36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 15. 21:53 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Az ablak párkányán fekszem, bóbiskolok, de fülelek. Már kora hajnalban felébredtem s kiszökött az álom a szememből. Csöndben kislattyogtam a konyhába, ahol egy gyors kávéfogyasztás után levedlettem emberi formám és felkucorodtam az ablakba. A szomszédok biztos meg vannak győződve, hogy a háziállatom vagyok. Egy túlméretezett, nagyon ronda macska. Bár ha jobban ismernének, biztos nem tudnák összeegyeztetni a jellemem és az életem azzal a feltételezéssel, hogy macskát tartok.
Emlegetett szamarak. Egy vörös példány felsziszeg rám a szemközti ház kertjéből, feldomborítja a hátát és nagyon szeretne engem innen leverni, mint egy pimasz muskátlit. Elmosolyodok. Szürreális látvány lehetek. Egy mosolygó tasmán ördög.
A távolból sírás. Hegyezni kezdem a fülem, oldalra billentem a fejem is, hogy jobban halljak. Áh, csak egy gyerek. Vége a csöndes pihenésnek a szülei számára. Visszahelyezkedek a reggel első sugarainak melegébe.

Már egy hete így éldegélünk. Még mindig olyan különös. Néha elfelejtem, hogy nem egyedül lakok. Éjszakákat átvirrasztok, lesem a kinti zajokat, de az itthoniakat is. Nem hallottam olyasmit egy ideje, amiért ki kellett volna mennem, úgyhogy lassan elérem azt a szintet, hogy már-már pihentnek érzem magam. Először nem is tudom, mióta. Minden foltom és horzsolásom kezd már zöldes lenni. Egy se kék! Nagyon bizarr.

Folyton megakad a tekintetem az ajtaján. Új ajtó. Szűkösnek bizonyult hirtelen az eddig tágasnak hitt lakásom. Kellett még egy szoba. Kitágítottam a háló melletti részt és ajtót bütyköltünk a nappali irányában rá, elválasztva az enyémtől. A fürdőnek is vágtunk kijáratot a nappali fele. Még nincs teljesen berendezve a szobája, de mindent szép sorban. Hamarosan be fogja lakni. Hamarosan talán otthonnak fogja érezni.


Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. június 18. 22:52 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon | x

Vége az első sulihétnek. Nagyon izgalmas volt és megismerkedtem pár jófej iskolatárssal, meg úgy összességében igazán tetszik a tanoda. Tágas és igazán hangulatos. A pompás élmények ellenére viszont a napom fénypontja mindig az volt, amikor beléptem a kandallóba és hazajöttem. Haza. Egyedül azért nem érzem magam még teljesen otthon, mert alig tudom felfogni, hogy van otthonom.
Dünnyögve adom jelét, hogy ébredezni kezdek. Laposakat pislogva nézek rá az órára a kisasztalomon az ágyam mellett, és egy pillanatra talán meg is ijedek, hiszen már 8 óra, suliban kéne lennem. Aztán rájövök, hogy szombat van. Elégedetten nyújtózom hát egyet, majd felülök, ledobva magamról a takarót és fel is kelek. Rajtam egy nagy póló meg egy bő melegítőnadrág pizsamaként. A régi adományholmijaim az árvaházból, ám ezeket mostmár csak így itthon hordom. Liam bácsival egyik délután elmentünk pár ruhát venni, ahogy ígérte. Nagyon klasszakat kaptam. Mind új és mind az én méretem. Kell ennél több? Azt mondta, majd veszünk még továbbiakat is. Meg bútorokat is szerzünk még a szobámba. Egyelőre van egy ágyam meg egy éjjeliszekrényem meg egy kis szekrény és ennyi. A falak üresek és nem igazán van semmilyen cuccom a ruháimon meg tankönyveimen kívül, azonban nekem már így is tökéletes.
Ásítok egyet, majd kilépek az ajtómon és körbenézek, bácsikám után kutatva szűk szemeimmel. Helyette azonban valami szőrmókot pillantok meg az ablakpárkányon. Valamiféle állat, viszont meg nem mondom, mi. Érdeklődve közelítem meg mezítlábas lépteimmel és arcomra lassan, de biztosan mosoly szökik, hiszen egészen nyugodt kis lénynek tűnik. Fel sem merül bennem, hogy esetleg ne lenne itt keresnivalója. Olyasmik ugranak be, hogy talán valaki itt hagyta Liam bácsinál megőrzésre a kis kedvencét meg hasonlók. Nem mintha nagyon igyekeznék azon, hogy ész érvekkel támasszam alá, mit csinál itt a sötét szőrű szerzet.
- Szia! Hát te? - hajolok le hozzá és simogatom meg gondolkodás nélkül. Tényleg barátságosnak látszik, szóval miért ne? Jó ég, nagyon aranyos. Mindjárt megeszem! Derűsen simogatom, leguggolva az ablak előtt, hogy egy szinten legyek vele.
- Nem tudod, hol a bácsikám? - teszem fel a költői kérdést, miközben kicsit körbenézek a nappaliban. Nem várom, hogy a tasmán ördög válaszoljon nekem. Nem mintha tudnám, hogy ő egy tasmán ördög. Azt meg végképp nem, hogy a bácsikám.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 22. 14:02 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Összerezzenek a hangjára. Elbóbiskolhattam. Kicsit a frászt hozta rám, ami abban nyilvánul meg, hogy felborzolom a szőröm és picit arrébb húzódok, de hamar lenyugodnak az állati ösztöneim, amikor tudatosítom magamban, hogy ez csak Thomas. Hogy tudtam pont most bealudni? Nem tudtam volna mondjuk két órával ezelőtt megtenni, amikor az ágyamban hánykolódtam?
Tovább beszél hozzám a fiú, s rájövök, hogy még mindig állatnak néz. Egyfelől picit kellemetlen a helyzet, mert… hát, izé, simogatja a fejemet. Másfelől meg kedvesen s örömmel fogad egy láthatóan nem hagyományos házi kedvencet. Az emberek nem szoktak aranyosnak tartani. Ha valaki meg is lát így, nem az az első reakciója, hogy megsimogasson. Thomasnak viszont igen. Jóleső meleg érzés árad szét a gyomrom táján. Büszkeség, azt hiszem.
Hogy tisztázzuk a félreértést, s hogy az ő kérdését is megválaszoljam, leugrok a párkányról s kicsit arrébb húzódva átalakulok. Emberi alakom még mindig pizsamát hord, szerencsére megtartom a ruháimat, amikor átváltozok. Nagyon kellemetlen lenne egyébként.
- Jó reggelt - köszönök vissza kicsit megkésve, de kedélyesen, mintha ezt minden reggel eljátszanánk. - Rántottát?


Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. június 22. 20:51 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon | x

A szőrcsomó a kérdésemet követően leugrik a párkányról, kicsúszva kezem alól. Felállok és érdeklődve figyelem, mit csinál. Mintha értette volna, amit kérdeztem és tényleg meg akarná mutatni, hol a bácsikám. Persze, ezt csak úgy magamban állapítom meg szórakozottan, nem is sejtve, hogy tényleg erről van szó.
- Bocs, nem akartalak megzavarni a... - állnék neki szabadkozni amiatt, hogy valószínűleg kizökkentettem a pihenéséből azzal, hogy barátkoztam vele; ám mondandóm közben az állat formálódni kezd. Mármint először nőni, aztán közben formálódni. Mozdulatlanná leszek és így figyelem, mi történik. Számat lassan, de biztosan eltátom, ahogy valami emberi alak kezd kibontakozni. Nem tagadom, kicsit meg is ijedek. Azonban, amint felismerem bácsikámat, nagy kő esik le a szívemről, csodálkozásom viszont nem múlik. Elképedt ábrázattal figyelem őt.
- Jó... jó reggelt - hebegem, próbálva összerakni magam.
- Igen, kérek szépen - bólogatok, elhaló szavaim közben. Azt hiszem, ha most azt kérdezte volna, szeretnék-e reggelire egy kis durrfarkú szurcsók müzlit sárkánypikellyel ízesítve, arra is ugyanezt válaszoltam volna.
- Liam bácsi, te animágus vagy? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, dehát muszáj. Hiába egyértelmű, soha nem láttam még ilyen átalakulást és nem is ismertem egy hasonló képességű embert sem. Vajon milyen meglepetéseket tartogat még nekem gyámom? Ügyvéd, harcművész és még szőrmók is.
- Milyen állat? - csúszik ki belőlem további érdeklődésem egy egyszerű tőmondat formájában. Nem, még tőmondatnak is gyenge. De az hülyén hangzana, hogy milyen állat vagy. Azt mondjuk kérdezhettem volna, hogy milyen állattá tudsz változni, azonban jelen körülmények között igazán szép tőlem, hogy ennyit ki tudtam nyökögni. Bár meglepődöttségem lassan végleg átfordul teljes csodálatba, miközben lépdelek bácsikám után a konyha felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 29. 18:20 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Elfelejtettem, hogy milyen különös s rémisztő lehet először látni egy átalakulást. Hisz nem egy hoppra történik. Előbb egy groteszk hibriddé válok, csak utána kezdek formálódni emberré. De erre csak akkor jövök rá, amikor már emberként állok előtte s látom, ahogy az arcán a kósza rémület végtelen, kerekszemű csodálkozássá lényegül.
Elfogadja a reggeli rántottát, bár nem vagyok biztos benne, hogy felfogta, mire mond igent. Mindenesetre megindulok a konyha felé, s csak hallgatom hátulról a kérdéseit. Előveszem a tojást a hűtőből, mellé kikotorok valami sonkafélét meg sajtot, ha már van, tegyünk bele azt is.
- Igen, animágus vagyok - felelem végül, mert látom, hogy tényleg választ vár. Mintha lett volna itt még egy kis zöldhagyma. Vagy megettük? Újra elmerülök a hűtőben. Itt nincs semmi. Mindegy, a sima is jó lesz.
- Öhm - megvakarom az orrom szórakozottan, miközben megállok előtte. Kicsit lassan jut el a kérdése a tudatomig. Nem látott még tasmán ördögöt? Képen sem? Azt a régi mugli rajzfilmet sem? Báár… amennyire valósághű az a rajz.
- Tasmán vagy erszényes ördög - válaszolom. Ha a rajzfilmet sem ismeri, majd meg kell mutassam neki. Vicces. - Ausztráliai ragadozó, veszélyeztetett faj, bár azt mondják, mostanában kezd növekedni a populáció. Nagyon furcsa volna, ha kihalnának, hisz akkor egy nem létező faj formáját hordanám. Nem egészen világos, mi az erre vonatkozó szabály, hisz dinó animágusok sem rohangálnak fel-alá. - Az illusztráció kedvéért úgy csinálok, mintha rövid t-rex karjaim lennének és így próbálom megragadni a fakanalat, persze sikertelenül, s majdnem leverem a tojásokat a pultról, úgyhogy gyorsan abba is hagyom a bénáskodást, s inkább csak szélesen mosolygok, igyekezve elrejteni a zavarom.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. július 3. 00:09 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon a konyhában | x

- Azta - ámuldozom még egy kicsit, ahogy szóban is megerősíti, hogy bizony ő egy animágus. Egyik kezem a konyhapultra teszem, ahogy ácsorgok mellette mezítláb a hűskonyhakövön. Nem, nem láttam még tasmán ördögöt soha. Rajzfilmen semmiképp, hiszen egyáltalán nem láttam még semmilyen rajzfilmet vagy más filmet. Vagyis csak érdekességként megmutattak nekünk egyszer valamilyen mozgóképi alkotást. Állatok életét mutatta be és egy kellemes hangú mugli narrálta. Jópofa volt. De nem a tasmán ördögök életéről szólt. Elefántos volt.
Ábrázatom kissé aggódóvá válik, ahogy arról beszél, hogy ez egy veszélyeztett faj. Nem akarom, hogy bármilyen faj kihaljon. Főleg nem ez. Aztán elgondolkozva vonom össze a szemöldököm, mikor a furcsaságot kezdi ecsetelni. Valóban különös lenne, ha egy már nem létező állat képét venné magára. Azonban egyúttal talán szép is, hiszen így őrzi az emléküket. Elmerengésemből az zökkent ki, ahogy tovább szövi szavait és még be is mutatja őket. Csakhamar elvigyorodom, így figyelve dínókarú ténykedését, mígnem mulatásom jóízű nevetésbe fordul.
- Segítsek, Liam bácsi? Vegyek elő mondjuk tányért nekünk? - kérdezem aztán, az előtte lévő dolgokra nézve meg körbe. Azonban nem az ügyetlenkedése miatt érdeklődök, hanem úgy egyáltalán. Mindig megcsinál meg előkészít nekem mindent. Szeretnék én is tenni valamit azon kívül, hogy egyébként a szobámat tök rendben tartom meg úgy mindent. Többek közt ezt is beléd verik egy árvaházban, hogy ne hagyd szét a dolgaidat. Dehát ezt bácsikám tudja. Ahogy talán azt is, hogy nem véletlen tűzöm a hozzá fűzött mondandómba ennyiszer a nevét. Oké, egy részről nagyon jól esik megszólítani, másfelől pedig az otthonban mindig túl sokan voltak körülöttünk ahhoz, hogy megengedhessük azt a luxust, hogy a szavainkat ne egy bizonyos valakinek címezzük meg nagybetűkkel. Főleg, ha a nevelőnknek akartunk mondani valamit.
- Mióta tudsz ilyen ördöggé változni? - kérdezgetem aztán tovább, közben pedig amennyiben kapok feladatot, akkor végzem azt, ha nem, akkor meg csak álldogállok tovább mellette a konyhában, néha túlzottan közel hozzá és sokszor kifejezetten az útban. Ez akkor is igaz, ha feladatot kapok. De aztán mindig észreveszem magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. július 12. 17:58 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Még soha senki nem ámuldozott ennyire azon, hogy animágus vagyok. Leszámítva azt a pár muglit, akik véletlenül megláttak, de ők úgysem tudták, mit látnak, aztán meg arra sem emlékeztek, hogy nem tudják, hogy mit láttak. Gyorsan mozognak a minisztérium emberei. A Roxfortban ritka képességnek számított, de mindenki nevetségesnek tartotta a választásom. Pedig az kevésbé volt választás, inkább sors.
Csak figyelem, ahogy az arca egy neonbetűs tábla szuggesztív erejével hirdeti gondolatait. Nem kell sokat merengeni, hogy vajon mit érez vagy mit gondol. Szeretném elmondani, hogy ez veszélyes és előbb-utóbb nagyon visszaüt, de ahogy hallgatom a nevetését s érzem magamon a lelkes tekintetét, nincs szívem szólni. Talán nem fog visszaütni, talán nem fogja megbánni soha. Egy búrát húznék köré, rózsaszín felhőket varázsolnék a feje fölé s én közben idekint visszaverném a romlott világ minden mocskos kis támadását. Persze ez az egész butaság, tudom. De akkoris.
- Igen, és villákat - bólintok s mutatom az irányt is, bár már valószínűleg megtanulta, mi hol van. Nem olyan nagy ez a lakás. Enni is itt a pulton a legegyszerűbb, a másik felén lévő bárszékek relatív kényelmesek.
A kés már vágja is a hagymát, a reszelő meg nekiáll a sajtnak, én pedig előszedek egy tálat a tojásnak. Hamarosan már az egész a serpenyőben sül, a fakanalat rutinosan mozgatom ide-oda, hogy ne égjen meg a kaja.
- Utolsó évben tanultam meg. Úgy éreztük Frankyvel - ő… - elakadok, nem tudom, milyen igeidőt használjak. Megcsavarodik kicsit a szívem. - Ő volt a legjobb barátom. Szóval úgy gondoltuk, jól mutatna az önéletrajzban egy extra képesség, ha esetleg mégsem jön össze az ügyvédi karrier. A patrónus csak neki jött össze, hoppanálni pedig egyikünknek sem sikerült. Úgyhogy maradtak a könyvek és… - széttárom a kezeim, ahogy végigmutatok magamon, utalva a korábbi kinézetemre. - Meg ez. - Szélesen elvigyorodok hirtelen. Franky állati formája! Ha lehet, méginkább furcsa, mint az enyém. Ketten együtt voltunk igazán a menő duó. - Ő egy kapibarának tud átalakulni. Őket ismered? - kérdezem, miközben a serpenyőt szépen a tányérok mellé lebegtetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. július 13. 00:03 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon a konyhában | x

Nem kell engem félteni, hatalmas búra van körülöttem állandóan meg rózsaszín bárányfelhők a fejem fölött, különösen, amikor éppen a bácsikámmal szorgoskodhatok a konyhában. A valóság számomra olyan, mint másoknak valami pompás álom, mivel én mindent igazán szépnek és jónak látok. Sok esetben túl szépnek és jónak, a veszélyekkel meg tökéletesen elfelejtek számolni. Úgyhogy talán mégis van miért félteni, viszont valószínűleg kár így tenni. Olyan vagyok, mint egy kiskutya, akinek éppen csak addig tart a szomorúsága, amíg rosszat szólnak rá, bántják, vagy magára hagyják, ám amint ennek vége, ismét reményekkel teli és lelkes és játékos és végtelenül boldog. Elfeled minden rosszat, a sebei hamar gyógyulnak. Ha a gazdája simogatja, akkor meg soha nem is voltak.
Szinte katonásat biccentek, ahogy megkapom a feladatom és már halászom is elő a terítéshez szükséges holmikat. Igen, már nagyjából tudom, mit hol találok. De amilyen szórakozott vagyok, azért kavargok még kicsit a fiókok, szekrények közt. Liam bácsit hallgatva, végül csak az étkezőasztalnak kikiáltott pultra kerül minden, amire szükségünk lehet. Még poharak meg innivaló is.
- Kapiba... kapibara? - próbálom kiejteni szemöldökösszehúzva.
- Nem, nem ismerem - rázom a fejem mosolyogva, és várom, hogy elmesélje, milyen lények is ezek a kapibarák. Elképzelésem sincsen. Közben helyet foglalok a pultnál. Töltök magunknak innit.
- És Frankynek is összejött az ügyvédi karrier? - érdeklődöm, helyezkedve a bárszéken. Ez mondjuk legalább nem görgős, mint amilyen a tanáriszobában van a házvezetőm asztala előtt. Arról majdnem leestem. Mondjuk még erről is leeshetek, van még rá időm.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. július 19. 23:31
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. július 18. 20:35 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Körülöttem nyüzsög, én meg már majdnem rutinosan lépek ide-oda, hogy ne legyek útban, de azért az ételt is tudjam készíteni. Mikor minden megvan, épp feldobom a kávét is főni, aztán fel is huppanok az egyik székre.
- Gyakorlatilag óriási tengerimalacok, mint egy közepes termetű kutya, csak épp malac. Békés, nyugodt lények - magyarázom nagyon szakszerűen. Nem vagyok zoológus, minden, amit tudok, Frankytől tudom. Ami elég szomorú. - De ha lemalacozod Frankyt, garantáltan nem lesz békés, főleg nem nyugodt.
Tapasztalatból mondom ezt, az arcomra ki is ül a kellemetlen, de azért vicces emlék, bár ettől függetlenül mindig piszkáltam vele. Ő meg ördögözött, meg kenguruzott engem. Teljesen irreleváns, hogy mégcsak nem is hasonlítok egy kengurura. Ami Ausztráliában van, az neki kenguru.
Szedek a tányéromra s már fognék is neki enni, amikor jön az újabb kérdése, s leengedem a villámat.
- Évekig együtt dolgoztunk, előbb gyakornokként egy nemzetközi vállalatnál, aztán saját praxist nyitottunk egy lepukkant irodában Londonban. Potyogott le a festék a falról és a szomszédban hét gyerek bömbölt kórusban egész nap, de szerettem ott… a miénk volt. - Szórakozottan bökdösöm a rántottámat, egy makacs tojáscsomót próbálok szétnyomkodni.
- Aztán visszament az első munkahelyünkre társként, s most biztos úszik a galleonokban s pezsgőt iszik reggelire - felnézek a fiúra, s megpróbálkozok egy elég gyatra mosollyal. A kávéfőző sípolni kezd, s a villámat csörömpölve hátrahagyva odasietek levenni a tűzről. Lekapcsolhattam volna pálcával is, de szükségét éreztem, hogy felálljak s kicsit tegyek-vegyek, amíg ez a furcsa kavargó érzés a torkom mélyéről elmúlik.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. július 20. 00:04 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon a konyhában | x

Óriási tengerimalacok. Elkerekedett szemmel mosolygok, ahogy ezt elképzelem. Bár mintha láttam volna már ilyen lényeket. A leírás akkor is pompás. Ahogy a reggelim is, aminek nekilátok. Próbálok nem nagyon habzsolni, de túlságosan finom dolgokat készít a bácsikám. Az otthonban szökőévente jutottak olyan ínycsiklandozó falatok, amikből itt naponta részesülök. Nem kell persze semmilyen különleges, királyi fogásra gondolni, nekem azonban olyanoknak tűnnek.
Derűsen fogadom Liam bácsi tanácsát, amelyről bár nem tudom, kell-e majd alkalmaznom, minden esetre jól megjegyzem. Ám ahogy látom rajta, ő már elkövette ezt a hibát és tapasztalatból beszél. Jófej lehet a barátja. Klassz lenne megismerni. Csillogó szemekkel hallgatom a barátságuk és a közös praxisuk történetét, aztán rágásom egyre lassul és arcom egyre komorabbá válik, ahogy a mesélés végére ér. Vállaimat leengedem és szomorúan elgondolkozva nézek magam elé.
- Sajnálom, Liam bácsi - motyogom halkan. Hiszen hiába a mosolya, látszik rajta és hallatszik a hangján, mennyire fáj neki ez. Mostmár értem, miért mondta, hogy ő volt a legjobb barátja.
- Azért beszéltek még? Vagy szoktatok találkozni? Lehet, hogy te is hiányzol neki. Mármint, gondolom, neked hiányzik ő. Talán elmondhatnád neki - árasztom el szegény bácsikámat a gondolataimmal, ötleteimmel. Nem vezérel semmi más, mint a segíteni akarás és fel sem merül bennem, hogy egy felnőtt ember talán nem szorul az én végtelenül naív és gyerekes tanácsaimra. Nekem csak ilyenjeim vannak, hiszen naív is vagyok meg gyerek is. Hiába leszek pár éven belül felnőtt a korom alapján, minden más tekintetben még végtelenül messze állok tőle.
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. július 25. 11:24 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Mintha ez a rántotta jobban sikerült volna, mint legutóbb. Csak van valami eredménye, hogy annyi főzös műsort nézek két ügyfél között. Még egy receptes könyvet is beszereztem, meg rendes fűszereket. Régebb fel se tűntek ezek a hiányosságok, mert nem volt kinek főzzek. Most azonban ez is sótlan, az se úgy sikerül, ahogy a vendéglőben láttam.
Thomas azonban az elejétől elégedett mindennel. A satnya főzési technikám mintha a gasztronómia csúcsa volna. Semmit nem tudok annyira elszúrni, hogy ő ne legyen boldog vele. Egy ilyen gyerekkel kinek kell Michelin-csillag?
Most mégis halkan koppan a villája s megáll a lelkes evésben. Kérdőn pillantok fel rá. Hirtelen teljesen elszontyolódott. Biztatón próbálok mosolyogni, mostmár úgy normálisan, de nem sikerül teljes szívből.
- Néha... - megvonom a vállam. - De csak munka miatt.
Hiányoznék neki? Lehet, hogy igaza van Tomnak. Mi volna, ha... írnék neki? Elmehetnénk most a postára s negyed órán belül már úton volna a bagoly. Vagy előszedhetném a telefonom, de az... olyan más. Muglis. Hideg, személytelen. De egy bagoly! Egy kézzel írt levél. Mindent elmondhatnék, amit évek óta meg kellett volna tegyek, de gyáva voltam és büszke.
- Lehet - végül csak ennyi válaszra futja. Sajnos nem olyan egyszerű ez. Ha csak pár hete, hónapja tartana, az más. De amikor ennyi ideje hagyja az ember savanyodni a lelkét, utána nagyon nehéz lekaparni róla a kérget. A régi sérelmek a legrosszabbak. Főleg ha már az ember nem is tudja, mi volt a kiváltó ok, az egész olyan nevetségesnek tűnik, s mégsem tesz semmit egyik fél sem.
Töltök magamnak egy csésze kávét, belelöttyentek egy kevés tejet, aztán komótosan kavargatva visszaülök a tányérom mellé. Figyelem, ahogy a barna lében örvény keletkezik, aztán gyorsan visszafele mozgatom a kanalat, amire egy kevés kifolyik a kezemre és az asztalra.
- Megkérdezhetném, hogy mit csinál - vetem fel bátortalanul, a kezemet és az asztalt törölgetve egy szalvétával. Arra csak válaszolna. Ha ilyen távolságtartóan kezdem s nem rukkolok rögtön elő a régi dolgokkal.

Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek