőtt komolyabban elnevette magát. - Ja tényleg, felrobbant a Levita torony és valaki meg is halt. Ez számít?
A fejét úgy ingatta meg a kérdésre, hogy a haja megint egy rendezetlen lobonccá formálódott, pedig próbálta belőni némi zselével, mielőtt még elindult, nem túl sikeresen. Mintha Twix a frizurájára csulázott volna. Inkább Blue arcába fújt, ahogyan a lány közelebb hajolt és a karját átvetette a lány vállán.
- Úgy nézek, mint aki siet? - kérdezte felvonva a szemöldökét és kék pillantását a lányra függesztette. Az arcán ülő vigyorból látszott, hogy értékeli az ötletet, nem szokott nagyon amúgy sem válogatni. - Beugorhatunk, amúgy is kéne vennem Twixnek valami kaját. Unja az otthonit.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 7. 23:05 | Link


# kinézet # július 2.

- Eddig, persze, miért, te tudod mi lesz még ma? - néztem rá érdeklődve, mert én nem voltam jós. Szerintem ő sem, sőt legjobb tudomásom szerint elég biztos, értett dolgokhoz, és nagyon furán tudott mozgatni minden növényt, ettől még nem hiszem, hogy hirtelen meg tudja mondani, hogy este mondjuk hol leszek. Vagy ő. Meg bárki.
- Na, látod, tudtam, hogy hasznos lesz. Hoztam hozzá neked 6 színt is. Narancssárgát meg pirosat biztosan, a többi most nem jut eszembe - gondolkodtam el, még az orrom is ráncoltam nagy koncentrálva, de vagy válogatáskor, vagy azóta, de nem voltam annyira képben, hogy bederengjenek. Az az egy tuti, hogy megvettem és haza is hoztam. Meg az is, hogy amint megtaláltam, oda is adom. Közben elvigyorodva nézegettem a fehér szerelését és elégedetten bólogattam nagyokat a tevéje rózsás buborékjaira. Azt mondjuk sose értettem teljesen T-rex meg a kisállat miben élik, az én kecskeszárnyasom nem tudott ilyeneket. Csak ha csapkodott a szárnyaival a vízben lett pár körülötte.
- Igaza van, tényleg jól nézel ki - mondtam végül, aztán inkább kifaggattam arról, mi is a helyzet. Nem hangzott semmi jól, ha ennyire unatkozott, már majdnem nevettem, amikor bedobta a felrobbant iskola helyzetét, aztán mikor hozzátette a többit, tényleg nevetnem kellett. Majd elhallgattam, kicsit méregettem őt furán, de nem jött egy "vicceltem" sem, így csak húzogattam a számat. - Szóval igazából valakinek volt egy igen szar napja, meg a sok kéknek, de nálunk semmi nincs.
Nem úgy néztünk ki azt hiszem, mint akik most agyonaggódták magukat az iskola negyedéért, sőt, én inkább a tanulási láza miatt aggódtam, aztán mikor az arcomba fújt csak felkacagva visszafújtam rá, mielőtt elhúztam volna a kezem és inkább egy sütinek estem neki. Két falat között még beszélni is tudtam!
- Nem, szóval belefér az is, meg egy jégkrém visszafelé és a Twix kaja is - bólogattam serényen, ahogy egybe betömtem a sütim másik felét, mai még megmaradt. Egy kicsit a tenyerem a szám elé tartottam, de ez nem segített a helyzeten, amíg leküzdöttem kitúrtam a kanapé egyik szegletéből a kis fém tokom, amiben a cigim szokott lenni, és felé tartottam kér-e, csak megkérdezni nem volt alkalmam. - Ha befehevtem é evtünk, utvána ráévünk...
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 29. 05:48 | Link


július 2 | Leon

- Nem vagyok jós, az Alíz - rázta meg a fejét kissé rosszalló arccal Tim. Mert hát, neki pont annyi köze volt a jóslástanhoz, mint Várkonyi profnak Kornélék kiskertjéhez. Leginkább semmi, ha tehette, el is kerülte, épp elég nyomasztó volt számára néha, hogy együtt kellett éljen az elemével. Plusz munka, plusz felelősség, nem is értette, hogy bízhattak rá ilyesmit. Pláne azután, hogy annyi ideig le volt blokkolva.
- A pirosat akkor fújja, ha valamit nagyon utál. Vagy szeret, de akkor köhög is hozzá - mint Keve. De ezt már csak magában tette hozzá, nem szokott ő ilyen megjegyzéseket tenni senkire, ő egy nagyon jóindulatú gyerek volt alaphangon, Zen, mint az elementálja.
Kicsit szóba is került az összeállítása, amiben éppen Blue mellett feszített, de semmi komoly, ő nem különösebben tervezte, hogy kiöltözik. Aztán így sikerült neki, mert mégsem jöhetett el mindenféle szakadt cuccban az éppen csak hazaesett Blauhoz. Legalábbis, saját elképzelése szerint, mások leginkább azt mondták volna neki, hogy Blue pont le fogja szarni, miben is van.
- Tudom - még el is vigyorodott, hátratúrva a haját, ami amúgy már egészen hosszú volt, lassan ideje lett volna, hogy levágassa... csak a helyzet az volt, hogy nem igazán akarta, elvolt ő így vele. A lányból kitört a nevetés, ahogy Tim ecsetelte a helyzetet, de nem viccelt, hiába is várta tőle ezt a másik. Tényleg nem érintette meg különösebben a Levita balesete, éppen az egyik laposabb tetőn ült kint Twixszel és próbálta elsunnyogni, hogy dohányzik. - Miért is lenne? A Naviról beszélünk, soha, semmi nem történik, még csak teherbe se esett senki!
Egyikük empátiája sem működött éppen túl, vagy úgy egyáltalán, ha bárki megkérdezte volna, hogy ők mindig ilyen jóindulatúak-e, a válasz kínos csend lett volna. Nem voltak feltétlenül jó hatással egymásra, legalábbis, ilyen szempontból biztosan nem. Inkább Blue arcába fújt, aki meg vissza az övébe, ezen pedig elég jól szórakoztak.
- Az jól hangzik, de nem eszem meg az epreset, olyan fura állaga van - grimaszolt Tim, mielőtt még vont volna egyet a vállán és kivett egyet a fém tárcából, hogy aztán az ajkai közé biggyesztve rá is gyújtson. Mélyet szívott belőle, lent tartotta, mielőtt még lassan kifújta volna, majd Blue felé tartotta a megkezdett szálat, kér-e belőle. - Mire is?
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. július 30. 23:56 | Link


# kinézet # július 2.

Alíz említésére felnéztem egy pillanatra kissé hunyorogva, próbáltam összetenni, hogyan is került ide most a szőke lány, de nem is nagyon érdekelt, így csak pár bólintással el is engedtem. Megesik az ilyen, nem kell felvenni, majd egyszer úgyis fény derül rá, különben meg az a csaj fura. Mármint... láttam én hogy néz Tim virágaira is. Nem is értem hogy engedheti.
- Én még nem hallottam köhögni, nem szívlelhet - mondtam, bár az is lehet, hogy mikor köhögött a közelben éppen nagyon másba voltam felejtkezve. Sokszor esik meg, ha Timmel egy helyen vagyunk, hogy nem minden környezeti elemre sikerül jól odafigyelni. De T-rex is szerencsére elég önálló, mióta a kis barna foltjai megjelentek a sárga tollaiban. Csinos, olyan mint egy boci, de most nem volt ránk kíváncsi. Szóval nekem helyette is sikerült Timtimet megdicsérni a csini szerkójáért, meg elvenni a sütis dobozt, hogy magunkat a kanapéra telepítsem azt meg nyitva az asztalra.
- Ha tovább növeszted a szakállad, össze lehet majd ilyen szépre fonni - állapítottam meg még helyeslően bólogatva is magamnak, ahogy jobban megnézegettem őt, majd nagyot haraptam a csokis csodába. Amúgy is szerettem, az édességet bizonyos helyzetekben jobban is, mint kellene, de ez egy favorit volt. Jackpotsüti. - Olyan lelombozó, bár, legalább nyugalomban élhetünk és locsolhatjuk a kert növényeit - gondolkodtam el kicsit nézve a plafonom, aztán a mellettem ülő háztársamra emeltem a kékjeimet és az arconfújdosós murinkon nevettem. Nem lett volna jó, ha kiderül, hogy beteg, jobb volt megbizonyosodni, de már elhiszem, hogy minden oké. Nem mintha túl aggódós lennék, legutóbb elmeséltem a kishableányt egy csajnak, aki éppen a saját ölébe hányt, de a mese végén adtam neki egy hajgumit, akkor már eszembe jutott. Nem fontos.
- Múltkor volt málnatortaízű, fogalmam sincs milyen, de ki akarom próbálni. Meg rumos. Azt is - erősítettem is meg a mondókám, ahogy lassan felpattintottam a cigitárcát és ő ki is szolgálta magát. Egyelőre az asztalra tettem a többit, aztán csak elbambultam kicsit a füstön. - Hm? Ja, mindenre, azt mondtad nem sietsz - vigyorodtam el billegve így ülve, hogy aztán elvegyem a kézzel sodort szálat és én is beleszívjak először egy nagyobbat, majd ki is engedtem igen gyorsan. A következőnél már bent tartottam a füstöt, úgy hajoltam oda hozzá és csak akkor nyíltak el az ajkaim, mikor már az övére tapadtak. A füst apró gombolyagokban szállt két oldalt el tőlünk én meg el is nevettem a végét, aztán vissza is nyújtottam a szálat már a kanapénak dőlve és elhajolva tőle.
Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2018. július 30. 23:57
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. július 31. 22:57 | Link



július 2 | Leon

- Mostanság nem igen köhögött, mert nagyon fel volt háborodva, hogy nincs T-rex, Mármint hiányzott neki. Tényleg, hol a kecskéd? - pillantott körbe kissé értetlenül a német, de nem látta sehol se mekegő kacsát. Valószínűleg nem is ugyanabban a helyiségben tartózkodtak, de ez nem rettentette meg főhősünket, aki egyre magabiztosabban használta már képességét, s most sem volt rest ehhez folyamodni. Egy pillanatra lehunyta a szemét, az inkognitós, despacitót dúdoló tollas életjelei után kutatva csupán az elméjével. Eleinte nagyon bután nézett ki, volt, hogy a kezét is kinyújtotta a levegőbe, mintha meg akarna érinteni valakit. A kis villanásnyi boldogság valahol a fürdőben totyogott, Tim pedig elmosolyodott kicsit. - Vedd úgy, hogy nem kérdeztem.
Mert hát, megválaszolta magának a kérdést időközben, nem is akart ezen többet kattogni, helyette a lányra nézett, kissé felvonva a szemöldökét. Elkényelmesedett jobban a kanapén, szeretett nagy felületet elfoglalni, részéről kényelmes volt ez így.
- Szeretnéd, meghagyjam? - kérdezte előzékenyen a lánytól, mert rajta nem múlott, ha arról van szó, nem szentel neki plusz energiát, hogy még borotválkozzon is. A haja is éppen ennek volt az áldozata, időt kellett volna szakítson a fodrászra.
- Mindennek megvan a maga szépsége - látta be Tim, afféle zen bölcsességgel, mert bár nem égett le a tornyuk, _legalább nem égett le a tornyuk._ Ez az a gondolatmenet volt, amit nagyon kevesen értettek volna meg a részéről.
- Én még mindig ibolyásat akarok enni. - Mert mikor azt mondták neki, van ilyen, úgy tudta elképzelni, mint mondjuk egy undorító öblítőt és nem úgy, mint egy ínycsiklandó édességet. De valahogy mindig elfelejtette, hogy olyat akart rendelni. - Nem, a tiéd vagyok egész nap.
Azzal rá is gyújtott és az első slukk után átnyújtotta a szálat Bluenak, nehogy azt mondhassa, hogy önző lenne, ha már ő kínálta meg. Az első slukkban a lány részéről sem volt semmi érdekes, de a második széles vigyorgásra késztette Timet, ahogy belélegezte a füstöt, amit a kék az ajka közé engedett. Vissza is vette a szálat, majd mélyet szívott belőle ismét.
- Lassan vizsgáznom is kéne. Katasztrófa. Most kéne pánikolnom, ugye? - Látszott rajta, hogy nem fog. Helyette csak kicsit közelebb húzta Bluet.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. augusztus 1. 14:39 | Link


# kinézet # július 2.

- Tényleg? Hát, T-rex se élvezte úgy ezt az ide meg oda mászkálásom - ingattam meg a fejem kicsit elszomorodva. Én szerettem, ha minden rendben megy, ez meg nem tűnt úgy most, hogy így lenne, legalábbis kicsit megint az életem egy padlón hevert, hogy összeszedjem és menjek tovább. Vagyis most éppen vissza. Ennyire hosszú időt nem voltam korábban egy azon helyen, most mégis hiányzott, még nem voltam itt. Aztán mire válaszoltam volna már elég érdekes fejeket vágott és mutogatni kezdett Timtim, én meg csak majdnem leejtettem a fejem, annyira oldalra billentettem bután meredve rá. A válaszától még inkább.
- Mert hol van? - néztem nagy szemekkel, azzal tisztában voltam, hogy furcsa dolgokra képes, mióta ilyen ereje van, sőt, ez nem volt kifejezés rá. De ez most vagy nekem meredek, vagy nem mindent meséltek el arról, mire képes ő.
- Szerintem elég vonzó cucc, jól is áll, miért ne? - kérdeztem még a vállamon is vonva egy picit, ahogy a mutatóujjam végig is húztam az álla vonalán el is bambulva kicsit. De van süti! Szóval a szervezetemen segítve inkább az után nyúltam, hogy minél kevesebb maradjon későbbre. Mindig csak úgy el szoktak szublimálni, egyszer megettünk egy kétszer ekkora doboznyit ketten. Nem tudom pontosan mikor fogyott el, és mikor vettük ezt észre, de marha vicces volt.
- Szeretem ezt így, nekem nem hiányzik azért a toronyomlás. Lehet észre se venném - csattantam fel és lássuk be, valós a gond. Én már párszor hittem azt, hogy éppen kicsúszik alólam a tető, pedig fetrengtem csak rajta nevetve, mint egy retardált fóka, akit a partra mosott a víz. - Ha jól emlékszem olyan is van, furcsa virágokból gyártanak fagyit. Levendulás is, azt hittem olyan lesz, mint a molyirtó... de nem. - Egyszerre éreztem magam átverve és megkönnyebbülve is. Nem, nem kóstolgatok molyirtót, de az illata, meg... áh mindegy, gyújtsunk inkább rá. Bár még egy fogkrémreklámos mosollyal hallgattam, hogy megnyertem a napra előtte.
Neg is adtam a kezdőlöketet a sodort szálakkal, de aztán ahogy sorra kerültem, már nem csak ezt tudtam élni. Jó érzés volt, hogy itt van és amikor már ő is vigyorgott, nem csak én, akkor elégedetten is dőltem a kanapétámlának mellette.
- Hát nem úgy nézett ki Dustin, mint aki szerint ne menne neked, szóval... - mutattam pár kört a levegőbe, hogy aztán csak közelebb húzódjak az utolsó falatot elnyammogva a kivett sütikockámból. - De ha pánik kell, majd pánikolok veled, szólj, abban jó vagyok. Egyszer kicsit... eltévedtem az elmémben és egy téren láttam unikornisokat, na az volt pánik! De szerencsére megúsztam a hatóságokat végül... - gyorsan futok.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. augusztus 26. 02:16 | Link


július 2 | Leon

- Őt is cipelted? - kérdezte Tim, kissé bizonytalanul, mert nem tudta elképzelni, ahogy a kis totyogós nagy szemekkel nézi a repkedő kviddicseseket. Nem nagyon volt már ellenérzése T-rexszel kapcsolatban, részben azért is, mert ahogy egyre jobban tudta kezelni az elemét, tudott kommunikálni a kis totyogóssal, igaz csak érzéseken keresztül.
- A fürdőben - mutogatott arra Tim, mert a kacsa bizony ott totyogott, körbe-körbe mászkálva a csempés helyiségben. Persze nem volt még annyira expert, hogy ténylegesen, centire behatárolja hol van a madár, de ő megpróbálta minél jobban kiaknázni a képességét.
- Felőlem lehet róla szó, én nem bánom. Így is csak plusz nyűg folyton nyírni - állapította meg, mert mint a legtöbb varázslónak, neki is gyorsabban nőtt a haja is, meg a szakálla is, nem teljesen volt képben vele, hogy ez mi miatt is van. - Ez bizarrul hangzik.
Ez a torony ügy nem hatotta meg Timet és lehet, hogy ezzel akkor is így lett volna, ha a saját házuk omlik le. Mikor éppen olyan napja van, még az se tűnt fel neki, ha éppen a szobájában tartózkodik, mikor ledől a Navine.  
Szerette a közös dohányzásaikat, meg azt is, ahogy el vannak kényelmesedve a kanapéjukon, így elég könnyen kiült az a vigyor az arcára.
- Dustin néha beszól, de akkor is csak azért, hogy segítsen. Ő elég pozitívan áll hozzá - bólintott egy párat Wolf, aztán el is vigyorodott ismét, mert az amcsitól valahogy kevésbé félt, mint Livtől. - Ez hol volt? Szerintem lehet, hogy a kacsák akartak veled kiszúrni. Pánikolnál? A kedvemért?
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. augusztus 26. 19:42 | Link


# kinézet # július 2.

- Azt hiszem nem egy kviddicses rajongó típus - ingattam meg a fejem elgondolkodva, persze ezzel még nem adtam meg a teljes választ. Bár sejthető, hogy ha vinném is mindenhova, nem feltétlenül tenne neki jót a tömeg. Még én is néha szorongtam, mikor az idősebb hapika könyöke az enyémhez ért, mert ő nem fért el. Kisebb már nem lehetek, neki viszont nem ártott volna némi mozgás meg fogyibogyó. - Pár alkalommal őt is vittem, mikor tudtam hol hagyni, de amúgy vigyázott rá a lakótársam itthon. A fürdőt szereti, csöpög a csap, a kis tócsában szokott tapicskolni.
Bírtam a csajszit, övé a ház, igazából csak én vagyok albérlő, de jól kijövünk. Ő jóformán fél évente egyszer van itt, most pont jól jött ki és jövök neki eggyel. Akartam is neki itt hagyni valami apróságot, mikor visszacuccolok, de mint látható nem jutottam eddig sokra itthon. Az alvás és a zuhany előrébb való volt, most meg a süti-Tim-cigi trió foglal le túlzottan is, de ilyenkor szeretek mindennek hódoló szenvedélybeteg lenni. Máskor biztosan nem vicces.
- Hát, én támogatom - vetettem rá egy szép kis mosolyt nagyokat pislogva felé, aztán bele is feledkeztem a sütifalatokba. Gyorsabban pusztítottam, mint azt kinézik az alkatomból és nem voltam túl óvatoskodó sem. Valamiben egyszer majd meg kell halni. Ha az cukor, kakaó vagy egyéb összetevő túltolása lesz, hát. Mindjárt megpróbálom sajnálni, de nem tudom, szeretem így az életem.
- Kicsit, de meglátjuk, van sok szimpatikus így színre. - Ha vissza kellene idézni, se tudnám megmondani, miket láttam még, de sok volt, az biztos, és ha valamiből van jó és bármennyi, már nem lehet rossz. Különben még a molyirtót is előbb kóstolgatnám beleéléssel, mint a torony omlását megsirassam. Nem vagyok teljesen érzéketlen, egyszerűen kívül esik az ingereimen. De ezt ne reklámozzuk.
- Szerintem mindenhez. A portfóliókra is elég jó értékeléseket kaptam művészeteken - mert bizony, Dustin már megkapta a portrék T-rexről és az emberekről sutyiban lőtt képeimet is. Timet is és aki még éppen megtörtént. Egyiket-másikat ki is mosolyogta Westwood, de nem fűztem hozzá semmit.
- Hű, vagy Svájcban vagy Németországban, a két hely néha összefolyik. De nem volt másnap olyan kényelmes az ébredés - húztam el a szám, mert jól rémlik hogy éhen akartam halni és határozottan fájt mindkét lábam, ami tiszta kék meg zöld volt. Nem tudom min vergődtem át, de nem lehetett jó.
- Csak a kedvedért? Bármit, bármikor - közöltem nevetve, hogy aztán kihúzzam a kezéből a szálat egy slukk erejéig, majd az ajkai közé biggyesszem vissza.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. szeptember 14. 00:18 | Link


július 2 | Leon

- Miért nem csináltatod meg? - kérdezett vissza a német kissé elkalandozva, még mindig maga előtt látta a mini szárnyast, ahogyan piros-fehér festéssel csapkod a lelátón, míg Blue a tudósítással van elfoglalva. Talán ma már nem kellett volna többet szívnia, de a képessége eddig köszöni szépen, nagyon jól működött.
Ennyiben is maradtak egyelőre Tim szakállát illetően, ami úgy tűnt, hosszabb sorsot él majd meg, mint az elődjei, mert ha Blue azt mondja, támogatja, akkor a német nem fog ellenkezni, ez már biztos. Inkább ő is a sütire koncentrált kissé elgondolkozva. Nem ő sütötte, csak vette, nagyon nem neki való terep a konyha.
- Ő ilyen ember, de engem összességében nem zavar. Elég építő kritikát fogalmaz meg - Tim pedig kivételesen választékosan rakott össze egy mondatot, ami nem volt rá az esetek nagy részében jellemző. Kivéve, mikor zenét gyártott, olyankor nem is teljesen volt önmaga, nem szeretett elvillogni vele.
- Végülis, nicht weit, belefér, ha kicsit kevered - bólogatott elgondolkodva a vörös, aztán rántott egyet a vállán, nem gondolkozta fontosnak annyira a dolgot, helyette inkább újabbat slukkolt a cigiből. Aztán kicsit el is kényelmesedett, Blue lábát az ölébe húzva, így kicsit srégen dőlt el a kanapén, a lány meg rajta lógott át, a kezét a combján nyugtatva.
- Édes egy lány vagy - vigyorodott el, ahogy a lány visszabiggyesztette a cigit az ajkai közé, majd köhhintett egy olyan jellegzeteset, mielőtt még Bluera nézett volna megint. - Mit csinálunk, ha te végzel a sulival, Blau?
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 14. 02:55 | Link


# kinézet # július 2.

- Már javítva volt... állítólag. Volt itt egy csávó, azt mondta valami tömítés izét cserél. Megcsinálta és - tártam el a kezeim értetlenül. Két napra rá megint rákezdett, nekem meg se kedvem, se több fölös pénzem nem volt rá. Varázsló vagyok, de nem csodatevő, ezen egy ragasztó varázsige nem segít, mármint max végleg elzárom, de akkor nekem se kell ott kezet mosni meg semmi. Szarul hangzik. De kihoztuk a legtöbbet. alatta volt a kicsi lavór, T-rex meg élte ezt.
Nem különösebben voltak kívánságaim vagy hozzáfűznivalóim sosem ahhoz, mihez volt kedve a haját, a szakállát vagy éppen a ruháit érintően Timnek, én eléggé tudtam mindennel azonosulni, amit művelt bármilyen formában. Most is inkább csak megjegyeztem, hogy ez így eléggé tetszetős, nem mintha máshogy nem általában, sosem voltam olyan hallgatag meg ilyesmi. Általában megmondom, ami eszembe jut róla, ez úgy gondolom tök normális. Nekem legalábbis, el is engedtük mindketten.
- Igen. Szeretem az órákat, pedig sosem favorizáltam így az oktatás semmi részét - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám két harapás között. A süti gyorsabban lett semmissé, minthogy lett volna időm elkiabálni magam, hogy hé, pörgönc. Nem hiszem, hogy egy titkos mikkentyű megfejtette volna nekünk az élet rejtélyét. Apró bólintásokkal értettem egyet, ahogy a gomolygó füst felé pillogtam kicsit bele is bambulva a plafonba. Az egy repedés lenne? Vagy csak rátapadt a pókháló? Mindegy, de velemi volt ott, én tényleg láttam. Teljesen bele is feledkezve ebbe már csak arra eszméltem, hog rá vagyok tekeredve a keze meg a lábamon pihent. Kicsit meg is mozgattam a lábikóim mielőtt egy slukkra elcsórtam volna a fogyó szálat. Visszacsúsztatva pedig széles vigyorral csúsztam közelebb és a lábaim tovább tolva pakoltam magam fel az ölébe.
- Édes? - kérdeztem még a fejem is félrebillentve nagy meglepődve. Nem ez az a jelző, amit rám szoktak használni, pedig tudok ilyen vagy olyan lenni, mikor és mire van igény. - Kucc. Ühm. Mi? Mármint ha végzünk - javítottam ki, mert már a feltételezés is sértette a füleim, hogy aztán mutató és hüvelykujjam közé fogva a szálat kivegyem a szájából kicsit eltartva, majd hajoljak már leheletnyi közelségbe. - Majd kitalálunk valamit, jössz velem és megcsináljuk  pubot - közöltem egészen belenevetve, mielőtt még egy apró csókot nyomtam volna a felső ajkára a cigibe pedig beleszívtam volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. szeptember 28. 02:38 | Link


július 2 | Leon

- Fizettél érte? - kérdezte szinte reflex-szerűen Tim, mert volt ő is hasonló helyzetben, bár ott ő volt, aki zsebbe csúsztatta a pénzt, pedig tudta, hogy két napnál tovább nem lesz jó az átmeneti megoldás, amit ő összeügyködött. Ettől még kellett neki a pénz, hát... Buksira.
Tim az utóbbi időben elég sokat fejlődött az öltözködését és a stílusát illetően is, nem mintha ez annyira meghatotta volna, de ha Dávid azt mondta, ez tarthatatlan, akkor ő hallgatott rá. Elég vicces délutánjuk volt, miközben ő átcserélte a ruhatárát és két boltban is beindította a tűzjelzőt, mielőtt az eridonossal kisprinteltek volna, mintha mi sem történt volna.
- Mert az oktatás alapjaiban rossz. Amit nem kéne, tanítják és a hasznos dolgok maradnak ki, a struktúrájával van a gond. Nem az iskolából fogom megtanulni, hogyan csavarjak cigit, fizessem be a számláim vagy adózzak - szusszant fel Tim, mert ez őt, ha őszinte akart lenni, zavarta. Az életéből évek mentek el úgy, hogy úgy érezte, nem tanult semmit. Így rossz hírnév ide vagy oda, ő hálás volt a Bagolykőnek, amiért pluszt rakott az életébe az elemivel.
Összességében neki elég idilli volt ez az egész helyzet, ahogy Blueval pihentek a kanapén, a keze a lány combján hevert, mindenféle negatív érzés vagy zavar nélkül, míg a másikkal a cigarettát tartotta.
- Pozitív egy életfelfogásod van, ahhoz tanulni kell. Ismersz, a gyakorlati tudás jobban megmozgat - grimaszolt egy pillanatra, a száját az inge könyökébe törölve, biztos ami tuti alapon, ha már itt köhög, mint egy... teve. A lány közben az ölébe ügyeskedte magát, a keze pedig Blau derekára vándorolt. - Hosszútávra tervezel, hm? Tetszik.
A csókra kénytelen volt elmosolyodni, mielőtt elsimított volna meglepően gyengéden egy tincset a lány arcából.
- Nem vagyok ám túl hasznos - csóválta meg a fejét, mielőtt az ujjai Blue csuklójára kulcsolódtak volna, pont annyira, hogy a lány kezét az ajkaihoz húzza és beleszívjon a házitekert csodába. - Eladtam a lakásom Berlinben.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. szeptember 29. 13:19 | Link


# kinézet # július 2.

- Kénytelen voltam, magát nem csinálta volna meg tiszta szeretetből - toltam oldalra a kezeim a tenyereim az égnek fordítva. Igazából mit tehetnék? Én nem vagyok hozzá egy zseni, legutóbb két órába tartott egy kilincset visszatennem az egyik ajtóra, pedig ilyen pattintós, semmi csavarás nem kellett és el se tört. Nem is tudom mikor szoríthattam így meg, hogy leesett, de visszakerült, bár elég furán áll azóta, nem számít, nem a szépsége a lényeg, csak működjön!
- Ne is mondd, múltkor volt egy csaj a helyen, ahol dolgoztam, levelet akart megírni, kért egy tollat, majd ott ült negyed órát, mire kikeresgette meg megkérdezgette, hogy mit és hova írjon rajta. És akkor engem szólnak meg, mert csak kiszolgálok - forgattam meg a szemeim. Szerintem több hivatalos levelet, számlát és munkaszerződést láttam meg intéztem már, mint bárki, mégis  a legtöbbször tök butának néznek. Aztán jönnek ezek a gondok. De igaza van Timnek, ha sose gondolta senki, hogy fontos lenne megtanítani, ott is nagy gondok vannak. Mondjuk a legtöbb élethasznos tudást én is tapasztalatból szedtem fel. Mint azt, hogy mennyire jó cucc az alufólia, főleg vízipipához, a szürke ragasztó szinte mindent megold és hogy T-rex nem ihat a klotyóból. Meg az is eléggé kipróbálás útján ment, hogy mennyire jól eléltem így, ahogy csak voltunk. Találkoztam már olyan fiúval, aki ódzkodott tőle, ha taperoltam vagy éppen random rádobtam egy fél lábam, vagy a hajam, már amikor megvolt. Egyszer véletlenül felgyújtották - vagy én hajoltam rosszkor közel - és le kellett vágni az államig, nem volt vicces.
- Ettől még eddig is ment valahogy, süti lesz ez - vagy hasonló, nem jutott eszembe a kifejezés a könnyűre, de valami ehető volt benne és édes. Egyébként meg szerintem nincs ebben a suliban akkora nagy követelmény, hogy félni kelljen, komolyan, a harmadik évünk fog következni, ha ezen túlesünk a következő hónapokban és még csak meg se nyekkentünk. Sőt, leginkább a felére nem is emlékszünk. Más kérdés.
- Ami azt illeti - vontam meg kicsit a vállam, hogy aztán egész elmosolyodjak. - Fura, de igen. Vártam, hogy mikor üt be valami, tudod mindig éreztem, hogy nem jó, mennem kell tovább, mert unatkozok vagy nem szeretem a helyet... de aztán nem jött, elég jól elvagyok most egy helyben így T-rexel meg veled - húztam el a szám egy lényegtelen fintorra, hogy aztán csak visszaszolgáltassam egy csók után a cigit, bár csak annyira jutottam, hogy a saját ujjaim közé fogtam. Hagytam is, hogy úgy, ahogy van közelebb húzza, miközben kicsit a támlának fekve az oldalammal néztem rá.
- Igen? És mit fogsz kezdeni? Befektetsz Buksicsaládba?
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. október 9. 13:10 | Link


július 2 | Leon


- Azt mondod? - kérdezett vissza Tim, de igazából nem zavartatta magát különösebben, a lány magánügye volt, hogy miért is fizet. Ameddig nem az ő pénzét költi, amiről amúgy nem tudhatta, hogy Twix kosarának párnája alatt tartja.
- Nem tudott levelet írni? - kérdezte Tim értetlenül, mert abban mégis mi olyan iszonyúan nagy feladat? És ha nem ért hozzá, akkor miért is erőlteti egyáltalán? Voltak olyan dolgok, amiket Timnek egy kicsit túl nehéz is volt feldolgoznia, pedig az életére esküdne, hogy ő legalább megpróbálta. Összességében jó párost alkottak a jégkockával, ezt pedig a Navinének köszönhették, különben sosem ismerte volna meg a kacsás lányt és most is valószínűleg narancssárga öltönyben rohangálna az üvegházban, mikor árnyakat lát elsuhanni a tető felett. Sokat komolyodott és nem is direkt csinálta, de megtörtént, a környező emberek pedig ezt végigasszisztálták. A múltkor még Dávid vásárolni is elkísérte és vettek neki egy rakás cuccot. Olyat is, amiben nem néz ki komplett elmebetegnek. Persze, nem mondott le teljesen önmagáról, azt a kék-vörös buggyos gatyát csak be kellett tuszkolnia a kosárba, mikor a tetováló éppen nem figyelt. A kasszánál úgyis lebukott, de akkor már csak rezzenéstelen arccal vonogatta a vállát, miközben a tetováló minire nőtt húga a nyakába szakasztotta a poklot, amiért nem szeret divatosan öltözni.
- Nem olyan rossz itt. Én nem szoktam költözni, de munkát általában elég gyakran váltok. Kivéve a taxi, azt majdnem másfél évig csináltam, jó cucc volt - vont egyet a vállán, bele sem gondolva, hogy valószínűleg azért volt, mert a kocsija egy sütőtöksárga csoda volt. Aztán le kellett volna fújassa olyan okkersárgára és fel is adta a karrierjét. A csók után azét Tim még visszahúzta a cigit egy slukkra, egészen lassan engedve ki a füstöt, már kezdte érezni azt a kellemes nyugalmat a tagjaiban.
- Nem tudom, még meglátom. Egy részét félretettem a sulira, nem tudom meddig maradok még. Ha sikerül letenni az Elemit, akkor lehet, hogy még tanulnék tovább. - vont egyet a vállán megint, de nem tartotta azt sem lehetetlennek, hogy befektessen Buksicsaládba.

Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. október 9. 16:11 | Link


# kinézet # július 2.

Bólintottam párat, mert eléggé biztos voltam benne, hogy a csapom nem öngyógyító. Ahhoz, hogy pálcával csináljak esetleg bármit meg tudnom kellett volna hol és mi a baj. Nekem hiába mondja bárki, hogy mindenre jó, hogy varázslók vagyunk, de hiába mondok rá egy javító bűbájt, ha nem hibás, csak el van dugulva. Ugyanúgy szét fog menni és csepeg tovább. Meg ugye tudni kell, hol gyógyítsam meg, de mi vagyok én? Üregi patkány? Nem járkálok a csövekbe hobbiból.
- Nem, mármint hivatalosat tudod szépen címezve, adatokkal, dátumozva. Meg a boríték megcímzése is meghaladta a csajszi képességeit - meséltem el a teljes sztorit továbbra is kicsit hitetlenül állva az emberiségre gondolva. Igazság szerint sokszor hinné az ember, hogy ez csak mendemonda, de nem, valóban létező gondok vannak. De egy a lényeg, nagyon buta dolgokat kötelező tudnunk és egy csomó dolgot sosem tanulunk meg, amire meg szükségünk lenne.
Idő közben csak úgy kint volt, hogy ez a költözgetés nekem mindig hirtelen és rövid időn belül jött, most meg eléggé be voltam mindenhol rendezkedve, még a melóban i.
- Ezt megértem, bár én általában melót is új országban kerestem mikor sok lett vagy... sok volt - zártam is le ennyivel inkább. Volt hely, ahonnan inkább menekülési ösztön volt végül lelépni és máig rossz érzésem van tőle, de ugye ne panaszkodjon, aki mínusz öt csillagos helyeken nyomorgott. Mindenesetre a taxi hallatán eléggé felkaptam a fejem.
- De miért hagytad akkor mégis abba? - billent oldalra a fejem, ahogy érdeklődtem tőle, aztán látva a füstöt el is nevettem magam egész kicsit még egyszer belemászva a sütisdobozva már félig a német ölében ücsörögve. - Kérsz még? - tartottam felé egy csokis piskótakockát, ami lehet kicsit jobban megsült, de így az igazi, na. Közben persze figyeltem arra, amit mond és egyszerre volt fura és olyan hű tőle az egész.
- Tényleg szeretnél még tanulni? És mit?
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. november 24. 13:57 | Link


július 2 | Leon


Tim tudott leveleket feladni, még ha nem is szeretett. A postán sok volt az ember, és úgy érezte, bárhonnan lesben állhat rá egy kacsa, aztán akkor az életének is vége van, nem hogy csak a kommunikációnak másokkal. Szóval ha tehette, inkább nem szórakozott olyanokkal, mint mugli levélfeladás, a baglyok a munkája sokkal precízebb volt. Kivéve, ha meló előtt adott nekik házi kekszet. Akkor sosem értek oda.
- Én nem, én elég sokáig voltam Németországban, de aztán azt mondták, hogy itt nem olyan drága a suli és ahhoz képest nem is rossz. Szóval... itt vagyok. Legalább itt volt olyan vállalkozó szellem, aki azt mondta, elvállalja az elemit - bólogatott Leon tudálékosan, miközben újabbat szívott a cicarettájából, mert bizony Németországban nem igen volt olyan oktató, aki lelkesen feltette volna a kezét, ha Wolfról volt szó.
Timtim szerette, mikor embereket fuvarozgathatott a taxijában, volt neki egy bólogatós Bob Marley-ja is, aki lelkesen biccentett ott a műszerfalon, de aztán abba kellett hagyja, mert le kellett volna fújassa okkersárgára. Drága és Leon szerint embertelen cselekedet lett volna, így inkább lemondott a fuvarozásról.
- Mert a narancssárga autómból citromot akartak csinálni, sok pénz volt, meg idő, és a szín is gusztustalan lett volna, inkább kiszálltam - vont egyet a vállán, mielőtt még csonkig szívta volna a cigije utolsó slukkját. A hamutálat közelebb rántva nyomta is el, hogy aztán lassan Blue arcába fújja a füstöt.
A piskótába harapott kicsit, mait a lány az orra elé tartott, majd hümmögve eszegette, nem is volt annyira rossz, mint amire elsőre számított. Sőt.
- Bármit, igazából. Ez olyasmi, ami érdekel. Szívesen dolgoznék is vele, csak nem ismerem a lehetőségeim. De majd megkérdezem Dustint.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. november 24. 21:04 | Link


# kinézet # július 2.

Voltak dolgok, amikben eléggé hasonlítottunk Timtimmel, meg olyan is, amiben nem. Én sosem tudtam eléggé megülni a fenekemen, és ezt sok kapcsolatom sínylette meg. Többek közt a családommal is. A mai napig nehéz belegondolnom, hogy mi lett volna ha, de nem igazán szoktam azért bánkódni. Egy állomását, országát vagy munkáját se bántam meg az életemnek, hiszen a klotyótakarítástól a kiszolgáláson át a mókusként való kepesztésig mindent tudtam élvezni és hát pénzért volt. Jól kerestem, a legrosszabb melókkal is megfelelően ahhoz, hogy legyen fedél felettem, ételem és minden, ami éppen kellett. Nem sok dologra költöttem úgy igazán. Nem is hiányoltam soha.
- Igen, Dustinnal elég jól jártál - jegyeztem meg, bár nekem csak művészetek terén volt szerencsém az emberhez. Mondjuk ott volt az a fura eridonos csaj is, aki Timmel tanul és gyakorol, ő is eléggé dicsérte a tanárunkat. Én is el kellett ismerjem, nagyon ért a dolgokhoz, és elég sok pozitív visszajelzést kaptam a munkáimra tőle.
Elég széles mosoly ült az arcomra, ahogy félig Timen ülve a támlának dőltem és hallgattam őt a Taxija kapcsán. Nekem úgy tűnt tényleg valami nagyon jó volt ez az életében így értetlenül álltam azelőtt, miért hagyta ott. Mondjuk azelőtt is, hogy eddig azzal sem voltam képben, hogy tud vezetni.
- Nem szeretem a tipikus sárga autókat, olyan rosszat sugallnak. Egyszer amúgy is berángattak egybe, semmi jó nem jár azzal - ingattam is meg a fejemet. Bár semmi eget rengető nem lett velem, legalábbis az autóban ott, az biztos, hogy semmi pluszt nem tudnék érvként odarakni, miért érte volna meg neki. Aztán jött a füst én meg elnevettem magam mielőtt a sütit a német szájába nem toltam, aztán a harapás után a maradékot, mind ahogy volt betoltam a számba. Jól befér az oda. Kisebb idő volt, de le is küzdöttem.
- Szerintem biztos tud olyat, amiben nagyon jó lennél vele, így is eléggé sokat segít - bólogattam magam elé megerősítésként, de ez tény volt. Aztán nem is hezitáltam sokat csak a tenyereim Tim arcára csúsztattam, majd kicsit megemelkedve másztam vele szemben az ölébe, hogy aztán az ajkaim az övére tapasszam olyan színes és élénk kompozícióba felejtkezve. Ha van ilyen, én már éreztem is minden hangulatot és felmerülő effektet. Ő most abban a sok színben pompázott ott előttem és én ezt eddig is imádtam. Hiányzott is, bárki-bármit mond.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. február 15. 06:49 | Link


július 2 | Leon

- Tudom, lehetett volna sokkal rosszabb is, akár olyan tanárom is, aki szigorú, vagy nem lát bennem lehetőséget. - Tim tudta, hogy mind Liv, mind Dustin rengeteg türelemmel és nyitottsággal álltak a tanulásához. Minden retardált projektjét megértették, a gyakorlásra is rengeteg teret, lehetőséget és időt adtak neki. Ő pedig ezért hálás volt, mert adtak neki valami olyat a zene mellé, amiben tehetséges és amit szeret.
- Ki rángatott téged egy autóba és miért? És milyen sárga volt? Taxisárga?- Nem mintha ez utóbbi információ fontos lett volna, Tim csak próbált puhatolózni valami olyan után, amiről eddig nem tudott, ha már egyszer ő kiteregette a szennyesét, hogy ő igenis taxizott és élvezte.
Leon szerette, mikor a lány nevetett. Megnyugtatta a tény, hogy boldog, hogy minden rendben van, még ha nem is átlagosak, csak minden passzol. Ez a tudat elég volt sok mindenre. Még arra is, hogy kissé nosztalgikus mosollyal figyelje, ahogy a lány az arcába tolta a sütit és kicsit küszködött az elfogyasztásával.
- Tudom, hálás is vagyok neki ezért. De nem igen akarok neki plusz munkát adni, tudod, megvan a saját élete - vonta meg kicsit lazán a vállát Tim. Ismerte az amerikait, ha éppen nem is kötötte az orrára, hogy más dolga lenne és nem igen ér rá, látta, ahogy az időt csekkolja. Elég hamar le is szokta tudni a dolgait ilyenkor, nem akart ő kolonc lenni.
Inkább minden érzékével a lányra figyelt, a kezét annak derekára csúsztatva, egészen a csókba felejtkezve, közelebb is vonva magához. Nagyon hiányolta már, most pedig itt volt vele, egészen közel, szinte látta a lélegzetvételeit, látta a szívdobbanásait maga előtt.
- Többet ne tűnj el.
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. február 15. 23:32 | Link


# kinézet # július 2.

- Rengeteg ilyen vagy! Annyira fent hordják az orrukat, így - emeltem fel a fejem az ujjammal az orrom alá támasztva, ahogy néztem a plafont, mielőtt még vigyorogva visszanéztem volna rá. Öregek voltak, kreativitás és élet nélkül, ezért nemhogy nem segítettek nekem sem soha, sehol, de még hátráltattak is. Legalábbis korábban ezt éreztem minden tanáromtól. Vagy csak a suli fegyelme tette, mert a korábbiét nem rám szabták, ez egész biztos. - Egy idióta tuskó, előfordul - legyintettem le leginkább fújtatva egyet. Nem igazán akartam én előhozni semmit, de általában gyorsabb a szám, mint az eszem. Nem szoktam ilyenekről beszélgetni, biztosan oka volt a történteknek is, mindig, mindennek az van, nem sok jót csináltam akkoriban, ezzel jár. - Olyan, mint a kiscsibéknek, az milyen?
Kicsit megakadtam most, mert ahogy magam elé képzeltem, fogalmam nem volt sok színnél a hangyányi különbségekre, amikor nem egymás mellé volt téve. Én meg sosem tettem taxira kiscsibét. Még kacsát se, mikor ez volt, pont nem volt még meg T-rex, nem olyan sokkal utána kaptam. Régen voltak már ezek a dolgok.
- Szereti a munkáját, különben nem csinálná úgy, ahogy. Nézz rá egy tanárra, aki látványosan az életét is rühelli, na az nem rak ennyit bele. Ő szívvel-lélekkel csinálja, akkor is, ha egyszerre öt helyen kéne legyen. A konzultációmra például jött vele az alacsony barátnője is - vontam meg a vállam. Nem zavart, sőt, még kért is el tőlem képet, amin Dustin volt, elég aranyos lány, meg lelkes is, mikor voltunk a VB-n is úgy tűnt nekem, hogy az.
Éreztem, szerettem, boldog voltam. Csak úgy simán, minden dekor meg ok nélkül. Olyan könnyű volt, mint mikor csak levegőt kell venni, és sokszor éreztem ezt Tim mellett, hogy vele csak egy levegővételnyi minden, az is, ami lehet amúgy melós lenne és ez nagyon jó volt. Mosolyogtam rá, aztán csak a hajába túrva igazgattam azt kicsit mielőtt átkarolva a nyakát a vállára hajtottam volna a fejem és hozzá nem húzódtam szorosan.
- Nem tervezek, el se tudod képzelni milyen unalmas, keserves és ... nagyon unalmas volt ott egyedül... nélküled.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. március 21. 18:34 | Link

Tim magasan hordta az orrát. Nem azért, mert beképzelt lett volna, egyszerűen az arca összes többi része is nagyon magasan volt. De őt ez nem zavarta. Szóval számára tényleg egy kicsit sértő volt a sok egocentrikus tanár, akik nem hogy segíteni nem akartak, de egyenesen viszolyogtak a diákok közeledtétől.
- Hát. Talán egy kicsit banán-szerűbb, mint egy csibe - mert hát, ő tudta a különbséget ezek között, csak sosem próbálta meg még senkinek elmagyarázni. Talán jobb is volt ez így, ezért nem lett volna jó tanár Leonból. Főleg ilyenkor, mikor hallotta a színeket, nem nagyon tudott jól magyarázni.
- Az a nagyon pici? - kérdezett vissza Tim, még mutogatva is, hogy modellezze, mekkora a lány. Ő rajta kívül ritkán látott ilyen picit, de úgy tűnt a számára, hogy Dustin megerősíti: nem a méret a lényeg. - Elég sokat van vele, de van mikor csak csendben ül és nagyon néz rá. Fura lány.
De ettől még Leon nem ítélte el, sőt. Neki mindegy volt, ameddig a tanára boldog vele, felőle akár kék is lehet a lány és ugrálhat fél lábon egész nap.
- én nem megyek sehova, Blau. Én itt leszek - nyugtatta meg a lányt a német, miközben a felettük lebegő sárkány békés, szív alakú füstfelhőket eregetett. Boldogok voltak.


//Danke sehr//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek