A szélvédőn szaporán doboló esőn keresztül az utcai lámpák narancssárga fénye elmaszatoltan vetül az öreg Volvo utasterébe. A műanyag műszerfalon a rádobott telefon gombjának ledje pár másodpercenként villan egyet, ám a bejövő üzenet nem érdekli a gazdáját annyira, hogy előre hajoljon érte. Külső Csepelen csönd és egyfajta nyári melankólia ül, melyt lassan áztat a július végi, éjszakai eső.
A férfi megvakarja a tarkóját, röviden benn tartja a levegőt, majd szusszan egyet. Az autó plüss kárpitú ülése másfél óta múltán kezd kényelmetlenné válni, a levegő fülledtté, a társaság pedig... szörnyen, rettentően kínossá. A bezártságba fojtott szótlan várakozásnál mindössze egy rosszabb van: érezni a nő jelenlétét a jobbján, hallani a légzését és a mozdulatait, a szeme sarkából figyelni az arcának változatlan kifejezését. A jobb keze ujjai ökölbe feszülnek majd elernyednek, a balja lehullik a kormányról, ahol eddig nyugtatta, hogy a zsebében kezdjen kotorászni. Márpedig a kommandó sötétszürke egyenruháján zsebből akad egy pár.
   -  Bocs, ha zavar.
Ennyit mormog a maga rekedtes hangján, egy doboz cigarettát dob maga mellé az ülésre, pár centiméterre letekeri az ablakot, ahol így még nem esik be a monoton, hűvös eső. Kérdésre nem várva gyújt rá, két kézzel őrizve a lángot, hamarosan annak helyén pedig csak a cigaretta vége parázslik.
Már csak két óra.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=498285#post498285][b]Dwayne Warren - 2015.07.20. 21:41[/b][/url]

A szélvédőn szaporán doboló esőn keresztül az utcai lámpák narancssárga fénye elmaszatoltan vetül az öreg Volvo utasterébe. A műanyag műszerfalon a rádobott telefon gombjának ledje pár másodpercenként villan egyet, ám a bejövő üzenet nem érdekli a gazdáját annyira, hogy előre hajoljon érte. Külső Csepelen csönd és egyfajta nyári melankólia ül, melyt lassan áztat a július végi, éjszakai eső.
A férfi megvakarja a tarkóját, röviden benn tartja a levegőt, majd szusszan egyet. Az autó plüss kárpitú ülése másfél óta múltán kezd kényelmetlenné válni, a levegő fülledtté, a társaság pedig... szörnyen, rettentően kínossá. A bezártságba fojtott szótlan várakozásnál mindössze egy rosszabb van: érezni a nő jelenlétét a jobbján, hallani a légzését és a mozdulatait, a szeme sarkából figyelni az arcának változatlan kifejezését. A jobb keze ujjai ökölbe feszülnek majd elernyednek, a balja lehullik a kormányról, ahol eddig nyugtatta, hogy a zsebében kezdjen kotorászni. Márpedig a kommandó sötétszürke egyenruháján zsebből akad egy pár.
   -  Bocs, ha zavar.
Ennyit mormog a maga rekedtes hangján, egy doboz cigarettát dob maga mellé az ülésre, pár centiméterre letekeri az ablakot, ahol így még nem esik be a monoton, hűvös eső. Kérdésre nem várva gyújt rá, két kézzel őrizve a lángot, hamarosan annak helyén pedig csak a cigaretta vége parázslik.
Már csak két óra.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=499088#post499088][b]Almásy Léna - 2015.07.22. 22:31[/b][/url]

Az elmúlt egy órában körülbelül tizenötször fogta össze a haját a csuklóján hordott kissé viseltes hajgumival, s ugyanennyiszer is szedte szét azt unalmában. Az idő egy éti csiga lassúságával vánszorgott előre, mindenféle különösebb történés nélkül. Utálja. A megfigyelés az egyetlen olyan dolog a munkájában, amit ki nem állhat. Egész este ülni egy autóban, pattanásig feszült idegekkel nézni ki annak mocsokkal és vízcseppekkel fedett szélvédőjén, várva a hatalmas áttörésre, ami sosem fog eljönni.
Egykedvűen, konokul bámult ki az ablakon. Agyát már rég hatalmába kerítette az a szörnyű zsibbadás, a fáradtság és az unalom keveréke, ami meggátolta abban, hogy a kínzó gondolatok és emlékképek hada megrohamozza. Egy-egy pillanatra zökkent csak ki ebből a furcsa, alfa-közeli állapotból Dwayne mocorgásának köszönhetően.
 - Hm?
Fel sem fogta igazán a férfi mondandóját. Fejét automatikusan a hang irányába fordította, de csak bambán nézett maga elé. Szinte biztos volt benne, hogy ha történne az este folyamán valami, a tíz percre duzzadt reakcióideje miatt holtan gurítanák be az ispotály azon bizarr részlegére, ahol azokat a cetliket akasztgatják a pórul járt delikvensek legnagyobb lábujjára.
Hülyén pislogott még párat, aztán fejét kissé megrázva próbált megszabadulni az agyát ellepő tejfehér ködtől.
 - Bocs, nem vagyok csúcsformában - tekintete a férfi szájából kilógó parázsló cigire kúszott - Én is kapok egyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=499795#post499795][b]Dwayne Warren - 2015.07.24. 19:29[/b][/url]

Egykedvűen ízleli a füstöt, a cigarettát a hüvelyk- és mutatóujja közt tartva, afféle falusi paraszt módjára, amilyen különben ő maga. A mozdulat azonban közel sem olyan kielégítő, mint amennyire azt várta és egyáltalán nem segít fojtogató nyomottságán, amit a bezártság és a dörömbölő eső okoz. Az ajtó kilincsére könyököl, fölpillant a maszatos szélvédőre, majd kisvártatva vissza a nőre.
   -  Nem. Túl szép vagy megdögleni.
A szál egyenletesen billeg a szájában, miközben rekedten beszél, csak a mondandója végén veszi ki onnan, hogy a résnyire lehúzott ablakon kívülre hamuzzon. Bármennyire furcsa vagy bizarr, nőt sosem kínál meg magától, ha pedig kéri egy egyenes kifogással hárítja el a feladatot. A dohányzó nő látványa kiábrándítja és valahol mélyen... elborzasztja őt. Persze, nyilván nem kéne érdekelnie, mi az, ami Léna szájából kifelé lóg, hiszen... de mégis.  
Megköszörüli a torkát, ismét a nőre pillant, épp csak futólag. A szabad kezét az ölébe ejti, majd ismét vissza a kilincsre, híven a kényszeres szokásához folytatja az abbahagyhatatlan, kínos mocorgást. ha dolgoznia kell, a vére hajtja őt: cselekednie kell, mozogni, vadászni.
Bármit, ami jobban leköti a figyelmét, mint a komoran hallgató nő passzivitása.
   -  Errm... lelakkoztad a teraszt végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=509804#post509804][b]Almásy Léna - 2015.08.27. 13:28[/b][/url]

Túl szép vagy megdögleni.
Meghökkenve pillantott fel ölébe ejtett, aszottá vált kezeiről a férfi sötét arcára. Haja legalább három napja nem látott fésűt, körmeit tövig lerágta és még egy busman hernyószemöldöke is jobban mutatott az övénél. Szóval ja, a konklúzió: túl szép megdögleni.
Dwayne tulajdonképpen udvarlásnak is beillő elutasítására csak egy horkantással felelt, ami félúton volt egy csivava rendkívül agresszív figyelmeztető morranása és egy disznó boldog röfögése közt. Még ő maga sem tudta eldönteni, hogy ezt a mondatot pozitív avagy negatív érzésekkel raktározza el magában, így hát csak úgy félretette és tekintetét visszavezette az addig bámult pontra.
 - Nem. Ott rohadjon meg, ahol van.
Nemes egyszerűséggel köpte ki a szavakat. Ha ezt tizenéves fejjel az édesanyja mellett tette volna meg, akkora pofont kapott volna, hogy a fal adja a másikat. Teljesen magába fordult, már nem érdekelte, hogy néznek rá, hogy mennyire elitélik, amiért gyenge. Felőle pusmoghattak az emberek akármit. Attól még, hogy az esetek kilencvenöt százalékában nem reagál a környezeti ingerekre, minden egyes a háta mögött kimondott szót hall és minden szánakozó, lesajnáló pillantást lát. Éppen csak ereje nem maradt, hogy egy-egy jól irányzott visszaszólással elintézze a lepcsesszájú népséget egy örökkévalóságra.
Ami azt illeti, egyáltalán nem akart bunkó lenni Dwayne-nel. A saját kilátástalan helyzete és az órakáig való tétlen várakozás egyszerűen nem fért azon az egyetlen idegszálán, ami az utóbbi időszakban megmaradt neki.
 - Bocs... Izé... ugyanúgy áll az egész. Nem volt időm rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=509922#post509922][b]Dwayne Warren - 2015.08.27. 21:29[/b][/url]

A füst szaga lassacskán átjárja az autót, hiába éri az arcát friss levegő a résnyire nyitott ablakon át, hamar fojtogatóvá válik. Egykedvűen figyeli az elmosódott utcarészletet előttük, néhány, szurkáló esőcsepp behullik a vállára, semmi se mozdul, se kívül, se az autóban.
Igen, túl szép meghalni. Amellett, hogy férfiként Dwayne sosem venné észre, ha egy nőnek új ruhája vagy frizurája van, ugyanúgy azt is nehezen detektálja, ha kicsit, vagy mint most, jócskán elhanyagoltabb az átlagosnál. Amíg Léna nem válik megbocsáthatatlanul szakadtá, neki aztán nem fog feltűnni se a kócos haja, se más. Bár elvitathatatlan, ez könnyebbé teszi a közös munkát. Kevesebb a figyelemelterelő tényező általa.
   -  Jójójó, jól van, na...
Védekezőn felemeli a kezeit, majd a cigarettát kipöcköli az ablakon, az egyre hevesebben szakadó esőbe. Hiába váltak munkatársakká ismét, nem igazán beszélnek egymással, ha mégis, az elhadart, közvetített utasítások vagy lesütött szemű köszönésekből áll.
Az egyik karjával az ajtó ajtajára könyököl, Lénáról visszanéz az utcára.
   -  Ha rajtad van a havi baj, akkor mondd és nem szólok hozzád.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=509955#post509955][b]Almásy Léna - 2015.08.27. 22:35[/b][/url]

Dwayne szorító közelsége egyszerre volt számára megnyugtató és kínos. Megnyugtató, mert bár már rég nem volt közük egymáshoz úgy, még mindig, bármelyik pillanatban teljesen a férfire merte volna bízni az életét. Viszont kínos is, mert a közös történetük soha sem kapta meg a mondatzáró írásjelet. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan kötelék még ott, a cigifüsttől megkeményedett levegőjű autóban is lebegett a fejük fölött.
 - Most komolyan... Úgy nézek ki, mint aki havibajos?!
Külső szemlélődőnek, pláne egy férfinek: igen. Pontosan úgy. Idegbaj, testi és lelki nyomor, hangulatingadozások... Dwayne következtetése abszolút helytálló lehetett volna, ha nem tudja pontosan, mi történt az elmúlt pár hétben. Mindenki tudja. Az egész rohadt országban, kelettől nyugatig, a Minisztériumtól kezdve Budanekeresden át a kastélyig, s még azon túl is, Bogolyfalván is mindenki mindent pontosan tudni vélt a szerencsétlen, lábtörlőnek használt Almásy leány magánéleti problémájáról. Pedig a helyzet az, hogy senki még csak meg sem közelítette az igazságot. Sejteni egy dolog, tudni egy másik, bizonyítani pedig a legnagyobb.
 - Tudod, ez nem havibaj. Csak amikor az embert ilyen szinten pofára ejtik...
Ohh igen. Ő rájött már a turpisságra. Nem kellett mondania senkinek sem, rájött ő magától is a miértekre és a hogyanokra. Napokon keresztül agyalt, heteken keresztül agyalt és virrasztott, aztán elég volt csak egy hírmorzsa és összeállt a fejében a kép. Az ok, ami számára az egyetlen elfogadható magyarázat a dologra, még akkor is, ha nagy a sansz rá, hogy a fele sem igaz.
Maga elé bámulva, szinte suttogva folytatta mondandóját.
 - ... mondhatta volna. Elmondhatta volna, hogy ő kell neki. Hogy az a vastag aktás vámpír kell neki. Megértettem volna. Elmondhatta volna...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=509963#post509963][b]Dwayne Warren - 2015.08.27. 22:53[/b][/url]

Láthatóan felhúzza a vállait, mint egy behódoló kutya, amikor ráordítanak, amiért összecsinálta a drága perzsaszőnyeget. Nők, ez az átkozott fehérnép, hiába nagyobb és erősebb náluk, azonnal meghúzza magát, ha a feszültségüket szagolja. A szebbik nem nem lehet érzelmileg racionális a szemében, szinte kár leállni vitatkozni velük, különösen, ha épp... az izéjük van. Léna emlékezhet rá, Dwayne-nek elég volt megsejtenie, hogy a barátnője a ciklusa egy kiemelt hetében jár, eltűnt, mintha soha nem is lett volna, amíg elmúlt a vész. Gyönge ő ehhez.
Léna felcsattanására csak megforgatja a szemét, az állát az öklére támasztva bámulja tovább a szélvédőt. Ám a rövid hallgatást ismét a nő töri meg, már egészen más hangsúllyal. Erre kénytelen felé fordítani a fejét.
Szótlanul hallgatja őt, összeszorítja az ajkait, az egyenletes légzésen kívül más hangot nemigen ad, ám ez is beleveszik kopogó esőcseppek erőteljes zajába.
Sejti, miről lehet szó. Mi több, bár csak apró részleteket, de nem csak sejt, tud is. A minisztériumban akaratlanul ragad rá a pletyka, mint a szemét, az esküvő pedig olyan szaftos téma a vizes ballon mellett, hogy a lepcses kolléganők nem tudnak nem arról beszélni.
   - Én tudtam, hogy a csaj utána mászkál.
A szakításuk utáni első hetekben történt. Amikor a legsebezhetőbb volt, Léna azonban láthatóan továbblépett azzal a prolival, Katherine megkereste őt. Tönkre akarta tenni őket, visszaszerezni a férfit, a segítségért cserébe Dwayne is visszakapta volna Lénát. Hogy miért nem tette meg akkor...?
Fene se tudja. Túlságosan is... fáradt volt ehhez.
   -  Ha ez megnyugtat... Kolos egy p*cs. Sz*rul választott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513525#post513525][b]Almásy Léna - 2015.09.05. 14:43[/b][/url]

Az elmúlt időszakban egy időzített bombává vált, s már csak hetek, napok, órák vagy éppen percek kérdése hogy felrobbanjon és a világra zúdítsa mérhetetlen haragját. Ez talán kicsit túlzás így, de már attól idegbajt tud kapni, ha haja felgumizásakor kiáll egy kis pukli a fején vagy ha ismét talál egy karcot szeretett fürdőszobájának metlachiján. Elég egy apró kis szerencsétlenség, egy megbotlás vagy csak egy kihullott hajszál és sírásban tör ki, mint egy első trimeszteres terhes szamár... Szóval ezekhez mérten tulajdonképpen nem is akadt ki Dwayne teljesen átlagos viselkedésén, sőt még sokkal nyugodtabb is volt magához képest, amiért természetesen jár a keksz és mellé a gyár is.
Felvilágosulva pillantott fel ismét a férfi arcára, s az általa kimondott szavakat ízlelgette. Ajkai szinte egy pillanat alatt szorultak össze egy vonallá.
Tudta. Tudta és nem szólt. Tudott az egészről, előre tudta az egészet és nem szólt. Nem szólt. Mocskos áruló.
 - Tudtad. Ahha. Gondolom letört volna a kezed, ha ezt leírod pár szóban. Vagy lerohadt volna a szád, ha elmondod.
Fujtatva, de halál nyugodtan ejtette ki a szavakat a száján. Talán ott rontott el mindent? Talán nem kellett volna megbíznia soha. Soha senkiben. Mindegyik egyforma, az összes pasi egy büdös disznó, csak sokan nagyon jól titkolják a dolgot.
 - Te is egy p*cs vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513568#post513568][b]Dwayne Warren - 2015.09.05. 18:23[/b][/url]

Tovább figyeli a szélvédőn végigfolyó esőcseppeket és az azon túli, kihalt utcát. Bármekkora legyen a sötétszürke kombi, a köztük lévő távolság fojtogatóan kevésnek tűnik, felébresztve ezzel klausztrofóbiás hajlamát.
Te is egy p*cs vagy.
Ismét felé fordítja az arcát, a szeme kissé összeszűkül. Ó igen, Léna? Most jöttél rá erre? Megmozgatja az ujjait az öklére támassza az arcát. Mondd csak, miért kellett volna segítenem rajtad? Figyelmeztettelek, hogy Kolos egy majom, de téged nem érdekelt, csak mentél a farka után. Így jártál.
Ellöki magát az autó ajtajától, a két ülés mellett hátrahajolva a hátsó ülésre dobált táskák közt kezd kotorászni. Egy cipzár húzódik, majd még egy, celofán és papírzacskók zörgése vegyül a doboló esőbe, végül szusszanva ül vissza a helyére. A megszerzett egyik szendvicset a saját, a másikat Léna ölébe dobja.
   -  Hát figyelj. A csaj vért iszik, elég a napon és teljesen meddő - mintha hangosan gondolkodna, beszéd közben a szendvicsét kezdi bontogatni - Harminc év, Kolos jól megszottyad, a kiscsaj meg nem tehet majd semmit, el kell viselnie, hogy rámásszon a puhuló, impotens, fogatlan és dagadt férje. Vagyis de, tud mit tenni, el fogja hagyni a fenébe. Ennek sehogy se lehet jó vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513577#post513577][b]Almásy Léna - 2015.09.05. 18:38[/b][/url]

Dwayne nem felelt első ízben. Ahogy a két ülés között matatott, akaratlanul is közelebb kerültek egymáshoz, ő pedig ahelyett, hogy továbbra is halál nyugodtan a szélvédőre fókuszálva bámult volna ki azon a két elgyötört lyukon a fejéből, inkább összehúzta magát, hogy még véletlenül se érjenek egymáshoz. Hiába tudta, hogy a férfi nem az ellenségei közé tartozik, abban a pillanatban meg tudta volna fojtani egy kanál vízben. Nem szólt. Ha szólt volna, most minden másképp is lehetne és talán most ő tervezgetné az esküvőjét a vérszívó helyett. De nem, Dwayne Warren túlságosan is felsőbbrendű cselekedetnek gondolta megosztani vele ezt az egészen elhanyagolható információt...
Aztán egy szendvics landolt az ölében. Egy igazán elgyötört, összenyomorgatott, kivasalt és szétfolyt szendvics.
 - Mert te harminc év múlva nem leszel elpuhult, impotens, fogatlan vén p*öcs? Akkora sörhasad lesz, hogy nem látod majd a saját becses testrészedet...
Talán nem akarta felfogni, amit Dwayne Katherine-ről mondott. Talán ennek a boldog életnek a lehetőségét mintha egyszerűen nem tudná elképzelni, pedig igenis eltudja. Lehet, hogy akkor ez vár majd rá, de addig az a harminc év... na az számít igazán.
 - Azt hiszed, téged nem fog utolérni a kor? Te sem leszel mindig az a fényes tenyészcsődör, mint most. Mindenkit utolér egyszer a vég...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513584#post513584][b]Dwayne Warren - 2015.09.05. 18:57[/b][/url]

A szendvicse különben a saját gondos keze munkáját dicséri, ez az állagukból és a csomagolásuk hanyag minőségéből is kitűnik még ilyen gyér fényviszonyok mellett is. A turistaszalámi számára különben magyar egzotikum, amire mindössze pár hete bukkant rá a nyugati- téri, mugli Aldiban, azóta pedig mindent, még a sört is azzal eszi, teljes lenyűgözöttséggel. Szerencsétlen, kilapított zsömlékbe is bőven, több rétegben jutott tehát a szeletelt húskészítményből. Az átnedvesedett szalvétát cafatokban távolítja el a szendvicsről.
   -  Én nem fogok megöregedni - érzékelhető magabiztossággal nyilatkozza ki a meglehetősen irreálist, ám gyorsan hozzá is teszi: - sokkal hamarabb meghalok annál. De ha mondjuk netalán, mégis megérném mondjuk a hatvanat... vagy hetvenet, akkor nem egy tizennyolc éves, örök fiatal kislány lesz mellettem, hanem egy ugyanolyan szottyadt vénasszony, őt pedig nem fogja zavarni. Nem kell majd attól félnem, hogy mikor hagy el a csajom egy másikért.
Mintha ez valaha megtörténhetne vele... részben biztos benne, hogy nem éri meg a fia felnőttkorát, részben pedig nem tartja valószínűnek, hogy valaha olyan stabil kapcsolatot alakít, hogy megöregedhessen élete párja mellett. Ez az utópia a fajtájának egészen egyszerűen nem adatott meg.
Beleharap a szendvicsébe, az egyáltalán nem érdekli, Léna megeszi-e a sajátját, vagy visszadobja az ülésre. Legfeljebb több marad neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513621#post513621][b]Almásy Léna - 2015.09.05. 20:29[/b][/url]

Magával a szendvics tartalmával semmi baja sem lett volna, nincs neki gondja a túristaszalámival meg semmi mással sem, éppen csak a hangulata követelte meg, hogy mindenbe belekössön - még ha csak magában, akkor is - és legyen akkora paraszt, amennyire csak természete engedi. Az igazság viszont az, hogy ez soha sem ment neki... neveltetéséből és gyermekéveiből adódóan nem képes hosszútávon az ilyesfajta feszültségkeltésre, bármennyire is szeretne keményebbnek látszani. Ő örökre a viráglelkű auror marad, letört ambíciókkal az erdő elszigetelt lakójaként.
Kezei ügyébe vette a leharcolt csomagolású és formájú zsemlét, de nem nyitotta ki. Nem ment volna le a torkán egy falat sem.
 - Dehogynem - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Még mindig hajlamos volt elfelejteni, hogy az egyik legveszélyesebb hivatás az övék és akármelyik pillanatban meghalhatnak. Éppen ezért egy pillantást vetett a célpontjukra, aztán szépen visszahordta tekintetét az ölében heverő túristás szendvicsre.
 - Még ha találsz is olyat, aki képes elviselni Zóját a közeletekben... - nem, a mondatot inkább nem fejezte be, inkább lenyelte azt az igen cifra végét, amit Dwayne sértegetésére szánt. Nem volt ő mazochista és nem akarta véglegesen felpiszkálni az alvó oroszlánt. Így is csodálta, hogy a férfi nem ugrott még a nyakának.
 - Ennek nem így kellett volna lennie. Miért nem szóltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=513630#post513630][b]Dwayne Warren - 2015.09.05. 20:48[/b][/url]

Monoton rágja a falatot, a gondolatai pillanatokra elkalandoznak a turistaszalámik mennyországába, aminek a kerítése is marhalábszárból van, az angyalok pedig paprikafellegeken csellóznak az örökkévalóságig. Leginkább ezzel festhető le az ízélmény egy amerikai számára, aki az elmúlt három agglegényévét jobb nem lévén zacskós csirkelevesen és kínai sült tésztán tengette.
Zója nevének említésére csak felvonja a szemöldökét, ám nem mozdul, nem reagál. Kényes téma számára a nő, amellett azonban, hogy ő nem tanúsít tiszteletet iránta, allergiás arra, ha bárki más ócsárolni meri gyermekei egy szem félvéla édesanyját. Elvégre majdhogynem a felesége lett. Többször is.
A célzást azonban felfogja, hisz' a Lénával való kapcsolatának is Zója fenyegető jelenléte, majd még fenyegetőbb másállapota vetett idő előtt véget. Azóta gondolkodott már rajta, hogy ha visszamehetne az időben, hogy döntene: Lénával maradna, ezzel együtt a fia sose született volna meg, vagy mindent ugyanígy tenne, mint most. Bármennyire is tisztességtelen ilyenre gondolni most, hogy a gyereke lassacskán egy éves lesz, szinte biztos, hogy a kényelmes és meglehetősen kielégítő első verzió mellett döntene.
   -  Azér' mer' le*zartam, mit csinálsz és mi van veletek. A jelek ott voltak előtted is, csak vak voltál látni. Ez nem az én felelősségem, hanem a tiéd. Senki más nem hibás ebben a dologban, csak te.