Ha minden reggelem ilyen tökéletesen indulna, egy frissen, és jól lefőzött kávéval, croissant-nal, és a reggeli mágusújsággal, amit hétköznapi mugli sajtóterméknek bűvöltek át a kedvemért, semmi okom nem lenne a panaszra. Majdnem tökéletes reggel. A tény, hogy reggel nyolc órakor kint ülök a nagykörúton a lassan melegedő tavaszban, és összébb húzom magamon a kardigánom, némi morcosságot csempész az alapvetően vidám és cserfesnek mondott hangulatomba. Kalandozó gondolataim közepette magától vándorol a tekintetem a kezeimre- klasszikus, francia manikűr teszi megfelelővé az ujjaimat, kellemessé az összképet. Az apró részletek… A szüleim és a nagyszüleim gondoskodása minden apró mozdulatomban, porcikámban meglátszik. Elképesztő, milyen más értékeket, neveltetést és személyiséget kaptam ezáltal tőlük. Vagy inkább általuk.
A körúton elzúgó, csilingelő villamos sokszor úgy ráz fel a mélázásomból, mintha az lenne a világra ébresztő csengettyűm. Az én saját, külön bejáratú órám. Pedig semmiben sem különbözik más villamosok hangjától, csak eszembe juttatja az Altatót, József Attila gyönyörű versét. Pillanatnyi melegséget csempész a szívembe mindahányszor rágondolok. Félretéve a gyerekkoromból visszamaradt szép szokást, nem hiába ücsörgök itt, ideje összeszednem magam. Nem egy túl nehéz feladat, tekintve, hogy általában rendszerezett és alapos vagyok külügyi attaséként. A munkaköri leírásom része, hogy mindig a helyzet magaslatán álljak- mint most is. A francia máguskülügy minisztere nem hangoztatott módon a másodági unokabátyám, azaz a bácsikám. Ha ő külön megbízást ad, azt szó nélkül teljesítem- egyrészt jó lehetőség, hogy később rangi előrelépést zsaroljak ki belőle, másrészt a rangtól függetlenül is kapóra jön a kapcsolatépítés. De ezúttal végképp nem értettem, mi dolgom egy fegyverker… elnézést, egy könyvelővel.
Némi türelmetlenséget engedek meg a halántékmasszírozási mozdulatomban, mert az ügyfelem késik. Illetőleg a nagybátyám ügyfele. Nem akarom megtudni, honnan ismer egy orosz fegyvercsempészt. Érdekes, a név angol, de a bácsikám oroszként emlegette. Ezzel ráérek később foglalkozni, úgy hiszem- nem az én dolgom a nemzeti hovatartozását firtatni, hiszen én sem vagyok színtiszta magyar. Nyolc óra három perc, és a férfi még sehol… Lassan a kávém is elfogy, a croissant-ról már nem is beszélve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=536002#post536002][b]Az Ördög - 2015.10.28. 15:37[/b][/url]

Ha minden reggelem ilyen tökéletesen indulna, egy frissen, és jól lefőzött kávéval, croissant-nal, és a reggeli mágusújsággal, amit hétköznapi mugli sajtóterméknek bűvöltek át a kedvemért, semmi okom nem lenne a panaszra. Majdnem tökéletes reggel. A tény, hogy reggel nyolc órakor kint ülök a nagykörúton a lassan melegedő tavaszban, és összébb húzom magamon a kardigánom, némi morcosságot csempész az alapvetően vidám és cserfesnek mondott hangulatomba. Kalandozó gondolataim közepette magától vándorol a tekintetem a kezeimre- klasszikus, francia manikűr teszi megfelelővé az ujjaimat, kellemessé az összképet. Az apró részletek… A szüleim és a nagyszüleim gondoskodása minden apró mozdulatomban, porcikámban meglátszik. Elképesztő, milyen más értékeket, neveltetést és személyiséget kaptam ezáltal tőlük. Vagy inkább általuk.
A körúton elzúgó, csilingelő villamos sokszor úgy ráz fel a mélázásomból, mintha az lenne a világra ébresztő csengettyűm. Az én saját, külön bejáratú órám. Pedig semmiben sem különbözik más villamosok hangjától, csak eszembe juttatja az Altatót, József Attila gyönyörű versét. Pillanatnyi melegséget csempész a szívembe mindahányszor rágondolok. Félretéve a gyerekkoromból visszamaradt szép szokást, nem hiába ücsörgök itt, ideje összeszednem magam. Nem egy túl nehéz feladat, tekintve, hogy általában rendszerezett és alapos vagyok külügyi attaséként. A munkaköri leírásom része, hogy mindig a helyzet magaslatán álljak- mint most is. A francia máguskülügy minisztere nem hangoztatott módon a másodági unokabátyám, azaz a bácsikám. Ha ő külön megbízást ad, azt szó nélkül teljesítem- egyrészt jó lehetőség, hogy később rangi előrelépést zsaroljak ki belőle, másrészt a rangtól függetlenül is kapóra jön a kapcsolatépítés. De ezúttal végképp nem értettem, mi dolgom egy fegyverker… elnézést, egy könyvelővel.
Némi türelmetlenséget engedek meg a halántékmasszírozási mozdulatomban, mert az ügyfelem késik. Illetőleg a nagybátyám ügyfele. Nem akarom megtudni, honnan ismer egy orosz fegyvercsempészt. Érdekes, a név angol, de a bácsikám oroszként emlegette. Ezzel ráérek később foglalkozni, úgy hiszem- nem az én dolgom a nemzeti hovatartozását firtatni, hiszen én sem vagyok színtiszta magyar. Nyolc óra három perc, és a férfi még sehol… Lassan a kávém is elfogy, a croissant-ról már nem is beszélve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=536007#post536007][b]Darth Vader - 2015.10.28. 16:01[/b][/url]

Meglepett a külügyminiszter telefonja a minap. A privát számot használta, amit tényleg csak kevés emberrel osztottam meg. Ma reggel elküld hozzám valakit, akivel a Nagykörúton találkozom, valami jó drága, elit kávézó kiülős részén. Csatolt egy képet is, amin egy barna hosszú hajú lány szerepelt macskaszerű szemekkel. Tekintve, hogy holnap reggelre amúgy se terveztem semmit a plafon bámulásán és néhány számla rendezgetésén kívül, minden további nélkül beleegyeztem. Egy dokumentumot kell átadnia, ami nem tűr halasztást. Mivel a képen szereplő hölgyemény elég szemrevalónak tűnt, reggel frissen a tükör elé álltam, alaposan megborotválkoztam, hogy egy lány is megirigyelte volna arcom puhaságát. Arcszesz, parfüm, szürke kockás ing, bőrdzseki, sötétkék farmer, kulcsok, pénztárca, egy kis csövű fegyver a bal bokámhoz meg egy nagyobb kaliberű az övembe rejtve és már ültem is fel fekete, matt színű motoromra, melyet édesded álmából keltem. Kicsit kótyagosan indult neki a reggelnek, de dorombolva hasított alattam a még kicsit csípős reggelen.
Rohadt budapesti közlekedési dugók. Szépeket káromkodtam, és bizony már 5 percet késtem, mikorra leparkoltam a mocit. Aha, meg a mérhetetlen mennyiségű kávézó ezen a környéken, katasztrófa! No nem baj, szerencsémre legyen szólva, hogy elég hamar megtaláltam a megbeszélt találkozási pontot, de egyetlen lányt sem láttam, aki csak megközelítőleg hasonlított volna a korábban kapott fotóra. Mindegy, hátha bent vár, mert épp a kávéjat szürcsölgeti. De nem, bent még jobban elvesztem a népek között. Egy pincérnő igen jól végigmért, s nem átallott kifejezni szavak nélkül, hogy bizonyára eltévedtem, mert a kocsma jobbra 4 üzletnyire van. Azért készségesen megkérdezte, hogy segíthet-e, mire mondtam neki egy nevet, hogy kit keresek. Furcsán felvonta a szemöldökét, mint aki megrökönyödött a név hallatára, azonban elmosolyodott és kért, hogy kövessem. Elejtette, hogy a grófnő odakint vár. Hogy a kicsoda? Egy.. gróf? Mi van? Egész összezavarodtam és zavaromban a hajamba túrtam újra meg újra. Gratulálok Bennett, valami szebb gúnyát is magadra ölthettél volna, mert ezzel úgy nézek ki, mint egy alsó középkategóriás iroda munkatársa. Bőrdzsekimet lekaptam magamról még mielőtt kiérthettünk volna a szabadtéri részhez és egy, a legközelebb eső szék háttámlájára hajítottam, üres zsebekkel. Így némileg azért jobb volt az összhatás: deréktájt betűrt, könyékig feltolt ujjú ing, hátamhoz simuló 22-es Magnum. A pincérnőm az asztalig vezetett, ahol finoman egy hölgy vállához ért, súgott valamit a fülébe, rám emelte a tekinetét, majd ott hagyott bennünket. Nem mintha nem lennék tisztában az alapvető udvariassági formákkal, de még életemben nem volt szerencsém olyasvalakihez, aki társadalmilag hivatalosan magasabb ranggal rendelkezett nálam. Finom megjelenéséről sugárzott, hogy ő nem az a fajta, akikkel az estéimet szoktam tölteni. Barna, rövidebb fazonú haj, mélyen ülő, kéken csillogó szemek és felettébb érdekes arcberendezés. Szomorkás vonásai vannak, mégis barátságot sugárzó a pillantása.
- Bocsánat, hogy késtem. Egy apácafelvonulás feltartott – jól van David, helyes, csak így tovább. Kínomban ismét a hajamba túrtam és a forgalmas utcára pillantottam. Mit követel ilyenkor a protokoll, mit kéne cselekedni? Meghívni egy kávéra? De ott van előtte az üres csésze. Mit, mit, MIT?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=536010#post536010][b]Az Ördög - 2015.10.28. 16:16[/b][/url]

Már a harmadik villamos haladt ki előttünk a Király utcai megállóból, de még mindig sehol sincs a várva várt vendégem, azaz kliensem. Ezúttal én kaptam a nem túl hálás közvetítő feladatot, hogy eljuttassam a megfelelő információkat a megfelelő személynek. Problémának érzem, hogy marginális fogalmam sincs az illető kinézetéről, de a nagybátyám precízen továbbított rólam néhány beazonosításra szolgáló információt. Nem feltétlen vettem zokon a dolgot, de egy megkérdezésnek örültem volna. Az rak féket a nyelvemre, hogy tudom, ha mélyebben beleásom magam a kelleténél, megüthetem a bokám, és a karrierem íveléséhez nem hiányozna néhány fekete pont.
Türelmetlenül kezdek dobolni ujjaimmal az üvegasztalon, miközben felhörpintem a kávém maradékát. Az ujjaimon megcsillanó gyűrű még édesapám hagyatéka a halála előttről. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle- hihetetlen, hogy már tíz éve itt hagyta a családot. Édesanyámmal nem ápolok rózsás viszonyt, Violával pedig kifejezetten ellenszenvvel viseltetünk egymás iránt; nincs olyan alkalom, hogy békésen váljunk el. Mire feleszmélek a gondolataimból, rá kell jönnöm, hogy már percek óta a körmeimet bámultam a beállt szünetben. Ekkor érkezik a pincérnő, és súgja a fülembe, hogy megjött a vendégem. Ideje volt…
Felemelkedem a székemből, hogy szembe fordulhassak a férfivel. A szemeim elé táruló, hihetetlenül kellemes férfiarc szilárd vonásokkal és nem kevés markánsággal rendelkezik a mély és kissé reszelős hang mellett. Olyan mellbevágó élményként telepszik rám a látvány, mintha megittam volna gyorsított tempóban két pohár pezsgőt. Csak a szavai erőszakolják ki belőlem a köhögős-visszafojtott nevetésféle egy halvány árnyékát. Muszáj összeszorítanom a szám, hogy ne törjön ki belőlem egyenesen az arcába a nyílt kacagás.
- Nos… khm… Reménykedem benne, hogy a hölgyek megtalálták a szent helyüket végül. Ugye nem kellett velük imádkoznia? – Mikor végre sikerül úrrá lennem a hangomon, eme két értelmesebb mondat és kérdés is kiutat talál belőlem a külvilágba. Ugyanakkor a szájszélem ott rejtegeti sarkában a jókedvem; képtelen vagyok ilyen hamar elhessegetni a nevetést.
- Kérem, foglaljon helyet, Mr. … - A nemzetközi angol kommunikációs nyelvet használom a közérthetőség reményében, s mert a beszélgetőpartnerem jelentős akcentusát nem tudtam nem meghallani. Nem ártana megejtenünk a bemutatkozásokat is- őszintén szólva az sem zavar, ha hamis névvel áll elő, én is csak a keresztnevem tervezem elárulni neki. Nem hiszem, hogy lesz még egy alkalom a találkozásra. Pedig igazán jól kinéző férfi… ahh…
- Ezúttal engem küldtek Önhöz. A nevem Csilla. Itt a küldeménye, Pohli úr. – Elé tolom a táskámból előkotort A4-es méretű borítékot, és elé tolom: címzés nélküli, jellegtelen darab, mintha csak egy szerkesztő találkozna az írójával, ugyanilyen könnyelmet is ütök meg vele szemben.
- Óhajt egy kávét? – Beszéd közben intek a pincérnőnek- ha ő nem kér semmit, én így is rendelek még egy lattét.