Annak, hogy itt és most jjelen legyünk, rengeteg buktatója volt.
Hol is kezdhetném...? Talán ott, hogy nem sokkal a Sziget kezdete előtt a rellonos lány felől olyan hírek érkeztek, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Igen, ez már könnyedén szabotálhatta volna a kettőnk már rég eltervezett programját, de ennyi természetesen nem volt elég.
Történt ugyanis az az ominózus Catbúcsúztató tábortűz Izzyvel, amikor az Amerikába visszaköltözött Navinés angyalkár.... lányra emlékeztető ingóságokat a lángok közé dobtuk a tanoncok házának hátsókertjében. Na ja, ez szép lenne, na meg jó, ha a sok közös kép és plüssállatka közé valahogy nem került volna oda az a fránya fesztiválbérlet. Zsenik vagyunk, tudom.
A vásárlást bizonyító papír hiánya csak az indulás előtti napon, pakolás közben realizálódott bennem, amikor az agyamat rögtön pánik-módba kapcsolva nekiálltam a biztonsági másolat keresésének. Bizony, ennyi év alatt kiismertem magam, tudtam, valami biztosan történni fog még azzal a mappában, asztalon pihenő dokumentummal.
Tehát így is füstbe ment tervvé avanzsálódhatott volna a közös kis szórakozásunk, pedig a fodrásznál is jártam, a ruhaboltokat is kiürítettem az elmúlt hetekben.
 De végre itt vagyunk, jól vagyunk és ez a lényeg. Szorosan egymás mellett lépdelünk a délutáni záportól nedves avaron, körülöttünk fiatalok arctalan csoportjai vonultak a kivilágított színpad irányába.
A párás levegőben izzadtság, alkohol, és szúnyogriasztó illata elegyedett valami gyomorforgatóan karakteres aromává, amely tökéletesen summázta a fesztivál lényegét.
- El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk. Nagyon régóta el akartam jönni egy koncertjükre. - tény, hogy van a bandának egy stílusa, amit nem sokan kedvelnek és ami miatt engem is biztosan kinéznek majd az nyancat mintás ingemért... De valami megfogott a szomorúan üvöltöző bagázsban. A színezett lencséjű napszemüvegen keresztül figyelem, ahogy a méregzöld nap alábukik. Kisvártatva a csillagok is előbukkannának, de a reflektorok okozta fényszennyezés ezt lehetetlenné teszi. - Szerinted melyik számmal fognak nyitni? - fordulok Kamilla felé, miközben lecsavarom a kezemben szorongatott palack kupakját és belekortyolok a hydromágiával hidegen tartott vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=611025#post611025][b]Brandon Norrey - 2016.08.04. 21:13[/b][/url]

Annak, hogy itt és most jjelen legyünk, rengeteg buktatója volt.
Hol is kezdhetném...? Talán ott, hogy nem sokkal a Sziget kezdete előtt a rellonos lány felől olyan hírek érkeztek, hogy a gyengélkedőn kötött ki. Igen, ez már könnyedén szabotálhatta volna a kettőnk már rég eltervezett programját, de ennyi természetesen nem volt elég.
Történt ugyanis az az ominózus Catbúcsúztató tábortűz Izzyvel, amikor az Amerikába visszaköltözött Navinés angyalkár.... lányra emlékeztető ingóságokat a lángok közé dobtuk a tanoncok házának hátsókertjében. Na ja, ez szép lenne, na meg jó, ha a sok közös kép és plüssállatka közé valahogy nem került volna oda az a fránya fesztiválbérlet. Zsenik vagyunk, tudom.
A vásárlást bizonyító papír hiánya csak az indulás előtti napon, pakolás közben realizálódott bennem, amikor az agyamat rögtön pánik-módba kapcsolva nekiálltam a biztonsági másolat keresésének. Bizony, ennyi év alatt kiismertem magam, tudtam, valami biztosan történni fog még azzal a mappában, asztalon pihenő dokumentummal.
Tehát így is füstbe ment tervvé avanzsálódhatott volna a közös kis szórakozásunk, pedig a fodrásznál is jártam, a ruhaboltokat is kiürítettem az elmúlt hetekben.
 De végre itt vagyunk, jól vagyunk és ez a lényeg. Szorosan egymás mellett lépdelünk a délutáni záportól nedves avaron, körülöttünk fiatalok arctalan csoportjai vonultak a kivilágított színpad irányába.
A párás levegőben izzadtság, alkohol, és szúnyogriasztó illata elegyedett valami gyomorforgatóan karakteres aromává, amely tökéletesen summázta a fesztivál lényegét.
- El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk. Nagyon régóta el akartam jönni egy koncertjükre. - tény, hogy van a bandának egy stílusa, amit nem sokan kedvelnek és ami miatt engem is biztosan kinéznek majd az nyancat mintás ingemért... De valami megfogott a szomorúan üvöltöző bagázsban. A színezett lencséjű napszemüvegen keresztül figyelem, ahogy a méregzöld nap alábukik. Kisvártatva a csillagok is előbukkannának, de a reflektorok okozta fényszennyezés ezt lehetetlenné teszi. - Szerinted melyik számmal fognak nyitni? - fordulok Kamilla felé, miközben lecsavarom a kezemben szorongatott palack kupakját és belekortyolok a hydromágiával hidegen tartott vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=611043#post611043][b]Farkas Kamilla - 2016.08.04. 22:07[/b][/url]

Az élet bármennyire is próbálhat visszafogni, akadályozni, otthon tartani, nem teheti meg. És bár minden oka meglehet arra, hogy hazapateroljon - mármint az Élet, nagybetűvel -, tekintve, hogy én nem is olyan rég még a gyengélkedőn nyomorkodtam, én itt vagyok, és itt is maradok. Végig. Mert velem nem fog ki ez a kis sz*ros, neeeeem, én fogok kifogni vele. Ennyi, kész, én megmondtam.
Viszont szerencsére nem csak nekem jutott ki a jóból, Brant is verte rendesen a karma, vagy akármi, viszont mind a ketten itt vagyunk, és mind a kettőnknek megvan mindene. Azt hiszem. Remélem.
- Én is - vigyorogva pillantok rá, és komolyan, annyira jól esik, hogy nem kell felemelne a fejem, hogy lássam az arcát. Mert hiába nőttem én meg százhetven centire, ebbe az iskolába ilyen negyedóriások járnak, vagy én nem tudom, de az összes hímnemű akkora mint egy oszlop, és minimum a nyakam kell kitörnöm, hogy lássam őket. Borzalmas.
- Úúú, úúú, biztos a Throne-al. Vaaagy mondjuk a Can you feel my heart, de az meg túl népszerű, lehet a végére hagyják, hogy örüljön a nép. Ömmmm... Drown? - megint rá pillantok rá, ahogy a ruhám egyik elrejtett, oldalsó zsebéből - hashtag girlythings - egy öngyújtót meg egy Marlbit. Mert amúgy én nem szoktam ilyen rákkal mérgezni magam, de ez ilyen egyszer élünk különleges alkalom, szóval megengedem magamnak.
- Kérsz? - olyan kedves rellonos vagyok, hogy még meg is kérdezem, szeretne-e velem együtt közelebb kerülni a halálhoz, miközben a számba veszem a szálat és meggyújtom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=611113#post611113][b]Brandon Norrey - 2016.08.04. 23:58[/b][/url]

A lilába csapó horizonton sötét alakok serege mozgolódott, hatalmas tömeg gyűlt már most is. Tudom, hogy az első sorhoz varázslatok használata nélkül szinte lehetetlen hozzácsapódni, csak ha három óránál többet vár az ember, de titkon egy picit azért reméltem, hogy kartávolságban fog rugdosni Oliver.
Gondolataimból egy jobbomról hallatszó kurjantás ránt ki, egy pillanatra, de összerezzenek. Nem volt olyan látványos, de Kamilla valószínűleg észrevette.
- Ez az első fesztiválom, ami azt illeti. - mondom neki oldalt felnyírt szőke hajamat megigazítva. Lakk de vagy oda, a pára előbb-utóbb a frizurám gyilkosa lesz.
A nyakamon végiggördülő izzadtságcseppnek sikerül meggyőznie arról, hogy egy kis mellkasvillantás a legfelső gomb kioldásával még erkölcsileg elfogadható. Remegő ujjakkal látok neki a számomra megterhelő folyamatnak. Közben figyelemelterelésképp hevesen bólogatok az első számmal kapcsolatos okfejtésére.
- Lehet, hogy túl népszerű, de olyan szép a kezdő dallama, hogy az csak na. De ja. Lehet a Drown lesz. - csak ekkor veszem szemügyre a lány ruháját, ami olyan tipikus fesztiválos öltözet. Nem kell félni, az én sátramban sem csak villámot szóró macskás pulcsik sorakoznak, hanem persze nálam is van kihagyhatatlan szürke atléta, hogy mindenki bámulhassa bicepszemet, juhé.
El kell gondolkoznom a kérdésén bambulásom után, de csak sikerült összeszedni magam fejben.
- Őőő... Nem. köszönöm, van sajátom. - mondom neki, majd a zsebemből kihalászva egy apró fémdobozból veszem ki a kézzel sodort szálat, ajkaim közé veszem a jellegzetes illatú dohánnyal készült kis csodát, majd Kamilla felé hajolok, hogy az meggyújthassa a végét.
A tüdőmben tartom az első pár szippantást, kiélvezem a saját kis rituálém minden egyes pillanatát. Karomra egy semmiből érkezett hideg fuvallat libabőrt varázsol, mintha bőrömön érezném a környező levegő nyomását.
Gondolataim meglepő hurkokkal fonódnak tovább elmémben, a mellettem sétáló lán mozgása pedig mintha hangosabb enne az eddiginél.
- És én még azt hittem ki fog száradni mostanra. - vigyorgok az előttünk felgyülemlő tömegbe. Idő közben csak sikerült a színpad közelébe férkőznünk...Viszonylag.
A reflektorokkal felszerelt pódium felé bámulok vigyorogva, nyelvem lassan simít végig füstízű fogaimon. A kezdeti feszültség elszállt az indigó ég fölé fújt felhőcskékkel együtt.
- Mindjárt kezdődik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=611187#post611187][b]Farkas Kamilla - 2016.08.05. 16:31[/b][/url]

Kicsit összeráncolva homlokom pillantok rá mikor összerezzen, de nem kérdezek rá. Biztos minden rendben vele, ha meg nem, akkor.. Hát akkor ez van. Majd ha összeesik megpróbálom kirángatni a tömeg szélére mielőtt összetapossák, aztán meg az önkéntesek meg az orvosok gondját viselik. Ja.
- Nekem is - biccentek, jobb tenyerem feltartom, hogy ha akar pacsizzon bele. Remélem, hogy akar, de ha nem, akkor arra az esetre is van mentésem. Például, hogy a minimális reakcióidő után - ami azért elég kevés kéne legyen - megpiszkálom a hajam.
Figyelem, ahogy ő is megigazítja a saját fürtjeit, és megejtek egy részben akaratlan szemforgatást. Az igazság az, hogy szívesen beletúrnék és összeborzolnám, viszont ez most elmarad. Az egyik, domináns okom az, hogy az évek során valahogy megtanultam mennyire érzékenyek a fejükre.
A következő mozdulatsora ismét szemet szúr nekem, és egy széles vigyor jelenik meg az arcomon.
- Otthon, mármint otthon otthon van egy egész stílusirányzat, ami hasonlít erre - közlöm, s kinyújtom felé kezeim. Aztán megállok a mozdulatban, s kérdőn pillantok fel rá - szabad? - ó igen, az a tervem, hogy át is alakítsam. Ameddig várakozom a válaszra, feltolom a fejem tetejére a napszemüvegem, egyrészt, mert arra is szükség lesz majd és sokkal stílusosabb onnan levenni, másrészt meg mert nem hiszem, hogy a továbbiakban szükségem lenne rá.
Aztán elő is kerül a kis kátrányom és rá is gyújtok, még meg is kínálom. Bólintva veszem tudomásul, hogy neki van sajátja, aztán mikor tartja, elmosolyodva gyújtom meg szálat.
- Tudod, erre felénk van egy mondás - fürkészve vizslatom az arcát, egyrészt még nem akarom lelőni a poént, másrészt meg teljesen felesleges mondanom, hogyha amúgy ismeri.
- Aha. Én is - bólogatok, ahogy felpillantok rá. Igazából amúgy nagyon nem értek én az ilyenekhez, mármint nem mondhatom el magamról, hogy valami tapasztalt vagyok ezen a téren.
- Úúúúú, úgy várom már - elvigyorodok, és igazából ha jobban ismerném vagy valami, akkor biztos egy kicsit még meg is rángatnám a kezét, de nem. Nem lovagolunk be ilyen dolgokba.