37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 9. 12:39 | Link
Shayleen
- kórházban -
- otd -


Még alig érkezett meg, csomagja lent pihen a kórház várótermében, és nem úgy néz ki, mint akit érdekel, beengedik - e vagy sem. Egész valója remeg az visszafojtott idegtől, úgy néz ki mint egy kitörni készülő vulkán.
Amikor megkapta a levelet, hogy Shay immáron pengeélen táncol, egyértelmű volt, hogy jön. Akkor is felült volna a gépre, ha a szülei nem engedik meg neki - mert a nővéréről van szó. Aki haldoklik. Mert igen, ez a nyilvánvaló, elszaladt vele a ló, és nem volt itt senki, aki vigyázhatott volna rá.
Az igazat megvallva fogalma sincs, kire haragszik most a leginkább. Az egész világot felrobbantaná, meg van veszve, az oltás pedig ki tudja mikor fog elkészülni, ha meglesz egyáltalán.
Benyit, körülötte megfagy a levegő, a szürkészöld íriszek zavarosak, akárcsak a benne tomboló vihar. Magában szitkozódik, mikor megpillantja a célszemélyt, és ha épp nem tartana attól, hogy Shay esetleg alszik, biztos hangot is adna annak a mocsoknak, ami az agyában lézeng.
Leül az ágy melletti székre, nézi a lányt, szólásra nyitja ajkait, ám hang még nem jön ki torkán. Pontosan tisztában van azzal, hogy jelen helyzetben minden egyes megnyilvánulást minimum tízszer át kell gondoljon, mielőtt cselekszik, minden egyes levegővétel átlendítheti Őt arra a kritikus pontra, ahonnan már tényleg nem lehet visszahozni. Megfeszülnek izmai, mély lélegzetet vesz, körbepillant.
- Na csá. - jelenleg ennyit képes kipréselni úgy, hogy közben uralkodjon is magán. Ujjait végighúzza a csont sovány alkaron, összeugrik a gyomra. Hibás. Ő is ugyan olyan hibás, mint bárki más. Itt kellett volna legyen, hogy visszarángassa, vele kellett volna jönnie, és akkor nem jutott volna idáig.
Mély levegő. Be. Ki. Be. Ki.
Ha feldühítenek, már vesztettél. - ismételgeti magában az edzője szavait, amiknek egészen eddig csupán az arénán belül volt jelentőségük.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2015. november 10. 08:19
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. november 10. 20:34 | Link
Adrian
A kórházban, másfél héttel a baleset után, délután 4 körül

Már lassan másfél hete idebent fekszik, egyetlen állandó látogatója Aiden, de vele sem kommunikál túl sokat. Illetve pontosabban szólva semennyit. A szülei arra sem vették a fáradtságot, hogy idáig eljöjjenek, amit különösképpen nem is bán. Nincs mondandója ezzel kapcsolatban. Makacs hallgatásba burkolózva tölti napjait, esetleg egy bólintásra hajlandó. A kiszabott ételadagokat hajlandó megenni, de azt sem mindig. Jobb pillanataiban habzsolni tudná és az utolsó morzsáig mindent eltűntet, másszor egyszerűen eltolja magától és nem hajlandó hozzányúlni. Ez mindaddig működött, míg meg nem fenyegették az infúziós csővel. Merthogy az első két napban azon kapta az ételt, utána váltottak a normális verzióra. A fenyegetés persze megtette a hatását és, ha nehezen is, de az adagok felét mindig letolta a torkán. Tegyük hozzá: nem mosolygott közben.
A mai délután még a szokottnál is csendesebb, Shayleen az ablak felé fordulva, lehunyt szemmel pihen, azonban nem alszik. Mintha csak tudná, hogy ma valami rendhagyó fog történni, nem tud álomba merülni. Nem is téved sokat, amikor is nyílik az ajtó. Nem fordítja oda fejét, azonban szemei az ablakra szegeződnek, mintha a tájat csodálná. A léptek zaja erősödik, mintha minden érzékszerve kiélesedne a hang hallatán. Még négy lépés, még három, még kettő, már csak egy... És akkor Adrian ül le a székre. A levitás egyetlen szóval sem reagál, még csak rá sem néz. Ajkait összepréseli, fél attól, ami a fiúban van. Azonban bármennyire is reméli, hogy öccse csupán csak egy délibáb, csalódnia kell, vagy inkább ráeszmélnie a tényre, hogy nem maradhat örökké szótlan. Hangja rekedtesen és elnyűtten cseng, hiszen jó ideje nem gyakorolja a beszédet, mint olyat. Bátortalan is kissé.
- Szia - még a torkát sem meri megköszörülni, ellenben íriszeit végre a fiúra emeli. Azonnal látja azt, amiről másnak fogalma sem lehet: a dühöt. Jól ismeri, túl jól, s éppen ezért nem tudja, mit mondhatna. Beharapja alsó ajkát, szinte már vére serken a nagy erőkifejtéstől, s egy örökkévalóságig tart a szünet két aprócska megszólalása között. - Sajnálom.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 10. 21:03 | Link
Shayleen
- kórházban -
- otd -


Újabb szusszanás, a nyakizom megfeszül, az Ádámcsutka megugrik, miközben nyel. Nem akarja így látni. Újra egészségesnek akarja, mint régen, amikor a kicsi volt a kicsi, a nagy meg a nagy, és nem kellett azon aggódni, hogy valaki még idő nap előtt elpatkol a családból. Gyerekes. Fél a felelősségtől, ami itt van a nyakában, ugyanakkor tudja, hogy kell, mindezt úgy, hogy szentimentálisan egy papucs szintjével ér fel. Megrándulnak ajkai, ez valami mosolygásfélének indult, csak valahol félúton befulladt.
A bocsánatkérésre megrázza fejét, nem, most nem erről lesz szó. Ismeri már a lányt, ahogy az egész folyamatot, és ez csak rontana a helyzeten. Hétköznapian kell viselkedni, orbitális marhaságokról beszélni, bármiről, ami nem ez.
- A Magyarok nem adnak ágyat, és ide jöttél pihenni? - gyenge próbálkozás, tiszta hülyeség, mégis kimondja, remélve, hogy elér vele valamit. Akármit.
- Elég morbid helyet találtál. - előre dől, térdére támaszkodik, kezei közé veszi Shay lesoványodott ujjait, kissé elbambulva néz rájuk, majd játszani kezd velük.
- Annyira.. Betegség szag van. - elfintorodik, orrát felhúzza, majd újra a lány arcára emeli tekinteteit.
- Tudom ám, hogy hiányoztam. - széles, - kissé ugyan irritált - vigyor jelenik meg arcán, végre, és tényleg nagyon próbálkozik elterelni önnön maga, és a nővére figyelmét is. Gyerünk, megy ez, máskor annyi értelmetlen sz*rt össze tud hordani, most mégis miért nem megy?
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. november 11. 10:26 | Link
Adrian
A kórházban, másfél héttel a baleset után, délután 4 körül

Várja, hogy Adrian felcsattanjon, hogy jól a fejére olvassa, mekkora baromságot csinált. Szinte érzi zsigereben, hallja az indulatot és a szidó szavakat. Pedig ez nem az ő hibája, nem ő választotta az anorexiát, ez csak úgy lett... Bűntudat kezdi mardosni, érzi, ahogyan belülről falja fel lassanként, megízlelve minden egyes fennmaradt érzelmét.
A robbanás ellenben elmarad, Shayleenre pedig szinte kiül a döbbenet. Az első kérdésre azt se tudja, mit mondjon, ahogyan a második mondat is annyira furcsán éri, hogy reagálni sem tud. Az más kérdés, hogy részéről a beszélgetés fogalma is ismeretlen, mióta itt dekkol ebben a túl fehér és túl steril szobában. Ha minden jól megy, két héten belül ki fogják engedni. Addig viszont csak hagyja, hogy öccse ujjaival játszadozzon, és mikor abbahagyja, egyszerűen saját kezét összekulcsolja a fiúéval.
Igaza van. Betegség szag van. Mert beteg vagyok. Legszívesebben sírva fakadna és mindent kimondana, de egyetlen hang sem jön ki a torkán. Nagyon rég nem örült ennyire senkinek, de Adrian elkésett. Valahol mélyen a fiú is tudja, hogy megkésve érkezett el a kórházig és egy visszafordíthatatlan folyamat kellős közepébe csöppent. A levitásnak fogalma sincs, mikor lesz hajlandó ismét beszélni. A pszichiáterrel sem kommunikál, a nővérekkel sem, akik minduntalan és fáradhatatlanul igyekeznek feldobni kedvét és szóra bírni. Feleslegesen.
- Sajnálom - könnyek szöknek szemébe, ahogyan Adriant nézi. Képtelen mást kinyögni. Ez az egyetlen szó, amit mondani képes neki, az orvosoknak. Bármit kérdeznek, ha egyszer megszólal, csak ez az egyetlen szó szakad fel belőle. Annyiszor mondta már ki, hogy feszíti a mellkasát és automatikusan gombócot ereszt a torkába. - Hiányoztál - hangja rekedtes, ahogyan kipréseli magából újra azt az egyetlen szót, de ekkor a sós folyadék már végigfolyik arcán. Aztán a következő és az azután következő... Megállíthatatlanul. Menthetetlenül. Fájdalmasan.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 12. 18:09 | Link
Shayleen
- kórházban -
- otd - heal -


Lassan tör rá a pánik, mint egy kígyó. Becsusszan a tudatába, először észre sem veszi, csak mikor már közrefogta agyát az undorító testével. Lábával idegesen dobol a padlón, torkára görcs szorul, ahogy egyenként tapintja ki a csontokat, ujjperceket, mindent. Utána szájához emeli a kézfejet, apró puszit ad a fehér bőrre, rálehel. Nem. Vissza lehet fordítani. Itt még vissza lehet fordítani, vissza kell fordítani. Ha a nővére feladná az egészet, abba bizonyára beleőrülne, így is elég katasztrofális az egész helyzet. Kiszárad a torka, megrázza fejét. Ki akarja mondani, hogy nincs semmi baj, hogy minden rendbe fog jönni, mert már itt van mint régen, megint ketten vannak, ketten a világ ellen, ketten minden ellen, a betegség ellen, az anorexia ellen - viszont képtelen rá. Mert nem akar olyan ígéretet tenni, amit nem biztos, hogy be tud váltani. Utálja ezt az egész tudatot, hogy ebben az egyben annyira tehetetlen, annyira kicsi múlik rajta.
- Te is hiányoztál nekem. - halkan, szakadozva jönnek ki torkán a szavak, gyenge, most annyira rohadtul gyenge. Az, hogy utálja mikor Shay sír nem épp a legjobb kifejezés. Megkínozza nővére minden egyes könnycseppje, szétszedi, hogy utána összerakja és újra szétszedje, mint egy végeláthatatlan ciklus.
- Meg kell gyógyulnod. - akaratlanul mondja ki, ám nem bánja meg. - Kérlek. Szépen kérlek. - lassan már nyöszörög, belső háborút vív önmagával. Szánalmasnak érzi magát amiért így viselkedik, ugyanakkor tudja, hogy ha ezzel meg tudja menteni a lányt, akkor ennek ellenére is csinálná, teljesen mindegy hol és ki előtt és mikor, csak.. Jöjjön helyre.
- Tudom, hogy utálod ezt, de fogalmam sincs mit lehetne még, Shay, én.. Annyira sajnálom. Hogy egyedül voltál. - nem akar így beszélni, mégis megteszi. Elkeseredett, fáradt, kimerült, dühös, a benső fájdalom pedig leírhatatlan. Mert. A nővére. Az Ő nővére. Ő tudja min mentek ketten keresztül eddig.
- Annyira rossz lenne nélküled. Nem akarom nélküled. - beleborzong a gondolatba, hogy ez bekövetkezhet, egész testében megremeg. Ez neki túl sok érzelem így egyszerre, köze nincs az egésznek a józan észhez.
- B*sszameg. - hosszan lélegzi be a levegőt, homlokát a lány ujjainak támasztja, reméli, hogy káromkodással ez az egész levezethető. Téved. Tudja, hogy téved.
- Nem akarom. - kisfiúként nyögi ki újra, szusszan, összeszorítja szemhéjait.
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. november 13. 09:15 | Link
Adrian
A kórházban, másfél héttel a baleset után, délután 4 körül

Az egész helyzet borzalmasan megviseli. Látja a szenvedést Adrian arcán még akkor is, ha ezt rejtegetni próbálja. Shayleen pont azt az embert bántja, akit soha nem szeretett volna. A bűntudat gennygombóca szorongatja torkát, s hiába próbálja azt enyhíteni, visszatartott zokogása csak tovább ront helyzetén. Szeretné óvó karjaiba vonni öccsét, de tudja, ezek a karok most oly soványak és oly gyengék, hogy egy csontváz hatását keltve halálszerűen tekerednének rá a másik élő, létező testére. Azok a szerencsétlen ujjak igyekeznek megszorítani Adrian kezét, átadni a szeretetet és kétségbeesést, de nincs bennük elég erő. Pusztán lanyha, ernyedt ízületek felesleges próbálkozása mindez.
- Én választottam ezt. Mindenkit kizártam, aztán már hiába akartam volna... Egyedül maradtam. Sajnálom, hogy ezt kell átélned miattam - mélybarna íriszei szomorúan vetülnek a fiúra. Szánakozón tekint önnön gazdájára, mely egy normál test porhüvelye csupán, s nem lát sok esélyt, hogy valaha lesz több. Kétségbeejtő helyzete, bármily hihetetlen is, nem végleges, Shayleen azonban még nem látja a kiutat.
Összepréseli vékony ajkait, ujjait összekulcsolja a fiúéval és most újra könnyekben tör ki. Annyira szeretné megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, de ezt a hazugságot még ő maga sem hiszi el. Csendben nézi öccsét és igyekszik parancsolni érzelmeinek, nem túl sok sikerrel.
- Nagyon jók itt az orvosok. Jobban leszek, megígérem - hamis ígéretek folynak ki hazug ajkain, ahogy újra ugyanazok a szavak szivárognak ki közülük, mint már megannyiszor. Szeretné, ha igaz lenne, de még nem látja a végét, abban pedig nem biztos, hogy tudni akarja. Nemcsak egy forgatókönyv létezhet, erről viszont nem beszél. Nem gondolhat most rá, ráér holnap is.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 13. 14:51 | Link
Shayleen
- kórházban -
- otd - heal -


Ha nem félne, hogy kikergetik, ha nem félne, hogy megijeszti a nővérét, biztos olyat vágna a falba, hogy azt megérezné még a vállában is. Ha a betegség egy megfogható dolog lenne, addig ütné, ameddig molekuláira nem szakad. Elkeseredett, s ez egyre inkább kezd agresszióba fulladni - de nem itt. Nem előtte. Nem úgy, hogy tud róla.
- Ne sajnáld. - megrázza fejét, újra felnéz. - Csak gyere helyre. És minden jó lesz megint. Mint régen. - kényszeresen kapaszkodik a gondolatba, hogy egyszer majd tényleg minden ugyan olyan lesz, bele se akar gondolni abba, hogy ez szinte lehetetlen. Önvédelemből próbálja kiszorítani magából az igazságot, ám az akarva - akaratlanul, minduntalan beférkőzik. A szürkés szemek csak még jobban elszomorodnak az ígéret hallatán. Annyiszor, annyiszor hallotta már ezt. Hogy jobban lesz. Tény és való, egyszer megindult felfelé, de.. Hisz neki, mert hinni akar neki, még akkor is ha ezzel hiú ábrándokba ringatja magát.
- Biztos? - dünnyög, halkan és elveszetten. Itt fekszik a központja, a minden, az egyetlen biztos pont az életében, aki vissza tudta fogni a benne lakozó állatot - és most úgy áll, hogy el fog tűnni. Ez a legkevesebb, hogy elveszettnek érzi magát.
Ugyanekkor kapaszkodik a reménybe, az önnön maga felépített jövőképbe, terveket szövöget, mit fognak csinálni, ha mindennek vége. Ellentétekbe bocsátkozik, fogalma sincs mi is van benne valójában.
- Majd elmegyünk megünnepelni. - fogalmazza meg, és szíve szerint utána tenné, hogy annyit esznek majd, amennyi csak beléjük fér, de tart attól, hogy az ellenkezőjét váltaná ki annak, amit akar.
- Ketten. És kibeszélünk mindenkit, aki szembejön velünk az utcán. És egy csomót fogunk röhögni. Egész nap. Kint. A szabad levegőn. Meg mozgunk. Sokat. Jó lesz? - tompa csillogás jelenik meg szemgolyóban ahogy ezt elterveli, és reméli, hogy Shaynek is tetszik az ötlet.
- Meg majd bemutatsz mindenkinek, aki fontos neked. Vagy mit tudom én. Amit csak szeretnél.
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek