32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 11:51 | Link


Krisztián, te vagy az?

A szalon még nincs készen, sok apróság hiányzik belőle, Sára nélkül azonban Rebekának sem elegendő ideje, sem erőforrása nincsen ahhoz, hogy gyorsan befejezze a megkezdett munkálatokat. Így tehát szabadidejében, mikor épp van pár elkölteni való galleonja, folytatja a szépítgetést és az eszközök beszerzését. Egy tetoválószalon nem kis tétel, már amennyiben az ember tisztességesen csinálja és ki tudhatna többet minderről, mint a televarrt Rebeka?
Már dél körül járhat, erre az apró-cseprő információra pedig korgó gyomra hívja fel a figyelmet. Mit van mit tenni, ennie kell. Kilép a helyiségből és bezárja az ajtót maga után, hogy valami étel után nézzen, ekkor pedig azt hiszi, csak káprázik a szeme. Mit keres itt Dávid - akarja mondani Krisztián? Mert bizony, az út túloldalán ott áll teljes valójában a metamorfmágiában jártas barátja. De mi oka lenne álcáznia magát, elvégre már együtt vannak, mi más késztethetné még arra, hogy valaki más arcát használja?
Valójában mindegy is, mert a kérdések elsikkadnak a tény mellett, hogy vele ebédelhet. Minő szerencse! Pompás fordulat. Körülnéz és átszalad az úton, hogy utolérje a srácot, de már előtte nyitja a száját, hogy rá kiáltson.
- Krisztián!
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 12:14 | Link

Liliána
Számodra ő is leszek


Egy újabb unalmas üzleti megbeszélésen van a csapat túl, amelyben biztosítani kellett a kétkedő ügyfélnek, hogy minden éppen úgy megy, ahogyan az el lett képzelve. Persze megértem én, ha egyszer kételkednek abban, hogy egy fiatalabbakból álló csapat, nem tudja ugyanazt a színvonalat hozni, mint egy idősödő, tapasztaltabb team, de amikor már ötödjére kell találkozni két héten belül, az nekem is sok. Szerencsére apám, a nagy hős lovag bevetette magát és másfél órányi bájolgás után elérte, hogy többször már ne jöjjön ez az anyámasszonykatonája, hogy megkérdőjelezze a munkámat.
Egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj kíséretében ültetem a vénségeket be az autójukba, arcomra egy kedves mosolyt erőltetve intek utánuk, majd a telefonommal kezdek el babrálni. Ez az eszement, szinte sehova sem vezető beszélgetés annyira leszívta az agyamat, hogy muszáj is lenne kikapcsolni egy kicsit. A nevek között vadul kutatva keresem Káté nevét, aki jól benne hagyott a kakiban azzal, hogy nem jött el. Szeretném elküldeni a fenébe, utána meg megtervezni vele a hétvégi kiruccanást, mert ha nem szabadulok el ebből a környezetből, hamar begolyózok.  Egy pillanatra pillantok csak fel a telefon kijelzőjéről és akkor fedezem fel, a felém közeledő nőt, aki számomra idegen néven szólít engem. Emlékeimben vadul kutatok, próbálom megtalálni azt a csatlakozási pontot, amikor volt szerencsém ehhez a tüneményhez és próbálom beazonosítani, azt az eszement és ostoba ötletet, hogy én miért mondtam volna neki azt, hogy Krisztián a nevem. Mert szoktam én mókázni, nem feltétlen kell mindenkinek tudnia, hogy ki vagyok, de olyankor általában az Áron vagy a Levente neveket vetem be.
- Én?
Még körbe is nézek, de nagyon úgy tűnik, hogy célirányosan engem nézett ki magának. Arcomra kiül egy önelégült mosoly, s valami olyan eszement ötlet jut eszembe, amely végeztével, lehet, hogy megérezhetem ennek a hölgynek a kezét is az arcomon.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. február 26. 12:14
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 12:47 | Link


Azt majd én szeretném tudni... o.o

Szikla szilárd meggyőződése, hogy a férfi, akit lát, pusztán párja a régről jól ismert alakban, fel sem merül benne a gondolat, hogy talán más lehetne. Esetleg az igazi személy. Mert hát, Krisztián nem élő emberről mintázta azt a kinézetét, ha pedig mégis létező személy, hát mennyi lenne az esélye annak, hogy pont itt, pont most fussanak össze? Szinte nulla.
Amint visszakérdez, Rebeka picit összezavarodik, pont akkor ráadásul, mikor megérkezik, pontosan a fiú elé.
- Hát mert ki más? Vagy ezzel az arccal már csak Dávidként tudlak megszólítani? - oldalra billenti a fejét. Talán Krisztián valóban kialakított egy másik személyiséget? Neeeem, arról bizonyosan tudna, elvégre elég sokat találkoznak ahhoz, hogy feltűnjön neki, ha a barátja, hogy is mondjam... Meghasonlana. Nem pszichológus ő, hogy "ezt majd ő tudja", de azért na. Meg amúgy is, Krisztián potom huszonkét éve metamorfmágus, ha bármiféle személyiségzavara lenne, annak már illett volna előjönnie. Bár ki tudja, mit ért ő ehhez?
- Azt hittem, ma dolgod van, hogy-hogy erre jársz? - a kérdés persze burkoltan arra vonatkozik, hogy csak nem olyan lovagias, hogy munkáját megszakítva véletlenül erre járt és pont együtt tudnak enni...? Rebeka hisz a sorsban és a karmában is, de ezt még ő se veszi be.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 12:56 | Link

Liliána
Ne csigázz


Egy újabb számomra ismeretlen név kerül elő. Akár ki is játszott ezzel a lánnyal, nagyon jól csinálta, de vajon miért pont rólam feltételezi ezt. Miközben szavait hozzám intézi én újra és újra futtatom végig tekintetemet az egész alakján, amely meg kell mondanom egészen a kedvemre való is lehetne, ha nem érezném körülötte ezt a hatalmas zavart.
- Igazából az én nevem Bálint és fogalmam nincsen kikről beszélsz.
Megenyhül a szívem, nem lennék képes az amúgy is zavarodottnak látszó lányt még inkább megvezetni. Pedig pillanatok alatt felvenném én neki azt a személyiséget, akit kíván. Ha Krisztiánt hát leszek neki az, ha pedig Dávidot, akkor amaz, de valahogy jobban értékelném jelenlegi állapotomban, ha játszhatnám saját magamat.
- Most végeztem a dolgommal és indultam volna ebédelni, akkor jöttél te.
Hangom magamhoz képest túlságosan lágy, ebből jövök rá igazán, hogy tényleg megsajnáltam a hölgyet. Úgy lépek, hogy mellé érkezzem, majd szépen lassan elindulok és egy kisebb lökéssel őt is erre kényszerítem. Ha már a sors úgy hozta, hogy egymásba fussunk, lássuk mit tartogat még számunkra.
- Csatlakozz hozzám és mondd már meg, hogy mi ez az egész. Két percen belül sikerült két olyan néven szólítanod, amelyeket még soha nem mondtak rám
Tényleg érdekel, főleg azért, mert hátha a későbbiekben még én is alkalmazhatom azt, ami ennek a hátterében húzódik. Na nem mintha nem lennék eléggé kreatív ember, s ugyebár a pénz is minden.. De ez a kis vörös, eléggé felcsigázta a fantáziámat.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. február 26. 12:56
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 13:08 | Link


Meg fogom magyarázni

Rebeka szeme elkerekedik, mert most aztán végleg összezavarodott. Mi az, hogy ő nem Krisztián? Ne nevettesse már! Oké, annak idején, egyszer bedőlt ennek a trükknek, de hogy kétszer ugyanabba a hibába essen? Kizárt! Lehet, hogy ez valami teszt, de azt meg minek? Jaj szegény feje, most már végképp nem ért semmit.
- Bálint. Aha - ahogy megismétli, hangjából süt a hitetlenség. De oké, tegyünk úgy, mintha elhinnénk, hogy ő nem Krisztián. Hátha át tudjuk verni, gondolja vörösünk, de belül milliónyi kérdés kezdi mardosni. Mire fel ez a színjáték? Talán bajba keveredett és Ombozink a lehető legrosszabbkor érkezett a képbe, most pedig úgy kell tennie, mintha más lenne? Nem, már egy szót sem képes felfogni, a saját gondolatai rémisztik meg a legjobban. De csak nyugalom, kell lennie magyarázatnak.
- Én már csak ilyen jövős-menős vagyok - a kis unszolásra elindul ő is, de most meg arra gondol, hogy Krisztián keze épp hozzáért, ebből az érintésből viszont hiányzott minden, amit eddig valaha tapasztalt kedvesétől. Mi az isten folyik itt? Most akkor ő tényleg nem Krisztián?
- De figyelj, most tényleg nem viccelődsz? Nagyon fura vagy. Megebédelhetünk, meg minden, de most tényleg nem vagy Krisztián? - látszik az arcán, hogy totálisan sokkolja a felismerés, hogy az igazi Dáviddal (Bálinttal?) találkozik. Szóval akkor most megelevenedik a pokol. Tudta, hogy ez az édes kis semmiség később még vissza fog ütni. De miért pont most?
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 13:25 | Link

Liliána
Kíváncsian várom

Nem gondoltam volna, hogy valaha olyan helyzetbe kerülök, amikor végre valaki nem ismer fel. Egy újságárus mellett elhaladva, hirtelen ötlettől vezérelve, magamhoz veszek egy napilapot, és tovább sétálok a lány mellett. Lepillantva rá, még mindig látom rajta a hitetlenkedést, amely egy kisebb mosolyt csal az arcomra.
- Hozzam neked az anyakönyvi kivonatomat, vagy mit szeretnél bizonyítéknak?
Pár telefonnal el tudnám intézni, hogy pillanatok alatt itt legyen, de talán a korábbi ötletem is sikert hoz. Az újságot kinyitva adom neki, ahol ott virít az arcom, a legutóbbi interjúban éppen arról faggattak, hogy milyen az apám árnyékában felnőni és mikor nő be végre a fejem lágya.
- Én lennék a legjobban meglepődve, ha Dávid vagy Krisztin lennék, mert az elmúlt 28 év alatt mindenki Bálintnak hívott.
S csak most realizálódik bennem, hogy míg engem már három néven is szólított, nekem fogalmam sincsen, hogy ehhez a lehengerlő nőszemélyhez miféle név tartozik.
- Téged, hogy hívnak? Vagy én is mondjak rád random neveket?
Elnézve az arcát, eszembe jut pár név, ami illene hozzá, de jobban örülnék neki, ha legalább őt a hozzátartozó néven szólíthatnánk, ha már az én kilétemet megkérdőjelezi.
- Mit szeretnél enni?
Hosszadalmasnak ígérkezik ez a dolog és a hasam újra meg újra jelzi, hogy mennyire kívánja az ételt. Leginkább az éttermekhez vagyok hozzászokva, de ez a lány nem úgy tűnik, mint aki megkövetelné tőlem, hogy puccos helyre vigyem.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 13:38 | Link


Te tényleg te vagy te

Ő tényleg, igazán próbálja elhinni, hogy ami itt történik az valóság, hogy ez a férfi tényleg nem Krisztián, de közben a kétely ott matat agyának egy eldugott - vagy nem is olyan eldugott - részében.
- Jaj, Merlin mentsen meg attól - felemeli mindkét kezét, érdekli is őt a dolog. Vagyis igen, épp ez az, baromira érdekli, de hogy születési anyakönyvi kivonat...? Az már tényleg túlzás lenne, nem? Elvégre nem oknyomozó vagy riporter, nem is valami megszállott, pusztán egy zavarodott hölgy, aki szeretné tudni, mi folyik körülötte.
Ekkor kapja kezébe a magazint, amiben, lássunk csodát, valóban Bálintként szerepel. Oké, ideje lenne elkezdeni hinni neki. Mégsem győzheti meg arról a srácot, hogy olyan ember, aki nem ő. Vagy hát értitek. - Azt hiszem, most elég nagy hülyének nézhetsz - felpillant az újságból, tekintete ezúttal bocsánatkérő, semmint vádló vagy hitetlen. Ideje lenne feldolgoznia az információt, hogy ez a férfi nem Krisztián.
- Oh, ne haragudj, Rebeka vagyok. Csak tudod, azt hittem ismersz, nem is gondoltam arra, hogy bemutatkozzak - legszívesebben felnevetne a helyzet abszurditásán, de majd inkább máskor. Mindenek előtt magyarázattal tartozna - már amennyiben korgó gyomra engedne bármiféle gondolatfoszlányt is megfogalmazódni. - Hú, mondjuk egy hamburgert. Vagy pizzát. De ha te kagylóra vágysz, akkor ehetünk azt is, nem vagyok válogatós - megvonja a vállát, elvégre úgyis ő fizeti a saját kajáját. Amúgy sem várná el az ellenkezőjét, ezek után meg aztán pláne nem.
- Azt hiszem tartozom egy kis magyarázattal.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 13:54 | Link

Liliána
Kíváncsian várom

Merlin? Na nézzenek oda, hát nem egy kis boszorkával van dolgom? Persze, erős egyetlen egy szóból egyből erre következtetni, de a mugli világban leginkább az ’Isten ments’ kifejezést hallom, nem pedig ezt. Így máris érdekesebbnek ígérkezik számomra az egész és biztos vagyok benne, hogy ez a tüzes kis vöröske egy fantasztikus sztorit tartogat a számomra.
- Igazából egész jól szórakozom a helyzeten.
Ez igaz, ha nem lennék agyilag leamortizálódva talán még lett volna pofám ki is használni a dolgot és egy kellemetlenebb szituációba keverni a lányt. Úgy tűnik ma van a szerencse napja.
- Örvendek Rebeka.
Kezemet most nem nyújtom felé, az már felesleges mozdulat lenne ezek után a kellemetlen pillanatok után. Az újságot visszahalászom tőle és a legelső kukába beledobom, majd zsebre vágom a kezeimet és úgy lépdelek tovább mellette.
- Akkor együnk hamburgert vagy pizzát.
Fejemmel a sarkon lévő falatozó felé bökök, nem szeretem a sztereotípiákat és szomorúan törődök bele, hogy az öltönynek és az újságnak köszönhetően, valószínűleg Rebeka is elkönyvelt magában egy felsőbbrendű baromnak, aki csak a luxus ételeket bírja magába tömni. Pedig aztán, ha tudná, hogy néha nekem is becsusszan egy-egy gyors éttermi falat, úgy félévente egyszer.. Ki is nevethetne.
Kinyitom az ajtót és nem engedem magam elé, ezt csak azért teszem, mert az illem úgy kívánja, hogyha idegen helyre lépnek be, de kit is izgat. Azért teszem, mert én vagyok a férfi és nekem kell uralni a terepet. A pulthoz lépdelek, amely felett ott vannak az árak és az étel lehetőségek.
- Kíváncsian várom, de előbb válaszd ki, mit eszel.
Ha a lánynak sikerül kérnie, akkor én is választok magamnak egy kis átmérőjű pizzát, majd egy asztalhoz vezetem a lányt. Kihúzom a széket, megvárom, hogy leüljön rá, majd elhelyezkedek vele szemben és érdeklődő pillantásokkal méregetem. Izgatja a fantáziámat, hogy milyen épeszű magyarázatot fog kitalálni, hiszen nincsen tudatában annak, hogy az én ereimben is csordogál varázsló vér.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. február 26. 13:55
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 14:30 | Link


Érkezik a válasz...

Legalább egyikük jól szórakozik a helyzeten, ez is valami. Mellesleg szerencsésnek mondhatja magát, hogy a fiú nem küldte el oda, ahová való lett volna azok után, hogy tulajdonképpen meg akarta győzni arról, hogy ő nem létezik, vagy ha mégis, nem ebben a formában. Bár tulajdonképpen ez valóban mulatságos a maga kitekert, elmebeteg módján.
Biccent egyet, de most már csukva tartja a száját. Jobb lesz, ha annál több kárt nem csinál, mint amennyi amúgy is van. A hamburger-pizza páros hallatán felcsillan a szeme, mert bár úgy tűnhet, nem ítélkezett előre. Jó, igen, az öltöny eléggé arra utal, hogy Bálint nem a sarki büfében akart bedobni valami zsíros malacot, hanem mondjuk minimum egy Hilton minőségű luxus helyre készült, de... Egy szakadt ember is ehet kagylót, meg egy jól öltözött is gyorskaját. Ez még nem jelent semmit.
Leányzónk szinte ámul és bámul, mert Bálint éppen olyan előzékeny és kifinomult, mint Dávid volt. Illetve Krisztián. Jaj már ebbe a sok névbe! Hát lehet ezt ésszel felérni?! Kér egy hatalmas hambit, nagyjából mindennel, ami az étteremben megtalálható, majd némileg feszengve hagyja, hogy a leadott rendelés után leüljenek. Pontosabban kihúzzák neki a széket és leüljön. Mamám!
- Oooooké, szóval gondolom nem azért járkálsz Budanekeresden, mert mugli vagy, vagy ilyesmi. Ha mégis, legfeljebb lecsuknak engem, amiért szivárogtatok - legyint egyet és előrehajol, hogy jobban megnézze magának a férfit. Ez persze kínos vagy épp furcsa lehet, mégis megteszi, nem zavartatja magát. Pár másodperc után ismét a háttámlának dől és keresztbe fonja kezeit maga előtt, miközben egyik lábát átveti a másikon az asztal alatt. - Az a helyzet, hogy a barátom metamorfmágus. A megismerkedésünk, vagy inkább újra találkozásunk alkalmával pontosan ugyanúgy nézett ki, ahogyan most te. Hónapokig találkozgattam vele úgy, hogy fogalmam sem volt róla, hogy ő az, lévén a külsejét megváltoztatta és Dávidként mutatkozott be. Aztán színt vallott, blabla, az már csak a tündérmese része. Szóval ezért hittem azt, hogy nem vagy Bálint. Vagyis nem Bálint vagy, érted - reméli, hogy sikerült elmagyaráznia érthetően a lényeget. Hogy egy korábbi kis affér miatt tulajdonképpen félreértés áldozata lett és hát... Itt kötöttek ki. Nincs ezen mit szégyellni, ha ezek után sem tartja totálisan őrültnek a vöröst, még akár haverok is lehetnek.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 14:48 | Link

Liliána
Miért érzek dühöt?

Meglepő mód egész okos a kicsike, ez pedig egy mosolyt csal elő az arcomra. Nem kommentálom megállapítását, miszerint nem vagyok mugli, inkább csak tovább figyelem őt. Olyan közel van, olyan kívánatosnak tűnik, miket tudnék vele kezdeni. Na, de félre a nem ide illő gondolatokkal, elszomorodva veszem tudomásul, hogy közelsége nem tartott sokáig, így én is hátradőlök és kezeimet felpakolom az asztalra.
- Ennyire sanyarú és visszataszító élete van, hogy hónapokig el kellett előled titkolni?
Értetlenül vakarom meg a fejemet. Hát ez még nekem is eléggé kritikán aluli megoldásnak tűnik. Értem én, hogy az elején milyen jó buli lehetett ez, sőt kifejezetten tetszik is a csávó megoldása, na de hogy ezt hónapokig képes volt szerencsétlen lánnyal eljátszani. Hirtelen idegesnek, sőt inkább dühösnek érzem magamat. S nem azért, mert az én arcomat használta, hanem, mert átverte ezt a lányt.
- Ezek után meg még képes vagy a barátodként tekinteni rá? Elcseszett egy lelked lehet, aranyom.
Elnevetem magamat, remélem, hogy nem sértődik meg és nem fog hisztérikus roham közepette távozni innen. Mert én tényleg csak egy egyszerű tényt közlök vele, amelyet bárki épeszű ember alátámasztana.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. február 26. 14:49
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 14:58 | Link


A kérdésre felszalad fél szemöldöke egy pillanatra. Sanyarú? Visszataszító? Korántsem. Meglepődne, ha tudná, hogy mennyire más ember, mint amilyennek ezek alapján hangzik. És persze jogos a kérdés, miért kéne védenie? Talán azért, mert teljes szívéből szereti. Szívás.
- Nem. Igazából tejesen véletlen volt. A korcsolyapályán futottunk össze, ő már épp más arcot viselt. Nem hittük, hogy találkozunk még, aztán végül újra, meg újra megesett - megvonja a vállát. Itt már azért befigyel a dolog, hogy mennyire is voltak váratlanok azok a találkozások, de mindegy. Tudva azt, hogyha Rebeka nem lett volna akkora tuskó a fiúval annak idején, akkor ez mind nem történt volna meg... Hát igen. Részint magának köszönheti.
- A páromként - könnyeden javítja ki, miközben kezeit az asztalra csúsztatja és ismét közelebb hajol a másikhoz. - Lábjegyzetként hozzátenném, hogy eredeti alakjában szóba sem voltam hajlandó állni vele, vagy ha mégis, abban nem volt köszönet, pusztán egy félreértés miatt, mint utóbb kiderült. Plusz direkt nem tett semmit, egy csók vagy ölelés se volt köztünk, míg be nem vallotta a dolgot - ismét megrántja a vállát, majd egy pillanatra elpillant a pult felé, ahol kérték az ebédjüket. Hozhatná már valaki, éhen fog veszni. - Haragudtam rá, de megbocsátottam. Szerencsénkre nem a külsejébe habarodtam bele az alatt a két-három hónap alatt - és, hogy mi volt az a bizonyos félreértés? Rebeka összepréseli ajkait, ha visszagondol rá. Lepillant tenyereire, majd lassanként inkább az asztal alá dugja kezeit. Még mindig nehéz.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 15:11 | Link

Liliána
A szerencse forgandó

Véletlen ennyiszer, ebben még én sem hiszek. Na de, ha neki ez a tündérmese így megfelel, hát ki vagyok én, hogy firtassam?  Egy hümmögés keretein belül veszem tudomásul, hogy párjaként tekint erre a félbolondra. Nem tudok rá másképpen gondolni, még akkor sem, ha van egy nagyon hihető és kreatív magyarázata arra, hogy miért történt így. Mivel nem igazán tudok mit reagálni erre a hihetetlen sztorira, így csak egy kínos mosoly keretein belül kortyolok egyet a vizemből, majd a fejemet támasztva hallgatom tovább a meséjét. Mindeközben az ajkait, a szemét, a mozdulatait vizslatom, teljesen elkalandoznak más merre a gondolataim és a figyelmem is. Mekkora egy tapló vagyok.
Sötét gondolataimból egy olyan mondat ébreszt fel, amelyet már nem bírok nem kommentálni. Testtartásom változik, eddigi könyökölésemből, most kihúzom magamat és teljes komoly arcot felvéve szólalok meg.
- Szerencsétlenségemre nem a külsejébe habarodtál bele.
Elvigyorodom, mekkora szerencsém lett volna most, ha a lány a külsőt nézi csak és teljesen hidegen hagyja, hogy mi a nevem. Már nem itt ücsörögnénk, hanem teljesen másfelé vette volna találkozásunk az útját. Vigyoromat a pincér kiérkezése szakítja félbe, aki lepakolja elénk az ételeket. Nagy, elkerekedett szemekkel nézek az adagra, ami a hölgy elé került.
- Vigyázz, mert amekkora a végén még ő fog megenni téged.
Ha már ilyen helyen vagyunk, képes vagyok levetkőzni az evőeszközzel evés rejtelmeit és felemelek egy szeletet a pizzából, majd elkezdem enni. Közben pedig tekintetemet le nem venném a vörösről, nagyon érdekel, hogyan fogja leküzdeni a választását
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. február 26. 15:12
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 15:30 | Link


Tartozott ennyi magyarázattal, hát megadta. A lényeg, hogy ő szereti Krisztiánt, meg az apja, meg mindenki más is, akinek mesél róla. Látják, hogy boldog vele. Kellhetne neki ennél több? Ugye hogy nem.
Persze, bár vaknak tetteti magát, látja, hogy Bálint miképp legelteti rajta tekintetét. Nyilvánvalóan nem mindennapi látvány egy vörös hajú, tetovált lány, aki kétszer akkora hamburgert rendel, mint amekkora ő maga, ráadásul meglehetősen zizzent. Ebből a csodából mindenki szeretne egy falatot, csak hát kár, hogy nem lehet mindenkié. Pedig mennyivel könnyebb lenne az élet, ha mindenkinek lehetne egy Rebekája!
- Jobban tetszett a külseje, mint azt valaha is hajlandó volnék bevallani, de őszintén szólva, belőle jobban kell az eredeti - széttárja a karjait, amolyan "ne haragudj öcskös, de ez van" stílusban. Igen, Bálint külseje több, mint egy egyszerű nyeldeklés, pár nyögés és sóhaj. Ezzel a testtel sok mindent lehetne csinálni és őszintén érdekelné, mi lehet az alatt az öltöny alatt. Valószínűleg olyan hasfal, hogy itt helyben elalélna, mégis... Számára csak Krisztián van - ha pedig nem így lenne, már nem lenne vele.
Végre megérkezik az ebéd, Rebeka pedig le sem tudja venni tekintetét hatalmas áldozatáról. Ezt aztán jól megtömték! Mondjuk farkas éhes, nem is reggelizett ma még, szóval... Vesszen a hambi! Mielőtt azonban jó varacskos disznó módjára elkezdhetne ízléstelenül zabálni, Bálint szakítja félbe. Erre a mondatra kaján vigyorra húzódnak ajkai, melyeket gyorsan végig is nyal.
- Fogalmad sincs, mennyi minden fér a számba... - megemeli az előtte található monstrumot, majd folytatja. - ...és a gyomromba. Jó étvágyat - azzal nemes egyszerűséggel beleharap a batár szendvicsbe. Mennyei! Atyavilág, már megérte felkelni ezen a madárcsicsergős reggelen!
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 15:45 | Link

Liliána

A történetben az eredeti szó eléggé vitatható, mert ha tényleg beleszeretnénk ebbe menni, akárhogy is nézem én vagyok az eredeti, akinek az arcát valahogy ellopta ez a semmirekellő, amiért akár be is perelhetném. Szerencséje van, hogy kinőttem ezekből a gyerekes csínyekből, legalábbis igyekszem nem foglalkozni velük már olyan sokat, csak mondjuk heti 1-2-szer.
- Nem fogok sírva a sarokban ücsörögni, azért mert nem tudlak becipelni az ágyamba.
Villantok neki egy vigyort. Remélem nem képzelte azt, hogy romba dönti az egómat és életemet, azért mert neki éppen foglalt a szíve. Nem is kell nekem szerelem, erről szó sincs, de a pimasz ábrázata miatt, muszáj volt közölnöm vele ezt a tényt.
Az étel megérkezik, ő pedig pontosan úgy méregeti azt a nyamvadt hamburgert, ahogyan néhány pillanattal ezelőtt én tettem vele. Hát mi ez már, hogy egy darab hús nagyobb figyelmet kap, mint én. Felháborító, mégis érdekel, csessze meg.
Majdnem kiesik a kezemből a pizza, amikor abba kezd bele, hogy mennyi minden fér a szájába. Hát ez a kis csaj nem semmi. Nem tudom eldönteni, hogy akarta-e, s tudatosan tett egy ilyen utalást, vagy csak véletlen.. mindenesetre telibe talált vele. Egy kisebb köhögéssel leplezem, hogy pimaszsága milyen hatást ért el, majd újabb korty a vízből és eszem tovább. Hamarabb sikerül bepusztítanom a pizzát, minthogy Rebeka eltüntetné a hamburgerét, így van lehetőségem kiélvezni a látványát és néha elvigyorodni azon, hogy mennyi minden köt ki a tányérján. Ha nem lennék úriember valószínűleg még le is törölném a szája sarkában időző mustár és ketchup maradványt, de így csak szó nélkül nyújtok felé egy szalvétát.
- Úgy eszel, mint egy hajléktalan, aki hónapok óta nem jutott ételhez.
Ez egy kissé visszavesz eddigi érdeklődésemből. Tudom, nem lehet az ilyen ételeket gusztusosabban fogyasztani, de azért valahol reméltem, hogy nem lesz ennyire lelombozó a dolog.
- Mivel foglalkozol?
Nem kerülte el a figyelmemet a sok tetoválás, ebből arra merek következtetni, hogy valami művészi beállítottsággal rendelkezik. De mi is az pontosan, azt nem merném megkockáztatni.
Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. február 26. 15:45
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2017. február 26. 16:03 | Link


Csak most tudatosul: miért pont Liliána?

Az eredeti alatt természetesen Krisztián valódi kinézetét érti, de a megfogalmazás félreérthető volt, mea culpa. Meg azért nem semmi, hogy anélkül, hogy ismerte volna Bálintot, ilyen tökéletes mása volt. Tuti nem fogja elhinni Rebekának, ha az elmeséli neki ezt a sorsszerű találkozást.
- Reméltem, hogy nem okozok benned maradandó károsodást. Mindenesetre, ha a szitu változna, te leszel az első, aki megtudja - pimasz módon rákacsint, ráadásul abszolút nem is zavartatja magát emiatt. Sosem volt kifejezetten férfiakkal kikezdős típus, de flörtölni mindig is tudott, illetve zavarba hozni másokat. Főleg férfiakat. Néha napján azt hinné az ember, még a hóembert is meg tudja győzni, hogy jól esne neki egy forró zuhany. Érdekes, nem igaz?
Hahaha! Természetesen sohasem tesz véletlenül kétértelmű megjegyzéseket és, ha esetleg arra gondolnál, hogy csak te gondolsz arra, tévedsz. Ő is pontosan arra utal, amire azt hiszed, hogy utal. Magában elégedetten konstatálja, hogy ismét sikerült találatot bevinnie, de hát, jelenleg itt ez a hamburger és, ameddig el nem pusztítja, addig sajnos Bálintnak a második helyre kell szorulnia. Nem törődve az illemmel, jóízűen eszik, bár hozzáteszem, nem gusztustalanabbul, mint az elfogadható lenne. Szóval nem tömi úgy tele száját, mint valami rágcsáló, nem folyik róla mindenhol minden, pusztán a járulékos maszatolás van. Ami egyes férfiak szemében úgy tetszik, hogy végre egy nő, aki tud enni, másoknak meg pont úgy nem tetszik, hogy ezt azért mégse. Van ilyen, nem azért van itt, hogy felszedjen bárkit is.
- Nem reggeliztem, nem maradt rá időm. Sajnálom, hogy végig kellett szenvedned ezt a vizuális környezetszennyezést - természetesen egy fikarcnyit sem sajnálja, de igazán jól hangzott. Megtörli száját és ujjait is - bár kacérkodott a gondolattal, hogy végignyalja őket. Csak őszintén: mit akarna ezzel elérni? Semmit. Maga is belekortyol a vízbe, amit még korábban kért és már helyre is áll a világ rendje.
- Jelenleg mestertanonc vagyok a Bagolykő Mágustanodában. Szabadidőmben igyekszem megnyitni a tetkószalont, amit a féltestvéremmel álmodtunk meg - mivel az étterem üvegfalú, így könnyedén mutat ki rajta az utca túlsó végére, ahol nem messze tőlük látszik a kis üzletecske. Hamarosan kint lesz a névtábla, hogy Ombozis, de addig is... - Nem kínos, hogy a névnapod pont Valentin napra esik? Mindig is meg akartam kérdezni erről egy Bálintot.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Drávecz Bálint
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
Írta: 2017. február 26. 16:16 | Link

Liliána
Mert különleges...

Hálás vagyok ennek a boszorkánynak, hogy nem húzogatja előttem tovább a mézesmadzagot. Ha elkezdte volna még tovább cifrázni a flörtölését, lehet olyant teszek, amelyet börtönnel illettnek kicsiny hazánkban. Meg még a végén a boszorkányok is fellázadnak ellenem, az aztán egy élmény lenne.
- Ahh a jó öreg Bagolykő… Micsoda élményeim vannak onnan.
Nem nevezném őket szörnyűnek, de bátran állíthatom, hogy nem is a legjobbak. Sokkal jobban élveztem a mugli iskolát, amelyet vele párhuzamosan végeztem. Tálán nem is véletlen, hogy most is ezen a téren vagyok tapasztaltabb.
- Jól hangzik, de innen kívülről elég lepukkant a kinézete.
Máris előtör belőlem az üzleti érzék. Látnom kell közelebbről azt a helyet, mert így vagy úgy de én biztosan be fogok jutni oda. Talán jobb lenne az engedélyével
- Szeretném megnézni, szóval még nem szabadulsz tőlem egy kicsit.
Kezemmel intek a pincér felé, nincs az a helyzet, hogy a nő bármit is fizethessen abból, amit itt elfogyasztottunk, még ha meg is próbálkozna ezzel, leintem és lerendezek mindent.
- Nekem aztán nem kínos. Mivel nem tartom ünnepelendő dolognak a Valentin-napot. Csak egy felfújt ostobaság, amelyet egy szent kivégzésére alapoztak, meg mely manapság arra megy, hogy minél több pénzt költsenek általában a férfiak, hogy ezzel bizonyítsák a hitetlen nők felé, hogy mennyire szerelmesek
A magyarázatom egyszerű, nem egy betanult szöveg, tényleg ennyire ostobaságnak tartom ezt az egészet. Egyébként meg, ha éreztem is volna valaha a szerelmet, akkor sem ezen a napon adtam volna tudtára a kiválasztottamnak, hogy mit érzek iránta.
- Hozzáteszem még azt is, hogy a Karácsonyt ugyanennyire rühellem. Mert mi az, hogy szeretet ünnepe, szeressük egymást, stb.. Máskor nem kell? Számomra ez a két dolog összeférhetetlen, az emberi ostobaság legszebb példái.
Csak remélni tudom, hogy Rebeka, nem egy a legromantikusabb oldalt képviseli és nem kezdi el fejtegetni nekem, hogy mennyire jó a szerelem, meg hogy milyen gyökér vagyok, hogy így vélekedek. Ez van bogaram, ilyen vagyok és nem szeretnék változni, persze végighallgatom a sztoriját, ha kell, de nem garantálom, hogy élvezni fogom.
- Szoktál kávézni?
Ha nem az sem érdekel, nekem kell szerezni egyet, minél előbb, már így is 20 perces késében vagyok a megszokott időhöz képest. Feltápászkodok a székből, kezemet nyújtom felé, hogy neki is segítsek, majd megvárom, hogy rendbe szedje magát. Ezután elhagyjuk a helyet, s nekem első dolgom az, hogy találjak valami helyet, ahol tudok szerezni egy nagyobb koffein adagot, amelyet elvitelre kérhetek.

Utoljára módosította:Drávecz Bálint, 2017. március 10. 17:12
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek