36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. május 27. 01:27 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


Egyelőre még kattognak a fejemben a kerekek nagyjából a lépteim ütemére, hogy mennyire is jó ötlet ez vagy sem. Nem aggódom, inkább azt mérlegelem, mivel is fog járni. Azt hiszem azóta, hogy a baleset után haza sem akartam menni, most először merült fel bennem, mit gondolhatnak. De ezt se tudtam komolyan venni, szomorú. Akartam azt az ékszert és nem azon fog múlni már rég, mások mit látnak helyesnek az életemben. Betöltöttem a tizennyolcat, most már biztosan nincs is senkinek, semmihez jogalapja. Akkor sem, ha túl sok dolog életidegen nekem továbbra is. Egy ember volt, akinek erről beszéltem, úgy is gondoltam, ő majd tud ebben segíteni.
- Hova is megyünk pontosan? Ő is tetováló, vagy ő csak az ékszerekben utazik?
Akkorát nem tévedhettem, mert itt topogtam a magam alacsony termetével a magassarkú cipőmön Budapest utcáján Dávid mellett, és vártam, hogy túlessünk a dolgon. Ő jobban ismeri a helyet, az embereket, meg talán a munkájából adódóan azt is, mi lesz a legjobb. Én ettől még nem javultam semmiben, már ami a társas kommunikációt illeti, de talán kicsit izgultam. Nem fűzött különösebb vágy a városhoz, igazából az országgal is csak elvoltam, hiába jöttem el otthonról, szeretek Lengyelországban élni, és gondolom ha minden okés lesz, vissza is mehetek. Előbb dolgozni, aztán majd meglátjuk. De most kötelezően távol vagyok tartva, mintha akkora veszély lennék. Baleset volt, még csak nem is teljesen az én hibám, és túl is éltem meg a biztosító is fizetett. Mit várnak még? Hogy könnyesre sírom éjjel a párnám? Kicsit eltérnek a sokkos állapotomról alkotott elképzeléseik. Lehet, hogy pár napig utána itt képleteket mormoltam, meg újra senkivel nem voltam valami bőbeszédű, de ez normális. A szervezetemnek idő kellett, az agyam túl gyors neki.
- Ha azt vesszük, most belépek a tök átlagos tinik 62%-ba, akik viselnek bármilyen idegenkezűleg létrehozott testjelet. Ami nem feltétlenül rossz, bár van ugye az a 8%, aki rövid úton megbánta. Nem is értem, ők egyáltalán minek estek neki... Tetkóknál ez gyakori? Hogy így.. "mégsem kell, tüntesd el"?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. június 23. 13:53 | Link



Még én se döntöttem el, hogy tényleg jó ötletnek tartom ezt vagy sem, de nagyon impulzív voltam, ha abban a pillanatban jónak tűnt, akkor miért ne? Szóval nem igazán kérdezősködtem, csak itt voltunk Pesten és éppen a szokott címre indultam. Nem, nekem nem volt pc-m, azaz, de, egyszer volt egy, a nyelvemben, amit aztán tiszta, józan mentális állapotban kiszedtem és be is gyógyíttattam, mert nem élek ilyenekkel.
- Ő velem egy időben végezte el a tetováló képzést, de ékszerekben már vagy nyolc éve utazik. Rendes csaj és csak jót hallottam róla eddig - soroltam el a róla hasznos infókat, mert hát, Melinda aranyos volt, meg minden. Nekem hajlamos volt még kedvezményt is adni.
Az együtt töltött idő alatt kezdtem már megszokni, hogy a legváratlanabb helyeken és időkben kezdte el sorolni a statisztikáit, meg a számszerű adatait, szóval különösebb rezzenés nélkül hallgattam végig, hogy mit is mond a tinikről. Igazából még jópofa is volt.
- Én már nagyon régen csatlakoztam ehhez a 62%-hoz, de nem bántam meg. Szerintem jobb esetben te sem fogod. Bár egy pc az más, mint egy tetoválás, de te nem vagy módosult tudatállapotban. Ugye? - néztem rá gyanakodva, majd elnevettem magamat, megadóan felemelve a kezeim, hogy nem bántani akarom, de ez most olyan magas labda volt. - Nálam még csak egy csaj járt, adtam neki egy névjegyet, én a leszedésével nem foglalkozom. Uh, itt lesz jobbra az első utca végén!
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. június 23. 23:19 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Ez jól hangzik, szóval érti a dolgát. Gondolom olyan sok időt egy ilyen nem vesz igénybe, ha jól tudom, csak belövik, megnézik okés-e, elmondja a tudnivalót, meg fizetek ééés kész. Tak.
Odafigyeltem a dolgokra, amiket mondott, megjegyeztem amit kellett és ez pont elég volt azt hiszem. Sosem kérdezgettem őt különösebben róla, ha már tetovál ő is gyűjti-e őket vagy az ékszereket, nem éreztem a késztetést, vagy mindig volt más, mert állítólag nem igen törődöm a magánélet fogalmával. Szerintem ez hülyeség, de mindegy is. Nem kifejezetten megnyugtatásra vártám, ideges nem voltam, inkább csak kíváncsi, ezért is bukkant fel a kérdésem, aztán ahogy a szél kicsit felélénkült és lobogtatni kezdte a szoknyámon lógó fekete részt utána nyúlva szorongattam egy darabig, aztán csak elengedve összefűztem a kezeim magam előtt, ahogy nézelődtem és folyt belőlem a szó.
- Kétlem, már a megbánást. Az akkor van, ha az ember valami olyan okból teszi, ami nem racionális. Tudod, fogadás, külső behatás, utánzás... bármi, ami egyértelművé teszi, hogy nem a saját jelleméhez illeszkedik - fejtettem ki kicsit tulajdonképpen azt, hogy nem, én nem olyan vagyok, mint a lányok, akik mennek és magukra tetováltatják egy fiú nevét két nap után, hogy öt nap múlva leszedessék. Aztán a vicceskedésére csak oldalra biccentette fejjel néztem fel rá, hogy most komolyan? Még meg is forgattam a szemem, mielőtt ingatni kezdtem volna a fejem. - Sosem próbáltam semmi hasonlót, nemhogy most. Nem szabadott.
Olyan könnyen jelentettem ki, mintha ez így is lenen normális, holott valahol én is tudtam, hogy nem feltétlenül az az izoláltság. De tavaly mikor idejöttem lettem önálló, ha úgy tetszik, addig mindig a család volt és az, amit elvártak, akkor is, ha ufónak néztek és néznek mai napig.
- Durva - jegyeztem meg, aztán majdnem elsodortattam magam, mert későn kezdtem fordulni, be is gyalogoltam majdnem elé, de aztán megtorpanva el is fordultam, hogy végigmenjek az ablakok alatt, már látva valami üzletszerűt a végén. - Amúgy meg, még lógsz nekem azzal a képregénymegmutogatással. - vigyorodtam el egy pillanatra felé nézve, hogy azért tudja, neki szól és megjegyeztem, ezt is, mint sok mást.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. július 7. 14:57 | Link



Szerettem, hogy a csajszi ennyire egyszerű dolgokkal meggyőzhető arról, hogy nem vágóhídra viszem. Sokan ilyenkor még sipákolnak, meg mutassak referenciát, meg rákeresnek az interneten és legalább négy oldalon megnézik az értékeléseket és a képeket, visszajelzéseket. Az arcomat akarom letépni tőlük, hogy ~k.rva életbe, döntsd már el, mit akarsz!~
Ahogy többet gondolok a piercingre, amit kiszedettem a nyelvemből, szinte érzem a zsibbadást a helyé és tudom, hogy ez kiül az arcomra is. Nem érzem tőle menőbbnek magamat, csak úgy, mint egy idióta, aki beállva kapott egy golyót a nyelvébe.
- Pia - szúrtam közbe a felsorolásába, mert ez valahogy kimaradt belőle, de tudtam, hogy nem felejtené el, mert olyan idegőrlően zseniális, hogy néha megölelném, máskor meg csak megölném. - Mindig elfelejtem, hogy te még ilyen kicsi vagy.
Valószínűleg azért, ahogy viselkedik és amennyi tud, nem teszi könnyűvé, hogy fiatalabbnak lássam és gondoljam. Nem mintha ragaszkodnék hozzá, egész egyszerűen néha plusz darabokat látok bele a kirakóba, amiknek nem is kellene ott lennie.
Kicsit későn szóltam, hogy jobbra megyünk, ő meg ketán átvágott az egész járdán, amin muszáj volt felnevetnem, meg hangosan mondanom hogy "tü-ttüüüüt!", mert ugye ez egy érett és felnőttes viselkedés. Pika a kezemen nagyon rosszallóan nézett fel rám, a kézfejemen ülve, én meg csak megvakartam az alkaromat, pedig tudtam, hogy nem kéne belezavarni, a fóliának amúgy is rohadt szar hangja volt.
- Azt hittem, annyira nem érdekelnek - jegyeztem meg kissé oldalra biccentett fejjel, mielőtt halványan elvigyorodtam volna. - Majd megnézzük a nagyon betáblázott határidőnaplóink és beírjuk egymást, hm? A kék ház lesz az, nem is értem, hogy lehet ilyen színre kenni egy épületet!
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. július 8. 00:23 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


Biztos van eset, mikor aggodalmasak az emberek, mármint olyan eset, mikor éppen magukkal terveznek valamit tenni. Ahogy én is, én mégis racionálisan felsorakoztattam az érveim, jóval hosszabb lett a pro listám, így elég egyértelmű volt, hogy most, mikor már senkinek nem tartozom elszámolással, még mindig foglalkoztat a dolog és lehetőségem is adódott, elhozom magam. Vagy Dávid engem, de ettől még ugyan az történik.
- Az alkohol sok mindenben befolyásoló tényező tud lenni. Állítólag az első alkalom doppingként hat a szervezetre, ezért nyúlunk második vagy harmadikhoz - meséltem, és már a szavaimtól én is kicsit zavart lettem, pedig ez ritka nálam. Leginkább a bizonytalan másokra hivatkozásom tette. Nem tapasztalati úton, ez tényleg hallomásból és olvasatok után maradt bennem, ebből meg nem sokat mondhatok biztosra. De én úgy vélem elég szakértő vizsgálta már. - Meg azt is mondják, hogy bár oldja a gátlásokat, de ezt olyan lökettel teszi, amit a szervezetnek kétszer annyira kell kompenzálni, így érthetően a másnaposság nem baráti. Különben miért is emelted ki?
Mire a kis szövegem végére értem a kérdés is kibukott, maiért elkezdtem körüljárni a témát, bár éppen eléggé morcosan néztem rá fel. Alapvetően nem vagyok magas és túl idős se, egyiket sem szeretem, ha nagyon hangsúlyozzák, mindegyikkel küzdök rendesen.
- Csak 11 rész van a világon, ahol még nem vagyok nagykorú, de például Skóciában már több, mint két éve az vagyok, a varázslótársadalomban pedig több, mint egy.
Azt hiszem nem akart vele rosszat, szóval a végére én is visszafogtam a számat, inkább lefelé bámultam a szoknyámra és leporoltam, mondjuk nem volt rajta semmi. Mire meg felnéztem már kellett kanyarodni, ekkor sétáltam be elé. Nem vagyok valami nagy darab, így nem lett volna nehéz elsodornia, de még ekkora sarkakon is simán korrigáltam és inkább topogtam tovább.
- Nem nagyon tudom, miben merül ki az érdeklődés mutatása - mondtam őszintén, mert igazából ha valamire azt mondom, hogy persze, mutassa én azt komolyan is gondolom. Ha nem, nyilván megmondom, hogy nem foglalkoztat vagy már ismerem a dolgot és nem köt le. Bár talán ez az én hibám, fene se tudja. De közben meglett a fura, kék ház is, és már az ajtajában voltam.
- Jól hangzik, kedden nem jó, mindig világot mentek meg, vasárnap mise van és csütörtökön embereket boncolok, amúgy tökre ráérek - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán lenyomjam a kilincset és belépjek az ajtón. - Amúgy a kék... barátságos, nyugtató. Tudósok által bizonyított, hogy bárki szívesebben megy be egy kék, mint egy fehér színű házba. Még talán a sárga ami ilyen. A vörös hívogató, de veszélyt sugall...
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. július 14. 23:20 | Link



Nagyon fel tudott dobni, hogy mennyire számszerű adatokat és statisztikákat jelent neki minden. Én nem így éltem, csak az aktuális pillanatban és ha a májam egyszer beadja a kulcsot, mert túl magas a véralkoholszintem, vagy tán más, hát Isten a megmondhatója, hogy legalább stílusosan távoztam, azt csináltam, amit szeretek.
- Kihagytad és a legtöbb alkalommal ez a ludas. Legalábbis, az ismerősi körömben egész biztosan így van. Saját magamról nem beszélve - vallottam színt, mert bár nem voltam rossz gyerek, nem mondhatnám, hogy túl sok tiszta percem volt, mikor felköltöztem a Pestre a haverokkal. Vesztettem el munkát azért, mert három napos tripben nem igazán tűnt fel, hogy el kellett volna menni mondjuk takarítani. Nem volt kár érte.
- Nem a korodra gondoltam feltétlenül, csak a gyakorlati tapasztalatod elég... hiányos, azon a téren ami a korodbelieknél nagy részénél már láttamozva van - rajzoltam pipákat a levegőbe, párat, majd vontam egy nagyot a vállamon. Én nem hívtam bulizni, nem neki való lett volna, ha neki így jó, akkor minden rendben van.
- Én sem nagyon, a srácokkal szoktunk csak ilyenekről beszélni, nem tudom a lányoknál ez hogy működik - vallottam be, megadóan feltartva a kezeim, hogy hát kicsit tanácstalan vagyok ebben, inkább kérdezzen kettőt és könnyebbet, mindenkinek jobb lesz.
- Világot mentesz. És nekem nem is szólsz. Porosodik a szuperhőscuccom pedig. Még egy ilyen repülős köpenyem is van, de folyton megszökik előlem... - vallottam be, lebiggyesztve az ajkaim egy pár pillanatra. Nehezen jöttünk ki vele, be volt zárva többnyire egy dobozba. - Szerintem csak a fehér gyorsabban retkesedne egy ilyen környéken. Menj csak előre!
Még ki is tártam előtte szélesre az ajtót, bent pedig voltak legalább hárman. Hu, tömeg.
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. július 15. 15:28 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Nem soroltam fel mindent, igaz - billentettem oldalra a fejem bólintva is egyet, mert el kellett ismerjem, hogy így volt. Az más kérdés, hogy az ismeretlenebb infókat szeretem háttértartalomként kezelni. Ez nyilván nem mindig jó, sőt, mondhatni sumákolok, de nekem is van egy határom. Azt meg nem jó egy irányból sem feszegetni, mondaná a bátyám, de nem tudja. Ha tehetné, akkor valószínűleg most nem is itt tipegnék Dávid mellett. - Nálad is? Mire vett rá?
A kérdésem határozottan kíváncsiskodó volt, mintsem egyszerű érdeklődés, még el is vigyorogtam magam kicsit, aztán meg zavartan sikerült feldolgoznom, hogy nem egyre gondoltunk.
- Sok gyakorlati ismeretem van. Például voltam már ejtőernyőzni, búvárkodni légbuborék nélkül... Áh hogy úgy. Öhm, nem igazán van... időm - vágtam rá végül, bár nem mintha ez lenne az oka. Mondjuk lehet, az se segített semmi tapasztalatgyűjtésen, mikor a fiú, akit korrepetáltam megcsókolt én meg adtam neki egy mentos cukorkát. Egy másiknak meg javasoltam még előtte a szájsebészetet, mert olyan volt, mint aki herpeszes. Szüksége volt rá mindkettőnek, nem akartam én rosszat. De talán valamit nem így kellett volna.
- Mármint... nem csak a felismerés, állítólag kimutatni se - vontam kicsit a vállamon, mert ezt nem tartottam teljesen igaznak. Lelkesedni tudok, csak eddig nemigen volt embereknél min.
- A saját köpenyed elmenekül? - kérdeztem vissza el is nevetve magam. - Általában egyedül csinálok mindent, de majd legközelebb szólok. - Közben meg is érkeztünk, én pedig belépve a helyre nem mentem messzire. Igazából úgy lecövekeltem, hogy oké, és most?
- A kék több rovarnak is vonzó, az se ússza meg - billentem egyik lábamról a másikra és hajoltam kicsit nyújtózva a füléhez. Sosem zavart különösen az emberek személyes tere, ha éppen érdeklődtem vagy fontos mondanivalóm volt. - Melyikük?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. július 15. 21:55
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. július 30. 23:19 | Link



- Hm, van ilyen is? - kérdeztem széles vigyorral az arcomon, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy mindegy is, annyira nem lényeges a dolog. Jól esett volna egy cigi, vagy inkább rögtön kettő, meg esetleg egy kóla mellé, de most épp egyik máj-roncsoló rémálom sem volt kéznél... pedig én próbálkoztam! Én nagyon akartam! - Szerelmi-vallomásra, piercingre, nagyon ronda lányokra.
És összességében egyik miatt sem nyavalyogtam utólag, mert tudtam, hogy mindegyik a saját baromságom volt. Csak volt, amit minél gyorsabban szerettem volna elsikálni, hogy ne legyen vele dolgom a jövőben, ez pedig nem volt mindig a legkönnyebb.
- Oh, nem is mesélted... mármint tényleg, nem tudok rólad sokat, ez elég szégyenteljes - állapítottam meg, mielőtt elővettem volna egy cigit és az öngyújtó lángjába tartva kicsit megforgattam volna, hogy egyenletesen megpörkölődjön. Csak utána biggyesztettem az ajkaim közé és szívtam mélyet. Éppen akkor mesélte, hogy amúgy vannak érzelmileg kis defektjei, én meg rántottam egyet a vállamon.
- Ugyan már, engedd el! Mindenkinek vannak defektjei, egyeseknek nehezebb, másoknak meg nincs is mimikája a botoxtól. Undorító - köhhintettem egyet, olyan rendes, tüdőből jövőset, nem csak a műköhögés, amit a kisiskolások produkálnak.
- EL bizony. Nem is teljesen mondanám, hogy az enyém, de ja, én kaptam, miután teljesítettem a DÖK-ös, szuperhősös bulin az akadálypályát. Igazából elég buli volt magában is, nem vártam érte ajit - gondolkoztam el pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon, hogy végül is mindegy, nem? Ő is szóló hősnek adta ki magát, de eredetileg Ironman, meg Mr Incredible is azt mondták, egyedül dolgoznak és aztán mégis mennyire szétadtam őket csapatban! Szóval ez igazán nem kifogás.
- A rovarok nem szeretik a füstöt - közöltem, majd felvettem a párkányról a hamutartót és belekoccantottam a feleslegem. Felé sandítottam, kicsit közelebb is volt, mint gondoltam, de aztán csak elvigyorodva érintettem a mutatóujjam az állához. - A csaj, hátul, a kék hajjal, aki éppen valamit firkál. Hé LD!
A nő fel is kapta a fejét, majd szélesen elvigyorodva ledobta a tollat, hogy felénk siessen és a kezét nyújtsa a vörösnek. "Biztos te vagy Bogna! Dávid sokat beszélt rólad..."
- Már elnézést!
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. augusztus 1. 14:39 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Előfordul, velem is - tártam kicsit el a kezeim összepréselve az ajkaim. Nem volt nyilván sűrű, de nincs okom ezen hisztizni vagy hurrdurrogni, hogy nekem márpedig mindig igazam van és sosem hibázok. Az is a részünk, minden embernek van egy bizonyos hibaszázaléka, mint ahogy nálam ezek azon területek, amikben nem mozgok elég otthonosan. Ha az elméletet értem és elég jól összeteszek logikailag bármit, ez sokszor még kevés.
- Csak remélem, hogy ez a három nem egyszerre történt, mert egyre jobban megértem, miért mondják, hogy az alkohol a legjobb smink - forgattam meg a szemeim. Tulajdonképpen pont ott stimulálja az agyat, ahol a tökéletes látás is kellene, hogy azonosulódjon. A minimális torzítás meg pont elég, hogy ne vedd észre, hogy a másiknak mondjuk túl nagy az orra. Vagy bármi, nem tudom ki és mire bukik, de valahogy így megy. Utána jöhet a vallomás és még a csak érted ezt is megcsináltattam. Egyszer a tesóm baráti körében volt egy fiú, akinek el kellett tüntetni a tetoválását, mert ahogy rákerült a lány neve, két hétre rá dobta őt. Kellemetlen.
- Szégyenteljes? Sok dolgot mondok, de azok, amik velem történtek sosem voltak érdekesek vagy értékes infók mások számára - mondtam kicsit nemtörődöm módon, mert nem voltam valami titkolózós. Sokkal inkább érdekelte őket mondjuk az LLG házim, mint az, mit csináltam vasárnap. Nekem meg tulajdonképpen néha már fel sem tűnt, hogy ha rám köszönnek, tényleg csak azért van, mert jön utána a tudnál-e segíteni kérdés. - Most amúgy is csak még unalmasabb minden. Nem dolgozhatok még pár hétig, haza nem megyek itt meg nem igazán van mit csinálni.
Lehet elkeseredettebbnek kéne lennem, de igazából nem voltam az, már ami az ittlétet illeti. Elvoltam a kastélyban, azért itt volt legalább pár ember, akik nem csak háziért, feladatért, könyvért vagy kérésért jöttek. A munka más kérdés. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemlem, hülyeség az egész. Kicsit talán fel is idegesített, mert mikor a kék házhoz értünk a kis virág pár hajtása feltekeredett az ajtófélfára, majd leszáradva porként hullt alá.
- Emlékszem a köpenyre, de nem tudtam hogy hozzád került - mosolyodtam el, mert a kalapácsot és ezt is együtt intéztük becsomagolva az elnökkel, de a farsangon nem nagyon futottam senkibe Alízon kívül. - Megzavarodnak tőle, leginkább, de van olyan illat, mai vonzza őket, szóval ez a füsttől is függ.
Közben megérkeztünk, én meg minden egyéb probléma nélkül hajoltam oda kérdezni. Nem illendő legjobb tudomásom szerint azzal indítani, hogy azt sem tudod kihez jöttél, aztán kicsit megilletődve pislogtam, mikor az ujja hozzámért így fordultam már a lány felé. Mire odaért már én is nyújtottam a kezem.
- Igen, én vagyok - mondtam neki közben kicsit nézve hol rá, hol Dávidra még  kicsit ki is mosolyogva az egészet, végül a kíséretemen állapodott meg a tekintetem. - Azt hittem én beszélek sokat. Arról is beszéltetek, mit szeretnék?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. augusztus 19. 15:34 | Link



- Ami azt illeti... inkább ne beszéljünk róla - köszörültem meg kicsit a torkomat, hogy leküzdjem azt a hirtelen gombócot, több-kevesebb sikerrel. Tény, hogy nem voltam a legjózanabb ember a planétán, de az esetek nagy többségében nem is ittam magam vállalhatatlanra. Persze, akadtak kivételek, amikről nem akarok mesélni Bognának.
- Mert köcsögökkel voltál körülvéve, ez nem kifogás - jegyeztem meg rápillantva mert attól még, hogy két-három okostojást nem érdekeltek a dolgai, attól mást még érdekelhet komolyabban is. - Ácsi! Miért nem dolgozhatsz? A "baleseted" miatt?
Persze, észrevettem a kis malőrjét az indákkal az ajtó mellett, de nem szóltam bele, helyette inkább csak nyeltem egy nagyot és figyeltem a vörösre mellettem.
- Nyugi, ez most egy szarabb időszak, majd elmúlik, az ilyen mindig hullámokban jön - próbáltam egy kicsit oldani a feszültséget, majd ismét mélyet szívtam a cigarettámból, legalább tíz másodpercig bent tartva a füstöt, hogy azért érezzem is, ne csak füstölögjek itt bele a vakvilágba.
- Ja igaz, te ilyen menő, Dökös főmufti vagy - bólintottam elnevetve magamat, mert hát, az ilyesmi gyakran kimegy a fejemből, szégyen rám. Gondolom. Azt kéne éreznem, nem? Már, hogy szégyent. Nem mintha ismerném a szó pontos jelentését, tudom mi az, de hogy milyen érzés, arra már nem igazán emlékszem. - Ja értem...
Aztán csak adtam neki instrukciókat, pontosan kihez is jött és hogy merre keresse, még éppen időben az előtt, hogy a nő lerohant volna minket, hogy ő most engem fog leégetni és boldoggá teszi Bognát.
- Hát, valakinek mindig kell, nem voltál itt, szóval... - vontam meg a vállam kissé kínosan, de aztán csak egy rosszalló pillantást lövelltem a kék hajú nő felé, mikor Bogna éppen nem figyelt. - Csak annyit mondtam, hogy piercinget szeretnél, azt nem, hogy milyet és hova.
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. augusztus 20. 20:30 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


Azt hiszem most először sikerült olyan nagyot mosolyognom, hogy még magam is megleptem. Eszem ágában sem volt gúnyt űzni különösebben a helyzetből, de nem volt sok bizalma a helyzetben, az nyilvánvalóvá vált. Tapasztalat meg nekem se kell hozzá, hogy összerakjam ezek szerint volt elég szerencsétlen, és az arcából kiolvasva igen kellemetlen helyzete. Bár utóbbit nem annyira tudom érteni, és nem azért, mert ne érteném, inkább mert nem nagyon érzem úgy magam a legtöbbször. Természetes dolog, hogy hibázunk, hogy mit okoz az alkohol, hogy valaki káromkodik vagy éppen vetkőzik tőle, láttam már azért fura dolgokat, de velem lehet a gond, hogy ők nem hökkentettek meg. Jó, a testvérem más eset, őt egyetlen egyszer láttam kikelni magából, akkor volt bennem valami...furcsa visszhang ehhez.
- Abban az időben, mikor éppen nem egyedül tanultam vagy otthon, általában akikkel találkoztam elég... egyediek voltak. A logikailag fontos információk voltak csak számukra befogadhatóak - talán kissé megremegő hangon fejtettem ezt ki. Be kellett látnom, hogy nem különösebben voltam más én se, addig, még nem kezdett el a tesóm unszolni vagy ide nem jöttem. Leginkább tehernek éreztem az embereket, akik amúgy sem érdeklődnek olyanról, ami igazán fontos. Lehet kicsit egyoldalú vagyok velük, vagy tényleg... köcsögök. Nem éreztem tisztemnek dönteni erről. - Igen, nem túl szerencsés, ahogy történt. Nem igazán szeretnék, ha hasonló magánakciót követnék el, és szerintük megtenném, így aggódnak - abban nem vagyok mondjuk biztos, hogy ez kizárólag az épségemnek szólt-e. Apám nem igazán akar emberszámba venni, mert szerinte túl van fújva ez az egész és ennyi idősen inkább azon kellene gondolkodnom, hogy család, valami könnyű, nőies munka és megtalálni a lelki utam. Szóval ufó. Igen, ezt egyszer ki is mondta, bár nem tudta, hogy hallom. Anya próbált nyitni, de egyszerűen semmiről nem tudtunk soha beszélni. A testvérem meg csak nehezményezi, hogy nem magammal törődök.
- Ahha, bár nem mintha olyan nagy dolgokkal járna - intettem is le az egészet. Az az egy vagy két találkozó, meg program,a mi történt mióta itt vagyok nem hiszem hogy hatalmas feladat lenne. Igazából többre értékelném, ha lenne mit tenni, olyan tehetetlen voltam egy ideje. De nem sok időm volt ezen agyalni előbb a kis növény, majd a lány vette el minden figyelmem.
- Jól tetted - mosolyodtam el, bár lehet nem pont ilyen válaszokat várnak. Vagyis nem is tudom most ezen zavarban kéne lennem vagy mérgesnek? Egyik se hiszem, hogy itt lengene. Igazából ez az egész, hogy eljött velem meg segít is tök rendes tőle. - Oh, akkor... Ide, az alsó ajkam közepébe szeretnék egy kisebb karikát - emeltem is az ujjam az említett helyre, hogy aztán az ujjaim összefűzve magam előtt nyújtsam ki a keze várva, mi is lesz a teendő, persze követtem a lányt amerre irányított körül is nézve.
- Neked hol is volt? - néztem hátra Dávidra az ajkamra harapva egy pillanatra, szerintem tudta, hogy a piercingre irányul a kérdésem, nem kellett túlragozni. Nem szoktam bent tartani a kérdéseim, ennek már esett szerintem eleget áldozatául.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. október 3. 00:21 | Link



- Nem tűnik ez egyszerűnek. Nem tudnám az életedet élni - közöltem nemes egyszerűséggel, mert nem való nekem az ész, túl nagy teher, amit nem akarnék vagy tudnék hordozni, nem kezdenék vele semmit. Túl sok stressz és más életkörülmények, nekem elég, ha Pikáékkal ledöglök a tévé elé a lakásomban és super mariozok, nekem ne kattogjanak a kerekek odabent folyton. - A szüleid is gyökerek.
Asszem az én tisztem lett volna pátyolgatni a lelkét, de nem vagyok alkalmas rá, inkább csak rágyújtottam egy cigarettára, ami meggyógyítja a sérült lelkemet. Másra nem is igazán jó, a szaga borzalmas, a torkomat kikészíti, a tüdőmről tudni sem akarom, hogy néz ki. De a szorongásra és a szar hangulatra mindenképpen jó, így azt hiszem, hogy megéri a többit.
- Én nem tudom, nem veszek részt ilyenekben, nincs erre sem időm, sem energiám, inkább elvállalok helyette egy-két melót, szerintem mindenki jobban jár vele - vontam meg a vállamat, ha nem volt muszáj, annyira nem folytam bele a közösségi, szervezős programokba, nem voltak az én lelkivilágomra méretezve. Túl sok ember egyszerre és még együtt is kell működni, meg ötletelni és utána egyetlen egy ember elviszi az egész dicsőséget, mi értelme akkor az egésznek? Semmi. Tudom én.
Nagyot nyeltem, ahogy Bogna kiejtette a száján, nem is tudom, mi miatt, csak jött, olyan reflexszerűen, legalábbis, az biztos, hogy nem csak úgy eszembe jutott a dolog.
- Mármint mi? Ja, hogy... - nevettem el magamat, majd kinyújtottam a nyelvem, kissé rá is harapva, így látszott a kerek heg, amit maga után hagyott a gyógyulás után. - Kielégítő válasz?
Még követtem is őket, mert nem akartam ott ácsorogni a szalon közepén, várva a csodát, míg ők ketten ügyeskednek.
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. október 3. 02:01 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Én meg nem tudok másikat - vontam vállat könnyedén, ahogy megtettük a helyre az utolsó métereket is. Igazából fogalmam sem volt, hogyan is kellene állnom a családomhoz. A logika azt mutatta, hogy bár megmagyarázhatatlan elképzeléseik vannak - amit ők hitnek aposztrofálnak -, ettől még valami illem és etikett azt diktálja, ne ítélkezzem, egy vérből jövünk. Azt leszámítva, hogy amire nem volt magyarázat, nehezen vette be a gyomrom, tiszteltem az otthoni hagyományokat. Nem véletlenül éltünk úgy, ahogy a tesómmal, vagy tartottam dolgokat, ahogy kérték. Vagy legalábbis az ő tudatuk szerint tettem, más kérdés a valódi cselekvési skálám. - Igazság szerint mindenkinek van baja a magáéval, nem hiszem, hogy kirívó eset lennék.
Ha kellene, azt is be tudnám lőni, mekkora az esélye, hogy a közelben találunk most olyan embert, akinek legalább három ponton egyezik velem a szüleiről alkotott képe. Ha beletartoznék a tömegbe, minimum 5-7 ilyen okról beszélhetnék. Kicsit nehezebb dolgom van, mindig az volt mindenhol, de egészen megszoktam már. Néha szeretem is, jó másnak lenni, amikor az egyforma egyszerűen olyan ötlet- és ingerszegény.
- Mindenki jobban jár? Miért? Szerintem nem akkora falat ez, persze - emeltem meg a kezeim, sosem voltam rábeszélős fajta. Jó, túlzás, mikor szükséges volt, hamar leérveltem a csillagokat is. Egyszer szó szerint is egy planetáriumi kiállításon olyan vitába torkollottunk, hogy a srác meghátrált, meglökött valamit és a felfüggesztett műanyagok ránk hullottak a dekorplafonról. Undorító volt a próbálkozása utána a "Látod? Lehoztam a csillagokat." szövegével.
Nem nehezteltem, igazából meg sem hatott különösebben, hogy szó lehetett rólam, nem hittem, hogy ez ne lenne természetes, ezért is Dávidban bíztam ennek kapcsán, érti a helyzetet. És mint kiderült, eléggé nagyon.
- Az ékszer. Igen - bólintottam is, ahogy leülte a székre, ahova a lány mutatta. A térdeim összekoccantva lóbáltam két irányba a lábaim, mert ez is elég magasan volt hozzám képest, de ki foglalkozik ilyenekkel? Aztán pont elcsíptem a nyelvnyújtást és még ki is vigyorogtam. - Mooondjuk. Nem úgy néz ki, mint amit rég hagynak gyógyulni - jegyeztem meg még kicsit felé is hajolva. De messze volt és magasan én meg nem vagyok zsiráf. Ő meg csak nem hajolt ide, hogy én most megvizsgáljam a nyelvében a helyet. Közben mellém érkezett a kis asztalra a fertőtlenítő, tű meg a kis ékszer is. - És milyen érzés volt?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. október 3. 11:46 | Link



- Nem, tényleg nem, nekem is van a sajátjaimmal, csak nem emiatt - rántottam egyet a vállamon. Mert ugye ha még abba is beleszólnának, hogy mit dolgozom, lehetséges, hogy nem érnék meg a nyugdíjat. Sőt, több, mint valószínű, hogy így van.
Nekem egyedi igényeim és érdeklődéseim voltak, a diáksereg nagy része nem hiszem, hogy vevő lett volna rá, ha én szervezem a dökös eseményeket, mert minden szuperhős témájú lett volna, és még csak a szemem sem rebben mindeközben.
Ha LD nem lenne ennyire jó abban, amit csinál, már nem lennék vele beszélő viszonyban, mert a legpletykásabb nő ezen a földön és nekem senki nem adja be, hogy ez nem így van. Most is sikerült beégetnie Bogna előtt és nem is nagyon akartam őket kettesben hagyni, mert tuti dolgozott volna még rajta, hogy ugyan már, ennél van még lejjebb is.
- Hát... - jegyeztem meg, mielőtt még kiöltöttem volna a nyelvemet, mint egy kígyó. Összességében egyszer-kétszer vissza is került, még mikor Kevével elmászkáltunk erre-arra, de most már egy ideje nem volt bent. - Talán három hónapja volt bent utoljára. Nem olyan régi amúgy sem, talán egy éves az egész.
És nem is kamuztam, így volt, de közben azért szereztem egy ülőhelyet, amin elkényelmesedhetek. Kicsit alacsonyabban is voltam így, mint Bogna asztala, de valahogy nem tudott zavarni, nincsenek ilyen irányú komplexusaim.
- Mikor belőtték? Részeg voltam, nem emlékszem. Kiszedni? Nem tudom, annyira nem volt felemelő.
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. október 3. 14:06 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Én mondom, valami nem stimmel azzal az évjárattal - ingattam is meg a fejem. Bár nem ismertem a szüleit, azaz sokat nem tudtam, az apukája tudom kicsoda, de ennyi. Ettől még a bátyámmal egykorú, szóval nem hiszem hogy annyival másabb korosztályba tartozna az én apám meg az övé és az anyám ugyanez. Más kérdés, hogy bármikor cserélnék egy olyan családra, ahol nem az az elvárás, amit egy nem létező, fiktív, tömegek imádta személy állítólag megírt egy könyvben több száz éve.
A diákönkormányzat kérdése teljesen lényegtelennek tűnt, én mondjuk tartottam, hogy a legtöbb ember, aki valaha tagja volt, nem a jótékonyságért tette. Voltak szabad kártyák, amiket bedobhattak órákon, hogy miért is nem mennek. Tudhattak mindenről előre és döntési joguk volt az iskolai életbe. Sokaknak ez az erő a vonzó, megint másoknak a kiváltságos jogok. Szerintem csak ez után jöttek azok, akik tényleg tenni akartak az egészért. Én nem tudom melyik kategóriába tartozom, lehet kicsit mindben és közben egyikbe sem maradéktalanul. A figyelmem el is terelődött és csak mikor a lány éppen mesélt volna valamit pillantottam rá, de félbe is hagyta. Nem tudom, hogy az éppen közelebb lépő Dávid miatt vagy úgy amúgy szakadt meg, de csak összevontam egy pillanatra a szemöldököm, mielőtt követve elfoglaltam a helyemet eligazgatva a szoknyám, mert különben még előkének se elég a hossza, ha rosszul áll.
- Hát - tettem kijelentéssé, bár már egészen kivigyorogva őt a nyelve miatt, amikor felfedte, még oldalra is billentem felé, hogy jobban megnézzem, de aztán csak nem ficeregtem, még elmagyarázta a lány hogy tartsam a fejem.
- Inkább úgy amikor már megvolt értettem. Tudod sokan pöszék lesznek a fogszabályzótól is, lehet kényelmetlen, bánthatja a szájpadlást... ilyesmik - nyilván nem soroltam végig, mert bár ahogy rávilágított korábban, nullán vagyok gyakorlatból, pontosan tudtam milyen balesetek is felmerülhetnek másodszemél képbekerülésével. Engem egyelőre ebben az ajakkarikában a rúzshasználata ingatott, de csak rájövök. Közben leült velem szemben Dávid ismerőse, én meg kicsit kiemeltem a fejem és felé tartottam. Fura volt mikor a számat tapogatta, de ezzel jár. A tű nem különösebben rémítette meg, csak egy pillanatra rezzentem meg, mikor átszúrta, de szinte nem is volt benne semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. október 29. 12:04 | Link



- Ők azok, akik nyuggerként már nem akarnak pongyolát meg kötöttpulóvert felhúzni, de még nem elég menők a susogós adidas melegítőhöz. Semmi bizodalmam abban a generációban - grimaszoltam kicsit, bár nem tudom, hogy ez a megállapítás honnan jött. És mégis, a lelkem mélyén azt éreztem, hogy ez helyes, így is van, ez a rideg valóság.
Szeretem ezt a nőt, mert professzionális, az egyetlen gond vele, hogy folyton jár a szája. Nem az a fajta, mint én, hogy csendesen hallgat bármit, meg meséltet, hogy ne figyelj oda arra, amit csinál, hanem mesél és ezzel köti le a figyelmed. Az inverzem, ami most éppen nem igazán töltött el elragadtatással, sőt, egészen égő. Szóval mire észbekaphattam volna, már a kezemben is volt a pálcám és a tekintetem nem tudtam levenni a kollégámról.
- Folyton nekikoccantottam a fogaimnak beszéd közben az első nap, elég szar volt - nevettem fel egészen halkan, de aztán csak vontam egyet a vállamon. Kicsit kínos emlék, Keve ki is röhögött miatta, de nem igazán vettem a szívemre a dolgot, mert eléggé igaza is volt benne. Csak azért nem nevettem én is, mert az fájt.
Előbb mély levegőket vettem, miközben hagytam, hogy a gondolataim egyenként átsuhanjanak a fejemben, nem kaptam egyik után sem, így egy viszonylagos csendet és békét értem el a saját gondolataim közt. Aztán mikor nekikezdtek a procedúrának, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy a pálcamozdulat ne legyen észrevehető, a "Legilimens!" pedig már csak a fejemben visszhangzott. A nőben több érzés és emlékkép is kavargott egyszerre. A beszélgetésünk a múltkorról, furcsa volt kívülről, kissé homályosan látni, ahogyan tök részegen, de vigyorogva közöltem, hogy "Igen, ő egy csodás lány". Ugyanakkor ott éreztem a nőben a szorongást is pár pillanatra, hogy vajon az ügyfél elégedett lesz-e. Szimpátia, olyan jó féle, nem a sajnálat, tényleg úgy tűnt, bírja a vöröst, beszélni akart vele. Négy szem közt. Itt volt nekem nagyon is elég, szóval megpróbáltam a saját gondolataim közé visszatérni, szépen, lassan. Mély levegőt vettem, aztán a pálcám visszacsúsztatva a helyére bontottam a kapcsolatot. Ebből érezhetett valamennyit, mert gyanakvó pillantást vetett rám, majd még magyarázott valamit a vörösnek.
- Meg is vagytok? - érdeklődtem.
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. október 29. 20:54 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Ha megnyugtat nekem sosem volt - mondtam neki még egészen el is nevetgélve a dolgon. Pedig nem szoktam, mármint ez a nevetés meg mosolygás dolog nem annyira öltözék-rész nálam, de ezt még én is értettem és most a kesergés helyett azt hiszem ez a megfelelő reakció. Változtatni egyébként sem tudunk rajta. Bár az egyetértünk tényleg pont eleget mondd el arról, hogy hol áll az a korosztály jelenleg. Nem a jó irányba tartanak.
Leültem és igyekeztem a nyelve kitárgyalása után többnyire mozdulatlan maradni, de néha olyan beszédkényszerem van, főleg mikor ki kell valakit javítani. Most is volt valami, de éppen nem tudtam jól koncentrálni rá, mert a szám nem mozoghatott és éppen akkor szúrta át abban a bizonyos pontban az ajkam alatt. Azt hiszem azért megkapaszkodtam a karfában, de tényleg csak az a pillanat volt vészesebb, inkább zsibbadt az oda fújt lidocaintól. Az még megvolt, hogy elmondta, hogy most pár percig csak szokjam, miután elhúzta a kezét és már a kesztyűből bújt ki, de azt már nem értettem miért bámul el Dávidra, én legalábbis nem voltam képben, és süket se vagyok, de el nem hangzott semmi. Mindenesetre csak kicsit eldőltem a szék támlájától aztán a felém tartott tükörbe néztem. Volt egy rész, ahol sikeresen leszedtük az alapozót és ott voltak azok a foltok én meg csak elhúztam volna a számat, de egyelőre nem voltam biztos benne, hogy ezt most kéne tesztelgetni. Végül egy halovány mosollyal amit jobban megéreztem, mint hittem néztem a lányra.
- Az egyiptomiak túlgondolták, hogy a köldökékszer tud a legmegfelelőbb lenni - mondtam még kicsit a tükörképem felé, ahol az orrom körül simogattam az alapozóm maradékát, mentve a menthetőt. Igazából megint mire felnéztem jöttem rá, hogy most nyilván nem ezt kéne mondani. - Nekem nagyon tetszik. Köszönöm. Mivel tartozom? - mondtam végül, ahogy lassan kiszálltam a székből és el is léptem onnan eligazgatva a ruhám. Kényszerem volt rá, hogy ne nézzek ki úgy, mint akinek minden mindegy, csak ezután néztem fel Dávidra. - Most már én is az erős 62%-ban vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. november 24. 13:18 | Link



- Nem tudom, hogy ez meg kéne nyugtasson, vagy el kéne bizonytalanítson - néztem rá elgondolkozva, de aztán csak elvigyorodtam szélesen. Nem mintha én a generációnk gyöngyszeme lennék. Persze, zseniális vagyok, tehetséges, meg még helyes is, de megvannak a magam gondjai, mint alkohol, egyéb tudatmódosító szerek, tetoválások. Szóval nem sok jogom van elítélni őket, hacsak azért nem, mert életképtelenek.
Közben eljutottunk addig a pontig, hogy a nőci végre leültette, befújta lidocainnal, meg lefertőtlenítette, majd elkezdett készülődni hozzá, hogy be legyen lőve az a bizonyos kis testékszer. Én valamikor itt döntöttem úgy, belemászok a fejébe, hogy mégis mit szeretne annyira kétségbeesetten megosztani Bognával és nagyon nem tetszett, amit ott láttam. Ahogy neki sem a tény, hogy a fejében jártam.
- Nocsak, megcáfolod a történelmet? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, miközben a kis foltokat néztem az ajkától nem messze. Szeplős lenne?
A nő a kérdésre és a pillantásomra, annyival felelt, hogy köszöni, hogy őt választottuk, mire megvillantottam felé egy féloldalas mosolyt. Nem mintha én ne varrnám őt anyagáron, szóval talán így volt ez teljesen fair. Mielőtt még elkezdene csevegni, inkább kifelé tereltem a lengyelt.
- És milyen jól teszed! Gyere, induljunk. - S hátrahagytuk a számomra veszélyes tereppé minősült üzletet.


//thx//
Utoljára módosította:Wittner Dávid, 2018. november 24. 13:18
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek