Van Budapesten egy viszonylag újnak számító ékszerüzlet azoknak a sznob varázslóknak, akik itt élnek, nem akarnak Üstödig hopponálni, de Pestseholse túl koszos nekik. Az ő egyöntetű véleményük, hogy a fővárosnak erre már igencsak szüksége volt - mégiscsak ez a központ! - és az üzlet tulajdonosa is így vélheti, ennél feltűnőbbre ugyanis nehezen tehette volna a hely csupa törhetetlen, ragyogó üvegből készült falait, a csillogó fehér márványpadlóját, drága, modern festményeit és mindennek az ékét, a bent tornyosuló szikrázó kristálycsillárt. Bár a muglik mindezt nem láthatják, a tulajdonos nem volt hajlandó egy ócska lepratelep illúzióját kelteni bennük, főleg nem a Váci utca egy beugrójában - így ők egy közeli szálloda hátuljának vélik a helyet, egy olyan bejáratnak, amit csak az ott dolgozók használhatnak - lényegtelen információ, mely felett egy átlagos ember hamar elsiklik.
Hátránya csak egy van; viszonylag gyorsan zár. Épphogy lement a Nap, 17:00-17:30 fele jár az idő és Iannek bő fél órája maradt, hogy kiválassza a legmegfelelőbb ajándékot Ethan számára - egyrészt azért, mert dolga van utána, másrészt pedig hatkor sűrű mosolyok közepette fogják kitessékelni az üzletből.
Valószínűleg a sietsége teszi - vagy a szemébe villant a természetellenesen fényes épület - de ahelyett, hogy az utat nézné és a sietősen bekanyarodó, felé igyekvő közeledő taxit, következetesen nem vesz róla tudomást, aminek egy hatalmas fékezés az eredménye. Mindketten kellettek ahhoz, hogy elkerüljék ezt az ütközést; a sofőr gyors reakciója és Ian reflexe is, aki a taxi felé tartott kézzel védekezően ugrik arrébb. Kell pár másodperc, míg mindketten felocsúdnak, addig meglepetten bámulnak egymás szemébe - végül Ian tér magához hamarabb, felegyenesedve int a férfinak, a sűrű káromkodását pedig már meg se hallja, mert újra célirányba fordul és ruganyos lépteivel felkocog a bolt előtti néhány lépcsőfokon. Csilingelve csukódik utána az ajtó, ő pedig az egyik eladó(hölgy) kezébe kerül - vele aztán a méregdrága, elvarázsolt karórákat kezdi nézegetni, utána egyedül marad. Az ékszerek felé hajolva nem is figyel a hely számtalan egyéb választékára, de a pult mögött maga a tulajdonos áll. A belül is roppant fényes, fehér helyiség érdekes kontrasztban van a kinti környezet sötétségével - így majdnem hogy bensőséges környezetet teremt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564586#post564586][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.01.20. 23:29[/b][/url]

Van Budapesten egy viszonylag újnak számító ékszerüzlet azoknak a sznob varázslóknak, akik itt élnek, nem akarnak Üstödig hopponálni, de Pestseholse túl koszos nekik. Az ő egyöntetű véleményük, hogy a fővárosnak erre már igencsak szüksége volt - mégiscsak ez a központ! - és az üzlet tulajdonosa is így vélheti, ennél feltűnőbbre ugyanis nehezen tehette volna a hely csupa törhetetlen, ragyogó üvegből készült falait, a csillogó fehér márványpadlóját, drága, modern festményeit és mindennek az ékét, a bent tornyosuló szikrázó kristálycsillárt. Bár a muglik mindezt nem láthatják, a tulajdonos nem volt hajlandó egy ócska lepratelep illúzióját kelteni bennük, főleg nem a Váci utca egy beugrójában - így ők egy közeli szálloda hátuljának vélik a helyet, egy olyan bejáratnak, amit csak az ott dolgozók használhatnak - lényegtelen információ, mely felett egy átlagos ember hamar elsiklik.
Hátránya csak egy van; viszonylag gyorsan zár. Épphogy lement a Nap, 17:00-17:30 fele jár az idő és Iannek bő fél órája maradt, hogy kiválassza a legmegfelelőbb ajándékot Ethan számára - egyrészt azért, mert dolga van utána, másrészt pedig hatkor sűrű mosolyok közepette fogják kitessékelni az üzletből.
Valószínűleg a sietsége teszi - vagy a szemébe villant a természetellenesen fényes épület - de ahelyett, hogy az utat nézné és a sietősen bekanyarodó, felé igyekvő közeledő taxit, következetesen nem vesz róla tudomást, aminek egy hatalmas fékezés az eredménye. Mindketten kellettek ahhoz, hogy elkerüljék ezt az ütközést; a sofőr gyors reakciója és Ian reflexe is, aki a taxi felé tartott kézzel védekezően ugrik arrébb. Kell pár másodperc, míg mindketten felocsúdnak, addig meglepetten bámulnak egymás szemébe - végül Ian tér magához hamarabb, felegyenesedve int a férfinak, a sűrű káromkodását pedig már meg se hallja, mert újra célirányba fordul és ruganyos lépteivel felkocog a bolt előtti néhány lépcsőfokon. Csilingelve csukódik utána az ajtó, ő pedig az egyik eladó(hölgy) kezébe kerül - vele aztán a méregdrága, elvarázsolt karórákat kezdi nézegetni, utána egyedül marad. Az ékszerek felé hajolva nem is figyel a hely számtalan egyéb választékára, de a pult mögött maga a tulajdonos áll. A belül is roppant fényes, fehér helyiség érdekes kontrasztban van a kinti környezet sötétségével - így majdnem hogy bensőséges környezetet teremt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564626#post564626][b]Báthory Elizabet - 2016.01.21. 01:18[/b][/url]

Ritka alkalmak egyike, hogy nem egyenesen az üzletben köttetik meg egy üzleti tranzakció, hanem az adott tárgyat neki kell kiszállítania. Alapvetően magával a kiszállítás tényével nehezen békül, elvégre nem valami futár ő! Nem is mozdítaná kisujját sem, ha éppenséggel nem kapna a művészien kidolgozott, bronzzal keretezett drágaköves pecsétgyűrűért cserébe tetemes mennyiségű összeget. Nem csoda, Esterházy Pál gyűjteményéből való darab, amire a muglik nem tették még rá a kezüket, hogy aztán teljesen haszontalanul üveg mögött mutogassák egymásnak. Skandalum! Az ékszerek azért vannak, hogy viseljék őket, lényegtelen, hogy férfi vagy nő az, akinek az ötvös gonddal és időt nem kímélve elkészítette.
A taxi hátsó ülésén ülve hajtanak át az Astoria kereszteződésénél - ekkor pattintja fel a pipere tükröt maga előtt, míg szabad kezével a táskájában rúzs után matat. Felpillant, tekintete találkozik a sofőr figyelő szemeivel.
- Az utat, kedvesem, az utat nézze.
Az élénkvörös lassan, pontos vonalakat tartva festi meg először a felső ajkát, majd élét az alsó ajakhoz igazítva fejezné be a művét, amikor is az autó éles kerékcsikorgással fékez. Csak az út elején akkurátusan bekötött biztonsági öv miatt nem csapódik az előtte lévő anyósülésnek, azonban a rúzs így is óhatatlanul túlfut.
- Az ég áldja meg... - szisszen fel bosszúsan, miközben ölbe veszi a táskáját. Még a nagy kendő után keresgélésben is jut ideje arra, hogy, igazából teljesen feleslegesen megkeresse a majdnem-megtörtént-balesetnek, illetve a nagyon-is-megtörtént-sminkbalesetnek az okozóját. A sofőr heves káromkodással engedi le a lábát a fékről, és lazít a kormány szorításán. Ian épp elmenőben van, s bár az arcát pont elcsípi - minek?
Drámai és teljesen szükségtelen sóhajjal törli le az elkenődött rúzst, s kezdi kiigazítani a problémás részeket.
- Mindegy, menjen tovább. - Amíg végigérnek a hátralévő szakaszon, addigra ő maga is be tudja fejezni a munkát.
Nagyjából meg is feledkezik erről az apró kis afférról amikorra átlépi ugyanannak az üzletnek az ajtaját, amit a rellonos fiú is néhány perccel ezelőtt. Addigra Iant már valószínűleg pártfogásába vette az egyik alkalmazott, úgy, ahogyan hozzá is jut egy mosolygós, kleopátra frizurás, friss diplomás hölgy, kellemes, ám még pont nem illetlenül rövid szoknyában. Hátravezetik a pulthoz, a pecsétgyűrű kikerül a táskából, ki az asztala, aztán a hölgy kezébe, végül a staff helyiségébe, amíg megvizsgálják, az eredeti gyűrűt hozta-e el magával. Egyelőre úgy sem mehet el addig, amíg meg nem győződtek az eredetiségéről, így jobb dolga híján ő maga is a kínálat között kezd el szemezgetni véletlenszerűen.
.. Addig, míg nem talál magának jobb néznivalót.
- Oh, csak nem az óvatlan járókelő! Drágám, legközelebb nézz szét jobban az úton, nem venném a szívemre, ha pont az én taxim gázolna el legközelebb.
Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy más taxival kiegyezne-e?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564776#post564776][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.01.21. 19:05[/b][/url]

Annyira bele van merülve a fehér pultra kiterített órák tanulmányozásába, hogy nem érdekli, ki lépett be mögötte az üzletbe - fel se nézve a kezei közé emel egy barna bőrszíjas darabot (ami a leírása szerint amellett, hogy roppant elegáns, még a viselője aktuális öltözködéséhez is képes idomulni), mikor egy női hang megszólítja. Mindenekelőtt természetesen visszahelyezi az órát a helyére.
- Elnézést, de... - Nagyjából eddig jut a válaszban, mert ekkor szembefordul a nővel és az arcába néz. Nehéz megmondani, mi jutott el először a tudatáig; az a furcsa, nehezen megfogalmazható kisugárzás, vagy az ezzel érdekesen ötvöződő váratlan szépség - mindenesetre az ösztönei előbb reagálnak, mint ő, és akaratlanul is hátrébb lép. Fél centin múlik, hogy ne ütközzön a mögötte nyúló pulttal - úgy tűnik, ez egy ilyen 'majdnem megtörténik' nap.
- Legközelebb keressen egy rendes sofőrt. - Fejezi be néhány pillanattal később udvarias, nyugodt hangon. Mivel egy gyors mérlegelés után úgy dönt, az előbbi férfiatlan viselkedése nevetségesen nézett ki, most visszalép és - éppen látható módon - ki is húzza magát. Közben kitartóan tovább nézi az ismeretlent - kicsit olyan, mintha képtelen lenne levenni róla a tekintetét. Az első meglepettség eltűnik az arcáról, de úgy tűnik, nehezen tér napirendre a bizarr reakciója és afölött, ami ezt kiválthatta belőle - tulajdonképpen éretlensége azzal is keveredik, hogy túl sok kedve sincs máshová nézni. Az agyára szálló lila köd először megakadályozza, hogy felfogja a természetfeletti jelenséget, de ezúttal nem hátra, hanem előre lép egy fél lépéssel - utána finoman krákog egyet, ami segít neki abszolút visszatérni önmagához. Még szerényen -háh!- el is elmosolyodik.
- Tényleg elkeserítő lenne, ha csak azért esne bajom, mert Ön siet valahová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=565051#post565051][b]Báthory Elizabet - 2016.01.22. 20:31[/b][/url]

Elnézést, de. Igen? Érdekelné, hogy mi a folytatása az elkezdett mondatnak, de aztán a fiú megfordul, és ugyanezzel a lendülettel lép ösztönösen hátrébb. A reakciója annyira spontánul ártatlan és kedves, hogy szórakozott mosoly ül ki az arcára tőle. Olyan határozottan kezdett bele a mondatba, aztán amint felé fordult, mintha elvágták volna a szavait. Nos, ha csakugyan így történt - akkor kénytelen magának betudni ezt a hatást, ezzel együtt bóknak is veszi.
- A körülményes sofőrválasztásomnak köszönhető, hogy a csontjaid még rendben vannak.
A válasz egy mosoly kíséretében érkezik, és képtelen magázni a fiút, ahhoz túl frissnek és fiatalnak tűnik. Főleg azzal a bátor lépéssel, amit visszafelé tesz Ian, előre, korrigálva az iménti, mostanra egyértelműen megbánt reakcióját.
Ezzel a fiús zavarával, egyben elszánt akarással, hogy férfiasnak és merésznek tűnjön, holott még egyértelműen nem dolgozta fel teljesen a benne összecsapó különböző benyomásokat, olyan aranyos, hogy legszívesebben hangot is adna neki.
Tulajdonképpen... meg is teszi. Egyik kezét egyre szélesedő mosolya elé emeli.
- Awwww.
Pontosan. Awwwol. Ezek az emberek olyan tündériek tudnak lenni, még ennyi év köztük eltöltött idő után is, hogy az egyenesen melengeti a (kétségesen létező) lelkét.
- Najólvan, csakugyan kár lenne, máskor vigyázz az ékszerboltba siető hölgyek fuvarjaival. Nincs veszélyesebb annál, minthogy egy nő és a gyémántjai közé állsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566508#post566508][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.01.25. 23:06[/b][/url]

'Awww?' Szóval awwww. "aawww".
Nem veszi direkt gúnyolódásnak a nő reakcióját, de mégse képes arra, hogy figyelembe se véve eltekintsen felette - no persze, túlzás lenne azt feltételezni, hogy egyáltalán megpróbálja. Mindez némileg józanítólag hat rá, még hatásosabban, mint a legutóbbi saját próbálkozása.
- Awww. - Visszajátssza a mozdulatait és a hangmagasságát, finoman dramatizálva azokat - utána mosolytalan arccal adja tudtára, hogy így kidomborítani egy apró, akaratlan botlást, mennyire nem szükségszerű. Persze vehetjük úgy, hogy ez méltó revans a sminkbaleset után, de valószínűtlen, hogy erről Ian-t is meg lehetne győzni, elvégre kérem, itt most a hiúságáról van szó! Főleg nem az ezután következő kedélyes fejsimogatás után...kezdi furcsállni, hogy már másodjára intik arra, hogy vigyázzon magára.
- Diamonds are a girl's best friend, igaz? Régen mindig azt hittem, hogy inkább a ruhák azok. - Jegyzi meg semleges hangon, miközben félig már visszafordul az Ethan-nek kinézett óra felé, amit mintha egy pillanatra teljesen elfelejtett volna. Ez a nő...van benne valami szükségszerű hatalom, valami illékony, megfoghatatlan...Ian egészen sok kultúrában nőtt fel egyszerre, de mégis ismeri az érzést, mikor valaki olyannal találkozik, akiről megsejteni, hogy idegen helyről jött - anélkül, hogy bármit látnál a viselkedéséből. Nos, a nőre pillantva valami olyan érzés fogja el, mintha szintén egy idegen lenne, de a különbség mélyebb, mint a nemzeti hovatartozás; van benne valami egészen nem emberi. A modora, a megjelenése egy olyan vadászhoz teszi hasonlatossá, akihez örömmel járulnának az áldozatok, miközben biztos, hogy egy varázsló se akad, aki ne érezné a belőle áradó különös mágiát vagy ne hitetné el magával szívesen, hogy a szépségen kívül nincs más fegyvere. Még akkor se, ha erre többször figyelmeztetik.    
Ha pedig magát az gyémántmán-jelenséget nem is, de a szenvedélyt, ami egyes embereket a drága ékszerekhez köt, közel érzi magához - futólag elmosolyodik, de csak az orra alatt, mert már legalább fél órája nem jutott eszébe a kviddics - aztán kiemeli az ajándékba szánt mágikus órát, természetesen a hozzátartozó dobozába illesztve. Döntött, végzett - de egyelőre nem indul, csak a másikra néz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566811#post566811][b]Báthory Elizabet - 2016.01.27. 00:55[/b][/url]

Az a híres férfi becsület, amibe mélyen bele van kódolva, hogy "egy férfit nem nevezhetnek aranyosnak". Sőt, most bebizonyosodik, hogy még csak az erre való utalás is bűnnek számít. Legalábbis Ian arckifejezése és a már-már sértett éllel kinyögött ismétlése a rövid, ámde szívből jövő "awwjának" erre enged következtetni.
A nő sajnos nem mutat hajlandóságot, hogy megbánást tanúsítson, mivel a mosolya csak tovább szélesedik.
- Túlzás, hogy a legjobb, de meglehetősen jó viszonyt ápolunk, igen.
Ha öltözködni az ő ízlésének néha nem is tudott jól (pontosabban akkor, amikor éppen ikonikus fénykép készül róla), a szállóige tulajdonosának szavaiban azért mégis csak volt valami.
- Egy csinos ruha méltó dísze csak egy szép ékszer lehet.
Más dolga nem lévén érdeklődve figyeli, melyik óra felé nyúl Ian, amikor láthatóan döntésre jut a kérdéses darabbal kapcsolatban. Ahogy Ian ránéz, habár egyértelmű, hogy szó sem lenne arról, hogy esetleg az ő véleményére várjon, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a tudtára adja.
- Ha megengeded, én inkább azt választanám a szerencsés barátodnak... párodnak? Akinek szánod. - Ha magának válogatna, akkor kevesebb dilemmával járna, egyszerűen a férfi agy könnyebben dönt szép-nem szép kérdéskörben. Szóval az, hogy ilyen körültekintéssel és hosszas megfontolással szemezget a különböző modellek között, arra utal, hogy inkább ajándékba lesz, nem egyéni használatra.
Egy kettővel arrébb lévő, nagyon hasonló darabra mutat, csak az óraszíj színe sötétebb kicsit.
- A szíj jobb minőségű, jobban fogja bírni a terhelést és később kell javíttatni, ha arra kerül sor, viszont ugyanabban az árfekvésben van, mint amit a kezedben tartasz.