36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 15:38 | Link

Léni <3

Mosoly ül ki az ajkaira, amikor egyre ismerősebb lesz a táj, majd fokozatosan szélesedik, amint a házak is feltűnnek lassan. Budapest. Mindjárt következik az állomás is, ezért elkezdi készülődni. Leveszi a táskáját a csomagtartóról, kisimítja fehér blúza látható és láthatatlan ráncait egyaránt, felveszi a kabátját, nyakába tekeri a sálát, ellenőrzi, hová is tette a pálcáját, kibontja a haját és ismét laza kontyba köti még hosszú pillanatokig igazgatva néhány általa nem tökéletesnek ítélt tincset közben az ülések fölötti tükörsávban figyelve önmaga képmását. Egy kicsit izgul. Hetek óta nem látta Lénit. Végre sikerült azonban kieszközölnie egy szabadnapot, és megszökni Budapestre egy egész háromnapos hétvégére így péntekestől, még ha ebből sajnos a sok órás zötykölődés el is vesz nem is keveset. Idő előtt siet ki a fülkéből, hogy aztán az ajtó ablakán kinézve várja, hogy végre megálljon a vonat, közben pedig egyik lábáról a másikra állva toporog, közben türelmetlenül rágcsálva kicsit a nyakába akasztott láncon lógó málnát mintázó medált. Ha minden igaz és Léninek sikerült megszökni az iskolából, akkor várni fogja az állomáson. Tértágított, aranyos kis baglyokkal tarkított hátizsákja fülét szorongatva számolja a másodperceket, amikor a vonat sípolva lassítani kezd, majd fellélegzik, amikor végre megáll és kinyílik az ajtó. Amint elsőként lelép a peronra, máris Lénit keresi izgatottan pislogva körbe az ott várakozók között. Bármennyire is örül annak a programnak, amibe felvették gyakornoknak, és akármilyen jó is az ispotályban gyerekekkel foglalkozni, Léni mégiscsak a hercije és nagyon hiányzik így, hogy sok-sok kilométerre vannak egymástól.  
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 30. 15:55 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Elérkezett a nagy nap, amire heteket kellett várnom. Tanja nagy nehezen, de végre kapott egy kis szabadságot - vagy kimenőt, ha úgy tetszik - az ispotályból, ahol most valami különleges képzésen vesz részt. Elég hosszú ideig egyébként, de nem ez az első nagy megpróbáltatásunk. Régóta együtt vagyunk ahhoz, én hiszek magunkban. A mai világban nem okoz gondot a távolság leküzdése, még ha jelen esetben országok között átívelő problémát jelent. Ahhoz egyikünknek sincs ereje, hogy szüneteltesse a kapcsolatot. Helyette maradnak a levelek, ha pedig mindketten ráérünk, találkozunk. Jelen esetben a fővárosban vagyunk, én már javában a pályaudvaron ácsorgok. A vonat szerencsére nem késik, időben pöfög be az állomásra. Én is elég hamar kiérek, a várakozással töltött időt pedig igyekszem hasznosan kihasználni. Keresek valahol egy virágboltot. Romantikus filmekbe illő jelenet, hogy ott vásárolok egy nagy csokor virágot. Többféle színű és fajtájú van benne, hiszen fő a változatosság. Még egy tábla csokit is kap mellé, és ezzel végleg kifogytam. Na jó, ez nem teljesen igaz, de nem azonnal szeretném elkölteni a pénzem.
A mozdony megtorpan, az ajtók kinyílnak, a szerelvények türelmetlen utasai pedig gyorsan a peronon találják magukat. A hangosbemondó mellett a bőröndök gördülő hangja tölti be a meglehetősen rossz akusztikájú épületet. Nem vagyok egyedüli várakozó, mindannyian izgatottan várjuk hozzátartozóinkat. Amint meglátom a barátnőmet, elvigyorodom és elegánsan átnyújtom neki ajándékait. Közben átveszem tőle a táskáját, és persze puszival üdvözlöm. Keresem a szavakat, de nem találom... Hátha ő ügyesebb lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 16:16 | Link

Léni <3

A hosszú vonatozás után végre leszállhat Budapesten és első dolga Lénit keresni a tömegben. Nem telik sok időbe, hogy észrevegye hercijét. Mosolyogva integet neki pár lépés távolságról üdvözlésképpen, és ha nem kellene annyi embert kerülgetnie, talán még a rohanással is megpróbálkozna, így azonban csak sietősen kerülgeti az útjába akadókat. Lénihez érve megilletődve veszi át a csodaszép csokor virágot, még meg is szagolja őket, a csokit pedig táskájába csúsztatja, hogy ne kelljen azt is külön cipelni.
- Köszönöm. Annyira gyönyörűek - pillant futólag a virágokra, aztán vissza Lénire, aki még a hátizsákját is átveszi, noha igazán nem nehéz, elbírná azt is. Lovagias, mi több, igazi szőke herceg, ezt senki nem vitathatja. Hálája jeléül lábujjhegyre állva nagy puszit nyom a fiú arcára.
- Régóta vársz itt? Annyira hiányoztál - szalad ki a száján egy megkönnyebbült sóhajjal egyetemben. Fogalma sincs, mikor találkoztak utoljára, az utóbbi hetekben biztos, hogy csak levelet váltottak. Ebben a pillanatban még a szemében is visszatükröződik afölött érzett öröme, hogy végre itt lehet, szemtől szemben a fiúval. Füle mögé tűr egy makacs tincset, ami csak nem akart megállni ezek szerint a helyén, hiába próbálta néhány csattal is rögzíteni, és határozott királylány módjára megfogja Léni kezét.
- Itt egy kicsit mintha útban lennénk. Merre megyünk? Bár előbb jó lenne megnézni, mikor indul vonat Budanekeresdre. Vagy van egyenesen Bogolyfalvára is? Elfelejtettem megnézni - vallja be, bár a fiúnak feltehetőleg igazán nem újdonság, hogy ilyen kis szétszórt tud lenni.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. október 30. 16:17
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 30. 16:46 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Gyorsan összetalálkozunk. Azért annyira nem nehéz őt kiszúrni a tömegben. Pláne, ha epekedve várom, hogy végre felbukkanjon. Nincs valami sok időnk arra, hogy kettesben legyünk, de ezt a pár napot jó lenne tartalmasan eltölteni. Remélem, hogy a vonatút alatt kipihente magát, mert egy darabig még nem lesz lehetősége az alvásra. A virággal és a csokival sikerül meglepnem, pedig ezeket az apróságokat már igazán megszokhatta volna tőlem. Nem baj, én csak örülök, ha örömet szerezhetek neki.
- Örülök, hogy örülsz! - szalad ki belőlem, aztán elgondolkodom, hogy ez kimondva amúgy tök furán hangzik, majd mosolyogva folytatom - Csak nemrég érkeztem. Most már örülök, hogy épségben megérkeztél. Nagyon vártam már ezt az alkalmat, és nekem is nagyon hiányoztál. Fura volt nélküled...
A fentiek nagy részét már tudhatja, hiszen nem nehéz kitalálni, a távolság jelentős terhelést jelent a kapcsolatunknak. Lelki vívódásaim nagy részét papírra is vetettem és elküldtem a lánynak, valamint én is elég sok üzenetben megkaptam tőle, hogy mennyire hiányzom neki. Ugyanakkor annak a híve vagyok, hogy ezeket jobb élőben is kimondani. Az valahogy többet jelent, jobban megragad.
A viszontlátás örömeibe bocsátkozva magamhoz szorítom, és csak percek múlva engedem el. Addig nem is szólok semmit, csak lehunyt szemmel gondolkodom. Jó újra érezni Tanja illatát... Aztán mindketten belátjuk, hogy ideje lesz elhagyni a peronok körzetét, hogy valami ideálisabb helyet kerítsünk a beszélgetéshez.
- Nem tudom, menjünk beljebb és nézzük meg, bár még van egy csomó időnk. Előbb jegyet is veszel akkor? - érdeklődöm, miközben terveim szerint elindulunk a pályaudvar központi része felé. Akár be is ülhetünk valahová utána.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 21:28 | Link

Léni <3

Mosolyra görbül a szája már Léni láttán, de majd a virággal meg a csokival még meg is lepi a fiú, természetes, hogy örül. Már akkor elkezdett kibontakozni minden pozitívra fogékony lelkében az öröm, amikor Innsbruckból útnak indult, hiszen olyan ritkán találkoznak. Ebben a pár napban most muszáj lesz kihasználni minden percet és egyetlen egyet sem pazarolni belőlük semmi rosszra, na nem, mintha Lénivel ilyesmi sűrűn fordulna elő szerencsére.
- Fura - sóhajtja megismételve a fiú iménti szavainak egyikét és tekintetében egy kevéske szomorúsággal meg bűntudattal néz fel rá. Ő tehet az egészről, mert amikor megtudta, hogy pályázhat ő is gyakornoki helyre egy program keretében az innsbrucki ispotályban és szülővárosa egyik legnevesebb gyógyítója szárnyai alatt tanulhat meg mindenféle gyakorlati dolgot, végig se gondolta, csak kutyafuttában beadott mindent, miután gyorsan megbeszélték. Akkor nem tűnt áthidalhatatlannak a távolság, és igazából ebben a pillanatban sem az, viszont csak érezhető és kihat rájuk, a kapcsolatukra. További beszéd helyett átöleli inkább Lénit ügyelve, hogy a virágot ne törje össze és a fiú ruháját se kenje össze közben, fejét pedig a mellkasába fúrja. Nagy levegőt véve igyekszik visszaszerezni mindenkori általános jókedvét, ami nem különösebben nehéz, hiszen örül, hogy itt lehet Lénivel, de az mégsem egy pillanat műve, amíg megszabadul hirtelen támadt bűntudata árnyától. Nem szabad most ezzel foglalkoznia, emlékezteti magát. Nem pazarolhatja erre a drága időt. Sokára engedi el csak a fiút, csak amikor már érzi, hogy Léni lassan lazít a szorításán, előbb esze ágában sem lenne kibontakozni az ölelő karokból, majd megemlíti a vonalat, amit szétszórt módon megnézni is elfelejtett.
- Legyen meg, aztán utána sétálhatnánk vagy beülhetünk valahová, jó? - javasolja ismét mosolyogva, és mehetnek is jegyet venni, nem éppen gyorsan a szokásos sornak hála, ahol ki kell várni a helyüket, de amint megvan, máris szabadok néhány óra erejéig.
- Mennyire ismered a várost? - kérdezi meg, amikor már kezében a jegy, már csak biztos helyre kell raknia, ezért táskája oldalzsebében turkál kicsit, amíg helyet nem talál neki.  
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 31. 03:10 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Kapok tőle némi bűnbánó pillantást, miután kinyögöm, hogy tulajdonképpen mi is jár a fejemben. Ezt azonban nem azért tettem, hogy rosszul érezze magát. Tudom, hogy nem könnyű így kettőnknek, de az önhibáztatás nem megoldás. A magam részéről tudomásul vettem, hogy mi a nagy helyzet. Nem kérdés, hogy a jövője, azaz a tanulmányai, s később a karrierje legyen a fontosabb. Hiszen igaz, hogy már évek óta egy párt alkotunk, de ez sajnos változhat, sokkal képlékenyebb dolog. Nem építhet csak rám. Ez ilyen, felnövünk és mindenki megy a maga útján. Viszont, ha elég erősek vagyunk, akkor persze léteznek csodák. Szinte meg vagyok róla győződve, hogy Tanjának jó helye van gyakornokként a hazájában. Én is nézelődtem ösztöndíjpályázatok és egyéb lehetőségek után a VAV előtt, de aztán meggondoltam magam. Ausztrália azért elég messze van, még ha jó is lenne viszontlátni a családom másik felét. Hihetetlen, hogy ennyire nagy távolságokat kell tűrjek. De pont ez az, ami reményt ad. Apám, testvéreim és háziállataim a megmondói annak, hogy tudok várni, kitartó egyéniség vagyok. Nem mondok le egykönnyen valamiről.
Hosszas percekig öleljük egymást, aztán elkezdünk a továbbiakon gondolkodni. A jegyvásárlást szeretnénk először letudni, úgyhogy a pénztárnál hosszasan sorban állva kipipálhatjuk. Innentől kezdve csak valami jó kis beülős helyen kellene törnöm a fejemet, de most egy sem jut eszembe. A jegyeket jól eltesszük, hogy majd később meglegyenek. Megvakarom a fejem és felidézem magam előtt a főváros térképét, már amennyire tudom. Ez egyébként nem nehéz számomra.
- Egészen jól, anya még itt lakik, amióta hazajött... Mondj egy helyet, ahová szívesen mennél, aztán meglátjuk!
Kávézó, étterem, teaház, tulajdonképpen bármi szóba jöhet.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 31. 23:11 | Link

Léni <3

Egy egész kicsit tényleg bántja, hogy nincs a Bagolykőben, ahol akkor találkoztak, amikor csak kedvük tartotta, de igyekszik megszabadulni ettől, hogy véletlen se rontsa el az együtt tölthető idő örömét. Mosolyogva bújik a fiúhoz átölelve őt, majd felveti, hogy jó lenne megvásárolni a jegyét tovább Bogolyfalváig egészen. Amint végigállták a hosszú sort és ez is kihúzható a teendők listájáról, rájön, hogy ő igazából nem is ismeri ezt a nagy várost ténylegesen. Igaz, hogy kérdezni nem fél, ha kell, biztosan kapna útbaigazítást kedves járókelőktől, de mégis ijesztő belegondolni, hogy fogalma sem lenne egyedül, hogy a pályaudvarról kilépve jobbra vagy balra kell-e menni. Megkönnyebbülve mosolyodik el, amikor Léni közli, hogy Léni ismeri.
- De nem ebben a felében a városnak, igaz? Jaj, mindig úgy megkavar, ha valahová hopp-hálózattal jutok el vagy hoppanálva, sose tudom utána, hol is jártam pontosan - vallja be, és kicsit butusnak érzi most magát, hogy az állomás neki most olyan még, mintha teljesen különálló hely lenne, hiába tudja, hogy egyébként Budapestre érkezett. Még szerencse, hogy neki nem szokása sokáig töprengeni azon, ami már múltnak minősül, márpedig amit kimondott, az már biztosan a megmásíthatatlan múlt része. Inkább azon töpreng el közben a medált rágcsálva ismét - igazi rossz szokás lett ez már, észre se veszi többnyire -, hogy hová is lenne jó betérni.
- Cukrászda? - csillan fel pillanatokon belül a szeme. Még mindig nagyon szereti az édességet, még ha nem is csak azon él, mert az sok lenne a jóból. Cukrász apukájától belenevelődött, ez igazán érthető. Meg egyébként is, ha valahová beülnek, elő tudja keresni a táskájából végre Léni ajándékát, ami a vonatról leszállva még túl nagy kihívásnak tűnt. Ha Léni is benne van, akkor ő hűen követi idegenvezetővé előlépett hercijét, hogy majd amint leültek egy asztal mellé, máris a táskájában kezdjen kutatni és könyv méretű, szép piros-arany papírba csomagolt dobozt nyújtson át neki.
- Ezt neked hoztam - teszi hozzá mosolyogva és reménykedve, hogy tetszeni is fog a fiúnak. Egy saját készítésű fényképalbumot rejt a papír, amibe belekerültek közös képek, képeslapok, préselt virágok, mindenféle emlék, amit csak talált és fontosnak tartott.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. november 1. 13:17 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Néha elfeledkezem arról, hogy nem mindenki ismerheti olyan jól a várost. Én is csak a válás miatt ismertem meg egy kicsikét részletesebben, előtte pedig anyukám történeteiből és az internet segítségével tájékozódtam nagy vonalakban arról, hogy honnan is származik a családom, mit takar valójában a hely, amit mindig bediktálok, ha a születési adataimat kérik, illetve hol kezdtem az óvodát. Sose gondoltam volna, hogy egyszer még ennek a városnak az egyik pályaudvarán fogok várni a barátnőmre. Egyébként a klasszikus utazás híve vagyok, mindig a varázstalan világ eszközeit élvezem, ez már amolyan berögződés a részemről.
- Hát nem, de majd csak kitalálunk valamit - mosolyodom el - A fő, hogy együtt vagyunk.
És ezzel mindent el is mondtam. Közben felmerül a cukrászda lehetősége. Az nem is rossz ötlet, biztos van a közelben egy egészen megfelelő. Ilyen frekventált helyeken általában minőségi üzletek szoktak lenni, de legalább középkategóriások. Szépen nézne ki a város, ha nem így lenne... Tanja családjához közel áll a cukrászat, ha jól emlékszem. Szinte természetesnek veszem, hogy ez az egyik első gondolata. És tényleg jó választás, mert boldogan egyezek bele, enni-inni olyan nagyot nincs most kedvem. Nem farkaséhes vagyok, de egy kis édességnek mindig tudok örülni. Különben is, rég ettem már a faluban megtalálható cukrászdán kívül egy másikban, úgyhogy most legalább kipróbálok valami újat.
Kis időbe telik, de találunk egyet. Szerencsére nincsenek sokan, a helyiség pedig meglehetősen csinos. Beülünk és a magam részéről rendelek egy szelet csokitortát. Úgy látszik, hogy itt jóval kényelmesebben vagyunk mindenhez. Tanja előkeres valamit a táskájából, amire egyáltalán nem számítottam. Ajándék! Egy kis piros doboz, amiben el se tudom képzelni, mi lapulhat. Nagyon kíváncsian veszem át, megrázogatom, hátha ki tudom találni, hogy mit rejt. De nem... Valami könyvszerűség lehet, abban szinte biztos vagyok.
- Nahát! - döbbenek meg - Köszönöm szépen! - csak az asztal tart vissza, hogy ne ugorjak a nyakába. Egy csodálatos albummal örvendeztet meg, amiben mindenféle emlékek vannak. Nagyon szép ajándék. Lapozgatni kezdem.
- Ha így folytatom, el fogok érzékenyülni. De legalább mindenre emlékezni fogok - nevetem el magam - Te mit kérsz? - utalok a rendelésre
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 8. 22:38 | Link

Léni <3

Tányus szereti a varázsvilág közlekedési eszközeit is. Nem a zsupszkulcs a kedvence, miután minden utazást követően úgy érzi, hogy az elfogyasztott napi édességadag napvilágot óhajt látni, meg a hoppanálásnak is megvannak a hibái, akárcsak a hopp-hálózatnak, hiszen hol maradnak a látnivalók út közben, viszont mindegyik gyors. Sokkal gyorsabb, mint a mugli közlekedési módok bármelyike is, ez tagadhatatlan. Ellenben ma a vonatban sem csalódott, hiszen a sok órás zötykölődés alatt mégiscsak rengeteg szépet látott, még őzikét is például, meg rengeteg lovat és barikat, és ezért is igazán megérte. Itt, a betondzsungelben kissé elbolondulna ugyan, de szerencséjére van hercije, aki elkalauzolja, először jegyet venni, aztán meg a cukrászdába és máris minden tökéletes. Pontosabban mindig is minden az volt, mert Fortuna hogy másképp alakítaná a dolgokat, mint tökéletesen. Nagyon örül neki, hogy legalább erre a kis időre sikerült elszabadulni Innsbruckból és itt lehet Lénivel, a cukrászdában meg még az ajándékát is sikerül előszedni táskája egyik zsebéből. Beletelt pár napba, mire elkészítette, de csöppet sem bánja a rááldozott időt, hiszen elég csak a fiú arcára nézni, mennyire örül. Mosolyogva figyeli, ahogy bontogatja a csomagot, aztán meg ahogy belelapoz. Olyan jó nézni, hogy ennyire boldog tőle.
- Örülök, hogy tetszik - jelenti ki végül, majd csak a kérdés hallatán eszmél rá, hogy hoppá, ő még nem is rendelt semmit, pedig ő mondta a cukrászdát. Elgondolkodik, az ujjára húzott pillangós gyűrűjét forgatva pislog végig az felhozatalon, majd amint sikerül döntésre jutnia, felcsillan a szeme és a töprengő arckifejezése helyét átveszi egy elégedett mosoly.
- Egy szelet feketeerdő-torta lesz - jelenti ki, mert olyan jól néz ki az a süti, hogy összefut a nyál az ember szájában, és egyébként is az egyik kedvence. Ámde a figyelméből mégiscsak többet szán Lénire.
- Képzeld, tegnap a kis pöttömkék, akikkel egy ideje foglalkozom, rajzoltak nekem, és kaptam koronát, meg téged is odarajzoltak, mert meséltem nekik, hogy van ám hercim, aki mindig megment még a csúnya pocsolyáktól is, nemhogy a gonosz sárkányoktól - meséli lelkesen, miközben állát kézfejére támasztva könyököl fel az asztalra, és ha már sárkányok, kérdése is akad.
- Juuuj, és most mesélj, mesélj, milyen is a mesterképzés? - kíváncsian pislog a fiúra. Tud ezt-azt, de leírni mégse lehet mindent, márpedig érdekli, és büszke is nagyon, hogy Léni már mestertanonc. A hercije nem csak daliás, meg lovagias, de okos is. Mondta ő, hogy minden tökéletes.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. november 8. 22:40
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek