36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 13. 22:44 | Link


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Ruha

A bogolyfalvai vonat ebben a percben érkezik be a nyugati pályaudvar elrejtett vágányába, Viko pedig enyhe gyomorgörccsel száll le a vagonból. Nem igazán szereti Budapestet, a legutóbb is ellopták a táskáját, ő meg csak hebegett-habogott a tolvaj után. Pálca használata nélkül nem sokat tehet a muglik között és még öltözködni se igazán. A mágusok divatja manapság egyre inkább közelít a muglikéhoz a fiatal generáció miatt, de ő aranyvérű révén gyerekkora óta őrzi a hagyományokat, az iskolában is kék talárjába megy be, ha tanítani kell, így egy kicsit meg van lőve, vajon mennyire fogják kinézni a varázslatanok az utcákon. Mindenesetre egy jó erős epres szettel lépett ki az otthonából, és mivel még mindig nem állhat neki a hoppanálási tanfolyamnak, kénytelen vonattal járni-kelni.
Kicsit idegesen igyekszik ki a pályaudvar forgatagából, páran meg is nézik a majdnem teljesen pirosba öltözött fiatal, húzott szemű nőt, de a muglik közönyösségéhez nem sok fogható, mennek is tovább, hogy űzzék a saját kis mókuskereküket. Van még egy kis ideje, még mielőtt továbbmenne a budanekeresdi boltjába, addig szét szeretne nézni egy kicsit a városban. Akármilyen aggályai is vannak az itteni emberekkel szemben, viccesnek tartja a muglikat és az apró gondjaikat, jókat szokott mulatni rajtuk, úgyhogy hátha egy kicsit megváltozik a véleménye a múltkori balhé óta. Füle mögé tűr egy tincset és a körút felé veszi az irányt. Nem sokat ért a forintféle pénzekhez, de azt azért tudja, hogy drága itt a közlekedés, majd ráér akkor költeni rá, mikor a hév felé veszi az irányt. Addig meg legalább sétál egy jót. Táskáját ezúttal alaposan magához szorítva lép ki a koszos utcára, verekedi át magát a villamoshoz igyekvő embertömegen és fellélegezve halad tovább az (oktogon) egyik irányba, csak úgy véletlenszerűen. Ámulva megy el a különböző éttermek, hotelek, boltok és kirakatok előtt, néha meg-meg perdül a tengelye körül, hogy forogva is jól megnézhesse magának ezt a hatalmas várost, aztán ugyanilyen lendülettel és halvány mosollyal megy is tovább az utcán.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 14. 23:10 | Link

Viko

A hétvégi nap ellenére már korán reggel elhagyta a házat, hogy egyenesen a Minisztériumba vegye az irányt. Elegáns öltözetével ismét a mágusok és a varázstalanok közötti aranyközépút megtalálására törekedett. Csanád miatt nem kellett aggódnia, hiszen a reggelit szokás szerint kikészítette az étkezőasztalra, bár szinte mérget vett volna rá, hogy lesz dél is, mire kikászálódik az ágyából. Pláne, ha nincs otthon senki, aki még délelőtt felkelthetné. Eltelt már annyi idő, hogy nyugodt szívvel lépjen ki a házból, a riasztóbűbájok meg idejében szólnak, ha valami rettenetes katasztrófa sújtaná a házat. A fiú iránt táplált bizalma azonban elérte azt a szintet, hogy ezúttal megadhassa neki ezt a kis szabadságot, hogy egyedül hagyja a saját házában. Délután már otthon lesz, reményei szerint.
Fővárosi látogatásának oka egy jelentéktelenebb megbízás. Ám ezekből az apró ügyekből egészen sokat vállal az év ezen szakaszában, hiszen megfogyatkozik az iskolai tennivaló, muszáj hát valamiből extra pénzt csinálni. Két ember, plusz az állandó tartalékolás. Ha minden jól megy, a nyáron valamikor örülne egy hét tengerparti üdülésnek, ehhez azonban a tanári fizetés nem lenne elég. De anyagi helyzete firtatása helyett inkább törődött a munkával. Aztán végül úgy alakult, hogy hamarabb vége lett a tárgyalásnak, mint azt előre remélték. A delegáció tagjaként a belváros másik végén kötöttek ki, onnan pedig nem várt okra hivatkozva szabadon útjára bocsátották. Indulhatott hát haza, és mivel a körúti éttermeknek nem tudott ellenállni, ebédidő tájékán a férfias megoldás mellett döntött. Otthoni főzés helyett valamiféle készétellel lepné meg a fiút, úgyis rég volt ilyenben része. Annak ellenére, hogy a tanár úr egyébként ügyes szakácsnak mondható, nekiállt valami finom után kutatni. A kirakatok bámulása alatt persze a járókelőkre is rápillantott. Élénk ruhája rögtön feltűnt, azt azonban nem gondolta volna, hogy pont akkor, pont Őt, azaz bagolyköves kolléganőjét ismeri fel. A döbbenettől mosolyra derült arccal lopózott oda mellé a legnagyobb titokban, majd bökte meg oldalát.
- Hát te? Hogyhogy itt? - kérdezte ebben a szabadabb, közvetlen stílusában, hiszen nem az iskola falai között voltak, még ha nem is ismeri annyira - Nem tudsz valami jó éttermet a környéken, ahol elvitelre is lehet kérni? -hátha szerencséje lesz.
Hozzászólásai ebben a témában


Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 14. 23:34 | Link


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Az egyik kávézó csábítóan próbálja őt egy nagy, epres finomságra invitálni, de legnagyobb bánatára nincs nála mugli pénz, csak éppen Budanekeresdre valónyi. Nagyot sóhajtva megy tovább a rengeteg ember között, mikor valaki megböki az oldalát, ő meg a váratlan érintéstől felsikkant és egyből lendíti a tenyerét, nehogy megint ellopják a táskáját. Amikor viszont a kolléga arcát felismeri, még idejében állítja meg a kezét, így az szerencsére nem ér célba. Picit megremegnek ajkai a hirtelen jött ijedtségtől, aztán elmosolyodik és bocsánatot kér.
- Hű, szia, ne haragudj... izé, reflex. Jaj hát én őő... Budanekeresden lesz majd dolgom, de csak nemrég jöttem fel pestre és még van időm. De te? Itt? - igen, még csak most fogja fel, hogy gyakorlatilag ebben a hatalmas városban, a sok ember között ők itt ketten összefutottak és a kolléga még ki is szúrta őt. Mondjuk igen, elég feltűnően pirosban van, dehát izé... ez náluk, a mágusvilágban nem is lenne olyan feltűnő. Csak a muglik öltözködnek ilyen szürkén és borongósan.
- Hogy éttermet? Fogalmam sincs, én nem szoktam errefelé járni... éééés a muglik között amúgy se nagyon ismerem ki magam. - a mondat második felét halkabban mondom, nem akarom mindenki előtt mégjobban felhívni magamra a figyelmet. Meg aztán, nem akarom magam annyira leégetni a professzor előtt olyan hülye kérdésekkel, hogy mit is esznek a muglik, úgyhogy inkább csak körbenéz.
- Ööööö nem tudom, talán valahol amúgy is ki van írva, hogy étterem. - gratuláljunk együtt Vikonak és a fantasztikus logikájának. Jár a taps!
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 15. 00:13 | Link

Viko

Bökése után ijesztő sikkantás, lendülő tenyér... Attila védekezőpózba vágódik. Összehúzta magát, behunyta a szemét és egyik kezével próbálta elkapni kollégája karját, nehogy az véletlenül arcon találja. Merlinnek köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült megúsznia a katasztrófát, így ismét természetes testtartást vehetett fel. Még azért fújt egyet, hiszen kissé lesápadt az események hirtelensége miatt, aztán jobbnak látta körbenézni párszor, nem-e nézték őt valami közönséges zsebesnek, aki pórul járt. Szerencsére nem sok szemtanúja akadt a komikus jelenetnek, vagy csak ennyire hozzászokott a pesti lakosság az efféle történésekhez.
- Semmi baj. Akkor rosszkor? Vagyis... sietsz? Mert akkor nem tartalak fel - mondta bűnbánóan, hiszen nem elég, hogy a frászt hozta társára, még hátráltatja is a közlekedésben. Persze Nekeresd nem ebben az irányban van, bár ebbe akkor bele se gondolt. Az a "még van időm" persze erősen azt sugallja, hogy az imént egy hülye kérdést tett fel, de biztosra akart menni. Későbbi dolga ellenére igenis lehetnek más elintéznivalói az embernek, máskülönben miért sétálgatna oly határozottan  a körúton? Jó ötletnek tűnt leszólítania, de nem erőlködik, ha jobbnak látná egyedül folytatni útját. A környező éttermekről azért még megkérdezte, hátha a segítségére lehet, de sajnos nem lett okosabb. Sőt, a válasz egy kissé furcsa is volt. Feltehetőleg nem jár gyakran erre. Még az is megfordult a tanerő fejében, hogy esetleg eltévedt. Inkább nem kérdezett rá, nehogy beégjen és rossz viszonyt alakítson ki azzal a személlyel, akivel körülbelül minden nap találkozhat az iskolában.
- Mindegy, majd elintézem valahogy. Nem olyan sürgős, vagy nem is muszáj. Hogy vagy egyébként? Bírod még a vizsgaidőszakot?
Tény, hogy a tanár úrénál kevesebb létszámot tanít, de attól még lehet ugyanolyan megterhelő számára ez a hónap.
Hozzászólásai ebben a témában


Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 00:38 | Link


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

A professzor a lendülő tenyérre reflexszerűen reagál, mintha világ életében nők pofonjai elől menekült volna, de szerencsére ez a kis jelenet hamar helyre jön és semmi kellemetlenséggel nem zárul, Viko meg ezt az észrevételét meg sem említi.
- Ó nem, nem sietek sehová. Nem tartasz fel, ugyan. - mosolyog a férfira könnyeden, hogy is tarthatná fel, hiszen ő se tudja éppen, merre is menjen hirtelen. Csak egy kicsit jobban meg akarta ismerni ezt a várost, mindig úgy parázik tőle, ő a kis vidéki boszorkány 'menedékből... Lopva végigpillant Attilán, aki elég elegánsan van felöltözve ahhoz, hogy inkább ő siessen valami tárgyalásfélére, de azt is kénytelen beismerni, hogy sokkal jobban tud muglisan öltözködni nála. Micsoda szégyen ez egy nő számára... A kérdésére viszont nem kapott választ, hogy a férfi mit is keres errefelé Budapesten, de sebaj, nem fog rámenősen kérdezősködni. Az étterem keresgéléséről viszont pillanatnyilag letesz, ez némiképp megkönnyebbülés, mert tényleg nem tudott volna ebben segíteni.
- Köszönöm jól, az üzlet kicsit döcög ugyan, de Nekeresden kezd beindulni, a tanítás meg nem vészes, alig van diákom, ők viszont nagyon lelkesek. Ez az időszak meg így tanárként nem vészes. Diákként sokkal stresszesebb volt. - kuncog fel egy kicsit, egy pillanatra visszaemlékezve arra, hogy hányszor is kellett egy bizonyos osztályt megismételnie, na meg az az ötödéves záróvizsga...
- Te hogy vagy és hogy telik ez az időszak? Nem lehet könnyű, a Bűbájtan alaptantárgy és sokan vizsgázhatnak belőle.
Nem is tudja elképzelni, hogy ő ennyi diákot vizsgáztasson egyszerre, kicsiket és nagyokat egyaránt... belegondolni is szédítő.
- Hüm... amúgy te most sietsz valahová? - érdeklődik és tekintetével finoman Attila öltözékére utal.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 15. 01:08 | Link

Viko

Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy bátor akciója nem volt hiábavaló. Még ha egy kissé zavartnak is tűnt a válaszával, bár ezt betudta az imént okozott sokkhatásnak. Na igen, kellemetlen helyzetbe hozott egy nőt. Sürgősen jóvá kell tennie a baklövést, még mielőtt a tanáriban valami negatív kép rajzolódna ki róla a háta mögött. A hírnevére azért oda-odafigyel. Ami viszont jóval nagyobb húzóerővel bírt, az a kettejük kapcsolatának problematikája. Elnézve Vikot, hirtelen egy olyan alkalmat se tudott volna mondani, amikor ők ketten hosszasan elbeszélgettek volna bármiről is, ami nem a tanításhoz köthető. És ez egyébként igaz a többi kollégájának többségével is. Talán égi jel, hogy változtasson ezen, hogy ne csak a munkahely legyen közös, hanem egy kicsit ismerjék meg egymást jobban is. Lehet persze, hogy csak ő ez a barátkozós fajta, de úgy gondolta tehet egy próbát. Nem szeretne barátok nélkül a sírba menni. A régi kapcsolatait nem hagyta elévülni, sok ismerősével fut össze a gimnáziumi évekből, vagy netán a gyerekkori ismertségek bukkannak fel időnként, de ezek egyre inkább halványodnak az évek előrehaladtával. Év közben, ha elmerül a tanításban, akkor szinte csak a szűk családi körrel és a kastély vonzáskörzetében élőkkel tudja ápolni a viszonyát, egyébként semmi-senki új nem jön az életébe.
- Na, örülök... Hát igen, így már könnyű - nevette el magát a dolgon. Végül Viko is tanár lett, s csak néhány éven múlt, hogy nem tanította. Arról azonban nem sokat tudott, hogy az üzleti dolgaival mi a helyzet, de túl hülyén vette volna ki magát, ha nyíltan rákérdez. Hely kellett, ahová beülhettek. El is kezdett a szemével keresni egy megfelelő kávézót.
- Én megvagyok, köszönöm. Most végeztem egy olyan tárgyalás féleséggel, a szokásos tolmács-szerep. Hát, hétköznap azért nem könnyű, évről évre többen vannak a vizsgázók közül, de igyekszem mindig a jobbik jegyet adni.
Sajnos még így is előfordul, hogy valaki megbukik, de van az a pont, amikor már senki nem segíthet a diákon. Az ilyen eset kizárólag a tanuló hibája.
- Neem, már nincs dolgom. A kajavásárláson kívül, ami meg ráér. Ha gondolod, akkor esetleg...? Beülhetnénk valahova, úgyis keveset tudok rólad - vallotta be őszintén.
Hozzászólásai ebben a témában


Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 11:01 | Link


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Na igen, kevés diákkal könnyű a vizsgáztatás. Gyakorlatilag egy délután megvan az egész, ezért is örül annak, hogy csak nagyokat tanít és marad ideje intézni a bolt ügyeit. Lassan másik városkába is terjeszkedni akar, úgyhogy ilyen téren van dolga bőven. Most azonban a véletlen úgy hozta, hogy egy viszonylag szabad napján összefutott egy amolyan ismeretlen ismerőssel. Nem sokat tud Szikszai professzorról, nem is igazán beszélgettek még ennyinél többet, mint most, pedig jó lenne megismerni pár kollégát, így, hogy lent tanít a faluban, kívülállónak érzi magát.
- Tolmács? Azta. - döbben le, mondjuk nem kéne ennyire meglepődnie, elvégre egy ilyen sok diákot tanító tanárnak érdemes tudnia idegen nyelveket, mert ha jól tudja, angolul is megy náluk az oktatás.
- Na igen, te legalább jószívűen osztályzol. - csak eszébe jut egy pillanatra régi bájitaltan tanára, aki még most is a bagolykőben tanít és ki is rázza a hideg. Egy rakat kérdést feltenne a tanítási módszereivel kapcsolatban, de úgy érzi, kicsit fura lenne itt bűbájokról és különféle jutalmazási varázsédességekről beszélgetni a nyílt mugli utcán, meg hát amúgy se ismerik olyan jól egymást, hogy ilyen praktikákról kérdezgesse. Aztán, mintha csak a gondolataiban olvasna teszi fel kérdését a férfi, Viko pedig pár értetlen pislogás után önkénytelenül mosolyogni kezd zavarában.
- Persze, miért ne? - ugyanezen gondolkodott végülis ő is, de hogy nézett volna az ki? Mintha csak randira hívná az amúgy elegánsan kiöltözött kollégát. Na, így legalább még egy probléma áthidalva.
- Csak én tényleg nem vagyok erre ismeretes, szóval fogalmam sincs, merre menjünk. - mondjuk pont látott erre egy kávézót, ami mellett elsétált, de most annyira zavarba jött, hogy nem jut eszébe azonnal.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 15. 12:01 | Link

Viko

- Igen, amolyan másodállásban. Igazából a legkülönfélébb feladatokkal bíznak meg a Minisztériumban, aztán megyek, ha ráérek - magyarázkodott a láthatóan megdöbbent beszélgetőtársának. Tulajdonképpen ő is meglepődött, hogy ezt még nem tudták róla. Úgy hitte, ennyit azért legalább ismernek Szikszairól, még ha esetleg nem is találkoztak vele. Valóban hasznos, ha az ember több nyelven is beszél, különösen az utóbbi években kapott nagyobb szerepet az ilyen munka. Jó döntés volt annak idején ráfeküdnie erre a területre, hiszen ha nem lenne már benne ennyire a dolgokban, ilyen tapasztalattal, akkor valószínűleg a fiatalabbakat foglalkoztatnák odabenn. Merthogy pont az utánajövő generáció büszkélkedik több tolmáccsal.
- Nálam is meg kell küzdeni, ha jó jegyet akarnak - pontosított, még mielőtt téves következtetéseket vont volna le - Szerintem biztos ismered azt a kávézót a budanekeresdi főtér mellett. Az esetleg?
Mint megtudta, nem nagyon ismeri a járást, a körúton pedig sosem tudhatja az ember, hogy milyen helyre ül be. Történetesen nem tartozott Attila kedvenc vendéglátói-övezetéhez, s mivel a lány is a mágusnegyedbe tartott, gondolta elhoppanálhatnának. Az egész csak egy pukkanásnyi idő, s megkímélik magukat a hosszú gyaloglástól, zsúfolt tömegközlekedéstől vagy a szúrópróbaszerű étteremteszttől. A régi és jól ismert régió mellett adták le voksukat. A tanár úr kissé kinyújtotta karját, hogy Viko azt megragadva csatlakozzon a hoppanáláshoz, majd ha ő is benne volt a dologban, másodpercek alatt már az említett kávéház bejáratánál álltak. A jó időnek hála a kinti részlegen is le lehetett már ülni, így letelepedtek egy kétszemélyes asztalkánál.
- Mindjárt más - nyújtózott, hisz öltözetében nehezen tudott elkényelmesedni - Mit kérsz? - kérdezte, még mielőtt rátértek volna egyéb témákra.
Hozzászólásai ebben a témában


Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 14:11 | Link


- belváros, valahol a nyugati közelében, aztán Budnekeresd, vizsgaidőszakos hétvége

Nem nagyon csodálkozik azon, hogy másodállást kell némely tanárnak vállalnia... de mondjuk az egy kicsit meglepi, hogy pont egy ilyen alaptantárgynak számító oktatónak is elkél a mellékes. Persze az is lehet, hogy csak a kalandvágy vezérli Szikszait, egyfolytában ugyanazt az anyagot oktatni megterhelő lehet.
- Aha, értem. - vet egy "na persze, persze, tanár úr" pillantást Attilára, amolyan kicsit pajkosat, valahogy nem tudja kinézni belőle, hogy olyan borzasztóan szigorú lenne. A nekeresdi kávézó ötletére felcsillannak szemei és széles mosolyra húzódnak ajkai, egyből bólogatni kezd.
- Igen, igen, ismerem! Nagyon jó kis hely, de... - elhallgat, van ugyan oda jegyrevalója, de innen messze van, vissza kéne menniük a sárga, síneken járó járműhöz, aztán a hídtól meg fel a zöld vonatra... De Szikszai a karját nyújtja, amit először Viko nem is ért és fülig vörösödve esik csak le neki, hogy létezik hoppanálás is a világon, egy bűbájtan tanárnak pedig biztosan van rá jogosítványa. Persze, végülis ez a legkézenfekvőbb, elvégre mágusok volnának, vagy mik... Itt viszont túl feltűnőek lennének, úgyhogy pár percnyi séta és egy kihaltabb utcán körülnézés után már érzi is, ahogyan felkapódik a köldökénél fogva és érkezik meg gyomorforgató utazásukból Budanekeresd macskaköves főterére, a kávézó elé, orrát jó alaposan beverve az utca kövezetébe. Lehetne valami ennél is cikibb? Kicsit könnyező szemekkel próbálja kerülni kollégája valószínűleg értetlen pillantását. Orrát is próbálja takarni, aztán kitapogatja, hogy nincs is annak semmi baja, csak kicsit beütötte. Az hiányozna még, medimágust hívni egy egyszerű kávézáshoz... érzi, hogy ezt az iméntit meg kell majd magyaráznia, de inkább újra csak zavarban lévő mosolyt erőltet arcára, mintha mindez direkt lett volna és megszokott dolog lenne. Nem is mer belegondolni, hogy a már itt fogyasztó vendégek vajon mit szólhatnak ehhez a jelenethez... valószínűleg halkan próbálnak nem röhögni. Követi Attilát az egyik kétszemélyes, kinti asztalhoz, leül, de még mindig nem igazán mer a másik szemébe nézni.
- Egy Epervarázst és egy Pudingos-epres kosárkát, ha valami igazán finom sütit szeretnél, ez utóbbit nagyon tudom ajánlani. - neeeeem mintha annyi időt eltöltött volna itt, hogy tudja. Amikor kiérkezik a pincér, le is adja a kis rendelését, majd mégegyszer megtapogatja az orrát és csak most néz fel lopva Attilára.
- Öööööööööööéééésamúúúúúgy te gyakran jársz ide? - hót átlagos kérdés, dehát valamivel el kell indítani a beszélgetést egy ilyen kínos jelenet után.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek