36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. július 28. 20:00 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

A bakancslista úgy tűnik szűkülni készül. Drága kviddicses csapattársa, Bakonyi kisasszony társaságában ül most jelenleg egy régi filmeket vetítő moziban, hogy végig nemsírja a csodálatos hajótörés romantikusan drámai történetét.
Ti kis butusok, ez nem randevú! Miután Annamari megmentette Gergőt a gurkók pusztításától, ráadásul nem is egyszer - kétszer! -, így a meccs után fiunk odament, hogy illedelmesen megköszönje az amúgy teljesen magától értetődő munkát. És mi történt emberek? Csűrték-csavarták hát a szót tovább és hosszabban, minek következtében eljutottak a filmekig és, mint tudjuk, ezzel a témával kenyérre lehet kenni Norbertót. Mit ad isten, szóba került, hogy még egyikük se nézte meg a Titanicot könnyekben úszás nélkül, s az is, hogy ez egyik tétele a fiú bakancslistájának. Innen hát az ötlet, hogy lessék meg együtt. A százas pézsé persze ott csücsül kettejük között egy hatalmas üdítő és egy kis popcorn társaságában, de feltett szándékuk száraz szemmel végigülni ezt a marhatóni alkotást.
Nos tehát eljöttek Budapest egyik szívébe, ahol is beültek az egyik moziba - logikusan oda, ahol adják a filmet - és most már megismerkedett Jack és Rose. Hát nem romantikus? Drága Norbinknak már szinte könnyezik a szeme. Hiába, ilyen ez a film, maga a hajó monumentalitása is megríkatja az embert.
- Jaj Anna, én el fogok bukni - szipog egyet, de nem, visszapislogja a kicsordulni vágyó sós folyadékot. Ezúttal nem veszíthet. Meg amúgy is, mi az már, hogy egy lány jobban bírja a Titanic-ot, mint ő? Hát nem is vagy férfi apukám! Embereljed meg magadat de baromi gyorsan oszt röhögj a sok hülyén, aki megfullad. Fogd fel komédiaként. Jaj, de nem egyszerű az élet, ha ilyen szentimentális Szentmihályik tarkítják...
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 28. 21:20 | Link



Norbit nem igazán ismerte korábban úgy igazán, csak annyival volt tisztában, hogy hajtónak meglehetősen jó. Az inkább a gurkók számlájára írandó, mint az övére, hogy Anna amolyan őrangyalnak szegődött mellé egy terelőütővel, de végül is éppen ennek köszönhetően sikerült kideríteni, hogy egyikük sem veti meg a filmek nyújtotta evilági élvezetet. A nagy beszélgetésben az is világossá vált Annácskának, hogy nem is olyan szégyenletes dolog az, hogy sosem bírta végignézni a méltán híres Titanicot sírás nélkül, és még nincs is vele egyedül, elvégre itt áll előtte Norbi teljes életnagyságban példának és biztos nem csak szórakozásból mondta, hogy hát ő is eme feltehetően elég népes tábort gyarapítja. Mekkora kihívás ám azt a filmet kibírni sírás nélkül, a szipogásról már nem is beszélve. Jobb is, ha arra nem tér ki a feltétel, meg se kérdezte, hogy lehet-e, amikor megbeszélték, hogy csak nekifutnak még egyszer, újult erővel, hátha most sikerül nem megkönnyezni azt a szívszorító történetet. A budapesti mozinak egyébként a hangulata tetszik neki, de ez a film... ez mit sem változott. Még mindig ugyanolyan gyönyörű, és... na tessék, már ő is szipog.
- Dehogyis. Ez nem csak valami allergia? - kérdezi, miután nagyon gyorsan pislog kicsit, hogy meg ne könnyezze már a filmet. Ez csak egy történet, és kész, győzködi magát, és megdörzsöli kicsit az orrnyergét, meg aztán a szemét is, mert hát nehogy már most jöjjön rá a bőghetnék. Majd a film után ráér, betámadja Norbi vállát és kibőgi magát, hogy ez mennyire szomorú, hiszen úgyis ismeri a végét, csak most ne. Még szerencse, hogy fogadást nem kötöttek. Vagy nem szerencse? Lehet, hogy az kellene motivációnak ide.
- Figyelj, kössünk fogadást. Aki előbb elsírja magát, kiáll majd a tetőre és elénekli ezt a Celine Dion-számot. Hm? - fordul Norbi felé ismét, fél szemmel figyelve a filmet azért. Neki valahogy máris nagyon megugrott a motiváltsági szintje, mert amennyire nincs hangja, elég ciki lenne pont ezt nyekeregni még esetleges közönség nélkül is, nemhogy azzal.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. július 28. 22:16
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. augusztus 2. 22:16 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

Na jó, vannak égő és vér ciki dolgok. Beülni a moziba és eldönteni, hogy nem fognak sírni a Titanicon... Elsőre csak szimplán hülyeségnek tűnik. De látni őket, ahogy küzdenek a késztetéssel - és itt főleg Norbira célzok - viszont egyenesen röhejesen nyomi. Mert lássuk be, ha Maris zokog, érthető, végül is lány, ő ejthet könnycseppet egy könnyfakasztó sztorin. De egy férfi?! Azt már semmiképp sem! Így hát kissé szégyenkezve fordul partnere felé és pislogja ki szeméből az előtörni vágyó borzalmakat. Juj.
- De, lehet - bátortalanul válaszol, majd a vászonról elvonva tekintetét kajánul elvigyorodik. - Szerintem allergiás vagyok a Titanicra - ártatlanul pislog, de a nevetőráncok ott bujkálnak a szeme szélein. Egy filmre nem lehet biológiailag allergiás senki. Vagy már igen? Tudniillik ma már mindenre van valamilyen megnevezés. Azokra is, akik a kacsáktól félnek. Az aaaa... Fú, hát most így nem tudom. De ma már mindenre van orvosi latin kifejezés, erre is lehet. A következő ajánlatra viszont felcsillan a szeme, bár félig szomorú is. Nehezen vallom be, de az eridonos szívesen elénekelné a tetőn a Celine Dion dalt, ha cserébe Maris fogja, hogy ne essen le. Akárcsak a filmben. Ez viszont nem opció. Majd külön megcsinálják, lesz idejük a naplementében... Akarom mondani: mi? Ezt soha!
- Ez a lehető legborzalmasabb fogadás... Csináljuk - bólint egyet elszántan és ismét a vászon felé fordítja figyelmét. Most jön az üzekedés, menekülnek, jég... Csak a szokásos. Csak a nagyi ne dumálna bele, az olyan szívszaggató! Egyébként így társaságban és a tét tudatában nem is olyan sírós ez a film. Gondolja most. Amíg nem kezd el a hajó süllyedni. És a gyerekek! És az anyukák! És úristen, alig menekül meg Jack és Rose! Norbit teljesen hatalmukba kerítik a látottak, lesápad a vészes részeknél, de felderül az arca a kijutásnál, a nagyja viszont még hátra van.
- Na mostantól kell masszívnak lenni - belekortyol kólájába és igyekszik elvonatkoztatni mindentől. Férfi. Erős. Nem sír. Sír. Sírni fog. DE NEM!
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 20. 13:20 | Link



Ez a Titanic-nézés kemény kihívásnak ígérkezik, de igyekszik tartani magát. Közel áll ugyan hozzá, hogy elsírja magát, de úgy tűnik, Norbit is környékezi a szipogási kényszer, így igyekszik nagyon gyorsan felvetni az allergiát, mint lehetőséget. Kiskapu, de legalábbis annak tűnik, pillanatnyilag, amíg össze nem szedik kicsit magukat. A fiú válaszán majdnem elneveti magát, szerencse, hogy még időben sikerül szája elé kapni a kezét és kuncogásig visszaminősíteni az ingert, hogy hangosan vihorásszon kicsit az eszébe jutó gondolaton.
- Titanic-allergia. Mintha valami fém-allergia lenne, de talán tényleg be kellene vezetni az allergiák listájára - állapítja meg suttogva, amikor már sikerült elkomolyodnia, csak azért még annyira viccesnek tűnt hirtelen, hogy ezzel mit kezdene egy orvos, felír rá szemcseppet? Az éppen futó jelenet és gondolatai között ingadozva beugrik azonban az is, hogy talán egy fogadás is éppen jó megoldás lenne a helyzet mentésére, ugyanis ijesztő már maga a felvetés is, hogy még néhányszor megpróbálkozzanak a sírás nélküli végignézésével a filmnek, amíg az egyszer valahogy összejön. Most kell ezt letudni, majd ha már lement a stáblista, sírhatnak, de addig egy könnycsepp sem. Norbihoz fordul és közli vele, mire gondolt.
- Oké - bólogat maga elé motyogva a beleegyezést, és a fene ebbe a filmbe, már megint úgy érzi, hogy azok a könnyek nagyon kikívánkoznak, nem elég, hogy viszonylag homályosan lát tőlük. Kicsit hátradönti a fejét és pislog párat sűrűn, majd szeme sarkából Norbi felé pillant, felméri, hogy a fiú is hasonló állapotban van-e. Az események közben csak úgy pörögnek a vásznon, neki meg egyre inkább a torkát fojtogatja a sírás, mert ezt olyan nagyon nehéz ám kibírni anélkül. Ki olyan szívtelen, hogy végig bírja nézni szemrebbenés nélkül azt, amikor süllyed a hajó és ott az a sok ember, a gyerekek, és akkor még Rose és Jack is, és azok a szívszaggató szavak... olyan erővel kapaszkodik meg Norbi alkarjában, hogy még egy horrofilmnél is számot tenne.
- Bocs - engedi el hirtelen, amikor rájön, hogy szegény vérkeringését igyekszik éppen kitartóan akadályozni.
- Ez lehetne teszt a mindenféle paták kiszűrésére, mert normális ember képtelen kibírni sírás nélkül - beszél bele az egészbe. Úgy érzi, ha nem tereli el bármivel egy nagyon kicsit is a gondolatait, ezt bebukja rendesen. Mikor lesz már vége?
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

A Titanic egy olyan film, amit, ha nem siratsz meg, akkor érzéketlen vagy. Ezt onnan lehet tudni, hogy azt tényleg mindenki, szerintem még Arnold Svarcenegger is megkönnyezi. Hát akkor hogy ne tenné meg Norbertünk vagy pláne Annánk? Na ugye! Hát ezek a szerencsétlenek, ezek a megveszekedettek belefogtak egy lehetetlen küldetésbe, de hősként küzdenek és ez dicsérendő!
- Mindenképpen. Ha ennek vége, indítványozom is – komoly arckifejezéssel bólogat. A legrosszabb az egészben az, hogy az eridonosból valóban kinézem, hogy benyújtja ezt a papírost olyan érvekkel, minthogy „nagyon szomorú”, meg „Jack megfagy, hát röhögnöm kéne?”, és ne feledjük el a „csípi a szemem” változatot sem. Az már egészen más problémakörbe tartozik, hogy ennek végeredménye mi lenne, hiszen nem illik ennyire előre szaladni, mikor a jéghegy még csak most jön. Mit csak most jön?! Már bele is ütközött a hajóba és ekkor még nem tudjuk, de ők már igen és akkor indul a PÁNIK. Mentőmellények, de kevesebb a mentőcsónak a jó életbe, ki tervezte ezt az úszó csotrogányt? Hát nem látjátok, hogy mindenki elpusztul?
És akkor megemelkedik a hajó hátsó fele és akkor lezuhan és akkor elsüllyed ÉS AKKOR MENNYI GYEREK FULLADOZIK?! Norbi nem teketóriázik sokat, az alkarján nyugvó kézre teszi a sajátját és érzi, ahogy az első könnycsepp ki akar buggyanni. Mindjárt meghal Jack, a fenébe, mindjárt meg fog halni, valaki csináljon már valamit! Annus tereli el – végül is terelő, vagy mi fene – figyelmét, amiért nem lehet elég hálás. Majdnem meggyalázta férfiúi mivoltát egy liternyi sós folyadékkal. Meg egy százas csomag zsepivel.
- Tudod, én most olyan szívesen lennék szociopata. Vagy pszichopata. Nevetni fogsz, még a bikapatát is elfogadnám, csak ne tudjak könnyezni – elfordítja tekintetét a filmről, de tudja, hogy ez így csalás és visszanéz. És ott dideregnek ketten együtt… Úristen. Érzi, már érzi, ahogy a gombóc a torkában van. Tudja mi lesz a vége, ez csak egy film, nem győzheti le egy film, főleg úgy nem, hogy ezzel egyidejűleg egy lány is ott ül mellette. Nem vallhat kudarcot. Összeszorítja ajkait és nagyon koncentrál, mondjuk arra, hogy elzsibbadt a hátsó fele. Igen, az jó lesz.
- Totál elgémberedtem. Soha nem mondanék ilyet, de meghalhatnának már végre, mert szétültem magam – pedig még nem. Még fekszik a csaj, meg Jack szép lassan halálra fagy, pedig mind a ketten felfértek volna arra a rohadt ajtóra! Komolyan, a film készítői nem tudtak volna valami kis deszkát adni ehelyett a böhömnagy rohadvány helyett? – Most mondd meg, Rose direkt ki akarta nyírni, tök elfért volna a Kapribogyó gyerek!
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 27. 16:55 | Link



Annácskánk alapvetően keménynek tartja magát, mert valahogy úgy van vele, hogy még akkor is tud nyugodtnak tűnni, ha legbelül legszívesebben teli torokból visítana vagy éppen zokogna, vagy tudja a fene, otthon mindig mindent jobbnak látott mindent megtartani magának, a kérdések csak magyarázkodásba fulladtak, az meg az anyjával... ehh. Színésznőnek nem lenne utolsó, ha érdekelné ez a területe a munkapiacnak, maradjunk ennyiben Ez viszont mégiscsak a Titanic, kifogott már rajta és most is kifog. Roppant nehezére esik visszafojtani a könnyeit, és általános cinizmusa is cserben hagyja, mégis hogy kritizálja az ember ezt a filmet, mint ha valami z kategóriás szerelmi nyavalygásról szóló rosszul besorolt borzalom lenne. Ez_a_Titanic. Szipog párat teljes erővel kapaszkodva közben a széke karfájába, és kicsit megpróbálja elterelni a gondolatait legalább az allergiás témával, addig is Norbira figyel, nem a vásznon zajló eseményekre és kicsit tolódik így az elkerülhetetlen.
- Írjunk hozzá petíciót. Első közt fogom aláírni - válaszolja és úgy érzi, itt az ideje, hogy egy papírzsebkendőt megkaparintva sűrű pislogás közepette trombitáljon egy sort. Ez egy nagyon csúnya allergiás reakció, senki nem vitathatja. Amint ismét a történéseket kezdi nyomon követni, sírhatnékja csak még komolyabbá válik, egyre jobban kínozza, hiába próbál ő erős maradni és leküzdeni ezt a kényszert. Ismét szipog párat és a hirtelen események hatására, aminek a film szereplői részeseivé válnak, teljes erővel kapaszkodik meg Norbi alkarjában a karfa helyett. Bocsánatot is kér, de azért valahol mégis megnyugtató, hogy az egész filmet nem egyedül nézi, hanem itt van Norbi is, aki ahelyett, hogy rámordulna esetleg, hogy inkább figyeljen oda és kapaszkodjon a székbe, ne belé, rárakja a mancsát az övére. Kifújja a visszatartott levegőt megnyugodva, aztán tovább nézi a filmet, amíg ismét úgy nem érzi, hogy vagy megszólal vagy mindjárt zokogásban tör ki, mert ezt már nem lehet csendben és teljesen nyugodtan végignézni. Hát miért nem csinál senki semmit?
- Nem lehet olyan opció, hogy ilyenkor az ember előkotorja mondjuk egy jól elrejtett, szépen kódolt banki széfből a szociopata énjét? Lehetne az a bikapata - kérdezi futólag elmosolyodva azért a bikapata gondolatára, ha már Norbi felhozta, egy pillanatra még felé is fordul, aztán vissza a vászon felé, és ne mááár. Most megint kénytelen orrot fújni, mielőtt elbőgi magát itt és kezdhetik elölről az egészet, amikor legközelebb adják a filmet. Még egyszer nem akarja mazochista módon ilyen kínszenvedésnek kitenni magát. Fél füllel figyel a fiú szavaira is, de másrészt meg dermedten figyeli a vásznon zajló eseményeket, mert sokadjára sem hisz a szemének. Norbi kérdése teljes mértékben összefoglalja a véleményét. Fészkelődik kicsit, aztán sóhajt egy nagyot, amivel kiábrándultságnak, csalódottságnak ad hangot.
- Nem tudom, de ez akkor is kiábrándító. Hogy lehet Jack is ilyen izé... lökött? Értem én, hogy nagyon szereti Rose-t és tényleg meghozza ezt az áldozatot is, nemes na... de csak bőghetnékem van tőle. Az egyik legnagyszerűbb filmes pasi, hogy hagyhatja Rose, hogy ott fagyjon meg, amikor tényleg van mellette hely? - minden eddiginél hevesebben pislog és szipog is hozzá, ismét kifújja az orrát. Már csak egy kicsit kell kibírnia, biztatja magát gondolatban, törölgeti az orrát, félig szétrágja a végére az alsó ajkát is idegességében, keze nyoma pedig már biztos meglátszik a karfán. Aztán végre stáblista, ő meg Norbira pillant kérdőn, hogy most már szabad-e sírni, mert nem igazán bírja tovább most már.
- Kész? - kérdezi kurtán már a zsebkendő után nyúlva és egyszerre kettőt is eltulajdonít, úgy érzi, kelleni fog, de nagyon, sőt, nem is lesz elég ahhoz az özönvízhez, ami várható itt mindjárt.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 18:28 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

- Beleegyezek, írjunk! - felcsillan a szeme, ámbár nem tart sokáig ez az idilli pillanat, hiszen ismételten a vászon felé pillantanak. Érzi a szorítást az alkarján, de mivel ugyanezt érzi, így inkább nyugtatóan csúsztatja mancsait Mariséra. Most nem sírhatnak, most nem szabad engedniük, hogy a búbánat győzzön! Végtére is, ha mindent összegzünk, Jack túlélte, nem? Kapribogyó egy halom filmet forgatott azóta, simán űzi az ipart, tehát meghalt, de mégsem halt meg. Tiszta egyértelmű... Lenne, ha nem kéne közben ezt bámulni.
- Az már inkább bankipata, de a bikás megoldás tetszetősebb - még el is töpreng azon, hogy melyik hangzik jobban. De a szokás nagy úr, amúgy is érdemes a patikás történet végére pontot rakni, ha már fekete bikapaták kopognak a pepita kövén. Én mondjuk most elvesztettem a fonalat, de teljesen mindegy. Jack fagyoskodik, Rose meg mint valami elkényeztetett libuska, elterül a franciaágy méretű ajtón. Egyébként ez is milyen már? Pont mellette van egy ilyen izé, amire fel tud mászni, ez is csak a filmekben van így. Meg kéne halnia a Leopárd gyerekkel, úgy lenne értelme ennek a három órás szenvedésnek. Várjunk csak, három óra? Nem négy...? Vagy inkább öt. Jaj, a lényeg, hogy baromi hosszú. Közben hallgatja, ahogy Maris fújja az orrát és direkt nem pillant rá. Pislog párat felfelé, nem törődve a kicsordulni vágyó könnyekkel. Még a lány is tartja magát, nem adhatja fel a célegyenesben! Képtelen végigülni ismét ezt az x időt.
- Úgy, hogy Rose egy tudatlan fruska. Hát hagyja meghalni a jövendőbeli gyermekei apját! Vagyis hát lehetnének, ha nem fagyna Jack... - itt megtorpan, mert nem most kéne megbeszélni azt a témát ott lenn. - Halálra - szép mentés, csak így tovább. A legtragikusabb most jön. Az ifjú a tenger mélyére süllyed, Norbi már gondolatban felvágta az ereit, aztán a számára legmeghatóbb rész: a nagyi. Kiáll a hajó egyik végébe és mint amikor Jack átkarolta, feláll a korlátra és eldobja a nyakláncot, amit mindaddig a napig megőrzött... És jön a hajóroncs, ahol esküvői ruha és, úristen Norbi, EL NE BŐGD MAGAD. Előkap egy zsepit és gyorsan orrot fúj, lévén ez csak allergia, majd felpillant ismét, hogy észrevegye, megy a stáblista.
- Kifelé a teremből, aztán bőgünk, mert végem van - azzal felpattan és a szó szoros értelmében a vállára csapja Marist a megmaradt zsepikkel együtt, hogy kirohanjon. A friss levegőre érve talpra állítja, kér egy zsepit és kitör belőle a sírás. - Nehehem szabadohott vol-na meghalnia-a... - szipog, sír, de teljesítették! Végig kibírták! Éljen! - Muszáj valami vidám dolgot csinálnunk, gyere velem! - megfogja a lány kezét és, ha hagyja, akkor egy tűzlépcső felé viszi, hogy felmenjenek a tetőre... Egy tetőre, ahonnan üvölthetik a My Heart Will Go On-t. Merlin fizesse meg a munkájukat...
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 17. 15:39 | Link



A petícióról még győzködni se kell nagyon a fiút, amitől alig észrevehetően, de felfele kunkorodik a szája szeglete hirtelen, elvégre jó dolog azzal szembesülni, hogy nem kell valakit győzködnie a gondolat létjogosultságáról. Talán határozottabb is lenne az a mosoly más körülmények között, tekintve, hogy eleinte némi fenntartása volt még az ilyesféle ötletek hangos kimondása ellen attól tartva, hogy még a végén kinevetik, de hát ezt illetően Norbi felülmúlta minden kapcsolódó várakozását, csak ugye a film ne lenne, aminek még a zenéjétől is sírhatnékja van. Hogy mosolyogjon így az ember lánya, kérem, legyen szó akármiről is, hiszen ott van Jack és Rose és ismét ezerrel kapaszkodik a szék karfájába, vagy éppen Norbi alkarjába, ki tudja azt, amikor tekintete a vászonra szegeződik és lélegzetvisszafojtva figyel, hiába tudja, mi is lesz, egy egész kicsit reménykedik legbelül, hogy de azért hátha. A paták témaköre szerencsére még időben kizökkenti, mielőtt elsírná magát, pedig nem sok választja el ettől a végzetes cselekedettől, aztán meg nézhetnék újra az egészet.
- Most, hogy mondod... jahm, de végül is a bika tényleg jobb - helyesel, aztán ismét a vászon felé fordul, hogy tovább szenvedjen a torkát fojtogató sírással. Kicsit szipog, kifújja az orrát is párszor, mert ezt a film kész kínzás, Rose meg olyan ostoba már, hogy hagyja Jack-et a vízben szétfagyni, pedig tényleg ott az a sok hely. Vagy lehet, hogy elsüllyednének? Nem tudja, hogy van a dolog fizikai része, de akkor is, ránézésre lenne elég hely, és az a sok gyerek is, hát nincs szíve annak, aki ezt nem könnyezi meg. Norbi még ki is mondja hangosan, amiről ő csak csendben elmélkedik tágra nyílt szemekkel, feszült figyelemmel bámulva a történéseket, még mindig nehezen hiszi el, hogy ez tényleg megtörténik. Hiába film, de akkor is. Kegyetlen.
- Ühümm - bólogat, de nem válaszol többet hümmögésnél, mert még mindig nagyon, de nagyon a vászonra mered, könnyektől fátyolos szemmel és irtó sűrűn pislog, szipog, orrot töröl, és amikor végre felbukkan a stáblista, megkönnyebbülten szusszan fel. Egy könnycsepp már kicsivel előbb megpróbált kibuggyanni, még időben letörölte a kezében szorongatott zsepivel, de most már szabad utat enged a sírásnak. Norbira pillant, hogy áll ő a sírással, de a fiú szó szerint felkapja, és meg sem áll vele, amíg ki nem ér a szabadba. Normál esetben Marisunk már kapálózna és mindenféle szebbnél szebb becenevekkel illetné, amíg le nem teszi, de ez alkalommal jobban lefoglalja a film utóhatása, Norbi szerencséjére. Zsepi az van, kap a fiú is, nem kell kétszer kérni, aztán meg leányzónk a legközelebbi falnak döntve a hátát leül a földre és cseppet sem zavartatva magát azzal, hogy nézik-e vagy sem, nyugodtan kisírja magát.
- Ha... ha nem hagyta volna... az egész... nem... szehegény Jack - ezt tessék elképzelni kórusban a fiúval, micsoda alkotás már ez a Titanic, hogy ezt váltja ki belőlük. Még sírna tovább is ott ülve, ha Norbi nem rángatná máris fel azzal, hogy valami vidámat kellene csinálni.
- Deh... váhááárj - még mindig nem fejezte be a sírást, na, kicsit meglepett, kicsit sértett, hogy nem hagyják nyugodtan bánkódni a látottakon, de Norbi se ismeri a nemet. Hogy ő is csupa ilyen hímneműbe botlik bele, az valami érdekes, de ezt nem most vitatja meg magával, ideje se lenne. A tűzlépcső megmászása közben kicsit sikerül összeszedni magát, felérve még egyszer kifújja az orrát, megtörli a szemét és egy szemetest keres, hogy a zsebébe gyömöszölt zsepiktől megszabaduljon.
- Hjaj, ez kész kínzás volt. Mondd, hogy valami jó ötleted van - néz a fiúra kérdőn, mondhatni, hogy már összeszedettebben, bár vörös szeme kicsit sem szalonképes, de sebaj. Mégiscsak a film után vannak. Valami fura gyanú elkezd megfogalmazódni közben a fejében, mit is akar egy tetőn Norbi.
- Te énekelni akarsz - állapítja meg úgy két másodperccel később hangosan, és kuncogni kezd. Az biztos, hogy valami röhejes lesz, mert ő aztán nem tud énekelni, halláskárosodásra lehet készülni. Megköszörüli a torkát rákészülésnek, és a tető peremén áthajolva kicsit lenéz, vajon mekkora közönségük is lesz. Csak járókelőket lát, semmi vészes, még ha nyel is egy nagyot, úgyse jönnek ide vissza, mindegy akkor, nem?
- Na és mi a szíved vágya? Celine Dion? - végtére is ő ajánlotta a fogadást, csinálják akkor rendesen, még ha nem is veszítette el egyikük se éppenséggel.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek