Hámori kisasszony
- Budapest szívében -

Egy átlagos csütörtök estén teljességgel természetes a bárpult mellett tölteni az idejét egy pohár jó minőségi whisky társaságában és élvezni a forgatag nyújtotta előnyöket, a választékot főképp, és a csapos ismeretének varázsát. A csinos, kreol bőrű hölgy csaposét, természetesen. Könnyed csevegés, néha egy-egy szertelen nevetésfoszlány vész el a dübörgő zene basszusában, lopott tekintetek érnek célba. El nem mondhatja, milyen pazar  alaphangulatot kölcsönzött neki kurta félóra, mióta megérkezett. Az egészet megkoronázandó, jazzt játszik az élőzenekar. Ennél többet keresve sem kérhetne.
Illetve de, volna még a kívánságlistáján bőven hely, most viszont válogat, ez az aprólékos megfigyelés ötperce, amikor a latin származású pultoslányt mások foglalják le, neki pedig van ideje végigpásztázni a felhozatalt. Egy, kettő... legfeljebb három jöhet szóba, már azok közül, akik benne foglaltatnak a látóterébe.
Egyedülállónak lenni jó. Rendelkezik azzal a luxussal, hogy nincs lekötve egy partnerhez, kedvére kimozdulhat bármikor a komfortzónából, vagy visszamászhat oda. Sokkal több mozgástérrel bír egy lekötött férfihez képest. Ezért sem fog soha megnősülni, de még a gondolatot is messzire elkerüli. Csütörtök este, üdv neked, Krisztof repesve várja, milyen meglepetéseket tartogatsz neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=570395#post570395][b]Maróti A. Krisztof - 2016.03.03. 23:50[/b][/url]

Hámori kisasszony
- Budapest szívében -

Egy átlagos csütörtök estén teljességgel természetes a bárpult mellett tölteni az idejét egy pohár jó minőségi whisky társaságában és élvezni a forgatag nyújtotta előnyöket, a választékot főképp, és a csapos ismeretének varázsát. A csinos, kreol bőrű hölgy csaposét, természetesen. Könnyed csevegés, néha egy-egy szertelen nevetésfoszlány vész el a dübörgő zene basszusában, lopott tekintetek érnek célba. El nem mondhatja, milyen pazar  alaphangulatot kölcsönzött neki kurta félóra, mióta megérkezett. Az egészet megkoronázandó, jazzt játszik az élőzenekar. Ennél többet keresve sem kérhetne.
Illetve de, volna még a kívánságlistáján bőven hely, most viszont válogat, ez az aprólékos megfigyelés ötperce, amikor a latin származású pultoslányt mások foglalják le, neki pedig van ideje végigpásztázni a felhozatalt. Egy, kettő... legfeljebb három jöhet szóba, már azok közül, akik benne foglaltatnak a látóterébe.
Egyedülállónak lenni jó. Rendelkezik azzal a luxussal, hogy nincs lekötve egy partnerhez, kedvére kimozdulhat bármikor a komfortzónából, vagy visszamászhat oda. Sokkal több mozgástérrel bír egy lekötött férfihez képest. Ezért sem fog soha megnősülni, de még a gondolatot is messzire elkerüli. Csütörtök este, üdv neked, Krisztof repesve várja, milyen meglepetéseket tartogatsz neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=570422#post570422][b]Hámori A. Vanda - 2016.03.04. 13:59[/b][/url]

Vannak olyan békák, amiket az ember lánya nehezen nyel le - ilyenkor választhatunk, hogy a belénk nevelt társadalmi szerepnek megfelelve uralkodunk magunkon, és túllendülünk a problémán, mert egy nő hát az mindent kibír; vagy azt a bizonyos békát jól irányzottan visszaköpjük arcba. Hát, azt is elmondhatjuk, hogy vannak olyan békák, amik nem hagynak választási lehetőséget.
Még egy-két szépen kicicomázott jelzőt eldohogok magamban, miközben visszacsúsztatom a mobilomat a táskámba, és a bárpulthoz lépek. Attól függetlenül, hogy a jelek szerint Gerda és így társaság nélkül nézek szembe az estével, még ihatok egyet a stresszgócom valódi okára: a vizsgákra. Fulladna meg az összes, akinek köze van a szenvedésemhez és a VAV-hoz. Bánatomra a csinos kis pultos lány minden kapálózásom és szuggerálásom ellenére sem képes velem foglalkozni – bezzeg ha pasi lenne… - így úgy néz ki, még a bár is felültet.
Kissé indulatosan egy mélyet sóhajtok és leülök az időközben már a csípőmbe fúródott bárszékre, hogy utána a világ gondjairól gondolkodva várjam a soromat, mikor pillantásom a mellettem helyet foglaló férfira vetődik. A kósza pislogás végül vissza-visszavándorló tekintetté válik, hogy jobban szemügyre vehessem, bár inkább az itala  érdekel, mint ő maga. Az csak bónusz, hogy jól is néz ki, legalább őt előbb észreveszi az a dög a pultban, mint engem. Mondjuk minek arra várni?
A pislogásokat megelégelve kicsit közelebb hajolva próbálom magamra felhívni a figyelmet, hogy szemkontaktust teremtsek, ha eddig nem sikerült volna - bár meg kell valljam, önmagamba vetett hitem meginogna, ha nem érzékelte volna már eddig a jelenlétemet, és szám sarkában megbúvó játékos mosollyal vékony ujjaimmal a kezében tartott pohár felé osonok, hogy átvegyem azt. A meglepetés erejét használva és a következményekkel nem törődve elveszem a whiskyt, és a pohár pereme felett még mindig a férfit figyelve aprót kortyolok belőle.
Hát igen, a türelem nem kimondottan az én erősségem.