A reptérről siet, Budapest utcáin. Nem is mondhatni, hogy siet, sőt kényelmes tempóban halad, csak a kissrác köröz körülötte. De mivel lehetne lekötni a figyelmét, ha most mentek el a szülei valami nyaralásra, ahova őt nem tudták vinni. Egy hétig nem lesznek itthon, abból a hétvégét Gwennél tölti, utána meg jönnek, érte Shay szülei. Még nem volt ennyi időt külön a szüleitől, de bizonygatta nekik, hogy Ő már nagyfiú és nem fog sírni. Ezen a szőke csak mosolygott és bevállalta vele ezt a két és fél napot. Vigyázott már a kölyökre, mindig találnak valami programot, amit mind a ketten szeretnek és most, hogy Alíz a szőkéhez költözött, őt is bevonhatják. Talán az volt az egyetlen kifogás a vigyázás ellen, hogy Gwen konyhájában (és szobájában) rengeteg az édesség, amit a kisfiú könnyű szerrel megszerezhet. De a lány ígérgette, hogy elteszi őket, meg keveset fog adni neki, mert szeretne pár napot eltölteni keresztfiával.
Tehát a kisfiúval kézen fogva sétál Pest utcáin.
- Gwen, Gwen menjünk a játékboltba - kiabálja a kisfiú, a lány kezét huzigálva. Sejtette, hogy amint a szülők elmennek, megmutatja a foga fehérjét a dolgokkal kapcsolatban. Pedig, ha tudná, hogy Gwen egy plüssel várja otthon, amit Ferdinánd nagyon szeretne.
- Mehetünk, és írunk fel dolgokat a karácsonyi listádra - bár az hosszú lesz.
Annyira szereti a játékokat, mint Ő a könyveket, de melyik gyerek ne lenne így? A játékok a gyerekkor elengedhetetlen részei.
Ferdinánd elengedi a kezét, Gwen pedig nem tudja mi ennek az oka. Előre figyelt és nem nézett se jobbra, se balra, így nem vehette észre a játszóteret, ahova a fiú siet. Ő nem igyekszik annyira, szem előtt van, és nem tud a lánynál gyorsabban futni. A fiúcskát figyelve megy neki az egyik járókelőnek.
- Bocs! - kér elnézést, mielőtt felnézne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=538783#post538783][b]A Lidércnyomás Lánya - 2015.11.03. 12:14[/b][/url]

A reptérről siet, Budapest utcáin. Nem is mondhatni, hogy siet, sőt kényelmes tempóban halad, csak a kissrác köröz körülötte. De mivel lehetne lekötni a figyelmét, ha most mentek el a szülei valami nyaralásra, ahova őt nem tudták vinni. Egy hétig nem lesznek itthon, abból a hétvégét Gwennél tölti, utána meg jönnek, érte Shay szülei. Még nem volt ennyi időt külön a szüleitől, de bizonygatta nekik, hogy Ő már nagyfiú és nem fog sírni. Ezen a szőke csak mosolygott és bevállalta vele ezt a két és fél napot. Vigyázott már a kölyökre, mindig találnak valami programot, amit mind a ketten szeretnek és most, hogy Alíz a szőkéhez költözött, őt is bevonhatják. Talán az volt az egyetlen kifogás a vigyázás ellen, hogy Gwen konyhájában (és szobájában) rengeteg az édesség, amit a kisfiú könnyű szerrel megszerezhet. De a lány ígérgette, hogy elteszi őket, meg keveset fog adni neki, mert szeretne pár napot eltölteni keresztfiával.
Tehát a kisfiúval kézen fogva sétál Pest utcáin.
- Gwen, Gwen menjünk a játékboltba - kiabálja a kisfiú, a lány kezét huzigálva. Sejtette, hogy amint a szülők elmennek, megmutatja a foga fehérjét a dolgokkal kapcsolatban. Pedig, ha tudná, hogy Gwen egy plüssel várja otthon, amit Ferdinánd nagyon szeretne.
- Mehetünk, és írunk fel dolgokat a karácsonyi listádra - bár az hosszú lesz.
Annyira szereti a játékokat, mint Ő a könyveket, de melyik gyerek ne lenne így? A játékok a gyerekkor elengedhetetlen részei.
Ferdinánd elengedi a kezét, Gwen pedig nem tudja mi ennek az oka. Előre figyelt és nem nézett se jobbra, se balra, így nem vehette észre a játszóteret, ahova a fiú siet. Ő nem igyekszik annyira, szem előtt van, és nem tud a lánynál gyorsabban futni. A fiúcskát figyelve megy neki az egyik járókelőnek.
- Bocs! - kér elnézést, mielőtt felnézne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544045#post544045][b]Kolf Krisztián - 2015.11.16. 17:38[/b][/url]

A kezében tartott lapokra nyomtatott szavakat olvassa, és csak néha-néha néz fel belőlük. Ennek köszönhetően nem megy neki például lámpaoszlopoknak, de a szembejövőknek maguknak kell figyelniük. Többségük ki is tér a fiú elől, így ő nyugodtan engedheti át magát a tanulás élvezetének. Na, jó, ez így talán kicsit túlzás, tekintve, hogy Krisz kifejezetten utál magolni, de tény, hogy mióta a mugli iskolába jár, tanárainak sikerült felkelteniük az érdeklődését, ha nem is minden, de legalább néhány tárgy iránt.
A fiúnak egyre kevesebbszer jut eszébe mindaz, amit ott hagyott, pedig rengetegen vannak, akik ölni tudnának csak egy kis részéért is. Elsőként rögtön ott van a gazdag, aranyvérű család, s annak hozományaként a kapcsolatok, a hírnév, a jó megélhetés lehetősége. A varázserő, ami megkönnyíti az ember életét. Barátok, akik mellette álltak. És egy lány, aki elfogadta olyannak, amilyen. Olyan páratlan lehetőségekkel született, amilyenekkel csak nagyon kevesen.
De valahogy ő élete során mindent megtett azért, hogy előnyeit egyre nagyobb hátrányokká faragja. Mégis, most úgy érzi, megérkezett. Talán mindig is ide vágyott: egy mugli város mugli utcájára mugli dolgokról olvasva. Egyre jobban sikerül beilleszkednie, már csak néha érzi úgy, mintha egy teljesen idegen világba csöppent volna.
Sietős lépteit a lánnyal való ütközés akasztja meg. Egyensúlyát nem veszti el, de azért hátrébb lép, majd bocsánatkérést morog az orra alatt. Aztán felpillant, és egy pillanatra megint a Bagolykőben érzi magát.
- Én nem figyeltem oda - válaszolja, majd zavartan lehajtja a fejét, hogy megbámulhassa a cipője kopott orrát. Nem tudja, mit mondhatna azok után, ahogy elküldte a lányt. De valamit mégis kell mondania.
- Örülök, hogy látlak, Miko - emeli zöld szemeit a lányra, és várja, hogy ő elköszönjön, és továbbmenjen az utcán, mint egy tünékeny látomás, mint egy emlék a múltból, hogy aztán mindketten tovább folytathassák az életüket anélkül, hogy kénytelenek legyenek felidézni minden szép, rút, csodás és borzasztó pillanatot közös múltjukból.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544320#post544320][b]Gwen L. Blake - 2015.11.17. 15:07[/b][/url]

Amikor kéne, akkor nem néz előre, és rögtön neki megy valakinek. Mostanában ilyen az Ő szerencséje. Nem is tudja mi lesz vele decemberben, mikor az egyik angol csapathoz megy válogatásra. Nem szeretne szégyent hozni a keresztapjára, aki volt olyan kedves és lebeszélte neki ezt a dolgot. Ha minden jól megy egy évre szerződnek le, de ez amolyan próbaszerű, legtöbbször a kispadról nézve a meccseket, néha-néha állna csak be, de utána akár rendesen is a csapat terelője lehet. Ez olyan lehetőség, amit nem utasíthatott vissza, bármennyire is nem érzi magát azon a szinten, ahogy ők játszanak. De ilyen teljesítmény mellett, semmi esély erre.
Hátralép kettőt, nyüszít egyet, majd meghallja a szavakat és a nevét. Egy személyen kívül senki nem nevezte és nevezi így. De, ha nem is mondja ki a Miko szócskát, ezer közül megismeri a hangját. Egy utolsó pillantást vet a csúszdázó fiúcskára, biztos mondták neki a szülei, hogy ne álljon szóba idegenekkel, és az idősebb férfira emeli a pillantását. Nem így képzelte el a találkozást, és nem is most.
- Én is örülök - mosolyog a fiúra. Még magában sem tisztázta, hogy mit érez iránta. Nem haragszik rá, amiért titkolózott és elhagyta, de teljesen megbocsátani sem tud neki. Régebben nem ezt mondta volna, ezt az is mutatja, hogy rögtön utána ment, de akkor a tudtára is adták, hogy vége.
- Hogy vagy mostanában? - bármennyire is kínosan fog véget érni ez a beszélgetést a lány megpróbálja. Barátok akár még lehetnek, ha úgy adja a helyzet. Elmenni sem tudna, mert Ferdinánd még biztos játszani akar, akkor is, ha a faluban is van játszótér. A napot egyébként is a városban szeretnék tölteni, elviszi mindenféle izgalmas helyre, amit megígért neki. Ezt simán megteheti a keresztfiának, főleg, mert olyan keveset találkoznak. De előbb ezt a találkozást kell lerendeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546527#post546527][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 15:03[/b][/url]

A lány nem megy tovább, ahogy Krisz számított rá, így hát kénytelenek tovább beszélgetni. A szituáció eléggé kínos, de azért a fiú is érzi, hogy csak úgy mégsem mehettek el egymás mellett. Ha megtették volna, azzal semmissé tették volna a közösen töltött időt. Márpedig azt soha nem lehet meg nem történté tenni.
- Megvagyok - válaszolja, aztán rögtön töprengeni kezd a folytatáson. Ha csak ennyit mond, azzal nem lesznek előrébb. De ha beszámol mindenről, azzal talán a lánynak okoz fájdalmat.
- Öööö... Hogy van Pehelypaplan? - kérdezi végül, hátha ezzel sikerül biztosabb mederbe terelni a beszélgetést. Olyan semleges téma felé, ami nem hordozza magában azt a veszélyt, hogy valamelyikük még tovább sérül. - És az iskola? Hogy vannak a többiek? Alízzal minden oké?
Sokat köszönhet a vörös lánynak. Bár nem sikerült az, amit szeretett volna, Gwen és Krisz nem jöhettek újra össze, de talán a lányoknak sikerült kibékülniük. Ebben reménykedik a fiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546654#post546654][b]Gwen L. Blake - 2015.11.24. 20:57[/b][/url]

Itt főleg nem számított arra, hogy összefuthat a fiúval. Azt sem tudta, hogy Budapesten lakik. Az után az ominózus este után nem beszéltek, csak egy baglyot küldött neki a fiú, amire Gwen nem válaszolt. Próbálta összeszedni, rendezni a gondolatait, de nem ment. Körülötte gyülekeztek a papírgalacsinok, és egyiket sem küldte el, nem találta őket megfelelőnek. Most mégis itt áll előtte és még mindig nem tudja, mit mondjon, vagy tegyen. Soha nem fagyott le, mindig tudott reagálni a dolgokra, de Krisszel kapcsolatban minden más volt. Olyan érzéseket váltott ki a lányból, amit még senkinek nem sikerült. A válasz után néma, kínos csönd áll be köztük, kínos csönd. Épp érkeznek a kérdések, mikor a lány nagy levegőt vesz. Nem lesz jó vége, épp egy motor megy el, hatalmas kipufogógőzzel. Köhécselve és krákogva válaszol, miután sikerül nem megfulladnia.
- Pehelycukor. Vagy Lucifer. Néha olyan mintha maga lenne az ördög. De imádom. Köszönöm és bocsánat, amiért nem írtam - a válasz végére lehajtja a fejét és egyre halkabban beszél. Szégyenli magát, amiért egy köszönőlevelet sem írt, pedig Krisztián megérdemelte volna. Olyan ajándékot adott a lánynak, amit álmában sem gondolt volna. A következő kérdésre egy fintor jelenik meg az arcán, de azért válaszol.
- Utálom az iskolát és, ha nem változik a helyzet, maradok még végzős. Vagy leszerződtetnek decemberben az angolok. Csak ahhoz meg gyakorolni kellene. Egyébként minden rendben, Alízzal a faluba költöztünk, Kath-ék szomszédjába. És te mit csinálsz a mindennapokon? - kérdezi mosolyogva, de a válaszra várnia kell. Szőke tincsek szállnak a levegőben, ahogy egy fejecske Gwen felé igyekszik.
- Kaphatok csokit? - kérdezi Ferdinánd, tenyereit a táska felé nyújtva. Ha akarná, sem tagadhatná le Gwen.
- Apád ki fog nyírni - mondja nevetve és a kért édességet kezdi keresni, majd odaadja. Remélhetőleg Krisz addig nem lép le. A megszerzett szelettel fut vissza a hintához. Ha az idősebbik hímnemű nem ment még el, visszapillant rá és már hozzá intézi a mondandóját.
- Ismered Ferdit, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546982#post546982][b]Kolf Krisztián - 2015.11.25. 16:34[/b][/url]

A kijavításra csak megvonja a vállát. Neki már igazán nem számít, hogy is hívják a macskát, elvégre már nem sok köze van hozzá. Bár neki személy szerint jobban tetszett a Pehelypaplan. Olyan puha hangzása van.
- Nem gond - legyezi el a lány bűntudatát. Az igazat megvallva, nem is számított válaszra. Ő amolyan búcsúlevélként küldte a cicához mellékelt irományát.
- Oh, ezek szerint a kviddicset választottad? - kapja fel a fejét a külföldi lehetőség hallatán. Amikor még együtt jártak, Miko tele volt tervekkel, de akkor még nem igazán tudott dönteni, hogy mivel is töltené szívesen az iskola utáni éveit.
- Én? Hát... semmi különöset. Tanulok - lebegteti meg a kezében tartott papírokat. - Bár a gyakorlati órákat jobban élvezem. Mostanság ritkán lógok. Meg hát dolgozom is, ugyebár albérletben lakom itt Pesten, egyelőre egyedül, és nem kevés pénzt felemészt az életem. De már keresek lakótársakat, szóval...
Elhallgat, mert nem hiszi, hogy volt barátnőjét pont ez érdekelné. Krisztáról viszont nem fog beszélni, az nem lenne túl helyénvaló dolog.
Szerencsére a csönd nem válik kínossá, mert hozzájuk szalad egy kissrác. Krisz érzi, hogy ismernie kellene, de az arcmemóriája még mindig szörnyű, így hát csak megvonja a vállát:
- Gondolom nem az eltitkolt gyereked - próbál poénkodni, aztán csak zavartan elhallgat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547045#post547045][b]Gwen L. Blake - 2015.11.25. 21:10[/b][/url]

Szerinte olyan buta név a Pehelypaplan. Egy paplant nem lehet annyira szeretni, mint egy cukrot, de ezt lehet, csak Ő gondolja így. A levelet azt elrakta, és a bocsánatkérésre érkezett válaszra, aprót bólint. A másikat nem zavarja, akkor őt sem fogja.
A visszakérdezésre nem számított, régen sokat mesélt a fiúnak a terveiről, de talán elfelejtette őket. Talán nem figyelt rá. A gondolatot a lány hamar elhessegeti, majd a gondolkozásból felocsúdva válaszol.
- Nem teljesen. Ez amolyan szülinapi ajándék volt, de a csapat most ért rá. Még nem tudom mi lesz. Ha felvesznek, valószínűleg most tényleg megyek Angliába, de, ha nem akkor maradok a faluban. Nem hiszem, hogy tovább tanulok, de ki tudja. Esetleg alapítok egy saját kviddicscsapatot. De az aurorság is tervben van, csak a továbbtanulás külföldön zajlana. De Japán is benne van a terveim között. Olyan sok minden, de nem tudom, mi legyen - sóhajt egyet miután felemelte a tekintetét. Ilyenekre mondják, hogy minden lehetősége megvan, mégis kevésnek tartja. Az első fele igaz is a lányra, de Ő nem így gondolja, sőt sok neki. Azt csinálhat, amit szeretne, az lesz, ami szeretne lenni, de nem tud választani a rengeteg dolog közül. Mindenkinek más az, ami miatt nem tud dönteni.
Elmosolyodik, mikor Krisz a tanulást említi, eddig nem szerette azt a tevékenységet, sőt elkerülte az órákat... Gwennel együtt. Ez is közös volt bennük, egyikük sem szerettek tanulni. Most mégis a fiú belehúzott, de a lány ugyan ott van, mint azelőtt. Ha lehet elkerülni a kötelezettséget, többször, mint eddig.
- És mit tanulsz? - kérdezi érdeklődve. Egy dolog van, amibe szívesen vesz részt, az meg a nyelvek tanulása. Most az olaszra feküdt rá, de sokkal nehezebb, mint gondolta.
Utána egy kicsi csönd következik, de Ferdinánd megtöri. Már szalad is tovább, Krisz pedig egy kérdést szegez Gwennek. Még nagyobb mosoly, jobban mondva vigyor Jelenik meg az arcán.
- Hát Alíz azt hitte, hogy örökbe fogadtam. Talán még most is azt hiszi. Azt is mondtam, hogy lesz kistesója, de nem csodálkozott rajta, sőt ez is érdekelte, hogy lehet-e a keresztanyja. Mintha most akarnék gyereket. Még magamra sem tudok vigyázni - gondol a legutóbbi... verekedésére. De most nem Ő kezdte és, csak megvédte a barátnőjét. Nem tudna még egy kisebb gyermekre vigyázni, Ferdinándot is pár napnál tovább nem tudná lekötni, utána menne a feje után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=554156#post554156][b]Kolf Krisztián - 2015.12.19. 12:19[/b][/url]

- Áh, értem - bólint, mert hát erre számított. Gwen még mindig nem tudja, mit is akar csinálni. Míg Krisz azzal küzdött meg, hogy megtalálja, mi az, amiben jó, Gwennek azzal vannak nehézségei, hogy a sok dolog közül, amikben mind tehetséges, kiválassza azt az egyet, amit a legjobban szeretne. Régen is pont ezzel volt a gond. Krisz még most sem érti, hogy egy ilyen lány mit láthatott benne, de már nem is keresi a miérteket. Elfogadott mindent, ami a múltja része, és nagyrészt le is zárta magában.
- Fafaragást, faszobrászatot, ácsmesterséget - vonja meg a vállát. Mugli dolgok ezek, bár megvan ezeknek a varázsváltozata is, Krisznek örömet okoz, hogy a saját két kezével formálhatja meg a fát, mint anyagot.
- Hát igen, Alíz... - mosolyogva nyitva hagyja a mondatot, hiszen mindketten tudják, milyen a lány, és Krisz igazán megkedvelte őt. Tudja, hogy hiányozni fog neki a vöröske, és azt is eltökéli, elbúcsúzik tőle, mielőtt teljesen eltűnik a varázsvilágból.
Már nem tudja, mit mondhatna. Zavartan áll egyik lábáról a másikra, és mindenhova néz, csak a lányra nem. Sok mindent kapott tőle, amit soha nem fog tudni meghálálni. Ő talán nem is tudja, mennyit jelentett az a fiúnak, hogy akadt valaki, aki képes volt szeretni őt. És még az után is próbálkozott, hogy Krisz végleg lemondott kettejükről. Tudja, hogy megbántotta a lányt, vagy inkább érzi, de Gwen mégis képes teljesen normálisan beszélni vele.
Tudja, hogy a lány szeret úgy gondolni magára, mint menő, verekedős csajszira, aki hideg és magabiztos, de Krisz mindig is úgy gondolta, hogy a kedvessége sokkal szembetűnőbb minden más tulajdonságánál. A kitartásáról és a bátorságáról nem is beszélve.
- Köszönök mindent - mondja halkan, aztán hangosabban hozzáteszi: - Most mennem kell. Vigyázz magadra!
Utoljára felnéz a zöld szemekbe, tekintetével végigcirógatja a hosszú, szőke tincseket, aztán elfordul, és már indul is. Maga elé emeli papírjait, és újra beletemetkezik a tanulásba. A halvány mosoly az arcán mutatja, hogy örül annak, hogy sikerült elbúcsúznia, hogy látta a lányt, és, hogy Gwen jól van. Ezzel végleg sikerült lezárnia magában egy korszakot.

Lezárta, vége van, de felejteni sosem fogja.